a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. november 17.

Iksz-Emberek: Az Első Osztály

X-men: First Class meta, kérésre meg mert komolyan-azt-hittétek-hogy-majd-nem. Ha nem vagy ismerős a fandomban, itt a soha vissza nem térő alkalom belevágni; ha meg igen, merüljünk el benne együtt szügyig.

Mit érdemes tudni az X-menről? Mindent.



'60-as évek, Amerikai Egyesült Államok, Hidegháború. Két nagyon is különböző férfi találkozik a tengerek habjain. (Mármint hogy így konkrétan a víz alatt.) Egymásba szeretnek. (Szerintem.) A zsidó származású Erik a radikális elveket képviseli: változást akar, de azonnal. Az angol-amerikai genetikaprofesszor, Charles, a progresszív fejlődés híve. Amíg az ellentéteik erotikusan egymásnak feszülnek, mi föltehetjük a kérdést: kit érdekel

"Az X-men népszerűségének oka, hogy pontosan bemutatja, hogyan kezelik az emberek a kisebbségeket." - Sir Ian McKellen

Nincs ebben semmi fantasy. Melegek? Nők? Színesbőrűek? Zsidók? Muszlimok? Szellemi- vagy testi fogyatékkal élők? Egyszerűen csak geekek? Te nevezed meg: mutánsnak lenni metafora mindazokra, akik a társadalom peremére kényszerülnek a másságuknál fogva. Az ő harcuk a miénk, szóval válassz hadvezért. 

"Azt akarod, hogy a társadalom elfogadjon;
de még te sem tudod elfogadni önmagad
."

Persze nem árt, ha az egzisztenciális krízisünk közben kietlen jól szórakozunk; erről a Marvel már ismert humora gondoskodik pergő akcióval és zseniális dialógusokkal. Irány a mozi. Oké, a meta, na.

- Készen állsz?
- Derítsük ki!

 X-MEN: FIRST CLASS


NEM NEM ÁLLOK KÉSZEN MÉGIS MILYEN ÁLLAT KEZD ÍGY EGY FILMET. Oké, szóval: 1944, Lengyelország, Auschwitz. Eriket és családját a haláltáborba terelik, aztán a fiút elragadják a szüleitől; ő kétségbeesetten utánuk nyúl - és a fémkapu meghajol; négy őr fogja vissza, de hiába, Erik mágneses vonzása az eltorzult kerítés felé rántja őket mindaddig, amíg tiszta erőből tarkón nem vágják a puskatussal. szegényt. Erik 13-14 éves, és a jelek szerint nincsen egészen tisztában a képességével. Szerencsére Dr. Őrült Főgonosz teázgatva a nézi az ablakból, és pontosan érti, mi folyik itt.




 Mindeközben a világ másik felén, egy kastély nyugodt ölén, a 8-10 éves Charles Xavier az igazak álmát alussza Darwin és Einstein vigyázó szeme mellett (a basbeball-labdáról már nem is beszélve, ami a gondtalan gyerekkor örök jele)  és egyelőre nem nyugtalanítja a tény, hogy éppen a végzete elé vezetik jövendőbeli frenemyjét, valamint az sem, hogy kurvára kiejthetetlen a neve. Mármint ennek most szánjunk egy percet: Csaalz Franszisz Igzéviö, amerikai akcentussal pedig Csárlz Frenzisz Igzévi(j)ör, de ettől se lett sokkal jobb a helyzet. (Erik Lehnsherr elméletileg Erik Linszher, de a filmben úgyis mindenki csak Örik Lensherként hivatkozik rá, szóval maradjunk annál.)

A fonológiai elfoglaltságunk után a film egyértelműen szeretné megteremteni az analógiáját: Erik és Charles életét párhuzamosan látjuk addig a pontig, amíg össze nem ismerkednek, és elméletileg (meg szerkezetileg, meg a közönség elvárásai szerint, satöbbi) ellentétesnek kéne lennie a múltjuknak, ugye - ez viszont váratlan pontokon ütközik ki, és messze túlmegy a koldus és királyfi vonalon:
  • Erik egy szerető édesanyát veszít el, akit a szeme láttára főbe lőnek. Charles édesanyja él, de tőle elidegenedve és hidegen; a kánon ismerői tudni fogják azt is, hogy súlyosan alkoholista, Charles mostohaapja pedig a kisfiút rendszeresen bántalmazta; Erik édesapja a táborban vesztette életét. Melyikük járt jobban? 
  • Charles egy testvérre lel Ravenben, míg Erik egyetlen társasága a kínzója és fogvatartója; a film legvégén mégis Charles lesz a magányosabb, és a második részre kis híján beleőrül ebbe.
  • Charles izoláltan él Westchesterben, a felső tízezer tagjaként, és csakis a legjobb iskolákba jár: nincs tapasztalata a világ igazi arcáról. Eriket az iszonyú élmények megedzették, felnőtt korára sokkal könnyebben érvényesül.
  • A legfontosabb különbségük mégis a mutációjukban mutatkozik.
pici Charles: "Világéletemben úgy hittem,
hogy nem lehetek én a világon az egyetlen (aki különböző)"
 Oké, tehát adott az az egyértelmű dolog, hogy Erik a test, Charles pedig a lélek, Erik a háború és Charles a béke: Erik a fémet és a mágneses erőket irányítja, a hatalma brutális; Charles mások gondolataiban olvas, illúziókat teremt, emlékeket sző vagy töröl, megállítja az időt... szóval Charles sokkal erősebb, mint Erik, vagy mint bárki, ami azt illeti; viszont nem használja a képességeit teljes egészében, mert nem tartja etikusnak szerencsétlen. Ami ennél is fontosabb most a film szempontjából az az, hogy Charles ennyi idősen már tisztában van a hatalmával, és egész ügyesen használja, amikor felismeri Ravent az álcájában. Ellenben Erik...


Mielőtt erre rátérek, szeretném kimutatni, hogy Erik túlélőképességei azért messze meghaladják Charlesét. Charles, amikor az éjjel hangokat hall a konyhából, mezítláb lelopakodik egy baseball-ütővel; Erik mindeközben egyenesen az ellenség két szemébe néz, és csengő németséggel közli vele, hogy látni akarja az anyját. Semmi "kérem" meg "uram" meg "legyen szíves." Még érdekesebb, mi vette erre rá: Erik lesunyt fejjel és görnyedt háttal dülöngélve hallgatta Shaw/Schmidt genetikai előadását, ahogy a legtöbb kölyök tenné; az álca akkor tört meg, amikor a doktor csokoládéval kínálta. Erik nem csak azt vágja az arcába, hogy pont leszarja, mi mondanivalója van a mutációról, hanem azt is, hogy átlát rajta. Shaw/Schmidt erre visszahúzza a csokoládépapírt, és elkezd mocskosan játszani.

"A gének a következő kor kulcsai, Erik."

 Erik teljesen elüt a gazdag környezettől, egyértelműen semmi keresnivalója nincs itt. Ez Charles világa: nem csak a hivalkodó elegancia, hanem a genetika is. Erik össze van zavarodva, és rossz szerepet választ: bár már megmutatta, hogy az intelligenciája sokkal magasabb, mint a doktor várta, és hogy a koránál jóval érettebb, visszasüllyed a gyerekszerepbe. Megjegyzendő: nem csak a színész miatt gondolom, hogy Erik idősebb, mint Charles, és 14 éves körül lehet: hosszúnadrágot hord, ami ebben az érában a nagykorúság jele. [Bocsánat a biológiai részletekért, de meg kell jegyeznem, hogy hagyományosan az első magömlés, ergo a biológiai érettség után jár.] Charles-t ellenben rövidnadrágban láttuk a friss fényképen, amit Raven észrevett: ő még gyerek.


A doktor megkéri, hogy Erik mozdítson meg egy pénzérmét: "ez semmi egy kapuhoz képest." Erik bosszúsan sóhajt (mint minden kiskamasz) aztán a kezét feltartva látványosan erőlködni kezd. Hamar feladja: "Megpróbáltam, herr doktor, nem ment. Nem tudom. Lehetetlen." Ez még talán működhetne mára, de aztán Erik elkövet egy fatális hibát: elmosolyodik

Ez pedig egy kisgyerek mosolya, ez az az arc, amivel a szüleire nézhet, a "bocsi anyu, elcsesztem." Schmidt aztán nem fog meghatódni egy cuki kölykön, pláne nem azok után, hogy Erik fél perce még feltűnően más arccal nézett vele szembe, bátran és hidegen. Eriknek szerető gyerekkora volt, és ez a bájos kis mosoly idáig valószínűleg mindig kihúzta a csávából. A csokoládé elutasításával viszont már szimbolikusan is kimutatta Schmidt felé, hogy elvárja, hogy felnőttként kezeljék, és Schmidt így is bánik vele, hiszen egyre zúdítja rá az elméletét, amit egy gyerek nem is érthetne - Erik ezzel a mosollyal azt mondja, hogy "bocsi bácsi, de totál nem veszlek komolyan." Schmidt tehát a gyermeki oldalon áll bosszút. Megráz egy csengőt. A kameraszög vált. 


Ezzel a lendülettel szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy Erik úgy mert vakmerő kis vakarcs lenni, hogy mindvégig egy mészárszék előtt állt - egyértelmű, hogy ez nem egy orvosi rendelő, és pontosan tudja, mi vár, mi várhat rá, a film legelső jelenetében látta, hogyan temetik el a megcsonkított hullákat (kicsit kellemetlenül fest az a lepedő, ha megfigyelitek) Erik viszont egy pillanatra elhitte, hogyha elég bájos lesz, akkor majd szépen elsétál innen, és megúszhat mindent - ami az esetünkben azt jelenti, hogy hagyják simán lapátolni, tetveket/szifiliszt kapni, és éhínségben kiszenvedni, ha csak le nem lövik közben, de legalább a családjával lehet, és nem végeznek rajta illegális orvosi kísérleteket. Ez az, amit Charles is tenne. Ha tehát archetipikusan értelmezzük a két figurát, azt kapjuk, hogy Erik tizenkevés évesen annak köszönheti élete legmeghatározóbb tragédiáját, hogy egy pillanatra ő lett Charles; a beszéljük-meg, hassunk-az-ellenség-emberségére, és amit az anyja is mond: "minden rendben lesz." Edna ezt háromszor ismétli el, mielőtt Schmidt főbe lövi, ezek az utolsó szavai, előtte pedig: "képes vagy rá" - talán már történtek fura dolgok a fémek és Erik között, de abból, hogy az érmét egyáltalán nem tudja megmozdítani, arra következtethetünk, hogy inkább voltak ezek balesetek.


Erik Edna halála után tombolni kezd, megöl két embert, szétszedi a szobát, majd torkon ragadja a zokogás. Schmidt mellé sétál. "Kitűnő, Erik! Tehát haraggal és fájdalommal tudjuk feloldani a képességeid. Mondhatom, remekül fogunk szórakozni mi ketten!" Ezzel a kínzókamrába vezeti. Gyerekként kezeli megint, gúnyosan: a vállát csapkodja, erről árulkodik a hangneme és a modora. A földön még ott fekszik Erik édesanyja. Sebastian a kínzó mellett az új szülő-figura, Erik felnőtt problémái majd főleg ebből erednek: a férfi gyakorlatilag felnevelte, és tőle tanulta élete legfontosabb leckéjét - ne higgy senkinek


1962, Genf, Svájc. A következő vágásnál Erik már felnőtt (18 év telt el: 32 éves körül lehet.) Az ujjai között görgeti a pénzérmét; ez volt az édesanyja élete ára; a csuklóján a fogolytábor tetoválása; az arca üres és érzelemmentes.  Downbeat rockzene szól. Nézzünk egy kicsit körbe.



Erik puha fürdőköpenyben van, kényelmes viseletben. (Fekete, mert foreshadowing.) A haja ázott rendben, a zuhany alól érkezhetett. Sikerült olyan tapétát választania, ami tökéletesen illik a szeme színéhez.


A lakása rengeteget elárul róla: Svájc békés és gazdag ország, igazi menedék, Erik apartmanja pedig a város szívében van, szép kilátással és makulátlan rendben, jómódról és jó ízlésről árulkodik. Ezen felül fontos részletnek tartom, hogy az ágya kétszemélyes, két párnával, és a dohányzóasztalnál is két széke van (élt itt valaki? gyakran fogad látogatókat?) - bárhogy is, nem tűnik elveszettnek vagy magányosnak. A színek tökéletesen harmonizálnak, kint van három dekoratív festmény, és a rend sem kínos, Erik nyilvánvalóan otthon érzi magát: a cipőit csak berúgta az asztal alá, és a zakóját a székre akasztotta, amikor hazaért. Az éjjeliszekrényen van egy tál ehető valami, határidőnapló, víz, egy fényképezőgép, az iratok és az akták kusza rendben, a lámpák égnek, csak úgy ömlik be a fény
-  mi nem stimmel? 


Hogy Eriknek van egy Őrült Ember Vagyok Bosszúálló Térképe, ami máris megkérdőjelezi, mennyi látogatót fogadhat itt, otthonosan berendezett szoba ide vagy oda (vagy ez lehetett a válása oka?); és a térkép láttán még egyszer körbenézünk, és észrevesszük, hogy minden túlságosan is praktikus. Az órája egy utazóóra. A bőröndje egy utazóbőrönd. Az aktatáskája csak félig van kipakolva. Mennyit van egyáltalán itt? Ez az apartman inkább a támaszpontja, mint az otthona. A fotómontázs elárulja, hogy Erik a világot járva nácikra vadászik, és mindenek előtt, Sebastian Shaw-ra, akiről rajzolt is egy bájos portrét. (Mármint... nem hiszem, hogy egyszerűen lediktálta valakinek, hogy néz ki, szóval kinézem belőle, hogy ő készítette. Nagyon szép, Erik. Maradj a rajzolásnál. Iratkozz Oxfordba. Ismerkedj meg ott Charles-zal. Milyen szép film lenne: X-men: Kill Your Darlings.)


Mindeközben Charles Angliában, a jó öreg Oxfordban nőket szed fel [spoiler: nem sikerül neki] és miután szeduktívan beoldalazik a kamerába, megjegyzi, hogy "heterokrómia." Fun fact: a film évekig angol (vagy bármilyen) felirat nélkül volt meg nekem, és végig értettem, az összes kis hülye politikai meg genetikai magyarázást, ezt az egyetlen kurva sort leszámítva, ugyanis valahogy mindig úgy hallottam, hogy "enter Romeo." Ami amúgy igaz is. (het'rokromio...entö'Romio... ne vessetek meg.)


Az ellentétezés megint egyértelmű: Erik a bosszúhadjáratán agyalva hajigál pénzérméket a nemezise fejébe [mert ~~foreshadowing~~], főleg kistotálban és végig kék színekkel, fényes nappal; Charles késő éjszaka, aranyló színekkel, premierplánokkal övezve egy intimebb, barátságosabb, hívogatóbb hangulatot képvisel egy oxfordi pubban. Végzős egyetemista, professzor-tanonc, a kutatási területe a szenvedélye, és a nézők kedvéért el is magyarázza a mutáció lényegét Amynek, amíg a telepátiájával italt rendel. Nagyon sok minden történik ebben a jelenetben: a majdhogynem-szuperplánt Erik kezéről kaptuk a pénzérmével és a tetoválással, ez az első kép a felnőtt énjéről; Charles-nak a szemeit látjuk először, az arcát, és az elgondolkozva elnyílt ajkát. Erő/cselekvés és értelem/töprengés, egymással szemben. Erik egyelőre nem szólalt meg, csak a képek beszéltek; Charles egy dialóguson keresztül mutatta be önagát, ami félig flört, és félig kiselőadás. 
Charles jellemének fő vonása ebből áll: elbájoló, olyannyira, hogy az már idegesítő, és mindenek felett, bölcs. Erik spártai magánya mellett, amit csak hangsúlyoz az üres, hideg franciaágy, Charles partnert próbál rángatni a maga ágyába:

Amy: How is that seduction technique working for you?
Működni szokott ez a csábítási technika?
Charles: I'll tell you in the morning.
Majd elmesélem a reggel.

Charlesról csorog a szexualitás és a szociális pezsgés, fiatal, sikeres, gazdag, gyönyörű - a kérdés megint: mi nem stimmel? Charles, bármit is csinál, ugyanúgy kívülálló, és nem csak azért, mert mutáns - nézzük csak megint a fenti a gifet: "a very groovy mutation"? A groovy egy annyira kínos szó, hogy hamar a fandom kedvence lett. A jelentése kápé "csudiklassz" és "menő" - és már a hatvanas években is elavult volt, köszönjük, Charles. A ruhái sincsenek rendben: a levendula ing, a szürke zakó - túl elegáns, a bárban mindenki más laza ruhákban ücsörög.

- Nem akarok úgy hangzani, mint valami vén faszi...
- De az vagy.
Charles talán 28 éves lehet. A képességei mellett az intelligenciája is kívülállóvá teszi, és a kettő szorosan összefügg. A narratíva elkezdi kifejteni az ellentétét fogadott húgával, az alakváltó Ravennel, aki a későbbiekben Erik legfőbb szövetségese lesz: bár Charles azért ment a pulthoz, hogy neki rendeljen, helyette flörtbe kezdett; amikor a lány mérgesen odamegy hozzá, rendel neki... egy kólát. Visszatér a film felnőtt/gyerek problémája, de sokkal hangsúlyosabban: Charles jó testvér, de képtelen felnőttnek látni a kishúgát, és a mániája, hogy vigyáznia kell rá. (Dean Winchester-komplexus, valljuk be.) Emellett máris megjelenik két ellentétes hozzáállás: "mutant and proud," légy mutáns és büszke rá, és Charles félelme: "ha véletlen felfedeznek téged... a következmények elképzelhetetlenek lennének." A néző persze látja maga előtt Shaw laborját, és Eriket, aki erről tudna mesélni szépen, mégis: Charles részéről óvatosság ez, vagy gyávaság?

"Raven: Randiznál velem?"
Charles (oda se figyelve): Naná, persze."

Rögtön érintjük eztán a Raven & Charles kapcsolat következő problémáját: Raven fülig szerelmes Charlesba. Soha nem vallaná be neki direktben. A férfi egyértelművé teszi, hogy Ravenre a húgaként és a barátjaként tekint; és, ugye, gyerekként - még egy elméleti kérdés kedvéért sem hajlandó belegondolni abba, hogy ez másképp legyen. A későbbi Erik/Raven/Charles kapcsolat, főleg a Days of Future Past-ban, az én értelmezésemben, egy szerelmi háromszög. Raven két férfit szeret. A két férfi egymást. Erik a későbbiekben kavar Ravennel, de neki ugyanúgy csak Charles húga, ahogy Charles-nak is az örök hugica. (Raven az Erik kékjét jelképező, világos fürdőszoba és Charles aranyló, otthonosan sötét zuga között áll.)

"(Nem értem, mi ütött beléd mostanság:) szörnyen sokat törődsz a kinézeteddel."
Ezen felül Charles nem érti a nőket, és nem érti a tinédzsereket. Tényleg egy vén faszi szegényem, vagy sokkal inkább, egyetemi elme - nézzünk csak körbe a szobában: ez egy kollégiumi lakosztály (Trinity College), a cuccok nagyja nem az övé. Öregek, porosan, rondák, barnák, de legalább praktikusak. A szoba éles ellentétben áll Erik lakberendező-magazinba illő gyönyörű, de lélektelen szobájával: ez ronda és otthonos, zsúfolt és kedves. A polcok tele, hiperteljesítményű olvasólámpák ragyognak, itt egy emberi koponya, ott egy gorilla, a falon pár diploma, és Charles éppen a doktori dolgozatán ügyködik. Mi másról szólna, mint a mutációról? 

Charles (kk) "A békés együttélés, ha valaha is létezett, nem tartott ki sokáig"
Charles örök szerelme jeleként felnarrálja Erik érkeztét. A férfi kifogástalanul elegáns az utolsó részletig, és alig érződik jelmeznek az öltözéke, olyan természetességgel viseli: a lila dalra kelő nyakkendő á lá Tóth Árpád és a merészen igazított kalap a nyers színű táskával sokat mesél Erik helyéről a világban. A fickó extravagáns, drámai, szeret a középpontban lenni és irányítani.


Nem csak a narráció, a két karaktert idáig jelképező színek is összeérnek. Fokozatosan, ám elkerülhetetlenül közelítenek egymás felé. 
Erik véres arannyal szerzi meg az információit: úgy tesz, mintha a megkínzott zsidók fogtöméséből készült náci aranyat bocsájtaná árúba, de valójában persze csak egy dolog érdekli: hol van Shaw? Az első mondata felnőttként a filmben ez: "Nem játszadozni jöttem ide" - mindezt tökéletes franciasággal. Ismét itt látjuk egy szép élet ígéretét, egy jómódú, művelt és elegáns férfit, akiben pár részlet még sem stimmel. Egyértelművé válik, hogyan engedheti meg magának a finom ruhákat és a remek lakást: a bosszúhadjárata során hadisarcot gyűjt az áldozataitól.

Tökéletesen illik a környezetébe. Remek színész, és kiváló gyilkos: Erik megtestesíti a vérprofit Charles kajla bája mellett. A maguk területén szakértők mindketten, és most tudjuk meg, mi az, amihez Erik igazán ért: gyilkosság; kínzás; fenyegetés. Erik egyértelműen és látványosan élvezi, ahogy a bankár szájából lassan kitépi a fogtömést az erejével, aztán a kislánya életével zsarolja - megölne egy ártatlan gyereket? Ha a céljaihoz kell: persze.

Ha már célokról van szó... irány Vegas, és kiderül, hogy Shaw és a mókusok nukleáris háborút szeretnének. A CIA ügynöke, Moira, nincs különösebben meglepve, mert valamivel jobban lefoglalja, hogy végignézze a teleportáló sátánt és egy kristállyá változó nőt. Moirának van elég józan esze, hogy felismerje, ehhez szakértő kell: Oxfordba megy, Charles Xavierhez, akit pont aznap neveztek ki professzorrá.

Erik eközben az utolsó divat szerint öltözve csábosan beslisszol egy argentínai kiskocsmába, és természetesen az ottani nyelvet is tökéletesen beszéli. Ő a maffiózók ideálja: céltudatos, intelligens, gyakorlott, jó színész és kegyetlen. Ebben a jelenetben látjuk teljes diadalában: tökéletesen kontrollálja a helyzetet, mindig két-három lépéssel a többiek előtt járva, akik csak bambán eljárják a szerepüket Erik spontán és gondosan kitervelt haláltáncában.

"A szüleimnek nem volt neve: elvették tőlük a kondások és a szabómesterek."
A jelenet alapozza meg Erik identitását. Központi helyen egy tükröt látunk, a színészi játék és a dialógus is erre mutat. Erik a zsidósággal azonosítja magát, nem a németekkel. A személyes bosszúhadjárata megtorlás azért is, amit mind-mind elszenvedtek, egy egészséges messiás-komplexus keretében. Magneto ettől az ideológiától a későbbiekben sem áll messze, hogy egyetlen vezető elég, hogy győzelemre vigye a népet (ez Mózes és Dávid király története, nem?) A probléma itt még az, az ő szemszögéből, hogy kicsiben gondolkozik. Ez egy macska-egér játék, élvezetes, de hosszú évtizedeken át eredménytelen. Most közel a cél.


Erik élvezi a gyilkosságot. Az igazságossága miatt? A vérért? Blood and Honour: mindkettő benne van. A szeme megrándul, amikor elsüti a pisztolyt, de a haját kényelmesen hátrasimítva sörözget akció közben. A képességeit precízen használja; érthetően nem ajándék számára.


A kérdésre, hogy kicsoda ő, Erik így felel:

 "Let's just say I'm Frankenstein's monster. I'm looking for my creator."
"Mondjuk úgy, hogy Frankenstein szörnye vagyok. A teremtőmet keresem."
Az analógia szívszorítóan egyértelmű, és valószínűleg Erik genfi otthonának is szerepe van benne. Így határozza meg magát: a létének az oka és értelme, hogy megtalálja és elpusztítsa, aki kihozta belőle a mutánst; a szörnyeteget; és aki örökre elvette tőle egy rendes élet lehetőségét. Vagy mégsem?


A két férfi világa ugyanis összeér közben. Mindketten egy sárga kocsmában vannak: Erik fényes nappal (a cselekvés ideje) Charles pedig éjjel (a töprengés ideje) [köszönjük, film, kezdjük felfogni ezt az ellentétet.] Raven nem tévedett, amikor azt mondta Charles-nak: "I'm your only friend" ("Én vagyok az egyetlen barátod.") Rengetegen állják körbe, zuhognak rá a hátbaveregetések, de nincs egyetlen-egy ember sem, aki odamenne hozzá, és a szeme közé nézve gratulálna neki a kinevezéséhez, vagy megölelné. Charles-ra fájdalmasan igaz, hogy minél nagyobb a tömeg, annál inkább magad vagy. Szeretik, becsülik, és nincsen senkije, csak Raven, akit hozzáláncol a vér köteléke.



Charles nem bánkódik ezen. A képessége ugyanúgy átok, mint Eriknek. Sosem volt átlagos egyetemista, nem tud elvegyülni a pub tömegében. Hátratűri a haját (ahogy Erik tette, a másik kezében egy véres késsel) és megy tovább. Keep calm and carry on, esetében inkább: keep cheerful and rock on. Charles csupa optimista, sugárzó energia, és nem hagyja, hogy az átka elkárhoztassa. Elindul Amy felé, nyilvánvalóan abban a reményben, hogy ezen a diadalmas éjszakán már csak megfektetik, amikor Moira elé toppan. Ha nincs ló, jó a másik ló is: Charles ugyanazt a csábítási technikát alkalmazza nála, amit Amy esetében:

MOIRA: "Do you have a minute?"
Van egy perce?
CHARLES (a nő hajába túrva): "For a pretty little bean with a mutated mclr gene, I have five."
Egy olyan csinos kis szotyinak, mint maga, a mutáns mclr-génjével, pontosan öt percem van. 

Ismét ellentétbe kerül Erik aszketikus élete és Charles dübörgő szexualitása (ami hajlott korukra pont fordítva lesz majd, de sebaj) - ó, és ha egy fél pillanatra elfeledkeztünk volna Charles magányáról, akkor a készítők gyorsan bebizonyítják, hogy Charles legmélyebb kapcsolata egy nővel (vagy egy férfival?) az egészen konkrétan egy életre való egyéjszakás kaland. Charles túl rutinos, és ha McAvoy játéka nem lenne elég, a néző már a jelenet ismétléséből is felismeri, hogy ez így megy minden áldatlan este: tanulás, aztán pub pub után, és öt perc arra, hogy valaki bugyijába dumálja magát.

Moira sietve tisztázza, hogy üzleti ügyekből van itt. Charles arca megzuhan, de elég udvarias ahhoz, hogy máshogy ne fejtse ki az ellenérzését - ami nyomban el is párolog, amikor felfedezi Moira emlékét a mutánsokról, akit látott. "Heh..." szusszant fel a férfi, és ámulva szemléli a szétfutó képeket, egészen megfeledkezve arról, hogy álcát kéne viselnie: lenyűgözi mindaz, amit szemlél. Bármilyen nehézzé is teszi az életét, a mutáció számára áldás, ajándék. 

"A szívügyem ez. Minden tőlem telhetőt megteszek,
ha a segítségére lehetek."
Charles-nak persze önös érdeke fűződik ahhoz, hogy segítsen: a kutatása; emellett viszont tisztán megjelenik a munkamorálja, legalább annyira maximalista, mint Erik maga - és a részemről a gesztusban látok némi hazaszeretetet, ami erősebben is mutatkozik majd a későbbiekben. Charles, mint minden jó Marvel-hős, bármit kockára tenne Amerikáért... vagy Angliáért... vagy a világért, jó, de egyértelműen ott dorombol benne két nemzet büszkesége. [Fun fact: A képregényekben Bucky Barnes a példaképe.] 



Irány is Amerika. Charles-t elviszik a CIA főhadiszállására, és hoppá, Erik világába. Ez a banki jelenet tükörképe. Feltűnően hasonló kettejük viselete a külön-külön jelenetekben, Erik nyakkendője viszont élénkebb, a gallérja keményre vasalt, a ruhája könnyedebb. Charles vastag, kényelmes, angolos és professzoros anyagokat visel elbájolóan régimódi, dupla gombsorú mellénnyel, az inge gyűrött, ó, és a mutációját nem egy foghúzással demonstrálja, hanem azzal, hogy elárulja, milyen pitét adnak a menzán. Nem érdeke, hogy felvállalja a mutációját, de megteszi Moira védelmében, akit a korhűen szexista főnöke épp az imént fokozott le gépírónőnek; valamint igen, az eset a szívügye.

Egész jól viseli, amikor gúnyolni kezdik, utána egy laza félmozdulattal felfedezi a későbbi filmek főgonoszának apukáját (geek fact: Stryker lesz a Következő Gonosz Tudós, aki kísérleteket hajt végre Wolverine-en. Remélem, Zolával és Schmidt/Shaw-al együtt van valami titkos klubja.) És utána? Utána istentelenül elcseszi, amikor kijelenti, hogy tud a rakétákról, amiket Amerika Törökországba akar szállítani a hidegháború közepén, hogy Oroszországot térdre kényszerítsék. Telepátia-demonstráció vagy sem, egy ilyen információt nem kotyogsz ki sehol sem. Charlesból hiányzik Erik profizmusa, túl naiv, túl kedves, túl lelkes és túl szenvedélyes.

Raven megmenti a seggét, és a néző kap egy kisebb előzetest Charles képességeiből: persze ahelyett, hogy nácikat késelne, leállítja az időt, a testén kívül kommunikál és hipnotizál. Charles felfoghatatlanul erős, de egyetlen pillanatra sem fenyegető.


Ahhoz túl cuki. Hahó, kivágott jelenet.

 Sebastian Shaw elfogása jelenleg ugyanúgy a prioritása, mint Eriknek, de két évtized csonttörő kutatása helyett neki elég rá egy könnyed délután.



Összeér a két történetszál. Pillanatokra vagyunk a találkozásuktól, de előtte még... az isten szerelmére Erik mi a fenét csinálsz. 
Oké, nézzük csak: ha Charles részéről frontális fuckup volt a CIA arcába vágni a legféltettebben őrzött tervüket, akkor ez Erik megfelelője, egy Raven nélkül, aki megmentse, és azzal a kínos adalékkal, hogy majdnem húsz éve erre készül. Ez volt az a pillanat, amire egészen idáig várt. És a terve? Nevetséges, vagy nem létező. Erik ismét Charles hibáját követi el: túl ösztöni és túl szenvedélyes. Nem gondolkozik. Búvárruhában, a lopott késsel a kezében a hajóra ugrik. Fel sem méri, nem lesz-e túlerőben. (Spoiler: abban lesz.) Nem gondolja át, milyen veszélyt jelenthet, ha Shaw-t a saját területén támadja le. (Spoiler: nagyot.) Eriket elragadják az indulatai, és homlokkal előre rohan a vesztébe.

Emma, Shaw telepatája (aki Charlesnál azért sokkal gyengébb... nem, komolyan, Charlesnál mindenki sokkal gyengébb) - szóval Emma azon mód térdre kényszeríti, és feltépi benne a legszörnyűbb emlékeit, majd a vízbe hajítja. Nem ölik meg: "nem bántjuk a mi fajtánkat," jelenti ki Shaw. Igen, az a fickó, aki nagyon szeretett Eriken kísérletezni. Hát oké. 
Erik tehát az imént szembenézett három mutánssal, kettő az ő szemszögéből bőven fenyegető. Meghátrál, amíg egy jobb tervet ki nem fundál? A fenét. Sehol sincs itt a jó stratéga, a profi, akit idáig láttunk. Erik csak a Nagy Harag Napja, egy elkésett végítélet. Shaw gyakorlatilag pofán neveti. 

Befut a CIA hajója, a fedélzetén Charlesal.


Charlesot lelkesíti a felismerés, hogy egy hozzá hasonló telepata van a hajón, de nem adja át magát az indulatainak. Frusztrált és cél-orientált, megfontolt, tudatos, amilyennek Eriknek kéne lennie, és felismeri azt is, hogy semmit sem tehet. Riptide tornádója egyenesen megrémíti, és fedezékbe fut...na.


Minden slasherek nevében szeretnék rámutatni erre: Charles az imént érzékelt egy kibaszott telepatát, valakit, aki hozzá hasonló. Idáig az egyetlen mutáns, akit személyesen ismert, Raven volt. Ezután látta Janos pusztítását, és úgy döntött, oké, ő innen el. Erik puszta jelenléte viszont marasztalja, még azt sem látja, mire képes, a hajó orrába fut, és mutat: "ott van valaki..." Miért pont az (egyelőre) legkevésbé érdekes mutáns kavarja fel? Erik különleges. Fájdalmat okoz a férfi az elméjében, Charles felkiált és éles, fémes hangot hallunk, ahogy a gondolataiba lép, és mégis fut felé, a fedezéktől szépen el. 


Mindenki mást megrémít Erik ereje, akinek van egy kis józan esze: a vasmacskával szedi szét a luxushajót. Charles ámulva mosolyog, és finoman felnevet. Csodálja, amit Erik tesz, a mutációja megragadja - újra mondom, hogy Janos elől menekült, Emma meg nem érdekelte.



Amíg Charles csillogó szemekkel figyeli az eseményeket, Shaw, Emma és Janos súlyosan be vannak szarva, az összes szemtanúval egyetemben. Tengeralattjárón menekülnek, a CIA hajó felé tartva; Erik megpróbálja visszatartani őket, de a tengeralattjáró túl nagy. Charles torka szakadtából üvölteni kezd: "LET IT GO, YOU HAVE TO LET IT GO" ("Engedd el, el kell engedned!") - a legénységhez fordul: "Küldjön valakit utána a vízbe, segítsenek!" Karakterisztikus reakció Charles részéről: startégiát tervez, irányít, megint csak csupa elmélet... de ez kevés lesz.

Charles Erik után veti magát a vízbe - ami igazából egy szar ötlet, nem? Hatalmasat zuhan - fájnia kellett - nincs megfelelően felöltözve - nem képzett - ott van az a rengeteg tengerész a hajón, valaki egy kis noszogatásra csak segíthetne - ha máshogy nem, hát telepatikus ösztönzésre - de ez most túl fontos, Erik túl fontos

Charles magához karolja a víz alatt, ami ismét csak szívmelengetően meggondolatlan [éreznie kell a haragját, a félelmét, a kétségbeesését; mi van, ha Erik simán keresztül vágja rajta az elveszett vasmacskát?] Telepátiával szól hozzá, szépen nyugodtan: "You can't. You'll drown. You have to let it go. I know what it means to you, but you're going to die. Please, Erik, calm your mind." (Ne tedd. Meg fogsz fulladni. El kell engedned. Tudom, mit jelent neked, de biztosan belehalsz. Erik, kérlek, csitítsd el az elméd.)  Ezek azok a logikai érvek, amik Erik gondolataiból most hiányoznak, és ez most Erik és Charles tökéletes egysége. Charles pontosan tudja, mit kell mondania, hogy mi az egyetlen, ami meggyőzheti a másik férfit, most Charles a profi, aki mintaszerű terapeutaként jár el, őszinte érzelemmel. Kockára teszi a saját életét és testi épségét a másik férfiért.

Erikből előtör az utolsó lélegzete, és Charles, a karja alatt egy nála jóval magasabb és nehezebb férfival, úszni kezd.




Erik első reakciója az, hogy üvölteni kezd vele, hogy engedje el. Charles, tökéletes tanárként, emelt hangon beszél, de még mindig nyugodtan és logikusan. Erik pánikja elcsitul. (És csak halkan megjegyzem, hogy azzal, hogy Charles erre nem a képességét használta, ismét az életét kockáztatta. A fickónak aztán vannak elvei.) Erik érdeklődik a telepátiája felől. "Azt hittem, egyedül vagyok (a képességeimmel.)" "Nem vagy egyedül," mosolyog rá Charles. "Erik? Nem vagy egyedül."

Kettejük kapcsolatának ez a lényege: mindketten partnerre találnak. Ez nem a romkomok kliséje viszont, ahol a fiú azért szereti a lányt, mert lány, a mutáns meg azért a mutánst, mert mutáns. Nem, már megkaptuk a narratívától, hogy Charlesnak ott van Raven, akit viszont képtelen egyenlő félként kezelni a hugi-státusza miatt, Emma és Janos pedig nem érdekli őket. Ez nem csak annak a puszta ténye és felismerése, hogy mindketten mutánsok, hollárihó, hanem hogy van a másikban valami ennél is különlegesebb. Szabadon alkalmazhatjuk a meleg-metaforát: a bárba sétálva kin állapodik meg a tekinteted?


Beírom az első nagy feketepontot a filmnek, amiért nem láttuk Eriket átöltözni a szexi kis búvárrucijából. A következő nap reggelén vagyunk. Az éjjel a hajón Charles és Erik röviden talán beszélgettek, de nem kerülhettek igazán közel. Erik lemarad a csoporttól, és túl nagy a távolsága a többi karakterrel, de a tekintetét a napszemüveg mögül végig Charles-on tartja, és a kommentjeit egyedül neki címezi. Az öltözékéből és a bőröndjéből sejthető, hogy megálltak Erik szállásánál út közben, de a fiúknak akkor sem volt sok ideje kettesben, a varázsos "you are not alone" pillanat politikába és hétköznapokba gunnyad.




Erik a CIA-bázison végig cinikus és távolságot tart, a legkisebb mértékben sem osztja Charles és Raven lelkesedését Hank frissen felfedezett mutációja felett. Erik egyszerűen csak egy elveszett turista, Charles pedig beragyogja a teret, végre igazán az elemében van, magabiztos és erőteljes. 

Erik részéről próba az egész. Köszöni szépen, ő egyedül dolgozik. Charles érdekli, és az is, mit tud a CIA-tól szerezni, de maga a project a legkisebb mértékig sem, ahogy a többi mutáns sem fogja meg. Bennük nem látja önmagát, vagy a magánya megoldását, Charles viszont túlságosan is elfoglalt a többiekkel ahhoz, hogy az ígéretét teljesítse: "többet nem leszel egyedül." 

Erik úgy dönt, mégis csak az lesz a legjobb neki, ha visszatér a maga útjára, avagy a bosszúhadjáratára, és maga vadássza le Shaw-t. Előbb még zsebretett kézzel sétálgat, és cockblockolja Ravent és Hanket - a "kinky" felkiáltásban látjuk a szarkasztikus humorát, az "If I looked like you two, I wouldn't change a thing" megjegyzésben pedig a hozzáállását. ("Ha úgy festenék, mint ti ketten, nem változtatnék semmit sem.") Honnan ez a hirtelen büszkeség? Nem úgy volt, hogy ő Frankenstein szörnyetege...? A szörny viszont feleségre lelt. Eriknek elég volt egyetlen mutáns, Charles és kizárólag Charles, hogy megtalálja magában ezt az önbizalmat, hogy egy élet után először elhiggye magáról, hogy értékes. Charles nem az első volt, akivel találkozott (Emma, Janos) és nem az utolsó (Raven, Hank), de az egyetlen, aki számított, aki érdekelte.

Aztán viszont a nap során felismeri, hogy a céljaik nem azonosak. Amikor találkoztak, Charles is Shaw-ra vadászott, viszont egyértelművé válik, hogy sokkal jobban foglalkoztatja a mutánsok egyesítése és a hidegháború vége. Erik nem akar a csoport része lenni, nem akarja Amerikát megmenteni, a revansa minden mást felemészt.

Egy rövid kivágott jelenet következik, amit naná, hogy töröltek a netről - ennek keretében Erik és Charles összefutnak a folyosó két végén.

CHARLES: Hová tartasz?
ERIK: Az edzőterembe.
CHARLES: Az arra van (az ellenező irányba mutat)
ERIK: Aha. És te merre mész?
CHARLES: A konyhába, teát készítek.
ERIK: A konyha arra van (a másik irányba mutat)
CHARLES: No, igen. 

Ezután óvatosan elhátrálnak a mutatott irányokba. Érdekes megfigyelni, ahogy egymás sztereotípiáival játszanak: Charles, a csili kis angol teabáró, és a kemény Erik, aki nyilván gyúrni megy... nem, nem aktákat lop el, haha, egy pillanatig sem.



A film felveszi az eredeti fonalát, és Erik lelép az aktákkal. Charles kint várja.

CHARLES: "From what I know about you, I'm surprised you've managed to stay this long."
 Azok alapján, amit tudok rólad, meglep, hogy ilyen soká maradtál.
[Charles bosszús, bántja Erik árulása, de a hangnem játékos, és tiszteletben tartja a férfi távolságát.]
ERIK (hidegen) "What do you know about me?"
Mégis mit tudsz te rólam?
[Erik csak le akar lépni. Meghozta a döntését, és Charles hátráltatja.]


CHARLES (lelkes, boldog, büszke): "Everything." 
Mindent
ERIK
nem fordul felé: "Then you know to stay out of my head."
Akkor tudod, hogy jobban teszed, ha békén hagyod a gondolataimat.

[Erik visszavágása keserű, megpróbálja elijeszteni. Elindul, de Charles utána siet.]
CHARLES: "I'm sorry, Erik"
Sajnálom, Erik.

[Ismétli a nevét, és bocsánatkéréssel nyit.]
"I've seen what Shaw did to you"
Láttam, Shaw mit tett veled.

(Erik megtorpan)
"I've felt your agony. I can help you."
Éreztem a kínszenvedésed. Segíthetek neked. 


[Charles megint direkt, nyílt, logikus és őszinte, ahogy a tengerben is. Köztük ez működik. A játékos vádaskodás és a nagy szavak Erikről leperegtek.]
ERIK a fogait csikorgatva üresen maga elé mered, villámgyorsan megfontolja, egy gúnyos kis "heh," és megfordul. Charles zsebre tett kézzel áll, látszólag magabiztosan.
ERIK: "I don't need your help"
Nincs szükségem a segítségedre. 
[Kevés meggyőződéssel]
CHARLES "Don't kid yourself, you needed my help last night."
Ne ámítsd magad, tegnap este nagyon is kellett a segítségem.
 [Charles szigorúan beszél - direkt. Erik másra nem figyel.]

CHARLES: "It's not just me you're walking away from" 
Nem csak engem hagysz hátra. 
[És ezt a mondatot szeretném aranyba foglalni: Charles pontosan felismerte, Erik mennyire közönyös a többi mutánssal és a CIA-val szemben; hogy csak Charles kedvéért és az aktákért jött, és hogy amikor úgy döntött, hogy lelép, azt a döntést hozta meg, hogy Charles-t hagyja itt. A döntése eddig terjedt: kell-e Charles az életembe, igen/nem.]
CHARLES: "Here you have the chance to be something bigger than yourself."
Itt megvolna rá az esélyed, hogy valami nagyobb részese legyél.
[Lassan közelít, Erik sűrűn (meghatottan, félve, értetlenül) pislog.]
CHARLES: "I won't stop you leaving. I could..."
Nem foglak megállítani. Megtehetném...
[Erik hunyorít. Charles ereje megdöbbenti.]
CHARLES: "But I wont." 
De nem foglak.
[Charles már puhán beszél, ő is sűrűn pislog, megnyalja a száját, hátrál - aggódik, tényleg nem tudja, Erik hogyan dönt majd, de rábízza a választást, bármennyire is szüksége van rá. Okok amiért Charles Fucking Xavier egy csodálatos ember #12333.]
 Sőt: Charles annyira jó fej, és annyira elgyötörten szeretné kimutatni a bizalmát és bizonyítani, hogy a döntés teljes mértékig Erik kezében van, hogy miután szépen lassan elhátrált, sarkon fordul, és bemegy az épületbe. Nem várja meg Erik válaszát, nem zsarolja ki belőle az Igenis Sir című helyes választ, amit később talán megbánna. 

Talán azért is kompenzál, hogy korábban engedély nélkül körbenézett a férfi fejében (bár feltételezhetjük, hogy ezt még akkor tette, amikor Erik a vízben haldokolt, és életmentő volt tudni róla pár információt.)

Charles még hátraszól, ahogy Erik könnyittasan bámul utána: "Shaws' got friends. You could do with some."  (Shawnak vannak barátai. Neked is jól jönne néhány.)
Charles ismeri őt. Megérti. Elfogadja. Akarja. Erikre most ez az egész rázuhan - Charles látott minden ocsmányságot, és rávehetné, hogy maradjon, de hisz benne. Hiába van hatalma felette, Erik szabad akaratát többre tartja. Ez a leggyönyörűbb ajándék egy volt fogolynak.


 Erik drámaian besétál a következő jelenetbe, ahol a CIA vezetője éppen a Cerebro modelljét mutatná be Charles-nak, és arra kéri, segítsen neki megtalálni a korábbi mutánsokat. Erik modora egészen megváltozott - de csak Charles felé. Kialvottnak tűnik, nyugodtnak, egy szál garbóban mászkálva egész otthonosnak, és a párbeszéd illetéktelen megszakításával egyértelműen kidominálja a szobából szegény CIA-fószert. Charles viselkedésére két magyarázat van:
  1. Amit a film első látásra kínál: kellemesen meglepett, udvarias kis drága
  2. Amit a film szubtextusa kínál: oké, tehát tényleg meg lehet lepni egy telepatát? Nem szúrta-e ki Charles már mérföldekről Erik tudatát? Tegnap este pontosan tudta, hol várjon rá, és megtalálta vaksötétben a vízben. Az ajtó nyitva van, Charles a bejárat felé fordította a székét, és a felsőteste is arra néz. Számított Erik jöttére? Mennyire van ez a jelenet megrendezve, és mit akar mondani vele a másik férfinak?


Erik  a tekintetével bársonyosan végigsimít Charles zsenge testén, mosolyog egy bájosdadat, majd zsebre tett kézzel közli a CIA-igazgatóval, hogy "amennyiben egy új fajt fedeznek fel, a saját fajtájuk kell, hogy megtalálják őket. Charles [felé néz] és én keressük fel a mutánsokat. Öltönyösök nem kellenek." Eriknek szigorú elvei vannak, és pont leszarja, ki kinek a főnöke ebben a helyzetben. Még érdekesebb, hogy Charles-t gyengéden és automatikusan a saját csapatába focizta. Charles reakciója eleinte értetlen döbbenet, a fejét félre is biccenti egy keveset, és úgy néz Erikre, mintha azt mondaná, "ne haragudj, de... he?" Erik szemkontaktust teremt, amíg CIA-muksi megpróbálja professzionálisan elhessegetni.


Erik még mindig fölényesen mosolyog, az arcán az van, hogy kizárólag Charles-t tekinti partnernek, mintha ketten lennének a szobában. Charles nem tudja, bízhat-e benne. Látott elég fejében mindent, pontosan tudja, mire képes. Talán nem egészen jó ötlet egy hidegvérű gyilkosra bízni ezt az egészet, ugyanakkor érthető talán, Erik miért nem akar a képbe mindenféle titkosszolgálati feletteseket. Az ember/mutáns különállást viszont Erik itt először fogalmazza meg, és egyértelműen szembehelyezi a saját csapatát az emberekével, és nem hajlandó tárgyalni, ha nem egyeznek ki rögvest az összes feltételével. Erik veszélyes. Másrészről, CIA-fickó épp Charles nevében szólal fel, anélkül, hogy konzultálna vele; ő persze, hogy igent mondott az együttműködésre Oxfordban, de Erik most egy új utat kínál fel, amire ő talán még nem is gondolt. Mi megy le Charles fejében? Logikusan a gondolatmenet ez: Erikkel kockázatot vállal, de a fene egye meg, tényleg hisz benne és tiszteli, tudja, hogy tanulhat tőle, és igaza lehet.


Ahogy a költő mondja, "csak a tekintetek szavaznak," és miután Charles és Erik kínosan hosszan bámulják egymást, Charles meghozza a döntését: Erikkel tart, és az ő feltételei szerint játszik.
Hölgyeim és uraim, ez az a pillanat, hogy Erik belészeret, lásd mellékelt ábra, és boldog és büszke és meglepett és és és minden. Ez a tegnapi éjszaka befejezése: Charles felért minden ígéretéhez és fenyegetéséhez. Erik mostantól fogva bízik benne. Valószínűleg gyerekkora óta nem érzett ilyet.

Charles folyamatosan forgatja a széket a két férfi közt. Erik diadala teljes, de Charles befolyása tetézi meg: "Mi van, ha nemet mondok?", kérdezi a CIA fejese. "Akkor sok sikert hozzá, hogy nélkülem használja a gépezetet." Charles nélkülözhetetlen, ő az, aki a CIA-nak igazán kell. Eriket hagyták volna elsétálni. A következő jelenetben az is egyértelművé válik, hogy Charles a hatalmában is egyértelműen Erik felett áll.

"Micsoda imádnivaló kísérleti patkány vagy, Charles!"
A Cerebrót Erik értetlen ámulattal vizsgálja, Charles lelkes és türelmetlen, igazán az elemében van. Erik és Raven hozzá se mernek érni semmihez, ő kérdés nélkül a fejére húzza a gyanús szerkezetet a kábelekkel. Erik megjegyzi:

ERIK: What an adorable lab rat you make, Charles!
Micsoda imádnivaló kísérleti patkány vagy, Charles!
CHARLES: Don't spoil this to me, Erik.
Ne tedd nekem tönkre ezt, Erik.
ERIK: I've been a lab rat. I know one when I see one.
Voltam ám én is kísérleti patkány. Felismerem a magam fajtáját.


Kettejük viszonyában kulcsfontosságú ez a jelenet. Erik megpróbálja oldani a feszültséget, lágyan beszél, halkan, elnyújtva, kedvesen, és a saját traumatikus múltjával tréfálkozik. Egymás nevét ismétlik, és a fenébe is - senki ne mondja nekem, hogy ezek ketten itt nem keményen flörtölnek éppen.

Charles Erikre néz egy árnyalatnyi kis mosollyal, mielőtt lehunyja a szemét. (Miért nem a húga tekintetében keres menedéket, vagy a távozó tudóst nézi, akinek jelenleg a kezében van az élete?) Erik a korlátba fogódzik és fellép a platformra. A gesztus elképesztően protektív.

 



Charles némi erotikus nyögdécselés után nekiáll más mutánsokat érzékelni, mi pedig csendben vessük össze az őt figyelők érzelmeit. Raven meghatott, büszke, kicsit fél, hogy ebből mi lesz; Erik le van nyűgözve. Kérhetek egy közelképet?


Ez persze rengeteg mindent jelent. Most látják mindannyian először, mennyi mutáns van, és az ígérhet, hogy elérhetnek hozzájuk, valóssá válik; viszont egyedül Charles teszi ezt lehetővé - pörgessünk csak vissza az előző jelenetre: "good luck using your device without me" és Charles és Erik összeolvadt tekintete. Már le van beszélve, hogy a mutánsokat felkutatni ők ketten mennek. Erik most látja Charlest igazán elemében: körbe ér a tegnap esti párbeszéd, "I could, but I won't," és ez Erik arca Charles gigászi erejével szembesülve. *torokköszörülés* nem mondom, hogy top!Charles, de top!Charles

Charles ezen a ponton mindent elért az életében, amire csak vágyhatott. Frissen kinevezett professzor, a hazája szolgálatában egy CIA-akción, ahol végre más mutánsokat kutathat fel, akikről Moira jelentése előtt csak sejthette, hogy léteznek. A húga boldog, Hank egy zseni, és a kapcsolata rendeződött Erikkel. "You're not alone," ez végre igaz rá is.

Felmerülhet a kérdés, miért pont Erik: miért döntött úgy, hogy elfogadja a feltételeit? Persze, ezzel tudta marasztalni, és Eriknek valamilyen szinten igaza is van (de túl nagy volt ahhoz Charles döbbenete, hogy az egész csak ennyi legyen.) Vihette volna Hanket vagy Ravent, gyorsabb lett volna, ha kiküld ügynököket. Charles-nak viszont Erik kell, és ezért hajlandó túllépni a határait vagy áthúzni az elképzeléseit. Egy (jóval) későbbi jelentben megvallja neki,  hogy látott valami gyönyörűt az elméjében, és ne felejtsük el az arckifejezését, amikor látta a vasmacskát pusztítani. Charles szereti Eriket; hogy barátként vagy partnerként, azt ti döntsétek el, de a tények tények maradnak, ez a két férfi egy egységet képez. A narratíva kiteljesedik. Negyvenöt percnyi expozíció után valahára együtt vannak. 

Következzék mindenki kedvenc zenés montázsa.


A jelenetsor a fanficírók kedvence: a montázs-szerkezet miatt például nem tudjuk, mennyi idő telt el, és nem látunk rengeteg "kivágott" jelenetet - ez csak egy best of Charles és Erik közös kalandjából. Mivel mentek? Autóval roadtripeztek, taxival, repülővel? Valószínűleg közös hotelben szálltak meg, és mivel elég nagy távolságokat tettek meg, nem csak egy este. Az összhangjuk tökéletes, Charles telepátiája vagy szavak nélkül is értik egymást, bizalmas, bensőséges minden érintés és tekintet. 


Boldogak és izgatottak, mint kész kamasz, először látjuk őket játszani az erejükkel. Itt hangzik el a hírhedt párbeszéd:

ERIK: More tea, vicar? (pezsgőt lebegtet felé)
CHARLES: Mind if I do! 

Azon túl, hogy a drágáim megint gátlástalanul flörtölnek, és úgy tesznek, mintha az egész világon csak ketten lennének (és mindeközben kínosan közel fekszenek egymáshoz egy plüsságyon a sztriptízbárban, pezsgőzgetve) itt van egy kvázi lefordíthatatlan kulturális utalás: a brit sitcomokban, amikor az arisztokraták háza táján kínossá fordul a helyzet, és a vacsorának lőttek, a háziasszony kétségbeesetten felkiált, hogy "more tea, vicar?" ("parancsol még teát, tiszteletes?") egy utolsó elesett kísérlet formájában, hogy mentse a menthetetlent és témát váltson. Erik tehát Charles angolságát fricskázza barátságosan, ő pedig vele tart a játékban: a "mind if I do" nagyon sztereotipikusan tipikus brit szófordulat. Eriknek és Charlesnak ezen a ponton már közös poénjaik vannak, pedig joggal feltételezhetjük, hogy montázs ide vagy oda, nem ismerik egymást olyan baromi régóta. Egyszerűen csak kiválóan klappolnak; annak a bájosságát pedig, hogy bár az újvilágban találkoztak, Erik számára Charles angol, és így európai, tehát hozzá közeli... nos, ezt rátok hagyom. 


És akkor itt van a fandom szerelmetes kivágott jelenete.

CHARLES: It's good, isn't it?
Jó, mi?
ANGEL: (nevet) How did you do that?
Ezt meg hogy csináltad?
ERIK: What?
Mit?
CHARLES: You've never been more beautiful, darling. 
Sosem voltál még szebb, kedvesem. 





Azt hiszem, ezt nem kell magyarázni. A rajongók a női ruhás (és csak megjegyzem: Charles egyedül a ruháit és a haját cserélte le) Eriket elnevezték Dragnetónak avagy Erikának, és fanartok százai ünneplik kettejüket.


Ezután eltelik ki tudja, mennyi idő, és kedveskéink taxiba szállnak.


A [definiáld:devianca] írásánál úgy ütemeztem, hogy ez a jelenet előtt van az első közös éjszaka. Charles fájdalmas arccal ül a taxiba, a karját feldobja a széktámlára, és ráhajol Erik vállra. Az egységük egyre közvetlenebb, dinamikusabb. Mindkettejükre sebtiben van ráhajítva a ruha. Nem segít Charles "No, we were rather hoping you'd... take us all the way" kijelentése sem, ami nyílt szexuális metafora, no meg közben Erik pillantása. Ezen a ponton már sikít a subtext.
Vagy csak nagyon jó barátok.
Nagyon. Nagyon. Jó. Barátok.


A börtönben Erik már kényelmesen rágózik, egy ütemre lépnek,  Charles haja napról-napra rendetlenebb, és ha valaki nem vette volna észre: eye-sex.
Seant egy akváriuban fogadják örökbe, majd feltételezhetőleg (de legalábbis Erik szemöldökfelvonásából ítélve, amikor kimennek) megfogadják Wolverine javaslatát:

"Basszátok meg magatok."
Ha valaki szerint ennek az egész montázsnak van egy nem homoerotikus olvasata, azt várom vitázni szeretettel.

"Mindazok az elmék, amiket megérintettem... Éreztem őket."
Most, hogy már a szex megvolt, jöhet a szerelem: a Lincoln emlékműnél ülve és heverve, ráérős, kora reggeli sakkmenetben az érzéseikről és a terveikről beszélgetnek. Hogy miért vannak Washington DC-ben? Feltehetőleg egy újabb mutáns miatt, de egészen biztos, hogy nem itt fognak találkozni vele... és amikor visszatérnek a bázisra, nincs velük senki új. Befuccsolt volna, vagy jól megérdemelten vakációznak? Akár munkaügyben járnak, akár csak elugrottak ide, megerősítést kapunk, hogy a kapcsolatuk már messze nem csupán professzionális, a szabadidejüket is együtt töltik. Az ugratások és a kölcsönös csodálat után a barátságuk tovább mélyül, megosztják a félelmeiket és örömeiket.

"Én mondom neked, valami igazán csodálatos dolog küszöbén állunk, Erik."

És felsejlenek az ellentétek.  Charles Amerika legnagyobb fallikus szimbóluma előtt elárulja, hogy valami csodálatos küszöbén állnak, és nem is téved. Erik aggódni kezd, hogy az egész talán még sem volt jó ötlet: a névgyűjtés minden diktatúra első lépcsője, és ronda vége lehet. Charles Erik gyanakvó természetére hat: "Közös ellenségeink vannak: Shaw, az oroszok... kellünk nekik." "Egyelőre," mondja Erik, de a hangja nem vádló, hanem szomorkás. Összenéznek.


Csak, hogy egyértelművé tegyék, hogy DC randi volt, Erik és Charles egy új nap végén, friss öltözetben vitáznak a gyerekeken, elragadóan civilen. 

ERIK: I'm telling you, these kids are not ready for Shaw
Mondom, hogy ezek a kölykök még nem állnak készen Shaw-ra.
[Charles 'I tell you' szerkezete ismétlődik a korábbi jelenetből; Erik hangsúlya azt indikálja, hogy nem először beszélték ezt át.]
CHARLES: I think they might surprise you. They're an expectional bunch of young people.
Még meglephetnek téged, úgy hiszem. Kivételes fiatalok ők.
[Charles udvarias, de szintén feszült. A távolságtartása valamivel mérsékeltebb, mint Erik: az ők/mi különségett mindketten alkalmazzák, de Erik szerint kölkök, Charles szerint pedig egy csapat fiatal.]

Ezután tetten érik a kicsiket: Charles csalódott, Erik keserűen szórakozik. Shaw elkapását végtelenül komolyan veszi, de nem bízna meg vele akárkit. Bár Charles a film elején kocsmáról-kocsmára szédelgett, most egy ártatlan buli miatt szól rá a többiekre: "többet várok tőletek." Charles-nak fel kellett nőnie, átveszi Erik felelősségét. Metaforikusan és ténylegesen is szülőkké váltak mindketten - még inkább ráerősít az analógiára, hogy még úgy is Erik és Charles papa és mama, hogy itt van nekünk Moira; ő viszont nem vesz fel szülő-szerepet, sokkal inkább a szigorú nevelőnő.


Erik és Charles elutaznak Oroszországba, Shaw nyomában. Charles nem csak, hogy besegít a bosszúhadjáratban, de komoly szerepet vállal benne, és Erik kérdés nélkül rábízza a tervet. A finom feszültségek ellenére a bizalmuk és a tiszteletük egymás iránt töretlen. Charles, mint az előző jelenetben is láttuk, megacélozza magát, próbál felérni Erikhez, és ugyanolyan komolyan venni a helyzetet, mint ő teszi. Ez ugyanaz a Charles, aki a hajón még egy vállrándítással feladta, hogy nem tud segíteni. 

Charles továbbá ujjatlan kötött kesztyűt visel, ugyanabban a színben, amit a film legelején láttunk a kiskamasz Eriken. Ez nem csak azt támasztja alá, hogy a bosszúhadjára kedvéért Charles magára veszi Erik néhány tulajdonságát, hanem érdekes ellentétet ad megint a karaktereknek. Erik nem divatból hordta: a családja szegény, és ez szerény körülményei jelei. 18 évre rá Charles már az egyetemista-imádzsát támasztja alá.





Eriket újra és újra lenyűgözi (és megijeszti) Charles ereje. Ebben a helyzetben egyértelműen Charles képessége nyer Eriké felett: hiába tudná kontrollálni a fémet, a fegyvereket, a szituációt máshogy nem úsznák meg.


Erik hálája jeleként egy meglepően intim gesztus keretében megveregeti Charles belső combját. Társadalmilag tökéletesen elfogadható lett volna a váll vagy a hát, esetleg ha meglapogatod a haját, de oké, Erik, értem én. Charles végignyal az ajkán.

Charles képességei látszólag viszont ismét haszontalannak bizonyulnak, amikor Shaw helyett Emma érkezik. Erik, Charles és Moira közt kialakul egy érdekes dinamika: Charles és Moira viszonya professzinális, de nem szigorúan, a "now what, boss?" (most mi legyen, főnök?) kérdésnél Charles barátságosan felvonja a szemöldökét. Moira nem veszi a poént. "Now nothing." Nem tudnak mit kezdeni. Ha Moira a főnökük, Erik ezt nem ismeri el: "I'm not CIA," jelenti ki egy lenéző félmosollyal, és azzal a lendülettel elrohan, majd a kerítést szovjet szövetségesekkel dekorálja. 

Egy pillanatra ismétli magát a hajós jelenet. Charles tehetetlenül nézi a pusztítást. Moiráék úgy döntenek, hogy elindulnak, és Eriket a sorsára hagyják. "You can't!" - kiált fel Charles kétségbeesetten. ("Nem tehetik!") - a CIA-t nem hatja meg az egy mindenkiért és mindenki egyért elve. Charles döntése személyes.

"Nem hagyhatom magára (Eriket)"
Az arcán egy kamasz bocsánatkérése van. Tudja, hogy őrültség, de tudja, hogy másokra ezúttal sem számíthat; tudja pontosan, Erik micsoda kockázatot vállal. Charles dönthetne úgy, hogy álomba küldi. Hipnotizálhatná a helyszínen. Átprogramozhatná. De még úgy is, hogy a harmadik világháború fenyeget, tiszteli Erik szabad akaratát, és nem hagyhatja el - hiszen megígérte, nem? "You're not alone." Charles, felfoghatatlan mértékű kockázatot vállalva, utána szalad.


Erik az elemében van, Charles pedig ki van rá akadva. "For God's sake, Erik," káromkodik, és megáll a csatamezőn, hogy fájdalommentes álomba ringassa az ellenséget. Pont azt látja valóra válni, amit fontolgatott a CIA bázisán a Cerebro felavatásának napján, Erik ismét a megállíthatatlan gyilkológép, aki nem fogadja el senki más igazát, és megy a saját feje után - egyenesen a falnak. 

Eriknek megint pocsék a terve. Ugyanazzal a telepatával áll szembe, aki a múltkor egy pillantással lefegyverezte. Miért indul akkor neki ilyen magabiztosan? Pontosan tudta, hogy Charles követi majd, nem törődve a kockázatokkal. Charles jogosan bosszús, gondoljunk csak bele: "I can't leave him" - Erik érzelmileg belezsarolja, hogy részt vegyen a tervében akkor is, amikor a CIA kihátrálna, hiszen pontosan tudja, mennyire fontos Charlesnak - annyira számít rá, olyan mértékben bízik benne, hogy előre száguld a lehetséges végzetbe. Charles majd beéri.


Úgy is lesz. És ha valaki valaha is azzal vádolta volna Cherikéket, hogy csak a telepátiája miatt értik meg egymást egyetlen pillantásból is, akkor hadd mutassak rá, hogy azt Emma jelenletében nem használhatják, de egy tekintet elég a tervhez, hogy "figyu, ha felugrik a székből, akkor fogjuk le ketten, vonszoljuk a fémágyhoz, és te majd az erőd segítségével kibilincseled." Azt, hogy az ágykeret kreatív használata miért ilyen természetes mindkettejüknek, fedje homály; és tekintsük túl Erik egyáltalán nem professzionális "te is tudsz ilyet...?" arckifejezésén, amikor Emmát a szexi trükkjén érik, és Charles megjegyzi, hogy "nice trick." A figyelmünkre sokkal inkább érdemes a tény, hogy Charles legalább annyi hajhabot és lakkot használ, mint amennyi zselét Erik. Szép lehet reggel a tolongás a tükörnél.

Közben mellesleg ez az első olyan komoly jelenet, ahol tényleg együtt működnek, és láthatjuk, mennyire tökéletesen kiegészíti egymást kettejük ereje.

csak mondom hogy top!Charles

Erik a szó szoros értelmében betöri szegény Emmát, ami ellen Charlesnak van némi ellenvetése. Erik túl vagány, hogy hallgasson rá, így a rövidtávú kínzás után kiszolgálja magát némi teával és süteménnyel. Becsületére legyen mondva, nem megy oda megfojtani az orosz admirálist, akit Charles előzőleg elaltatott, sőt, Shaw kedvéért mindketten félreteszik az ellentéteiket. A közös ellenség erős kapcsolódási pontot teremt Magneto és X Professor történetében, de már most radikálisan eltérnek a módszereik - és már most igaz az, hogy bár morálisan mélységesen helytelen, Erik módszere az, ami célre vezet. 

Arra az esetre ugyanis, ha kifaggatnák, Emma tart az elméjében telepítve egy illusztrációkkal ellátot zenés slideshow-t, ami gyönyörűen bemutatja Shaw Köcsög Nagy Tervét: atomháborút robbantani, amit a mutánsok (és a csótányok) túlélnének, és a bolygó az övék lenne. Kérdés persze, hogy a fenébe akar olyan alacsony számú népességgel úrrá lenni a bolygón - bámulatosan hamar összeomlana minden ország kereskedelmi, gazdasági, igazság- és egészségügyi, valamint minden további rendszere, de hagyjuk ezt. Lehet, hogy az aromrobbanás további mutánsokat teremt. Vagy Pókembert.

Shawnak viszont van egy érdekes megjegyzése arról, hogy "radiation gave birth to mutants." (a rádióaktív sugárzás teremtette meg a mutánsokat) - ez egy fél mondatban a teljes mitológia magyarázata, és jó kifogás arra, hogy a negyvenes/hatvanas évek előtt a történelem eseményei miért olyan zavartalanul alakultak.




És imádom ezt a jelenetet, mert először látjuk Charlest igazán, nagyon idegesnek.
És azt is becsülöm benne, hogy volt ideje helyrehozni a frizuráját, amíg Emma műsorát néztük.


Erik és a teácskája közben bájosan értetlenek. Én is be lennék szarva, ha Charles Virágok és Kiskutyák Xavier valamire azt mondaná, hogy rossz, sőt, rosszabb, mint arra bármelyikük gondolt, Erik Halálhörgés Siralom Lehnsherrt is beleértve.

A helyzet tényleg elég szar. Shaw, Janos és Azazel előadják az It's Raining Men élőszereplős változatát a bázison.


Shaw demonstrálja, hogy nagyon ért a gyerekekhez. "Sziasztok. Brutálisan megöltem mindenkit. Ki kér csokit?" Az aggasztóbb hír: Charles-ért jöttek. Nem érdekli őket különösebben Erik vagy a gyerekek, de ha már úgy is ott vannak, akkor Shaw lejátssza a Magneto 101-et. 


Charles és Erik úgy érkeznek, mint aggódó szülők a katasztrofális házibuli után. Charles úgy dönt, mindenkit hazaküld, Eriknek viszont más tervei vannak Darwin halála miatt (is). "We can avange him," jegyzi meg. A többiek riadtan néznek rá. Az egy másik fandom, és jogvédett. Charles félre is hívja suttogni három hangszigetelt centiméterrel.



CHARLES: They're just kids. 
Kölykök csupán.
[Charles itt ugyanazt mondja, amiért Eriket kijavította: akkor azt mondta, kivételes fiatalok, most, hogy meggyőze, az ő szavait dobja vissza neki.]
ERIK: No, they were kids. Shaw has his army, we need ours.
Nem, kölykök voltak. Shawnak megvan a hadserege, nekünk is kell egy.
[Erik ugyanezt teszi: Charles "Shawnak vannak barátai, neked is elkéne pár" megjegyzését az első estéről átfogalmazza. Őt anno meggyőzte. Charles is kénytelen beismerni, hogy a saját érveivel szemben vesztett.]

Tanulság? A két férfi már tökéletesen ismeri egymást, és ami a tragédiájuk szempontjából fontosabb: meg tudnak egyezni. Erik hajlandó meglátni a kölykökben a kivételes fiatalokat, Charles pedig radikálisabb lépést tesz, mint ami neki kényelmes. 


A másik kedvenc dolgom ebben, hogy Erik a jelenet teljes hossza alatt folyamatosan bámulja Charles arcát, akkor is, amikor a jó professzor már elfordult tőle, és a gyerekeknek tart beszédet.


Nézzétek az arcát. Tegyétek fel a My Heart Will Go On-t. Sírjatok.



Eriknek van egy nagy hibája.  Amikor elérnek Charles szerény hajlékához, kedves csipkelődéssel megjegyzi, hogy "Őszintén szólva, Charles, nem is tudom, hogy élted túl, ilyen nehéz körülmények között." De nézzétek Charles arcát: nem boldog, hogy hazajött, nem látja viszont örömmel ezt a házat, ez nem az otthona. Eriket a saját tapasztalati korlátolttá tették, elsősorban mások szenvedéseire. Nem tudja elképzelni, az otthon négy fala milyen pokol lehet egy alkoholista anya és egy agresszív mostohaapa mellett. Charles a megjegyzést mégis mosolyogva fogadja.


Ez a jelenet továbbá gyönyörűen illusztrálja a kialakult, vagy kialakulóban lévő szerelmi dodekaédereket. Erik szerelmes Charlesba. Charles szerelmes Erikbe. Raven egy kicsit még mindig szerelmes Charlesba, és bájosan közéjük is oldalaz, de közben bele van zúgva Hankbe, és egyre egyértelműbb, hogy percek kérdése, és méretes nagy crusha lesz Eriken, amint Charles, mint autoratív figura, kiesik. Eriknek fontos Raven. Moira szereti Charlest, lassan de biztosan, Charles kedveli Moirát. Hank viszontszereti Ravent, de nem tudja, mit tegyen. A tinédzserek értetlenül állnak a kép szélén, és nem értik, miért nem nekik vannak komplikált szívügyeik. Alex a távolba mered. Vagy kavart Darwinnal, vagy nem.

Közben kapunk egy kiselőadást a hidegháborúról, hogy felfrissítsük a történelmi tényeket - na meg hogy elkezdjük érezni az allegóriát: Erik és Charles, két ellentétes hatalom, önkényuralom és demokrácia, köztük egy repedésnyi béke. Ha összeütköznek, eljön a világ vége.


Az edzés keretszerkezeteként Erik kérésére Charles fegyvert fog rá. Megpróbálja a kedvéért átlépni ezt a határt, de képtelen rá: Erik el tudná téríteni a töltényt, de pont ezért nem hívja ezzel ki magát. A két férfi energiái egészen fantasztikusak: ott van benne az az izgatott, ökörködő pimaszság, egy erős mester/tanítvány vonulat, és két ember, akik őszintén és szívből szereti egymást. 

Egy névtelen tumblr-felhasználónak hála, a jelenetnek direkt homoerotikus olvasta is van: amit Erik Charlestól kér, az egy "shot in the face," szinonima arra, amikor orális szex közben valaki a partnere arcára élvez. A gesztus sokak szerint izgató, de kétségtelenül van benne valami megalázó a szubmisszív fél számára. Charles nem tudja teljesíteni a kérést, és helyette (a jelent végén) egy szebb módot mutat az érzelmek kifejezésére.
A subtext/buttsex vonulattól eltekintve is rengeteget ad ez a jelenet: 

CHARLES: "Whatever happened to the man who wanted to raise a submarine?" 
Mi lett azzal a férfival, aki megpróbált felemelni egy egész tengeralattjárót?
ERIK: "I can't. Something that big, I-I- need the situation, the anger."
Nem megy. Egy olyan nagy mamlaszoz kell a, a helyzet, a düh.

Erik pontosan azt ismétli Charles-nak, amit anno Shaw-nak: "I can't." A két mestere egészen másképpen reagál. 

"Nem, a harag nem elég."
Charles a fenti kijelentésével semmissé teszi Shaw teljes tanítását, felszabadítja Erik életét, és felülírja véres örökségét. Ez túl nagy gesztus. Erik védekezik: "idáig működött." "Idáig majdnem mindig megölt," javítja ki Charles, aztán elhívja, hogy mutasson neki valamit. Erik tündéri értetlenséggel követi.


Charles közben demonstrálja, miért ő a világ legeslegjobb tanára: itt válik valóban X Professzorrá. Képes mindenkiből kihozni a létező legjobbat, és a hite töretlen a sikerben. Mindenkivel együtt edz, egyedi terv alapján, felméri és megismeri a képességeiket.


Nem csoda, hogy Erik fülig szerelmes. Charles iskolája az amerikai oktatás és Miss Lizzie mintamodellje, "kockáztassunk, tévedjünk, és legyünk maszatosak."


Erik inkább híve a mélyvizes kísérleteknek. Az X-Men tényleg egy csapattá és egy családdá kovácsolódik, és egyelőre úgy fest, Charles és Erik képesek ketten, közösen irányítani. Raven önbizialmának irányba rugdosásával Erik még arra is rámutat, hogy ő pont ott bizonyul jónak, ahol Charles reménytelen. Erről később.


A férfi "nem hiszlek el" mosolyára csak egy "Mi az? Tudod, hogy te is ezt gondoltad titokban"-al felel, ahogy szegény Seant letaszítja Hihetetlen Kurva Nagy Magasról. Minden túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.


A film leggyönyörűbb jelenetét felesleges túlmagyarázni. Charles a tanácsával eltörli Shaw hagyatékát: "úgy találom, a harag nem elég; a valódi fókusz a derű és a düh közt fekszik." Visszaad neki egy elveszettnek hitt emléket, ami "a legragyogóbb területe" Erik memória-központjának: visszaadja neki az édesanyja szeretetét, ami túlragyog a tragédián. Ezen felül még megnyitja a hatalmát: "ha eléred mindezt, olyan erőre teszel szert, amivel senki sem érhet fel, még én sem."


"Mit műveltél velem?" kérdezi Erik könnyezve és remegve. A válasz ez: X Professzor megteremti Magnetot. A két ellentétes őserő egymásra állandó hatásra van, de csak a jó archetípusa képes létrehozni bármit is. Charles újraalkotja Eriket. Elsírja az ő könnyeit, átérzi az ő örömét. 


 "There's so much more to you than you know. Not just pain, and anger. There's good, too. I've felt it."
"Annyival több van benned, mint hiszed. Nem csak fájdalom, és harag. Jó is van ott, éreztem.
Erik többé nem Frankenstein szörnyetege, hanem bármi, amit elképzelhet. Az antenna feléjük néz. A film folyamán először és utoljára látjuk Eriket tiszta szívből nevetni.


Visszatér ugyanaz a rockzene, ami Erik első bemutatásnál, de most upbeat és győzedelmes, Charles hegedű-szólamai belevegyülnek. A pillanat megszakad, amikor Moira, a rossz hírek hozója, kihajol az ablakon, és közli, hogy az elnök a bejelentésére készül. Mi lett volna, ha ezek után megadatik nekik még egy nap, vagy csak egy perc? Erik és Charles elválaszhatatlanok lehetnének. A tökéletes egyesülés pillanatában váltak szét. Kuba itt és most elkezdődik.


Moira hívására Charles elsiet. Erik összetört szívvel mered utána.

"Ennyit a diplomáciáról."
Az elnök bejelentésére visszatér Erik régi énje, mintha az előbbi pillanat meg sem történt volna: "ennyit a diplomáciáról." Ismét a Cherik shipperek vezérét, Sir Ian McKellent idézem: "Az egyetlen, ami Charlesnak és Eriknek egymásnál is fontosabb, az az ideológiájuk." Charles tanítása hatástalan, ha nincs ideje a lecke végére: Erik a düh és a derű közül még mindig ösztönösen a harag felé megy, hiszen a tapasztalata szerint a diplomáciának, a békés megoldásoknak nincs értelme. Szép és jó minden, amit Charles mondott és mutatott nekik az elmúlt időben, de ha Shawról van szó, Erik biztosra menne, zsigerből és gyűlöletből. A kijelentésével arcon köpi Charlest. Erik kezében közben ott a fegyver.


Beesteledik. Ismét együtt látjuk Erik és Charles színeit. Több lámpa is ég: ezen az éjszakán senki sem tud aludni.


Charles és Erik próbálják élvezni az estét, ahogy az ismertségük során feltehetően annyit tették: rutin van benne (a sakktábla emlékeztetni a nézőt sok-sok, nem látott meccsre) de valami műviség is: minden lámpa ég, lobog a kandalló, a whisky kitöltve: túl keményen próbálkoznak, hogy minden tökéletes legyen, mert valami már elveszett, akkor is, ha nem ismerik be, mert túl sok minden van téten. Charles gondolatai effelé terelődnek: töprengve ül, Erik póza sokkal könnyedebb, kényelmesebb. Kettejük közül Erik áll készen, hiszen erre edzett egész életében.

CHARLES: Cuba. Russia, America. It makes no difference. Shaw has declared war on mankind, on all of us. He has to be stopped.
"Kuba, Oroszország, Amerika. Nincs különbség. Shaw hadat üzent az egész emberiségnek. Meg kell állítani."
[Charles mintha magát győzködné: Eriket aligha kell emlékeztetnie erre, viszont személy szerint túl sok az ellenérzése. A "meg kell állítani" passzívban van, tárgytalan, személytelen és távolságtartó. Nem akar belegondolni, hogyan fogják tenni, vagy ki. Tudja, a bosszúvágy mennyire rossz hatással van Erikre.]
ERIK: I'm not going to stop Shaw. I'm going to kill him. Do you have it in you to allow that?
"Nem megállítani fogom Shawt. Meg fogom ölni. Van benned annyi, hogy engeded majd megtörténni?"
[Erik kegyetlenül őszinte és egyenes, kihívja Charlest a távolságtartásán; érzi, hogy Charles szerint ez egyszerűen ízléstelen. Charles csalódottan néz rá, elesetten felszusszant, és testhelyzetet vált: vége a védekezésnek, a póz már nyílt, de gyötrödő megint.
A "do you have it in yourself to allow that" mondat több szempontból is érdekes: Erik tudja már, hogy Charles nélkül nem lesz sikeres. Ketten kell végrehajtaniuk a tervet, a gyerekek segítségével, akkor is, ha Charles ódzkodik tőle; de benne van még mindig az első éjszaka fenyegetése, "megállíthatnálak; képes lennék rá; de nem foglak." Charles ebben a krízishelyzetben is állni fogja a szavát?] 

ERIK (puhán) You've known all along why I was here, Charles. But things have changed. What started as a covert mission, tomorrow, mankind will know that mutants exist. Shaw, us, they won't differentiate. They'll fear us, and that fear will turn to hatred.
"Végig tudtad, hogy miért vagyok itt, Charles. De változott a helyzet. Ami titkos küldetésnek indult, arról holnapra az egész emberiség tudja majd, micsoda, hogy a mutánsok léteznek. Shaw vagy pedig mi, nem fognak különbséget tenni. Rettegnek majd tőlünk, és a félelmük hamar gyűlöletbe fordul."
[Charles hazudik magának, és Erik szembeállítja ezzel. Puhán beszél, lassan, indulat nélkül, olyasvalamiről győzi meg, amit Charles tud - legalábbis azt pontosan tudja, hogy ez Erik szemszöge, hogy ez az, amit a férfi gondol és érez. Charles kerüli a tekintetét. Végre felnéz. Az arca szomorú, rá van írva a fájdalom. Bárcsak Erik tévedne.]

CHARLES: Not if we stop a war. Not if we can prevent Shaw. Not if we risk our lives doing so.
"Akkor nem, ha megállítjuk a háborút. Akkor nem, ha megállítjuk Shawt. Akkor nem, ha közben az életünket kockáztatjuk."

[Charles már-már fájdalmasan idealista egy ilyen helyzetben. Amire alapoz, az emberek jóérzése és józan esze - a híradó, amit néztek, pánikról számolt be. Hisz az elméletében, hisz benne, hogy működőképes, de a progresszív fejlődés, a lassú megértés hátránya, hogy nincs ideje túlélni a célkeresztben. Amivel Charles előáll, az működésképtelen. Ötvöznie kell Erik módszerével az ötleteit, de a probléma ez: a két filozófia találkozása teremthetne csak ideális helyzetet, de az elveiből egyikük sem enged.]
ERIK: Would they do the same for us?
"Ők megtennék értünk ugyanezt?"
CHARLES: We have it in us to be the better men.
"Megvan a lehetőségünk, hogy jobb emberek legyünk."
ERIK: We already are!
"Már most azok vagyunk!"
[Charles példát akar statuálni, akár az élete árán is. Hosszú távon gondolkozik, generációk érdekét tartja szem előtt, hatást és ellenhatást mérlegel. Erik történelmi felfogása lineárisabb: ok és okozat, háló helyett egy egybefüggő láncolat, a félelemből gyűlölet lesz, és nem lehet elejét venni ennek.

A zsidók felfogásában ők a kiválasztott nép; a németek szerint az árják; az örökségét átforgatva Erik a mutánsokat látja annak, a kiválóság a faj születési joga, és nem kell tenniük érte, nem tartoznak semmivel az emberiségnek, nincs mit bizonyítaniuk. Bosszantja, hogy Charles nem így látja ezt - Dumbledore és Grindelwald vitája ez. Inspiráció tekintetétben fordítva. Mindegy.]


ERIK: We're the next stage of human evolution. You said it--
"Mi vagyunk az emberi evolúció következő fejezete. Magad mondtad-
CHARLES: NO!
"NEM!"
ERIK: --yourself! Are you really so naive as to think that they won't battle their own extinction?
"-hogy így van! Tényleg olyan naiv lennél, hogy azt hiszed, nem küzdenek majd a saját kipusztulásuk ellen?"
[Charles hallani sem akar erről. Megrázza a fejét, egy hajtásra felissza a whiskyjét, ismét kerüli Erik tekintetét. A férfi kiforgatja az elméletét, és felhasználja ellene: ez már annak a következő lépcsője, mint amikor az edzés szükségességéről győzte meg a saját mondatszerekezeteivel és érveivel. Charlesnak őrülten fáj, hogy Erik erre használja mindazt, amit tanított neki. Erik szemei előtt most csak a cél van. Idáig mindez csak ideológia és politika. Egy lélegzetvételnyi szünet, és személyessé válik nagyon is:]

ERIK: Or is it arrogance?
"Vagy arrogancia volna?"
CHARLES: I'm sorry?
"Már megbocsáss?"
ERIK: After tomorrow, they're going to turn on us. But you're blind to it, because you believe they're all like Moira!
"Holnapután ellenünk fordulnak. Képtelen vagy meglátni, mert az hiszed, mind olyanok, mint Moira!"

[Amit Erik művel itt, az övön aluli. Charles "I'm sorry"-ja csalódott, kongó, üres. Az ideológiai ellentétüket még el tudja viselni. Azt, hogy Erik személyeskedni kezdjen, nem. Erik pedig féltékeny. Hogy barátilag vagy máshogy, azt döntse el mindenki maga, de előtte tegyük fel a kérdést: hogy a fenébe jön a képbe Moira?
Korábban nem láttuk, hogy Eriknek bármi baja lenne vele, CIA ide vagy oda, még Shaw-vadászni is vitte, ami a részéről a jelek szerint a bizalom legmélyebb jele; az egyetlen különbség, hogy a kastélyban Moira homlokegyenest belezúgott Charles-ba (lásd megváltozott tekintetek) amikor látta tanítani, az elemében; és ő volt az, aki a legszebb pillanatuk után elragadta tőle, aki az ablakból kihajolva elhívta Charles-t. Charles és Erik ketten voltak egy csapat. Nincs benne helye a nőnek. Lásd Összes Létező Férfiak Által Írt Irodalmi Mű, Ahol A Két Főszereplő Gyönyörű Viszonyába Hirtelen Belekerül Egy Nő És Mindent Tönkretesz, és Csak Úgy Habzik a Férfifájdalom No Meg A Homoszexuális Szubtextus.]

CHARLES:And you believe they're all like Shaw.
"Te pedig azt hiszed, mind olyanok, mint Shaw."
[Erik erre nem válaszol. Visszanyalt a fagyi. Charles az orra alá dörgöli, hogy a Moira-kifakadás kicsinyes és személyes.]
CHARLES: Listen to me very carefully, my friend. Killing Shaw will not bring you peace.
"Figyelj rám nagyon, barátom. Shaw meggyilkolása nem fog békét hozni neked."
ERIK: Peace was never an option.
"A béke nem volt lehetőség sohasem."

[Charles még mindig Eriket tartja a legfontosabbnak. Azon felül, hogy a tervének milyen pusztító következményei lehetnek, Charles aggódik, mit fog tenni az egész a férfi pszichéjével; a boldogsága fontos számára. Erik válasza a földbe döngöli: Erik nem csak azt vágja hozzá, hogy pont nem hatja meg, Charles mennyire törődik vele, hanem hogy még megfontolni sem lesz hajlandó, hogy a másik módszere eredményes lehet. Teljesen semmibe veszi Charlest, az egységük megtörik. Erik ugyanazt játsza, amit Oroszországban: előre rohan vérszomjasan, és elvárja, hogy Charles majd ott liheg a sarkában, és fedezi.]
"Ki onnét, Raven. Aludni akarok."

Üzenem mindenkinek, aki szívéből gyűlöli a soron következő Erik/Raven jelenetet, hogy ez a soron következő jelenet. Miért fontos ez? Mert Erik halálosan ideges. A vitát megnyerte, de a győzelemmel Charles súlyosan sérült, ha el még nem is veszett. Erik tudja, hogy számíthat rá, de egyre biztosabb, hogy a kapcsolatuk lesz az ár, amit Shaw meggyilkolásáért fizetnie kell. Ki kell találnia valamit, hogy megtarthassa Charlest, és mégis beteljesítse a bosszúhadjáratát, de az elveiből nem enged. Van ideje tinilányokkal foglalkozni? Pont nem. Holnap hatalmasat kockáztat, és két sikertelen próbálkozás után végre szemtől-szemben lesz Shaw-val. Erik győzni megy, győzni akar, és nem is fogad el mást, de ami felé tör, az a teljes diadal, és annak a része kell hogy legyen Charles. ("I want you by my side.") A férfi ma reggel megkísérelte megváltoztatni az egész életét, felmutatta neki a boldogság legteljesebb ígéretét. És akkor ott van egy pucér kiscsaj az ágyában. Na, nagy ügy.

Erik szó szerint beviharzik a szobába, egyenesen ide jött a vitájuk után. Tényleg nem akar mást, mint kidőlni.

"Talán majd pár év múlva."
Itt egy ok, amiért imádom Eriket: ilyen idegesen is ügyel rá, hogy ne tiporja a porba Raven önbizalmát (elég Xaviert bántott már meg egy estére), udvariasan hátat fordít, hogy a lány felöltözve elsiethessen, és megjegyzi, hogy "pár év múlva talán." Erik pontosan tudja, miről van itt szó. Raven már elég idős ahhoz, hogy minden legális és szép legyen, de Erik tudja, hogy amit az ágyában lát, az egy tinédzser romokban heverő önértékelése, nem pedig egy vágyakozó/szerelmetes szerető, és nem akarja kihasználni a helyzetet. A dolgok nem mennek simán Hankkel, Charles totál reménytelen, Erik az egyetlen, akinek a fogadd-el-magad-ahogy-vagy elvei Raven szívéig érnek (szinte szó szerint idézte őket Hanknek nem is olyan régen.) Erik nem akart szentimentális ideológiát teremteni, persze, de az ő elvei praktikusak. Eljött a pont, hogy bebizonyítsa. 


Itt kezd el csúnya lenni a helyzet. Kicsoda, vagy micsoda Raven Eriknek? Raven Charles ideológiájának bukása, és Erik ötleteinek testet öltése. Charles, féltésből, képtelen elfogadni az igazi Ravent, és teljes, csendes integrációt vár el tőle; ahogy ő nem tudja felnőttként kezelni, úgy Erik nem tud érző lényként tekinteni rá. Valahányszor beszélnek a filmben, Erik csak szónoklatokat záporoztat rá, amit Raven tágra nyílt szemmel hallgat. Erik a Föld-Hold távolság hosszából tesz rá, mi a fenét érez egy kamaszlány, pláne most, amikor éppen, hogy túl van egy igen ronda vitán. Ebben a jelenetben bizonyítani akarja az igazát. A sikere Ravennel Charles megcáfolása, ez a sakk-vita folytatása.


Erik mosolyogva és bájosan elsuttogja Ravennek a Magneto Ideológia 201-et, és demonstrációt csinál abból is, hogy ne vegye vissza a fürdőköntösét. Megrendezett és színpadias az egész, mint Erik gyilkosságai. Ezek gesztusok csak. Mi vagyunk a legjobbak. A mutánsok tartsanak össze. Így vagy különleges. Ne rejtőzz el. A sakkjátszma folytatódik, és Erik gyengéden leemeli Charles táblájáról a királynét. Charles "várjuk meg, amíg a helyzet szebb lesz" felfogása egyértelműen tönkretett egy tinédzsert, megbukott a gyakorlatban, arra vette a saját húgát, hogy sírva bemásszon az első férfi ágyába, aki azt mondta neki, hogy "nem nézel ki szarul." (Mik is voltak Erik szavai? "You're an exquisite creature" - "Különleges teremtmény vagy." Valahogy nem ez az, amit a szeretőmtől szeretnék hallani. Ebben nincs érzelem.)


Charles gyengesége, hogy a szavait sokszor nem váltja tettekre, és kivár. Erik ellenben erő, energia, cselekvés. Nem fogja a mondottak után megveregetni Raven buksi fejét, és elbocsájtani egy útravaló tanulsággal. A csók szimbolikus gesztus, egy bizonyíték: "komolyan gondolom," Erik azt mondja: "It's time for you to be free." Mitől legyen szabad? Charlestól és az általa képviselt világtól, ami csak elméletben fogadja el. Erik csókja azt mutatja, hogy neki nem csak a szája jár. Erik biztos a sikerében, nem is gondolta volna, de szüksége volt erre a megerősítésre, és Raven tálcán kínálta neki: "Charles téved; a te módszered viszont célra vezethet."

A kényelmetlen kérdés, hogy Erik meddig ment el, hogy bizonyítsa mind magának, mind Ravennek, mind a világnak, hogy Charlesnak nincs igaza, neki viszont nagyon, muha-ha-ha. Amikor először láttam a filmet, még biztosra vettem, hogy le is feküdtek, a vágás ugyanis nem teszi egyértelművé, mennyi idő telt el, és a következő jelenetben Raven meztelenül sétál a folyosón ünnepélyes zenére. Most, hogy már jobban ismerem a karaktereket, és kicsit jobban figyeltem, erősen kétlem, hogy így lenne. Erik ugyanis állja a szavát. Erre megy ki az egész jelenet. Visszavonná az elutasítását? Olyan ember, aki hirtelen meggondolja magát? "Talán ha idősebb leszel... vagy kék." Nem, erről szerintem szó sincs. Ravennek sincs többre szüksége, mint amit Erik a csókkal  és a szavaival megadott. A szex a részéről egy elkeseredett kérés volt, "kérlek, Erik, hadd érezzem tíz percre, hogy gyönyörű vagyok." Sokkal többet kapott.
A képi világ is arról árulkodik, hogy a látottaknál nem történt több: Erik még mindig az ágy szélén ül, Ravennek félig háttal, egy jó méternyi távban, épp csak hozzá hajolva. A keze az arcán, nem lejjebb, még csak nem is a vállán. Raven magán tartja a takarót. Az ajkaik zárva.

"Hol vannak a ruháid? Vegyél fel valamit."
És teljes Charles bukása. "It's time for you to be free," ezek voltak Erik búcsúszavai, és Raven parancs szerint engedelmeskedik. Amit nem ismer fel, az az, hogy ezzel Eriknek rúg gólt, nem magának. Ahelyett, hogy szabad lenne, csak egy új mesterre tett szert, aki az akarta szerint irányítja, és jelenleg szerepet osztott neki a Charles elleni mini bosszúhadjáratában, hogy pontot tegyen a sakk-vita végére. 

Charles is a sakk-jelenettel van még elfoglalva, egyértelműen. Ugyanolyan indulatos, mint Erik volt, amikor a szobába viharzott - valószínűleg csak pár perc telt el. Felöltözve látjuk, késő éjszaka, ahogy kihúz magának a hűtőből egy újabb üveg alkoholt. A vitája Erikkel nagyon megviselte. Egy alkoholista anya gyerekeként (örökletes gének) az italba menekül (lásd: DoFP) és hiába lesz holnap bevetése, képes lenne nekiállni leinni magát. Nem készített elő poharat, csak az üveget ragadta meg - erre betorpedózik Raven, és hozzá vágja Erik szavait: "But no matter how bad the world gets, you don't want to be against it, do you? You want to be a part of it." ("Nem számít, milyen rossz lesz a világ, nem akarsz ellene lenni, igaz? Inkább a részévé válnál.") Charles már pont elég irritált: telepátiával fenyegette meg a húgát, teljesen elfogyott a türelme, nincs erre ideje, és Raven ellebeg, mielőtt stratégiát válthatna, mint Erik.

Charles, az örök optimista, még mindig úgy tartja, hogy van esélye és van reménye, hogy minden jobb lehet, és tudják tisztázni a félreértéseket. Az ideológiája és Erik miatt viszont elhanyagolja Ravent. Ez csak egy újabb kis vita, nem? Majd rendeződik magától. Amit nem tud, hogy Erik már a maga oldalára állította a lányt. A csapat szétesése megállíthatatlan, ha ők ketten nem jutnak közös nevezőre.


A reggel még érezhetőek a feszültségek: szegény Seant Erik elkezdte pajzsként használni közte és Charles között, de bár nagyobb távolságot tart, mint eddig, amikor is szügyig gázolt Charles aurájában, ugyanúgy ő van a mozgástere központjában. Raven Erik stílusához hasonlóan van felöltözve a garbós fekete pulcsibal és bőrkabáttal. Charles feszült, de célorientált, és nem rendez felesleges melodrámát.


Az egyenruhájuk egyesíti Erik és Charles színeit, de a csapat csonka: hiányzik Angel és Darwin, egyelőre Hank is, a két vezér egymástól távol áll, Raven csapatot váltott.



Erik továbbra is Charles reakcióit keresi, hiába áll távol tőle. Miért nem Ravennel néz össze? Ők beszéltek erről tegnap este; Hank az ő udvarlója; a mutációjuk közel azonos; nem lenne érdekesebb az ő reakciója...? Hát igen, csak Charles. Charles, Charles, Charles.


Erik továbbá aggódó értetlenséggel figyeli, ahogy Raven prédikálni kezdi az ő ideológiáját. Raven független karakter helyett Erik 2 lett. Majd kinövi. Remélhetőleg.


Erik, szerintem segített volna, ha Hanket is megcsókolod. Charles szerencsére közbelép, bár egyértelmű, hogy egyikük sem fog a másikban súlyos kárt okozni. Szeretném továbbá kimutatni, hogy Erik szívből jövő dicsérete ez: "you never looked better, man." "sosem néztél ki jobban, ember." Így kell gratulálni valakinek a külsejéhez - ezzel szemben ott van Charles, az "adorable lab rat." Egy perces néma csend.


Charles és Erik a repülőgépen egymással szemben ülnek, és az ellentéteiket félretéve nagyon is eredményesen kommunikálnak: két profi stratéga egymás oldalán. A lelkesedésük akkor tér vissza, amikor esélyük lesz arra, hogy bemérjék Shaw tengeralattjáróját.


A diadalon felül újra felfedezik a kapcsolódási pontjukat a csapat irányításában és a gyereknevelésben: Sean a küldetésre készen vigyorogva rászól Erikre, hogy "na te teperj innen" - túl élénkek az emlékek, amikor a férfi lelökte. Erik mosolyog, és a tekintete találkozik Charles tekintetével. Charles még mindig profi üzemmódban van, de viszonozza a pillantást.

- Készen állsz?
- Derítsük ki!
Újra meg kell találniuk az összhangot, ha sikerrel akarnak járni. Minden tökéletes lehet, ha visszajutnak ahhoz, amit az antenna elforgatásánál éreztek, az ott tanult lecke adhat csak Eriknek igazi erőt.
Eriknek fájdalmat okoz ekkora fémtest mozgatása, tehetetlenül felnyög, a szeme bekönnyezik és sűrűn nyeldekel. Charles nem tudja így látni, az ő szeme is bekönnyezik (átveszi az érzelmeit?) és a gondolataiba suttogja: "emlékezz, a pont düh és derű között"
A diadaluk óriási. Látjuk a többi szereplő reakcióit. Ketten együtt mindenre képesek. 
Riptide másodlagos mutációja viszont a cockblock.
Erik még a tornádóba kerülve is ügyel rá, hogy elegánsan a partra hajítsa a tengeralattjárót, míg Charles ordibál, hogy fogja meg a kezét. A zuhanás előtt még sikerül a férfit a fedélzetre rántani, az övénél fogva.



Charles elveszti az egyensúlyát, és Erik élő mágnessé változva rávetődik. Charles megragadja a férfi csuklóját. Charles Erik életét mentette azzal, hogy a fedélzetre rántotta, Erik pedig Charlesét azzal, hogy a talajon tartja. Az egyensúly lassan visszabillen.


A jelenet egyértelműen erotikus felhangjáról itt most ne essék szó. De nézzük csendben.


Charles hibát követ el azzal, hogy a szerencsétlen landolás után Moirához siet: szegény Raven egyedül szenvedi ki magát a székből, naná, hogy Erik sem ad neki segítő kezet; Charles utána ráadásul megtiltja neki, hogy Erik akciócsapatához csapódjon, mondván, "nincs időnk erre." A húgát ebben a pillanatban elvesztette. 

Erik még az oldalán van. A két férfi rohamtempóban tervezni kezd. A dialógus pergő, gyors, úgy fest, megvan a régi összhang, és a terv működhet.


ERIK: I'm going in.
Bemegyek.
CHARLES: Beast, Havok, back him up. Erik, I can guide you through once you're in, but I need you to shut down whatever it is that's blocking me, then we just hope to God it's not too late for me to stop him.
Beast, Havok, fedezzétek. Erik, el tudlak kísérni, ha bent leszel, de muszáj lekapcsolnod, bármi is blokkol ott engem; utána csak reménykedhetünk, hogy lesz még időm megállítani őt.
ERIK: Got it.
Vettem.
CHARLES: Good luck!
Sok sikert!

Charles vezetésével Erik feljut a tengeralattjáróra. Úgy fest, a gyakorlatban is képesek együtt működni.


Erik akkor sem emeli fel a hangját, amikor kétségbe esik és a helyzet reménytelennek tetszik. Közösen dolgoznak egy megoldáson, nincsenek kicsinyes megjegyzések, nem hibáztatják egymást - minden rendben megy, amíg Erik újra szembe nem kerül az ősellenségével. Charles kezdi elveszíteni. Erik nem felel a hívására, a bosszú ígérete egy pillanatra lebűvöli. Belép a mezőbe, ahová Charles nem követheti.

"Az űrbe veszett! Ott nem tudok beszélni vele."
Charles pánikba esik, a falba öklöz, a kijárat felé siet, szegény Moirával kiabál.


Az üveg aztán megreped, a telepatikus kapcsolat helyreáll, Charles nevetve lelkendezik: "Erik, bármit is csinálsz, csináld tovább, működni kezdett!"  Shaw közben minden szart összehadovál, és Shaw ideológiája aggasztóan közelebb áll Erikhez, mint amit Charles a sakkmeccs közben védett. Eriket ez azért pont nem hatja meg. 


Bár tehetetlennek tűnik, természetesen kész a terve: színpadias, mint mindig. Hagyja Shawt belemelegedni a helyzetbe. Shaw addig megy, hogy a fiának nevezi, és közös világuralmat ajánl neki. Erik pontosan azt használja ki, hogy Shaw egész életében csak gyengének látta, és sosem fedezte fel benne a fenyegetést.


"Everything you did made me stronger. It made me the weapon I am today. It's the truth. I've known it all along. You are my creator." - ez Erik csaliszövege, amíg feltűnésmentesen lekapja Shawról a sisakot, és Charlesért kiált; de nem túl őszinte ez? "Bármit műveltél velem, az erősebbé tett, azzá a fegyverré, aki ma vagyok. Ez az igazság. Tudtam mindig is. Te vagy a teremtőm."  Azért mondja, mert Shaw ezt akarja hallani - de talán közben felismeri, hogy ez tényleg így van, illetve volt, amíg Charles meg nem törte az átkot. Charles viszont Eriket valóban szabaddá tette: megadta neki a döntés hatalmát, és hogy azt kezdjen az új életével, amit csak szeretne.


Moirának is feltűnő Charles félelme, de a férfi elcsendesíti. Erik azzal a döntéssel tart, amit Charlesal is közölt tegnap este, és amire a férfi naiv hitében nem hallgatott: meg fogja ölni Shawt, bármibe kerüljön is ez. Charles könyörög neki, hogy ne tegye, de az esti elveit ismételgeti, amik már akkor sem működtek. " It's not that I don't trust you," mondja Erik: "Nem arról van szó, hogy nem bízom benned."  "Erik, there will be no turning back!" könyörög Charles: "Erik, innen nem lesz visszaút!" - és pont ez az, amit Erik nem ismer fel. Ő szerintem még mindig elhiszi, hogy a diadala teljes lehet: Charles majd megbocsát neki, és az oldalára áll, be fogja látni, hogy milyen megbízhatatlanok az emberek; Shawnak pedig halnia kell.


Erik Charles előtt is elismeri, hogy tökéletesen egyetért Shaw ideológiájával. Charles sírva könyörög neki, hogy ne ölje meg a férfit, bár pontosan tudja, hogy Erik nem hallja.



Felmerül a kérdés, Erik tudta-e, hogy Charles mindent érez, amin Shaw keresztülmegy - és hogy változtatott-e volna ez bármin is. Attól tartok, hogy nem. Charles megszenvedi, ahogy a pénzérme lassan áthalad Shaw agyán, és talán ennél a kínnál is fájdalmasabb az árulás. Charles minden körülmények között tiszteletben tartotta Erik szabad akaratát. A férfi nem viszonozta ezt, bár tökéletesen tisztában volt Charles ellenérzéseivel, belekényszerítette a tervébe, és nem hagyott neki más választást, mint hogy részt vegyen a gyilkosságban. Charles súlyosan traumatizált; Erik örömkönnyet ejt. Keresztre feszített pózban kilebegteti Shaw hulláját, és a csapatok lába elé ejti. Szónoklatot tart: a célja, hogy mind egyesüljenek. Charles nem szakítja félbe.


Szembesülnie kell vele, hogy látszólag Eriknek van igaza, legalábbis ami a sakkos vitájukat illeti, biztosan: az embereket nem hatotta meg a hősies közbelépésük, és támadásra készülnek. Charles nem hisz a szemének, de kitart a hite mellett: biccent Moirának, hogy telefonáljon, és találjanak egy diplomatikus megoldást. Nem ér vele semmit. A szovjet és amerikai csapatok együttes erővel tüzelnek.


Ha Charleson múlik, mind ott halnak meg. Erik megállítja a lövedékeket a levegőben. Ha úgy vesszük, hogy ez a film vége, akkor többé-kevésbé hepiend: Charlesnak dolgoznia kell a naivitásán vagy azon az elvén, hogy végszükség esetén se veszi át az irányítást, Eriktől meg rendes, hogy csak megállítja a raktétákat, és senkit nem robbant fel vele. Kompromisszumot kötöttek, és egyeségre léptek. Lesz egy nagyon hosszas és kínos párbeszédük Shaw haláláról, de a helyzet még nem megoldhatatlan: Charles elmosolyodik azt látva, hogy Erik féken tartja a lövedékeket. Aztán a vigyora az arcára fagy. Erik megfordítja a rakétákat.


Charles megint elbukik. Nem annyira az ő hibája: az a pillanatnyi öröm illúzió volt csupán. Kettejük elvei végső soron összeegyezthetetlenek. Megint a sakk-vitához tér vissza, amit elvesztett. Egy új érve van, ami bár ne lenne: "csak parancsokat követnek." "Voltam már olyan emberek kegyelmére bízva, akik csak parancsokat követtek," mondja Erik. Eszünkbe jut az argentín kocsmajelenet. "Soha többet." Charles viszont járt a fejükben. Az ártatlanságuk számára nem csak elvi kérdés, hanem bizonyított tény. 

Az utolsó pillanatig próbál pacifista maradni, aztán végső kétségbesésében Erikre veti magát, és megkísérli a sisakot lerángatni. "Nem akarlak bántani," kiáltja Erik. "Ne kényszeríts rá!" Keményen arcon vágja kétszer is, Charles a második ütés után nem igazán tud lábra állni. Erik a segítségére siető csapatot ellöki, és kitartóan kontrollálja a rakétákat. Működhetett volna, ha Charles egyszerűen megkísérli lebirkózni, és nem nyúl a sisakért? Nem tudni, de tény, hogy Erik szemszögéből a legfájóbb pont, hogy Charles hajlandó lenne most az egyszer semmibe venni Erik szabad akaratát, és átvenni az irányítást a tudata felett, csak, hogy az embereket mentse. 


Charles egy különösen fájdalmas ütés után megpróbál négykézlábra kecmeregni. Ő nem emelt kezet Erikre: egyedül a sisakot próbálta levenni, és a figyelmét elterelni. Moira tüzet nyit.

Az egyik eltérített golyó az éppen talpra álló Charles gerincébe csapódik. 



A rakéták felrobbannak, a vízbe zuhannak. Moira döbbenten áll. Erik minden figyelme Charleson. És elkövet egy fatális hibát.


Amikor Charles előre esik, még tud mozogni. Kínjában rugdalja a homokot mindkét lábával, és megpróbál oldalfekvésbe hengeredni. Erik viszont kitépi a golyót a gerincből, és az ölébe fordítja a férfit. 

Charles lábai többé nem mozdulnak. Ettől bénult le, nem a lövéstől.


Erik őrülten protektív, a segítségükre siető mutánsokra ráordít: "I SAID BACK OFF," Moirát pedig fojtogatni kezdi. Erik elméjében teljes a pánik. Ezen a ponton még csak azt tudják, hogy Charles megsérült. Mozgáskárosodásra még nem gondol senki.

Erik dédelgeti és suttog neki. A fájdalma, a törődése, a kétségbeesése, a bűntudata mind-mind őszinte. Hogy akkor miért az ideológiájáról kezd el beszélni már megint? Mert ez az egyetlen, ami elválasztja Charlestól. "I want you by my side." "Magam mellett akarlak." Ez most már nem csak a privát kívánsága, hanem az egyetlen, ami megoldhatná a tragédiát. "Ugyanazt akarjuk," győzködi magát Erik. Téved.


Mindketten azt akarják, hogy létezzen valamiféle megoldás, és beleszakad a szívük, hogy nincs ilyen: az együttműködésük végső soron mégiscsak lehetetlen. Erik tiszteletteljesen Moira gondjaira bízza Charlest - a gesztus jelentős: Moira ember, és az ő neve került fel a sakk-vitában Erik féltékenysége kapcsán. Erik egyetlen reménye, hogy Charles a maga csapatában még boldog lehet. Amikor egy olyan világért küzd, amiben a mutánsokat elismerik, Charles jövőjét is megteremti.

Charles viszonozza a gesztust, amikor hozzáküldi Ravent: "Vele kéne menned. Ez az, amit szeretnél." Charles ezzel elveszíti a két legfontosabb személyt az életében. Az arcán még ott vöröslik Erik ütéseinek nyoma.


Erikék eltűnnek, és a csapat végre Charleshoz sereglik - most, hogy már nem fenyegeti őket a veszély, hogy Erik tőből letépi bárki karját, aki hozzáér. Hank mond valamit, amit öt perce kellett volna, és Eriknek: "Ne mozdítsátok meg." Charles csak most veszi észre, hogy nem érzi a lábait - háromszor elismétli, és zokogni kezd. 


A Hidegháborúnak aztán vége. Charles szépen gyógyul: a haja kicsit hosszabb, és a szépen nyírt füvön gurul a Hank által tervezett sikkes tolószélben, elegáns sötétkék öltönyben, és iskolaalapítást tervez mutáns gyermekeknek. Az oldalán Moira. Itt a hepiend ígérete: ez az a módszer, ami ténylegesen működhet, a nevelés és az oktatás lehet a valódi változás alapköve. A kánonból is tudjuk, hogy itt van Professor X valódi helye. A háború érájának vége, most Charles lehet a béke. Már megint túl szép, hogy igaz legyen? Hát, igen.


Eriknek talán igaza volt abban, hogy Moira gondjaira bízta Charlest, csak hát - Charles nem az az ember, aki a személyes bodlogságát helyezi előtérbe, ha az a céljaira fenyegetést jelent. Ezért vesztette el Eriket, és végső soron, Ravent; és most ezért küldi el Moirát maga mellől. Egy szűzies csók álcája alatt kitörli az emlékezetét: "az anonimitás lesz számunkra a legfontosabb dolog," jelenti ki. Moira esküdözik, hogy bármivel fenyegetik, soha nem árulja el őket. Charles biztosra megy.


Erik elugrik Emma Frostért a CIA-bázisához. A nő emlékezteti rá, hogy Shaw igazi célpontja végig Charles volt: "hol van a telepata barátod?" "Elment," feleli Erik. "Hagyott némi űrt az életemben, ha őszinte akarok lenni. Abban reménykedtem, hogy te betöltheted. Csatlakozz hozzánk." Emma elmosolyodik. "Erik, ha jól emlékszem." "A Magnetót jobban kedvelem." 
Nem csak Charles sérült meg a kubai szigeten: Erik Lehnsherr ott halt meg.

A film folytatása, az X-men: Days of Future Past tíz évvel később veszi fel a történet fonalát. Mi meg sírunk addig egymás vállán. 

X-men történetek: [erre]

25 megjegyzés:

jederanalexa írta...

Szia!
OMG! X-men: FC meta! DEJÓ! Erre a film ötödszöri megnézése után nagy szükségem volt. Imádom, ahogy a jelenetek mögé látsz, és olyasmiket is észreveszel, amit én biztos nem vennék plusz még humort is tudsz csempészni az írásba.
Számomra Erik volt az a karakter, akitől - a banki jelenet után - szó szerint kirázott a hideg. Annyira professzionális, hogy az már tiszteletreméltó, és ott van még az a 'Ne packázz velem!' aura... Bevallom, engem egy kicsit a fiatal Hannibal Lecterre emlékeztet (Hannibal Rising).
Charles viszont a totális ellentéte. Tőle is kirázott a hideg, de egészen más értelemben. Ahogy kimondta, hogy " Hetero Krómia.", abban már olyan erotikusság volt, amit egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. A koleszos jelenetben nagyon sajnáltam Ravent, bár, véleményem szerint, nemszerelmes Charles-ba, de Charles teljesen képtelen volt belegondolni szegény helyzetébe.
Kisregényt tudnék írni arról, hogy Charles és Erik kapcsolatának alakulása milyen érzelmeket váltott ki belőlem, mert az ő szerelmük az, ami majd' kiszúrja az ember szemét, és minden módon tökéletes.
Egy szó mint száz, nagyon köszönöm ezt a metát! Beragyogta a napomat, és ami a legfontosabb: CERIK FOREVER! :D
U.I: Nagyon örülök annak, hogy az egyik kedvenc Marvel szereplőmnek a másik kedvenc Marvel szereplőm a példaképe! Jó lenne, ha ezek ketten egyszer találkoznának.

Raistlin írta...

A te örömöd az enyém is ouo És határozottan látom a párhuzamot Erik és Hannibal között én is, bár hál'Istennek Erik legalább nem mutatja jelét intenzívebb mentális betegségnek. Charles cukisága meg megmenti még a világot egyszer. Kétszer.

u.i. Charles és Bucky találkoznak a képregényben. Sajnos Bucky éppen Télkatona. Ocsmány vége van.

Storm child írta...

Ó, de örülök és, de köszönöm hogy ez megírtad, még akkor is, ha a végére nyüszítve,könnyeket potyogtatva gubbasztottam kínomban (mert ezek olyan dinkák és Kuba és miért).
Fantasztikus, hogy így meg tudsz figyelni mindent.
Ennek hála szerintem megint meg fogom nézni a filmet.
Meg figyelmükbe ajánlom ezt azoknak, akik csúnyán néznek, ha megemlítem, hogy khmm no, azért van közöttük valami, még ha csak nagyon árnyaltan is..
A screenshotok meg csodásak, főleg amiket meg is szerkesztettél.
Még egyszer hálás köszönöm öleléssel, miegymással.

Raistlin írta...

Nos, a forgatókönyvíró és a színészek rendre "love story"-ként emlegetik, gúny nélkül, szóval szerintem szándékos a subtext, ahogy a képregényekben is. DE LEHETNE HEPIEND. Csak mondom. Rád nézek, Apokalipszis. Aztán megint rád, és megköszönöm, hogy olvastad, és kommentet is hagytál, ésésés Cherik miért Cherik.

Névtelen írta...

ó.Ó.ó.annyit tudok mondani hogy és mind gyűlöljük és féljük és imádjuk ezt a metát , egyenlő mértékben.

*elvonul a sarokba sírni*

Sunny-Apple

Hattie írta...

csak azt nem értem, hogy miért nem fordítottam több figyelmet erre a filmre, mikor láttam - lehet, hogy a maratonszerű otthoni mozizás alatt egybemosódott a többivel, vagy csak szimplán azért, mert régen volt, és ha elég régre visszamegyünk, akkor még nem olvastam slasht. amúgy is tervezgettem egy újranézést, valamikor, de így asszem beiktatom a hétvégén, ha már meghoztad a kedvem ♥ (plusz, elképesztő, mennyire könnyen átsiklok mindenféle jelzésérték meg mögöttes tartalom felett.) és: köszönet a metáért. nagyon. teljesen hihetetlen és csodálnivaló hogy végigrágtad magad az egészen. (mármint... most eszembe jutott valami rajzfilmegér egy sajttal. és nem tudok másra gondolni. szerintem megyek aludni.) [néha elgondolkozom hogy miért nem írok gyakrabban kommentet.]

Raistlin írta...

SUNNY-APPLE, nagyon köszönöm, és bónuszpont a referenciáért.

HATTIE, szívesen látok bármikor és bármilyen mennyiségben egeres kommenteket. És egyetértek: a film engem is durván hidegen hagyott, amikor először láttam, nem sokkal azután, hogy megjelent DVDn, egy baráti, öt fős mozizás keretében, amit végigkommenteltek és ökörködtek, és emiatt a dialógus 70%-ról eleve lemaradtam; azt persze eldöntöttem, hogy shipelem Erikéket, de ez kimerült annyiban, hogy havi egyszer reblogoltam róluk pár jól sikerült fanartot...pár éven át. Aztán DoFP. És úgy kellett rá elrángatni a moziba. És akkor sürgős tempókban újranéztem ezt a filmet. Párszor. És rámzuhant. Nagyon örülök tehát, ha a kedvemért adsz neki egy második esélyt - tipikusan és meglepően többször nézős. És minden egyes alkalommal jobban fáj.

Mitsuki írta...

kiegészíteni nem tudom érdemben, mert hihetetlen részletességgel összeszedted a dolgokat, ezért kapsz reaction-megjegyzéseket
1. Charles pont úgy tűri fel a mandzsettáját, mint én. lusta, csak kinyújtja a kezét, hogy felcsússzon
2. a heterokrómián mennyit mosolyogtunk a moziban~ áldásos felirat. atombioszkockaság.
3. az a gép úristenhogyműködik vajon? fizikus vagyok míg észre nem veszek drága erik csodába burkolt arcocskáját
4. a rózsaszín feliratok nem comic sans ms-sel vannak *imádom*
5. ezentúl more tea, vicar-ral fogunk pezsgőzni, én érzem
6. dolgok amikből túl sok van: charles kiskutyafejei (nyurr~), túl menő zakók-ingek-nyakkendők
7. dolgok amikből túl kevés van: röhögő erik, szerelmi szál (höhö)
8. kérem a gardróbjukat nőiben. mindkét gyökérét.
9. gyökerek. hivatalosan is gyökerek. de ha itt nem cseszik el nem lenne még 1(+1 film)
10. reactiongifek. lesz honnan.
+1. köszönöm szépen, meglehetősen kellemes pihenés volt a boch rexroth english munkahenger szabványkatalógusa után az angolt kicsit más formában látni.

Raistlin írta...

Mitsuki, KÖSZÖNÖM hogy egyetértesz kimondatlan imádatommal a ruhatárukkal kapcsolatban. Haragszom az angol fandomra, mert minden második fic azt állítja, hogy Charlesnak "ocsmány" pulóverei vannak, Eriknek meg nincs divatérzéke, és kikérem magamnak. (Ugyanazt a filmet látták egyáltalán? Vagy leesett nekik, hogy hatvanas évek? Az élet csupa kérdés.)

u.i. A Comic Sans sztrájkol. Szar alak.

littlemissprimadonna írta...

Több megjegyzésem is van, ebből van egy személyes és több sztorihoz kapcsolódó :3
A személyessel kezdem, mert az a nehezebb. Tudod, vagy ha nem, akkor most megtudod, hogy imádom a feminizmushoz és a gender-role-okhoz való hozzáállásod és azt a protektív hozzáállást, amit az eszmével szemben tanúsítasz, de ebben az esetben kicsit olyan vagy, mint Erik. Persze, tudom, hogy az éjszaka leple alatt szexuálos vörös/lilában hidegvérrel gyilkolgatod a himsovinisztákat, de most nem erre a részére gondolok, hanem arra, hogy egy közel-ártalmatlan period-joke-ra már védekező állásba állsz, viszont nem tudod megállni, hogy ne jegyezd meg, hogy mennyivel jobb lett volna, ha végignézhetjük, ahogy Erik kibújik a búvárruhájából, ezzel is (szerintem) feleslegesen szexualizálva a karaktert. Vicc volt? Persze. Az is. Igaz-e, hogy jobb lett volna a film (vagy bármilyen film), ha Fassy meztelenül/félmeztelenül/bármilyen fedetlen bőrfelülettel látható benne? Persze. Sokkal. Minden jobb lesz tőle. Ezzel szemben viszont igaz-e, hogy a nők menstruáció előtt/alatt/után/kinek mi, képesek rettenetes diktatórikus hisztibombává változni? Nem tudok más nevében beszélni, csak a sajátomban, de igen. Én mindenképpen. Szabad-e azon viccelődni, ami igaz? Szerintem igen. Ráadásul nem is sértő. Igazából egyik sem. Lehet sértőként/szexistaként felfogni? Persze, mindkettőt. Nagyjából ugyanolyan mértékben, bár szerintem a nőkkel szembeni szexizmusra érzékenyebbek vagyunk (igen, én is). Tudod, hogy imádlak és mélyen tisztelem és csodálom a hozzáállásodat a világhoz, de ez az apró észrevételem volt. És (sajnos/nem sajnos) az a típus vagyok, aki ezeket megosztja azzal, aki felé irányul. Remélem nem sértettelek meg, mert, esküszöm, nem az volt a célom Q.Q

Azért, hogy egy kicsit fényezzelek jobban, két dolog: behalok a beceneveken. Miért csinálod ezt velem? A gifek/képek többszöri sikítórohamot okoztak.
Másik: igen, értem, tudom, felfogtam, hogy Charles az aktív! Köszönöm, hogy annyiszor emlékeztettél, rá. (Tudom, hogy ez a szívügyed, én sem így képzelném el őket, bár nekem a "both, both is good" álláspont a kedvencem.)
Szóval nagyon nagyon jó volt, és egy csomó olyan dolgot írtál le, ami fel se tűnt volna soha (lásd Erik szemszíne és a tapéta kapcsolata... na jó nem, a szín-metaforákra gondoltam).
És alig várom, hogy megcsináld DofPot. Sírna akarok.

Raistlin írta...

~~hosszúkommentigggggen~~
Én nagyon örülök, ha fejbe kólintanak, hogy túl megyek a határokon, és látok is igazat a megjegyzésben; elgondolkoztam azon, felkapnám-e a fejem, ha női karakterről írná egy blogger, hogy kár, hogy nem látjuk átöltözni, de azt hiszem, nem. (Lásd: Everethying Wrong With videók és a bűnként felszámolt lapdance hiánya.) A period joke-ra én külön vagyok érzékeny :D Azt hiszem, ez más, mint a szexualizálás, ami lehet ártatlan is. Persze a period joke is csak poén, és a kommented kapcsán rájöttem, hogy igazad van, passzol a karakterhez, csak engem, személy szerint, fáraszt, milyen gyakori a neten, és mennyire álszent a női biológia misztifikálása, meg hogy úgy teszünk, mintha ez valami gusztustalan és természetellenes dolog lenne, és megbotránkozva nézik az embert a boltban, ha tampont vesz. Szóval ez talán egy más probléma, de köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem. :3

Nagyon örülök, hogy tetszett a meta, és titokban egyetértek, hogy both is good, de ugyanakkor amióta McAvoy megjegyezte, hogy "if anyone's giving," azóta kikönyökli a szemem minden top!Charles pillanat.

A színekre a Hannibal óta vagyok érzékeny. Valahogy ott is a kék és sárga megy, egy kis vörössel, és nem karakterhez kapcsolódik, hanem helyzethez, és nem csak mondjuk egy epizód elején, hanem A KURVA SOROZATBAN EGÉSZEN VÉGIG. (Will álmai aranylóak, és aranyszínű lesz, ami félig valóság és félig képzelet; a valóság és a gyilkosság kegyetlen, hideg kék, és a látomások is átfolynak ebbe, amikor már nem tudja eldönteni róluk, igazak-e; a veszély és Hannibal meg vörös.)

Névtelen írta...

Miért nincs most időm elolvasni? Lesz. De mivel kérésre, és ez ki is van emelve, és talán én kértem először, és az egyszer és a talán és a valamikor és az ugye-ugye a mostban manifesztálódott, ezért... Lesz. És köszönöm, újra.

Raistlin írta...

Megvár téged - és baromi hosszú lett, nem egy könnyű olvasmány. Köszönöm a noszogatást!

Tinuviel írta...

Nagyon megdolgozhattál vele, de megérte, már vártam és nem csalódtam. Szerintem mostanában újranézem még a filmet. Külön köszönöm, hogy megemlítetted a Grindelwald-Dumbledore áthallást, mert tényleg majdhogynem ugyanaz: D

Raistlin írta...

Megdöbbentő, mennyi X-men referenciát talál az ember más-más könyvekben; az egyik kötelezőmben, Rushdie Booker-díjas Midnight's Childrenjében is feltűnik, merő szépirodalom, aztán BAMM a főszereplő srác telepata, különleges képességű gyermekeket gyűjt maga köré, és az ellenfele egy csupa erő/cselekvés, radikális hadvezér. Khm-khm-khm-khmmm.

Névtelen írta...

Azt hiszem, erre megérte várni, és nemakaromtudnimennyitdolgoztálvele, de megérte.
Az, hogy ők ketten együtt, az eddig teljesen rendben van, gyakorlatilag sikoltozik a képernyőről, ebben igazad volt, hogy nem kell rajta különösebben semmit bizonyítani.
Ami viszont - hát nekem legalábbis, mea culpa, mea maxima culpa - nem tűnt fel, de belegondolva igen, és különösen köszönet érte, hogy végigvitted, aprólékosan, és analitikusan, és valljuk be: könyörtelenül, hogy igen, ők együtt a tökéletes egység, és igen, boldogok lehetnének, és már megint lehetnének, de nem lesznek, és nem lehetnek soha, nem fontos, hány esélyt kapnak, mert akkor már nem is ők lennének.

(Konklúzió: minél több AU-t.)

Raistlin írta...

(négy napot dolgoztam vele. you're welcome.)
áradjanak azok a fix-it ficek, mert ők tényleg egymásnak teremtettek. fejlődtettek. akármiztettek. köszönöm.

margaery. írta...

annyira imádom a stílusodat és ahogy fogalmazol^^
""We can avange him," jegyzi meg. A többiek riadtan néznek rá. Az egy másik fandom, és jogvédett. Charles félre is hívja suttogni három hangszigetelt centiméterrel."
hahaha, ha még nem mondtam, a metáidat nagyon-nagyon imádom ahogy ezt a két idiótát is.:D a film előtt is olvastam a shipről, de azt nem gondoltam,hogy ennyire egyértelművé fogják tenni.
mármint, én felirat nélkül néztem elsőre és kb. a felét nem értettem annak amit mondtak,(ezért külön köszönet a metáért,így már azért érthetőbb) de még így is...
szóval köszönöm mégegyszer és már most nagyon kíváncsi vagyok a DoFP elemzésére^^

Celia írta...

Helló, már megint tizenegykor írok ide. Viszont most az elfelejtett projekt munkám miatt vagyok fent.
Megjegyezném, hogy nagyon Jó lett.

Cherik az egyik OTP-m, de soha nem tudtam miért érdemelte ki ezt a helyet. Talán egy hete jöttem rá miért - az ellentétek miatt. És én odavagyok értük.

Így a végén kijelentem, hogy megint meg akarom nézni, ezért rohadj meg. Nem akarok sírni.

Raistlin írta...

margaery, imádlak. töredelmesen bevallom, hogy a "we can avange him" élcelődés bevett poén a cherik-fandomban, és nem tudtam kihagyni.
egyébiránt a film el van átkozva. első nézésre senkit se fog meg szegény. utána aztán torkon ragad.

valamint ez az a film, aminél a meggyőződésem, hogy a subtext totál szándékos, és nem queerbaiting vagy rózsaszín szemüveg vagy a véletlen műve. ollé-ollé-yeah-yeah.

celia, hajnal kettő lesz, holnap egyetem, szakdolgoznom kéne, mindjárt vizsgaidőszak. metákat írok és kommentekre válaszolok. pacsi.

az én trükköm, hogy nem nézem meg kubát. talán látszik is a metán, hogy a legelejét és a közepét sokkal többször láttam, mint a végét. és oda mertem nézni. meg ilyenek.

Szocsi írta...

EZITTEZITTEZITT.
...avagy délelőtt beestem a fandomba röpke fél(?) év késéssel, úgy, hogy a film első pár percében rájöttem, hogy eddig azt sem tudtam, hogy melyikük Erik, és melyikük Charles, azóta pedig túl vagyok mindkét filmen /egy kicseszett nap alatt, nincs életem/ most pedig ott tartok, hogy zokogva meg akarom ölelgetni mindkettejüket, és macskás-fluffos-pokrócos-mindenes ficeket akarok, mert. mert. Kuba.
És ezért az elemzésért még nagyon sokszor meg fogom áldani a neved, meg ilyesmi, meg asszem' szerelmes vagyok a meta-írási stílusodba (is), és a Kill your Darlingos dolgon nagyon jól szórakoztam. Amúgy meg kivágott jelenetek. *hörög*
[btw megcáfolom azt az állításodat, hogy csak második nézésre ragad meg; oké, hogy én már eleve úgy álltam neki, hogy vártam a slash-szálat. A legkínosabb az egészben, hogy ez volt az első Marvel-mozim, és ezért már túl sok ember akart kinyírni, khm.]
Amúgy pedig Cherikék tényleg olyan-nagyon-durván-hajjajj subtextek, hogy a bátyám, akinek milliószor áradoztam Destiel-fronton, de képtelen volt még a nyolcadik évad alatt sem elfogadni őket, a zenés-montázsos-szerelmes résznél sokat mondóan rám sandított, a végén, amikor a Kubás résznél bájosan elbőgtem magam, már nem is mondott, vagy kérdezett semmit, majd amikor a film után kifejtettem neki, hogy ezekittkettenhúdemennyire, akkor bólogatott, ehehehe.
Szóval, izé, nagyon köszönöm, hogy megírtad ezt, meg ilyesmi, mert tényleg rengeteg olyan utalást mutattál meg, ami miatt most még jobban rajongok az egészért.
/és halkan, egyáltalán nem megszállott tekintettel megérdeklődhetem, hogy esetleg tervezel e írni a DOFP-ból is metát, mármint tudom, hogy rohadt elfoglalt vagy, de. *charles glitteres kutyusszemek*/

Raistlin írta...

SZOCSI A FANDOMBAN ISMÉTLEM SZOCSI A FANDOMBAN *győztesen gajdolva nekiáll körbesprintelni a lakótelepet*
*visszatér és diszkréten az ujjaid alá csúsztat egy klaviatúrát, aztán megnyit egy Word-dokumentumot*

Imádni fogod itt. A Charles/Erik Klasszikus Slashpáros, mint a Spock/Kirk - rengetegen már a képregények megjelenése óta shipelik őket, ami azt jelenti, hogy a fandom nem csak virágzó, de burjánzó, itt vannak a legeslegeslegjobb fanficek, rengeteg elborult meme, és bár a grafikákban még nem vagyunk olyan jók, a fan-képregények megérnek egy misét. Ez az a páros, ami annyira masszívan archetipikus, hogy minden. létező. és. elképzelhető. kibasszott. AU-ban. működnek, és egyszerűen... whoahahaha ha ha ha. Nagyon jó itt, nagyon megéri kényelmes tempóban belegyalogolni a fandom legmélyebb bugyraibra.

És akarok DoFP metát. Akarok, mert annyi de annyi mondanivalóm van róla, de sajnos egy ilyen nagyon időigényes - ez a mostani képek nélkül hetven oldal (!). A DoFP-nál megígértem magamnak, hogy kizárólag a Cherik jeleneteket nézzem, és abban azért több a filler, de úgy is... három napot mondanék rá úgy, hogy hajnalig írom. De tartozom vele, nem csak nektek, hanem nekik és magamnak is.

aida írta...

Nem emlékszem, hogy valaha is olvastam volna olyan... cuccot, ami ennél jobban lekötött. (Nézd el nekem a cucc kifejezést, de nem tudom semmilyen kategóriába besorolni, mert annyira-annyira lelkesített, mint mondjuk egy propagandaszöveg. De propagandaszövegnek mégse hívhatom. Mindegy. Azért érted, remélem. :) )
Amennyire te szereted ezt a két karaktert, az lenyűgöz. Olyan mérhetetlen gyöngédséggel írsz róluk, hogy körülbelül szerelmes apukaként nézem, ahogy az anyuka (= Te) játszik a gyermekeimmel bájosan és törődőn. (A naplementében. Pónikkal. Kutyuskákkal. Meg kis mókusokkal.) Nekem is élnek. Mérhetetlenül imádom mindkettejüket, mert csodálatos két karakter. Mindkettőben látom a Gyönyörűt. Mert valószínűleg minden perspektívája az emberben fellelhető ellentétes pólusoknak megvan bennük. Mint pl. a Hadvezér és a Békeőr. (..és folytathatnám a címkézést, de gyanítom sose lenne vége, így inkább neki se állok istenigazából.)
Kuba nagyobb tragédia, mint a Titanic, de a Titanic egy értelmetlen, csóró fanfiction-baleset egy kezdő egysejtű tollából. (Nézd el nekem a költői túlzásokat.. Megint hajnali fél négy van. Szerintem, mióta megismertem a blogodat, azóta körülbelül két órákat alszom, ha napokra lebontjuk, és ez amiatt van, amit ezzel a fandommal és magával a ship minőségével művelsz. Mert az embernek folyamatosan jár az agya rajta. Hogy mi lett volna, ha. Hogy miért pont így. ) Annyira el akarom hinni, és el is hiszem, hogy mindez megtörtént, hogy Charles és Erik él, és egymásra találhatnak még valaha az életben, azok után, amin keresztül mentek. De milyen kár. Hogy elvesztegetik az éveket. Amíg fiatalok és gyönyörűek.

Megint mindenért TE vagy a hibás, mert nosztalgikus mosollyal olvastam végig az egész írást, helyeslően bólogatva, de volt egy rész, amikor eltátottam a szám, visszagörgettem, megint oda, megint vissza, és megint oda, és megint vissza, és nem-nem-nem-NEM, pedig DE, minden alátámasztja, ezt nem lehet félremagyarázni...
Az a bizonyos kis utalás arra, hogy Erik azzal tette végleg mozgásképtelenné Charlest, hogy az ölébe húzta.
A féltés önző. Tudjuk. A szerelem is az. Hogyne. Mekkora tragédia, hogy elvakult aggódásával tette végleg tönkre Charlest. Mert a rombolás benne itt lesz teljes. Nem csak érzelmileg sújtotta porig, mentálisan megkínozva, átküldve a pénzérmét a koponyáján, a tudatot adva neki, hogy már nem bízik benne, és a lelke visszatér a Harag-kultuszhoz, de fizikailag is megnyomorítja őt.
Borzalmasan szomorú.
(KI is róhatná fel neki a DoFP-ra kimaxolódó leépülését. Ja igen. Ki más, mint Erik maga. Hát, kedves Erik, a pofátlanságnak is vannak határai. :))

Elnézést, ha összeszedetlen volnék, de tényleg későre (koránra) jár, és bár írhattam volna kommentet reggel is, mikor felkelek, jómagam Charles típusa vagyok, lelkes és izgága, és biztosan nem tudnék aludni ha nem írtam volna Neked.
Köszönöm ezt is. Maradok olvasód. Végtelen szeretettel.

Raistlin írta...

Drága Aida, annyira nagyon szépen köszönöm ezt a szívből jövő, lelkes csillámkommentet; nem is nagyon tudok sajnos mást ragálni rá, minthogy dorombolni és törleszkedni kezdek, kérlek, nézd el nekem. Rengeteget jelent. Köszönöm. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.

szolnok09 írta...

Valamiért hozzám csak most ért el az egész Cherik mánia, mármint eddig is ott voltak a perifériámon, meg imádtam őket, meg olvastam ficeket, (és imádtam bennük, hogy Erik szociális életképtelensége mellé meg találta a Charlesát). De valahogy ott is maradtak a periférián, egészen DoFP-ig, aztán megint előszedtem, most pedig Apokalipszis megadta a kellő löketet.

Mindegy, egy ideje már flörtöltem az írásod elolvasásával, de nem jutottam el a végéig eddig, de most rászántam magam. Imádtam a stílusod, a humorod, és végigsírtam, akarom mondani végigolvastam az egészet.

A saját szociális életképtelenségem miatt, én képtelen vagyok egyes jelenetek mögé bármit is látni, ami nincs a számba rágva. Így köszönöm, hogy elolvashattam a gondolataidat. Most már biztos, hogy végigbőgöm az egész filmet, ha eszembe jutnak amiket ide írtál.

Egy kérdésem lenne, készülhet a többi részről ilyen írás? Tudom, hogy történetileg a többinek nyomába se érne, de nagyon kíváncsi lennék, hogy mi az amit én képtelen voltam egy-egy jelenetben meglátni.

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS