a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. szeptember 7.

Ez a film se valami heteroszexuális

Folytatás-ami-előzmény a "Hát ez egy nagyon buzis film volt" c. metámhoz, amiben azt bizonyítottam elemeztem, hogyan értelmezhető a Captain America: The Winter Soldier romantikus történetként. Milyen lovestory viszont az, aminek nincs előzménye...?
kivágott jelenetek! gifek! képek! idézetek! történelem! zene! rengeteg szöveg!

nem tudom, miért húzza szét a bejegyzést az oldalt. bocsi érte.

HOMOSZEXUÁLIS SZUBTEXTUS
A CAPTAIN AMERICA: THE FIRST AVANGER
CÍMŰ FILMBEN

ez fájni fog


TÉTEL Bucky szügyig szerelmes Steve-be, de inkább belehalna, mintsem ezt elmondja neki. Aztán belehal. 

RÖVID BIZONYÍTÁS

az arca valahányszor Steve-re néz


HOSSZÚ BIZONYÍTÁS

 Kezdjük a nevekkel.

STEVEN GRANT ROGERS nevében a legfeltűnőbb a szójáték: a "rogers" katonai szleng az "értettem/vétel" jelzésére. A Steven a Stephen amerikai variánsa, a jelentése "becsület", és a kereszténység első mártírja, Szent István után lett népszerű, akit hite miatt halálra köveztek. Ha még mindig nem vagyunk róla meggyőzve, hogy Steve a létező legjobb fej a világon, ott van Grant neve is: Ulysses S. Grant az amerikai polgárháború hősi hadvezére, aki győzelemre vitte az egyesült hadsereget a rabszolgatartó dél fölött. Bombasztikus népszerűsége miatt elnökké választották, a kormánya viszont csúnya korrupcióba bukott: Grant nagyszerű volt a csatatéren és siralmas a politikában, avagy nesztek foreshadowing. 


JAMES BUCHANAN "BUCKY" BARNES A James jelentése "aki a helyedbe lép," avagy foreshadowing megint (a képregényekben Bucky veszi fel a pajzsot és lép Amerika Kapitány helyébe, amikor Steve, nos, házon kívül van mert éppen halottnak hiszik.) A bibilai név Skóciában vált népszerűvé, amiről egy bekezdéssel lentebb lesz szó.
A Barnes óangol/norvég (viking) eredetű, a jelentése "harcos," a skót nemesi családok által büszkén viselt Buchanan pedig a Stirlingshire-i Buchanan-birtokra utal: valamint James Buchanan amerikai elnökre, aki, csak megjegyzem, élete végéig agglegény maradt (tehát megy a történelmi találgatás, meleg volt-e) - emellett igen népszerűtlen figura volt kétes szimpátiái miatt, hiszen egyszerre lobbizott Északnak és Délnek (HYDRA/SHIELD, Oroszország/Amerika párhuzam?), bár példamutatóan törvénytisztelő polgár hírében állt, és ő volt első történelmi figura, aki kiérdemelte a pókerarc-becenevet.


A becenevekről szólván: a Bucky baromi ódivatú, mintha Ernőnek vagy Jenőnek hívnák szerencsétlent [nulla azaz nulla amerikai állampolgár keresztelte a csemetéjét Buckynak 2014-ben] - a maga idejében persze gyakori volt, és a jelentése: "férfias," de emellett rengeteg modern szleng szó eredete is: "bucky" az, aki folyton verekedésbe keveredik, a rendőrségi szakzsargonban a fegyvert hívják így, ott van a dollár becézése mint "bucks,"  használják a kiszívott nyakra (az igazán erős "hickey" az már "bucky") - és naná, hogy ez a kifejezés a titkolt homokosokra is H.C.G.J. Bucky cowboy után.
Az már csak hab a tortán, hogy a Starbucks amcsi becézése Buckie's.

A nevük továbbá a származásukat is elárulja. Steve ír bevándorlók szülötte (ezt a képregények is alátámasztják), Bucky pedig annyira skót, hogy az már nekem kínos; az írek a migráció első hullámával érkeztek az Államokba az 1800-as évek derekán, a skótok a második hullámmal 1890-1920 között. Amiért fontosnak tartom ezt, az az, hogy sokat elárul a hátterükről: Bucky nevéből már kiderült, hogy a szülei hagyománytisztelők, sőt, nagyon valószínű, hogy egyenes ági európaiak, akik dolgozni érkeztek New Yorkba, és a fiukat már amerikainak nevelték. Steve sztorija szomorúbb: az ír bevándorlók ugyanis a színesbőrűekhez hasonló bánásmódban részesültek - nem kaptak munkát, nem léphettek bizonyos bárok, kávézók vagy mulatóhelyek területére, állandó volt velük szemben a propaganda és a különböző bűncselekmények. Steve sráckorára ez a stigma már jelentősen enyhült, de nagyon is sokat számít, hogy Amerika Kapitány ebből a háttérből érkezik: hogy a nemzet szimbóluma kitaszítottak szülöttje.

No de elég a történelemből - lássuk a filmet.


iSTENEM ANNYIRA PICI NEM FOGOM KIBÍRNI HÁNYSZOR KELL MÉG MEGNÉZNEM EZT A MOZIT MÉGIS HÁNYSZOR HVHDFVBKRÉI
Akarom mondani ez egy nagyon fontos jelenet. Steve édesapja hősi halált halt katonaként, az édesanyja pedig árvákat gyógyítva tuberkulózist kapott kis betegeitől.


Kettejük közül valamelyikük ezen felül cukorbeteg volt, ami növeli rá Steve esélyeit, hogy ő is elkapja - nem mintha lenne még hely a betegségeinek a listán: nagyothall, rosszul lát (szemüvege nincs: valószínűleg színvak), asztmás, gyomorfekélye van és szívritmus-zavara magas vérnyomással, volt skarlátja és reumatikus láza, krónikusan megfázik mindultalan - a hadiorvos nem azért utasítja vissza a jelentkezését, mert olyan rossz arc, hanem mert még az odaúton meghalna. (Időben messze a kézi inhalátor és a vitaminok vagy rendes gyógyszerek feltalálása előtt járunk: az akkoriban halálos ítélettel felélő B12-es vitaminhiányra, amiben Steve is szenved, az egyetlen gyógymód például az volt, ha naponta megeszik az ember fél kiló nyers májat, vagy a leszűrt levét issza meg. Nyami. Aszpirint meg a gyomorfekélye miatt nem kaphat.)

A listán helyet kap még az "idegbaj," ami egyenes ági következménye a fentieknek, és ami sajnos pontosan annyira pejoratív, mind aminek hangzik: ezekben az időkben a fizikális betegséget mentális betegséggel asszociálták, különösen az asztmát, még orvostudományi körökben is - Steve-et tehát nem azért nézi le mindenki a film folyamán, mert ő most olyan sovány, hanem mert azt feltételezik róla, hogy elmebeteg.


Ja, mellesleg még hasznavehetetlen is, és ezt rögtön az orra alá dörgölik, amint kilép az utcára. Az állandóan dongó háborús propaganda mellett ("MINDEN arra alkalmas férfi felsorakozik a haza szolgálatában") ott van a puszta tény, hogy csak a nők és az öregek maradtak már hátra; meg a seggfejek, persze.


 Meg a seggfej nők és öregek - amint arra az "Everything Wrong With Captain America" videó rámutatott, a zokogó filmszínházból senkiben nem volt annyi kurázsi, hogy kiálljanak pici!Steve mellett, amikor az ordibátor mamlasz a sikátorba cibálta. Még jó, hogy ott van Bucky... na várjunk csak, hogy a fenébe kerül ide Bucky?


Sokan filmhibaként róják fel, hogy a semmiből a sikátorban terem, de szerintem a magyarázat egyszerű: a srácok egyszerűen a mozihoz beszéltek meg találkát - Bucky tehát vagy angolosan késett, vagy előrelátóan korábban érkezett, egy valami viszont biztos: kábé annyit sikerült lebeszélniük, hogy "hé, legyél a mozi előtt hatkor;" és mivel Steve se azt nem tudja, hova mennek az este, se azt, hogy Bucky őrmester lett, ezért tippre levélben fixálták le, nem telefonon (Bucky a kiképzőtáborból érkezik), és amint Bucky látta, hogy Steve nincs a teremben, máris tudta, hogy csak a mozi mögött lehet - ami biztos, az az, hogy a srácoknak van két közös hobbija. Az egyik a mozizás; a másik meg az, amikor sikátorokban veretik szarrá magukat.


(És egy hint a harmadik hobbira, ha nem vagyok hülye: a "the big game" annak a meccsnek a hirdetése lehet, amit Steve a film végén hall a kórházban az ál-rádión.)


Beszéljünk viszont Buckyról, ha már itt van. Steve egy szerencsétlen kupac a sarokban (Buckynak túl sokszor kellett már így látnia), ő pedig Mr Tökéletes Katona és Általános Jófej: akkor is kirugdalná a srácot innét, ha nem az öribariját kenné a betonra ("Pick someone of your own size") és nem szedi darabokra demonstratívan: csak akkor rúgja seggbe, amikor a fickó nekimegy, amúgy védekezőpozíciót vesz fel.


Bucky pontosan tudja viszont, hogy a mentőakciójával megsértette Steve büszkeségét (a fiú a haját igazgatja, a gesztus magáért beszél) és poénnal kompenzál: "Sometimes I think you like getting punched" ("Néha már azt hiszem, szereted, ha szétvernek" - ami egyben elárulja a nézőnek, hogy ez messze nem az első alkalom.) "I had him on the ropes," vág vissza Steve ("Már a markomban volt!") de kerüli Bucky pillantását: valószínűleg kettejük közt állandó konfliktusforrás, hogy Steve a szent becsületért a falra keneti magát, de mindketten kerülik a vitát Bucky utolsó civil éjszakáján.


Steve viszont nem ússza meg ilyen könnyen - amikor Bucky figyelmezteti, hogy a katonai dokumentumok hamisítása bűncselekmény, messze nem cseszteti, ahogy a miért-vereted-szét-magad-te-szerencsétlen sem élcelődés: ez itt Bucky Barnes, Steve támasza és védelmezője, valljuk be: a hőse. Egy szuperhős filmről van szó, és ez itt az első tíz perc. Végignézzük, Steve hogyan válik Amerika Kapitánnyá, emellett viszont megismerjük azt a fickót, akire még Amerika Kapitány is felnéz. Bucky a bemutatkozásában bullykat büntet, felszólal a törvény mellett, élére vasalt egyenruhát visel félrecsapott sityakkal, szemtelenül jóképű kiváló humorral (az And seriously, Jersey? / És most komolyan (azt kamuztad, hogy) Jersey-ből vagy? beszólása túlságosan alulértékelt - a New York/New Jersey ellentét legendás, és Bucky vérbeli brooklyni srác) A Winter Soldierből megtudjuk, hogy éltanuló és élsportoló - Bucky Kibaszott Barnes egyszerűen tökéletes.


Nem csoda, hogy az egyenruhája láttán Steve "most szórakozol velem!?" fejet vág, és az arcán van valami rémült csalódás. Maga a csoda, hogy ez a kettő itt örök barát azok után, hogy Bucky annyira tenyérbemászóan csúcsszuper, és most még őrmester is lett a rohadék, amíg ott szorongatja Steve sokszázadik visszautasítását.
Steve nem csak merő passzióból megy besorolni ma éjszaka. Steve-nek van egy példaképe, akihez fel kell érnie.



Bucky büszke, és tudja, hogy a féltékenységén túl Steve is büszke rá: a konfliktus forrása kettejük között az, hogy Steve nem tartja annyira nagyszerűnek magát, mint amilyen csodásnak Bucky látja őt, és úgy érzi, méltatlan a fiú társaságára, hogy bizonyítania kell (erről részletesen a besorolós párbeszédnél) - minden ellentét ellenére viszont ott van köztük az a hihetetlenül mély szeretet, ami miatt Steve arca megzuhan és hangosan darabokra törik a szíve, amint Bucky kijelenti, hogy holnap reggel az első fénnyel kihajózik. Hiába készülhetett rá hónapok óta, a hír mégis sokkolja: pontosan ennyi idejük van hátra, és Steve "I should be going" ("Lépnem kéne") kommentje a leszegett fej, hosszú csönd és elesett sóhaj után arra enged következtetni, hogy a szerencsétlen úgy döntött, Bucky most már aztán fényévekkel fölötte jár, és jobb, ha nem hoz szégyent rá azzal, hogy vele mutatkozik, és hagyja, hogy kiélvezze az utolsó éjszakáját.
Bucky gátlástalanul arconröhögi. 


És jön a kedvenc dolgom a világon: ez az ölelés. Bár a film fókusza az ellentéten kell, hogy legyen (a kontraszt a semmi kis Steve és a heroikus Bucky között), attól ők még mindig a legjobb barátok a világon. Bucky ölelése egyáltalán nem gyengéd: egy pillanatra sem érezteti Steve-el, hogy törékeny lenne, gyenge vagy vacak vagy bármi, aminek épp érzi magát azok után, hogy a friss őrmester kikaparta egy sikátor aljáról. Pontosan tudja, mi a baja, és úgy vigasztalja, hogy Steve ne érezzen szánalmat. "C'mon, man! My last night! I got to get you cleaned up." ("Gyerünk már, ember! Az utolsó éjszakám! Kipucollak rá.") - Bucky hangsúlya ezeknél a mondatoknál teljesen megváltozik, oda a hivatalos hangnem és a távolság: ez a vissza-a-régi-szép időkhöz próbálkozás; Steve még defenzív: megint leszegi a fejét, zavarban van, sértett és irigy és fáj neki Bucky távozása, de egyértelmű, hogy ezek itt kurvára öribarik. 
p.s. I got to get you all cleaned up  - Bucky személyesen, a két kicsi kezével és kérdés nélkül maga fogja letörölgetni a vért Steve-ről, és ahogy ismerjük, segít majd neki kivasalni az ingét és belőni a haját; ez milyen cuki már?


Ezután Bucky elviszi a fiúját a barátját egy tudományos-fantasztikus kiállításra (egyben foreshadowing: "Where are we going?" "The future", a két túlélő a háborúból) 


Bucky baromira törődik Steve-el, és egyértelmű, hogy nagyon szereti: Steve idealizálásba torkolló szeretete pedig még meghatóbb, ha figyelembe vesszük, hogy egész életében az árnyékában élt - bár Bucky mindent megtett, hogy ezt elfeledtesse vele. Az, hogy ez a kapcsolat működik, és ennyire ijesztően jól működik, mindkettejük részéről mély és őszinte érzelmeket kíván meg - de több lenne ez barátságnál? Az első ellenérv a következő jelenettel jöhetne, ha arra a téves következtetésre jutunk, hogy Bucky mindenképpen hetero.

"Hogy ne lenne hetero?" mondaná a naiv néző "Egyszerre két lányt visz randizni, és az egyikük Clara Oswin Oswald."  Tekerjünk csak vissza:

BUCKY: I don't see what the problem is. You're about to be the last
eligible man in New York.You know there's three and a half women here?
Nem értem, mi bajod: te leszel az utolsó partiképes pali New Yorkban. Tudtad, hogy három- és félmillió nő él itt?
STEVE: Yeah, I'd settle for just one.
Aha, nekem csak egy kéne.
BUCKY: Good thing I took care of that.
Még jó, hogy gondoskodtam róla neked.
"CLARA": Hey, Bucky!
Hahó, Bucky!
STEVE: What'd you tell her about me?
Mit meséltél neki rólam?
BUCKY: Only the good stuff.
Csak a jó dolgokat.

Nem Bucky randizik. Bucky randiztatja Steve-et. Ez az utolsó civil estéje, és azzal van elfoglalva, hogy partnert találjon a legjobb barátjának. Mármint ki a fene művel ilyet!? Bucky egy áldás. 
Ezen túl pedig történelemóra következik: avagy tudjunk meg egy-két dolgot a 40es évek Amerikájának randi-bizniszéről.


A randevú egészen mást jelentett, mint mai napság: a kétezres években (de igazából már a hatvanas évek szexuális forradalma után) a randi két célt szolgál: a) romantikus partnert találni, ti. szívünk szerelmét b) szexpartnert találni, általában egy éjszakára 

A negyvenes évek randija egyiket sem jelentette: társadalmi játék volt. 
Kifejtve: a kulcsszó a partiképes ("eligible.") A fiatal férfiak és nők  a randevúik szerint mozogtak előre vagy hátra ezen a partiképességi skálán, ami - végeredményben - garantálta nekik, milyen férjet vagy feleséget szerezhetnek a későbbiekben. Mindenki tudta, hol a helye, és ha jó randipartnert fogott, szintet lépett - életidegennek hangozhat, de igazából nagyon is egyszerű: ha népszerű sráccal jársz, népszerű leszel; ha népszerűtlennel, senki se akar szóba állni veled. A járás viszont nem elvárás: a partnerek cseréje állandó, a randevú egy estére szól - a folytatáshoz már szerelem kell, ami a játékon kívül esik. 

Bucky tehát egy társadalmi ranglétrán igyekszik előre tuszkolni Steve-et egy jó házasság reményében, aminek Steve a legalján áll: Bucky pedig a tetejéhez közel. 
Bucky munkásosztálybeli, csóró srác, nincs pénze ajándékokat venni a lányoknak, nem tudja étterembe hordani őket, egyvalamije marad hát: a tánc, ami olcsó és népszerű szórakozás, és Bucky valószínűleg átkozottul profi benne - ezen felül jóképű és szórakoztató, az egyenruha pedig mindig bónuszpont. A tény, hogy nem csak magának, de Steve-nek is tud csinos, jól öltözött és láthatóan jól szituált lányt szerezni azt mutatja, hogy valóban ideális randipartner - ez pedig egyet jelent azzal, hogy ideális randipartnerekkel is jár, ergo: felejtsük el a ficek playboy!Buckyit, hiszen ha könnyűvérű nőket kapna fel gyors menetekre, akkor nem lenne képes az alulszituált Steve-nek is partnert szerezni. 

Természetesen a férfiak és a nők minden korban ugyanúgy szeretik és élvezik a szexet, és messze nem állítom, hogy Bucky szűz: ez az este viszont arról szól, hogy még egy utolsót lökjön Steve népszerűségén - ha látják őket nyilvános helyen parádézni ezekkel a lányokkal, Bucky ráadásul egyenruhában, akkor már terjed is a hír a hátramaradt hárommilió között, hogy Rogers jó partner.

Ez Bucky búcsúajándéka. Kár, hogy rosszul sül el.



Azon túl, hogy újabb tanújelét kapjuk annak, hogy Bucky a legjobb dolog, ami Steve-el csak történhet, Steve pedig totális és frontális prioritás Buckynál, itt van nekünk ez a gyönyörű-gyönyörű dinamika. Bucky és "Clara" tényleg érdekeltek az est eseményeiben, avagy hurrá, már tudjuk, hogy Bucks sci-fi rajongó [ne felejtsük el: ha szeret olvasni, akkor csak képregényeket és tudományos-fantasztikus regényeket engedhet meg magának és EGY IDŐUTAZÓVAL MENT RANDIZNI NEM BÍROM IDEGEKKEL EZT A CAMEOT]  - na, szóval ott van Steve és a szőke lány. Buckynak nem kell törnie magát, hogy "Clara" bújjon hozzá ahogy lehet, Steve és Szőkelány között viszont egyértelmű a távolság. Steve megpróbálja megtörni, és pörkölt mogyoróval kínálja a lányt a világ legártatlanabb arckifejezésével - a jutalma egy fagyos "halott vagy nekem" pillantás. Mi baja a csajnak? Steve halál rendes és tisztelettudó vele - csak hát, a két srác közül rásózták azt, aki egyértelműen alsó-ranglétrás, és akivel nem kéne mutatkoznia. Mégis belement a dupla-dealbe, szóval... pontosan. Bucky, amikor "csak a jó dolgokat" mondta el Steve-ről, azt adta elő, ő hogyan látja: hogy Steve a legjobb srác a világon, és Szőkelány bizonyára baromira készült rá (lásd smink, frizura, ruha) hogy találkozhasson az évszázad partijával, erre Mr Nyeszlett mosolyog rá valami Howard Stark kaliber helyett, amire Bucky leírása alapján készülhetett. 

Bucky pedig nem seggarc. Bucky nem hazudna egy lánynak,  nem csapná be azért, hogy a haverjának adjon egy esélyt, ennyit már tudunk róla: Bucks szerint Steve tényleg maga az álom, és nem érti, hogy gondolhatja bárki másként, Steve viszont nem ért egyet. ("What did you tell her about me?" "Only the good stuff," és utána Steve ideges hajigazgatása Bucky bamba mosolyához - megint ódákat zengtél rólam te rohadék csalódni fog a csaj)

Itt kockáztatom meg először: Bucky bele van zúgva Steve-be. Legalább egy kicsit. Fog ez még fokozódni, csak várjátok ki a végét. 



Ja bocs, nem kell sokat várni: amikor a repülő kocsi leesik, Bucky Steve-re néz "lol ez jó volt" fejjel, de Steve nem néz rá - csak amikor már Bucky félrefordult, kérdő tekintettel (tipp: Steve-et nagyon meglepi, hogy Bucky miért vele törődik a randiján) aztán meg itt van ez: Bucky csupa mosollyal fordul hátra, és amint észreveszi, hogy Steve már nincs vele, az arca megzuhan. Ez nem bosszúság: ez pánik, riadtan les körbe, mint akitől a levegőt vették el - mármint, mi a szar? Higgadj le, Bucks. Lehet, hogy vécére ment. Lehet, hogy mogyoróért. Kólát hoz. Talált egy kutyát. Meglátott egy ismerőst, vagy valami érdekeset, és odakószált. Nyilván nincs halálos veszélyben. Bucky nem aggódik - nincs miért, amíg meg nem látja a besoroló-sorban - Bucky reakciója csupán Steve hiányának szól. 
Bucky ilyen arcot vág, ha Steve nincs az oldalán.
Egy perces néma csend.



Mielőtt még minden fájni kezdene, itt egy szép indirekt paralel: Vigyori Urat a barátnője (jegyese?) rángatja el a plakát elől, Steve-et pedig Bucky: ebben a jelenetben ő az aggódó ara.


És most jön mindenki kedvenc sorsfordító párbeszéde. Ez pontosan az a vita, amit mindketten el akartak kerülni, ami körül lábujjhegyen tipegtek a mozi sikátorában: a meccs, amit már lejátszottak ezerszer, és legalább Bucky utolsó estéjén hanyagolni akarták a témát - csak hát Steve túl Steve hozzá.



BUCKY (fáradtan) You really gonna do this again?
Ezt most megin' frankón leműveled?

STEVE (maga az ártatlanság) Well it's a fair, I'm going to try my luck.
Így fair, szerencsét próbálok.

BUCKY As who, Steve from Ohio? (irritált) They'll catch you or worse they'll actually take you.
Mint kicsoda, Steve Ohióból? Rajtakapnak, vagy ami még rosszabb, még képesek és besoroznak.
[őszintén félti: Steve törvényt szeg és a vesztébe rohan - ez komoly dolog]

STEVE Look, I know you don't think I can do this...
Figyelj, tudom, hogy szerinted nem vagyok alkalmas rá- 
[Steve itt szándékosan ferdít és keni a saját kisebbségi komplexusát Buckyra; a fiú ezért kapja fel a vizet:]

BUCKY (emelt hangon) This isn't a back alley, Steve, it's war.
Ez nem egy sikátor, Steve, hanem  háború.

STEVE (defenzív) I know it's a war.
Tudom, hogy háború.
[és ne felejtsük el: tudják, mi az a háború, a szüleik megélték - messze nem egy rossz emlék, hanem maga a valóság, aminek a hatásait már a bőrükön tapasztalták]

BUCKY (hadar) Why're you so keen to fight?! There're so many important jobs-
Miért akarsz pont harcolni? Annyi fontos munka van-
[Buckynak igaza van: az Államok egészen idáig hátország volt, és az előző háború már bemutatta, hogy a csata valójában ezen a fronton dől el]

STEVE What do you want me to do?  Collect scrab...
Mit akarsz, mit csináljak? Gyűjtsek hulladék-
[Steve megint személyeskedik és Buckyra keni a dolgokat]

BUCKY YES!
IGEN!

STEVE ...metal with my little red wagon?
hulladékfémet a kicsi piros furgonommal?
[A kép túl konkrét: Steve a gyerekekre utal a híradóból, ő pedig köszöni szépen, nem kölyök, és nem akarja, hogy bárki úgy bánjon vele - Bucky féltése a gyerekkori aggódásukra emlékezteti, és, hát, némileg pont hogy gyerekesen nem látja be, hogy ez most több annál]

BUCKY: Yes, why not?!
Igen, mér ne?

STEVE: 'Am not gonna sit in a factory, Bucky, BUCKY, c'mon, there're men laying down their lives. (szünet) I got no right to do any less than them. That's what you don't understand: this isn't about me.
Nem fogok egy gyárban gubbasztani, Bucky, BUCKY, gyerünk már, itt férfiak teszik kockára az életüket. Nekem is ugyanannyi jogom van hozzá. Ezt nem érted: hogy ez nem rólam szól.


BUCKY (szünet, félrenéz) Rrright. 'Cause you got nothing to prove of. 
Naná. Mert nincs mit bizonyítanod.
STEVE (halálos tekintet és elfojtott sóhaj)

És ez a legfontosabb jelenet: Bucky keresztüllát rajta.  actualmenacebuckybarnes szavaival: "Steve tényleg egy idealizmus-labdacs és malasztosan lobogó szellem, de a makacssága abból ered, hogy évek óta alábecsülik és keresztülnéznek rajta, és hogy minden harcot elvesztett, amibe valaha is belekezdett. Steve nem válaszol Buckynak, mert tudja, hogy igaza van. A morilatás a virtusa, a bűne viszont a makacs, dacos büszkesége, és mindkét késztetés erősebb benne a túlélni vágyásnál. És Bucky látja ezt, és nagyon fél."

Walforph hozzáteszi: "Valahányszor újranézem ezt a jelenetet, azt látom, hogy ja, Bucky aggódik, mi lesz a következménye Steve tetteinek. Fél, hogy Steve ezúttal vagy a következő alkalommal lebukik, és ő a tengertúlon lesz már, nem tudja majd megmenteni, befejezni helyette a harcait. Mindezen túl viszont itt van az, hogy egyszerűen csak baromi frusztrált, mert Steve erre az egy estére se képes túljutni saját magán. Bucky talán soha nem tér vissza, és Steve képtelen megadni neki ezt az utolsó estét, ahol fiatal lehet megint és hülye és jól érezheti magát. Bucky keserűségének oka és joga van itt. Tökéletesen tisztában van vele, hogy itt most minden Steve-ről szól.

Ez emberivé teszi Steve-et. Steve Rogers nem hibátlan, Steve sem tökéletes: önző. Szeretem ezt a jelenetet, mert humanizálja Steve alakját. Valóssá teszi a két srác kapcsolatát, valóssá teszi a két karaktert, és egy újabb réteget ad ahhoz, hogy később a film során Steve miért olyan totál kétségbeesett, amikor megpróbálja megmenteni Buckyt a gyárból."

OFF SCRENE COCKBLOCK Hey, Sarge! Are we going dancing?
Héj, Őrmesti! Megyünk táncolni?
BUCKY (irritált) Yes we aaare!
Megyünk hááát!

STEVE (bűnbánó fej és némakuss)
BUCKY (nem-hiszlek-el fejrázás, elhátrál) 

Túl sok minden forgott kockán: és elcseszték, mindketten. Bucky a kezét-lábát törte azért, hogy egy szép utolsó estéjük legyen, de Steve megint beönzőzött. Bucky haragszik magára, mert számíthatott volna rá, mert tudhatta volna, hogy ez lesz, ismeri Steve-et; Steve pedig csak most ébred rá, mit művelt és mit veszített. Ahogy Bucky elhátrál, mindketten rádöbbenek, hogy nem válhatnak el így, egy percre sem, nem akarják, nem hagyhatják. A szokott módszerükhöz folyamodva elmarhulják, legalábbis megpróbálják:

BUCKY: Don't do anything stupid until I get back.
Ne csinálj semmi hülyeséget, amíg vissza nem térek.
STEVE: How can I? 'Taking all the stupid with you.
Hogy tudnék? Viszel magaddal minden hülyeséget.

Ez viszont most kevés.


Bucky tehát visszajön egy búcsúölelésért: Steve-et meglepi a gesztus, ügyetlenül jön ki - talán egy hátbaveregetésre számított csak, de a lényeg a lágy sértés-beceneveken van és csak hogy egymáshoz érjenek. Bucky ölelése szoros, kétségbeesett, lehajol hozzá, az állát a vállára támasztja - Steve most engedi magát aggódni először: "Be careful" - nem akar gondolni rá, de tudja, hogy Bucky meghalhat, hogy nem jön vissza hozzá, és lehet, hogy a saját életét nem becsüli többre egy áldozatnál: de Bucky túl sokat ér.

Steve háttere ragyogó, aranyló sárgás és fehér, zárt tér: Buckyé hideg, fényes, nyílt kék közeg. Komplementer-színek, a srácok világa már most szétvált, és Bucky csak búcsúzni hátrálhat vissza Steve biztonságába.

No és itt vannak a becenevek. Beszéljünk egy kicsit a világ legbuzisabb beceneveiről. A punk ugyanis, ha belegondolunk, nem is jelentheti az 1974-ben induló zenei mozgalmat és a vele társított verekedős viselkedéskultúrát: a szó jelentése ekkoriban... buzi. Némileg lágyan.

BUCKY: Buzi vagy.
STEVE: ...

Oké, nem írom le, Steve mit mond. A "jerk off" az a maszturbáció. Menjünk neki mégegyszer.

BUCKY: Buzi.
STEVE: Geci. 

És lágyítsunk rajta korhűen:

BUCKY: Langyi vagy.
STEVE:  Genyó.

Most jó. Itt a soha vissza nem térő alkalom a melegek helyezéről beszélni 1940-ben. Sem a "gay", sem a "homo" nem volt még használatban: a shakespeare-i "punk" mellé ott volt a "fairy," "pansy" vagy a "queer." Az úgynevezett "szodomizmust" a törvény büntette: a tettenért vagy gyanúba került úriembereket megalázták és börtönbe szállították, valóságos boszorkány-perek mentek le melegség vádjával. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért az underground meleg-kultúra pompásan virágzott, és hol másutt lett volna a központja, mint Berlinben és New York, Brooklynban - ami azt illeti, Steve-ék apartmanja a legfelkapottabb (titkos) melegbárok kereszttüzében állt, tehát tíz a tízhez, hogy láttak egymásnak borult férfiakat a környező sikátorokban, és hogy az ismerőseik között akadt pár meleg pár. Hogy ők maguk azok voltak-e; ez lenne ugye a fő kérdés.

Steve ír lévén hagyományosan római katolikus, Bucky protestáns, és a keresztény egyház sose volt az alternatív szexualitás fő támogatója. Kérdés, mennyire meggyőződésesen vallásos a két srác, és hogy meddig terjed a törvénytiszteletük: ne felejtsük el, hogy az alkoholtilalom nemrég ért véget, virágzik a maffia és dúl a jazz, az erkölcsök föllazultak, a gazdasági válság során általános volt a kiábrándultság, és a jog alapjaiban rengett meg. Ebben a világban nem tűnik fanfic-ferdítésnek, hogy olcsó lőré reményében vagy a veszély vonzására lenéztek ketten egy közeli melegbárba párszor, vagy Bucky talán a természetét követve egymaga ment.


Vissza a filmhez. Ekkora bromance láttán a jó doktor se tud mást, mint adni egy esélyt pici!Steve-nek.


Steve ott áll minden ok előtt, ami miatt nem mehet a háborúba, és kimond miatt, amiért mégis kihajózzák.
Ezután átváltunk a Szupertitkos Gonosz Labor Szörnyű Színhelyére, és Steve-et legközelebb már a kiképzőtáborban látjuk. Mennyi idő telt el? Két nap? Két hét? Hogyan telt az az utolsó éjszaka? Hogy fogadta Bucky a híreket? Steve ki tudta kísérni a hajóhoz/vonathoz? Hát gyerekek, erre valók a fanficek.

Ami az elemzésünk szempontjából fontos, az az, hogy valóban a balul sült Stark Expo-randi volt az utolsó közös estéjük több, mint két évig. Az este, amikor veszekedtek, és amikor Steve lement önző hörcsögbe. Ez az, amivel Steve-nek együtt kell élnie.

A filmből úgy tűnik, nem váltottak levelet. Bucky semmit nem tud Steve átváltozásáról, és (hadititok lévén) Steve-hez még csak az sem jut el, hogy Bucky egysége Olaszországba, majd Ausztriába ment. Az Amcsi Kapcsi képregények és filmek nem érnek el az 107-eshez [túlságosan meg vannak lepve rajta.]
Fogalmuk sincs róla, a másik él-e vagy hal. Esélyük sincs a találkozásra, és csak vakszerencse, hogy összeakadtak. Steve mégis két év után - egyetlen említés után - tudja Bucky egységének a számát.

Ami még érdekesség: mindkettejüket a Camp Leight-nél képezték ki, és az újoncok felelőssége mindig az őrmester feladata.




Ennél az egységnél Kalap Klapka és az én gyönyörű Peggym a kiképzők - na és ki a mi kedvenc őrmesterünk? Sergeant James Barnes. He's a ghost story - bár nem szerepel a jelenetekben, Steve most a saját szemével láthatja, hová tűnt egyetlen haverja hónapokra, és a bőrén tapasztalhatja, mi a munkája mostanság. Nekem senki se mondja, hogy nem gondol rá.

Steve menet közben szexi lesz...



 ...régi ismerősökkel találkozik HELLO SZIA EMLÉKSZEL AMIKOR A STARK EXPON VOLTUNK AZ ÖRIBARIDDAL ÉS SZAR ARC VOLTÁL VELE HAHA RÉGI SZÉP IDŐK LÁTOM JÓL VAGY BTW Ő SANSZOSAN HALOTT HAHA HÁT NEM MURIS SOSE TUDTÁL ELKÖSZÖNNI TŐLE DE KI NEM SZARJA LE HÍRES VAGY A JÓ NAGY SZARÉRT AMÍG Ő NÉVTELENÜL ÉS ELFELEDVE ÁLDOZZA FEL AZ ÉLETÉT



...ééésss Steve meg maga a pomádés propaganda. Hogy vagy, Bucks?



Bucks kurvára örülne, ha a tankok konfettit lőnének. Köszönjetek a kivágott jelenetnek. Amíg Steve körbeparádézza az országot, Bucky a későbbi Howling Kommandóval kúszik egy lövészárokban, és életében először és sajnos rohadtul nem utoljára szembesül a HYDRA-technológiával.


Dolgok, amik kiderülnek:
a) Bucky baromi jó hadvezér, szügyig az akcióban, parancsokat ordítva, folytonos mozgásban
b) az emberei Buckynak hívják, nem Sergeant Barnes-nak vagy "sir"-nek: egy csapatként dolgoznak - Steve-nek lesz kitől vezetői képességeket tanulnia, mert Bucky született profi
c) Bucky katona-volta többé vált, mint egy csinos egyenruha, amiben körbetáncikálhatott: mocskosan mászik egy rohambilivel a fején (amit viszont még mindig félrecsap, mert Bucky az Bucky)



c) és Bucky nagyon fél. A HYDRA-technológia nem olyasvalami, amivel harcolhat, de a könnyen-az-utolsó lélegzetével is az embereit menti: "GET DOWN!" ("HASRA!")


 Nem csoda, hogy Bucky egysége frontálisan pofánröhögi és gyorstüzelve lebuzizzák ("sweetheart," "Tinkle Bell" - mind szinonimák.)  Ez az olasz front. Ez a híres-hírhedt csigaoffenzíva. Ennél már nem lehetne rondább. A fiúk olyan dolgokat láttak, amiket inkább elfelejtenének, kösz'szép'.


Steve világa pedig perceken belül darabokra robban. Eldarálja ugyanazt a hazugságot Peggynek, amit neki mondtak, ami az elmúlt több, mint egy év alatt életben tartotta: hogy szolgálja a hazáját, hogy a hadikötvény-eladás 10%-al emelkedett minden turnéja után, és hé, legalább csinál valamit. Steve a komfortzónája pereméről, távolságtartó fájdalommal és szánalommal figyeli, ahogy becipelik a sebesült katonákat: "úgy festenek, mint akik keresztülmentek a poklon;" ez a háború, ez az ára, és elhiteti magával, hogy talán még szerencsés is, hogy megúszta.



 Aztán vége. Peggy elkezdi mesélni az 107 történetét, és Steve a sokktól egy darabig megszólalni se tud, csak néz rá.
Az 107-es. Buckynak igaza volt. Ezzel az erővel, mindazzal, ahová jutott, jobb lett volna, ha otthon marad és fémhulladékot gyűjt, a mostani munkája semmivel sem ér többet annál: akkor Bucky azzal a tudattal sorol be, hogy biztonságban tudhatja őt; akkor a jó doktor még élne; akkor nem lép le majdnem egy náci szuperkém a szerrel. A saját vigasztaló kis hazugsága szembeköpi, és utána jön a színtiszta pánik: Buckyt elkapták.
És itt csak Buckyról van szó, és kettejükről.
A katonák iránt csak részvétet mutatott, így hallgatta a sztorit is az egység nevének említéséig. Talán felszólalt volna, hogy indítsanak mentőakciót; verte volna érte az asztalt; kiadatott volna egy pamfletet, vagy megpróbált volna önéntes sereget szervezni. Ha nem Buckyról van szó, nem vág neki terv nélkül, stratégia nélkül, egy díszpajzzsal és egy Bowie-késsel egy lopott katonai kocsin a határnak egy 48km+-os távra.


 "Csak egy név érdekel: James Barnes őrmester az 107-es egységtől"
Steve nagyon felindult. Zihál, pislog és sűrűn nyeldekel: a könnyeivel küzd vagy az ingerrel, hogy ordítson. A válasz, amit kap, az ez: James Barnes neve ismerősen cseng - minden bizonnyal elesett, bocs.


És nézzétek Steve arcát: egyetlen pillanatra sem hiszi el. Az egy másik James Barnes, egy másik őrmester, Bucky nem lehet.


"Hallotta az ezredest," érvel Peggy. "A barátja már minden bizonnyal halott."
"Mit tudja azt maga?" vág vissza Steve élesen és hűvösen, amíg rá sem néz a nőre, akit szeret és aki egyértelműen csak aggódik érte.
Steve magán kívül van.
Az az este a Star Expoban? Nem, az nem volt - nem lehetett - az utolsó.



Steve a feletesse és a szívszerelme szeme láttára neki áll módszeresen ellopni egy terepjárót, és egyetlen-egy pillanatra bizonytalanodik csak el: tényleg képes lesz ő, egymaga szembeszállni egy kisebb sereg náci katonával? Ott van benne a düh, az adrenalin, a bosszúvágy és a tagadott gyász, de most az egyszer nem lehet dacos és büszke, mert most ez lehet Bucky veszte. A támasza Peggy lesz.




Steve tökéletesíti a diesel-punk szerkóját, és a tanújelét adja annak, hogy bár a túlélési ösztönei alulról verik a nullát, azért mégiscsak ő Amerika Kapitány, és neki mások biztonsága az első. Peggyt persze nem kell figyelmeztetni a veszélyre - de fontosnak tartom azt is, hogy itt van ez a teljesen és totálisan kétségbezuhant Steve, és ott ül vele szemben egy képzett katona, és eszébe sem jut a segítségét kérni, hogy "ha már úgy is itt vagy szóval ha le tudnál szedni pár srácot az őrtoronyból vagy velem jönnél, az jól esne." Ez az ügy személyes. Peggy értésére adja, hogy Colonel Sass határozottan tervez mentőakciót, de Steve csak azt mondja rá: "addigra már talán késő lesz."

Steve kiugrik a repülőből (mivel itt még csak level 1-es Captain 'Mmmerica, ezért ejtőernyőstül) és nekifog a mentésnek; megtudjuk, hogy az 107 azért maradt életben, mert a Valkyrie építéséhez robotoltatják őket... tisztelet a kivételnek.


Steve sorra nyitja a cellákat, Buckyt keresve. Az emberei elárulják, hogy "van egy elkülönített fogda a gyárban, de még soha senki nem tért vissza onnan."
Bucky nem az első a télkatona-projectben. Miért is lenne? Csak egy őrmester - rögtön Monty a kis piros sitykában rangban felette áll főhadnagyként; persze, az ő tisztje a taktikai szervezés, és az őrmester viszi el a vállán az akciót; talán hallották róla, hogy jól lő; de az, hogy most éppen ő fekszik Zola műtőasztalán, vak balszerencse - az előző tesztalanyok belehaltak mind. Steve pontosan ezzel a mentőakcióval átkozza el őt: Zola értésére adja, hogy Bucky fontos neki [ne felejtsük el, hogy később az ezredes is ezzel szembesíti majd: a vonat-akcióban elesett katona Amerika Kapitány legjobb barátja.] 


Steve látszólag a kezében tartja az irányítást, de a stratégiai tettrekészség mellett megmaradt a pánik: a brooklyni kissrác élve vagy halva keresi a legjobb barátját: "már kétszázszor kiütöttem Adolf Hitlert," hebegi az értetlen foglyoknak. Még mindig messze nincs magánál.


A gyár amcsikapcsi láttán önmegsemmisítő üzemmódba vált, és mint minden jó gonosz tudós, Zola az élete előtt a terveit menti: az aktatáskájába gyűri a leendő télkatona tervrajzait, Schmidt draftjait pedig ottfelejti a francba. Steve futni hagyja: hezitál, hiszen a töpörödött kis ember civilnek tűnik (little guy sorsközösség-szimpátia?), talán semmiről sem tehet, és Steve kiképzése katonákra szorítkozik; aztán elhaló nyögést hall a mellékszobából, és Zolát már pont leszarja.
Hatalmas hiba. Lesz miért utálnod magad hetven év múlva, Steve.


Bucky bedrogozva fekszik, és a rangját, a sorszámát, a vezetéknevét ismételgeti.  A memóriatörlés már elkezdődött.
Egy valakit nem felejtett el.

"The man on the bridge, who was he?"

"Is...is that... S...Steve?"

A saját identitásáért küzdenie kell, és katonaként határozza meg magát: Steve-et viszont felismeri a hangjáról és meglátja egy idegen arcban, és rögtön ragyog rá. Madeline Miller sorai jutnak eszembe:

“I could recognize him by touch alone, by smell; I would know him blind, by the way his breaths came and his feet struck the earth. I would know him in death, at the end of the world.”

Felismerném pusztán érintés által, az illatáról; vakon is tudnám: ez ő, tudnám arról, hogyan veszi a levegőt és talpa miként tapad a földre. Felismerném őt a halálban, és a világnak a legvégén. 

 Ez szerelem.

És ha fájdalmas párhuzamokat szeretnénk... Bucky tudatmódosító szuperszerek hatása alatt, megkínozva, magán kívül, a félhomályban, két év után fölismeri a fölé hajoló és totál áttranszformáródott Steve-et, akinek az arca alig látszik a sisak alatt, és akiről joggal hihette, hogy rég halott. Steve a CA:TWS idején világos napfényben és több percnyi közelharc után sem látja meg régi barátját télkatona tekintetében. Természetesen érthető, hogy miért nem: ez a fickó sehol sem kicsi!Steve idola, a vigyori katona, a srác, akivel fölnőtt, de ugye, önvád. 
STEVE: "It was him. He looked right at me... He didn't even know me."
Ő volt az. Egyenesen rám nézett... még csak fel sem ismert.


Bucky belé kapaszkodik, és egyetlen pillanatra sem emeli le róla a tekintetét a jelenet során.  "I tought you were dead," mondja neki Steve ("Azt hittem, meghaltál") - csak most meri bevallani magának is; "I thought you were smaller," ("Azt hittem, kisebb vagy") - mondja Bucky.


Steve-nek valósággal vonszolnia kell: Bucky nem tud rendesen járni, minden pillanatban úgy tűnik, összeesik. A labort robbanások rázzák, kintről puskaropogás: Buckyt ezek sem rázták fel a révületéből, egyedül Steve.


"Mi történt veled?" motyogja Bucky reszelős hangon; rekedtre üvöltötte magát, vagy a szerek akadályozzák a beszédben? Steve egy viccel üti el: "Csatlakoztam a hadsereghez." Igazat mond, és magyarázkodni most nincs idő - mégis érdekes a mechanizmus, amit már korábban is láttunk, ahogy a srácok elmarhulnak mindent, amit csak lehet. Most kapta vissza a barátját, és Steve igyekszik jóvá tenni mindent, amit elcseszett.


A rövid vágás alatt szó eshetett a kísérletről: Bucky első kérdése ez "Fájt?" Ki másnak lenne ez az első kérdése, amikor szóbakerül egy szuperszérum? Nem azt akarja tudni, Steve most mégis mennyire szupererős, vagy hogy hogyan csinálták, hanem hogy fájt-e: őszintén aggódik érte, és hé - az imént húzták le egy kínpadról.
"Most már így maradsz?" "Idáig úgy fest."
A párbeszéd hangvétele élénk, pattogó, a tempó gyors. Amikor rátalált, Steve szívből vigyorgott rá, megérintette az arcát, most pedig felváltva karolja és vonszolja, a válla fölött visszalesve ellenőrzi, rendben van-e.


Már csak egy kis hídjelenet hiányzik: Steve mérsékelt undorral szembesül Schmidt-el, Bucky viszont végig Zolára néz. Az arca véres bosszút és biztos halált ígér azért, amit vele tett.


Schmidt egy rövid konfrontáció után letépi az arcát (és megjegyzem: Bucky nem siet Steve segítségére - ő is jóvá akarja tenni az Expo-éjszakát és minden alkalmat, amikor egy megalázott kicsi Stevie-t húzott fel a földről)
Schmidt mutatványa után megint jön a marhulás: "Neked nincs ilyened, ugye?" - a hangja viszont halk, lapos. Tízből öt néző egyetért abban, hogy arra gondol: mi van, ha Zola valami ilyesmit művelt vele? Azt tudja, hogy Steve rendben van.. tehát  a fájdalom, a fáradtság vagy a félelem könnyei ülnek a szemében?


A következő jelenetben kényszeresen előre engedik egymást a lépcsőn: Steve a sebesült Buckyt löki előre, de ő juszt is lemarad - megszokásból, minden bizonnyal: Steve szokott előbb menni, az a fontos, hogy őt fedezze, elkapja, ha elájul.



Elértünk egy újabb hídjelenethez, és egyetlen képkockát sem hagyunk ki, sorrynotsorry. jellicle-ball-t idézem a tumblrről: "Isten áldja ezt a jelenetet: Bucky TOTÁL. SZÉT. VAN. BASZVA. Mármint mentálisan és fizikálisan is átment már minden poklon, könyörgöm, járni is alig tud, amikor Steve lecibálja arról az asztalról, kábé egy kurtafarknyi párbeszéde volt rendbehozni a motorikus képességeit, és most ott van azon az ingó limbón a kurva tűztenger felett kérdés nélkül, határozottan, mert Steve ott van mögötte (ÉS ÚGY FEST MINT EGY AGGODALMAS ANYAMEDVE AMÚGY AZ ÉG ÁLDJON MEG STEVEN) és ennyi elég neki, nekik, kettejüknek, értitek, bassza meg, temessetek el a kapcsolatukkal."

Dearbucky hozzáteszi: "Nézzétek, hogy fogja őt Steve, amíg nem biztos benne teljesen, hogy meg tud maradni; de még így is úgy néz rá, mintha Bucky valami hős volna, és tudja, hogy nem veszítheti el, ó Istenem"


A híd leszakad "Kell, hogy legyen egy kötél vagy valami," néz körbe Bucky. De már nincs idő: "csak menj, menekülj innen!," int Steve - és Bucky üvölt: "NEM, NÉLKÜLED NEM!"
És ez az, amiért annyi évvel később a Télkatona kihúzza Steve-et a folyóból.
Bucky teljesen felháborodik - elképzelhetetlen a gondolat, hogy magát mentse Steve helyett, hogy lelépjen nélküle, hogy most szakadjanak el egymástól, amikor épp hogy csak újra találkoztak; mert igen, a kapcsolatuk nem volt tökéletes, de Bucky bármikor meghalna érte.
Steve pedig pontosan tudja, hogy ezzel nem vitatkozhat, egy "a pokolba" morgással elhajlítja a korlátot, és vetődik. Steve tudja, hogy Bucky szeretetére és ragaszkodására semmi nem lehet hatással, hogy rájuk robbanhat a gyár és a tűzbe veszhetnek mindketten, a férfi majd ott áll és rá vár. Nincs az az erő, érv, könyörgés vagy fenyegetés, ami Buckyt eltántoríthatná az oldalától.

Bucky már keresztül ment a poklon. A háta mögött van két év a csatatéren, a legdurvább frontokon; foglyul esett; dolgoztatták, kínozták, kísérleteztek vele; most széttépet tudattal és leroncsolt testtel áll egy tűzorkán felett, de nem mozdul, Steve nélkül egy tapodtat sem.

Szóval Steve vetődik.



 Ezután jön a 48+km-es, ki-tudja-hány-napos séta hazafelé Bucky adott állapotában, avagy egy újabb dolog, amiért Steve Rogers utólag utálhatja magát, mert ha Bucky megfelelő orvosi vizsgálatban részesül, akkor észrevették volna, hogy valami nem oké.
Bucky morcin menetel. Miért? Felejtsük el, hogy féltékeny lenne - akkor szépen lemaradna. Nem, nincs semmi gáz, de amit Steve leművelt, az egy hülye döntés volt, és most jó eséllyel hadibíróság elé néz. A részletek ismeretében Bucky már tudja, hogy a privát kis mentőakció miatt Steve börtönbüntetés kaphat, nyílvános botütést, sőt, akár akasztást. És kinek kell majd kihúznia a seggét a csávából? Bizony, Buckynak - és naná, ha kell, akkor falaz és Steve addig dezertál, de de egy hülye vagy te Steve ha azt hiszed hogy az ezredes is tapsol majd neked nem értem ennyit nem ért ez az egész annyit hogy neked bajod legyen


Az ezredestől megkapják a feloldozást. Bucky egyesült éljenzést kér és... mi? Mi van?


Nézzétek az arcát abban a szent pillanatban, hogy Steve félrefordul. A csibészes mosoly lehervad, sehol a vidám vállvonás és szemöldökráncolás. 
Steve Peggy Carterre néz. Ketten állnak a tomboló tömeg közepén. 




rogersbarnes ezt írja: "Bucky arca ebben a jelenetben a legrosszabb dolog a világon. Steve-re néz és olyan büszke rá, de ott van a szemében az is: "már nincs szüksége rám, mégis mit akarna Amerika Kapitány Bucky Barnes-től?" - ez süt az arcáról. De ha jobban megnézzük a jelenetet, látjuk, hogy Bucky félrefordul és körbenéz, és csak magába fogadja, hogy az emberek végre olyannak látják Steve-et, amilyennek ő mindig is látta, és NEM BÍROM IDEGEKKEL MENNYIRE GUSZTUSTALANUL NAGYON IMÁDJA STEVE-ET ÉS MINDIG SZERETTE ŐT ÉS MOST MÁR A VILÁG IS SZERETI ÉS TÚLCSORDULNAK BENNE AZ ÉRZÉSEK ÉS FÉL DE ANNYIRA NAGYON BOLDOG IS ISTENEHEMMM"

Steve-nek Bucky volt az egyetlen barátja egész életében. Most ott van neki egész Amerika, ott van Peggy - hogy fog Steve dönteni?


 Hát így. Bocsánat a kihagyhatatlan félrefeliratozásért. Steve a fronton marad, a hazája szolgálatában, Peggy és Bucky oldalán. Megszervezi magának a Howling Commandót, elutasítva az ezredes legjobb embereit: Bucky csapatából kovácsolja össze a maga mini-seregét, mert bennük feltétel nélkül megbízik, köszöni szépen, Bucky bajtársai az ő bajtársai is, pont. 


 Egy kellemes kis kocsmaasztalnál ülve ezt lebeszéli velük is. Fájó észrevétel: Bucky nem az embereivel iszik.

 Ennek nyilván stratégiai oka van: Bucky "Látod? Én megmondtam! Minnnd idióták" megjegyzése mutatja, hogy Steve ragaszkodott hozzá, hogy nélküle beszéljen velük: Buckyval jóban vannak, az ő kedvéért rögtön igent mondanának - Steve tudni akarta, beleegyeznek-e egy idegen kedvéért is a küldetésbe. 
Mindeközben viszont Bucky egy csendes kocsmasarok homályában ül, és amíg mindenki danolászva sörözget baráti körben, ő a keményebb pohár fenekére néz. A jólfésült gyufásskatulya-katona a múlté, ing sincs rajta, csak csüng rajta az egyenruha, a haja rendetlen, borostás és részeg. A film elejéről megismert Buckyt máris tönkretette a háború, Zola kísérletezése és Steve lehetséges elvesztése. 


 "És veled mi a helyzet? Készen állsz a halál torkába követni Amerika Kapitányt?", kérdi Steve. "Francokat," mondja Bucky, az alkoholtól lassan forgó nyelvvel, mosolyogva, amíg Steve húz magának egy széket és leül mellé. "A kissrácot Brooklynból, aki túl hülye volt ahhoz, hogy elfusson egy bunyó elől... őt követem."

Szeretnék egy közelképet kérni Steve arcáról, amíg Bucky ezt mondja neki. 




Köszönöm szépen, szétszakadt a szívem. No komment. Nem csoda, hogy Bucky bele van zúgva. Ó, hogy azért vagyok itt, hogy a belezúgást bizonyítsam...? Srácok? Flörtölnétek egy sort az érveim kedvéért? 

Köszönöm szépen. Ez flört. Flat-out. Az egyetlen kérdés az, hogy bratyis poénflört, vagy félkomoly, vagy kölcsönös. A középső megoldásra szavaznék. Bucky rákérdez, Steve megtartja-e a film során többszörösen lebuzizott feszes kis egyenruhát; Steve megajándékozza a legszebb baszdmegbucky fejével és egy félmosollyal, amit Bucky puhán viszonoz, szóval Steve arca ellágyul és lesüti a pillantását, majd felvont szemöldökkel kijelenti, hogy kezd a szívéhez nőni.
És amikor már pont megnyugodnánk, hogy oké, Bucky kikezd vele, de nem komoly - akkor széttörhet a szívünk ismét és megint. 

Steve és Bucky egyszerre fordulnak hátra: teljes az összhang, minden idegszálukkal egymásra vannak hangolódva, az érzelmes vallomás és a röpke flört során úgy látszik, el is felejtették, hogy nem csak ketten vannak az ivóban.



Beállít Peggy Carter a vörös ruhájában, és a kocsmanép ajkán elhal a dal.  AZ. A. DAL. soupdaiz vette észre, hogy pont a There's a Tavern in the Townt éneklik - és mielőtt lefordítanám nektek a szöveget, egy perces néma csend keretében emlékezzünk rá, hogy jó lett volna ehhez a jelenethez bármilyen katona-nóta, old school dal, jazzsláger, de a rendezők úgy döntöttek, ezt használják, pontosan ezt annyi más lehetőség közül: hogy ez kíséri majd a Steve-Bucky-Peggy háromszög jelenetét.

F. J. Adams (1891) THERE'S A TAVERN IN THE TOWN
 

1. There's a tavern in the town, in the town
Van egy kocsma a városban, a városban,
 And there my dear love sits him down, sits him down (khm férfiről van szó)
Ahol a szerelmem leül, leül
   And drinks his wine 'mid laughter free,
Mosoly nélkül hajtja fel borát
   And never, never thinks of me.
És soha, soha többé nem gondol már reám
 
Fare thee well, for I must leave thee,
Isten hozzád, mert el kell hagyjalak,
 Do not let the parting grieve thee,
Ne bántson a búcsúnk téged,
 And remember that the best of friends must part, must part
És emlékezz rá: el kell váljon minden jó barát,
 Adieu, adieu, kind friends, adieu, adieu, adieu,
Ágyő, ágyő, drága barátok, ágyő, ágyő, ágyő,
 I can no longer stay with you, stay with you,
Nem maradhatook tovább veletek, veletek,
 I'll hang my harp on a weeping willow tree,
Szomorúfűz-ágra akasztom a lantom,
 And may the world go well with thee.
Az ég áldjon meg bennetek.  
 
 He left me for a damsel dark, damsel dark,
Elhagyott engem egy barna hölgyért, barna hölgyért 
 Each Friday night they used to spark, used to spark,
Minden pénteken együtt ragyogtak, ragyogtak,
 And now my love once true to me,
És a szerelmem, ki mindig hű volt hozzám
 Takes that dark damsel on his knee.
Most a barna hölgyet a térdére ülteti.
 
(zeneszerző megjegyzése: üvöltve) Oh! dig my grave both wide and deep, wide and deep,
Ó! Ássátok mélyre és szélesre, mélyre és szélesre az én síromat
 Put tombstones at my head and feet, head and feet,
Tegyetek követ lábamhoz és fejemhez, lábamhoz és fejemhez,
 And on my breast carve a turtle dove,
A szívemhez pedig galambot faragjatok,
 To signify I died of love.
Hogy mutassa: szerelmembe haltam meg.

A mindent eldöntő bizonyítékom Bucky Steve iránt érzett szerelmére az, hogy ennek a dalnak egyedül Bucky szemszögéből, Buckyra vonatkoztatva van értelme - úgy pedig minden egyes sora passzol. 

És akkor még itt van maga a jelenet is. 


Bucky kötelességtudóan lecsekkolja Peggyt, amikor belép, rámosolyog, üdvözli: "Ma'am", a mosolya rögtön leolvad, majd az eggyel fentebbi fotó pillantását veti Steve-re; és onnantól csak rá néz, aztán félrefordul és lesüti a pillantását. Bucky, elviekben az örök nőcsábász, egyáltalán nem a vörös ruhás szépséggel van elfoglalva, hanem a fenti fejjel mered maga elé. A dal újraindul. Bucky lehervadt mosolya megint feltűnik, automatikusan és hirtelen, amikor Peggy óvatos megjegyzést tesz arra, hogy Howling Commandóék kissé hangosan danásznak. Peggy ezzel két dologra hívja fel a néző figyelmét: a There's a Tavern in the Townra, ha még nem vágott minket pofon, valamint arra a tényre, hogy ahhoz képest, hogy az egész kocsma ordibál, ő és Steve suttogva beszélnek, elmerülve egymás világában.


 Bucky a semmiért erőltette fel a kedvenc kamumosolyát, mert Steve és Peggy teljesen el vannak merülve egymásban, és egyikük se néz rá: mintha ott se lenne.


A következő kérdéséhez már csak egy rövid kis kacaj erejéig erőlteti meg magát: szereti a zenét, szeret táncolni, akkor mégis mire vár? Bucky kerít - Peggy viszont nem fog hölgyválaszt csapni a kedvéért. Amibvalens ez a 'we': Bucky mondhatja ezzel azt, hogy ő akkor itt most felkéri táncolni, de Bucky azt nem így tenné, és Bucky nem vak: hármójuknak szól, hogy törjék meg a kört, igyekszik oldalba könyökölni Steve-et, hogy kérje már fel Peggyt. A nő nem értékeli az erőfeszítéseit. Bucky csak egy üzenőfal, akin keresztül Steve-nek közvetíti, megint, egyetlen pillanatra sem fordul felé, amikor elviekben neki ad választ.


Miért tűnik ez ennyire kegyetlennek? Peggy távozik, a Tavern in the Town ismét felerősödik. "I'm invisible," mondja Bucky. "I-I'm turning into you. It-it's like a horrible dream." ("Láthatatlan vagyok. Átváltozok Steve-vé. Mint valami szörnyű álomban.") Dadog és idegesen kacag, és nem néz Steve-re, és nem néz a távozó Peggy után, és ugyan, kit akar átverni? Meg sem próbált vele kikezdeni: szárnysegéd-üzemmódban volt az egész jelenetben, amikor épp nem a szíve szilánkjait szedte össze. Az ivó tele van nőkkel, és háború van, talán hónapok óta nem látott szoknyát, erre Steve felbukkanásáig magában részegeskedett, még csak ki sem öltözött - Bucky nem akar randevúzni, Buckynak nem kell egy gyors menet sem, Buckynak pláne nem kell Peggy Carter: Bucky Duplarandi Barnes soha meg nem próbálná lecsapni Steve kezéről, eszébe se jutna komolyan kikezdeni vele.

Steve vállon veregeti, amíg Bucky az ajkaira harap és úgy fest, mint aki menten elbőgi magát. "Ne vedd olyan komolyan, hátha van neked egy barátnője." A láthatatlan vagyok szöveg? Ez megint a jó öreg problémamegoldó poénmechanizmus, a kényszeres, pánikhelyzetes marhulás a sikátorból, amikor Bucky nem akar beszélni valami nagyon-nagyon komolyról, ezért tréfával tereli el a témát. Steve viszont bedől neki. Visszaül a pulthoz, és mielőtt a jelenet váltana, látjuk még Bucky nehéz sóhaját és ahogy megrázza a fejét: nem érted.


Két jelenettel később Margery Tyrell nem ismeri fel, hogy a crossover crack shipje sosem fog működni. És két jelenettel később Steve nem csak szerény: persze, az is, és nem tudja, hogyan kell bánni a nőkkel, nincs hozzászokva soha, hogy hősnek lássák, de itt többről van szó: az a mentőakció, aminek keretében 400 férfit mentett meg, egyetlen-egy férfiról szólt, Buckyról; érzi az iróniát abban, hogy a személyes kis kihágását ünnepli még mindig az egész ország-világ. 


Ha már irónia: "A HYDRA nem egy kiskéssel jön majd neked."



Utána jön a villámmontázs és Bucky kacsaarca. Mármint az ég szerelmére Bucks, fegyelmezd magad. 
Itt kell megemlékeznünk a Howling Commandóról is: sokat emlegetett kedvencem, Monty alias James Falsworth a piros sapkában Bucky névrokona és felettese, brit állampolgár, taktikai vezető. Az ír-amerikai Dum Dum a keménykalapban közvetlen alatta van rangban őrvezetőként, a közlekedés felelőse. A fekete Gabriel Jones német- és francia műveltségével a kommunikációs szakértő, a francia Dernier Jacques a pirotechnikai szakértő (mi más), az ázsiai-amerikai Merita pedig az elsősegélyes. Bucky tisztje "lövész" - Bucky gyakorlatilag, télkatonához hasonlóan, a fegyver; a kivégzőosztag. 

 jelliceball szúrta ki a szívmelengető kis részletet, hogy Bucky az új egyenruháján hordja Steve szárnyacskás kis jelét a kommandósokhoz hasonlóan - a bal karján, ahol később a vörös csillag lesz. 
Az egyenruháját Steve maga tervezte, így feltehetőleg Bucky ötlete volt a kék kabát. Ami engem szíven üt benne, az a rangjelzés hiánya: sehol a három sáv, ami őrmesteri rangját mutatná, és lemondott a neki kijáró zöld szabványruháról. Azt fejezi ki ezzel, hogy ő már elsősorban Steve embere, nem pedig az amerikai seregé ami a nácik martalékának hagyta őt? Talán közrejátszik, de Bucky ehhez túl nagy hazafi. Az egyenruha romlását végigkövethettük a filmben, ropogósra vasalttól a kocsmára rongyolódottól a teljes feledésig - Bucky szerintem személyes kudarcként éli meg a HYDRA-bázisban történteket, és már nem tartja magát méltónak a rangra.


Minden baja és bűntudata ellenére legalább látjuk őszintén mosolyogni Steve oldalán és terveket ötölgetni vele és a haja is rendben megint, az egeknek legyen hála, megmenekült a fiúk barátsága.

Itt van viszont ez a sokat vitatott jelenet, amiről az Istennek se találok rendes gifet. Ha emlékeztek még, Steve-et először Bucky célkeresztjében látjuk: a célkereszt aztán felcsúszik, becéloz egy Steve-re támadó HYDRA-katonát, és Steve ezután szalutál, amire Bucky nem reagál, csak kilöki az elhasznált töltényhüvelyt.
Olvastam pár (szerintem téves) teóriát, ami szerint Bucky télkatona-képzésére utal ez a jelenet: ha nem is az, hogy becélozza Amerika Kapitányt, az mindenképpen, hogy érzelem nélkül öl meg egy embert.
Szerintem nem feltétlen. A transzformáció még korai fázisban járt, és Zolának nem érte volna meg kiképezi egy olyan katonát, aki még nincs 100%-ban a HYDRA-oldalán, és az emlékei birtokában ellenük fordíthatja mindazt, amire tanítják.
Ez a jelenet nekem még mindig Bucky aggodalmáról és nr#1 prioritásáról szól: Steve hiába Amerika Kapitány, attól még ő Steve, és Bucky mindenek előtt őt fedezi. Azért van célkeresztben, mert őt figyeli, rajtatartja a szemét, hogy rendben van-e, és csak, miután csekkolta, hogy Steve él és zsizseg, áll neki körbelesni leszedendő ellenségekért.
Bucky azt csinálja a csatatéren, amit tett egész életében: fedezi Steve seggét. És köszöni szépen, nem vár hálát érte, tisztelgést vagy kitüntetést, ez a dolga, ezt csinálta mindig, ezt akarta. 
És ezen semmi nem változtat.

Ó ide de rohadtul nem akartam eljutni. A srácok megint egyszerre mozognak, egymásra hangolva, Bucky sincs totál szétcsapva, minden szép és jó amíg meg nem hal mindenki. Még beszélgetni is tudnak végre:

BUCKY: Remember when I made you ride the Cyclone on Coney Island?
Emlékszel, amikor felültettelek a Ciklonra Coney Islanden?
STEVE: Yeah, and I threw up?
Aha, és rókáztam? 
BUCKY: This isn't pay back, is it?
Ez most nem visszavágás, ugye?
STEVE (mosolyog)  Now why would I do that?
Ugyan, mégis miért tennék én olyat?

amúgy ez a Cyclone New York kedvenc vidámparkjában. Steve bosszúvágya érthető, és végre-végre a hátuk mögött van a Stark Expo és bármi is történt a kocsmában: a fiúk megint sínen vannak (értitek, sínen) 

Buckynak még pózolni is marad ideje (helyesebben: képes és csekkolja nincsenek-e Steve-re leselkedő lövészek - nem a saját terét fedezi, mert hátra nem néz) A pluszban szívfájdító rész? Mindenki baromi biztos a küldetés sikerében. Ahogy arra Sam Wilson szavai nyomán majd Steve is emlékezik, ez semmi olyasmi, amit ne csináltak volna már ezerszer. Van tervük, túlerejük, tettvágyuk, mindenük, és végre grabancon ragadhatják Zolát, aki nem csak hogy értékes hadifogoly és jó lenne leállítani, de mindketten szeretnének beszélni vele szemtől-szemben.
A csapat összeszokott, gyakorlott, mindenki megereszt egy-két poént, aztán profin másznak a vonat gyomrába. 

Bár logikusabb lenne, hogy egy vagonra egy fő jusson, Steve és Bucky összetartanak, és teljes pánikba zuhannak, amikor ajtó csapódik kis csapatuk közé. Steve a figyelő Zola újult döbbenetére és örök ihletére visszarohan Buckyért ahelyett, hogy előre törne és a küldetésre figyelne. Ilyen szentimentális marhaságra még Bucky maga sem számított.


Nem volt közvetlen vészhelyzetben, amikor Steve visszaindult érte egy tökéletes stratégiai ballépés keretében. Bucky aztán kifogy a töltényekből, és mint a második gifen megszemlélhetjük, az arcára fut a fakó halálfélelem: ebben a percben biztos benne, hogy meg fog halni, hogy itt a vége, de mindegy, mert Steve túlél--- Steve?! miaszartkereselittsteve

Kiváló csapatmunkával csak-csak leszedik a katonát, és még egy kis bratyizásra is jut idő: "Már a markomban volt," "Tudom."
Nincs idejük kiélvezni bromance-ük diadalát, mert rögtön jön a vállról indítható kurvaanyád.


Bucky arca felbecsülhetetlen, és szeretem, hogy annyira lefoglalja, hogy álmodozva szemlélje Steve profilját, hogy totál kiesik neki a feléjük dübörgő HYDRA-katona.

 

Egy újabb dupla-foreshadowing keretében Bucky felveszi a pajzsot és megpróbálja elterelni a felpáncélozott szaralak figyelmét, amíg Steve védtelenül hever és egyetlen lövésbe kerülne, hogy annyi legyen neki: Bucky stratégiája viszont csodák-csodája majdnem működik, azzal az apró nüansszal, hogy kirepül közben a vonat feltépett oldalán. Bucky utolsó tette tehát az, hogy elkeseredetten védi Steve-et: hogy sikerül, az valóban csak annak köszönhető, hogy télkatona feltalálásáig az összes HYDRA-katona totál-brutál béna és úgy döntenek, hogyha van náluk egy kétlövetű, akkor inkább a pajzsos pattogó srác bűnhődjék a kis marékfegyverével, minthogy az egyiket ráirányítsa az arcán fekvő AmcsiKapcsira a másikat meg az önjelölt testőrére, és azzal a lendülettel nyerjék meg a háborút. 


Bucky halála már-már követhetetlenül gyors, alig pár sokkoló másodperc. Idejük sincs felfogni, mi történik. Bucky az egyik pillanatban még a tartón függeszkedik, szakadozó lélegzettel, Steve felé mászik, bizonytalanul: elbírja egyáltalán ez a fémdarab a súlyát? A francba is, száznyolc kiló izom, hogy a fenébe húzza vissza a társát? A legszomorúbb az, hogy Bucky talán túlélte volna, ha Steve nem siet a segítségére: a fémdarab az ő súlya alatt zökkent meg, Bucky pedig kellő lelkierővel végigaraszolhatott volna a lépcsőzetes kis kapaszkodók mentén. 
Viszont egyikük sem gondolkozott. 
Egymás felé kaptak, mert számukra ez volt a biztonság: kapaszkodjunk össze és akkor minden rendben lesz, "FOGD A KEZEM!" - amikor Steve tartása instabilabb lett volna, mint a kapaszkodó, élet- és halál között lógva.
Ez az egész jelenet puszta pánik, nincs benne semmi logika, tisztán emocionális - ez két holtra vált brooklyni srác, akik képtelenek veszélyben látni egymást.


Ha csak egy kicsivel kevésbé elvakultan szeretik egymást, Bucky nem zuhan le; ha Steve nem siet a segítségére, ha ő nem fedezi az utolsó lélegzetvételével, vagy ha Steve a vonatról állva irányítja, kapaszkodj, úgy, előre, ne nézz le - ha nincs bennük az a leküzdhetetlen ösztön, hogy gondolkodás nélkül egymás után vetődjenek. 

És Bucky zuhan. 


 Bucky a torka szakadtából ordít, és Steve először látja ilyennek. Bucky mindig erősnek mutatkozott előtte, Bucky volt a hőse. Soha nem akarta mutatni neki a félelmét vagy a gyengeségét. És most üvölt. 


Steve utána bámul, de aztán nem bír odanézni: összeszorítja a szemét és a fémnek hajtja a homlokát, ahogy zokogni kezd, rémült arccal, mint egy kisgyerek. Hagyjuk a férfias és elegáns könnyeket. Steve szűköl. Ezt tagadó és hitetlen gyász, nem a szakító bánat üvöltése: egy rémálomban sír így az ember, amikor minden összeomlott, és csak fel akar kelni. Steve megint öt éves, a kiskölyök Brooklynból, Bucky legjobb barátja. 

És Bucky odaveszett.


A neve Zola vallatásánál is felmerül: az utolsó áldozat Rogers kapitány legközelebbi barátja volt. 


Steve ugyanabban a kocsmában ül, ahová Peggy valamikor a vörös ruhájában lépett be - a nő most kabátot visel, a kocsmát lebombázták, nem szól a There is a Tavern in the Town, és Bucky nem ül azon a bárszéken, ami még mindig ott áll. Steve kisírt szemekkel próbálja leinni magát, a hangja rekedt és kifulladt: non-stop zokogott, amíg már egyetlen könnye sem maradt. 
Régi rossz szokásához híven kerüli a témát, ami fájdalmat okozhat. Nem hozza fel Bucky nevét, vagy hogy miért kuporog a kocsmában, ugyanabban az egyenruhában, amit akkor este viselt.  Amikor Peggy beszél hozzá, alig néz rá. Az édesanyja temetésén sem láttuk ennyire vigasztalhatatlannak.

PEGGY It wasn't your fault.
Nem a maga hibája volt.
STEVE: Did you make the report?
Olvasta a jelentést?
PEGGY Yes.
Igen.
STEVE (gúnyos szusszantás) Well, then you know that's not true.
Nos, akkor tudja, hogy ez nem igaz. 
[megjegyzés: a jelentést Bucky haláláról és a vonat-akcióról a rangjánál fogva és egyetlen szemtanúként Steve-nek kellett megfogalmaznia: miközben épp kibőgte az agyát, ott görnyedt egy írógép felett, és szakszavakká tömörítette élete legnagyobb tragédiáját. Nem csoda, hogy utána inni ment.]
PEGGY: You did everything you could.
Ön megtett mindent, amit tehetett.
STEVE: ...
[Steve nem válaszol; Peggy pedig rutinos vigasztaló kell, hogy legyen. Látja, hogy a szökött szövegek és logikus érvek nem hatnak. Stratégiát vált.]
PEGGY: Did you believe in your friend? (szünet) Did you respect him? (szünet) Then stop blaming yourself. (szünet) Allow him the dignity of his choice. He damn well must have thought you were worth it.
Hitt a barátjában? Tisztelte őt? Akkor ne hibáztassa tovább magát: adja meg a választásának a tiszteletet. [Barnes] baromi biztosan úgy gondolta, hogy ön megérte az áldozatát.
STEVE: I'm going after Schmidt.
Schmidt után megyek. 

Peggy szavai látszólag leperegnek róla - csak később tudjuk meg, hogy nagyon is figyelt. Most viszont nem engedi meg magának, hogy bármi is vigasztalja: felemészti a gyász és a bosszúvágy.



Ugyanaz a srác, aki azt mondta: "Nem akarok megölni senkit - nem szeretem azokat, akik másokat bántanak, mindegy, honnét valók" most azt motyogja: "Nem állok le, amíg a HYDRA minden tagja halott vagy hadifogoly." 

Steve ebben a pillanatban lett a first avenger, az első bosszúálló. Az egész Avengers Bucky miatt kapta ezt a nevet. Steve vitathatatlanul hős, de a nagy és ünnepelt tetteinek, a HYDRA-gyár felszabadításának és Schmidt meggyilkolásának mind egyedül Buckyhoz van köze - ahogy az öngyilkosságának is. 

Ami a Valkyrie-repülőn történik, az ugyanis kérdés nélkül öngyilkosság. Peggy egyre sorolja neki a jobbnál jobb érveket és terveket, mi mást tehetne azon kívül, hogy a vízbe vezeti a gépet: talál egy biztonságos landolópályát, Howard megoldja, van idejük, kitalálnak valamit.


"Peggy, így döntöttem," mondja Steve, és Peggy csak akkor hallgat el; akkor szöknek a szemébe könnyek; akkor tudja, hogy ez Buckyról szól, a saját szavait hallja visszhangozni: "allow him the dignity of his choice", és Steve választása most az öngyilkosság. Bucky alig egy hete halt meg. Steve bosszút állt. Itt a vége.

Az utolsó perceit a nővel tölti, akit szeret, amíg meghal a férfiért, aki szerette őt.

A végső felvételen brooklyni kissrácok rohannak papírpajzsot tartva: Steve és Bucky története itt kezdődött. És itt ér vége-- nem.


Steve úgy döntött, meghal - ezt a lehetőséget viszont elvették tőle. Az életéről, a hepiendjével Peggyről a semmiért mondott le.


Az Avengers törölt jeleneteiben a régi felvételeket nézi, és a Howling Commando aktáit olvassa: mindegyik dokumentumon ott a vörös bélyeg, ELHUNYT. A lakásában ki van állítva a tiszti egyenruha.


Magában utazik a metrón az edzőterem felé, ahol minden frusztrációját beleöklözi egy homokzsákba. Háború volt; győztek; "arról senki nem beszél," mondja Furynek, "mit veszítettünk el."
Steve esetében? Mindent.



Hogy mit hoz a jövő? A rendezőpáros azt ígéri, az Amerika Kapitány 3 Steve és Bucky dinamikájára koncentrál majd, megőrizve a CA:TWS komor politikai hangulatát. Újra kell építeniük egy kapcsolatot, amiért már mindketten meghaltak - őszintén szólva, a Captain America: The First Avenger-ben látottak alapján én azt mondom... menni fog nekik.

Addig pedig? Fanficek. Sok. Rengeteg.

Kattints >>ide<< a Starbucks-tagért. Ingyenreklám.
>>Ide<< pedig a kommentelésért. Sírjunk együtt.
Az angol ficek frissített ajánlója >>erre<< van.



felhasznált források:

18 megjegyzés:

Névtelen írta...

Már vagy 10× elolvastam, de még mindig találok benne új dolgokat, amin gondolkodni lehet.

szuper írás, nem kevés munkád lehet benne.
régen írtam már neked, bár minden írásodat olvasom, de ezt nem hagyhattam szó nélkül.

istennő vagy
Tündi

Raistlin írta...

első hozzászólás, megmentetted a becsületemet ;u; nagyon köszönöm!
három napi munka volt a cikk írása maga, ezzel töltöttem a nyár végét - fejben persze megvolt a mondandóm már jóval korábbról, de egyeztetnem kellett minden adatot, újracsekkolni a forrásaimat, összeszedni/elkészíteni a képeket, csekkolni a forgatókönyvet, lefordítani, újranézni a filmet aztán a jeleneteket nagyon sokszor egymás után, és nem belehalni, hogy a srácok mennyire lükék.
nagyon lükék.

rosie írta...

http://awesomecommentphotos.files.wordpress.com/2013/08/554992_1404951159723363_2009883807_n.jpg?w=670

pontosan így érzem magam, és ha képet tudnék beszúrni, sokkal boldogabb lennék - de már így is érik az őszi esküvőd, még időben vagyunk

Raistlin írta...

remélem, nem vagy allergiás a marcipánra?

Morigan írta...

Helló!

Én is csak megköszönni akartam a munkádat. :) Magamról annyit, hogy egyike vagyok a névtelen, de gyakran visszatérő olvasóidnak, akik nem szoktak kommentelni, ejj... tudom, piszok dolog, de most össze kaptam magamat egy nagy köszönömre.^^ Nagyon sok munkádat olvastam már az oldaladon, mivel sok olyan fandom foglalkoztat és szeretsz, ami engemet is (mindig öröm találni magyar írásokat a kedvencekről), ráadásul a stílusod és a szókincsed is szórakoztató és igényes, néhány esetben lelkileg földbe döngölős is, de ezt értékelem, tudsz rám hatni az írásaiddal. :)
Mivel nekem is szívügyem ez a két srác, így érdeklődve olvastam mindkét metádat róluk. Voltak gondolatok, amiket én mondjuk máshogy értelmeztem (ha jól rémlik a második rész elemzésénél találtam ilyen részt), és voltak amikre olvasás közben csupán csak egyet értően bólogattam és hümmögtem, és volt ami nekem is újdonságként hatott. Az is tetszett, hogy eszméletlen sok háttéranyagnak néztél utána és elismeréssel adózok előtte, mezei nézőként érdekes háttérinfókhoz jutottam általad. Köszönöm ezt a munkádat és az eddigi írásaidat is, azokat mindig egy élmény elolvasni. :D Hajrá a jövőbeli tervekkel, kíváncsian várni fogom őket.
Üdv!

Morigan

Mitsuki írta...

Wow, ez eszméletlen, csak gratulálni tudok, hogy képes vagy valamibe ilyen mélyen és lelkesen, emellett alaposan és összeszedetten belevetni magad. És ez még semmi, az eredménye szerintem nagyon jó lett, stílusos, de nem erőlteti ránk a dolgot, humoros, kellemes, és a fordításaid szokás szerint briliánsak, szívem csücskei hogy berakod az eredeti angolt amúgy... *---*
Ez a rengeteg kép, olyan mintha egy előadás lenne, és itt sétálnál a pódiumon és mondanál mindent, hallom a hangod és peregnek a filmkockák. Csuda dolog ez a meta, kitartást kívánok a többihez is.

Raistlin írta...

Nagyon köszönöm, hogy nagyon összekaptad magad egy köszönömre, kedves Morigan, simogatta a lelkem ;u; Nagyon-nagyon sokat jelent, hogy tetszenek a munkáim, és ha eszedbe jut a kontravélemény a metára, ne habozz megosztani, bármikor szívesen vitatkozok, és minden nézőpont érdekel o3o

Raistlin írta...

Ó, közben lett egy Mitsukim is ;u;~~ Nagyon szépen köszönöm, és az eredeti szöveg mindig kell, hogy ne tudjak csalni :D

Egyébiránt. Egyébiránt frankón lenyomnék ebből egy szemináriumot. Bármikor. Kéretlenül is. Néha megesik. Kérdezd Yamit a Cherik-kurzusomról amire kurvára nem iratkozott fel.

rosie írta...

nem, imádom, de ha nem szeretném is olyan lenne, már csak ezért is

Ria írta...

Ez full olyan mit egy össze esküvés elmélet, már bocs. A dalnál konkrétan féltem. A harmadik részre meg kísérjen el valaki, hogy megtudjak kapaszkodni.
Amúgy meg elismerésem. Csodás vagy.
Köszi mindenért. :D

Raistlin írta...

RIA, minden irodalmi/filmművészeti/akármi elemzés összeesküvéselmélet *drámai zene* - amúgy az a baj, hogy én is csak így hunyorítva nézem, hogy "ez most így tényleg az, vagy belemagyarázom?"; de ha belegondolsz, akkor ennek a filmnek minden egyes pillanatát percre pontosan kiszámították. Ezerszer átmentek a forgatókönyvön, a látványon, a fényeken, újra és újra felvették a jeleneteket, egy több száz fős stáb tervezte meg, készítette el, csekkolta le megint és mondott rá igent. Itt nincsenek véletlenek, és minden tudatos; az elméletem persze az, hogy a dalnak ők inkább a "best of friends must part" részére koncentráltak és talán azt szimbolizálja a kontextusban, hogy Steve úgymond "felnő" és a gyerek+kamaszkora, amit Bucky szimbolizál, végetér, és ha a lover szót kicseréljük friendre, akkor ott van az az igen férfiúi tapasztalat, amikor az öribarid hirtelen dob a nője kedvéért - de a helyzet az, hogy számomra ez tűnik magyarázkodásnak, mert ez az, ami már túl elvont és gondoljuk-tovább.
A valóságban Bucky minden kis tekintete lehetne akár véletlen is, de a forgatáson egy hússzor felvett jelenetből használták pont ezt, a színész és a rendező közös döntése volt. Hogy csak azt akarták bemutatni, hogy Bucky nagyon-nagyon-nagyon szereti Steve-et, vagy hogy szerelmes belé, az kérdés, és nem is olyan könnyű rávágni a nemet, mert ez szubtextus, soha nem akarták konkrétan bemutatni, de ha pontról-pontra benne van ez a felhang, akkor büszkék lehetnek magukra, hogy csatlakoztak a nő- és melegbarát MARVEL-vonalhoz ezzel a mozival is. A film nyitott erre az értelmezésre, és már az is valami, sőt - talán egy kicsit izgalmasabb, mintha Bucky féltérdre ereszkedett volna egy ponton és könnyezve megkéri Steve kezét.

ROSIE: Olyan édesnek kell lennie a tortának, mint te, szóóóóval marcipán.

Tinu írta...

Ez megint egy remek cikk lett, amihez nagyon gratulálok. Érdekes élmény volt a Tél Katona után újranézni az első filmet, amire meg alig emlékeztem, pedig itt a bizonyíték, hogy mennyi jó pillanat van benne.

Névtelen írta...

Szia!
Eddig csendben figyeltem csak, de miután metát kaptunk nem sokkal azután, hogy én ask.fm-en épp ilyen ügyben kérdeztelek, muszáj volt hozzászólnom.
Ahogy ott is mondtam, nagyon hasznosak nekem az ilyenek, mert sosem veszek észre semmit, bár most már annyival kiegészíthetem ezt, hogy az egyértelműbb fajtából valókat azért csak-csak, mert itt már volt sikerélményem, hogy „na, ez nekem is feltűnt!” De változatlanul imádom, hogy mennyire pontosan utánanézel ezeknek, és el sem tudom képzelni, hányszor kell újranézni a filmet egy ilyen metához. A fogalmazás pedig külön is nagyszerű, hogy nem az a száraz „ez meg ez történt, ami így értelmezhető”, hanem egy önmagában is szórakoztató módon meséled el gyakorlatilag az egészet.
Azt pedig már régóta el szeretném mondani, csak nyuszi voltam hozzá, hogy én két éve tanulom az angolt, és nagyon kedvetlenül álltam neki (kötelező volt), az, hogy végül megkedveltem, neked köszönhető, illetve az ilyen kis angolságoknak, amiket itt-ott elszórsz. Pontosítva: a történeteid háttere, a WtNV fordítások lábjegyzetei meg az ilyen metáknak az idevágó részei, légyen az történelem, szavak eredete vagy nyelvtan. Szóval nagyon hálás vagyok neked, hogy érdeklődve megyek be angolra, még ha ott ilyeneket abszolút nem veszünk, de legalább motivál, hogy a nyelvtani részt egyszer csak majd megértem.
Üdv:
Detti

Raistlin írta...

TINU, köszönöm szépen ;u; És igen. Szeretem a dolgokat, amik már amúgy is szomorúak, és akkor kapsz hozzá kontextust és NESZE MÉG BÚSABB basszus

DETTI, juj, nagyon örülök, hogy írtál - és igazán megtisztel, hogy inspirálhattalak a nyelvtanulásra; hidd el, hihetetlenül sok csodát rejt és imádni fogod, csak túl kell jutni a fránya nyelvtanon :D

littlemissprimadonna írta...

Nem akartam hozzá kommentelni, mert semmi értelmes nem jutott eszembe, de ma történt egy dolog.
Szóval ma ülök bent ultrahangban egyik rezidens csajjal, ahol a következő beszélgetés zajlot le:
"én: a pasiknak sokkal jobb cuccokat csinálnak
ő: I know right!
én: múltkor is láttam egy annyira fasza Amerika Kapitányos pólót és már azon vagyok, hogy pasi póló ide, vagy oda akkor is megveszem.
ő: uh, az nagyon menő, bár én nem szeretem Amerika Kapitányt annyira. Nem azért mert ő volt az első meleg képregényhős, csak mert, nem tudom.
én: O.o
ő: mi? Nem tudtad? Párom nagyon benne van képregényekben, én nem olvastam, de ő mondta.
én: O.o"
és kb idáig jutottunk, mert én felvettem a konstans O.o fejem, ő meg nem tudott vele rendesen kommunikálni...
de megígérte, hogy utánakérdez a vőlegényétől :D

Raistlin írta...

aaaaAAAWWWWWWWWWWHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHH

jissz

jissz és jissz

oké stevie pont biszex de JISSZ

Boglárka Nagy írta...

Ez....eszméletlen. Essssszzméletlen. Egyszerűen az elején röhögök, végén sírok.
Eszméletlen. És az a Madeline Miller idézet szájbavert, valamint mire megszerzem az Akhilleusz dalát meghalok.
Egy szó mint száz...egy csomag zsepi az érzékeny lelkemnek, kellett ehhez. Nagyon kellett. És voltak pillanatok "(Sínen, érted SÍNEN)" amikor röhögtem de mégse.
NAszóval. Ez nagyon jó. NagyonNagyon jó. És már tűkön ülve várom az AmcsiKapcsi hármat.
Szerintem mindketten biszexek...x3

Raistlin írta...

Juj, annyira nagyin örülök, hogy tetszik, köszönöm szépen ;v;

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS