a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. augusztus 19.

mínusz decibel

Marvel, Clintasha végre  Natasha boldog. Naná, hogy ő van rajta a legjobban meglepődve. Naná, hogy ára van.


M Í N U SZ D E C I B E l



- Csak nem szerelmes, Romanoff ügynök?
- A szerelem gyerekeknek való. Tartozom neki.


* * *


Nem könyörgött az életéért. Barton ajándékba adta.


* * *


Valahányszor menedéket keres, hozzá tart.
Logikusan átgondolva persze, a manhattani albérlet minden, csak nem fedezék, minden, csak nem biztonságos; de annak érzi, és ez a lényeg.

Clint és ő majd pizzát rendelnek, és természetfilmeket narrálnak. A fotelbe kucorodnak, mint két kamasz, Clint keze a karfán átvetve, Natasha az ölében, a pizza a térdén, és egy mongúzcsalád mindennapi problémáit imitálják fejhangon.


* * *


- Vannak ezek a poénpólók - mondta Clint -, tudod, hogy “szexelek az első randin?”
- Ühüm?
- Nekem is lehetne olyan. Azzal, hogy “szexelek küldetésen.”
- Célzol valamire?
- Nem - Nem. Elcsesztem. Várj... Basszus, kezdem előröl. Figyelj, csak arra gondolok, hogy vonzó vagy. Nagggyon vonzó. És jó fej. Szóval ha… Felmerülnek dolgok. Akkor. De ha nem, akkor oké. Profik vagyunk. Szóval nekem oké. Csak lazán, tudod.  
Ez Budapesten történt.
Egy élmény volt nézni, ahogy szenved, Natasha végül mégis irgalmazott.
Clint utána azt mondta, a hotel szőnyegén heverve:
- Whoa. Hát ez nem az a sztori lesz, amit majd az unokáknak mesélünk.
Natasha feltérdelt, és rendbe rázta a haját.
- Már gyerekeket tervezünk?
- Kösz, már van egy kutyám. Úgy értem-
Natasha elnevette magát. Natasha nevetett, évek óta először, szívből és gyomorból, kifulladva és előre hajolva, Clint mellkasára borulva.
- Kac-kac - dünnyögte Clint sértetten. A homlokába csókolt. A hátát cirógatta. - Mi a titkod, hm? A béna pasikra buksz?
- Nem. - Natasha levegőért kapkodott. - A cukikra.


* * *


Clint mögé állt, amikor a kajájukat mikrózta, és fölhúzta a pólóját. Ez ismerős volt, korábbi kapcsolatokból és korábbi bevetésekből, korábbi ügyekből. Clint aztán csiklandozni kezdte.

A férfiak, akikkel dolga volt, éttermekbe vitték, gálákra, operákra, VIP-rendezvényekre és luxuhajókra. Clinttel kutyát sétáltattak, a Netflixen lógtak, és vettek egy receptkönyvet abban a hitben, hogy menni fog. (Nem ment.) Clinttel dobozos sört vásároltak és átdumálták az éjszakákat. Clinttel néha embereket öltek.
Hát.
Semmi sem tökéletes.


* * *


Egyszer kiment a biztosíték, és lelépcsőztek az alagsorba megszerelni. Natashán Clint kölcsön-gumicsizmája volt, az a citromsárga monstrum, és tartotta neki az elemlámpát vagy húsz percig, amíg Clint eligazodott a panelen.
Nem tudja, miért ez a kedvenc emléke.


* * *


A neve egy hívókód volt. Clint szájából zsolozsmának hangzott.



* * *


Hozzá tart, mert ugyan, hová mehetne? Ugyan, hová máshová akarna menni?
Izgatott, amikor kopogtat az apartman ajtaján, feleslegesen és jólesően izgatott, végigzsibbad az érzés a gyomrában és a térdei elgyengülnek.
Clint ajtót nyit majd, Clint majd a karjaiba kapja; a levegőbe emeli; Clint majd a hajába szagol és a fülébe suttog, Clint majd elmondja, mi tartotta távol a Télkatona-bevetéstől, mesélni fog a küldetésről, ami miatt nem lehettek együtt, nem harcolhattak együtt (nem halhattak együtt, ha úgy tetszik, ha kell.)

Natasha csenget. A csengő berren, aztán újra és megint. A küszöb alól fény. A küszöbön túl némaság. Natasha bosszúsan szusszant.

A tűsarkúja kopog, ahogy lesiet a lépcsőn, megcsúszik a ház falán, ahogy elkezdi megmászni az emleteket. Jó esetben Clint csak a főbérlője elől bújkál. Lehetetlen, hogy a nyomában legyenek. Elképzelelhetetlen, hogy miatta rejtőzne.
(Nem arról van szó, hogy nem bízik Clintben; arról van szó, hogy az egész túl szép, hogy igaz legyen.)

Feltöri a zárat a nappali ablakán. Az apartman otthonos illata fogadja, olcsó légfrissítő, mint egy autóban, régi bőrbútorok és Clint szappana. A férfi neki háttal ül, a konyhapultnál, ami egybenyílik a szűkös szobával.
- Na hello! - kiált felé Natasha. Clint meg sem mozdul. Matat valamivel. Állandóan ügyködik valamit. Talán csak nagyon bele van merülve. Talán…
Lucky a hálóból csaholva felé szalad, a fülei lobognak. Natasha elhaladtában tétován megsimogatja. A csizmája a linóleumhoz tapad.
- Clint? Minden oké?
Már egészen közel van. Clint felkönyökölve játszik a telefonján. Candy Crush Saga. Natasha megérinti a vállát.
Clint majdnem hátrazuhan a székkel. Minden izma megfeszül, felnyög, artikulálatlanul és meglepetten, ösztönösen kap a combjához - a pisztolytok helyéhez - riadtan felkapja a fejét, amikor elkapja a karját.
- Hé-hé-hé, csak én vagyok az. Rádhoztam a… - Elhallgat. Clint csak néz rá. - Istenem - mondja Natasha, aztán nem szól semmit.


* * *


Bozse moj.


* * *


nem sokkal a shield összeomlása előtt részt vettem 1 kiküldetésen oklahomában érted kibaszott oklahomában volt 1 robbanás

Natasha bólint. Clint gépel tovább a telefonján, leütés leütés után. A nő tagjaiból kizuhant minden elő, a föld felé húzza valami végtelen és irracionális súly. A pulzusa emelkedik, a légzésszám emelkedik; a pánik minden tünetét produkálja anélkül, hogy bármit is érezne a szétfolyó ürességen kívül a mellkasában, az ereiben.

semmi durva nincsenek áldozatok csak áttépte a dobhártyát túl közel voltam


nem tudom azt mondták lehet h átmeneti de semmi kórházról-kórházra & semmi & nem tudom mikor küldenek vissza vagy kik

akkor akartam szólni neked amikor már jól vagyok

tudod

h csak 1 sztori legyen?

Natasha a homlokára bök.
- Hülye - mondja jól artikuláltan. - H-ü-l-y-e.
Clint halványan elvigyorodik. Nem érti. Natasha magához öleli, Clint a konyhaszéken, ő a pultnak borulva áll, és szorítja, szorítja magához.
Bármit mondana neki, megakad a torkán.
Ígérem, minden rendben lesz.
Felesleges legépelni, elmutogatni vagy kibarchobázni egy ilyen átlátszó hazugságot.

Amikor Clint azt írja, hogy “megértem ha túl nagy teher,” elveszi tőle a telefont.


* * *


Minden létező és lehetséges krízishelyzet megoldható.
Mérd fel a terepet. Tartsd be a szabályokat. Keress stratégiát.
Éld túl.


* * *


Clint iPodja tüntetően a kulcsszekrény tetejére készítve vár; a szuper zajszűrő füles zsinórja hosszan lelóg. Clint átkozottul felvágott vele folyton.


* * *


Az ikeás kávéasztalkán kinyomtatott lapok:
AMERIKAI JELNYELV
Hello: tisztelegj, majd húzd el a kezed.
Kérlek: simítsd a tenyered a szívedre.
Igen: lóbáld meg behajlított ujjú öklödet.
A lapokat Kate Bishop helyezte oda; nem nehéz kitalálni, ábráról-ábrára lerajzolta, hogyan mondják: “Kate, te vagy a legjobb barátom,” “jövök neked eggyel, Kate,” “egy évig én megyek mosodába, Kate”  
Az egyik lapon használt bögre áll: ÉJJEL SZUPERHŐS, NAPPAL KURVA ÁLMOS
És a lapon Clint kusza rajzaival jel-ABC róva: N A T
Szóval, ez megmarad nekik.
A gesztusok.
A feliratok.


* * *


Hogyan mutatod el: “lehetne rosszabb is?”
Hogyan fejezed ki, ha nem érzed a valóságtartalmát?


* * *


Natasha megpaskolja maga mellett a bőrfotelt. Clint lehuppan mellé és a vállának hajtja a fejét. Fekete farmer van rajta, lila póló, a haja borzas, az álla simára borotvált; úgy néz ki, mint mindig, mint rendesen, az egyetlen különbség, hogy nem beszél állandóan; az egyetlen különbség a sípoló, éles csend.

A helyzet ez: ha elveszíted a hallásodat, a beszédkészség is sérül; nem tudod felmérni a hangerőt, az artikulációt; gügyögve, makogva és ordítva még megpróbálhatod megértetni magad, de Clint túl büszke hozzá, vagy túl ostoba.
A szája szoros mosolyra zárva.

Natasha hajába szánt a jobbjával, az egyenes tincsek a tenyerébe peregnek fényesen. A tekintete lágy, feltartja a hüvelykujját.
Tetszik az új frizurád.
Natasha egy önző pillanatra örül, hogy Clint nem hallja, hogyan nevet fel, milyen elesetten és szánalmasan.


* * *


Ja, amúgy a S.H.I.E.L.D. összeomlott.
Szóval most mindketten munkanélküliek.


* * *


Egy apróság Natasha Romanoffról: soha nem adja fel.


* * *


Clint kezébe nyomja az e-book olvasót, és elhelyezkedik az ölében. A listáról kiválasztanak egy regényt.
Könyv-téka. Az is valami.
Az elv működőképes. Natasha Clint közelségéhez simul a csendben, a homlokát a nyakához hajtva; együtt futják át a sorokat, a sorok rohannak, rohannak, rohannak, és Clint vigyorogva rábök némelyikre.
Le Carré kötet.
Natasha sosem tanult meg élvezetből olvasni; másodpercek alatt át tud futni bármilyen dokumentumot, rögtön felismeri a kulcsszavakat és memorizálja a szintaxist, amiből később rekonstruálhatja az elemeket, ha szükséges. Natasha számára minden könyv lefejtendő adat-háló, és most kényszeríti magát, hogy lassítson, és siralmasan sokáig tart, mire a képernyő sarkára koppinthat, és lapoznak.
Clint kivárja. Talán háromszor-négyszer is átböngészi addig az oldalt; talán csak elmerül Natasha illatában, a karcos, füstös parfümben, amit felhint, ha nincs bevetésen.
Amit Clint imád rajta.


* * *


Nem csak hiba volt egymásba szeretniük, hanem frontális baromság.
Talán pont ezért történt.
Talán ehhez az érzelemhez nem kell indíték.
Van gyújtópontja a szánalomnak és a gyűlöletnek.
A szerelem csak van; a nyelvük hegyén, a levegőben, minden egyes lélegzetben.
A csendben.


* * *


A sorok összefutnak.
Ütköznek.
Egy robbanás, BANG.
Télkatona az megint, felé közelít, szinte ráérősen, azzal az undorító és halálos közönnyel, amíg ő a szilánkos kulcscsontjára szorítja a tenyerét (zihál, zihál, zihál, maradj fókuszban, maradj életben), egy újabb golyó szaggatta hegre (hello, hello; segítség).
Célkeresztbe úszik, a térde megroggyan - készen áll kúszni, vetődni és ugrani, készen áll megmenekülni, de nincs az az Isten és nincs az a nemlét, hogy Télkatona úgy szedje le, hogy épp előtte térdepel; nem tudja, Steve az életét vagy a büszkeségét menti meg, amikor közéjük vetődik. A harc követhetetlenül gyors. A fogait összeszorítva figyeli pillanatokig, sebesen elrajzó tört-másodpercekig, anélkül, hogy felfogná az ütések rajzát vagy ritmusát. A kontrollt visszanyeri, éppen csak annyi ideig, hogy tervet koholjon, a rakétavető: Télkatona azzal támadt Steve-re, aztán félretette, ott kell még lennie valahol, ha Sam sikerrel leverte a HYDRA embereit, meg tudja szerezni; ha meg  lehet ölni egyáltalán Télkatonát, ha valamivel meg lehet ölni, akkor az lesz az, egyenesen a fejre céloz majd vele, dögölj meg, dögölj meg, DÖGÖLJ MÁR MEG! Natasha biceg, aztán fut, a válla fölül féméles hang: Télkatona a furgonnak szorította Steve-et egy késsel, és amilyen tempóban mozognak, ő nem fogja tudni megmondani, melyikük szerez előbb halálos sérülést, nem fogja látni, ha Steve elbukik; Télkatona alacsonyabb a férfinál, valamivel vékonyabb is, mégis hatalmasabbnak tűnik a magánál a sötétségnél.
Mielőtt megtalálná a rakétavetőt, vált az emlék, megszakad, Steve azt mondja lényegében, hogy a fickó nem tud meghalni, egyszer már megtörtént, és most mégis itt van megint, megint, megint, Natasha a teherkocsi fémfalának dőlve pedig minden sejtjével és az utolsó lélegzetével kívánja James Barnes halálát.

A lélegzete fennakad.

Clint érintése riasztja, az ujjak az álla alatt. A reader kijelzőjére hunyorít - három percet hagyott ki, talán négyet. A férfi maga felé fordítja; az ajka koffein; Natasha kortyolja a csókjait.


* * *


Clint szája a kulcscsonton, az új seb felett.
Amikor a régit felfedezte, a hüvelykujjával követte végig egy reggelen. Nem azt kérdezte, “hol szerezted?” Nem kérdezte meg, “kitől kaptad?” Azt mondta: “basszus, örülök, hogy élsz.”


* * *


Örülök, hogy élsz.
Ennyi elég.


* * *


Clint lefőz neki egy adag kávét. Natasha hálásan kortyolja, a konyhapulton ülve, keresztbe dobott lábakkal.
Annyi mindent akart mondani.
De ennyi elég.


* * *


Amikor táncolnak, nincs hozzá zene. Natasha meg akarja mutatni, hogy képesek rá.
Persze elbénázzák, de elsőre nem is rossz. A konyhakövön keringőznek Lucky legnagyobb örömére, búcsúbálos lassúzás, összehajtott homlokokkal és kínos vigyorokkal.

Amikor edzenek, nincsenek figyelmeztetések.

Amikor esznek, Clint nem veszi észre, milyen hangosan rág. Natasha azon kapja magát, hogy minden hülye kis zajért hálás: a ruhája surrogásáért, a lépte neszéért, és elsősorban a lélegzetvételéért.


Amikor szeretkeznek, a torkához viszi Clint kezét, hogy érezzen minden felrezzenő sóhajt és nyögést.


* * *


Natasha vele marad. Ugyan, hová akarna menni?


* * *


Clint félálomban motyog. A szavakat nem lehet kiérteni. A lényeg, hogy minden szívdobbanása egyenletes. Natasha álmosan kanyargó betűket karcol a bőrére a körme hegyével, a szív felett.
(hello, hello)


* * *


Gyerekes, mennyire csökönyösen és kérlelhetetlenül hisz a gyógyulásában, a boldogulásában, a boldogságukban, kettejükben; ennyivel viszont tartozik magának, maguknak.

Minden egyes megharcolt eséllyel. 




komment: IGEN // nem

24 megjegyzés:

Dragda írta...

Megint nem aludtál, szép hölgy?

Először is hadd köszönjem meg, mert simán kikaptam belőle pár sort, amit az Asszony után küldhettem, ha már kurva messze vagyunk egymástól.

Másodszor így kora reggel nagyon jólesett ez a kis búskomor boldogságfalatka (van ilyen?), ha már rohadt korán keltem a műszakkezdés miatt.

Harmadszor: Képregényes kánon, képregényes kánon. Mást nem is mondok.

Negyedszer: Mindig is imádtam az ő párosukat, mert hát na... Semmi sem fon össze jobban két életet, mint a közös életveszély és az életadósság. Onnan egy köpés a szerelem. S mindig szerettem hinni, hogy Clint meg tudja lágyítani, érzővé tudja tenni Nat szívét.

Köszöntem az élményt. Remélem épp pihensz :)

Thia Darkness írta...

Hát ez nagyszerű volt, szeretem a Clintashát (főleg ezek után), és a ficed nagyon magával ragadó, kesernyésen édes volt. Finom keserűcsokis bonbon. Imádtam! *---*

Raistlin írta...

DRAGDA, sosem alszom. Soha. Nagyon örülök, hogy tetszett a novella ;u; A továbbiakban éberen figyelem minden rezdülésed. Akarommondani.

THIA, nagyon szépen köszönöm, angyal vagy ouo

Valerie írta...

Drága, egyetlen Raistlin, te zseniális!
Nekem most pontosan erre a ficre volt szükségem, betűről betűre, pontosan erre. Ennyiköszönömszépen.

Raistlin írta...

1, murr
2, purr
3, hörr
4, *doromb*

Hattie írta...

az a legjobb, hogy tudom, hogy nézel ki, szóval totál előttem van, ahogy boldogan hunyorogsz és homorítasz és dorombolsz
basszus
ez mér ilyen vicces
[ c r e e p y ]
segíts még mindig nevetek
kapsz kommentet ha kialudtam magam egyszer

LadyLoss15 írta...

Jáááááj!! :S Basszus ez annyira szívfacsaró, de annyira csodálatos, hogy ideolvadtam. Ez az első Clintasha ficed, nem? Vagy csak nem emlékszem valamire? Aww, ez túl tökéletes volt. Olyan feelsben fetrengek, hogy a fic felénél elkezdtem egy üres ásványvizes üveget ölelgetni. Ez ugye normális?
LL15

Raistlin írta...

HATTIE, képzeld el hogy "kommentért cserébe altatót éneklek" táblát lóbálok. Ne képzeld el, amikor altatót éneklek. Na az creepy.

LADY LOSS, ez nem csak hogy normális, ez csak a ~~cél~~. Az összes történetemben, amiben felbukkantak, finoman utaltam rá hogy TOTÁLEGYÜTTVANNAKFUCKYEAH, de igen, először írtam róluk kifejezetten.
Jó.
Másodszor.
De az elsőről nem beszélünk.

GyilkosKoala írta...

Te én a tiszteletedre virtuális csokigolyó-esőt akarok. Clintasha. Rohadtul írtál Clintashát. De olyan nagyon-nagyon. Nagyon-nagyon jól. Érted.
Ezután az elmés megnyílvánulás után, hozzátenném, hogy köszönöm. De úgy nagyon. Ez kellett. Nagyon kellett. Natasha az valami hiperszuper-de-imádom-és-feleségül-akarom-venni, mint úgy általában. Badass. Clint meg olyan édes, meg kell zabálni és ezt a hallás károsult dolgot nem tudom, hogyan találtad ki, de köszönöm, hogy kitaláltad <3

Raistlin írta...

*kétpofára falja a csokigolyót, aztán észreveszi, hogy nézik, és úrihölgyesen megtörli a száját* Nagyon-nagyon szépen köszönöm ouo Hawkeye halláskárosodása a most futó képregény-sorozatából van (zseniálisan van megoldva, az összes szövegbuborék üres és a narráció végig kézjelekkel van rajzolva) amiből sikerült lelopnom pár példányt a netről, de komolyan fontolgatom, hogy beruházzak rá, mert őrült jó, és nagyon remélem, hogy az Avengers 2-ben egy kicsit többet fogunk látni Clintből, mert hihetetlenül béna és cuki és mégis badass (Lucky és Kate Bishop is képregény-karakterek, valamint a beszédstílusát is próbáltam onnan mintázni)
Az egyetlen szívfájdalmam hogy a jelenlegi képregény-vonalban nincsenek együtt Tashával, bár Clint *feltűnően* csak vörös nőkkel fekszik le/kezd ki. Csak mondom. De kellett ez a fic az örök tagadásnak és a moziverzum szellemének.

666rytus írta...

Szegény Clint, de majd Tony Stark biztosan feltalál neki valami kütyüt, amivel minden eddiginél szuperebb hallása lesz, ultrahang, morzekód se lesz akadály, .....meg bónuszként kap egy fordítót is bele, ami rögtön felismeri a világ összes ismert nyelvét és dialektusát, ami ugye egy kém/ügynöknek nem árt... aztán majd mindenki őt akarja magával vinni nyaralni mindenhová....

Liani Hikawa írta...

Megfogtál a párossal. Natasha nagy kedvencem és gyönyörűen bontottad ki a Clinttel közös kapcsolatukat. Imádom. Tetszett ez a darabos írás, oroszos, katonás, rendezett a szememben. A hideg rázott a süketségtől és a sztori végétől, bár utóbbi jólesően. Köszönöm, hogy olvashattam. =)

Nessy írta...

Jaj, idepofátlankodok én is kommentelni.~

Esik az eső nálunk éppen. Van forró teám. És olvashattam ezt a nagyon szuper történetet. Én nem tudok mélyen szántó és nagyon mesteri kommenteket írni, de a nyomi egyszerűségemmel megpróbálom a lehető legjobban elmondani mennyire tetszett. Köszönöm, hogy olvashattam ezt a történetet. Eszméletlenül tetszett. Ez a búskomorság. Ez az együttlét, a remény. És a boldogság, hogy még együtt vannak és élnek. Eszméletlen. Annyira jól megírtad. És van is belőle egy kedven részem. (Idézetem??)

" Nem csak hiba volt egymásba szeretniük, hanem frontális baromság.
Talán pont ezért történt.
Talán ehhez az érzelemhez nem kell indíték.
Van gyújtópontja a szánalomnak és a gyűlöletnek.
A szerelem csak van; a nyelvük hegyén, a levegőben, minden egyes lélegzetben.
A csendben. " (Ne haragudj, hogy kiidéztem)
Ez eszméletlenül megfogott és elgondolkodtam pár dolgon. És eszméletlenül tetszett a páros is és az is, hogy egy ilyen fantasztikus sztorit írtál velük. Meg kell, hogy mondjam, nekem ez így reggelre egy csésze meleg teával nagyon jól esett. Remekül írsz. :) Üdv: Nessy

Raistlin írta...

RYTUS, headcanon accepted, de mint az ihajj.

LIANA, maww, én köszönöm (erőst) (sűrűn) [és külön, mert a szerkezeten szokás szerint hülyéreaggódtam magam]

NESSY, nagyon-nagyon simogatja a lelkem, amikor idéznek, szóval köszönöm az idézést ;u; És a kommentet. És mindent. Nagyon.

Tyra W. írta...

Drága Raistlin!

Nem írtam még Neked, és nem ígérem, hogy mindegyik írásodhoz fogok ezentúl, csak szerettem volna tudatni Veled: épp most, ebben a pillanatban szerettem bele a stílusodba.
Most látom csak, hogy számomra kedves szereplőkkel írsz történeteket, úgyhogy fogom is a fejemet, hogy miért, miért nem hamarabb kezdtem el böngészni itt?!
Natasha és Clint története lenyűgözött. Nem igazán ismertem az előzményeket, de talán pont így volt tökéletes. Nekem tökéletes.
Alig várom, hogy a többi ficedet is olvashassam, addig pedig a régiek közt úszkálok. ^^

Ölel, Tyra W.

Raistlin írta...

TYRA te tündér, annyira nagyon szépen köszönöm - ez most rengeteget jelentett ;u;

Caty írta...

Imádtam! Ez az első, amit erről a párosról olvasok. Már a filmen is kedveltem őket. Szomorú volt, de mégsem, hisz nem hagyták, hogy közéjük álljon és ilyen egy jó párkapcsolat. Közösen mindent meg lehet oldani, az a lényeg, hogy együtt oldjuk meg :)

Raistlin írta...

CATY, nagyon szépen köszönöm - álmomban sem hittem volna, hogy ilyen jó kört fut majd ez a sztori, tehát most vigyorgok, mint a tejbetök.

Hattie írta...

kialudtam magam, lámpánál és kollégiumi életem első napján. tapsvihar nekem.
amúgy nem akartam volna sokat mondani. mármint nincs túl sok hetero shipem (ez most nem tudom, így mennyire jó), de amelyik van, az nagyon. hát. ők nagyon.
meg hogy nekem is el kéne kezdenem képregényezni, és az a rész mikor natasha hazajön és clint meg a mobilján játszik és nem hallja, na, az a rész a kedvencem, és hogy iszonyatosan jó lett a natashás mixed 8tracks-on, és amúgy is tetszenek a mixeid, és remélem a béna fogalmazásomtól függetlenül tudod hogy mennyire átkozottul szeretem az írásaid.

Raistlin írta...

istenkém hattie ez most balzsam volt az én lelkemnek (vanília-illatú) és nagyon szépen köszönöm és jajmár és nnnngghhh
u.i. irigyellek a koleszért
u.i.2 és külön hálám a 8tracksért
u.i.3 keressünk együtt hetero hajókat

jederanalexa írta...

Saku15
CLINTASHA! VÉGRE! Bocsi, bocsi előtört a fangirl énem. :) Kevés magyar ficii olvastam velük, ezért ennek nagyon megörültem.
Ahogy leírtad a kapcsolatuk alakulását, és hogy Nat a baleset után sem tartja őt kevesebbnek, hát az egyszerűen szuper volt.
Örök hála ezért az írásért, és remélem, a jövőben is írsz róluk.

Raistlin írta...

Juj, köszönöm szépen ouo Tervezekszeretnék, mert nagyon tündériek együtt ;u;

Liani Hikawa írta...

Sokadszorra olvasom újra. Az egyik legszebb szerelmi sztori, amit eddig olvastam. Nagyon, de tényleg nagyon szeretem.

Meg akartam írni. =)

Raistlin írta...

Annyira nagyon köszönöm ❤

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS