a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. augusztus 8.

Villámlás, dunsztosüvegben

Egy névtelen kérdező az [ask.fm]en úgy bő hét órája megkért, hogy írjak egy ficet [Courtney] headcanonjára: amikor gyerekek voltak, Bucky meggyőzte Steve-et, hogy a július negyedikei tűzijátékokat az ő születésnapja alkalmából lövik fel. 
Nem tudtam ellenállni. 


v i l l á m l á s,
dunsztosüvegben


1.

Steve öt éves, és komolyan, marha hülyén néz ki: ott van az a gyalult szöszke frufru, a nyári szeplők, a térdzokni a buggyos, kockás nadrággal, és a kétakkora ing. És akkor ott van Bucky és az ő fantasztikus, csálé vigyora, két tejfoga kiesett elől nemrég, és maszatos a képe és horzsolt a térde. És talán van ebben valami siralmas, két kölyökben, akik visongva kacagnak egy nyomornegyedben, lehugyozott sikátorokon vágva át, utánuk por dübörög, és ahogy a tűzlétrán másznak fel, a kezük rozsdás lesz és fekete. Fekete a füst, amit a gyárkémények okádnak az éji égre, ez még nem a műszak vége, a szüleik még nem lesznek otthon, felmásznak hát a tetőre, tilosban, és vasoszlopok között rohannak tovább, Steve elhajítja az ócska frizbit, az körbe és körbe és körbe fordul, Bucky futtából kapja el, a baljával, Steve megáll, ő visszavágja, Steve két kézzel kap utána.
Akkor robbannak fel a csillagok.
A csillagok kékek és fehérek és pirosak.
Bucky hátrabiccentett fejjel bámul fel az égre.
- Azta, odass!
Steve a roppant mennyboltra hunyorog, amin szikrák szaladnak és szakadnak szét.
- Ma van a szülinapom - hadarja izgatottan, és a frizbit a mellkasának szorítva megáll Bucky mellett. Felnéz rá. A fiú arcán szikrák: ez lesz az első szülinapja, amit közösen töltenek, Bucky és ő, ő és Bucky, a fiú öt utcával odébbról, akivel teljesen véletlenül és homlokegyenest rohantak egymásba.
- Akkor ezeket miattad lövik fel mindig? - Bucky az ég általános irányába int, ámulva bámul, és Steve gyorsan megrázza a fejét.
- Nem, hanem azért, mert... Mert Anglia ekkor szakadt le az Amerikai kontinensről.
Bucky hunyorít.
- Frankón?
- Aha, már több mint, már több mint legalább száz éve, és a király tiszta ideges volt, és onnantól helyette Benjamin Franklin volt a főnök. Meg Lincoln is. Mert a királyság ratyi, és onnantól mindenki szabad volt, és ezért nem vagy te meg én rabszolga. - Steve büszkén bólint, majd nagyvonalúan hozzáteszi: - Éljen Amerika.
- Az tök jó - mondja Bucky elgondolkozva, majd Steve-re sandít. - De lehetne az, játékból, hogy miattad lövik föl, meg hogy mert Amerika szabad.
És onnantól ezt játsszák.


2.


Steve tizenhetedik születésnapját ülik, vagy helyesebben, fekszik, azon a rongyos, pöttyös pokrócon, és Bucky pengeti a párcentes gitár nejlon-húrjait, akkordot akkord után, és dúdol, orrhangon és kaján vigyorral. A park minden pontján piknikező párok. Az ő kosarukban több a gyógyszer, mint a kenyér és a mogyorókrém, de még így is kirúgtak a hámból, van ott egy fél üveg Brandy hidegvizes rongyba csavarva. Steve a hátán heverve bámul fel a fákra és a felhőkarcolókra, a fogai között asztmacigaretta, a nyelve alatt két portabletta. Két hete még a kórházban és magán kívül feküdt, két hete még a penészes plafont bámulva hallotta, hogy a doktor félrevonja Buckyt, aki az ágya mellett gubbasztott napról-napra, félrevonta, azt mondta: “őszinte akarok lenni magával, tudja, nem ígérhetem, hogy a barátja megéli negyedikét,” és Bucky pedig olyan dühös lett, “a fenét nem lesz ott,” azt sziszegte, “érte lövik fel a tűzijátékokat.”
És kibomlanak az égen az első lángvirágok.
A tömeg tapsol és éljenez, a földbe szúrva papírzászlók lobognak, sávok és csillagok, Bucky a válla felett átnézve rávigyorog.
- Tizenhét! Tervek?
Mert Bucky nem hajlandó lemondani arról, hogy ne lássanak együtt hatvan és hetven és nyolcvan és kilencven tűzijátékot még.
Steve a cigarettába szív. A szavak füstként lebegnek szét.
- Vizsgák-fősuli-satöbbi, aztán megnyerem a hülye hotdogevő bajnokságot Coney-ban, aztán onnantól mindegy, mert elértem mindent, amit az élettől akartam. Ja, és két kölyök, egy fiú meg egy lány, Bucky és Betty Rogers, meg úgy, pff, hat kutya? Hét. És egy motorbicikli.  
Lekocogja a hamut, és várakozva Buckyra néz. A fiú vállat von, és lehúz egy G-dúrt.
- Szerzek egy autót, kölcsön, ha kell, egy igazi frankó kis járgányt, és telepakolom veled, és úgy megyünk, érted, hogy minél messzebb legyünk Jersey-től, és megyünk és megyünk és megyünk, a hajunkban szél -  H-ra vált -, és ameddig tart az út, csak megyünk és megyünk és megyünk, és DC-ben elintézem, hogy az égre lőjék azt a hülye profilodat.
A szikrák pernyévé porlanak, és a terveiket széthordja a szél.


3.


Az eget dühödt vörös-narancs szikrák fonják be pókfonálként, föld fröccsen fel és valahol elhal egy ordítás. Amerika Kapitány a sáncnak vetett háttal guggol; Steve ma huszonnégy éves. Bucky az oldalán.
- Na nézd - mondja -, fritzék hozták neked a parádét. Boldogat.
- Kösz - motyogja Steve a pajzsra markolva. A keze remeg.
- Van valami kívánságod?
- Ööö, nem tudom. Világbéke?
Csak a légzését hallja, és a zúgást a fülében. Bucky hangja messzi és tompa. A piros csizmába sár szivárog. Bucky a vállára markol.
- Tudod - mondja -, milyen lesz a következő júli négy? Csukd le a szemed.
Steve összeszorítja a szemeit, összeszorítja a fogait. Bucky hangja nyugodt, már-már unott. Azt mondja:
- Júli négy. New York. Egy ház, fehér tornáccal, és az ablakokban virágok. Van egy kert is. Elsőnek az illatot érzed meg. Mi ez? Alma és fahéj.
Amit Steve érez: föld, lőpor és vér.
Alma és fahéj, ismétli magában.
- Alma és fahéj - folytatja Bucky -, és vanília. Ez Peggy különleges pitéje.
- Hogy-
- Css. Az a titka, hogy kétféle almából készíti. Segítettél meghámozni, ilyen jó fej vagy. Peggy a sütőnél áll, van rajta egy kötény, és más semm-
- Bucky!
- Rendben, a vörös ruhája, az nagyon jól áll neki, és bassza meg, ma van a születésnapod. A pite mindjárt elkészül. Az asztalon porcelán, és friss fehér rózsa üvegvázákban, kushadj, tudom, hogy az a kedvenced.
Steve megnedvesíti az ajkait.
- Hat főre terítettünk - mondja. - Jön a teljes kommandó. A tied a főhely. Az új kocsiddal jössz, és tudod mit?
- Mm?
- Hát nincsenek kerekei. Repülő kocsival jössz, Bucks, de még így is legyalulod valahogy a pázsitomat.
- Csak a pázsitot ne!
- Mert takony vagy - folytatja Steve, és felé fordul. Komolyan néz. - Beleköptem a pitédbe. Jó’tvágy.
Bucky elröhögi magát, torokból és gyomorból, felcsukolva rötyög.
- Na tudod mit, Stevie?
- Na?
- Hát én ezért megharcolok. - Ránt egyet a puskán, kacsint, azzal talpra pattanva tüzel a sánc mögül. Kék fénycsóva robban a tüzes vörös-fehérbe.
Steve keze már nem remeg.

4.


Steve most, hát na, tehát elmúlt kilencven.
Jól tartja magát.
Az edzőteremből jönnek, ő és Bucky, az edző-emeletről, mert Stark nem tud nem nagyzolni, és ha már van konditerem az Avengers-toronyban, akkor az már akkora, mint egy futball-stadion.
(A toronyban van egy futball-stadion is.)
(Tony Stark megalomániás.)
(A toronyban van egy graffiti, ami szerint Tony Stark megalomániás.)
Steve nyakában bolyhos, mikroszálas fehér törülköző, a pólója a mellkasához tapad, a haja meg a homlokához. Buckyn bő trikó lóg, fekete, amit a jelek szerint egy szűk nadrággal kompenzál, Steve néma, ám maradéktalan örömére. A haját coffba fogta. Ráérős tempóban vágnak át a fémfolyosón; a lift ajtaja automatikusan tárul; ők pedig azzal a szent mozdulattal a falnak omolnak.
Steve hörög. Bucky liheg.
A lift falai üvegből, Steve nekitámasztja a homlokát. Ziháló lehelete páraként fut fel.  
- JARVIS? A mi emeletünk lesz.
- Értettem, kapitány.
- És ööö, nyisd meg a vizet. A hideget. Ha egy mód van rá. Kérlek?
- Természetesen.
A lift egy könnyed zökkenéssel megindul. Körülöttük felpulzálnak a város fényei, ezer és még ezer fény, ami - egy robbanás - és az égen ragyog vissza, kéken és fehéren, aztán piros szikrazápor söpör szét, és Steve lustán elvigyorodik - majd rögvest a padlón találja magát.
Bucky felette térdel. A tekintete tiszta és éles, a szava kemény:
- Megtámadtak.
A levegőben éles zaj és tündöklő robaj, Bucky fémkönyékkel vág a vészgombra.
- Nyugi, minden oké - hadarja Steve -, figyelj, ez csak-
Bucky felpattan róla, és egy mozdulattal kitépi a lift ajtaját, az szikrát vet és felcsikordul az üveg.  
- Menj előre, fedezlek, evakuálni kell az épületet, értesítsd Natashát-
- Buck! - nyögi Steve, ahogy a férfi elkezdi kituszkolni a résen. - Ez csak tűzijáték!
Bucky szorítása lazul a póló anyagán.
- Tűzijáték? - ismétli tompán.
- Szórakozásra - mondja Steve. Bucky üresen bámul rá, előre hajolva és belé kapaszkodva. Steve félig a liftben, félig a félemeleten. - Dekoratív rakéták? Így ööö, felrobbannak, de senkinek semmi baja. Nézd csak!
Bucky óvatosan átles a válla felett. Hátrálni kezd, Steve-et maga után húzva. Az üvegfal tövében megtorpan, és bizalmatlanul a mélybe les, az égbe bámul: fények égnek, parázslik a lég, csillagok csüngnek egybe, mint egy vonagló fényfüzér, és ők ketten ott állnak a ragyogás közepén.
- Heh - motyogja Bucky. Kiengedi az ujjai közül Steve pólóját, és a mellkasára simítja a tenyerét.  - Nincs riadókód.  
- Az nincs. - A lift tompán vijjog, és jelzőlámpák gyúlnak ki körülöttük. - Július negyedike van. A Függetlenség Napja, nemzeti ünnep. Nézd, milyen gyönyörű!
Bucky csak őt nézi, az állát felszegve. Hunyorít.
- Ma szakadt le Anglia az Amerikai kontinensről.
- Mi? Nem, ööö, teljesen-
A férfi egy egészen kicsit lábujjhegyre áll. A tenyere továbbra is Steve mellkasán.
- Ma van a születésnapod - morogja, és megcsókolja.




komment: IGEN // nem
 A címet a The Mountain Goats: Collapsing Stars című száma ihlette, amihez fanmixet is készítettem [itt ni]
A borítóképen látható fanart [Shellar] munkája

32 megjegyzés:

Morgen írta...

Hátjuuuj.
Megeszlek.
Na jó nem, mert akkor nem tudsz több ilyet írni.
Olyan kis könnyed az egész, és nem is szomorú, csupán a gyönyörűségtől könnyezem eeegen *elmorzsol egy cseppecskét* Bár akkor kicsit aggódtam, amikor Bucky megijedt a tüzijátéktól oké, nem ijedt meg, no.
Köszönömszépen, ez most nagyon jól esett:)

Raistlin írta...

lesbőlmorgen legjobbmorgen ❤
és kellenek ezek a kis limonádéficek a testnek és léleknek, azt hiszem. nagyon örülök, hogy tetszett ouo

Ria írta...

Hello!

Valami fantasztikus. Mondtam, már hogy csodás vagy? Nem? Akkor most mondom.
Ez nagyon jó lett. És végre nem vérzik el a szívem összefacsarodva mert Bucky, hanem repeshet a tűzijáték szikrái közt boldogan, mert BUCKY!
Kösz az élményt. :)

Raistlin írta...

~~~~*~~~~fluffot a népnek~~~~*~~~~

Ryan írta...

Bátorkodom megjegyezni, hogy én voltam az, aki írt ask-fm-en. Nem szoktam kommentelni, de ezt most nem hagyhatom szó nélkül *-* Hálám örökké üldözni fog, hogy megírtad ezt a történetet. Amit művelsz ezekkel a karakterekkel az egyszerűen fantasztikus. És külön örülök, hogy egészen a Winter Soldier-ig vitted a sztorit. Imádom, hogy Bucky első reakciója, hogy meg kell mentenie Steve-et. A csók a végén pedig csodálatos.
Sosem fogok betelni ezzel a két hülyével <3
(nem bírom ki a harmadik filmig T_T)

River írta...

Miért tudsz ilyen gyorsan írni
Miért tudsz írni
Azok a kibaszott referenciák a frizbizéssel
ÉS BUCKY SZERELME TINIKORUKBAN ÉN EZT NEM BÍROM
- reakciók, közben.
Reakciók most: itt ülök és bódultan mosolygok mert annyira nevetségesen, nem túljátszva hanem pontosan eltalált ahogy maga a szerkesztés is tűzijáték, felvillan, eltűnik, egy pillanatra bevilágít és átragyogtat mindent ahogy megmutatja a képeket, majd elhalványulva csak az emléke marad vissza, minden év egymásra rakódó emléke és az ő évről-évre bontakozó szerelmük és amit kihoztál ebből ((és fluff maradt és d’aww))

Raistlin írta...

RYAN, csendestárs, keblemre (;A;) Annyira örültem ennek a felkérésnek, nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy elküldted, és rengeteget jelent, hogy hozzászólást is kaptam tőled (*u*)
u.i. Pont most olvastam egy interjút a rendezőkkel, azt mondták, hogy az egész Cap3 Bucky és Steve "complicated relationship"jének lesz dedikálva. Számlálom vissza a napokat, az órákat, a perceket.

Raistlin írta...

RIVER még mindig a te hibád az egész
nem akartam én ezeket shipelni de aztán buzzancsok voltak és szerelmesek
te meg a sátán
kösz a biztatásért sátán
szeretlek

Luca írta...

Láttam a kérést askon, és hosszan vinnyogtam, hogy ez mennyire pofátlanul ééééédes, és összetett kézzel gyors fohászt mormoltam, hogy írd meg.
Aztán feljöttem ide, és azt látom, hogy MÁRIS megírtad és iszonyatosan boldog vagyok, mert Bucky és Steve és Steve és Bucky és végre fluff és istenemdecukik. :3
És a vége. Ott könnyes (örömkönnyes?) tócsába olvadtam. Ez a szerencsétlen elfelejtette a nemzeti ünnepüket, elfelejtette, mi fán terem a tűzijáték, de emlékszik Steve szavaira, a szülinapjára, itt nem tudtam eldönteni, hogy a szívem repessen vagy összetörjön. Most darabokban repes.

P.S.:
"Anglia ekkor szakadt le az Amerikai kontinensről." Hát ennél ötéves-szerűbb mondatot még soha senki. Az ötévesek is csak ritkán.

Raistlin írta...

Steve olyan kis munyi husi hogy sajnálattal közöljük, kedves HYDRA, de még ti is kevesek vagytok ahhoz, hogy teljesen kisatírozzátok.
Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett (ouo) Én is imádom az ötletet, kicipeltem Yamit és Rivert a pályaudvarra és rögtön neki is ültem írni.

Celia írta...

Itt nálam olyan hideg van, hogy két takaró és egy párna van rajtam, de ez megmelegente a kis szívem. Köszönöm.

Raistlin írta...

Hol vagy te? Várj csomizok várj meg megyek

Scout írta...

Jaj dejól esett ezmost, csodásvagy! c: Nem tudok sok újat mondani mert még mindig imádom ahogy őket írod, és csodálatos. Éspont volt hozzá tüzijáték hangeffektus a szomszédságomba, nagyon átéltem.

Raistlin írta...

lefizettem a szomszédot az életérzésért

nagyonnagyonköszönöm ouo~

Nickoll Crewen írta...

Imádom! :D

Raistlin írta...

Én meg téged a kommentért, nagyon szépen köszönöm ouo

666rytus írta...

Úristen...döbbenet a köbön...most láttam csak, hogy nem 1 hanem 3 új bejegyzés is van az oldalon, hogy én milyen vak vagyok...pofám leszakad...
Ez a két törpe belopta magát a szívembe már régen, annyira jólesett olvasni róluk, simogatta lelkem minden milliméterét...remekül bánsz a karaktereikkel, annyira illik rájuk minden...
Azután a 3.-ban a csatatér kellős közepén sem hagyja el őket a megszokott csipkelődés (a pitébeköpős rész a kedvencem...), miközben a világ körülöttük darabokra hullik, ők akkor is egymásból merítve erőt, harcolnak tovább....
És a négyesben...a vége a leggyönyörűbb...mikor a váratlan tűzijáték miatt megrettent Bucky szétcincálja a liftet,(jót kuncogtam rajta) azután bevillan az emlékkép és a jól ismert érzésnek engedve megcsókolja....(pihegek, alélt vigyorral az arcomon);
Receptre kellene felírni az oldalt vérnyomásproblémákkal küzdőknek...garantáltan helyre teszi mindkét irányba...

Lidércke írta...

Bár nem shippelem őket, de dögöljek meg, ez tetszett.

Raistlin írta...

RYTUS, mentségemre szóljon, hogy nagyon unatkoztam. Nagyon-nagyon-nagyon örülök, hogy így megérintett, és köszönöm szépen a sok-sok szép kritikát ouo

LIDÉRCKE, gyere a Starbucksba, jár ingyen frozen americano. Érted. Frozen americano.

Befogom.

Jean írta...

Jó. Hát. Azt a mindenit. :D Ez piszkosul jólesett most a lelki világomnak. A legeslegelső dolog amire felkaptam a fejem, hogy a frizbi passzolgatásnál, te a nagy első üldözős-félig halott Furys-háztetős-pajzs dobálós jelenere játszottál rá? Ha igen, elmondhatatlanul profi volt, ha nem akkor is, és asszem túl sokszor láttam már a Winter soldiert. Imádom a karakterformálásod, hogy mindketten érezhetően változnak, és mégis önmaguk maradnak, és úgy ahogy, csodás a Buckyd éppúgy mint a Steved. Nos, ilyet kérünk szépen még, mert üdítő. Köszönöm hogy olvashattam.

Raistlin írta...

JEAN, én köszönöm, de én nagyon és külön, mert kiszúrtad a frizbijelenetet. Írok még velük annyit, amennyit nem szégyellek.
Ilyen kedves kommentek mellett nem is tehetnék mást :3
Még egyszer köszönöm ouo

HardCandy írta...

basszubasszubasszus. oké, ez két dologra vonatkozik:
1) mindig a sarokba száműzöm magam, miután olvasok tőled valamit, és megpróbálom feldolgozni, h minden egyes szavad arany.
2) soha senki nem fogja lemosni rólam, hogy teljesen véletlenül írtam ficcet júli 4ról és Steve-ről és Buckyról és arról a rohadt tűzijátékról, pedig kérlek, hidd el, hogy így van. (⊙︿ ⊙)
de vigasztaljon az a tudat, hogy az fele ilyen jó sem lesz :D

Raistlin írta...

Candym, figyelj rám és figyelj rám jól: kellenek a júli 4 ficek. ez nem csak trope kell hogy legyen, hanem MŰFAJ.

Á R A D J A N A K

(utóiratos háláim is a hozzászólásért. most meg nyomás írni.)

HardCandy írta...

igenis, kapitány! *kötelességtudóan orrára tolja a szemüvegét, és nekiáll koptatni a klaviatúrát*

Raistlin írta...

na ezt szeretem látni :3

rosie írta...

nem tudom, hányszor akartak már téged feleségül venni egy-egy ilyen jól sikerült példány után, valószínűleg én vagyok elrontva, hogy azt gondolom, ez eléggé kifejezi a hálámat és az örömömet;
de azért szeretnék beállni ebbe a sorba

Raistlin írta...

őszi esküvőt szeretnék maricpántortával.

Lilith írta...

oké, nem szokásom kommentelni, de ezt muszáj. mert nem szokásom brománcot/slash-t olvasni. és nagyon idegenkedem az ilyen shipektől. de hugom mondta hogy olvassam el az egyik cikked (az amerika kapitányos filmeset) és az kezdett meggyőzni. majd elolvastam egy fanficet máshol, és visszatértem hozzád. és a stuckyhoz (bocs, de nekem ez jobban tetszik :)).
szóval csak annyi, hogy hihetetlen vagy. imádom, ahogy írsz, és a cikkeid eddig mindig meggyőztek arról hogy márpedig neked igazad van (pedig stuckynál erősen tiltakoztam)
xxx
ui. barátnőm ki fog nyírni ha előállok azzal hogy stucky shipper lettem...

Raistlin írta...

Kedves Lilith akinek de gyönyörű nickneve van nem igaz már, a Stucky hajó szép és jó, és lágyan ring a vízen, szóval üdv a fedélzeten, soha többé nem szabadulsz.

És mindig különös elégtételt érzek, ha non-slashert üdvözölhetek ;u; Bár a műfajnak elég rossz híre van a sok-sok indokolatlan "ű ez a két pasi tök szexi és egyszer egymásra néztek, tuti dugnak, megírom!" ihletésű fic miatt, hiszem, hogy van létjogosultsága a műfajnak, és remélem, hogy te is ezt találod majd ;u; Valóságos kincsek vannak elrejtve - ha szeretsz angolul olvasni, a cikkeknél "Büdös Nagy Nyári Fic Extravaganza" címen találhatsz egy ajánlót. ouo

Crazy Tiny írta...

És én ezt csak most olvasom.
Istennő vagy, hálás köszi a ficért! :*

Kovács Petra írta...

Bár nem nagyon shippelem ezt a párost... de őszintén szólva, ezt a novellát ötvenszer is végig tudnám olvasni! :)

Raistlin írta...

Nagyon köszönöm, drága vagy~!

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS