a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. július 24.

LORD LAZARUS

X-men, WWII AU regény. A főszerepben Charles Xavier, angol-amerikai tiszt, néhai genetikus, gyakorló telepata és örökös aranyifjú, valamint kedvese, a zsidó származású Erik Lehnsherr, Auschwitzi fogoly, valaha autószerelő, valaha szerető fiú, valaha ember. Mágikus realizmus, romantika, dráma, horror és nanáhogy-vérbosszú a második világháború korában.
Kezdjük az elején.


L O R D   L A Z A R U S



“Herr God, Herr Lucifer
Beware
Beware.

Out of the ash
I rise with my red hair
And I eat men like air.”




I.



Ha jelen vagy ebben a világban (és ha itt vagy velem) kopogj, kérlek.
[Szünet.]
Erik?
[Szünet.]
Istenem, Erik…
[Szünet.]
Kopp.


* * * * *



A kísértethistória egy nyári napon veszi kezdetét Düsseldorfban. A beton felett futózápor párája lebeg, és napfoltok duzzasztják a pocsolyákat. Erik Lehnsherr a műhelye előtt ül egy hevenyészett lócán, a lábait hosszan kinyújtóztatva. Mellette az ereszen víz csorog végig, és ő lustán figyeli, ahogy a cseppek egy vödörbe koppannak sorra. A gondolatai aznap fátyolosak mind és riadtak, fel-felszakad benne valamiféle meghatározhatatlan és mindenkori balsejtelem, már-már kérkedő közönnyel. Rá akar gyújtani, a nyelve alatt szinte érzi is az olcsó dohány kesernyés marását, de még csak egy pillanatig - ezt mondja magának - az eget akarja látni a házak homlokzata felett, az elgördülő felhőket és a nap kíméletlen, kövér gömbjét.
Elmosolyodik. Kampós, görbe mosolya van, a fogai felvillannak. Most vöröses haját egy zilált mozdulattal hátrafésüli; ahogy az ujjai között átfutnak a vékony tincsek, tudatosul benne, hogy szenet kent beléjük és benzint, de a gondolat ahogy bevillan, úgy el is tűnik. Erik köhint egyet, még utoljára felhunyorog az égre, azzal dologra készen talpra áll és nyújtózkodik. A gerince porcain jóleső fájdalom fut végig a nyakszirtig. Megropogtatja a csuklóit is. Sárgássá koszlott atlétát visel, a rosszabbik nadrágját, hózentrógert és kitaposott bakancsot. Van valami dac ebben. Persze ha kérdik, azt mondaná, nem akarja a vasárnapi öltönyét a műhelyre pazarolni, de Charles-nak később megvallja majd, hogy különös örömmel tölti el, amikor a polgárok így látják, izzadtan és mocskosan, a zsidót a műhelyből.



Charles F. Xavier 47km/h sebességgel tart a történetünk felé egy automobilban, ami ilyen hangot ad ki: klang-klang-klang.



Erik még a garázsajtóban tétovázik, hüvelykujját a zsebébe akasztja, és egy eliramodó gondolat-foszlányt igyekszik utolérni, valami lebegő ruhákról, a szárítókötélről, ami a két ház között feszül, és a záporról - elfelejtette behúzni a kötelet, amikor esett, ez az, most eláztak megint, az édesanyja köntöse nem fog megszáradni estig. Erik az ajkaira harap, és utálkozva néz a nyirkos égre, nagyon kéne az a harapásnyi füst, ott van a cigaretta a légkulcs mellett, az asztalon, van még pár szál a tárcában, négy-öt talán - Charles ekkor elgázolja.
Erik még idejében elugrik.
Charles két kézzel markolja a kormányt.
- Mechaniker? - kiáltja túl a lefulladó motort. Erik szédülten bólint. - Meine automobile ist nicht richtig! Machen strange noises like KLANG!
- Beszél angolul?
- Ó, hála az Égnek. - Charles kipattan a kabrióból anélkül, hogy kinyitná az ajtót: egyszerűen átszökken a peremén, és hálás vigyorral kezet nyújt, két marokra fogja Erik olajos tenyerét. - Ön egy áldás, ön a megmentőm! Egy szót nem értek németül - no, párat igen, de hogy értelmet is verjek beléjük? Félre ne értse, lenyűgöző a nyelv, és az én veszteségem, hogy képtelen vagyok felfogni, hogyan működik! Ezt a kocsit sem értem! - Egy elkeseredett gesztust tesz a vajszínű Buick Sedan felé. Ebben a kerületben Erik még csak nem is látott hasonlót. Charles visszafordul felé, és ami azt illeti, Charles-hoz hasonlót Erik még sehol a világon nem látott. - Nagyon-nagyon fontos lenne, ha meg tudná szerelni, nem az enyém az autó; kölcsönkaptam egy kedves idegentől, és a szavamat adtam, hogy még ma este visszahajtok hozzá, de-
- Egy idegen kocsiját vezeti? - vág közbe Erik. Charles ámulva néz rá.
- Kiváló az angolja, barátom! Meg tudná nekem szerelni? Nagyon szépen kérem! Az úriember, aki a rendelkezésemre bocsájtotta, berlini illetőségű, és nekem fel-tét-len vissza kell érnem hozzá estig. Nála van a kutyám.
- Ránézek - mondja Erik, mert nem tud mást mondani. Charles a tenyerét összeillesztve hálálkodik:
- Ó, hálásan köszönöm!
Erik lassú léptekkel közeledik a kocsi felé, és megtorpan, mielőtt felhajtaná a motorháztetőt. A válla felett bizonytalanul Charles-ra pillant, gyorsan, mintha csak ellenőrizni akarná, valóban ott van-e. A férfi úgy áll ott, mint egy jelenés, az utca délibábos nyüzsgésében, olyan zakóban, amire Eriknek három havi munkája is kevés lenne, és olyan ujjatlan kesztyűben, amit szégyellne hordani.
Erik a fogai közt beszívja a levegőt. Felpattintja a motorháztetőt.
- Nem az öné az autó? - kérdezi megint. Egy pillantás, Charles az orrát ráncolja. Erik észreveszi a szeplőit, és Erik tudja, hogy súlyos hibát követ el ezzel. A tekintetét úgy kell elvonszolnia a férfi arcától.
- Nem, nem - mondja Charles ábrándosan, és az ujjait piros ajkaihoz illeszti, a körmét rágja talán, de alig egy pillanat múlva felocsúdik, és a történet száguld tovább. - Mivel hogy egyetemi hallgató volnék, ami azt illeti, Oxfordban, genetikát hallgatok, persze ez puszta, nos, formalitás talán? Származásomat tekintve ugyanis amerikai volnék, Westchester, New York állam. Gondoltam, a nyáron… - Itt a hangja megint elkopik, aztán új lendületet vesz, ahogy közelebb oldalazik Erikhez. A férfi csak a szeme sarkából látja: derékig van a munkában. - Szeretném - mondja úgy, mint aki komoly titkot oszt meg - hátizsákkal bejárni Európát; jó, persze, kofferem van, de ez részletkérdés, a lényeg, hogy egy fia vasam ne legyen: teljességgel ráutalom magam az emberek jótéteményeire…
Erik elhajol a motortól.
- Nincs önnél pénz? - förmed rá.
- Az ön szolgálatait természetesen megfizetem - tisztázza a férfi, és kinyúl a karja felé; Erik odébbhúzódik. - Márkában - teszi hozzá Charles, aztán, ahogy Erik ismét dolognak lát, felkönyököl a kocsi peremére. - Hol is tartottam? Ó, igen, az én nagy tervemnél! Mondhatom, valóban csodálatosan halad: mesés kalandjaim voltak, ahogy átvágtam Franciaországon és Belgiumon; egy kis kitérő Rómába, aztán talán Jugoszlávia következik, olyan izgatott vagyok!
- Lopott kocsin tette meg az utat?
Erik ezt valójában azért kérdezi, hogy elhallgattassa vége, Charles viszont a tenyerét összecsapva felnevet. Ez a legsilányabb és valahogy mégis a legőszintébb nevetés, amihez Eriknek valaha is szerencséje volt.
- Stoppoltam, potyautaztam, gyalogoltam vagy ledolgoztam az útiköltséget, ahogy adódott; még egy egészen rendkívüli pilótával is dolgom akadt. A berlini úrral a reggel elegyedtem szóba, és hát, igencsak büszke az autójája, volt olyan jó, hogy felajánlotta, elvihetem egy próbakörre, neki viszont munkába kellett indulnia…
- Ez elég valószínűtlenül hangzik - jegyzi meg Erik, aki nem állja meg, hogy közbe ne vágjon, bár megígérte magának, hogy semmit nem tesz hozzá ehhez a zagyva társalgáshoz. - Ha a rendőrség felkeresi, találjon ki egy jobb mesét.
- A színigazat mondom - esküszik Charles. - Becsület szavamra. Talán fantasztikusan hangzik, de higgye el, barátom, ha a valaki szívből kér segítséget, az emberek örömmel kihúzzák a bajból. Valamint, ha szabad megjegyeznem, rabulejtő személyiségem van.
- Rabulejtő - ismétli Erik.
- Úgy mondják, ugyancsak karizmatikus vagyok. Ön nem így gondolja?
Erik, figyelmen kívül hagyva a mézes mosolyt, levágja a motorháztetőt. Az nagyot csattan, és Charles ijedten megugrik.
- Arra céloz, hogy természetben szolgáltatja vissza a fizetséget?
- Ugyan, kérem. Bár a lehetőség elől többnyire nem zárkózom el. - Charles vet rá egy olyan tekintetet, amit nem tud mire vélni; szótlanul a férfi kezébe nyom hát egy gravírozott tollat. - Nocsak!
- Az öné?
- C.X., Charles Xavier, kétségtelen: az enyém! De honnét szerezte?
- A motorból.
Charles a homlokára csap. Bárki mástól a gesztus színpadiasnak tűnne.
- Kellett is nekem azon jelölni a térképet! Úgy sajnálom. - A bocsánatkérés látszólag a járműnek szól, Charles ugyanis megpaskolja, aztán Erikre sandít. - Mivel tartozom?
Erik mond egy összeget, szinte találomra. Ismét eszébe jutnak a nyirkos ruhák. Ki kell vasalni őket, az is pénz, befűteni értük a francba; és a cigaretta, csak pár szál van, azt sem ingyen adják. A kezét a nadrágjába törli, Charles pedig mélyen a zsebébe nyúlva, szinte szigorú arckifejezéssel vesz elő egy bőrtárcát, ami családi hagyatéknak tűnik.
Erikben egyre fokozódik a balsejtelem, hogy Charles arisztokrata.
- Ha lenne olyan jó, feltöltene egy kis benzinnel is? A biztonság kedvéért.
Erik biccent, a műhelybe sétál, a lába alatt porzanak a kövek. A garázsajtóból visszafordul, csak hogy végigmérje Charles-t, aki ismét azzal a bámész kifejezéssel áll, valahogy a testén kívül. Erik fütyül a kutyájának; Frida nem válaszol, aludhat valahol. A fémpolcok egyikéről levesz egy kannát, lóbálva viszi magával.
A lóbálást nem érti.
Lehet, hogy jó kedve van.
Charles bőre nagyon fehér a fényben. A haja tökéletes hullámokba sütve. Erik elmereng azon, mennyi lehetősége lehet rá egy állítólagos nomád túrán, hogy fodrászoltasson; másrészről, Charles nem olyan fickónak tűnik, aki sűrűn hazudozik, vagy aki rászorul arra, hogy csak kitalálja a kalandjait.
Erik pedig kitűnő emberismerő.
Feltankolja az autót. Charles szótlanul nézi, és ebben a némaságban van valami feszélyező; kíváncsiságot sejtet, mintha Charles őszintén fontolgatna valamit, amire nem mer vagy nem akar rákérdezni, és ez a valami Erikkel kapcsolatos. A férfi ledobja a kannát a földre, amikor végez, abban loccsan a maradék üzemanyag. Erik a karjával megtörli a homlokát, a könyökhajlatába hajtja a fejét.
- Akkor még rájön az összegre a benzin ára.
Charles egyszeriben lesápad. Erik nem tudta, hogy ez lehetséges.
- Hogy én milyen ostoba vagyok! Nem tudná kiszedni valahogy?
Erik azt mondja, nem.
- Annyira röstellem, nem lesz nálam elég valuta. Fonttal tud mit kezdeni?
- Igen, elrakhatom emlékbe.
- Borzasztóan sajnálom, na de… egy pillanat. - Charles feltartja az egyik ujját, és fintorog megint. Ez egy olyan ember arckifejezése, akinek egyszerre túlságosan is sok párhuzamos ötlete van, a nap huszonnégy órájában. - El kell ugranom a bankba, felváltom a pénzt vagy kikérn- no de oda autóval mehetnék csak; velem tart? De persze, dolgoznia kell, bár az útmutatása nélkül eltévedek, és megváratom; ha magam megyek, akkor meg felteszem, tartana tőle, hogy fizetség nélkül egyszerűen elhajtok, és színemet se látja többet?
Erik elsőnek valahogy azt akarja felelni, hogy nem szakadna bele a szíve. Zsebre tett kézzel áll, eltökélten, némán és kegyetlenül. Charles kínlódásában van valami sajátságosan bájos.
- Megvan! - jelenti ki végül a férfi, és elkezdi lehúzni a cipőjét. - Tessék, ezeket itt hagyom zálogba; őzbőr, kézzel készített; nélkülük aligha…
- Nem fogják beengedni a bankba.
- Akkor majd mástól kérek kölcsönt. - Charles a ballonkabátjából is kivetkőzik, és aztán, teljesen feleslegesen, lehúzza az ocsmány kötött kesztyűket. - Fogja - mondja -, sietek vissza. - Egy gondolattal később Erik gazdagodik egy mellénnyel és egy zakóval.
Egyszerűen nem jut szóhoz.
Charles mezítláb és ingre vetkőzve a volán mögé pattan, feltűri a mandzsettáját, a tükörben ellenőrzi a frizuráját, ad egy mosolyt magának aztán egy mosolyt Eriknek, dudál, és az ülésen hátrafordulva kitolat.
- Rögvest visszatérek, hozhatok önnek valamit?
- A pénzemet - vágja rá Erik.
Charles elszáguld mellette.
- Ha már úgy is arra jár... - kiált utána Erik egy kezdődő sértést, de aztán hagyja a fenébe. Szíve szerint leejtené a holmiit a földre, és rájuk is tiporna, de helyette a fogait összeszorítva beviszi őket a műhelybe, és egy félig szétszerelt motorkerékpár nyergére halmozza. Elhaladtában csen egy szál cigarettát az asztalról, a szájába veszi, de nem gyújtja meg: felsiet a nyikorgó vaslépcsőkön, és aztán a közös szalon ablakán kihajolva próbálja beorsózni az elázott ruhákat.
Az emeletről hallja az édesanyja köhögését. A málló vakolatú plafonra bámul, a foghíjas csillár környékére, kezében egy kosárnyi ruha.
- Istenem, én... - motyogja. A mondat félbe marad. - Frida!
A dobermann csak felkel a vackáról, és felé fut, a körme csattog a csupasz parketten. Le kéne vágni. Megpróbál felugrani Erikre, aki magasra tartja a ruháskosarat.
- Ül! - Frida engedelmeskedik. Erik a lábával oldalba noszogatja, hálaképpen. - Menj fel mamához.
A szuka lesunyja a fülét, és farkcsóválva elindul. Erik utána szól:
- Frida? Charles Xavier egy ámokfutó vadbarom!
Végre kimondta.  



Mire az ámokfutó vadbarom visszatér, Erik már kiterítette a kandalló elé a ruhákat, kedélyesen gyűlölte magát a figyelmetlensége miatt egy sort, elszívta a maradék cigarettáját és fogadott két ügyfelet. Jóformán el is feledkezett Charles-ról, helyesebben, megfeledkezett róla, mi az a valami a tudta peremén mocorogva, amikor Charles tutulva behajt a műhely elé. Erik ekkor épp egy autó alatt hever, és keményen bevágja a fejét riadalmában.
- Meghoztam! - trillázik Charles.
- Kit rabolt ki? - Erik előkúszik a kocsi alól, némileg dicstelenül. Charles különös arccal figyeli, aztán megrázza a fejét és elmosolyodik.
- Az maradjon az én titkom. - Kacsint hozzá, és rongyos bankjegyeket kínál Erik felé. - Még egyszer, lekötelezett. Az adósa vagyok.
- Már nem.
- A türelméért mindenképpen.
- Ott a holmija.
- Hálásan köszönöm. - Charles a motorkerékpárhoz sétál, és Erik a szerelendő autó karosszériájának támaszkodik, a kezét karba fonva.
Van valami abban, ahogy Charles jár.
A férfi felgombolja a galambszürke mellényt, megigazgatja magán az illő zakót, és dudorászni kezd: egy könnyű, idegen dallam, ami egyszerre elhal az ajkain, és Erik felé pillant.
- Gyönyörű város Düsseldorf, hát nem?
- Nem ronda.
Megint jön az a kifulladt kis kacaj, és Charles átszánt a haján.
Nem úgy fest, mint aki indulni készül. A felfüggesztett gázlámpa lángjába bámul: éji rovarok donganak körötte.
- Igazán - mondja -, arra mondjuk nem számítottam, hogy ilyen hűvös legyen.
- Ühüm.
- Az éghajlat, úgy értem. Gyakran esik?
- Néha esik.
Charles felelni készül valamit, tántoríthatatlanul és rettenthetetlenül, aztán felkapja a fejét.
- Nahát! Ő meg kicsoda?
Erik feleszmél a lépcső recsegésére, és bosszúsan a combjára vág.
- Frida!
Frida átszökken az utolsó két fokon. Mentségére legyen mondva, bűntudatosnak tűnik.
- Hát ki ez a gyönyörű, gyönyörű kislány? Hát ki az én legszebbem?
- Ne közelítsen hozzá, harapós -- Frida! Fekszik!
A kutya engedelmeskedik. Charles nem, megbabonázottan guggol a véreb elé.
- Na szervusz, te! Mi járatban? - A tenyerét tartja felé. Frida megszaglássza, aztán oldalra hajtja a fejét. Charles megenged magának egy győztes kis vigyort, és átdörgöli a füle tövét az ujja bütykeivel. - Ezt szereted, ugye? Na ki az én pajtim?
- Nem szereti az idegeneket - próbálkozik Erik erőtlenül. - Házőrző.
Charles már javában ölelgeti.
- Aww, te szépséges! Ha bemutatnálak az én Professzor Puddingtonomnak, hát teljesen beléd lenne szerelmesedve, képzeld. Képzeld-képzeld-képzeld.
- Professzor Puddington - ismétli Erik elhűlve. Charles hanyatt dől, és hagyja, hogy Frida fölé másszon, végignyalva az arcát.
- Pfúj! Megadom magam! - Átkarolja megint, és a talajról kommentálja: - Puddington az én remek kis kutyám.
- Milyen fajta?
- Walesi corgi, nyolc éves.
- Az az a korcs tacskófattya? - Erik nem finomít a véleményén. A kutya legyen fajtiszta, hasznos és erős. Charles gyakorlatilag egy plüssállatot tart. A francba, a corgiknak még lábuk is alig van. Charles nevet, és feltápászkodva leporolja a tenyerét. Frida már rajongva köröz körülötte.
- Tacskófattya, ez tetszik! Hát miket nem mond a te gazdid, ugye, Frida, Fridám? - Csípőből lehajolva dögönyözi megint. Frida lihegve és laposan pislogva élvezi.
- Áruló - dünnyögi Erik.
- Pardon, kedves?
- Erik Lehnsherr.
- Kedves Erik Lehnsherr. Micsoda csodálatos neve van, igazán illik magához! Mit jelent pontosan?
-Földbirtokos. Igazán nem illik hozzám.
Charles körbekémlel a garázsban; a pillantása elréved, aztán azt kérdezi:
- Nincs itt valahol egy labda, ha szabad tudnom? Szeretnél labdázni, kislány? Kutyus, kutyus, kutyus.
- Fridának már ideje aludnia - mondja Erik, és Charles a kezeit feltartva kiegyenesedik.
- Ó, jaj! Milyen modortalan vagyok! Rögvest el is tüntetem magam. Viszlát, Frida. Pacsi?
- Nem tud felesleges trükköket. Geh schlafen, Frida!
Frida egy utolsó nyálas puszival magára hagyja Charles-t, és büszkén baktat fel a lépcsőn. A férfi bazsalyogva utána bámul, és int neki búcsúzóul.
- Igazán gyönyörű ez a maga kutyája, Erik.
Erik gúnyosan horkant.
- Megvolt az az érzésem, hogy tetszik magának.
Charles elővarázsol egy élére vasalt keszkenőt, és megtörli a kezét. Még mindig nem indul a kijárat felé; a talajt mustrálva kérdi:
- Volna kedve meginni velem valamit?
- Még dolgozom.
- Holnap akkor? - Visszasüllyeszti a keszkenőt a zsebébe, és mosolyog. - Gyerünk! Ön biztos kívülről tudja a legjobb kocsmákat a környéken!
- Aligha. Örvendtem a szerencsének, Mr. Xavier.
- Kérem, Charles.
- Kérem. - Erik félreáll, egy nyomatékos gesztussal. Charles a fejét leszegve indul előre, de a garázsajtótól alig pár méterre megtorpan.
- Csupa csudát hallani a német sörről, tudja - mondja. - Szívesen meghívom magát bármikor.
- Nem alkalmas.
Charles hunyorít, és cinkos vigyorra húzza a száját.
- Azért szereti a sört?
- Nagyon is. Csak nem alkalmas.
- Sehogy se tudom elcsábítani, ugye? - A vigyora kiszélesedik. Erik felszusszant, és az utca felé fordul. A tócsák már felszáradtak, a lámpák fénye felhunyorog a házak falán. A nyári este hűvös és könyörtelen.
- Maga egy abszurd fickó, Charles.
- Köszönöm.
- Nem bóknak mondtam.
- De azért kedvel engem, ugye? No. Egy kicsit?
Erik vállat von.
- Nem is ismerem. - Felé fordul megint, és állja a tekintetét. Charles meginoghatatlan.
- Feltétlen erre kell majd látogatnom megint, hogy megismerkedhessünk.
- Kötve... Nem hiszem.
- Erik, mi csodálatos barátok leszünk. - Charles hangja már egészen mély és puha, mintha egy közös tréfa szavait ismételné. - Auf Wiedersehen!
- Ja. - Megrázza a felé kínált kezet. A férfi bőre lágy, a szorítása határozott. Charles kissé közelebb húzza magához.
- Erik Lehnsherr, az ott egy mosoly volt?
Erik elengedi a kezét, és vigyorogva ingatja a fejét.
- Maga abszurd! - ismétli. A hangsúlya egészen más. Charles felkacag, aztán hátralép, és egy komikus gesztussal tiszteleg talán; két ujját a halántékához érinti, azzal sarkon fordul, és ringó léptekkel vág át a kihalt út macskakövein. Erik utána néz, aztán a fejét csóválva levonja a garázsajtót.  
Egy pillanatra megszédül, majd kihúzza magát.
- Jól van - motyogja. - Jól van.
A kezét letörli a nadrágjában, és a közeli munkapultról felemeli a fém szerszámosládát.
Nem igazán kell kinyúlnia érte.
Elmerengve fütyül.
Könnyű, idegen dallam.


* * * * *


[Charles tekintete fakó, a szemei véreresek. A tolószék karfájára markol. A keze remeg, ahogy hátragördíti a fejét, egy torz mozdulattal.]
A falon vörös feliratok
voltak.
[A feje oldalra bicsaklik. A keze remeg és remeg és remeg.]
- Augen auf, ich komme. Augen auf. Augen auf, ich komme.
[Amikor megszólal, nem a saját hangján beszél.]
A falon
vörös
feliratok
voltak
A fal bádogból és a szavak vérből
AUGEN AUF, ICH KOMME


Az ajtón
kopogtatnak. 



következő fejezet >>
komment: JA // nein
a regény témáját, ötletét, címét és mottóját adó költemény
sylvia plath "lady lazarus" c. költeménye,
mely teljes hosszában elérhető angolul és magyarul [i t t]

a kutyák ötletét köszönöm [hackedmotion]nek
montázs, szöveg, felelősség meg ilyesmi saját 

23 megjegyzés:

666rytus írta...

(ejnye no Raistlin, te mikor alszol?!)
A könnyed, évődő hangulat után az utolsó bekezdés olyan érzést kelt, mint egy hirtelen kitört kocsmai verekedés első áldozatának lenni...
Derült égből jobb horog azután K.O.
Csárlsz egy csábító, Csárlsz Kszávijer egy provokatív alattomos kis....(miközben lágy dallamot sodor a szél tova)....odavagyok magáért! A fekete hajáért. Egyetlen egy szaváért, mosolyáért....

GwenPage írta...

Jóég, kimászom az ágyból és látom, hogy Raistlin frissított és vááá, de király ~
Egek. Hát ez valami istenien jól sikerült, és máris olvasni akarom a folytatást *-* Charles, annyira jól ábrázolod, boszorkányosan tökéletesen hozod őt is, Eriket is, a kutyás résznél pedig nagyon jót derültem.
A vége pedig ütött.
(ami meg a németet illeti 11 éve tanulom de még mindig képes túljárni az eszemen, csúnyán)

Siroetta írta...

Cherik történet kutyákkal megspékelve *o* *a földre veti magát és boldogságrohamot kap* Istenem, te vagy a legjobb :D Minden egyes sorát imádtam, még a német sorokat is, pedig azokat nem is értettem T.T (még egy ok, hogy új nyelvet tanuljak meg)
Erik karakterábrázolása különösen tetszett, de Charles is... viszont Erik *fangirling*
Köszönömköszönömköszönöm, most ezzel feldobtad a napom, ami elég silányul indult :D

Raistlin írta...

RYTUS, ez a titkom. Soha nem alszom.
És annyira nagyon szépen köszönöm ezt a gyönyörűgyönyörű kritikát, megvigyorogtam mert - oké szóval most kertem fel, húsz perce, van annak ára, ha az ember csöndben és sötétben szeret írni.
Bár kissé nyugtalanító csöndben és sötétben olyasmiket írni mint a záróbekezdés.
Egyefene.
u.i. ha még csak Csárlsz Kszávijer lenne, de Csárlz Igzeviör. Egy két lábon járó/keréken guruló nyelvtörő a fickó.

Raistlin írta...

GWEN PAGE, őrülten megkönnyebbültem, mert nagyon aggódtam a karakterábrázolás miatt - bár ez nem teljes AU, hiszen ugyanabban az univerzumban vannak, csak idősebbek a világháború idején (és ez majd változtat jó sok dolgon), mégis, a megváltozott körülmények miatt nekik is változniuk kell, és sosem lehet tudni, ez mennyire lesz (baromiradurván) zavaró.
Nagyon szépen köszönöm!

Raistlin írta...

SIROETTA, nagyon-nagyon köszönöm! A német részeken meg illene feltüntetnem valahol, de igazából a hangzásra építek ezeknél a jeleneteknél (ha film lenne, nem feliratoznám) így a konkrét jelentés nem számít; persze bosszantó lehet - Charles első megnyilatkozása gyakorlatilag halandzsa, ami arra irányul, hogy az autója nem működik, és Erik autószerelő-e, mindezt botrányos nyelvtannal és kiejtéssel; a geh schlafen, Erik parancsa Fridának "indíts lefeküdni" (a kutyához végig németül beszél, logikusan, de ennél a résznél úgy is hagytam, hogy érzékelni lehessen a hirtelen elidegenülést); a végső "augen auf, ich komme"-ről pedig még ki fog derülni egy ponton (egy távoli ponton) mi a fene az ott az a jelenet ott, a szöveg jelentése mindenesetre a bújócskákból ismert "szemeket kinyitni, itt jövök" (a magyar "aki bújt, aki nem, jövök" megfelelője)

Ria írta...

Szia,
Ohóóó egy Mechaniker Erik, hmmm. És a német sorok, még jó, hogy pont németezés után ültem le elolvasni :D
Hát, mindenesetre várom a folytatást. Amúgy Charles nagyon jól van hozva.
Üdv:Ria

Ria írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Raistlin írta...

RIA, nagyon szépen köszönöm :D Én becsülettel megvallom, hogy a némettudásom Charles szintjén áll, de nyelvésztanoncként juszt sem hagyom, hogy kifogjon rajtam.

A regény létének minden oka és értelme az, hogy láthassuk lelki szemeink előtt Michael Fassbendert atlétában autót mosni. Akarom mondani történelmi tanulságos, lélektani drámák, elpusztíthatatlan szerelmek.

És nagyon-nagyon sokat jelent, hogy Charles megtalálta szerintetek a helyét ebben az univerzumban ;u;

D.L.L. írta...

Azért szeretem az ilyen nagyon-AU-kat mert a fandom alaposabb ismerete nélkül is tökre lehet élvezni őket. Persze azért biztos ad hozzá sok pluszt.
De nekem így is tökéletesen megfelel eddig, mert WWII és az asfdhklj szóval igen, amúgy háborúkat fanolni tökre nem morbid. Szóval kérem a folytatást.
Ja és külön kiemelném ezeket az apró kis szeretetmorzsákat, a közvetlen párbeszédeket, meg a kutyát, mert pont azt imádom az ilyen vészterhes időkben, hogy ezek az apróságok mindig megmaradnak.

Raistlin írta...

DLL, üdv a fedélzeten ouo Igyekszem úgy írni, hogy érthető legyen nagyobb közönség számára is, csak...aztán ne lepődjenek meg, ha Erik fémet mozgat az akaratával és Charles olvas mások gondolataiban/hipnotizálja őket/egyebek :D
Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet, és köszönöm a hozzászólást!

Dragda írta...

Utállak, most már tényleg. Szívem minden összetört szilánkja téged utál.

Az Istennő kegyelmére, hát hogy lehet így befejezni egy fejezetet? Hát hol a folytatás, te tintamágus, anyaszomorító, szívfacsaró, könnyzápor-fakasztó, te...

Mindamellett imádlak, de rohadjá' már meg, hogy mit művelsz a srácokkal...

Halkan súgja, míg elvonul, hogy pityogjon egy sort : Imádatos tollforgató, tessék folytatni hamaaaaar...

Raistlin írta...

hééé, nem ér, ez idáig tiszta fluff



idáig


tiszta


fluff.

Dragda írta...

Ezzel a fejezetkezdéssel? Ezzel a fejezetvéggel?

H.O.L.?

Ha a keret nem lenne, aláírom, fluff. De már túl jól ismerünk és tudjuk előre, hogy ez még bitangul fog fájni, így már most is fáj...

Szóval visszamegyek előre szenvedni, hátha később nem lesz annyira rossz (húde, szeretek hazudni magamnak, húde szeretek).

És megyek olvasok valami übernyálas Snarry PWP-t, hogy el merjek aludni...

Tovavonszolja magát, közben suttog: Folytatáááááást, hamaaaaaar...

Raistlin írta...

készülget szorgosdadan
de ha rám hallgatsz, kiélvezed, amíg még legalább a 95%-a aljas fluff 。◕‿◕。

Mary Wolf írta...

Charles karaktere nagyon tetszik. Olyan kis huncut! =D És Erik, mint egyszerű autószerelő hmmmm :3 A köztük lezajló párbeszédek meg egyszerűen zseniálisak. És már előre félek, hogy mibe fognak belekeveredni ezek ketten. És hát éljenek a corgik, mert hát ISTENEM, zabálni valóak, pont mint ezek ketten együtt! OTP! ><

Raistlin írta...

MARY, nagyon örülök, hogy szimpatikus a kis kekec (◍•ᴗ•◍)❤ lehet fogadásokat kötni, Erik mikor adja be a derekát - mert hogy Charles nem adja fel az ostromot, az egyszer biztos. A következő fejezetre teljes fegyverzettel készül, mosolyok, alkohol, corgik, és azok a fene simulékony dumái.

Celia írta...

Raistlin! Már sejtettem, hogy telepata vagy, de most bebizonyosodott! Mindig tudtam, hogy az vagy! (Emígy sajnálom, hogy eddig ne írtam, de rengeteg volt a dolgom, nyáron is, tinédzserként)
Imádom Charlest és az huncutságát. Erik - Erik viszi a pálmát! Kutyákért külön köszönöm.
A német sorok, a német sorok... nagyon jók! Főleg, hogy értettem is.
Angst rohamra ugye készüljek fel?

Raistlin írta...

mutant and proud! *a fejébe nyomja a cerebrót*
nagyon-nagyon szépen köszönöm a kedves kommentet, feldobta a napomat ouo

Anonima írta...

Újra és újra őlsz! Várom a folytatást! / elhagytak a szavak....

Raistlin írta...

örülök, hogy tetszett~!

jederanalexa írta...

Szia! Ez nagyon tetszett! Charles olyan kis esetlen. Jajjj! Eriket meg halára idegesítette, de valami mégis vonzotta benne... Már most imádom! Megyek is olvasni. :D

Raistlin írta...

Jajdeegyelekmeg ouo Köszönöm szépen, remélem, a folytatás is tetszeni fog ;u;

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS