a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. augusztus 25.

Drunk On Your Tobacco Lips III.

Drunk On Your Tobacco Lips, harmadik fejezet



III. fejezet


“It’s 3 a.m. and this alcohol tastes like you.”

Crowley berúgja a robogóját, a masina felbőg, köhög, majd dohogva zúg tovább. Békebeli darab: ezeknek ez az ára. Crowley megrovóan néz le rá, majd ránt egyet a bő dzsekijén. Fém csilingel. Kitolat a biciklitárolóból, és egy kósza kanyarral a Berkeley főbejárata elé hajt, próbaképp. A motor pöfög, de kitart. Crowley diadalmas vigyorral elkezd cigarettát keresni fekete ruháinak lepelrétegei alatt, majd óvatlanul feltekint a napszemüveg pereme fölül.
Aziraphale a lépcsőkön kocog le éppen: jól szabott tweedöltöny van rajta, kalap, mellény, csokornyakkendő és illő bőrkesztyű, a nadrágszár feltűrve, oxfordcipője kopog a köveken. Rágyújtani igyekszik; Crowley felbőgeti a motort.
- Mész valahová?
Aziraphale riadtan megugrik, majd egy elnéző fintorral a fogai közé veszi a cigarettát.
- Londonba tartok - jegyzi meg, és lassan lesétál egy fokot. Rügyező fák hajolnak föléjük. Aziraphale végigmutat magán. - Koncert lesz. - A hajával is csinált valamit. Kócos felhőgomoly helyett most a leginkább egy firzurára emlékeztet.
- Lehet -  mondja Crowley, felkönyökölve -, hogy ugyanoda megyünk.
- Nohát! - Aziraphale még egy fokkal közelebb ér, majd megtorpan. Billeg a sarkán.  - Nézzenek oda! Nem is tudtam, hogy szereted Csajkovszkijt!
- Pedig de. Az Ever Fallen In Love With Someone You Sh… na az tőle a kedvencem.
Aziraphale őszintén csalódottnak tűnik. Crowley megköszörüli a torkát.
- Szóval, London, mi? Pattanj fel.
- Ó, jaj, igazán nem kell fáradnod, arra gondoltam, hogy fogok egy taxit. - Aziraphale úgy néz körbe, mintha bármelyik pillanatban begördülhetne az udvarra egy fekete bogárhátú. Crowley meglapogatja maga mögött a piros bőrülést.
- Csüccs.
Aziraphale megteszi az utolsó két lépcsőfokot, és kifújja a füstöt. Bizonytalanul áll.
- Biztos vagy benne - kezdi óvatosan -, hogy nem alkalmatlankodnék, ha igénybe venném nagyle…
- Camdenben csapatjuk a srácokkal, előtte meg alapozunk, a koncert szerintem durván tízkor kezdődik, beérem, szóval kuss és ülj le. Fel. Lécci. Kérlek.
Aziraphale kurtán bólint, és az ajkait beharapva helyet foglal Crowley mögött. Crowley magában sikítani kezd. És sikít.
Egy szertartásosan lassú mozdulattal, anélkül, hogy hátrafordulna, Aziraphale-nek nyújtja a bukósisakját. A visszapillantótükörből nézi, ahogy az álla alatt beszíjazza: az arcot szabadon hagyja, mert Crowley mindig úgy volt vele, hogy ha valaha is balesete lesz, akkor mindenki jobban jár, ha majd felismerhetetlen lesz a hullája.
- Akkor oda - mondja, a motor felbőg megint, és valahára dorombolni kezd, ahogy előre siklanak az úton.
Aziraphale átöleli a derekát.
Aziraphale karja ott van az ő legsajátabb, semmi kis keszeg dereka körül.
Crowley fejében egy artikulált és kitartott Á-hang szól.
A szél süvít. A beton langyos. A táj suhan.
Aziraphale úgy tíz perc múlva megszólal.
- Tehát Camden Townban laksz?
- Mi? Én? Szart! Belgravia. Ööö, a szüleim. Nem, csak koncert. Lesz ott. Mert te?
- Westminsterben lakom én is, nos, csak úgy gondoltam, hogy. - Itt érthetetlen motyogás következik. Bár életükben egy órát összesen ha beszéltek, Crowley rögtön egyfajta szokásként regisztrálja most, hogy Aziraphale motyogni kezd, ha elkalandozik; aztán a kormányra markolva elvigyorodik mert wuuhuuu, ismeri Aziraphale szokásait, ennyire jóban vannak, igen, pontosan, igen, amikor egyszerre kiérti az “alvás” szót, és a dialógust fenntartandó rávágja:
- Játszótér!
- Oh, pardon?
- Ja? Ja hogy a srácokkal úgy szoktuk, hogy akkor koncert meg ilyenek után ott alszunk valami játszótéren, meg híd, buszmegálló, temető, ahogy jön, és akkor másnap bevárjuk a félkilencet amikor Shadwell már levan a körökkel és úgy jövünk vissza, és akkor még névsorra benn vagyunk, de az offos is lehet.
Kis csönd.
- Ilyen hidegben kint alszotok? Miért nem jöttök vissza a kollégiumba ha…
- Zárják, a koleszt zárják estére, próbálj meg egyszer kilógni. Vagy be. Anyámékhoz meg nem kilincselnék fel mindenféle állapotokban, szóval ja. Játszótér. A magunkfajtákat nem rabolják ki, meg nincs is nálunk semmi, amit vihetnének, érted. - Crowley gyorsan befogja. Úgy tűnik, mintha nagyzolna vagy hőzöngene, pedig csak az életéről beszél, egy szokott hétvégéről, és kamunak tűnik az egész. Hallgat. Lassan felfogja, hogy az imént Aziraphale aggodalmasnak hangzott. Őszintén aggodalmasnak, nem megrovónak. A szíve összeszorul, és a gyomrában lüktetni kezd valami.
Az aszfalt lágyan gördül alattuk, kocsik közt szlalomoznak át. Hallgatnak. Aziraphale egy ponton megköszörüli a torkát.
- Na?
- Ah, igazán semmiség, csak… Bár nekem nincs vezetői engedélyem, és így, ugye, nem érthetek hozzá igazán, mindenesetre éppen azon morfondíroztam, hogy egészen bizonyos vagy-e te abban, hogy betartod a sebességhatárt.
Crowley lenéz a kilométerórára.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy nem tartom be.
- Oh! - Kis csönd. Crowley szorosabban markolja a kormányt. Aziraphale annyira aranyos. - Bátorkodhatom… Amennyiben ez a rendőrség figyelmét magára vonja… Vagy hogy… - Egy rövid sóhaj jön. Aziraphale egészen más hangon folytatja, mintha önmagát gúnyolná: - A baleseti statisztikákat figyelembe véve kedves Crowley, mennyire látod esélyesnek, hogy mindketten nagyon szörnyethaljunk ma?
- Szarul vezetek - ismeri be Crowley -, de mindig kurva mázlim van. Tudod, kártyában, sz… volán mögött. - Kis csönd. - Kártyában is jó vagyok, meg vezetési mázliban is. Ezzel kompenzál a sorsom. Majd belejövök. Még szárad a tinta a jogsimon.
Aziraphale szorítása érezhetően erősebbé válik. Crowley nem állja meg, hogy ne cakkozon át a szembesávba, majd vissza.
- Jaj nekem!
- Nyúlj a táskámba.
- Parancsolsz?
- Pattentold ki a táskámat. Van ott neked valami.
- Igazán? - Gyanakvóan: - Egy ajándék?
- Ja, magamnak, estére, de neked most jobban kelleni fog.
Aziraphale engedelmeskedik. Egy kattintás múlva Crowleynak hirtelen eszébe jut az állandósult csomag Durex a táskájában. Lesápad. Aziraphale szerencsére nem találja meg, így elkerülik a félreértést. Crowley majdhogynem csalódott. Szar kezdő lépés lett volna, de legalább egy kezdő lépés lett volna.
Aziraphale előhúz egy üveg bort, és átfutja a címke szűkszavú sorait.
- Ez remek pincészet. Az évjárat is kitűnő. Nagyon kedvelem a boraikat.
- Nem szerzek szart. Veszek szart. Vörös, száraz. Jó lesz?
- Igazán nem adhatod nek- Aziraphale szava fennakad, ahogy Crowley bevág két kamion közé, hogy előzzön. Némán benyomja a dugót, és nagyot húz az üvegből. Crowley elvigyorodik:
- Erről van szó.
Mire elérik London határát, az üveg már félig üres, és Aziraphale görcsösen kapaszkodik a nyakába. Bevágnak a forgalom sűrűjébe, és az arcát Crowley lapockái közé temeti, ahogy felszűköl.
Crowley számára megszűnik a külvilág. Ez igen praktikátlan vezetés közben, és kis híján egy corgi látja kárát, de a tény tény marad, és a jelenében csak ő lebeg és Aziraphale, és robogóháton hajtanak a naplemente felé a Temze mentén, sirályok röppennek fel, London illata és tempója átjárja Crowley ereit és nem akar mást, csak vezetni tovább, vezetni örökké, amíg Aziraphale öleli őt, soha nem állnának meg és a város látképe követné őket mindenhová.
Egyre lassabban hajt. Szégyelli magát, ahogy szándékosan zsákutcába fut: úgy ismeri Londont, ahogy London is őt, CCTV, hahó, de direkt játssza a hülyét, mert nem akar odaérni, soha-soha-soha.
- Itt balra?
Aziraphale el fog késni. Ha nagyon elkésik, és már nem engedi be, hívhatná magával Camdenbe. Persze utálná a koncertet, szóval offolhatnák az egészet. Elhajthatnának a St. James’ Parkhoz. Leparkolná valahol a robogót. Elandalognának odáig, állnának a hídon, a tó fölött, a zúgó fűzlombok alatt, egymással szemben. A háttérben Enya: May it Be. Aziraphale tünde nyelven szólal, ahogy a tenyerébe helyezi halhatatlan szerelmének örök zálogát, az Esthajnalcsillagot.
Másrészről pedig kegyetlenebb sorsot kéne elszenvednie, mint Aragornnak valaha, ha képes lelógni ezt a balhét a bandával. Hastur személyesen koncolná fel, amíg Ligur lefogja, Lilith meg röhög. A maradványait aztán feladnák Lucifernek, expressz postán.
- Megérkeztünk.
A Blackheath Halls jobban hasonlít egy iskolára, mint egy koncertteremre. Aziraphale leszökken a nyeregből, egy darabon szerencsétlenkedik a bukósisak szíjával, aztán Crowley kezébe nyomja.
- Nagyon szépen köszönöm - mondja. A sisakot nézi. - Igazán leköteleztél.
- Igazán elkéstél. Fuss.
Aziraphale biccent, és felpillant rá. A tekintetében van valami, amit Crowley nem tud értelmezni, és amitől a szívét lassulni érzi, ba-dumm. Aziraphale hátrébb lép, az ujjai cirógatva csusszannak le a sisakról. A kézfeje súrolja Crowley térdét.
- Viszlát. - Elfordul. Elég csak elfordulnia, hogy Crowley egyszeriben menthetetlenül magányosnak érezze magát; aztán még végignézi, ahogy belép az ajtón, otthagyja őt és otthagyja a félig megkezdett bort.
És úgy dönt, hogy ezt nem bírja tovább.

Ami azt illeti, a Blackheath Halls, a téglafalaival és számtalan ablakával pontosan úgy néz ki, mint egy iskola.

Crowley profi, ha iskolai törvények áthágásáról van szó, és nem másoktól tanult settenkedni, mint Hasturtól és Ligurtól.
A robogót leparkolja a közelben.
Visszaoson. Árnyékról-árnyékra. Megkerüli az épületet. Talál egy szimpatikus követ. Talál egy szimpatikus ablakot. Talál egy szimpatikus ereszcsatornát.
Az ilyen trükkök lényege az, hogy két percen belül mindenki téged fog keresni. Addig viszont van két perced.

KRECCS.

Miután már bejutott, jó tíz percet töltött azzal, hogy a női mosdóban rejtőzködjék, aztán biccentett magának, leszállt a vécé lehajtott fedeléről, és a pulóvere ujjával letörölte a lábnyomait, pont, mint az ablakkeretről.
Innentől a kulcs az önbizalom.
Ő az első és az utolsó ember, aki bőrnadrágban sétált végig a Blackheath Halls folyosóin. Ő az első és az utolsó ember, aki ezt a legnagyobb természetességgel tette.
A jegyszedők és a biztonsági őrök már nincsenek sehol. Bentről zene. Ismerős, de nem tudja magában hová tenni. A páholyok ajtaját nem zárják. Könnyelműen lép be az egyikre. Egy bajszos úr és egy éltes hölgy felé fordulnak.
- Elnézésüket kérem - tátogja Crowley. - Akusztikai páholyfelügyelet.
A nő kételkedve végigméri, de nem firtatja. Crowley komoly arccal áll, és elégedetlenül csóválja a fejét néha. A tekintete a lenti sorok közt pásztázik. Aziraphale bal szélről ül. Rögtön megtalálja, száznyi ember között. Aziraphale ragyog. Az arca átszellemült, békés. Az arca gyönyörű. Crowley elfojt egy vigyort. A házaspár fokozódó borús türelmetlenséggel összenéz. Crowley, mint aki jól végzi dolgát, megkocogtatja a páholy korlátját.
- Kong - jegyzi meg lemondóan. Még mindig Aziraphale-t figyeli. Akkor ilyen, amikor olvas: tízpercekben a pad alatt, a folyosón, az udvaron. Igazából valahányszor látja, jó eséllyel egy gerincre vágott könyv van nála - ez az egyik ok, amiért sosem szólítja meg. Az egyik kifogás. Találkozott emberekkel, akik Aziraphale-hez szóltak, miközben olvasott. Azok az emberek hibát követtek el.
Aziraphale azon diákok egy fős csoportjába tartozik, akik azért kaptak osztályfőnöki figyelmeztetőt, mert középkori misztériumjátékokat olvastak a pad alatt, és nem bírták visszafojtani a nevetést.
Aziraphale-ben talán ez a legszebb. Hagyja magát elbűvölni. Hagyja magát lenyűgözni. Crowley a korlátra könyökölve figyeli, ahogy megadja magát a zenének, ahogy átél minden egyes rebbenő ütemet.
Megvárhatná kint. Ez a szar nem lehet túl hosszú. Megvárhatná, és hazafuvarozhatná. A szobában meginnák a maradék bort. A koncertről beszélnének, Aziraphale lelkesen magyarázna, csuklóból gesztikulálva, kipirulva, és Crowley csak hallgatná.
Crowley ellöki magát a korláttól.
- Sajnálatos - suttogja. - Igen sajnálatos. További kellemes estét.


Crowley a camdeni klub színpada előtt áll, a nyakában Lilith-el. Körülötte tömeg vonaglik, fekete anyagdarabok és rózsaszín hús. Karikás szemekkel bámul a színpad felé, a fények visszahunyorognak rá. Lüktetnek. Lüktetnek. Lüktetnek.
Aziraphale eddigre már biztos visszaért a kollégiumba. Vajon leckét ír? Olvas, az ablakkeretben gubbasztva? A zuhany alatt áll?
Fények. Fények. Fények. Felveszi a tömeg ritmusát, próbálja követni őket, de mintha rendre elvétene egy olyan koreográfiát, amit soha meg nem beszéltek. A fémplafon alacsony, körben tükörfényes alumíniumlapok. A fűszagú füst a torkára telepszik, a tamtam lüktetését a gyomrában érzi és végigpeng rajta a basszus, mintha a zene belülről szólna, legbelülről. A zsigereiből okádja fel a vokált. Az énekes arcára valamilyen állat koponyáját erősítették: ló vagy disznó, ilyenkor már annyira mindegy. A fények fehérek és szaggatottak, üveghegy-élesek.
Aziraphale valószínűleg már pizsamában van. Az a típus, aki pizsamát hord.
A fények kihunynak. Két taktus közepén izzadó sötétség. Felvételről egy kislány hangja, megremeg, a félelemtől torz:
- Hell is here.
Két taktus szünet. Karok a levegőben. Fehér fények megint, zuhannak, zuhannak, zuhannak.
- Devil may care: this is hell! - sikít Hastur, sikít Ligur, sikít Lilith Crowley nyakából, sikít a tömeg. Kitör a pogó.
- Engedj oda, engedj oda! - kántálja Lilith.
Crowley az öklébe szorított denevéres speed-tablettára harap, víz nélkül, görcsösen nyel, a tömegbe lép: térdek, testek, könyökök, csontok, vonaglanak, rázúdulnak, és ő végül már a levegőért küzd, karmol, mar és tipor, amíg a fények fel és fel és felvillanak és ömlik és árad a füst a vörös izzásban, sikolt a dallam, valaki belékarmol, zúg a kórus:
- Devil may care: this-is-HELL!


Crowley a játszótér padján ül. Jobb vállának Lilith dőlve, a balnak Hastur, Ligur a közelben hortyog valahol. Crowley parázsüresen sajgó szemekkel bámulja a hintaállványt. A láncok enyhén lengenek a szélben.
- Leszopjalak? - motyogja Lilith.
- Mi van?
- Nem tudsz aludni?
- Hát… nem? - Illene ránéznie, de nincs ereje megmozdítania a fejét. Olyan, mintha a feje a nyaka helyett egy fémrúdra tűzve pihenne. Lilith kásás hangon motyog a vállába:
- Ha leszoplak, elalszol. Orgazmus.
- Kösz. Ne. - Crowley Hasturra sandít. Hastur csorgó nyállal, kiütve alszik. - Tudod - ásít - Tudod, hogy szűz vagyok?
- Fühh. Durva.
- Hja.
- Ehh. Akkor nem nyúlok hozzád. Még a végén elkapok valamit. - Lilith szív egyet az orrán. - Ártatlanságot. - Crowleyba törli a kezét. Crowley tompán vigyorog.
Lilith tudja róla, hogy meleg. Anno, még nagyon régen, amikor volt egy fesztivál és volt egy közös sátruk és volt egy hülye ötletük, járni kezdtek, de egy héten  belül erősen falsot kapott az egész. Lilith sosem mondta el Hasturnak, miért mentek szét igazából a kedvenc öccsével, és Crowley ezért mindig hálásnak érezte magát. Hálásnak és kiszolgáltatottnak.
- Hastur! - Lilith bokán rúgja a fiút. - Hastur!
- Mivanmár.
- Akarsz dugni?
Hastur elkínzottan felnyög. Hunyorog.
- Meg kell mozdulnom hozzá?
- Nem tudok aludni.
- Oké.
- Jövök. - Lilith átmászik Crowleyn, szemből Hastur ölébe ül. Kioldja az övét. Hastur feje még mindig Crowley vállán. Crowley megtalálta Ligurt: egyre biztosabb benne, hogy mindhárman rajta ülnek.
Crowley üveges szemekkel bámulja a hintaállványt. Egyszer elhozhatná Aziraphale-t ide, ha járnának meg ilyenek. Lökné a hintán. Aziraphale közben felolvashatna neki valamit. Mondjuk Byront. Byron rohadt jó. Byron szavait csókolná le a szájáról, amikor hátrahajol.
A közvetlen közelében nyögések, szuszogás. Van valami megnyugtató ezekben a hangokban. A hintát bámulja. A hinta mozdul a szélben. Az idő telik. Már csak négy óra, és ismét a Berkeleyben lesznek. És reggel kilenc: földrajz. Aziraphale ott lesz. Crowley bágyadtan elmosolyodik. Lilith visszamászik mellé. A vállára hajtja a fejét. Crowley udvariasan érdeklődik:
- Volt orgazmusod?
- Nem.
- Kár.
- Az. Jóccakát.


A bandát Lucifer toborozta össze. Lucifer két évfolyammal felettük járt. Mindig két évfolyammal felettük. Mindig száz lépéssel előttük.
Az igazi nevére Crowley nem emlékszik, pedig kint van a dicsőségtáblán. Lucifer éltanuló volt, csupa kitűnővel végzett. Lucifer igazából mindent jól csinált; a titka az volt, hogy mindig csak azt csinálta, amit akar, azt viszont mindig megtette, anélkül, hogy tartana a következményektől vagy a jövőtől vagy bármitől.
Azt mondta nekik, hogy elmennek Párizsba, mert olyan kedve volt, és elmentek Párizsba, egy tehervonaton, és minden este másvalakinél aludtak, akiket aznap ismertek meg, és akikkel Lucifer egy délelőtt alatt összebarátkozott. Stoppal mentek Berlinbe, Glasgow-ba gyalog, egy nyáron, és amikor azt mondta nekik, hogy Salembe mennek, azt már tényleg nem hitték el neki, és erre ott voltak egy óceánjárón, potyautasnak, és aztán ott voltak Salemben halloweenkor és egy cigányasszony fesztiválsátrában aludtak.
Amikor Lucifer velük volt, az övék volt a világ.
- Az “ország” és a “nemzet” túlhaladott fogalmak, és mégis ezek határozzák meg az identitásunkat - magyarázta egyszer. - Egy olyan világban, ami már képes értékelni a különböző kultúrákat, és ahol ezek a kultúrák megosztoznak a világon, mi értelme van államokról vagy bármiféle államformáról beszélni?
Szocialista anarchistának vallotta magát. Crowley soha nem fogta fel egészen, ez mit jelent, csak azt tudta, hogy Luciferrel együtt hitt abban, hogy elérkezhet egy szebb és jobb világ. És hogy ehhez az előzőnek porrá kell égnie.
Lucifer jövőt adott nekik, álmokat és ötleteket, elvette tőlük a távolságot és a legteljesebb függetlenséget kínálta mindannyiuknak.
Volt egy éjszaka - Londonból tértek vissza Winsdorba, az éjszakai buszra vártak, és esni kezdett: harmatos, lágy októberi zápor London felett, és Hastur, Ligur és Lilith a megállóba menekültek. Lucifer rájukkiáltott:
- Bennetek víz, felettetek víz, alattatok víz, mitől féltek? Ez csak eső! - Az arcát tartotta az égnek. Crowley mellette állt, hagyta, hogy érje a víz, és utána hagyta, hogy érintse Lucifer, aki a hűs esőben közel vonta őt, és az ajkaiba kóstolt, egy csók volt, lehetetlenül forró, Crowley viszonozta - jött a busz - soha nem beszéltek róla - Hastur sem hozta fel, de Crowley akkor azt sem bánta volna, ha látja, azt sem bánta volna, ha az egész világ látja, az apja, az anyja, az egész családja és az összes tanára, mert aznap este azt hitte, hogy végre megértette az éhség és a vágy természetét, hogy Lucifer megtanította rá: vedd el, amit akarsz, ha önszántukból adják neked, és azt a csókot az esőben mindketten akarták és szomjazták - Lucifer utána egy tablettát csúsztatott Crowley nyelve alá, és a világ színei mind feltündököltek, és aztán -


És aztán.


Már korábban tönkrement az egész - Crowley tudta, hogy tönkrement az egész - de volt ez a délután, ez a tehetetlen délután a kollégiumban, amikor a tanulnivaló túl sok ahhoz, hogy semmibe lehessen venni, és túl kevés, hogy az ember komolyabban törődjön vele; és ott voltak négyen fiúk, és úgy tűnt, minden filmet láttak már és minden zenét hallottak már és minden helyen jártak már és minden kábszert próbáltak már, és Lucifer a késével játszadozott, orvosi fém penge, kipattint, becsuk.
Crowley körömvirággal kente az új tetoválását, egy kígyót a bokája körül, aminek a feje a lábfejéig lekúszott. Celofánt tekert rá. Felvarratott már addigra magára egy hollócsontvázat - a szárnyai a szeméremcsonton, a csőre a köldöke felé - és volt egy szörnyszív a mellkasán középen, tátogó állkapcsokkal, no meg idézetek, ikszek, levelek, rózsák, koponyák, de a kígyóra különösen büszke volt, mert ez volt az első rajz, ami mellett tényleg egyedül döntött, amihez nem kérte ki a teljes csapat véleményét, ami egyszerűen csak megtörtént. (Lucifer beszélte rá a fültágítókra és a két piercingre az alsó ajak szegletében; a frizuráját egy magazinban látta; a ruháit a Westwoodnál és a Hot Topicnál vette - készen kapott mindent, ami ő volt.)
Lucifer figyelte, ahogy gondosan becelofánozza a mintát.
- Csinálok neked egy tetoválást - mondta. - Oké?
- Nem is tudtam, hogy tudsz.
Lucifer mosolygott.
- Megpróbálhatom.
- Mi? Most?
- Aha. Mért? Baj?
Crowley elesetten felnevetett.
- Nem! Dehogy! De most?
- Csak nem programod van?
- És minket nem is hívtál! - kotyogott közbe Ligur. Lucifer felemelte a mutatóujját. Ligur elhallgatott.
Crowley akkor rájött, hogy nincs választása.
- Mire gondoltál?
- Pikkelyekre. Pikkelyekre, a csipődtől a bordákig, a bal oldalon. A kígyóról jutott eszembe.
- Ez jól hangzik.
- Tudom. Vedd le az inged.
Lucifer kipattintotta a kést.
- Tudod - kérdezte -, hogyan készítik a hegtetoválsát?
Crowleynak később a meggyőződésévé vált, hogy nem úgy, ahogy Lucifer csinálja.
Hastur és Ligur ketten fogták le. Lucifer a késsel apró kis négyzetkéket nyúzott le a bőréből, egyiket a másik után. A lenyúzott bőrt egy üres chipseszzacskóba gyűjtötte. Crowley egy övszíjra harapva vonyított és nyüszített.
- Ha nem fogod be - mondta neki Lucifer álmodozva, ahogy a kés hegyéről a hüvelykujjával a szatyorba csúsztatott egy újabb lenyúzott bőrcafatot -, Shadwell megint mérges lesz ránk. Nem szeretem, amikor Shadwell mérges ránk.
- Intézkedem - bólintott Hastur. Lucifer lassan ránézett.
- Te csak ne intézkedj. Őt kértem meg, hogy fogja be.
- Nem tudja. Van egy ötletem.
Hastur visszajött egy injekcióstűvel. Crowley kifordult szemekkel, remegve figyelte, ahogy a bátyja az ütőere falába vájja a tűt. Nem derült ki, mi volt benne. A fájdalom nem múlt el. De Crowley már nem ordított.


Lucifer két éve letette a záróvizsgáit, és az ír Trinity College-ba ment. Crowley sebei fehér pikkelyekké hegedtek.
Igazából jól nézett ki.
Igazából - és ezt soha nem vallotta volna be senkinek - Crowley nagyon, nagyon örült, hogy Lucifer az év jelentős hányadában egy másik szigeten tartózkodott, mint ő. 




következő fejezet >>
ezt most meg végig én írtam. 
komment: IGEN // nem

19 megjegyzés:

Mary Wolf írta...

Nincsenek szavak! Annyira jó lett ez a fejez is! Eddig ez a kedvencem. Ittam minden sorát. Crowley annyira édes, de komolyan! Ez az egész történet magával ragad. Annyira szeretem! Lucifertől a hideg futkosott a hátamon. Jah, és tervben van egy hollócsontváz tetkó! =D

Raistlin írta...

Csak vigyázz, nehogy Luciferre bízd! :D Köszönöm szépen ouo

Névtelen írta...

Sunny-Apple
A fejemben egy kitartott és artikulált Á-hang szól. Most olvastam el egybe mind a 3at. (és feltűntek pl ilyenek h a konyhás Sable úgy megörültem neki) és settenkednek :D mert lopakodónak születtek. Rettegek Lucifertől. Komolyan. Rettegek.
A sztorit viszont továbbra is lehetetlenül szeretem ouo Pálmalegyezőt lengessenek holdábrázatotok előtt. mert szeretlek titeket.

Raistlin írta...

SUNNY APPLE, nagyon-nagyon szépen köszönjük ;A; (Nagyon) Külön és örök hála az apró könyv-utalások észrevételéért. Merő passzióból teleszórtuk vele az egészet. Lehetne ilyen kincskeresős bingójátékot csinálni hozzá, most hogy mondod. ouo
Lucifer egy baljós mosollyal integet. Ki. Az ágyad alól. Hálás mosollyal. Bocsánat. Rögeszmés grimaszt akartam írni.

666rytus írta...

Ez annyira intenzív volt...veszélyes és erőszakos...és édes egyben...szinte tapintható volt a feszültség közöttük...(ott álltam Azi mögött mikor leszállt a motorról és visszalöktem Crowley karjaiba)... komolyan azt vártam, hogy mikor futnak össze a folyosón, hogy aztán berángassák egymást egy páholyba...(haha, akusztikai páholyfelügyelet, mi? kongott volna ott minden...)
Aztán a játszótér...hű, nagyokat nyeltem idegességemben, ááá...hegtetkó...dúúúrvaaa...ez tényleg fájdalmasabb lehetett a piercingnél, amire Crowley utalt az előző fejezetben...Hastur is elmehet a búsba Luciferrel együtt, nem jó hatással vannak ezek rá, jobb is ha inkább Azival lógnak együtt, gyógyítgatva egymás sebzett lelkét....na jó, azért egy kis őrület is kell néhanap...

Raistlin írta...

egy perces néma csend szegény tuskó kamaszéknak.
nagyon-nagyon szépen köszönöm/jük a kommentet, örülök, hogy tetszett a fejezet ouo

Tinuviel írta...

Szeretem ezt a ficcet, és egyre csak jobb lesz. Kiemelhetnék valamit, de szerintem felesleges, annyira egyben volt az egész fejezet. Hihetetlenül jók vagytok,nagyon gratulálok és remélem hamar jön a következő.

Raistlin írta...

A fic is szeret téged ;u; Nagyon köszönjük a kitartó és lelkes támogatást, Tinu ouo

Névtelen írta...

Csendes és névtelen zugolvasódként ez a fejezet lett, ami mégis kritikára sarkallt, mert ide nem elég annyi, hogy dejóvoltIstenem, meg annyira kritikáért esedez, hogy úgy voltam vele, ha nem is lesz sok értelme, akkor is írok. Persze minden hozzászólásnak van értelme és helye. Egyrészről maga az egész történet kiváló, talán az első fejezet volt még olyan bemelegítős, ismerkedős, de a második és harmadik fejezet nagyon fsifjig lett. Tetszett Crowley szemszöge, Good omens-ben is annyira többet akartam belőle, és most ez a fejezet szabályosan belefullasztott a Crowley-imádatba. kicsit Aziraphale nekem olyannak tűnik az egész történetben mint ebben a 3. fejezetben: megfoghatatlan, túl tiszta hozzám, túl jó... ezért is Crowley szemszöge az, amit igazán élvezni tudok :) És most jöjjön egy SZÖRNYŰ!!!!444! észrevétel: te kib@szott gonosz író vagy (legszebb, legjobb értelemben). A fejezet eleje tiszta fluff, száguldok ezzel a két bogyóval, érzem a good fílinget meg minden, aztán hozod Lucifert,meg a játszótért és összetöröd olvasói szívem. És ez tökjóó :D Mármint így kell ezt csinálni, ettől jó, aki jó. Lucifer karaktere, vagyis amit eddig láttunk belőle, nagyon jól sűríti mindazt, amit tudunk róla. Egyik felem vonzónak találja, míg énem másik része tiltakozik ellene, és azzal érvel, csak azért érzek így, mert belőlem nem rakosgatott még semmit sem chipses zacskókba. És basszus, ilyennek kell lenni egy Lucifernek :D Szóval hálás vagyok, hogy belevágtatok ebbe a történetbe, és nem a szokásos gimisflufflimonádét kínáljátok, hanem tényleg írtok és tényleg jól :) Köszönet érte

Raistlin írta...

*fogja ezt a kommentet* *aranyba foglalja* *üvegvitrinbe rakja* *sóhajtozva bambulja*
Annyira nagyon örülök, hogy tetszik a történet ;u; Töredelmesen bevallom, hogy eredetileg nem akartuk fejezetekre szedni - de őrülten hosszú, és nagyon lassan haladtunk vele, a hozzászólások (minden egyes hozzászólás és apró bátorítás) pedig motivál, hogy ne dugjuk az asztalfiók végére, és juszt is befejezzük.

És ó Crowley <3 Kis tosz. Meg akartuk őrizni a Menny és a Pokol ellentétét, és bár Aziraphale intellektuális és tiszta és üres kis világában tényleg van valami békésen vonzó, rossz-társaságba-keveredtem!Crowley egyszerűen nem tartozik oda.
És kurvára kamaszok, és nem esik le nekik, hogy *egymáshoz* viszont tartoznak.
Szurkoljunk nekik fenyegető intenzitással.

GyilkosKoala írta...

Lucifer. Nagyon,de úgy komolyan. Te elvetemült. Már most annyira imádom. Crowleyt persze sajnálom meg minden és amit ezek csinálnak. Apám, az nem semmi. De szerintem a jó értelemben nem semmi. Egyszer vagy többször is kipróbálnék így élni. *motyog*
Egyébként i m á d t a m. Mondtam már? Nem. i m á d t a m.
"Találkozott emberekkel, akik Aziraphale-hez szóltak, miközben olvasott. Azok az emberek hibát követtek el."
Ez valahogy engem annyira megragadott, mert olyan ismerős ez a szituáció számomra is és Aziraphale /jaj ez a név. ouo" / valami imádnivaló és csodálatos és leírhatatlan és neked sikerült és zavar ha putypangokat szórok rád? Remélem nem <3
Köszönöm, hogy olvasgattam. ouo

Raistlin írta...

Petypang <3 Lucifer (a terveink szerint legalábbis) sajnos(?) csak ennyit szerepelt, de persze, a háttérben mindig ott van és kísérti szerencsétlen kőgazdag-de-jusztispunk démon-brigádot és Crowley privát és ambivalens rémvágyálmait.
Ennyire nagyon (mutatja, hogy nagyon) köszönöm a hozzászólást, és a hálám hasonló mértékű, amiért tetszett ;u;

p.s. Amióta úgy döntöttünk, hogy az angol környezetbe passzoló hitelesség révén Azi nevének eredeti formáját használjuk majd, képtelenek vagyunk visszaszokni a magyar átiratra, és ez aggasztó, pláne mivel az angol verzió TÉNYLEG kiejthetetlen.

Mitsuki írta...

Hogy ez a fene de hullámvasutazás a fejezeteken belül de megy mindenkinek ;) Ismét munyik lettek, és a motor meg plusz pont, remélem minél hamarabb nekem is száradni fog a tinta a motoros jogsin *bazsalyog* szóval az menő. És Csajkovszkij is menő.
Lucifer engem annyira a Gyilkosság misztériuma Luciferjére emlékeztet. Mindig azt csinálja amit akar, de azt tökéletesen teszi. Meg persze jó okkal, talán itt is azért, hogy próbára tegye magát. Egy rejtélyes csoda.
A könyvutalgatásokat meg egyem meg, nagyon jópofák lettek, várom ki tűnik még fel a gyorsan növő listán. Könyvekről meg, Aziraphale és a könyvei... tisztára olyan, mint mikor a húgom rajzol. Próbáljon meg valaki hozzáérni, addig volt ujja.
Rendületlen hódolatom továbbra is (és ne tessék asztalfiókba vágni mert. csak ne).

Raistlin írta...

MITSUKI, köszönjük szépen, hamarosan lehet a következő fel-le járatra is jegyet váltani :D (ne tudd meg, mi lesz itt a vége felé.)
Gratu a jogsihoz előre is! ;u;
Lucifert próbáltam közel tartani a gaimani ábrázolásához, hogy hitelesen hasson a karakter, meghajigálva fél mázsa közös és saját ötlettel és yami csókjelentével a misztérium/omens crossoverből mert az meg zseniális ahogy van és el kellett lopnom az első adandó alkalommal.

littlemissprimadonna írta...

Nem hiszem el, hogy képtelenek vagytok egy olyan történetet írni, ami alatt nem akarom háromszor falhoz csapni a telefonom. Nem hiszem.
Hjajj gyökszikéim!
Egyszer. Ígérd meg nekem, hog egyszer írsz egy fluffot is. Olyan fluff-fluffot, nem olyan Raistlin-fluffot, oké? *u*
Jah egyébként zseniális, csak siratom a pillanatnyi jókedvem ;)

Raistlin írta...

Ezennel ünnepélyes ígéretet teszek.
Egyébként ez egy humoros-romantikus, laza tiniregénynek indult.
Haha.
Hahahaha.
Ha.

LadyLoss15 írta...

Szűkölök. De úgy, mint egy kölyökkutya, akit éppen kínoznak. Mert kínzol. Amúgy előző héten kaptam kölcsön -véégre- egy barátnőmtől az Elveszett Próféciákat, és (a lehetőségekhez mérten) gyorsan elolvastam, alig várva, hogy végre olvashassam a fanficeidet róluk. És most megtehetem. Meg is teszem. Ezt tegnap este kezdtem, de csak az I. részig jutottam, ma jutottam csak el ide. Imádom. Ilyenkor mindig megbizonyosodok felőle, hogy jól választottam kedvenc bloggert. :) Elvarázsolsz. *.*
ui.: amúgy lógok egy tábla csokival
LL15

Raistlin írta...

Nagyon-nagyon szívesen learatnám a babérokat, de ezt a történetet hárman írjuk, Yamival és Riverrel közösen jómagam; viszont mindannyian örülünk neki, hogy eljutott hozzád a könyv, mert úgy kéne terjednie, mint a vírusnak, egyszerűen zseniális, és senki életéből nem hiányozhat [ellentétben a vírusokkal - a metaforáim minősége csak egy adott dokumentum keretein belül maradnak tűrhetőek, és ott se feltétlen]
(Mindkét lány Good Omens ficeit ajánlom amúgy, bár ezzel magam alatt vágom a fát, mert jobbak, mint én: violentxcupcake.blogspot.com és river-reverse.blogspot.com)

LadyLoss15 írta...

Köszi az ajánlásokat. :)) És tudom, hogy hárman írjátok. De ennek a résznek a legalján határozottan ezt olvastam: "ezt most meg végig én írtam".... ;)LL15

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS