a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. november 16.

lost & found

Trónok Harca, Robb/Theon, modern AU. Theon egy pszichopata foglya, Robb pedig a rendőr, aki kiszabadítja. A történetük csak itt veszi kezdetét.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki noszogatott, hogy írjak megint a párossal. Esküszöm, hepiend.

 

l o s t & found





Ez már  (hah, hah, hah) hónapok óta, nem? A fájdalom, és hogy-
A fájdalom, mert hogy-
A fájdalom.
Kopp, kopp, kopp. A vére így hullik, kopp-kopp-kopp. A hang megnyugtató. Időt teremt, kopp-kopp-kopp.
A fájdalom örök.
A sikolyoknak időtartama van, és ahogy nyüszít, ordít, nyíg, zokog; a szánalmas kis hangoknak egy száraz torokból, és ami az első hétben az volt: ments meg ments meg az ma már: adj ennem adj innom hagyj aludnom hagyj meghalnom kérlek-kérlek.
Theon, aki huszon-valahány éves és talán ember és férfi volt (hagyjuk) ott fekszik valamiben, ami a saját vére és ürüléke, feltehetőleg, a verejtéke és a húsa (a cafatok); nyúzott ujjakkal, letépett körmökkel markol a földbe (kapar-kapar, sziklaszilárd a talaj a pincében) és a homlokát a hidegnek hajtva (a hőben és a bűzben) számolja a vére hullását, kopp-kop-kopp, egymillió-egy.
Ma nem feszítették fel. Ez a kegyelem.
Vele szemben, a sötétben, ott áll egy ácsolt András-kereszt. Ismeri a formáját, kiválik a feketeségből, és a bojler vörös fénye vadállatok vigyázó szemeként izzik a háttérben, ez minden, ő és a zúgó gép-állatok, a húsára éhesen. (Nem kaphatják meg. Ramsay Boltoné, elvette tőle, a tenyere a tarkón, és a húsa alatt mozog, egészen benne - hagyjuk, felejtsük el - Theon felöklendezhetne, de már mindegy -) Van ott egy fűnyíró, vaspolc szerszámokkal. A kutyák vacka, rajta a rajzfilmszerű tappancs-nyomokkal, és dobozok. Van ott egy munkaasztal, és egy cserepes fikusz, ami egészen elrohadt. Pár üres akvárium. Állati koponyák és szemeteszsákok. Van: a sötétség, a fájdalom, és van: Ramsay Bolton, aki elárulta a nevét és megmutatta az arcát, minden egyes alkalommal, amikor a villany felvillan, zúgó csövekkel, bzzzzzz, mert mindegggggy, nem mész elllll innnnnnen.
Kopp-kopp-kopp.
Egy ponton, a léptek, és az inger, hogy megfeszüljön, hogy összegömbölyödjön. Az elején? Ordított, vergődött! Támadni és szökni próbált, harapni, karmolni - és mikor adta fel? Hány napba telt? Évekbe? Egyetlen másodpercbe? (Felejtsük el.)
A léptek, és a fény, bzzzzzzzz. És valaki felordít:
- Jézus isten!
És:
- Van itt valaki!
És:
- Kettes egységnek, vettem!
DUNN-DUNN-DUNN-DUNN. Ha nem Ramsay az, nem lehetne csend? Theon aludni szeretne. A térdére hajtja a fejét, és várja, hogy elmenjenek. Jó fiú volt. Szépen viselkedett.
- Biztosítsátok a sértettet!
- Parancs, értettem!
Köré gyűlnek. A szaguk cipőpasztáé és tisztaságé, a külvilágé, Ramsay-é, és Theon elfekszik a rúgásokra készen. BZZZZZZZZZ, a fény. Leguggolnak köré, és rángatni kezdik a bilincseit.
- H-hagyjatok. Mmmenjetek i-innen.
Csak motyog. Nem is hallják. A bilincseit rángatják. Valaki azt suttogja:
- Bassza meg.
Ők a rendőrség. Theon erre emlékszik, ami meglepi. “Kommandó,” ez a neve? Kommandó, command, parancs, értettem.
Azt akarja, hogy elmenjenek.
Száraz torokkal ordítana. Fogatlan motyogás hagyja el az ajkait.
- Mester! Mester, segíííí- segííííííííí-
Valaki:
- Krisztusom.
A bilincsek lejönnek. Másvalaki elé guggol. A ruhája hideg-szagú, a fekete ruhák, és a kesztyűjét lehúzza. Theon feltartja az állát, a pofonra készen. Az arcán emberi bőr érintése.
- Üdvözlöm, Mr. Greyjoy. Kérem, nézzen rám. Vége van. Minden rendben lesz. Hamarosan átadjuk a mentősöknek. Életben van. A nevem Robb Stark őrnagy. Ön Theon Greyjoy. - Aztán megismétli megint: - Életben van.
Theon a parancsnak engedelmeskedett: rá nézett, és csak figyeli.  Különös látni az arcvonásait, és Theonnak nevetnie kell, göcögve. Robb Starknak göndör haja van és szakálla és kék szeme. Nem úgy néz ki, mint Ramsay. Ez vicces.
Robb viszonozza a vigyort. Nem üti meg. Theon a földre köpte a fogait minden vigyorért. Végül csak három maradt, a bölcsességfog és egy szemfog és alul egy fog, érezte őket a nyelvével. Robbnak sok fehér foga van.
Fehér ruhás emberek érkeznek. Megnyílik a gyűrű. Ordítanak ketten:
- Tovább!
És:
- Stark!
Robb feláll. Theon utána kap. A jobb kezén még három ujja van, azt a nadrágja szárába akasztja.
- Vvann egggy… egggy lánnny az emmeleten eggy lánny a lánnnyt meg kell ne bántsák.
(Hallotta sikítani.)
- Nagyon köszönöm - mondja Robb. Üvöltenek:
- Stark, mozgás!
A férfi lehajol hozzá.
- Minden rendben lesz, Mr. Greyjoy. Megígéri nekem?
Theon csak néz rá.
- STARK!
Őt Reeknek hívják. Még egy mosoly, és dan-da-dan-dan, Robb rohan, és a mentősök fölé hajolnak.
Az ő neve Reek, és a férfit Robb Starknak hívják.


✧ ✧ ✧ ✧


Három év telik el, és Theont megint Theonnak hívják, legalábbis az iratai ezt állítják, és ez szerepelt a plakátokon: eltűnt személyek.
- I’m lost and found and ‘m hungry like the wolf…
A tengernek énekel. Térdig áll benne, bakancsban és fekete farmerben, és abban a bő, matrózkék pulóverben, ami még régről maradt. Ujjatlan kezén ujjatlan kesztyű, eltakarja a csonkokat.
Rendbe hozták. Összevarrták. Fogakat kapott és nevet, és pszichiátriai kezelést és gyógyszereket. Egy új életet. Sehogy se illett bele.
- Türürü-türürürü-tü-rü-rümmm…!
Rendőrségi rutin. Az ügy nem kavart nagy vizet. Két napig ment a hírekben, három hétre még szó volt róla a neten. Aztán vége. Ramsay Bolton kapott pár évet. Mennyit? Mindegy. Nem életfogytiglant, és ez a lényeg. Theonnak tanúskodnia kellett volna ellene, de amikor bevitték a tárgyalóterembe, csak szánalmasan motyogott.
Majdnem elhajítja az üveget, de aztán meggondolja. A tengert nem kell bántani. A tenger semmit nem tett ellene. Simogatja a hullámait, ahogy a tenyeréhez érnek. A láthatár kék és végtelen. A szélén egy napon megint Ramsay Bolton lesz. Tudja. A pszichiáternek nem beszél róla. Felesleges.


Az élete során egy párszor elképzelte, mit tenne valószínűtlen helyzetekben. Mit tenne, ha betörnének? Ha vonatszerencsétlenséget szenvedne? Ha egy égő házban rekedne? És tessék: mit tennék én, ha egy pszichopata közel egy évig tartana a pincéjében? Mindig azt hitte, hogy bátor lesz. Mert majd pont ő nem! Kidumálná és kiverekedné magát a helyzetből, foggal-nyelvvel-körömmel. Menekülést keresne, aztán bosszút, aztán győzelmet.
Az ujjai a whisky nyakára kulcsolódnak. Húz belőle.
Nagyon is könnyű megtörni egy ember akaratát, ezt mondták neki. Meg hogy nem tehet róla. Hogy nem tehet róla senki, csak Ramsay. Minden az ő bűne volt. Az ő bűne volt, ahogy Theon a végén már csak nem is sikoltott? A fenét. Az ilyen bűn a gyáváké.
Pozitív önértékelés. Nem, Ashának volt igaza, aki lerakott elé egy huszonöt éves, füstös, skót maláta-whiskyt, és azt mondta:
- Igyál.
Azt is mondta, hogy arra az alkalomra vette, amikor végre megtalálják Theont, és hogy a fogvatartója fején tervezte szilánkosra zúzni. Asha bátor volt és megállíthatatlan, és így legyen Theonnak kibaszott pozitív önértékelése, amikor három éve, amikor azóta a nővérénél él?
Asha persze alig volt otthon. És hogy miért? Mert Asha tengernagy volt a kurva haditengerészetnél, hát azért.
Előtte? Előtte még - előtte, Theonnak volt egy frankó apartmanja Dublinban. Oda hordta fel a nőket, a férfiakat, és a dolgokat, amiket… szerzett. A nappali keleti fekvésű volt, és kékre festette, és szuperül berendezte. Ő ácsolta belé a bútorokat, meg minden. Annyi mindent csinált a, a kezeivel, a gimnázium mellett dokkmunkás volt, aztán jött a tetoválószalon, meg volt a kocsma és a kifőzde, és mindenhez rohadtul értett, egyszerűen csordultig volt az a dolce-vita habos kis élete, és ő volt Írország önjelölt fenegyereke, ott volt a rohadt banda, amiben basszust játszott, és a börtön, amiben három hónapot ült garázdaságért, és imádta, és kiolvasott közben egy csomó képregényt.


Most Asha vett a kedvéért egy kinyitható kanapét, és a bátyja, Maron, felvette titkárnőnek az ügyvédi cégébe. Így fogalmazott: hogy titkárnőnek. (És Maron ügyvéd volt, és nem tudta elintézni azt a rohadt életfogytiglanit-) Theon a telefont kezelte. Nem volt érintőképernyős, hála Istennek.
És ott volt Rodrick, a legidősebb fivére, drága kis Rod, sztárfocista a Shamrock Rovers FC-ben, egyben olyan szellemes megjegyzések szerzője, mint: “egyben vagy, öcsi?” & tsai, akivel a legmélyebb pillanata az volt, amikor megkérdezte tőle, hogy “szóval most, hogy van tapasztalatod, a Fűrész-széria sz’ted mennyire hiteles?” - és őszintén érdeklődött, és ez volt a legszebb és a legsiralmasabb az egészben.


Szóval Theon most ott áll a majdnem-mediterrán tengerben, Horvátország partjainál, és felvizezett whisky formájában felissza az óceánt. És dermedt hajnal van, olyan hideg, amennyire csak hideg lehet, és a hullámok fagyot nyalnak a lábaira, még nem ették fel a meleget, és Theon előre lép (biceg, még mindig biceg), a bakancsa kavicsos homokba süpped, és igen, ha a régi lenne, akkor úszni kezdene - csak úszna és úszna és úszna! -, de a legszívesebben most elsüllyedne, hagyná, hogy a kötött pulóver megszívja magát vízzel, és úgy húzza le, mint egy páncél (a középkorban így fulladtak meg, sekély kis gázlókban) és az üveget eltartva előre lép és még előrébb, mélyre és egyre mélyebbre, a vízbe nézve, meg tudja nevezni a halaknak és tengeri sünöknek és undok uborkáknak az összes fajait…
- Hé! Minden rendben?  
Theon hátrafordul, szédelegve és a tósztra tartott üveggel a kezében. (“Igyunk a holtakra! Éljen, éljen!”)
Megmered.
Ba-dumm.
(“Rendben vagyok. Hiszen megígértem.”)
A parton Robb Stark őrnagy áll, vagy… az nem lehet. A férfi vonásai felsejlenek és szétfoszlanak előtte, ahogy megpróbálja ráfeszíteni erre az idegenre. A férfi a parton magas, nála legalábbis minden esetre magasabb, azzal a tökéletes alkattal és komor arccal, amiről Theon a szebb napjain annyit fantáziált, és Robb(?) fürtjei hullámosak és ősz-mélyek, és a francba is, ugyanolyan szakállat visel, nem?
Theon meglóbálja felé az üveget.
- Nagyon részeg vagyok! - kiáltja, és vigyorog. Meggyőző lehet a műfogsor, mert a férfi elneveti magát, és hitetlenkedve rázza a fejét.
- Jól van, pajti, na gyere ki. - Úgy nyújtja felé a karját, mint aki nincs nemhez szokva, mint felelethez. Theon makacson áll. Elnyújthatná még ezt, amíg eldönti, mi a fenét tegyen, de a Robb-szerű férfi, ahogy van (trikóban és melegítőnadrágban, egyértelműen futott, hajnalok-hajnalán) a vízbe gázol, és még mindig nyúl felé:
- Na gyerünk. Ne ússz részegen, nem lehet.
Megragadja, és a partra támogatja. A cipőjük a fövenybe süpped, és Robb edzőcipője szörcsögő hangokat hallat. Theon hunyorogva körbenéz. Éppen virrad: álomba búgták magukat a fákon a kabócák, és láss ezer csodát, a kopár hegy fölött, ami körbeöleli a kempinget, sápadt nap függeszkedik.
- Merre van a sátrad? - kérdezi Robb, és a hepehupás kőlépcső felé támogatja. A parton van egy-két törölköző és napernyő, amit a strandolók naivabb fajtája tegnap itt felejthetett. Theon tesz egy gáláns gesztust a kemping általános iránya felé. A gondolatai közt kikristályosodik a pánik. Úristen, ez Robb. Hallucinálna?
(Utána akart nézni. Arra gondolt, hogy ír neki egy köszönő e-mailt, vagy felkeresi. Aztán meggyőzte magát, hogy Robb csak a dolgát végezte, és persze pontosan tudta, hogy az áldozatok nyugtatása pont nem a rendőrség feladata, és Robb minden bizonnyal parancsot szegett, és talán meg is büntették érte, és nem, nem volt a tárgyalóteremben, ami biztosan egy jel, és nem annak a jele, hogy a rendőrök nem jöhetnek, hanem a Végzeté és a Halott Istené, és a lány - Jeyne(?) - rendben volt, és Theon is olyan kurvára rendben volt, Ramsay meg rácsok mögött még pár évig, szóval nem mindegy?) 

Nem volt mindegy. 
 
A férfi, aki a kemping felé támogatja, Robb Stark Maga. Ez egyre biztosabb, és egyre kínosabb. Robb nem ismeri fel. Persze Theon elég felismerhetetlen. Példának okáért, nem igazán volt arca, amikor rátaláltak, most meg megint van, és a haja sem ősz többé - festi - meg ilyenek. És a helyszínen pár rendőr meg mentős rosszul lett. És Robb a kesztyűjét levéve az arcához ért, és azt mondta, minden-rendben-lesz.
- Sétálunk egy kicsit, jót fog tenni - mondja most-Robb, ellentmondást nem tűrően és valahogy még mindig gyengéden. Theon a legszívesebben összevágná a sarkait, igenis. Megmásznak egy vaslépcsőt, és kiégett fű ropog a lábuk alatt. Theon még mindig markolja az üveget.
- Fel kell menni a létrán, és ott vagyok - magyarázza Theon, az állapotához képest egész koherensen. A létra nyakszegően meredek, zöld és rozsda-ette. Robb egy kicsit gondolkozik, aztán finoman hozzá lökdösi:
- Menj előre, fedezlek.
Theon elharap egy vigyort. He-he. És kapaszkodik, és nem esik le. Robb elkapná, ez a lényeg.
Még mindenki alszik a kempingben. A fű nyirkos, nedves, és harmat csillog a százszín-sátrakon. Theoné egy kicsi kék-fehér csíkos, vízhatlan vászonból. Előtte egy kukászsákba bugyolálva a hátizsákja, és a váltásbakancsa.
- Itt lakom - jelenti ki, ahogy büszkén feltépi a sátorajtót. Bent van egy polifon. Ráfekszik.
- Rendben. Hol a hálózsákod?
- A’ nincs - közli Theon. A sátornak műanyagszaga van. Robb előtte térdel a fűben. Theon beinvitálná. Régen.
- Meg fogsz fagyni - mondja Robb. - Még legalább két óra, mire az idő felmelegszik… Azt akarod mondani, hogy így aludtál?
- Pulcsiban - bólint Theon, aztán, csak biztosításképp, tüsszent egyet. Amíg nem feküdt le, nem vette észre, mennyire részeg.
- Na jó, vissza az egész, gyere.
Theon kelletlenül morog, ahogy Robb talpra segíti. Ha becsukja a szemét, úgy tehet, hogy Robb éppen átöleli.
- Fáradt vagyok - állapítja meg. Az utóbbi időben nem sokat alszik.
- Gyere, erre.
Átbotorkálnak a sátrak között. Theon biceg-biceg-biceg, legalább ha menni tudna rendesen, olyan nagy kérés? Kavicsos útra érnek, ami Theon emlékei szerint a vizesblokk és a rögtönzött étterem felé vezet. Elkezdődik a lakókocsik sora, amit a tehetősebb kempingezők bérelnek.
Robb a jelek szerint egy tehetősebb kempingező.
Öt perc kóválygó séta után, aminek a nagyját Theon szorosra hunyt szemmel tett meg, elérnek a 47-es számú kocsiig, és Robb betessékeli. Valami felugat. Jó esetben egy kutya.
- Csss - mondja Robb. Theonnak innentől nincsenek emlékei.


Theon vele ment volna akkor is, ha Robb éppenséggel egy vadidegen. Végre van egy reális terve, reális helyzetekre: ha elrabolják megint? Az első adandó alkalommal elharapja a nyelvét, annyi vért nyel le, amennyit csak lehet, és voilá, öngyilkos lesz.


Amikor Theon legközelebb magához tér, fekvő helyzetben van holmi pihe-puha ágyneműkön, és ez nevetséges. Az arcát próbaképpen a párnába fúrja. Öblítő-illata van. Felül óvatosan. Körbenéz. Egyrészről ott van a berendezés, amit a kemping biztosít, színtelen, szagtalan, személytelen. Másrészt meg Robb cuccai. Robb ágyneműje, ropogós-fehér azzal a szőrme-szerű polárpokróccal és hímzett díszpárnákkal. Robb könyvei. A passzív fotelen Robb fényképezőgépe, egy bőrkötéses útinapló és egy szörnyeteg. A szörnyeteg összegömbölyödve alszik, de a füle botját Theon felé dönti, amikor ő ugrásra készen kihúzza magát, és elesetten felnyög.
Robb az oldal húzódó mobilkonyhából kerül elő, a kezében egy pohárral. Átöltözött. Vékony anyagú kék inget visel egy fehér póló felett, a homlokába tolva aviátor-szemüveg, mindezekhez feltűrt szárú fekete nadrág és mokaszincípő.
- Idd ezt meg.
A pohárban jégkockák koccannak össze. Fura szaga van. Theon egy hajtásra megissza.
- Jobb? - kérdezi Robb, és a tenyerébe ad egy önoldódó aszpirint.
- Nem szoktam másnapos lenni - mondja Theon rekedten. Robb puhán elmosolyodik.
- Hidd el, jobb nem elkezdeni.
Theon a gyógyszert is lenyeli.
- Kávét?
- Kösz, nem. De köszi.
Robb biccent, és a szörnyeteghez megy. Megvakarja a fülét.
Theon körbenéz még egyszer. A küszöbre készítve az ő bakancsai. A redőnyök leeresztve. Kintről a tenger morajai, és turisták zsongó szavai. Aszfaltcsikorgás. Szagok: valahol készülő ebéd, itt bent pedig szappan és fém.
- Legális farkast tartani? - bukik ki belőle egyetlen lehetséges beszédtémaként. Nem akar elmenni. Illene. A matrac magába húzza, ahogy az ölébe gyűrt tollpaplannal ül. Robb megint felnevet.
- Grey Wind csehszlovák farkaskutya.
- Ezt a hatóságoknak mond - vágja rá Theon vigyorogva, aztán megriad. Robb nem tudhatja meg… Nem-nem, nem emlékezhet.
Robb csak nevet.
- Ez legális.
- Kamu, Csehszlovákia már nem is létezik - veti ellen Theon, és lehúzza magáról a takarót. Robb és Grey Wind felé tekintek.
- Nincs meleged? - mondja Robb. - Adhatok egy pólót, ha gondolod.
- Megvagyok - von vállat Theon. Egy hasznos tapasztalat: a lenyúzott bőrt nem lehet igazán visszanöveszteni.
Theon pólóban strandozik. Pulóverben, ha teheti.
- Ír vagy? - kérdezi Robb, ahogy a keze visszasüpped Grey Wind bundájába. A farkas az érintésébe hajol. Gyakorlatilag dorombol.
Theon vállai megfeszülnek, aztán ellazul megint.
- Akcentus, mi? Aha, Dublin. Te? Skócia?
- Edinburgh - bólint Robb.
Furcsa, hogy olyan otthonosak a szavai. Talán Észak teszi.
- Ó, a magánhangzók mélységei, földim.
Robb veszi a viccet, és a szívére simítja a tenyerét, ünnepélyesen.
- Milyen sűrűn rángatsz ki a tengerből részeg íreket? - Theon cseveg. Robb vonásai megkeményednek.
- Soha többet ne próbálj meg részegen úszni. Tudod, hányan halnak bele ebbe évente?
- Nem akartam úszni, el akartam süllyedni - magyarázza Theon. Hamar rájön, hogy ettől nem lesz jobb a helyzete. - Ühm.
Robb rábök.
- Erről beszélek. Az ambíciódat viszont értékelem.
- Köszi - mondja Theon, és lerugdalja a takarót. Mennie kéne.
- Mi hozott Horvátországba? - mondja Robb, sietve, ahogy kiegyenesedik. - Mármint, hogy pont ide?
- Ja? Hát, itt még nem voltam. Szóval idevitorláztam. Téged?
- Vito… whoa. Én anyámmal jöttem. Volna. Van egy vitorlásod? És most anyámasszony katonájának hangzok. De anya nagyon jó fej, néha ööö, elszökünk kettesben, de közbejött valami, és ő szereti ezeket a, napfényesebb helyeket, meg a kalandot. Remek nő.
Robb Stark Theon szeme láttára összeesett. Döbbenten felismeri, hogy Robb zavarban van: amikor megpróbál a konyha felé vágni, menekültében, feltehetőleg, kis híján elvágódik a szőnyegen.
Theon nem érti. Mi a fene? De még azt se mondhatná, hogy a változás hirtelen - ahogy Robb néz rá, az - neeeeem.
- Bejövök neked?
- Biztosíthatlak róla, hogy a szándékaim tökéletesen tisztességek… - Robb monológja félbemarad, amikor észreveszi, hogy Theon vigyorog, mint a hülye. Robb pislogva félrenéz, és a kávéfőzőhöz megy. - Amúgy hogy hívnak? Mármint, hogy mi a neved.
- Neked csak a legendás Bellamy kapitány - vágja rá Theon, és Grey Windhez vándorol. Alig biceg. - Harap? Helló, haver. - Ahogy kinyújtja felé a kezét, magabiztosan és boldogan, észreveszi; persze, a kesztyű, az ujjak csonkjai, Robb nem látja a… (Robb lehúzta a kesztyűjét, és az arcához ért. Minden rendben lesz.) Theon felé néz. A férfi a konyhapultba kapaszkodva áll, csípőből előre dőlve, kamaszosan, és ő csak arra gondol: “mégis hányszor mented majd meg még az életem?”, és Robb arca csupa reménység.
- Kedvel téged.
A kutya megszagolja Theon kezét, és úgy dönt, nem a helyszínen öli meg. Sárga szemei vannak. Sárgák.
- Akkora ez az állat, mint egy tank.
Robb megint nevet. Nem zavarból, szívből. Theon felegyenesedik, és zoknis lábaival tétován toppant kettőt a talajon. Most annyi minden történhetne. Történhetett volna régen. A falnak támaszkodik, és Robb felé néz, aki a hordozható kávégéppel kezd matatni megint, a tekintetét elkapva.
- Tudtad - mondja Theon -, hogy megtalálták az ősóceánt? Mármint a tudósok egy csomót filóztak, hogy mégis honnan jött ez a baromsok víz, és volt úgy, hogy egy aszteroidán, meg úgy, hogy belülről, és most megtalálták, hogy belülről, hogy van egy óceán a földrétegek alatt.
- Tényleg? - Robb felé néz. - Ez nagyon jól hangzik. Ööö, élnek benne valamik?
- Még nem tudni. - Theon vállat von. - De találtak már krakent. A rendes óceánban. Azt vágod?
- Mi, mikor?
- Tavaly asszem? Ilyen batár nagy tintahal, és van is róla felvétel, és nem ilyen Animal Planet, valami tengerbiológus csajszi találta meg, és tényleg, frankón van kraken. - Lehunyja a szemét egy pillanatra. - Ez valahogy megnyugtat - jegyzi meg.
- Szerintem simán lehet sárkány is - mondja Robb, ahogy a hangok alapján elővesz magának egy bögrét. - Vagy sellők, unikornisok, ezek.
- Naná, hogy elhiszed - dörmögi Theon. - A címerállatotok.
Összenéznek. Robb elkapja a tekintetét, és megnyalja az ajkait.
- De lehetséges, nem?  Szóval kultúráktól függetlenül annyian látták, és nagyon keveset tudunk az élővilágról. Pláne én. - Itt jön egy rövid nevetés, aztán Robb összeszedi magát, és Theon felé néz. A férfi lustán a falnak támaszkodik még mindig. - Te értesz ezekhez?
- Csak érdekel.
- Mivel foglalkozol?
- Kalóz vagyok - mondja szemrebbenés nélkül.  - Meg viking. Azt’ te? Lovag fényes páncélban?
Robb hálásan néz rá. Az egész olyan kibaszott szürreális.
- Rendőrtiszt.
- Majdnem ráhibáztam.
Le kéne lépnie. Robb egy gyönyörű férfi, nemes szívű, ha még van ilyen vagy volt valaha, apropó mitikus lények, és kedveli őt, és zsinórban kétszer mentette meg az életét, és ő lehetne minden, és Theon nem érdemli meg.
- Szóval, itt nyaralsz? - mondja Robb.
- Olyasmi. - Theon elkezd a bakancsai felé oldalazni. Mennyire lenne hálátlan, ha megragadja őket, és uzsgyi? Ezzel tenne szívességet, nem?
- Volna kedved meginni velem valamit? - folytatja Robb. -  Valamikor.
Theon ránéz. Csücsörít.
- Valamiért?
Robb vállat von.
- Valahányszor.
- Vajon.
- Vajha.
- Valhalla.
- Hah.
- A vikingek éppenséggel éhen halnak, de fizetnek. - Theon belelép az egyik bakancsba. Az toccsan. - Jövök neked eggyel. Hivatalos vagy villásreggelire.
Robb ragyog.
- Oké.
És Theon el akarja mondani neki. El akarja mondani neki, ahogy Robb kapkodva összekészülődik, és rásegít Grey Windre egy pórázt, és elindulnak ketten a kemping kijárata felé, ahogy strandoló családok nyargalnak el mellettük, de itt és most, a napfényben, ez olyan őrültség lenne: emlékszel, egyszer, nagyon régen, Skóciában, egy pincében
Robb előre mutat:
- Ezért jöttem ide.
Theon hunyorogva nézi a kopár sziklafalat.
- Mert, ööö… titokban kecske… vagy…?
- Falat mászok. Hegyet. Ilyeneket. Hobbi.
- Robb, a felföldön élsz.
- Itt meg itt van a Dinári-hegység, megmásztam a múlt héten, és most lazítok. - Robb vállat von. - Ki kellett venni a szabadságom.
- Rádszóltak?
- Aha. Szabályos figyelmeztetést kaptam, a túlórák miatt. - Robb odébb rúg egy kavicsot, és olyan arcot vág, mint aki magában káromkodik. Talán az a feltételezése, hogy Theonnak nem jönnek be a munkamániás jófiúk, akik a mamájukkal mennének vakációzni.
Theonnak nagyon is bejönnek a munkamániás jófiúk, akik a mamájukkal mennének vakációzni.
- Szép hegy - jegyzi meg Theon témaelterelésként, miközben azt kérdezi magától, mi a fenét csinál. Ha lenne becsülete, bevinné Robbot a helyi étterembe, venne neki egy kávét, amit végül miatta nem készített el, és egy olyan lapos kenyeret a fura lekvárral, megennék, utána ő elköszönne, összecuccolna, és a szomszédos szigetig meg sem állna.
- Az öcsém hegymászó - mondja Robb, aki máris nyugodtabban andalog. A kutyája mellettük üget. A kutyája csípőig ér neki. Csípőig. - Jon. Féltesó. Illetve félkuzin, de ez bonyolult, és na, szóval nagyrészt tőle tanultam.
-  Hány testvéred van? - kérdezi Theon ártatlanul. Kiderül, hogy öt.
- Sansa a legidősebb húgom - számolja Robb az ujjain, ahogy kiérnek a kempingből, és elindulnak a hegyi ösvény mentén lefelé. - Most fotóművésznek tanul, és egy blogja is van, ilyen romantikus fantasy-sztorikat ír. De tényleg nagyon jók, főleg a karakterek, nagyon érti az embereket, és gyönyörű is. Anno modellkedett is, de abbahagyta, az egy elég nehéz időszak volt neki. És Arya meg a szöges ellentéte.
Robb mosolyog a neveiknél, és a tekintete elréved, mintha látná őket maguk előtt.
- Arya egy igazi kis vadóc, anya elsőnek megpróbálta megszelídíteni, de aztán feladtuk, Jon rossz hatással volt rá, és apja lánya. Capoeirázik, most az az új mániája. Van még két öcsém, Bran és Rickon. Bran varázsló szeretne lenni, Rickon kutya. Öt éves. Bran tolószékbe került tavaly, és egy hős. Rickon nem normális, imádom. Már nem otthon lakom, és Jon sem, és a lányok apával mentek Londonba, de nagyon hiányzik, tudod, a nyüzsgés. - Ugyanazzal a lélegzettel mondja: - Túl sokat beszéltem, te jössz, család.
Theon pislog kettőt. A kezeit a zsebébe süllyeszti, egészen mélyre.
- Ühm. Jelenleg aaa, öhm, nővéremmel lakom.
- Az tök jó - mondja Robb őszinte irigységgel. Theon ilyen közel van hozzá, hogy elpiruljon.
- Hát, ühm, Asha nagyon jó fej, mármint megvoltak az ellentéteink, de volt egy elég… durva évem, és így alakult, és most nála vagyok, és igazából tök jó lenne, Belfastban lakik, de így konkrétan agyonpátyolgat, és amikor utoljára csekkoltam, akkor már nem hordtam pelenkát, szóval ja. Ő Asha. A két bátyám meg a másik véglet, Rodrick és Maron, seggbunkók, apa egy fasz, anya meghalt.
Az anyja három éve halt meg. Nem hitte el, hogy a fia valaha is hazatalál. Vízbe fojtotta magát.
Asha mindig azt mondja, hogy nem Theon hibája. Az apjuk másképp gondolja.
Theon egy mentőmondat után kutat, és észre sem veszi, hogy Robb lemaradt.
- Mondjuk a család az ilyen - magyarázza egy kis szünet után. - Az ember egyszerűen kikapja. És próbálod lenyűgözni őket, és ha nem megy, hát nem, amíg jó vagy abban, amit művelsz. Most elég középvágányon vagyok, de majd egyszer.
-Pillanat - mondja Robb, és Theon átnéz a válla felett. Robb a kutya pórázára markolva áll, bizonytalanul feltartott kézzel:
- Ez nem a Greyjoy család?
- Ürhm - mondja Theon. Robb talán figyelemmel követi a… focit.
- Tudtam, hogy ismerős vagy valahonnan! - vágja rá Robb boldogan, és felzárkózik. Kezet szorít, ami tiszta hülyeség. - Nem emlékszel? Benne voltam a Bolton-ügyben. Most mondd meg!
- Erhm - mondja Theon, mert Robb öröme sugárzó és azonnali.
Robb látta őt a pincében meztelenül és kiláncolva heverni, a saját sarában, hallotta őt a mestere után nyüszíteni; és Robb feleskette, minden rendben lesz, a szemébe nézett és az arcához ért. Robb visszaadta a nevét; az életét; az emberségét.  
- De jó, hogy jól vagy! Egy csomót gondoltam rád, whoa.
Robb emlékszik a családja nevére, az aktákból, feltehetőleg.
- Theon - mondja Robb, és úgy vigyorog, mintha arra gondolna: micsoda sztori!
Hogy ez egy olyan történet lesz, amit majd együtt mesélnek.
Theonnak nincsenek ujjai, párat leszámítva, és Ramsay egy unt napon kasztrálta. Elküldte azt a családjának. Ramsay megnyúzta őt, és az ép elméjét is görbe késekkel szedte szét. Megerőszakolta, ott, a mocsokban, hányszor? (Kopp-kopp-kopp. Nyeld le, jó fiú vagy, ez az.)
A világ széle elködlik, és Theon remeg. A pulzusa felgyorsul, és a lélegzete fennreked. Megint ott van a pincében. Ott van a pincében. Ott van a pincében. Soha-soha nem lesz vége, a sötétség időtlen, ott van a pincében, a fájdalom örök, ott van a… Robb keze ott van az arcán.
- Bocsánat, csak baromira örülök neked. És Bellamy kapitány?
- He?
- A Theon Greyjoy egy gyönyörű név, soha ne cseréld le.
A neve Theon Greyjoy.


✧ ✧ ✧ ✧


Az első randevújukon, vagy ha úgy nézzük, az volt a nulladik, a kikötőbe mennek. Vitorlással hajóznak a legközelebbi városkához, ahol találnak egy bisztrót, és megreggeliznek.
A második randevújukon búvárkodnak, ugyanaznap este.
A harmadikra már mindketten biztosak benne, hogy kapcsolatban vannak. Akkor egy kocsmában csocsóznak, és Theon mindenkit lealáz dartsban.
Fogalmuk sincs, hanyadik randi az, amikor Robb könyéken ragadja Theont, és elvonszolja, hogy bemutassa a családjának. Mindenesetre Szent András napját ülik, késő ősszel, és Theon hevesen ellenáll.
- Jogaim vannak - közli Robb-al.
- Nekem ezzel ne gyere. - A férfin egyenruha van. Jól áll neki. Theon fontolgatni kezdi, hogy szót fogad. Theon kesztyűt visel, napszemüveget, bőrdzsekit. Laza közönnyel mássza meg Edinburgh nyaktörő meredélyeit. Már behunyt szemmel is végig tudna menni a gurba utcák mentén.
A földrajzi tájékozottságán sokat segít, hogy Robbal egy hét alatt megelégelték a távkapcsolat puszta gondolatát is, és összecuccoltak. Felelőtlen volt? Igen. Túl hirtelen? Igen. Pont ezért olyan jellemző rájuk? Hát. Naná.
Edinburgh fölött köd függ, és süvöltve száguldanak feléjük a letépett falevelek. Vörös falú, mohos téglaházak során járnak, egymásba karolva.
A kapcsolatuk szuper. A szex-része, az egy kihívás. Szeretik a kihívásokat. Szeretik egymást.
Robb becsönget.
- Mondd nekik, hogy házkutatás - javasolja Theon.
- Felismerik a hangomat.
- Mondjam nekik, hogy házkutatás?
Az egyik ok, amiért még mindig együtt vannak, hogy Robb ezt a javaslatot őszintén megfontolja.
Theon összehúzza magán a dzsekit. Robbé. Amúgy.
Egy copfos férfi nyit ajtót. A copfos férfi Ned Stark, Skócia miniszterelnöke. A copfos férfi továbbá Robb édesapja, ami még ennél is ijesztőbb.
- Kezét csókolom - mondja Theon, mert szeret elsőre visszataszító benyomást tenni, a jelek szerint. És a napszemüvegét is elfelejtette levenni.
- Te vagy Theon - állapítja meg Ned, és kíméletlenül kezet szorít vele. Robb áthajol Theon válla felett.
- A “ha a haja szála is görbül a kisfiamnak miattad” beszédet ezúttal lécci ne.
- Már késő, benne lesz a televízióban is. Gyertek be, Sansa citromtortát csinált.
- Jövök! - vágja rá Robb, és Theonba kapaszkodva benyomakodik. Theon elvigyorodik. Ned azt mondja:
- Isten hozott a családban, fiam.
Theonnak beletelik pár pillanatba, mire rájön, hogy ez neki szól, és addigra pont eltereli a figyelmét, hogy kiderül, a háztartás részét négy további farkas/kutya képezi.
Theon Stark? Hát, nem hangzik szarul. Robb leplezetlen kárörömmel elnézi, hogy a kutyák leteperik. Igen, tényleg nem rossz ötlet. Határozottan nem. 



komment: határozottan IGEN // határozottan nem

18 megjegyzés:

Valerin írta...

Köszönöm. Gratulálok. Kellett ez most.

Raistlin írta...

*boldog dorombolás*

margaery. írta...

nos, hát a bevezetőt írva kicsit megijedtem, de minden boldog lett a végére, amiért cukormázos köszönet^^ a ficeidben különösen szeretem Theont és Robbot és annyira aranyosak... és még citromtorta is van a végén awww [remélem írsz majd még ilyeneket]

Raistlin írta...

a vágy erős. de vagy undorító fluff lesz, vagy döngöltangst. most megpróbáltam egyelőre mindkettőt. még nem vagyok benne biztos, hogy sikerült, de örülök nagyon, hogy szerinted aranyos ouo

Hattie írta...

és tényleg hepiend. *sír*

Raistlin írta...

persze benne lehetett volna az esküvő is, amikor Theon már tényleg Stark, de az derogált az angsthegyek után. (pedig...!)

Vivien Gönczi írta...

Lelki teljességet érzek a hepiend miatt... Theon drága öröme az én örömöm is :3

Raistlin írta...

Szöveget lopok azzal egy nagyon kedves tumblr-bloggertől hogy #theongreyjoyhasagoodday, de ez ad nekem életet

Névtelen írta...

komment? határozotan IGEN.
az eleje kegyetlen és őszinte, mint ahogy a könyvben is.
és minden könyv/sorozat utalásnál lábujjhegyre állt a szívem ouo
(pl. Robb anyja szeretne délre utazni, citromos süti)
és odavagyok mindenkiért, ahogy mesélnek a családjukról ahogy mindenkinek megvan a helye ebben a világban is... Q-Q
éésséséés Throbb. és boldogok. lesz erőm hnap felkelni *-*
Sunny-Apple

Raistlin írta...

Annyira örülök, hogy tetszik ;U; GoT AUkban mindig öröm pancsolni, mert azon túl, hogy az adott páros hol helyezkedik el, nagyon is el tudom képzelni, hogy Deny és Dhrogo is ezen a strandon nyaraljon, és Dhrogo utál a tengerbe menni, de Deny lefröcsköli, és...

Got AUkat kell írnom. Sokat.

LadyLoss15 írta...

Jejehehehehhehe!!! *.*
Oké. Tehát. Nagyon kis depresszív gondolataim támadtak miattad. Tetszik, hogy nem részletezted, hogy oldják meg a szexet. Nyitva maradt. Szimpi. És még mindig nagyon remegek belül a KEGYETLENSÉGTŐL. És imádom a karaktereket. Hálás köszönet. :)
LL15

Raistlin írta...

LL, nem mondom, hogy nincsenek elméleteim, de fölöslegesnek éreztem belemenni, ahogy a kapcsolatukban sem ez a lényeg.
Ramsay meg remélem meghalt a börtönben hússzor.

jederanalexa írta...

Szia!
Én eddig a GOT fandomban csak hetero párosokat shippeltem(Sando/Sansa, Gendry/Arya, Jamie/Brienne...), de ezek után menthetetlenül beleszerettem a Theon/Robb párosba is. Hálás köszönet érte!
U.I: Könyörgöm, a Dany/Drogo történetet minél előbb írrd meg!

Raistlin írta...

Csakis és kizárólag Throbbot tudok írni. *tehetetlenül oldalra borul* Ez az életátkom. Bár "Az árnyak velünk maradnak, uram" c. drabble-gyűjteményben a trónok harca címke alatt van egy száz szavas dhrogo/dany, és felbukkannak a gusztustalanul fluff Finite Incatatemben is. [Legalábbis Dany. A headcanonom része, hogy Dhrogo abban az AUban egy kentaur, és a kedvese.]

Ashtray_heart írta...

Istenem, hát írtál velük, köszönöm. Én vagyok a theonnakjónapjavan blog és nem tudod milyen hálás vagyok most ezért. A kedvencem a ficcel kapcsolatban az hogy:
1)minden.
2)Ned fiamnak szólítja Theont! megszakad a szívem, hogy szegény ennyit se kapott senkitől egész életében.
3)Sansa citromos sütit süt nekik.:))) miért nem foglalhatja Sansa vissza Derest, hogy aztán Jeyne-nel és Theonnal boldogan éljenek és citromos sütit nyammogjanak míg világ a világ?
4)Ramsay nem szerepel egyáltalán.

(+Nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy Alfie milyen jól néz ki ezen a képen.)

Raistlin írta...

minden egyes alkalommal elküldelek a búsba, amiért lestoppolod a legjobb nicknevet a neten, és most is megteszem: ejj-ejj-ejj.
és nagyon köszönöm. (nagyon.)

u.i. lett volna olyan kép, ami jobban illik a sztorihoz, de én sem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy Alfie milyen jól néz ki ezen a képen.

River írta...

Jegyezd a napot, mert itt ülök és meredek magam elé, mert kibaszottul megtörtént bennem valami, ami eddig ezzel a párossal nem.

[valami fuvallat abból a fájdalomból, amik ők, amiből egy au sem tépheti ki őket, de amit mégis körbeleng a buta szeretet és az, hogy többek egymás mellett; hogy oda illenek, egymás életének a kis hajlatába, ott találnak védelmet a széltől és -]

Nem tudom megfogalmazni, de cserébe éreztem. És whoa.

[-és you belong with me / not swallowed in the sea ; a címmeditált dal, ami elmondja helyettem az összes félbemaradt mondatom.]

Raistlin írta...

GYŐZELEM
KIBASZOTT GYŐZELEM
SZIA A POKOLBAN


(u.i. nem tudom elmondani mit jelent itt látni a neved ;u;)

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS