a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. szeptember 25.

500 miles

Ez a legnyálasabb legcukibb fic, amit valaha írtam. 1973, Halloween. Erik Lehnsherr zsúrra hivatalos. X-men, Erik/Charles canon compliant, avagy a kubai események kissé másképp alakultak anno, valamint a generációkat is teljesen összekevertem, de cserébe senki nem hal meg.
figyelmeztetés: masszív dadneto jelenetek várhatók. most új, halloweeni borítóval!


“Happiness is having a large, loving, caring, close-knit family in another city.”

George Burns



5 0 0  MILES



Ha tíz éve kérdezik, Erik valószínűleg azt mondta volna, hogy Charles Xavier olyan embernek tűnik, aki extravagáns, ha nem egyenesen perverz partikat tart. Charles angol vére felelt a dekadenciáért, amerikai réggazdag volta pedig Erik elméjében egyenesen egyenlővé tette  a Nagy Gatsbyval.
Egyszerre volt csalódott és megkönnyebbült, amikor kiviláglott, hogy Charles ötlete az ünneplésről nem haladja meg egy tizenéves fiú fantáziáját: látványos, pazarló és abszolúte korhatármentes zsúrokat rendezett, pezsgő helyett punccsal és józan ésszel felérhetetlen társasjátékokkal, melyek szabályai - mit ad Isten - oly mértékben komplikáltak voltak, hogy magyarázkodás helyett többnyire telepatikus úton inkább partnerei elméjébe plántálta őket. Erik álmából  felkeltve is tudott már Cluedózni és Bermudázni, és nem lepődött meg különösebben, amikor 1973 októberében egy fluoreszkáló partimeghívó várta prágai postaládájában. Amikor kibontotta a borítékot, konfetti pergett a cipőjére, és egészen halvány fahéj-illatott érzett.
Elvigyorodott.





Amerikának fahéj-illata volt, valamiért; az egész országnak - Erik a legváratlanabb helyeken érezte meg, a reptéren, az utcán járva, villamoson, no meg a Xavier-iskola kapujában.  Mintegy mellékesen megigazgatta a haját, és rántott egyet fekete köpenyén, amit a válla köré kanyarítva hordott. Amit előfordulhat, hogy hétköznapokon is hordott. Ami jól állt neki, és persze, elsősorban, meggyőzővé, ha nem egyenesen fenyegetővé tette, amit ugye, a mutáns-ügyek európai képviselőjeként elengedhetetlen, hogy…
Türelmetlenül belökte a kaput. A birtokon puha köd lengett, a fű felett kúszva nyirkosan és alattomosan; mindeközben persze a levegő langyosnak érződött, kifejezetten kellemesnek, már úgy általában az őszhöz képest, és a szél csak is úgy dekoratívan fújdogált, felkavarva az ezerszín-izzó leveleket.
- Pompás! Egészen pompás, Ororo, nagyon-nagyon szépen köszönöm!
Charles neki háttal ült, az ösvény végén, és egy fehér hajú, fiatal fekete lánnyal beszélt; Storm, kétségtelen, szó esett róla a legutóbbi huszonkét távhívásuk közben. Erik egyenvigyort öltve feléjük indult. A lány hamar észrevette, és zavartan intett, amit ő egy kimért bólintással fogadott. Érezte, hogy egy erősebb szélrohammal felkavarodik körülötte a köpenye, Charles pedig felé fordult.
Jelmezben volt.
Mindenekelőtt, valahonnét szerzett egy ósdi kerekesszéket: fa darab volt, bársonyozott, a támlája fonott. A férfi viselete tetőtől-talpig, csizmától nyaksálig a Regency-stílbe illett, és aggasztóan autentikusan festett; amikor tele szívvel rámosolygott, a szemfoga élesen villant.
- Vérfagyasztó - jegyezte meg Erik, és kezet csókolt neki.
- Üdv itt, drága - búgta Charles, ahogy tenyerét az arcára simította. - Ororo Munroe, Erik Lehnsherr; Magneto, Storm; Ororo az én csodálatos tanítványom, már meséltem róla; Erik a szabadidejében városokat rombol.
- Az csak egyszer volt - dünnyögte Erik, ahogy a kezét nyújtotta a hölgynek. Pár pillanatra megfeledkezett róla, hogy a bolygón nem csak ő és Charles vannak.
- Tetszik, amit a Tower Bridge-el csinált, uram.
- Az Eiffel-torony sem lesz már sosem ugyanolyan.  
- Ha szabad tudnom, milyen hatást vár ezektől a merény... ezektől a dolgokból?
- Ma nincs politika - vágott közbe Charles szelíden. - Alig várom viszont, hogy holnap súlyosan összevesszük a reggeli müzlipehely felett. Körbevezethetlek, kedves? A gyerekek teljes erőbevetéssel készülődnek, és biztosra veszem, hogy szívesen eldicsekednek neked.
- A tied vagyok - mondta Erik, a szék mögé kerülve. - Ühm, Storm, szép munka. A köd. Jó.
A lány a voodoobaba-ruha szegélyét felemelve pukedlizett.
- Másfél órán belül várom az első csoportot - pletykált Charles, ahogy Erik tolni kezdte az ösvényen. - A kastélyban kincsvadászatot rendeztem be, a kertben kalandpark készül; a nyugati szárnyat lezártam a kamaszoknak, a téma, ha jól tudom, a keleti gótika, Seant le nem lehet lőni a gitárjáról kerek két hónapja, meghívták egy maroknyi barátjukat is, és képzeld, Kitty segítségével egy hordó sört is becsempésztek!
- És ezt te támogatod? - találgatott Erik.
- Öröm látni, hogy összefognak, de úgy teszek, mintha nem tudnám. A sörtől nem lesz semmi bajuk.
- Vannak emlékeim Angelről és egy lángoló, lehányt vécéülőkéről.
- Kérlek, az hét éve volt.
- Hét éve - motyogta Erik.
A kölykök felnőttek. A legtöbbjük maradt persze Charles oldalán, tanárként vagy segédként az iskola szolgálatában. Egy kisebb brancs Erikkel tartott Európába, ahol az évek során nemzetközi és szemi-illegális szervezetté nőtték ki magukat. A létszám láttán Erik forradalmat fontolgatott; az öreg kontinensen kétségkívül eredményre vezethetne, ha már a népirtás gondolatát (elvileg) elvetette Kuba partján, kerek egy évtizede.
Túl sok mindent veszíthetett volna azon a napon.
Szerencsére rajta volt a sisak, amikor azt gondolta: a magam oldalán akarlak; ugyanaz a célunk; szerencsére helyette azt mondta: “annyira sajnálom, mit tehetnék, mit tegyek?” és “úristen, elbarmoltam” és még egy sor némileg dicstelen káromkodást, ami szerencsére soha nem áll majd a történelemkönyvek lapján.  
- Jut eszembe - mondta Charles, a halántékát kocogtatva -, feltétlen meg kell kínáljalak a forralt borunkkal, egészen remek lett, és aha, itt jön az alma.
A kastély ajtaja egy egészen kicsit kitárult, és a levegőben szégyellősen feléjük kúszott egy korsó grög és karamellbe bújtatott alma.
- Jean? - kérdezte Erik letargikusan.
- Mm, megüzentem neki, mire lenne szükségünk, és nézd csak, milyen ügyes.
Erik engedelmesen lehalászta a légből a kötelező kóstolót. Jean Grey Charles kedvence volt: a kislány egyszerre gyakorolta a telepátiát és a telekinézist, és Charles kétség kívül afféle szerelemgyerekként tekintett rá.
Erik és Charles kontinentális távkapcsolatot folytattak. Hamar kiderült, hogy így lesz a legjobb. A vietnámi háború idején egy rövid időre Erik visszatért az Államokba, mivel Charles végzetesen maga alá zuhant, és az állapota is rohamosan rosszabbodott. Különös módon ami közéjük állt, az nem Charles hosszú sztárjk-haja és kezdődő gyász-szakálla volt, vagy a tény, hogy átvonyította az éjszakákat és Erik rendre lefürdette, megetette, tisztába tette, és ment ez mindaddig, amíg nem találtak egy olyan mozgásterapeutát, aki hajlandó lett volna kezelni egy telepatát - nem, ami azt illeti, volt valami valószínűtlenül meghitt azokban a hónapokban, amikor Erik Charles reggeli teájához antidepresszánst és fél levél fájdalomcsillapítót kevert. A hiba az volt, hogy közben beszélgettek.
- A dekorációhoz mindenki hozzájárult - dicsekedett Charles, ahogy körbemutatott a hallban. - A pókháló Peter ötlete volt.
- Jut eszembe - kezdte Erik.
- “Jut eszedbe?” - vágott vissza Charles némileg élesen.
- Hogyan, öhm. Jók a jegyeik? Az ikrek.
Charles sóhajtott.
- Remekül teljesítenek, magukhoz mérten, és erre emlékezned kell; Peter figyelmét nehéz lekötni, csupa-csupa energia az a fiú, Wanda pedig válogatós, ami nagyon jó hír - ami érdekli, abból remekel, és így természetesen nem várom el, hogy a kevéssé kedvelt tárgyait is ugyanilyen komolyan vegye. Szólok is nekik, hogy megjöttél, már majd' kiugrottak a bőrükből.
Szóval - Erik lepasszolta a gyerekeit. Helyesebben szólva, iskoláztatta őket; és itt vannak a legjobb helyen; és kettejük közül Charles a született apuka, nem ő, és ha így élvezi, akkor neszetessék, csinálja csak.
Utálnák Európát, emlékeztette magát Erik, ahogy pár pillanat múlva feldübörgött a lépcső, és két visongó tízéves száguldott feléje; utálnának engem, gondolta jóval halkabban. Biztos volt benne, hogy nem vetődnének ilyen vehemenciával a karjaiba, ha minden nap látnák, hogy nem hangozna ilyen lelkesen a papa, papa, papa.
- Ich hab dich echt vermisst! - hadarta Peter, ahogy a derekába kapaszkodott. Charles külön gondot fordított rá, hogy beszéljék a nyelvet. Erik az ezüst tincsek közé fúrta az ujját, és ez annyira furcsa volt. Ha igazán őszinte akart lenni magával, a gyerekek megrémítették: irracionális lényeknek tűntek, akikkel lehetetlen érvelni vagy vitatkozni, de valahogy mégis élt benne a meggyőződés, hogy Peter, Peter aztán a látszat ellenére egy baromi értelmes gyerek (a legokosabb kissrác a világon, ami azt illeti) és nem mellesleg aranyos. Újra és újra meglepte, milyen őszinte lelkesedéssel csatlakozott mindig Charles telefonos, Peter-tárgyú ujjongásához, ami általában olyan mérföldköveket tartalmazott, mint hogy “képzeld, Peter le tudja már írni a nevét!” és “ma ellopott egy rodeóbohócot, de visszavitte.”
És persze ott volt a kicsi Wanda, aki az alkalom ihletésére skarlátvörös bársony boszorkányruhácskát viselt; valaki, feltehetőleg Charles, még egy koszlott plüssmacskát is szerzett neki, amit a lány előszeretettel gyömöszölt Erik arcába “nézd, apa, nézd!” alapon.
- Nagyon helyes - hagyta helyben Erik -, mi a neve?
- Sátán.
Charles udvariasan köhögést tettetett.
- Nézd, mit rajzoltam! - gyűrt elő egy papírt Peter a madárijesztő-kosztüm zsebéből. - Ez egy mutáns, akinek az a képessége, hogy kakivá tud változni!
Charles csendben elbukott, mint nevelőszülő.
- Milyen szép - mondta Erik kevés meggyőződéssel. - Megtarthatom?
Peter valósággal ragyogott.  Erik gondosan összehajtotta a lapot, és elkapta Charles büszke pillantását; ami azt illeti, a férfi ezen felül még feltartotta két hüvelykujját, és kacsintva azt tátogta, hogy “jó volt!
- Miért nem mentek játszani valahová? - indítványozta Erik hirtelen zavarában. Charles mosolya megrándult.
- Megmutatom a sötétségem - döntötte el Wanda, és a karjára markolva húzni kezdte a lépcső felé.
- Van egy… sötétséged? - kérdezte Erik.
- Csináltam. Éjszaka van.
Wanda mutáns képességére aggasztóan későn derült fény; ami azt illeti, Erik titkon félt is, hogy nem örökölt semmit (ami a jelenlegi, jelképes kitagadás duplájával járt volna.) A dolgok egyszerűen tönkrementek körülötte, de nem sokkal azután, hogy Erik végre tudomást vett a létezéséről, és a hatására Maximoffék iskolába íratták Charles-nál, a férfi hajnal négykor felhívta, és azt lihegte:
- Káoszboszorkány. Erik, a kislányod ööö, széttépi a kozmoszt.   
Charles úgy hangzott, mint aki nemrég még nagyon menekült valami elől. A tüdeje sípolt. A kacaj, amivel Erik reagált, nem épp a büszke atya öblös hahotája volt, sokkal inkább egy némileg megalomániás, levegőbe boxolós EZAZ-ordítás.
Wanda viszont - minden hatalma mellett - félig zsidó volt, félig meg cigány, és a tetejébe lány; Erik pontosan tudta, mennyi hátrányt jelent majd neki mindez, és ennek hatására meglepően protektívnek találta magát. Megszorította a kezét.
- Charles, Charles, Charles - kántálta Peter -, belelökhetjük Bobbyt Wanda sötétségbe?
- Ha egy mód van rá, kérlek, ne.
- Hát. Már belelöktük Bobbyt Wanda sötétségébe.
- És hol van most Bobby?
Peter vállat vont. Charles megalapozott nyugalommal nézett rá.
- Tudod, hogy nem szép dolog ismeretlen dimenziókba lökni a másikat.
- T’om.
- No, akkor miért csináltad?
Peter vállat vont megint. Erik úgy döntött, kimarad a gyereknevelési leckéből, és Charles-ra hagyja.
A folyosókon végig gyertyák függtek a levegőben, és a csillárokon pókfonál csüggött. A máskor mindig meleg, fényes kastély most köszvényesen kopottnak és elhagyatottnak tűnt. Erik észrevett pár jelölést az ajtókon, és valahonnan a távolból zenét hallott. Wanda kitartóan rángatta a szobája felé, és utána megcsodálhatott egy igen riasztó Narniát a szekrény hátuljában: a sík-kapu sötéten tátongott, és a széle lágyan fodrozódott.
- Ezt te csináltad? - kérdezte Erik elismerően, és füttyentett is hozzá.
- Aha.
- Ezt inkább nem teszem el - mondta Erik, aztán a szavakat keresve kibökte: - Ügyes vagy.
Wanda hozzábújt. Erik rövid úton lelépett, és a lépcsőn lekocogva átkozta magát, miért nem ajánlotta fel, hogy kirakósozzanak vagy valami.
Persze nem volt benne biztos, hogyan kell kirakósozni. Amikor ő volt gyerek, egy gyárban dolgozott, aztán pedig, nos, illegális kísérleteket folytatott rajta egy őrült orvos egy haláltáborban.





Amikor újra feltalálta Charles-t az egész fenenagy kastélyban, addigra már pont lejárta az összes lábát kétszer. Charles a konyhában szorgoskodott, a felöltőjét levetve, ingujjra vetkőzve: tököt faragott. Könyékig narancssárga püré fedte, és ennek egyáltalán nem szabadott volna erotikusnak lennie, Erik mégis zavartan figyelte a sápadt kar fakó villanásait, és ahogy a férfi haja az arcába esett.
- Kérlek - szusszantott Charles.
Erik néha úgy érezte, meg kellett volna tartania a sisakot. Könnyedén hozzá sétált, és az asztalra támaszkodott.
- Hello - suttogta.
- Hello - mondta Charles, félrepillantva; Erik elkapta az állát, finoman maga felé fordította, és megcsókolta.
- Mmm - motyogta -, pattogós cukor?
- Rajtakaptál. - Erik elhajolt volna, de Charles visszahúzta: maszatos kezét óvatosan eltartva a könyökével ölelte át, és Erik halkan felnevetett. - Fogd be - lehelte Charles, és Erik megcsókolta megint és megint.
- Maradok éjszakára.
- El is vártam. - A férfi valósággal dorombolt, és a tűhegyes kis műfogak elgondolkoztatóan karcolták Erik ajkát. Összenéztek, elnehezült lélegzettel.
Most, gondolta Erik, itt és most, akarlak, Charles…
Aztán azt mondta:
- Szerinted tényleg jó ötlet embereket engedni ide?
Charles fájdalmasan felnyögött.
- Most úgy megrúgnálak - jelentette be. - A másik mondat sokkal jobban tetszett.
Erik sietve fölé hajolt, de Charles hátrébb gördült.
- Segíts faragni. Közben kioktatlak.
- Arról volt szó, hogy ma nincs politika - vágott vissza Erik, ahogy felgyűrte a pulóvere ujját. A feje lüktetett, és a libidója lemaradt arról a részről, amikor Charles olyan kibaszott csalódottan nézett rá.
- Csak egy nyugodt estét szeretnék - jelentette ki Charles. Erik magához vonzotta a kést, és szótlanul szeletelni kezdett. A férfi egy darabig némán figyelte, amíg Erik hirtelen dühe keserű úgytudtamba futott, majd valami egészen puha fájdalomba. - Tudod mit? - mondta lágyan. - Ne beszéljünk erről, ha-
- Erről van szó - horkantott fel Erik. - Tudod, így működik.
- Kérlek, hallgass meg. Ne beszéljünk erről, de a nap végén, szóval, ha úgy látod, hogy nekem volt igazam… - És itt felvonta a szemöldökét.
- Ah - mondta Erik a felé közvetített mentális képre. (Rendben: lehet, hogy felnyögött.) - És ha nekem lesz igazam?
- Nos, mit szeretnél?
Eriknek voltak bizonyos ötletei. Eriknek rengeteg ideje volt gondolkozni ezen - bár, ami azt jelenti, a telefonszexet is egészen új dimenziókba vezeti, ha az ember partnere telepata.
- Óh - mondta Charles. - Hiányoztál.
- Kölcsönös.
Charles végignyalt az ajkain; az volt ebben az abszolút vérlázító, hogy teljesen öntudatlanul és ártatlanul csinálta.
- Szinte remélem, hogy nyersz.






Az alkony leszállt, és Erik várakozásával ellentétben a városszéli kastély teljesen megtelt. Nem hitte volna, hogy ennyi ember el meri engedni a gyerekét. Charles úgy fogalmazott, hogy ez a “varázslatok éjszakája,” és senki se csinált titkot az adottságaiból: a bejáratnál álló Mystique-Azazel-Hank háromszög a Menyasszony-Teremtmény-Frankenstein triót testesítette meg eredeti alakjukban, és vigyorogva fogadták a lelkes sikkantásokat.
“Varázslatok éjszakája?” Freakshow.
Erik el akarta kerülni az egészet, ami azt illeti. Charles édességet osztogatott a hallban, és a gyereksereget jobban meglepte a kerekesszéke, mint hogy mindig ráhibázott, mi a kedvenc nyalánkságuk. Térképeket kaptak, és további finomságok, no meg enyhe rémségek reményében nekiálltak felfedezni a birtokot, amíg Charles tudata titkon őrködött felettük.
Erik céltalanul téblábolt körbe-körbe, és kínjában még Peter szobájába is benézett, ahol volt szerencséje vonatozni egy félórát, aztán felolvasott Poe-tól egy rövidebb sztorit. Charles kapacitása a jelek szerint kiterjedt arra, hogy rajtakapja, amikor meglóg és lébecolni kezd megint, ugyanis mentálisan felé küldte, hogy “van ám még egy gyereked.” A figyelmeztetésen egészen lágy volt, az a szelíd gúny, amire talán egyedül Charles képes.
Erik nem… Erik nem kerülte Lornát; viszont Lorna volt a legkisebb, és a legfrissebb. Amikor az ikrek fogantak, Erik még nem tudta, hogy olyan mázlija lesz az életében, mint egy Charles Xavier. A Lorna-éjszaka viszont alig volt másfél éve - egy különösen heves vita vége, az első nő, akit talált…
Charles hitt abban, hogy egy működőképes kapcsolat alapvető feltétele a hűség. Erik nem.
Meglepte, ha nem egyenesen megrémítette, hogy ezt az elvi különbséget Charles milyen könnyedén kezelte, miután Lorna elméletileg-apja undorodva megszabadult a nejétől és zöld hajú kicsinyétől.
(A nő azt mondta, “nem lehet az én gyerekem.” Azt mondta, “nem néz ki embernek.”)
Erik beóvakodott a babaszobába, amit Charles egyetlen panaszszó nélkül berendezett. Az ügyeletes bébiszitter, Warren, megeresztett felé egy szégyellős vigyort a képregénye fölül. Lorna a járókeretébe kapaszkodva állt, és amikor meglátta Eriket, felé lökött egy pozitív töltetű mágneses hullámot.
Lorna az ő képességét örökölte.
Lorna sokkal erősebb lesz nála, ha megnő.
A fém gyerekjáték formái, amiket Charles gondosan az ágy fölé aggatott, mára már kivehetetlenek voltak.
- Hé - mondta Erik, és őt is meglepte, milyen puha a hangja. - Hahó. - A kislány felé irányította a mezőket: óvatosan csak, ahogy egy ölelést küldenek. A gyerek gőgicsélve felnevetett, aztán az egyensúlyát veszítve lehuppant. Elpityeredett.
Erik egy pillanatra megrettent. Ez én voltam?
- Még nem áll valami stabilan - jelentette Warren egy angyali mosollyal. (A szőke srác hátán fehér szárnyak voltak, konkrétan.) - Fel szeretné venni?
- Gyere - mormogta Erik, és Lornához lépett. A kislányon dinós hátulgombolós volt, és semmi kis puha haját két coffba fogták. Charles, kétségtelen: Eriknek néha megvolt az az érzése, hogy szándékosan öltözteti fel olyan idegörlően cukin a gyerekeket. Amikor a karjába vette, Lorna még szipogott, majd hamarosan elhallgatott, és érdeklődve becsatlakozott Erik mágneses mezejébe.
Erik még egyetlen kontinensen sem akadt olyanra, aki osztozott volna a képességén. Lorna volt az egyetlen.
A pillanat hirtelen túl személyesnek tűnt, és irritálni kezdte Warren jelenléte.
- Sétáljunk - dünnyögte Erik.
- Hööö - mondta Lorna. - Gwuu.
Erik pánikszerűen kimenekült a gyerekszobából, és mintegy találomra választott egy folyosót.
Balszerencséjére.
Egy csapat kölyökbe botlott: emberek voltak. Mintegy riadtan karolta magához Lornát, aztán egy múmia felkiáltott:
- Jé, baba! Ő is beöltözött?
- Így született - vágta rá Erik élesen.
Ami meglepte, az az volt, hogy a múmia-fiúcska erre azt mondta:
- De jó!
És hozzá egy denevér csatlakozott:
- Jaj de cuki, hogy hívják?
- Lorna - motyogta Erik zavartan. Nagyon szeretett volna kikeveredni onnan.
- Én is zöld hajat akarok - döntött egy fogtündér, és Erik rá akarta vágni: a fenét akarsz, nem akarod, hogy a saját édesanyád eltaszítson miatta, nem akarod, hogy egy egész faj ellened forduljon, és utána ez valahogy úgy folytatódott, hogy mit tudsz te, hülye kis homo sapiens, de a helyzet az, hogy az egész birtok tele volt hülye kis homo sapienszekkel, és hát: boldognak tűntek.
Erik arra számított, hogyha mutánsok és ember-gyerekek összekerülnek, annak verekedés a vége; ha egy másik, talán optimistább opcióra gondol, akkor azt látta volna maga előtt, hogy egy csoport csodáló körbeállja fejlettebb társukat, és ámulva bámulják.
A helyzet az, hogy a sok kosztüm és smink alatt hirtelen ő se tudta, melyik gyerek milyen fajba tartozik.
Elvegyültek.
- Was für eine Scheiße - motyogta maga elé Erik, aztán aggódva Lornára nézett. A Scheiße lesz az első német szava, abban a pillanatban a zsigereiben érezte. - Keressük meg Charles-t - javasolta.
CHARLES NEGYED ÓRA MÚLVA OTT LESZ, csilingelte egy visszhang a fejében; a tónus tévedhetetlenül kárörvendő volt.







Charles a dolgozószobában csatlakozott hozzájuk, ami le volt zárva a vendégsereg elől. Erik Lornával a térdén üldögélt ott, a kandalló tövében, egy üveg whiskeyre markova.
- Nyertem? - ragyogott Charles.
- Ne a gyerek előtt - mondta Erik. - Beismerem, hogy a ma este nem teljes katasztrófa. Tessék.
- Köszönöm.
- Persze Edinbrough-ban amikor egy mutáns-partit rendeztek, lincselésbe fulladt a vége. A rohadékok nem is a bárban kezdték, megvárták, amíg ittasan kiténfereg…
- Ne a gyerek előtt?
- ... az egyik tizenöt volt, megerőszakolták, aztán késelés. De igen. Emancipáció. Biztos igazad van. Halloweenkor, kölykökkel, működik.
- Ez a csodák éjjele - mondta Charles halkan, és a pillantások végre találkozott. Charles egészen lágyan elmosolyodott.
Szeretlek, gondolta Erik. Istenem, mennyire szeretlek.
Nem mondta ki.
De persze, minek?
- Csáz - jelentette ki Lorna, Charles felé bökve. - Csáz.
- Állok rendelkezésedre, kicsi Lorna. Na és ki ő? Ki jött vendégségbe hozzád?
Lorna láthatóan nem értette. Charles közelebb gördült, és Erik mellkasára bökött.
- Ki van itt?
Lorna felderült.
- Appapapa. - Azzal elégedetten hozzátette: - Csáz.
Charles előre hajolt, és megcsókolta a kislány homlokát.
- Ha jól emlékszem - mondta Erik elmerengve -, még egyszer sem köszöntem meg, hogy vigyázol rájuk.
- Ugyan kedves, ez csak természetes. - Charles kicserkészte a kezéből a whiskeyt, és húzott belőle, aztán visszaadta. - Mmm. Erik, tudod, ha nagyobbak lesznek, annyira nagyon hálásak lesznek azért, hogy egy biztonságosabb világért fáradozol számunkra. És minden különbségünk ellenére, azokkal együtt, én, én értékelem… Nem is, csodálom, csodálom a kitartásod és az állhatatosságod, a…
- Többet ne igyál - szakította félbe Erik. Charles felocsúdva rápislogott, aztán elnevette magát.
- Egyvalami sosem változik, öreg barátom. - Lorna felé nézett. - Papa pöcs.
- Na!
- Ap-ád egy tap-ló.
- Megtiltom.
- Gwwwnggg - járult hozzá Lorna. Erik büszkén és kissé kiingva átkarolta.
- Ne higgy neki - mondta Charles. - Tisztán hallom, hogy arra gondol, hogy segg vagy.






Ha tíz éve kérdezik, Erik azt mondta volna… nos, Erik azt mondta volna, hogy ez lehetetlen. És talán igaza lett volna. De talán valahol mégis - egy lehetséges univerzumban - pattog a tűz, és a whiskey lassú, száraz marása lecsorog két férfi torkán, ahogy összenéznek és lerészegednek egymás tekintetén.



na hányok ide egy szivárványt // nem hányok ide szivárványt

24 megjegyzés:

Ria írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Ria írta...

Hát szivárványt azt nem, de némi véleményt azt hagyhatok.
Ez irtó cuki volt! És innen csöpög a a hat szín ám :p
Szóval ja szivárvány Halloween éjjelén, Peter kis kedvencem. És édes, ahogy Magnetó parázik a saját gyerekeitől. :D
Nagy ölelés érte olyan mágneses-térféle.

Raistlin írta...

Awwwawwwköszönöm ;u;
Erik a világ legrosszabb apukája. Oké, legalábbis elég pocsék. Ötlete sincs az egészről szerencsétlennek, de ez valahol édes, és hála Istennek ott van Charles, hogy megmentse a helyzetet. Minden hepiend. Most az egyszer.

Névtelen írta...

oooo *-*
ez annyira jo lett. marmint nem vagyok egy nagy cherik shipper, de ez ❤ feldobtad vele a napomat (pedig eleg szar volt, szoval ez nagy teljesitmeny :D). koszonom!
cecile

Mitsuki írta...

Nesze neked szivárvány talicskával, halloweeni szivárvány feketével meg pókhálóval meg ilyenekkel, meg zöldhajú gyerekkel és az egész kis munyi-vicces, a fanart nagyon édesbaba, mint az egész történet és nyujj akarok egy kísértetkastélyt mert az menőséges.

Raistlin írta...

CECILE, jobbulást neked meg a napodnak ;u; És a Cherik egyszer fog meg, csak egyszer, de akkor bokán ragad és elvonszol magával és mindennek vége örökre ámen.

Raistlin írta...

hoppá közben MITSUKI, nagyon szépen köszönöm a szivárványhányást, és foglaljuk be együtt Charles birtokát.

littlemissprimadonna írta...

Három szivárványt is. Tessék parancsolni *elédtolja*
Remélem elégedett vagy.
Bár az elmúlt pár percben a szókincsem Lornáéval egyezett meg, igyekeztem értelmes mondatokat összeszerkezteni neked :3

Raistlin írta...

gyuhuhuhu szivárványok *felnyalábolja őket* Valósággal dorombolok, ami azt illeti.
[indokolatlanul feeljeim vannak Magneto három fő kölkére és azt hittem, segít, ha kificelem, de nem. Mert most már akarok olyat is amiben felnőttek. Fuck it.]

666rytus írta...

khm...ha Charles ezt minden évben megrendezte érthető miért lett kopasz öregkorára *szélesen mosolyog*
kedvenc jelenet:
"És persze ott volt a kicsi Wanda, aki az alkalom ihletésére skarlátvörös bársony boszorkányruhácskát viselt; valaki, feltehetőleg Charles, még egy koszlott plüssmacskát is szerzett neki, amit a lány előszeretettel gyömöszölt Erik arcába “nézd, apa, nézd!” alapon.
- Nagyon helyes - hagyta helyben Erik -, mi a neve?
- Sátán.
Charles udvariasan köhögést tettetett.
- Nézd, mit rajzoltam! - gyűrt elő egy papírt Peter a madárijesztő-kosztüm zsebéből. - Ez egy mutáns, akinek az a képessége, hogy kakivá tud változni!
Charles csendben elbukott, mint nevelőszülő." *vadul vigyorog*
majd *aléltan olvadozik*
"Charles a konyhában szorgoskodott, a felöltőjét levetve, ingujjra vetkőzve: tököt faragott. Könyékig narancssárga püré fedte, és ennek egyáltalán nem szabadott volna erotikusnak lennie, Erik mégis zavartan figyelte a sápadt kar fakó villanásait, és ahogy a férfi haja az arcába esett.
- Kérlek - szusszantott Charles.
Erik néha úgy érezte, meg kellett volna tartania a sisakot. Könnyedén hozzá sétált, és az asztalra támaszkodott.
- Hello - suttogta.
- Hello - mondta Charles, félrepillantva; Erik elkapta az állát, finoman maga felé fordította, és megcsókolta.
- Mmm - motyogta -, pattogós cukor?
- Rajtakaptál. - Erik elhajolt volna, de Charles visszahúzta: maszatos kezét óvatosan eltartva a könyökével ölelte át, és Erik halkan felnevetett. - Fogd be - lehelte Charles, és Erik megcsókolta megint és megint.
- Maradok éjszakára.
- El is vártam. - A férfi valósággal dorombolt, és a tűhegyes kis műfogak elgondolkoztatóan karcolták Erik ajkát. Összenéztek, elnehezült lélegzettel.
Most, gondolta Erik, itt és most, akarlak, Charles…
Aztán azt mondta:
- Szerinted tényleg jó ötlet embereket engedni ide?
Charles fájdalmasan felnyögött.
- Most úgy megrúgnálak - jelentette be. - A másik mondat sokkal jobban tetszett."

Most én is úgy megrúgnálak vagy megölelgetnélek, még nem döntöttem, de tényleg...

Raistlin írta...

RYTUS azon az első megjegyzésen nagyon röhögtem :D Köszönöm szépen, és ööö... inkább maradjunk az ölelésnél...? :3

Scout írta...

ughnnng *insert szivárvány hányás*
annyira jól esnek ezek a cuki fluffságok főleg velük. köszönöm it was perf ;u; a lelkem is nagyon köszöni és nagyon szeret téged ezekért a ficekért.

Raistlin írta...

dorombolok, de hevest', mert bármilyen angst-alapú is a reputációm, fluffot nekem. fluffot a népnek. fluff stucky. fluff cherik. fluff-fluff. boldog buzik mindenütt. egen.

sliver írta...

Hát ez halálosan cuki volt... részben, másrészről meg inkább keserédes, mert ezek ketten tök hiába szeretik egymást. Erik meg egy nagy rakás szerencsétlenség, én nem értem, hogy lehet ilyen awkward. Mondjuk én se szeretem a gyerekeket, de... Jah, biztos segítene, ha időt töltene velük.
Viszont meghaltam, amikor a kicsi becsatlakozott a mágneses mezejébe.
Ja és a mutánsnál, aki kakivá tud változni. Azon még most is röhögök, úristen. És mi ez a vége. Charles, hogy lehetsz ilyen komolytalan. XD
Mit tudsz te, hülye kis homo sapiens. Olyan szövegek vannak benne! Hát én kivagyok. De tetszett.

Raistlin írta...

hogy egyelek meg pirítósnak, hát csak tetszett ;u; hömpölyödkön feléd diadal-érzetem. [és oké, bevallom - hurt/fluff. mert ahogy mckellen mondta, ez a kettő ugyanolyan erősen ragaszkodik egymáshoz, mint a politikai nézeteikhez, és ez menthetetlen.]

Raistlin írta...

*hömpölyödjön,mármint.

Mary Wolf írta...

Ez tényleg irtóra cuki volt! =D Olvastam és azon kaptam magam, hogy vigyorgok, mint a tejbe tök :D Arról nem is beszélve, hogy az egésznek olyan meghitt volt a hangulata, teljesen átjött az egész. Kakivá alakuló mutánst a népnek! És CHERIK! >.< *szivárványok, csillámpónik és vattacukor felhők mindenütt*

Raistlin írta...

Gyuhujj, köszönöm ;u; Fürösszük magunk a fluffban. ❤

Valerie írta...

Nem is tudom, hányadjára futok neki ennek a kommentnek, mert mindig csak az jön össze, értelmesen, tinilányosan: asdfghjkl. Ez minden, amit össze tudtam hozni. Ezek olyan iszonyatosan aranyosak és zabálnivalók, hogy legszívesebben odafutnék hozzájuk és megcsipkedném a pofikájukat. Arról, hogy milyen is Erik apaként... Ó, a kis drága!

Raistlin írta...

Lorna kommunikációs technikája meglepően kifejező - köszönöm szépen (nagyon) és most képzeljük el együtt Eriket azokban a kis babahordó kengurukban világuralomra törni.

jederanalexa írta...

Szia!
Ezt a Cherik-et már jó régen elolvastam, csak Halloween estéjén szerettem volna kommentet írni! Ez is - mint minden általam már elolvasott történeted - nagyon jó volt plusz erre a kis fluff-szösszenetre szükségem is volt, mert jó régen olvastam fluffot. Erik és Charles a konyhában annyira cukik voltak, hogy majdnem leolvadtam az ágyamról! A dadneto jelenetek voltak a kedvenceim.
Írjál még sok-sok ilyet, légyszi! :D

Raistlin írta...

Szeretnék még írni ám ilyet, és ilyen bájos bíztatásra aligha mondhatok nemet ;u; Köszönöm szépen!

Aranka Poratka írta...

Új vagyok még itt, de azért gondoltam "hányok pár szivárványt" a régebbiekhez is.

"- Vannak emlékeim Angelről és egy lángoló, lehányt vécéülőkéről. "
Imádtam! :D Nagyon jól és jókor használod a poénokat.

ez pedig...
"Eriknek néha megvolt az az érzése, hogy szándékosan öltözteti fel olyan idegörlően cukin a gyerekeket."

...ez lett a vécéülőke után a kedvencem!
Ez egy nagyon aranyos fic lett! Köszönet az élményért amit ezáltal és a többi ficed által átélhettem! (egyeseket többször is) :P

Raistlin írta...

Aranka, egyelek meg, egy angyal vagy ;u;

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS