a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. augusztus 28.

Roncskatona homokvárat épít

Marvel, Starbucks, tengerparti fluff. Újabb [ask.fm] comission; tiszta szerelmetes, meg minden. Muzsikával és [Lolly] lelkes ötletelésével a nyár végére.
fanart: mmcoconut

RONCSKATONA HOMOKVÁRAT ÉPÍT



Bucky a kád peremén áthajolva mossa a haját; a zuhanyrózsát magasan a feje fölé tartja, és nézi, ahogy alvadt rózsaszín habzik fel a lefolyóban. (Az vér volt? Kié...?) Az egyenruhát nem vette le, a nyakába csorgó víz a bőrre pereg és koppan.
Steve mond valamit, ami a leginkább úgy hangzik hogy “tnmpklsz;” Bucky minden akrobatikus szuper-képességét kihasználva átvergődik a papaja-illaton, és egy balhoroggal elzárja a csapot.
- Höh? - érdeklődik a párán át. Steve közelebb andalog, és van valami sunyi benne, a járásában és a lefojtott mosolyban.
- Hát te nem pakolsz?
Bucky a füle mögé gyűr egy nyirkos tincset, és megnedvesíti az ajkait.
- Menjek veled?
- Úgy volt, nem?
Bucky nem egyezett bele. Bucky két órája még egy háztetőn hasalt a második kedvenc puskájával. (Retro darab. Stark és ő kicsit felturbózták. A neve Helen.)
Steve valószínűleg pont azért ajánlja fel, mert Bucky két órája még egy háztetőn hasalt a második kedvenc puskájával.
- Beszélnem kell Furyvel.
- Beszéltem Furyvel.
- Puerto Rico?
- Az. - Steve óvatlanul megérinti a derekát. Bucky beleborzong. - Gyere velem.
Bucky kiegyenesedik. Steve tenyere a csípőjére csúszik, ahogy egy törülközőért hajol.
- Nem vagyok elviekben ellene egy nyaralásnak - mondja -, de ha te végig csak ott fogsz nem tudom, sajtózni…
- Jó eséllyel Puerto Rico lesz az USA következő állama - magyarázza Steve, ahogy segít turbánt tekerni a törülközőből, és kicsit hátratolja Bucky homlokán. - Fontosnak érzem kimutatni a támogatásomat és üdvözölni őket a nemzet tagjaiként, valamint…
- Valamint van jacuzzi a hotelben?
Steve rajtakapottan hunyorít.
- Van - suttogja bizalmasan. - Világít.
- Vehetnél egy jacuzzit.
- Tudod, milyen hangos? Sharon nem tudna aludni tőle.
- Sharon sosem alszik - jegyzi meg Bucky sötéten, és a Rehab-sampont visszarakja az üvegpolcra a kád fölött. - Szóval. Puerto Rico?

* * *

Steve a szálloda méteres kiterjedésű erkélyén állva gesztikulál:
- Nézd csak, milyen közel vagyunk a parthoz!
Bucky a csokornyakkendőjével szerencsétlenkedve nézi, milyen közel vannak a parthoz, és elmereng azon, felhívja-e rá Steve figyelmét, hogy egy miniatűr szigeten jóformán lehetetlen lett volna pont olyan hotelt foglalniuk, ami messze esik a tengertől. Óceántól. Mindegy.
A pillantása puha ívben Steve fenekére siklik, amit - a lehetetlennel dacolva - a szoros szmoking-nadrág még inkább kirajzol, mint a sztreccs egyenruha. Bucky megenged magának egy büszke és boldog mosolyt, és egy azaz egy darab jovális seggrepacsit, ahogy kimegy mellé az erkélyre. A pálmafák lombját borzolja a kora esti balzsamos szél, és fehér homokot szór a türkiz víz felé.
- Segíts - mondja Bucky. Steve felé fordul, és erősen koncentrálva szenved a nyakbavaló dekormasnival, ami eleve egy hülye ötlet, és ki találta fel? Bucky egyrészről irigyli Steve elegánsan keskeny fekete nyakkendőjét (selyem, kis sasos dísztűvel), másrészt viszont túl sok James Bondot maratonozott végig Clinttel és Tashával ahhoz, hogy ne higgyen a teljes szmoking-szett halhatatlan hatalmában. Meg aztán ott van Steve tekintete, ahogy lenéz rá, olvatagon, és egy utolsó rántással a csokornyakkendőn közel vonja és megcsókolja.
- Mindenestül lenyűgöz, őrmester úr - dorombolja.
- Lelépni, kapitány, jelenésünk van.
Ezúttal Steve keze csattan az ő fenekén, mert már csak ilyen rohadt fair köztük minden. Bucky a kétajtónyi tükör előtt hátrafésüli és lazán összefogja a haját; a szobájuk a trópusi luxus jegyében csupa tömör fa és tágas tér, fehér vásznakkal és topáz brokáttal, a plafonon faragott lapú ventilátor, az erkélyajtóról szél lobog, a fények lágyak, és a mindezidáig érintetlen párna-halmaikon valami lótusz-szerű izé-virág van. Egy előző életből Bucky eszébe villan valami szocreál kocka-hotel a börtönszerű fegyelmével, ahol vagy négy órán át blokkolt és már csak azért megölte volna a klienst, hogy ott kellett várnia rá, a rohadt welcome drinkkel szemben, ó az a kurva gyöngyöző nyakú pezsgősüveg, amikor küldetésen nem ihat semmiféle folyadékot és menten szomjan döglik---
Megnyalja az ajkait, és a neszeszere felé kényszeríti a figyelmét. Steve zenét tett fel, it’s been a long, long time, a nagyzenekar szaxofonja búg, és Bucky a szemceruzáját előkerítve húz egy fegyelmezett kezdővonalat, mert ádegy, kuss, ettől érzi magát biztonságban, ádkettő, ha már a nők nadrágot hordanak és rövidre vágják a hajukat, akkor neki is jogai vannak.

* * *

A gálaest meglepően jól sikerül: egy teraszon vacsoráznak egzotikus virágok és még egzotikusabb jégszobrok társaságában, és Steve-nek még csak beszédet sem kell mondania. Ha Bucky jól számol, idáig tizenkét fogáson vannak túl, amiknek ő a felét megszokásból átkotorja Steve-hez, mert kettejük közül neki fontosabb ennie; aztán eszébe jut, hogy Steve már egészséges; aztán eszébe jut, hogy nem lesz sokáig az, ha folyton lepasszolja neki az olivabogyót és úgy mindent, amit érdemes lenne kipróbálni.
- Gyerünk már - mondja Bucky, ahogy a késhegyre szúrt mangószószos polipcsápot közelíti felé -, legalább kóstold meg.
Steve taktikai visszavonulás mellett dönt. Amint rajtakapják, hogy üres a szája, rögvest telenyomják a kezét színes fantáziakoktélokkal és aláírandó fotóalbumokkal. Steve lelkesen olyan selfie-ket készít minden megjelent egyeddel,  amik persze rendre mind elmosódnak, de amilyen jó fej, mindig lecsekkolja, a tulaj elégedett-e a fényképpel, és utána még ő mond köszönömöt, spanyolul, folyékonyan.
Bucky elnézi, ahogy az asztalok között szlalomozik és mindenkit a rég elveszett testvéreként üdvözöl, és belészeret, újra.

* * *

Steve személyesen gondoskodik róla, hogy a vacsora vállalható maradékát eljuttassák a rászorulóknak, azzal felmar pár üveg martinit és a VIP-jelvényt a zsebébe gyűrve kiviszi az italokat a paparazzinak és a kapuk előtt toporgó fiataloknak. Gyönyörű barna lányok tapadnak Steve minden elérhető testfelületére pár visszafogott úriemberrel egyetemben. Bucky szeretne lőni egy polaroidot, aztán az időben visszautazva a tizenéves Stevie kezébe nyomni a felvételt egy mindentudó mosollyal. Ó, és ha már ott van, vinne egy inhalálót a kölyöknek pár tucat gyógyszerrel és egy Beatles-albummal. Magának meg csak egy cetlit adna “ő is téged, seggfej” felirattal; bár anno-Bucky valószínűleg halálra rémülne a mostani magától és telibe találná találni a féltéglával, amivel kitámasztották a konyhaasztal billegő lábát.


* * *


Röhögve sprintelnek a partig, bár murisabb lenne, ha nem érnének oda, nos, kábé azonnal; Steve viszont nem áll le, a bőrcipőt a kezében lóbálva, cowboy-kiáltással vág a haboknak, woo-hoo, és Bucky megtorpan, épp csak annyi időre, hogy lehajítsa a felsőjét és lerúgja a cipőjét, aztán Steve után ugrik a langyos esti víz mélykékjébe, és utána nem tudja, mi történik.
A következő pillanatban Steve-et a nadrágtartójánál fogva vonszolja a partra. Felocsúdik.
- Oh - mondja, és elengedi. Steve nagyot puffan, és ő reflex-szerűen visszatartja a lélegzetét, hogy Steve-ét megfigyelhesse.
Megint egy rohadt áramszünet az agyban; emlékezet-kiesés a jelen részleteiről, egy újabb jégszilánk, ami lehasad az életéről. Az arcát a tenyerébe temeti, amíg Steve köhögve oldalra fordul.
- Bocs - motyogja a sötétségnek. - Nem tudom, mi ütött belém. Bepánikoltam. Nem tudom.
- Semmi baj. - Steve a hangok alapján talpra kecmereg, és Bucky még mindig a keze mögé rejtőzködik, mint egy kisgyerek. Steve szelíden eltolja a karját, az ujjait összefűzi a fémmel, a hússal. - Hé, minden oké - suttogja, és megcsókolja. Bucky bosszúsan felszusszan, haragszik magára, aztán a düh lassan feloldódik a nyelvük hegyén, és Bucky lustán, lassan Steve puha-puha ajkára harap, amíg legombolja róla az inget, aztán egy utolsó csókkal elhajol, és hátrálni kezd, a pillantását kipirult partnerén tartva. A keze a szmokin övén, gombján majd sliccén, hagyja, hogy lecsússzon a derekáról, ahogy a dagály-dagasztotta holdösvény felé hátrál, ahogy a méla hullámok elérik a bokáját és Steve szomjas tekintete majd’ felissza őt.
- Dugtál már óceánban? - kérdi, a hangja rekedt, Steve pedig előre bukó homlokkal vigyorog, aztán felé indul. A hullámok már Bucky térdénél, a nadrág már csak combközépnél.
Aztán a következő kurva pillanatban Steve a homokfövenyben hever, ami idáig oké, teljesen meztelenül, pluszpont, de Bucky fölötte térdel, és feltehetőleg már megint megmentette az életét.
- Basszus - motyogja. - Mit hagytam ki?
- Nekiálltál kivonszolni, amint beértem - lihegi Steve. A haja csapzottan az arcába tapad, a mellkasa zihál. Nem valami esztétikusan, de aggasztóan erotikusan kiköp oldalra egy kisebb adag sós vizet, aztán felhunyorog a fölé hajoló férfira. - Azt hiszem, jobban megviselt, ami a Potomacnál történt, mint gondoltam volna. - És persze ezt úgy mondja, mintha az egész az ő hibája lenne. Mintha ő hagyta volna lezuhanni magát pépesre verve, mintha ő lett volna az a gyáva, gyáva, gyáva, aki a tört karját tehetetlenül lógatva és a fémkarral kapaszkodva csak nézi-nézi-nézi, ahogy zuhan-zuhan-zuhan---
- Nem emlékszem - vágja rá Bucky, mert arra pontosan emlékszik, mennyire el akarta felejteni, évekig talán, talán évek teltek el.  Feltápászkodik, és kibontja a haját, kirázza a cseppeket; a kutyák jutnak eszébe, a kutyák, akik a gazdájuk után vetik magukat a medencébe--
- Hé - mondja Steve, ahogy felkönyököl. - Dugtál már jacuzziban?

* * *

Egymásba karolva hevernek a szétdúlt ágyon, a végtagjaik reménytelenül összegabalyodva, Steve feje búbja Bucky álla alatt, Bucky sminkje gyakorlatilag mindenhol, az önelégült vigyora meg fültől-fülig kiterjedésben. Egy félig szívott és lassan csikké parázsló cigarettát tart gondosan eltartott ujjai között, a hüvelykjével Steve vállát cirógatja.
Az ágyig víznyomok vezetnek, két elhajított törülköző, egy elgörbült törülközőtartó, pár földre esett koktél-napernyő, és a távolból még mindig halk zene szól, amire vagy tangóztak, vagy nem; persze alig hallani a luxuskád bugyogásától, ami teljes fokozaton szivárvány-színeket köpköd a plafonra.
Az egyik éjjeliszekrény felborult.
A másikról hiányzik a lámpa.
- Huh! - állapítja meg Steve, és egy kábult, félrecsúszott csókot nyom Bucky borosta-árnyalta állára. A férfi az alkalmat kihasználva szív a cigarettából. Lassan kiengedi a füstöt a fogai közt és az orrán, ahogy Steve vállára markol.
- Tudod, Steve-o - jegyzi meg, és a hangja rekedt és mély -, arra jutottam, hogy igazából tökre bírom a diplomáciai viziteket. 




komment: JUHÉÉÉ! // ehhh

11 megjegyzés:

Caty írta...

Szia! Nah, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Először is imádtam ezt a novelládat is, mint a többit, amit volt szerencsém elolvasni tőled. Nagyon aranyos volt, főleg, hogy Bucky megmentette őt. Nagyon mély nyomot hagyott benne, amikor Steve a vízbe zuhant. Imádtam! A másik pedig, hogy nem szerettem Steve-et, nekem túl jófiú volt, aztán megláttam a merengőn az зима azt jelenti, tél című novelládat. Akkor még nem láttam a Tél Katonáját a mozikban, de valahogy nem tudtam ellenállni, talán a cím miatt. Imádtam, többször el szoktam olvasni :) Nah a lényeg, hogy utána megnéztem a filmet és onnantól nem volt menekvés. Hatalmas köszönet neked és az írásaidnak, mert megszerettettek velem egy olyan szereplőt, akit eddig valahogy nem igazán kedveltem. Bucky-t imádom a régi és az új énjét is, de Steve szeretete a te érdemed. Hatalmas köszi érte. Félve kérdezem, mert nem vagyok olyan jó író, mint te, de benne lennél egy cserében?

Raistlin írta...

CATY, istenem, nagyon-nagyon szépen köszönöm, és természetesen benne vagyok a linkcserében *u* Amint tudlak, kirámollak.
A hozzászólásról pedig a "honest trailers" sorai jutottak eszembe: "CAPTAIN AMERICA: THE WINTER SOLDIER. No one's favourite Avenger - he's cool now" - nekem szerencsére a gimis padtársam anno méteres Steve-fan volt, és hamar megtérített, de a CA:TWS előtt íróilag nem sok lehetőséget láttam a karakterben, bármennyire is szimpatizáltam vele. Nagyon örülök, hogy téged is megtéríthettelek, meg Steve-et szeretni öröm és boldogság (kérdezd csak Buckyt)
És maradj bekapcsolva, mert csak úgy hömpölyögnek róluk a végehossza történetek. Néha jó közben egy rövid fluffanásnyi szünet, azt hiszem.

Tinuviel írta...

Nagyon édes lett, még egy kis napsütés így a nyár végén, kellett már nekem egy kis fluff, szóval hatalmas köszönet érte. : )

Raistlin írta...

Köszönjük meg együtt a comission kérőjének, mert ha magamra hagynak, én még mindig a műhelyben lévő fél tucat h/c-t abajgatom. ouo"

D.L.L. írta...

Tudod, Raistlin, arra jutottam, hogy tökre bírom a Stucky fluffjaidat.. Ja ezt eddig is tudtam. Bocs. És már láttam askon a kérést, és itt szurkoltam magamban, hogy írd meg, és jaj, de nagyon örülök most. Ez kellett nekem így nyár végi ficnek.

Raistlin írta...

Juj, nagyon örülök, hogy tetszett! Én is örültem a kérésnek - annyira alá vagyok merülve a fluff starbucks gondolataimban, hogy mindig elfelejtem, hogy siralmasan kevés domestic ficet írtam velük. De lesz ez még így se!

rajongó írta...

A SZAVAID ÉLTETNEK! Nem csak ebben a ficben, a többiben is. Sőt, még az ajánlóidban is. De csak ide írok ~ nem tudom, miért. Rajongok a stílusodért, szófordulatokért, az ötleteidért.

Na, ezt már egy ideje le akartam írni.

Raistlin írta...

JAJ DE PUSZEDLI VAGY EGYELEK MEG ;U; Köszönöm szépen, nagyon-nagyon. *ölel*

Névtelen írta...

Ááááááááá....................
( kb. ilyen érzésem van most)
Ááááááááá....................
Hogy tudsz te ilyet???
Mi a titkod?????
Istenemmmmmmm.
Nagyon szégyellem magam, hogy csak most tudtam elolvasni ezt a gyönyörűséget. :(
De éppen amikor rákattintottam akkor romlott el a Wifi ( esküszöm ) én meg a földhöz csapkodtam magam aztán megkérdeztem apát, hogy akkor most mi baja is van a szerencsétlen Wi-Fi -nek, erre megnézte és kiderült, hogy a router ( így hívják azt ami a Wi-Fi -t adja, ugye?) elromlott . :( És egy hétig. Egy rohadt hosszú hétig. Nem tudtak kijönni megcsinálni én meg teljesen megőrültem, hogy most nem tudom elolvasni Raistlin új ficét és tökre kivoltam, végén még azt is elhatároztam hogy elmegyek a szomszédvárosba a könyvtárba, de ott ősrégi gépek vannak és a könyvtárosnő aranyárat számol minden ott eltöltött 5 percért. De ma épp hogy hazaértem apa bejelentette, hogy megcsinálták a Wi-Fi -t, én meg mindent ledobtam az ajtóban és rohantam fel a szobámba aminek köszönhetően el is estem a lépcsőn.( Igen, ilyen szerencsétlen vagyok)
Na, de most térjünk rá a fic-re. Le kéne szólnom róla, hogy a kritikákba leírom a fél életem.
IMÁDTAM! ÉS IMÁDLAK TÉGED IS AHOGY ÍRSZ MEG MINDEN!
Így nagybetűvel.
Imádtam.
Egyszerűen olyan tehetséges vagy, hogy azt nem lehet szavakban kifejezni. :)
Amikor Bucky megmenti Steve-et, kérem az a kedvenc részem. :) Meg a jacuzzi, na a jacuzzi.
Miután láttam az első részt én se szerettem meg annyira Steve-et, letudtam egy olyannal, hogy jó film volt meg minden. Aztán jött a Bosszúállók, ott meg valami olyan ugrott be, hogy jé ezt a pasast láttam már valamelyik filmben. Aztán mikor kijött a Tél katonája akkor mivel nem mentem el moziba megnézni (amit máig bánok ). Kedves kis padtársam mindent elmondott a filmről német órán, ami után majdnem elsírtam magam mert Bucky. <3 Aki valahogy mélyebb nyomot hagyott bennem az első filmben, mint az akiről a film eleve szól?!
Aztán mivel már a moziban nem adták, valahogy ki kellett húznom míg kiadják a Dvd-t. Addig megnéztem újra az első részt és tudván hogy mi lesz Bucky-val végigbőgtem.
Na aztán meg lett a dvd és megnéztem és azt is végigbőgtem, na ezért nem szabad velem ilyen filmet nézni, mert a folyamatos orrfújással ( allergiás vagyok kb. mindig) párosodó zokogás nem jó párosítás. Na jó, a film után abszolút belezúgtam a párosban. Elolvastam az összes ficedet róluk nem csak egyszer. Rohadt sokszor. Meg a meta. Istenem.
Neked köszönhetően Amcsi Kapcsi az egyik kedvenc szuperhősöm lett :) Bucky meg az ő Bucky -ja. Szóval köszönöm, imádlak.

U.I. Én voltam a megrendelő. :P
Egy képről jutott eszembe, hogy márpedig nekem kell ilyen és méghozzá tőled, szóval nagyon nagyon nagyon köszönöm. :)
U.I.2. A képet máig nem találtam meg. Miért nem mentettem le?!? Istenem! Miért nem?

Üdv: Locky

уαмι. írta...

Öcsém, utállak.
A fejlődésed számlájára kell írnom most azt, hogy a szavaid vizuális hatása még vibrálóbbá és élesebbé vált a fejemben; mindkettejük gesztusai annyira pontosak, annyira szörnyen puhák - feszítetten, kimérten puhák, nincs jobb szavam, mert a feszültség a soraid mögött lüktet de amíg ők nem törődnek vele, addig én sem.
Mert ők egymással törődnek.
Te meg velem, gondolom, ha már ilyesmit írsz és így írod.

p.s.: a stagnált is listán van még mindig de meggyőztem magam hogy egy kép sem annyira ijesztő, mint a Suci maga és guess what

igazam van.

Raistlin írta...

Húgom, szeretlek.
Vészterhes időkben kritikát az én lelkemnek. Köszönöm. Nagyon.
És annyira sokat jelent, hogy tetszett és hogy úgy érzed, hogy ők, mert ennél többet nem is remélhetnék vagy akarhatnék vagy álmodhatnék.

A stagnált nem lesz fluff-fuvallat. Nagyon nem.

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS