a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. június 12.

Sorok, amik felpofoznak

 ...és hasba öklelnek, gyomorszájon vágnak, aztán egy elegáns piruettel átszökkennek rajtad. Irodalmi ajánló Emi kérésére. Próbáljuk meg.
(zárójeles tisztázandók: kedvenc könyveket választani echte lehetetlen. Vannak könyvek, amik a kedvenceim voltak, és ifjú és bohó fejjel imádtam őket, de ma már nem élvezném őket ugyanúgy. És vannak könyvek, amikről tudom, hogy a kedvenceim lesznek, de még csak a kindlémen várakoznak. Ez tehát egyáltalán nem egy átfogó ajánlás, és rengeteg cím szerepelhetne még itt - kedvcsinálónak viszont összegyűjtöttem pár meghatározó regényt, drámát, novellát, esszét és verset a nyárra, amit a helyetekben nem vinnék a strandra, ha csak nem akarjátok halott szemekkel bámulni a Balatont napszálltáig.
megjegyzés: nem szeretem előre tudni/elárulni egy könyv cselekményét, témáját, műfaját vagy egyéb hasznos adatait, szóval ez így most érdekes lesz.)

REGÉNYEK


CHUCK PALAHNIUK - INVISIBLE MONSTERS (LÁTHATATLAN SZÖRNYEK)

"Még valami: nem számít, mennyire szeretsz valakit, hátra fogsz lépni, amikor a vérük kúszni kezd a cipőd felé a parketten."

Ez a könyv minden ajánlómban és minden harmadik gondolatomban szerepel. Az előttem ülő lány olvasta még gimnáziumban; szünetben unatkoztam, levettem az asztaláról, belelapoztam. Az első mondat, amit megláttam, ez volt: "A madarak megették az arcomat."
Onnantól fogva rendszeresen elloptam tőle a kötetet. Sosem jegyeztem meg, hol tartok, csak kinyitottam valahol, és ittam a sorokat. Egyszer rajtakapott, és kölcsönbe adta. Azóta két saját példányom van, az egyik polcon, a másik szívben. Megváltoztatta az életemet. 






JOSEPH HELLER - CATCH-22 (A HUSZONKETTES CSAPDÁJA)


"Önök amerikai tisztek.
Nincs a világon
még egy hadsereg,
amelynek a tisztjei ezt
elmondhatnák magukról.
Gondolkozzanak el ezen."
A "what should I read next?" program adta ki nekem; megvolt a könyv itthon, lementem a nappaliba, lehúztam a polcról, cinikusan belelapoztam. Elolvastam az első sort. Leültem a földre. Estig ott ültem.
"Amennyire Yossarian vissza tudott emlékezni, türelmes mosollyal kifejtette már Celvingernek, hogy mindig vannak, akik merényletet koholnak az élete ellen. Vannak emberek, akik nem törődnek vele, azok gyűlölik őt, és azon mesterkednek, hogy kinyújtóztassák. Azért gyűlölik őt, mert ő asszír. De még csak egy ujjal sem érhetnek hozzá, mondta Celvingernek, mert neki ép testben ép lelke van, és erős, mint a bivaly. Hozzá sem érhetnek, mert ő Tarzan, Mandrake, Flash Gordon. Ő Shakespeare Vili. Ő Kain, Odüsszeusz, ő a Bolygó Hollandi; ő Lót Szodomából, ő a Mesebeli Királyfi, ő Csipkerózsika, ő a csodálatos Z-247-es alapelem. Ő a...
- Őrült! - sivalkodott közbe Clevinger. - Az vagy! Őrült!
-... végtelenség. Valódi nagyágyú, jóért jóval fizető, acélöklű aranypofa. Én vagyok a bona fide szupraman.
- Szupraman? - kiáltotta Clevinger. - Szuperman!
- Szupraman - javította ki Yossarian.
- Hé, hülyék, hagyjátok abba - könyörgött Nately zavartan. - Mindenki bennünket bámul.
- Őrült vagy - harsogta Clevinger izzón, szemé elfutotta a könny. - Jehova-komplexusod van.
- Hiszek, hiszek: mindenki Nathan.
Clevinger gyanakodva húzódott vissza szónoklata csúcsáról.
- Ki az a Nathan?
- Melyik Nathan? - érdeklődött Yossarian ártatlanul."
(ford. Papp Zoltán)


SALMAN RUSHDIE - MIDNIGHT'S CHILDREN (AZ ÉJFÉL GYERMEKEI)
"El kell hinned nekem, hogy darabjaimra esem. Nem metaforikusan értem; nem valami ócska rejtély nyitja ez, sem pedig holmi melodramatikus, ragaszkodó rima a szánalomért. A szó legszorosabb értelmében porladok el, lassan csak, bár már mutatkoznak jelei az elkerülhetetlennek. Csak arra kérlek, hogy fogadd el (amint én is elfogadtam) hogy hamarosan (hozzávetőlegesen) hatszáz és még harminc millió aprócska, névtelen, és szükségszerűen tudatlan porszemmé rebbenek." (saját ford.)

Saleem Sinai India függetlenné válásának idején születik, órára pontosan: éjfélkor. A vele egyidőben világot látott gyerekek mind mágikus képességekre tesznek szert. Saleem elbűvölt élete jóval azelőtt veszi kezdetét, hogy lenyelné első lélegzetét: Salman Rushdie Booker-díjas kötete az ezeregyéjszaka meséinek lebilincselő hagyományait felélesztve mondd el egy és ezer kegyetlenül gyönyörű történetet, egyetlen fiú életével.


JOHN FOWLES - THE FRENCH LIEUTENANT'S WOMAN (A FRANCIA HADNAGY SZERETŐJE)

"Ha engedetlenné válnak: csak akkor kezdenek el élni a karaktereink, a történetünk."

Fowles könyve a viktoriánus aranykorról szól.
Meg a darwinizmusról.
A Rejtélyes Hölgy mítoszáról.
Kárhozatról.
És Fowles könyve mindenekelőtt Fowles könyvéről szól, a metafikció gyöngyszemeként: a könyv sorai saját magukra támadnak, és felemésztik a valóságot, amit megteremtettek, hogy egy újabbat öklendezzenek fel. Serceg a lap, kattog a klaviatúra, és kifutnak a betűk, elkopik a történet, ha nem kapsz utána: fel kell fognod, hogy soha nem létezett, hinned kell, hogy az egész csak mese, és mégis újra és újra átver: a karakterek élnek és lélegeznek - aztán fuldokolni kezdenek, és az író és az olvasó: tehetetlenek.

ANTHONY BURGESS - A CLOCKWORK ORANGE (MECHANIKUS NARANCS)

"Ja, kinn járt az űrben frankón, ismerem az érzést, kipróbáltam én is, mint mindenki más, de abban a szent pillanatban arra gondoltam, gyáva egy véscs ez mégis, Ó testvéreim. Ott döglik az ember miután megitta a jó öreg malakót, és az a műszlje támad, hogy minden valahogy a múltban zajlik, amit lát maga körül. Mert vígyeli frankón az egészet - az asztalokat, a sztereót, a lámpákat, a bigéket meg a málcsikokat -, de csak úgy, mintha az egész véscs valamikor régen lett volna, nem most. Az embert, hogy úgy mondjam, hipnotizálja a bakancsa vagy a cipője orra vagy éppen a kisujja körme, ugyanakkor az az érzése, mintha valaki elkapná a nyakát, és rázná, mint a macskát. Rázza, rázza, míg semmi se marad belőle. Elveszik a neve, a teste, elveszik ő maga, de fütyül rá, csak gubbaszt, míg a bakancsa vagy a körme meg nem sárgul, és tovább nem sárgul egyre sárgábbra. Aztán a fények egyszercsak széttörnek ezermillió atomra..." (ford. Gy. Horváth László)
 A filmborítót mellékeltem. A könyv még jobb, mint a film. Ami azért valami.


ROBERT A. HEINLEIN - THE MOON IS A HARSH MISTRESS (A HOLD BÖRTÖNÉBEN) 

"Nincs olyan ebéd, amit ingyen adnának."

Az emberiség gondol egy nagyot, és elkezdi a Holdra hajigálni a fegyenceit. A kitelepített rabok generációk óta élnek ott, és földalatti városaikban munkálkodnak csendes kiszipolyozottságban. Aztán a szuperkomputer, Mycroft Holmes, önálló tudatra ébred.

Amikor a professzorom azt mondta, hogy ez lesz a legjobb könyv, amit valaha is olvasunk majd, szkeptikus voltam. Erős múltidő. Rangsorolni nem tudok, de a sci-fik közül kétségtelenül ez az abszolút kedvencem, és forradalmasította a világnézetemet. Szó szerint.

u.i. a Starship Troopers-t is nagyon ajánlom tőle, ha nagyon érdekel, miért háborúzik az emberiség még a 21. században is. A válasz egyetlen sor lesz. És hirtelen érteni fogod.


STEPHEN KING - MISERY (TORTÚRA) 

 "Paul Sheldon used to write for a living. Now, he's writing to stay alive."

Gyáva ember vagyok, úgyhogy mindig is kerültem Kinget. Ezen kívül még csak a Ragyogást olvastam tőle, de a Miserynél volt az a pillanat, hogy feltekintettem a lapok közül, és azt motyogtam magam elé, hogy "ez a fickó egy zseni." Ha King még nem a kedvenced, ezek után az lesz. Ha King már a kedvenced, ne hagyd ki az életművéből ezt a kötetet.

A történet egyszerű. Paul Sheldon sztáríró, romantikus regények filléres szerzője, aki milliókat kaszál. Egy részeg éjszakán balesetet szenved. A robosztus Annie rángatja ki a romok közül, és felismeri benne bálványozott íróját. Tolószékbe ülteti. Ha Paul túl akarja élni a találkozást, írnia kell.




NEIL GAIMAN - AMERICAN GODS (AMERIKAI ISTENEK)

"Még a semmi sem tarthat örökké."

A könyv, ami halhatatlanná tette Neil Gaimant.

A Könyv, nagybetűvel.

 A ha-valamit-elolvasol-Gaimentől-akkor-ez-legyen-az-könyv.

És a ha-már-elolvasod-figyelj-oda könyv, mert létezik egy szűkített és egy bővített kiadás; az "unambriged" vagy "author's preferred text" feliratot keresd a borítón 900 oldal iszonyú varázslatáért. Majd búcsúzz el a szeretteidtől, mondd le minden programod, helyezkedj kényelembe, és kezdj el olvasni. Aztán kapaszkodj.




TERRY PRATCHETT & NEIL GAIMAN - GOOD OMENS: THE NICE AND ACCURATE PROPHECIES OF AGNES NUTTER, WITCH (ELVESZETT PRÓFÉCIÁK)


"- Meg van írva! - morajlott Belzebub.
- De valahol másutt talán máshogy van megírva - mondta Crowley. - Valahol, ahol nem tudod elolvasni.
- Nagy betűkkel róva - bongta Aziraphale.
- Aláhúzva - tódított Crowley.
- Kétszeresen - bódított Aziraphale."

Ha nem vagy hajlandó megbocsátani Gaimannek, amit az Amerikai Istenekben művelt veled, akkor engedd meg, hogy Pratchett és ő kiengeszteljenek egy kis* humorral. Ez a legviccesebb könyv, amit valaha is olvasni fogsz. Ez az a könyv, amin akkor is ugatva, nyerítve és röfögve fogsz röhögni, ha elvből megveted a vicces könyveket. És miután lihegve becsuktad, magad elé meredsz majd, és azt mondod: "na álljunk csak meg egy pillanatra..."**



* értsd: hektárnyi
** vagy valami hasonlót, amivel kifejezed, hogy a humor alatt ott volt végig egy üzenet, ami egyszerre gyomorszájon vág, és te gúvadtan bámulsz tőle magad elé. és boldogan. és félve. nagyon fogsz félni.

MIHAIL BULGAKOV - Мастер и Маргарита (A MESTER ÉS MARGARITA

 " - Maga nem Dosztojevszkij - mondták a polgárok Korovjev bűbája alatt.
- Nos, ki lenne a megmondhatója?
- Dosztojevszkij halott - mondták a polgárok, de valahogy kevés meggyőződéssel.
- Tiltakozom! - rikkantott Behemót. - Dosztojevszkij halhatatlan!"


Ha elbliccelted a kötelezők közül, még nem késő.  Ez a könyv el van átkozva vagy el van bűvölve, de minden egyes újraolvasásnál változik. Abszurd humor, teológiai vágta, történelem- és társadalomkritika, horror, szerelem, szemfényvesztés és varázslat Moszkvában és a pokolban. Csak itt, csak most, csak önöknek; és újra, és újra, és újra.



JEAN COCETAU - LES ENFANTS TERRIBLES (VÁSOTT KÖLYKÖK)

"- Miféle zubbonyt öltsek, ha el akarom rejteni szívem mázsáját?
- A szíved túl nehéz. Ez örökkön látszani fog.
Jacques ismét elkomorult. Tudta, hogy minden anyaszülte férfinak kötelessége követni a divatot, de szíveket többé senki sem hordott."

Ez a könyv mérgező.

VIRGINIA WOOLF - MRS. DALLOWAY

"Tehát mindenki magára hagyta őt. Az egész világ egyre azt zúgta: öld meg magad, öld meg magad a kedvünkért. De miért is ölné meg magát az ő kedvükért? Az étel finom volt; a nap meleg; és hogyan szokás egyáltalán nekifogni az öngyilkosságnak? Konyhakéssel, rútan, tócsányi vérrel, - vagy szorítsa a gázcsőre a száját? Túl gyönge volt; a kezét is alig tudta felemelni. Ráadásul, most, hogy egyedül volt, sorsára hagyva, csak magában, mint mindazok, akik halni készülnek, magányosan, volt ennek valami luxusa, ennek a fene izolációnak; afféle szabadság, amit nem ismerhet az, aki bármihez is ragaszkodik."

Virginia Woolfba egyszerűen beleszerelmesedik az ember. Modern szerző, az elsők közül, akik tényleg meg tudták valósítani a tudatfolyam-technikát, feminista, a korai leszbikus- és meleg társadalom szószólója, tragikus élettörténettel és valami átkozott, misztikus, megdöbbentő tehetséggel. És még sem gondol erre az ember a Mrs. Dalloway olvasása közben.

Ez a regény egy zivatar, átsöpör rajtad és csak a hideg marad utána; szürke, nyirkos és fojtogató, és szomjazod minden sorát.


AGATHA CHRISTIE - THE MIRROR CRACK'D SIDE TO SIDE (A KRISTÁLYTÜKÖR MEGHASADT)

"- Szinte megkövült a pillantása - mondta Mrs. Bantry, a szavakkal küszködve -, mintha valami olyat látna... ó, istenem, milyen nehéz körülírni a dolgokat. Emlékszel a Shalott kisasszonyá-ra? "A kristálytükör meghasadt: >>lesújt a végzet!<<; így riadt Shalott kisasszonya." Szóval, valahogy így nézett ki. Manapság megmosolyogják Tennysont, de a Shalott kisasszonyá-tól mindig összeborzongtam fiatalkoromban, sőt még most is.
- Megkövült a pillantása - ismételte Miss Marple elgondolkozva."
(ford Veres Júlia)


Agatha Christie-t nem kell bemutatni: a krimi királynője olyan zseniális munkákkal, mint a Tíz kicsi néger, Hétvégi gyilkosság, Halál a Níluson, Gloriett a hullának vagy A kutya se látta - csak hogy a kedvenceimet említsem; és bár általában a Poirot-történeteit szeretem jobban, a Kristálytükör... már-már viktoriánus horrora teljesen lenyűgözött. Ha már viktoriánusok...

CHARLES DICKENS - GREAT EXPECTATIONS (SZÉP REMÉNYEK) 

"Vagy van valami, vagy nincs, ez már csak így működik. A nap színe. Hogy milyen volt gyereknek lenni. Tengervíz a napégette lábaidon. Néha sárga a víz, néha vörös. Ez a szín az emlékezetben pusztán attól függ, milyen napod van éppen. Nem úgy fogom elmesélni ezt a történetet, ahogy megesett. Úgy fogom elmondani, ahogy emlékszem rá."


Ajánlom mindenkinek, aki a viktoriánus kor szerelmese. Nem ajánlom senkinek, aki nem kíván kiábrándulni. Kiváló korrajz, szórakoztató, kalandos és egyszerűen - regényes, tele mesés fordulatokkal, remek karakterekkel és olyan pontos társadalomkritikával, ami még ma is az olvasó elevenébe vág.

[legálisan és magyarul itt, angolul itt, filmen ezt ajánlom]





JANE AUSTEN - PRIDE AND PREJUDICE (BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET)

"- Mr Bennet, ön örömét leli abban, hogy gyötör engem. Nincs tekintettel szegény idegeimre.
- Már hogy ne volnék, kedvesem! Nagyon is tisztelem az idegeit. Régi jó barátaim. Maga mindig oly méltatva szólt róluk az elmúlt húsz esztendőben.
- Ah, tudja is maga, mit kell elszenvednem!
- De remélem, túljut rajta, és szemtanúja lehet, ahogy négyezreket kereső ifjak hada lepi el a szomszédságunk.
- Hasztalan jönne húsz akár, ha maga nem hajlandó vizitet tenni náluk. 
- A szavamat adom, drága, ha tényleg felbukkanna itt húsz példány, mindet végiglátogatnám."


Azt hazudtam magamnak, hogy kerülni fogom a kötelezőket, de ezt nem bírtam kihagyni. Lizzie Bennet egy hős. Ha büszkeségből vagy balítéletből nem kezdtél még neki csak mert régi és romantikus - tégy vele egy próbát. Nagyon meg fogsz lepődni.

[ingyenes és lenyűgöző hangoskönyv-verzió itt]

EMILY BRONTE - WUTHERING HEIGHTS (ÜVÖLTŐ SZELEK)

"- Nyugodjék békében. 
- Nyugodjék kínok közt! - kiáltotta, rémítő vehemenciával, ahogy dobbantott a lábával és zabolátlan hévvel felnyüszített. - Végtére is csak egy hazug kis fruska! Hol van most? Nincs a sír mélyén - nincs a mennyben - nem kárhozott el - hol lehet? Ó! Azt mondtad, mit sem törődsz az én szenvedésemmel! És csak egy imát mondok - addig ismétlem, míg nyelvem bele nem duzzad - Catherine Earnshaw, ne találj nyugtot addig, míg én élek; azt mondtad, én öltelek meg - kísérts hát! Az áldozatok követik gyilkosaik; tudom, hogy voltak lidércek e földön. Légy hát velem örökkön - ölts bármely alakot - őrjíts meg! De ne hagyj a mélyben, ahol nem lelhetlek! Ó, istenem! Kimondhatatlan! Nem élhetek az életem nélkül! Nem élhetek a lelkem nélkül!"

Szóval én nem szoktam könyveken sírni. De aztán Wuthering Heights.

[legálisan letölthető innen, filmen ezt a verziót ajánlom, Mumford & Sons dal a könyvről itt]


ÉS KURT VONNEGUTTÓL MINDEN.

M I N D E N. 

DRÁMÁK

DE MIÉRT DRÁMÁK?

A fikció a föld. A költészet a mennyország. Csak a dráma tud pokolra vinni. Hiszem, hogy ez a legerőteljesebb műfaj. Talán, mert ősi és rituális. Talán, mert kényszerít rá, hogy bevond a képzelőerőd és a magadévá tedd a darabot; talán mert akár olvasod, akár nézed, meg kell dolgoznod minden egyes sorért és minden egyes szóért. Bármi is legyen az oka, a kultúra csak addig él, amíg állnak a színházaink; és máglyára vethetnénk a könyveket mind - az irodalom szíve a drámában dobog. Ez egy személyes vélemény volt. 

SZÓVAL WILL SHAKESPEARE

Shakespeare olyan kultuszt szedett magára, ami a mai olvasót többnyire zavarba hozza. A művei szentnek, sérthetetlennek és emiatt pátoszosan élvezhetetlennek tűnnek - a helyzet viszont az, hogy többségében pokolian szórakoztatóak, döbbenetesen jól megírtak, meglepően modernek, briliánsak, őszinték és aggasztóan találóak. 

A személyes kedvencem a Macbeth, ez a zseniális rémdráma, ami számomra egyben a legromantikusabb műve is; a Comedy of Errors (Tévedések Vígjátéka) pofátlanul vicces, a The Tempest (A Vihar) varázslatos, a Hamlet nem véletlenül örök klasszikus, a Richard III. szerkesztése bravúros, a Winter's Tale (Téli Rege) olyan plot-twistet lökött rám, hogy felvonyítottam - olvassátok magyarul (Nádasdy Ádám fordításában elsősorban), angolul (nem olyan ördöngös, mint rémítgetnek vele: korai modern angol) -


 Nézzétek filmen, színházban, filmszínházban (a Macbethből Fassbender főszereplésével készül épp egy korhű adaptáció), neten, youtube-on, kamaraelőadásban, főpróbán, fotón, képregényben, elemezzétek, boncoljátok, szeressétek - nagyon megérdemli. Igazán. 


TOM STOPPARD - ROSENCRANTZ AND GUILDENSTERN ARE DEAD (ROSENCRANTZ ÉS GUILDENSTERN HALOTTAK)

"A piros, a kék meg a zöld létező színek. A sárga csak az emberiség érzékcsalódása."

Ros és Guil, a Hamlet két mellékszereplője egy abszurd tragikomédia keretében próbálnak rájönni, mégis mi a fenét keresnek a színpadon. 

Senki nem távozik úgy erről a blogról, hogy ezt a drámát nem olvasta. Vagy látta. Gary Oldman és Tim Roth játszanak a filmverzióban.  Gary Oldman és Tim Roth. És Tom Stoppard írta. TOM STOPPARD

(Tom Stopprad még a Travesties-t is írta, amiben Lenin, Zara (a dadaizmus alapítója) és James Joyce ír író totál véletlenül összeakadnak Prágában. Szóval na. Tom Stoppard.) 





SAMUEL BECKETT -ENDGAME (VÉGJÁTÉK)

"Egy nap azt mondod majd magadnak, elfáradtam, leülök, és mész majd és leülsz. És aztán azt mondod majd, éhes vagyok, felállok és eszek valamit. De nem fogsz felállni. Azt mondod majd, nem kellett volna leülnöm, de mivel már megtettem, üldögélek még itt egy kicsit, és aztán felállok, és eszek valamit. De nem fogsz felállni és nem eszel majd semmit.

(Szünet.)

Egy darabon nézni fogod a falat, és azt mondod majd, mindjárt becsukom a szemem, talán alszom egy keveset, utána majd jobban érzem magam, és becsukod a szemedet. És amikor újra felnyitod őket, már nem lesz ott a fal."






CARYL CHURCHILL - VINEGAR TOM / CLOUD 9 / THE SKRIKER / IGAZÁBÓL MINDEN 


"És mégse bírjuk őket kiverni a fejünkből. És lebuj belebúj a belzebub fejebúbjától a talpig emberbe bújunk a bőr alá, hogy szájba rág hajba kap hetet üt egy csapodár. Kívánhatsz hármat sármot barmot bármit, de amikor dúdol az áltatódal, ott leszünk néha az ágy alatt. Követünk a sötét utcán éjszaka szakadó huhogó esőben. Addig jár a koporsó akut idült mellém míg el nem törölik a nevedet mindörökre." (The Skriker / Az Iglic Hamvai István fordításában) 

a darab K:atona és a Budapest Bábszínház közös produkciója

The Skriker: "zenés-táncos rémrevü," a tündérmesék ronda vége; Cloud 9 - nemek a nemekre, a viktoriánus ideál felbomlása hipóban és savecetben; Vinegar Tom - minden amit nem akartál tudni a boszorkányüldözésről; Caryl Churchill: vérlázítóan tehetséges kortárs angol szerző, a példaképem és a kedvencem.



OSCAR WILDE - THE IMPORTANCE OF BEING EARNEST (BUNBURY, AVAGY JÓ HA SZILÁRD AZ EMBER)

The truth is rarely pure and never simple.” 


A szívem csücske és a szakdolgozatom témája azért Oscar Lelkem Wilde; Magyarországon a novellái és a Dorian Gray népszerűek, de a hazáját a drámáival hódította meg.  Hamisítatlan angol humor ír fricskával fűszerezve, mesteri dialógusok, mesés cselekmény és ne igyál semmit olvasás közben mert az orrodon jön majd ki kétoldalanként.


A dráma magyarul itt olvasható, teljes fergetegességében angolul itt, és Colin Firth főszereplésével 99%-ig szöveghű film is készült belőle emitt







JOHN MILLINGTON SYNGE - THE PLAYBOY OF THE WESTERN WORLD (őszintén érdekelne a magyar cím, de nem találom)

Egy újabb ír géniusz könnyed vígjátéka, ami egészen addig könnyed amíg arcul nem köp. PDF-file itt.


PETER SHAFFER - EQUUS


Ettől meg még mindig nem jutok szóhoz. Soha semmi még nem sokkolt így, és soha semminek nem voltam még ilyen hálás érte.

HENRIK IBSEN - EN FOLKEFIENDE (A NÉP ELLENSÉGE

"- Az igazság és a szabadság legveszedelmesebb ellensége itt van közöttünk, és az nem más, mint a többség. Igen, az úgynevezett demokratikus többség – erről van szó! Most már tudják. 
- A többségé az igazság!
- Soha! Higgyék el nekem! Ez egyike azoknak a közkeletű hazugságoknak, amik ellen a szabad és gondolkodó embereknek lázadniuk kell. Kik vannak többen? Az okosak vagy az ostobák? Az egész földkerekségen az ostobák vannak rémisztő többségben. De az nincs rendben, azt nem lehet elfogadni, hogy az ostobák uralkodjanak az okosok felett!"
(ford. Kúnos László)

Szóval ha ütöttek már agyon egy vaslapáttal, ez igazából ugyanaz.






EDWARD ALBEE - WHO'S AFRAID OF VIRGINA WOOLF? (NEM FÉLÜNK A FARKASTÓL)

"- Te... szóval te itt vagy már egy jó ideje, nem?
- Mi? Ja... egen. Mióta hozzámentem hogyishívjákhoz. Ühm, Martha-hoz. Még azelőtt is. Öröktől fogva. Szétzúzott remények és jó szándékok. Jó, jobb, legjobb, legjobbolt. Micsoda hanyatlás, hát nem, fiatalember?"



NOVELLÁK

 

A címekre kattintva online olvashatjátok őket

KURT VONNEGUT - HARRISON BERGERON
[angol] sci-fi / abszurd / gyomorszájon vágós

CHARLOTTE PERKINS GILMAN - THE YELLOW WALLPAPER
[angol] horror / női / jéghegynovella

ERNEST HEMINGWAY - THE SNOWS OF KILIMANJARO
[angol] miért olvasok ilyeneket

EDGAR ALLAN POE - AZ ÁRULÓ SZÍV
[nézzétek megtaláltam magyarul] komolyan nem tudom miért olvasok ennyi horrort]

WILLIAM FAULKNER - A ROSE FOR EMILY
[miért]

OSCAR WILDE - LORD ARTHUR SAVILE'S SIN
[novelláskötet PDFben] oscar wilde írta / pont / .

NEIL GAIMAN - SMOKE AND MIRRORS (TÜKÖR ÉS FÜST)
[nincs legális link] [de könyvtár van] [könyvtár legyen] [úristen ez a kötet] [ez]


KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - A POFON
[magyar] humor /egyperces

ÖRKÉNY ISTVÁN EGYPERCESEI, DE FŐLEG EZ
[magyar] humor / abszurd / ez is pofon

TÓTH ÁRPÁDTÓL NINCS FENT AZ ÁLOM, ÉDES ÁLOM ONLINE
[és ezért én valakit bántani fogok]

ADY ENDRE - PETŐFI NEM ALKUSZIK
[avagy sosem fogom megérteni miért nem kötelezőek a Nyugatos novellák és tárcák]

CHARLES BAUDELAIRE - A HOLD JÓTÉTEMÉNYEI 
[magyar] nem humor / egyperces

JOSEPH CONRAD - THE SECRET SHARER
[angol] tengerészes / buzis / lélektani

GERALD DURRELLTŐL MINDEN

LÁZÁR ERVINTŐL AKÁRMI

TÓTH KRISZTINA - VONALKÓD
[kortárs, kötetkölcsönzés kötelező]

CSERNA-SZABÓ ANDRÁS - MÉRGEZETT HAJTŰK
[kortárs, kötetkölcsönzés kötelező]

CHAUCER - CANTERBURY TALES (CANTERBURY MESÉK)
[középkori] [és elképesztő] [és könyvtári menet ez is]

KARINTHY FRIGYES KÍSÉRTENI KEZD ÉS A BOKÁDAT RÁGJA ÁLMODBAN HA NEM OLVASOD EL A NOVELLÁIT SORRA MIND


ESSZÉK


 [EZRA POUND - RETROSPECT]
Ezra Pound mindenhol ott van. Ezra Pound maga az amerikai avantgard, a modernizmus és az új század költészete. Ha Ezra Pound mondani szeretne valamit a költészetről és az irodalomról úgy általában, érdemes hallgatni rá.

[WILLIAM BUTLER YEATS - THE SYMBOLISM OF POETRY]
"Because an emotion does not exist, or does not become perceptible and active among us, till it has found its expression, in colour or in sound or in form, or in all of these, and because no two modulations or arrangements of these evoke the same emotion, poets and painters and musicians, and in a less degree because their effects are momentary, day and night and cloud and shadow, are continually making and unmaking mankind."
A világ legjobb akadémikusainak irodalmi esszéi egy helyen. Itt fogod tölteni életed hátralévő részét.

 
ÉS HA SZERETNÉTEK 
akkor szívesen megosztom a blogon a sajátjaimat - szemantikai elemzés a Hannibal plakátjáról, Elizabeth Bennet karakterének komplexitása, Gertrude a Hamletből a feminista irodalomkritika tükrében, a boszorkányság témája Millernél és Churchillnél, Oscar Wilde géniusza (csak szolidan), angol kulturális ikonok (Sherlock Holmes), mágikus teremtmények a brit folklórban (Mayával közösen), a tettelenség a Godot-ra várvában, a Nép Ellensége nagymonológjának buktatói, drámai irónia a Ros&Guilben, mítoszteremtés a Playboyban, van itt minden.

VERSEK 


A kedvenc verseimet a személyes blogomra hordom, mely [itt] érhető el.

ELNÉZÉSKÉRÉS


ha kissé szenvedélyesre sikerült az ajánló. de kibaszott irodalom.

UTÓHANG


Nem hiszem, hogy az olvasás intelligensebbé, kulturáltabbá vagy szofisztikáltabbá tesz bárkit is. Ezeket a hatásokat csak a megértés éri el, ami abban valósul meg, hogy a műveket olvasva ne csak a saját véleményünket, de a saját kérdéseinket is meg tudjuk fogalmazni.Ugyanakkor nem hiszem, hogy a könyveket bálványoznunk kéne, és valami misztikus erőt tulajdonítani nekik, azon tulajdonságukat hangoztatva, hogy képesek változtatni, formálni, és következésképpen, jobbá tenni minket; egy könyv önmagában nem ereklye, dísztárgy, kitüntetés vagy érdem. A könyv könyv. És egyszerűen csak szeretni kell őket - ehhez pedig meg kell találni azokat, amelyeket szeretni tudunk. Ebben szerettem volna segíteni.




ti mit gondoltok?


ahol nem jeleztem a fordítót külön, ott én fordítottam a szövegrészletet.

43 megjegyzés:

Eva Reyklani írta...

Óh persze, hogy ehhez meg hozzá kell szlnom azonnal, míg a többihez addig fogalmazgatom magamban a mondanivalót, míg el nem feljtem az elejét! Jól van lányom, leülhetsz, egyes.
De el kell mondanom, és nem érdekel ha százhuszonháromezerszer elmondtam, de a Hamletet láttam színházban, és utána volt egy megvilágosodásom, ja és szemtörölgetés ezerrel, és eljutottam oda, hogy értsem is. Mert olvastam, amikor még nem álltam készen rá, és nahát! tényleg nem ütött, de azután szabályosan becserkeltem a könyvtárban.
A Tükör és Füst-öt, tök véletlenül találtam meg angolóra előtt fél órával egy utazó antikvárium sátrában, és máig nem értem, hogyhogy nem vittek be közbotrányokozásért a reakcióm miatt. Most ott van a polcomon, és szerelmetes pillantásokat vetek rá, és csak novellánként olvasok, nehogy túl hamar elfogyjon.
Könynapok vannak itt Győrfelé, szóval majd megpróbálok párat beszerezni.
A Tortúrát majdnem láttam, médiaórán néztük darabokba. Szabályszerűen kiakadtam rajta, azóta se mertem elkezdeni még egyszer, mert biztos hangosa üvöltöznék vele. Helyette a Kisállattemetőt olvastam el. King egy zseni és pont.
Biztos akartam még mondani, de köööönyveek, és most egy kicsit jobban vagyok ebben az idióta melegben, és bár a modorrommal még mindig fát lehet vágni, de köszi az ajánlót, és külön ölelgetés az idézetekért.
Ó és sci-fiis van! Meg linkek.
Most már tényleg lelövöm magam.
Köszönöm!

Raistlin írta...

Örök vita, hogy a drámák olvasva vagy megtekintve jobbak-e, hogy szükséges-e esetleg mindkettő egy darab teljességéhez, vagy melyik forma elsőrangú; Shakespeare-nél szerintem könnyedén közelebb hozhatja a modern olvasóhoz, aki a könyv fölött nem meri elmosolyogni magát (mégiscsak beléverték, hogy ez egy komoly klasszikus!), de amikor mindenki röhög a színházban, már ő is csapkodja a térdét. És a Hamlet is az a csoda, ami előadásról előadásra, olvasásról olvasásra, elemzésről elemzésre változik - két éven belül negyedjére olvasom újra angolul és merő szeszélyből átfutottam az Arany-fordítást is megint, és minden egyes alkalommal valami döbbenetesen új aspektusát fedeztem fel. És akkor ez még csak a Hamlet. Shakespeare megérdemli a kultuszát, bár nem tesz jót neki - mégis kijár.

Novelláskötetet én se olvasok soha egybe - többnyire a sorrendet se követem, nem azért van.

A Tortúra filmhez még nem volt szerencsém; a könyv is kellőképpen kiakasztó, bár szerintem a legfontosabb részei (a mesterien megfogalmazott belső monológok) elvesznek filmen, ha csak a színész nem tudja szavak nélkül, pusztán az arckifejezéseivel visszaadni - ami persze lehetséges, de horrorfilmnél nem jellemző, hogy ezt várják tőle.

Sci-fiből ajánlom még az "Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal"-t, ha érdekel a műfaj, ebből lett a Szárnyas Fejvadász, és ez az egyik azon igen (igen-igen) kevés sci-fi könyv között, amit a magas irodalom is egy megadó sóhajjal befogadott. De részemről Heinleinra és Vonnegutra esküszöm; Heinlein fizikus, ez tényleg tudományos, nem csak fantasztikus, hihetetlen részletességgel dolgoz ki minden pici kis aspektust, annyira hiteles, hogy az már hátborzongató; Vonnegutnál a sci-fi inkább eszköz a szembesítésre, de a műfaj legfontosabb aspektusának azt tartom, hogy megmutassa, merre halad az emberiség és feltárja a pszichénk lényegét és a történelmünk lehetséges végkimenetelét; és ő ebben egyszerűen a legjobb, akit csak találni lehet.

Mary Wolf írta...

Lesz mit olvasnom a nyáron, ha végre véget ér ez az ideiglenes pokol :D És Stephen King! :3 Ezt a regényt be kell szerezni valahol, meg az összes többit is, ami itt van. Őszintén megmondom, a kötelezőektől tartok kicsit, bár lehet, hogy érdemes lenne belefognom, hogy ragadjon rám egy kis kultúra. Regények közül még a Láthatatlan szörnyek is igen tetszetős. Szerintem az pont az én ízlésemnek lett kitalálva, így első ránézésre :D

Raistlin írta...

*lökdös a kötelezők felé* Ne hidd el, hogy ez poros, unalmas kultúra, ezek pokolian szórakoztató és rohadt jól megírt munkák, felkavaróak, döbbenetesek és jerverbver.

A Láthatatlan Szörnyek, röviden, egy irodalmi sokkterápia. Kiborító, néhány helyen gyomorforgató, de pont ez benne a zseniális. Csak ajánlani tudom :3 (még a fordítása is korrekt, jéj!)

Viktória Csányi írta...

Véleményem a cikkről: asdfghjkl
És szeretnék köszönetet mondani. Eddig nem voltak konkrét terveim, hogy mit olvassak nyáron. Eddig.

Raistlin írta...

Koccintsuk hát össze könyvhalmaink!

Dorothy Large írta...

Drága Raistlin!

Mindig letudsz nyűgözni valahogy, örülök, hogy időt szántál egy ilyen cikkre is, neked köszönhetően bővült az elolvasásra váró könyvek listája! Az első keltette fel leginkább az érdeklődésemet, de ugyanakkor Gaimantól és Wildetól is nagyon szeretnék olvasni már!
Köszönöm neked!:)

Raistlin írta...

én köszönöm a kedves szavakat :3 és majd mesélj, hogy tetszettek!

666rytus írta...

Szia, én is csatlakoznék a köszönetnyilvánítók csapatához;
bevallom a környezetemben nem sok inger ér olvasásra buzdításban :(, de mindig is volt tartalékban néhány kötet olvasásra. A horror és lélekelemzéses történetek EDDIG kimaradtak, de találtam itt néhányat, amivel szívesen tennék próbát: többek között az Equus, a Vásott kölykök, Vinegar Tom, Tortúra...
És a novellák közül a CANTERBURY MESÉKet sem fogom kihagyni!
K*Ö*SZ*Ö*N*Ö*M !!!!

Raistlin írta...

Hajrá-hajrá-hajrá és hajrá, remek történetek várnak rád ezekkel ;u; A Canterbury Mesékhez annyi, hogy na azok tényleg középkori angolban vannak ("Wepyng and waylyng, care and oother sorwe I knowe ynogh, on even and a-morwe,' Quod the Marchant" - érthető, de rá kell hangoódni) tehát ha angolul szeretnéd olvasni, érdemes Nevil Coghill modern angol átiratát keresni; magyarul is elérhetőek, a Miller's Tale, a Nun's Priest's Tale és a Franklin's Tale kihagyhatatlanok :3 Verses formában íródtak, rengeteg középkori babona, pajzán humor és gazdag fantázia jellemzi, de a mai napig minden becsületes fantasy történet alapja (a Harry Potterben a Bogár Bárd Meséit Rowling innen mintázta és a Gyűrűk Urában is rengeteg elem visszaköszön, Gaimannél pedig echte tagadhatatlan a hatás)

Raistlin írta...

* hangolódni - bocsánat egy pillanatra úgy fest átvettem a fantasztikus középkori írásképet

Mitsuki írta...

Jó pár darab járt már a kezemben, és jó pár darab tartozik a kedvenceim közé, főleg a regények közül. Szép hosszú lista ez, sok csodával, igényesen megfogalmazva, kellemesen szenvedélyesen. Azt hiszem, lesz a nyáron pár bolt/könyvtár látogatás, hegyekben áll az olvasnivaló így is, de az a jó. Van ami már meg is van közülük, csak nem volt még időm elolvasni, de mindenképpen. Mire van a nyár, ha nem tízezerben mérhető oldalszám felfalására?
Köszönöm ezt a listát, ajánlást, útmutatást!

Ezeken felül érdekelnének az egyetemi beadandóid is, egyhez már volt szerencsém - a Hannibal plakátelemzéshez - és nagyon tetszett.

Raistlin írta...

köszönöm szépen ;u; előbb azt hiszem, megpróbálok olyasmiket irogálni, amiknek fogjuk-rá még tényleg köze van a fanficekhez, de gondoltamszólokmivanraktáronháthavalakinekkell :D

LadyLoss15 írta...

Örök hálám, ismételten. NAGYON nagyon ijesztően keveset olvastam ezek közül. De azokat imádtam és csak egyet tudok érteni. :) És nagyjából minden második cím olyan, hogy igen, ezt EL AKAROM olvasni már mióta, és aki ajánlotta, az is csak sürgetne vele, de valahogy sosincs rájuk időm. Hát most ezek után igencsak kerítek rájuk. ;) Nem bírom tovább.
Ui. Shakespeare. NEM szeretem a drámákat, de Shakespeare. A vihar a személyes kedvencem, imádtam, de nagyon. Meg a Szentivánéji álom. Az operett is. És a Rómeó és Júlia musical is. És persze a dráma is. És Lear király. És sajnos a Hamlet NEM tetszett. De épp elegem volt a viágból hogy nekem fél nap alatt le kell gyűrnöm azt a sok-sok-sok Hamlet-monológot. Tervben van egy újraolvasás, hátha akkor élvezném... :$ :)
Külön köszönet, hogy csatoltál linkeket. Így sokkal egyszerűbb lesz. ^^
És MUMFORD AND SONS *.*
LL15

Raistlin írta...

Nagyon örülök, hogy tetszett :3 És Hamletlelkem - a leghosszabb drámája, vágás nélkül előadva három és fél óra. Döbbenetes mennyiség, és közben nem történik a világon semmi, és pont ezt imádom benne annyira. Azt hiszem, az a probléma hogy egyrészt, az Arany-fordítás nem az igazi (gyönyörű, de sokat módosított a szövegen; Nádasdyt ajánlom itt is, vagy az eredetit) másrészt pedig belénk van plántálva, hogy Hamlet itt most megmondja a frankót a koponyával és mennyire hősies. És nem. Hamletben számomra a vívódása a gyönyörű; Hamlet egy filozófus, egy költő, Hamlet csupa érzelem és ráció és impulzus, és nem tett, és az egész "lenni vagy nem lenni" egy torokból felszakadt sikoly (utálom, amikor a színészek hőzöngve mondják; a lenni vagy nem lennit egy tinédzser mondja felhúzott lábakkal a mosdóban kuporogva, a lenni vagy nem lennit egy kamasz írja a blogján) - Hamlet tizennyolc éves lehet, amikor a darab indul, és azokkal az elemzőkkel tartok, akik szerint a drámában évek telnek el: a végén harminckettőnek mondják már (ez a szövegben is benne van) és ez az időkezelés már önmagában őrjítően modern és zseniális Shakespeare-től, és tetőzi a teljes tehetetlenség tragédiáját. A Hamlet az, amikor muszáj megtenned valamit, az egész jövőd múlhat rajta, tudod, hogy kell, kell, kell, és még sem megy és még sem megy és még sem megy, mert ellenkezik a természeteddel, és próbálod belezsarolni vagy belemagyarázni vagy belelovalni magad és lelkesíteni, de az egész egy kibaszott hazugság. Azt hiszem, az ember minél többször átéli ezt az állapotot, a Hamlet annál közelebb kerül hozzá, és annál érthetőbb a hisztériája, a teszetoszasága, a hossza és a (szándékos) ellentmondásai. A Rosencrantz és Guildenstern halottak pedig megbikázza az egészet.
(Hamlet.)

LadyLoss15 írta...

Wow. Ha ilyen lelkes véleménnyel találom szembe magam, amúgy is könnyen meggyőzhető énem egészen meginog. Azt hiszem holnap újraolvasom. Még reggel. Amint felkelek. :)
És ha tetszeni fog, akkor jövök neked egy tábla csokival. Szóval drukkolj. :)

Ivy írta...

Pszt. Tetszik emlékezni az Ask.fm-es hónapokra? Netán egy hasonszőrű kérdésre? Ha igen, kacagjon, mert én most istentelenül nevetek, hogy a válasz fiók megszűnésével nem tűnt el végleg az ajánlólistád. *w*

Mert az életmentő volt. Így most a felsorolt könyvek körülbelül háromnegyedénél csak a könnyeket törölgettem a szememből, hogy ó, igen, igen. És most hálából, és mert kétszáz-végtelen fok van pötyögök ide egy rövid reakció listát, azokról a könyvekről, amikkel a te közvetítésednek hála volt szerencsém megismerkedni:

Láthatatlan szörnyek: Au. Ez az a regény, ami kifacsarta a tudatomat és újra és újra és mindig máshogyan.

A huszonkettes csapdája:Egyébként is nagy lelkesedéssel olvasok háborús könyveket, Heller pedig adott valami egészen újat és letaglózót. Viszont azt nem tudom, hogy merjek-e belevágni a folytatásba? A Záróráról mindenfelől ellentmondásos beszámolókat hallottam, és esetleg, te olvastad-e? És ha igen milyen volt? ツ

Gépnarancs:Nincsenek szavak. Nem kellenek szavak.

Elveszett próféciák:Addig nem vagyok hajlandó meghalni, amíg meg nem tekinthetem a Good Omens filmet/sorozatot/színdarabot/cirkuszi előadást.

A Mester és Margarita:...és Sztyopa. És Hontalan. És Moszkva és szerelem és ez a regény minden, ami lenni szeretnék, és minden, amit szeretek és Bulgakov egy undorító zseni; aki napi szinten polkázik a szívemen és azért nem tudok írni mert napi kétszázhatvanöt órában az ő műveit illusztrálom. Színes zsírkrétával. Úgy bizony.

Kurt Vonnegut:Ótejóég. És még egyszer ótejóég. A macskabölcső idézetei még nagyon sokáig olvashatóak lesznek egy meg nem nevezett iskola harmadik emeleti lánymosdójának utolsó fülkéjének ferdén felrakott csempéin.

A klasszikusokról, novellákról és drámákról nem ide zselatinosodnék, mert nah, mindennek van határa. Viszont követelőzni azért még fogok: esszéket a népnek *w* Én a magam nevében legalábbis nagyon kíváncsi lennék rájuk; amilyen buzgalommal a személyes blogodat is képes vagyok olvasni u.u.

Még egyszer nagyon köszönöm a széleskörű ajánló listát, és most én is hozzátennék valamit:
http://bloody-romantic.blogspot.hu/ -> ezt a hölgyet tetszik ismerni? Ő_Ő mert nekem idestova talán négy éve ő teszi ki az olvasmányÉLMÉNYEIM jelentős százalékát. Én meg szar vagyok és nem kommentelek. (univerzális kifogás). Szóval, hajja. Köfönöm.(っ◕‿◕)っ ♥

Raistlin írta...

LADY LOSS nagyon kell az a csoki tehát motivállak még ezzel is: https://www.artrenewal.org/artwork/598/598/4415/hamlet-large.jpg

IVY JAJDETÉNYLEG (gondolkozom rajta, megnyissam-e újra az ask.fm fiókot vagy se...lehet, egy próbát megér? mármint nagyon jó volt a szégyellősebb olvasókkal is felvenni a kapcsolatot és ez őszintén hiányzik; a trollogás kevésbé) - Na de a lényeg, nagyon-nagyon-nagyon örülök, hogy olvastad őket és tetszettek ;u; A Zárórába belekezdtem, de hamar félbehagytam, és ugyanez történt a "Valami történt"-el is; szerintem ott követem el a hibát, hogy az összes Heller-könyvtől ugyanazt a hatást várom el, mint a 22-es csapdájától, és nem vagyok hajlandó önálló történetként kezelni őket (bár a Záróra elvileg folytatás, elvárnám tőle hogy sorról-sorra megismételje azt a csodát.) Szóval bennem van a hiba; egyszer majd felnövök hozzá - ugyanakkor vitathatatlanul zseniális a többi munkája is, csak. Nem egy 22-es csapdája :D [Ez ilyen általános faszságom. Palahniuk összes más mesterművére is csak azt tudom mondani, hogy "hát jóóóó, de a LÁTHATATLAN SZÖRNYEK. Na AZ."]

és: *irodalmi vécéfirka-pacsi*

És pirongatol itten engem jobbra-balra már. (▰˘◡˘▰) ♥

Ivy írta...

Na igen. Meh.
Az Ask.fm fiókot pedig tessék csak megint megnyitni *w* Éltem legsötétebb és legégetőbb kérdései dőltek ám el legottan, nagy robajjal, fél városokat maguk alá temetve.

Raistlin írta...

kérésed parancs, come at me sis'.

LadyLoss15 írta...

Röviden: jövök egy tábla csokival. Milyet szeretsz?
Kicsit hosszabban: Levettem a polcról az Arany-féle fordítást. Már az első felvonás első színében (vagy hogy van tagolva) nem értettem teljesen azt a dán-norvég konfliktust, és eszembe jutott, hogy te ajánlgattál egy másik fordítást. Laptop bekapcs. Blogger megnyit. Nádasdyra rákeres. Talál, letölt. Zene be, olvas. És olvas. Néha elmosolyodik vagy döbbenten megáll, de olvas tovább.
Sikerült kiszednem pár idézetet is, amik nagyon tetszettek. Hamlet zseniális. Olyan dolgokat mondott, és úgy, hogy én most nem találok szavakat. Megnyitottam az angol eredetit is, csak hogy megbizonyosodjam a fordítás pontosságáról. Wow, hát ez mindenhogy szuper.
Komolyan köszönöm az ajánlást. Most tetszett. Nagyon. Szóval nyugodtan hajtsd be rajtam azt a csokit, mert megérdemled. :)
LL15

Raistlin írta...

G Y Ő Z E L E M

(az úriember egy tüneményes zseni és az egyik tanárom. mindent ajánlok tőle. a saját verseit is. mert whoa.)

LadyLoss15 írta...

Az nem lehet, hogy már régebben emlegetted, és írtál tőle valami verset/idézetet is? Mert nekem gyanús.....

Raistlin írta...

lépten-nyomon reklámozom, úgyhogy bőven előfordulhat; és a Tűhegyre szúrva ragyogot eredetileg az ő "Szonett a szüzességről" c. munkájára akartam írni

Caro írta...

Hű, könyvajánló!

A két Gaiman könyvet imádom, még tavaly nyáron olvastam őket. Az Amerikai Isteneket bővített változatban.
A Gépnarancsot viszont a polcra száműztem húsz oldal után. Majd egyszer újabb esélyt adok neki, reményeim szerint.
Amire már egy jó ideje kíváncsi vagyok az a Mrs. Dalloway (Bár Woolftól elsőnek a Hullámokkal szeretnék próbálkozni), valamint Büszkeség és Balítélet, és Üvöltő szelek.
És a Láthatatlan szörnyek. Ezzel is szemezgetek már egy ideje. Ha minden jól megy, még ebben a hónapban beszerzek magamnak egy példányt belőle (a könyvtárban egy Palahniuk kötet se létezik).

Raistlin írta...

azért nincs palahniuk a könyvtárban mert a központi szabó ervin felvásárolta az összeset

egyébiránt fogadd intenzív, lelkesítő bámulásaim és helyeslő bólingatásom o3o

D.L.L. írta...

Hú, most adtál egy pár jó ötletet a nyárra :) (Nem tudnál adni egy kis időt is...?)
Az Üvöltő szeleket egyébként lelkes fanvisítással, a Vásott kölyköket pedig csendes együttérző halálhörgéssel jutalmaztam.. mert. az.a.könyv.

Raistlin írta...

ugyehogyhhrhhjgbved.r

Shiina Kitsune írta...

Mivel itt a nyár, egy életre végeztem az érettségivel, és sokat fogok (tervezek) utazni, a legjobb alkalmat választottad az agyam eldurrantására.
Chuck Palahniuk a szívébe lopta magát a Harcosok Klubja irományával, és az Altatóval jó ideje szemezgetek, ezért a triumvirátus ezennel teljes.
A Clockwork Orange filmmel akartam kezdeni, de meggondoltam magam.
Stephen King egy isten, aki vérfagyasztó kacajt hallatva ül az összetört szívek halmán.
Neil Gaimant a világ királyának, köszönöm.
Pavel Orinyansky illusztráció keltették fel a figyelmem A Mester és Margaritára, úgyhogy ideje lesz elolvasni.
Virginia Woolf egy olyan személynek tűnik, akivel órákig el tudnék beszélni. Muszáj.
A krimik lettek az új szenvedélyeim, Agatha Christie pedig remek kóstoló.
Az egészséges, leendő anglisztika hallgatónak szüksége van Shakespeare-re, és én nem leszek kivétel.
Oscar Wilde. (csakennyitmondok.)
Kérem szépen az esszéidet. Szépen kérem.

Nessy írta...

És hála neked, egyáltalán nem fogom könyv híján tölteni a nyarat. :D
Köszönöm ezt a szuper ajánlót, nagyon sok minden megtetszett.Azt hiszem Neil könyveivel fogom kezdeni a nyaram. :3

Névtelen írta...

A feledhető Nyugati világ bajnoka címen fut, de öööö... hát sztem nem valami jó a fordítás.
Én anno a te ajánlásodra olvastam el a Láthatatlan szörnyeket, és hát hm, nem tudsz hibázni.

Zseml'

Raistlin írta...

SHIINA, gratu az érettségihez ;u; A Clockworkből én előbb láttam a filmet - Kubrick szerintem zseniálisan elkapta a látványvilágot, nekem nagyon jó volt azzal a fejemben olvasni már a művet ;3;

NESSY ígérem, ez egy szuper nyár lesz :D

ZSÖMLE elszomorodok és hazamegyek, szegény playboy. (bár egyébként bármennyire tetszett is, megvannak a kételyeim, színpadon mennyire működne - a századforduló minden szerencsétlenségével a maga mindenről-csak-beszélünk-de-semmi-sem-történik túl modern, a történet maga meg túl klasszikus [már-már archetipikus], nehezen lehet hihetővé és élhetővé tenni, azt hiszem)

Zsemle írta...

Bevallom, nekem írásban sem működött igazán, aztán végül is addig elemezgettük, míg ki nem jött egy kifordított messiás történet - és ebben az interpretációban ilyen pokol-valóság-túlvilág misztikumban tudna nekem működni színpadon, de csak ebben.

Raistlin írta...

Whoa, ez rohadt jól hangzik ;u; Én a mítoszteremtésre másztam rá, ahogy megpróbál azonosulni egy kreált identitással és ahogy a rés mítosz és valóság között folyamatosan tágul és szűkül a darab közben valami elképesztő dinamikában. Indokolatlanul élveztem ebbe belemászni.

Névtelen írta...

A 14 életévemmel még túl fiatalnak érzem magam ehhez. Viszont lementettem könyvjelzőnek, s ha pár év múlva se nyiffan ki a laptopom, egyszer majd mindet elolvasom.
Köszönöm, hogy megírtad!

Raistlin írta...

Óóó, soha semmihez nem túl fiatal az ember :D Gaimannek vannak ifjúsági regényei, a Csillagport, a Soseholt és a Coraline-t ajánlom; a Good Omens korhatármentes; a Wilde-drámákat és Shakespeare-t nem lehet elég korán elkezdeni; Örkény-novellák és az Esti Kornél is minden mennyiségben javallott; röviden, nem úszod meg. :D

Névtelen írta...

A Coraline-t régebben olvastam, és egyszerűen imádtam. Shakespeare-től már tervezgettem, hogy elolvasom a vízkeresztet, de akkor most a többit is felírtam a listámra!
Köszönöm:)

Raistlin írta...

örülök, hogy felkeltettem az érdeklődés ouo

Névtelen írta...

*hellóhelló egy csendestárs akit már ismerhetsz az odaát csoportból mint rajzos imádódat, a Megstiel rajzzal és jobban remèlem nem kell körülírni kagamat :D*
Máshova még mindig fogalmazom az nagy szerelmi vallomásom, ódám, énekem, balladáimat... de ide írnom kellett. Egyrészt, mert miközben olvastam az ajánlót, elfogott egy olyan érzès, amitől könnybe lábadt a szemem, hogy nekem kell egy élet, amiben nem teszek mást csak olvasok, mert annyi de annyi könyv van és annyira de annyira rövid az élet...:| (és nekem persze filmeket meg sorozatokat is kell nézni, meg hát, nèha napján élni sem árt). Másrészt mert hiába vár engem otthon kapásból húsz könyv a polcon, plusz itt van velem a nyaraláson még öt (SzJG ebből három, de ne kövezzen senki. A másik kettő az Eleven testek és a Monty Python Tunéziában <3), ezeket most azonnal el akarom olvasni. Szóval: hölgyeim és uraim, így rontottam én le a tizedikes átlagomat már iskola kezdès előtt. Szeptembertől kifosztom a könyvtárat, iskolába tankönyvek helyett regényeket viszek és boldogan élek míg a tanár ki nem hív egy shaolin leszámolásra az ellenőrzőmért.

Egyébként nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem meg, ismered-e a három kedvenc könyvem. Az egyik Karin Fossum: Aki fél a farkastól krimije, ami után én jó darabig pszichológiai elemzéseket írtam magamban az emberekről. A másik Joanne Harris kékszeműfiú-ja. Az a regény, jaj, fikció ès valóság eszméletlen kombinációja és már nem tudni mi az igaz, odavoltam érte, el is kuncsorogtam mostohaanyukámtól, hogy a polcomon tudhassam. BB titkon - vagy vállaltan - az egyik nagy regénybeli szerelmem.
Az utolsó pedig, jaj, bízom benne, ismered, mert nekem az életem az a könyv. Susan Kay: A fantom. Mert hát, fantom, A fantom! Erik, Istenem... Az operaház fantomját gondolom nem kell bemutatnom. :) A drámákkal hadilábon állok, de mióta "Castiel elmagyarázta", hogyan olvassam őket (ha-ha, ...hard to love-ot minden diáknak :D) lehet javulni fog az ügy, viszont a musicalek, azok szívemszottyai. A fantom pedig szerelmem, Susan pedig olyan eszméletlenüléscsudaszépendemégisfájdalmasangyönyörűen írta meg ennek a férfinak az életét, hogy arra nincs szó. Ès mielőtt a habzó nyállamba megfulladva folytatnám megelőzöm a fangörcsöt és leállok. Ennyit szerettem volna.
Köszönöm az ajánlást, egy darabig nem lesz problémám azzal, mit olvassak következőnek.

Raistlin írta...

kedves és aranykezű csendestársam,
töredelmesen bevallom, hogy visszataszítóan, gyalázatosan és nevetségesen keveset olvasok.
így az említett kötetek egyikét sem ismerem, legmélyebb sajnálatomra.
szégyenkezve elbujdosok mostan.

u.i. Milton professzor hálás szusszantását küldi

blueeyesgirl írta...

Egy hónappal rá, de legalább bejelentkezve!
Először is macskakosárba a drága doromboló Milton professzorral, másodszor pedig: csak azért reménykedtem, hogy netán ismered eme regényeket, mert valahogy az én benyomásaim szerint passzolnak a stílusodhoz. :) (Bár ennél szerencsétlenebbül nehezen lehetett volna bemutatnom a könyveket, de még gyakorlom a fangörcs kezelését.)
Mindenesetre, egyszer remélem, nagyon-nagyon remélem a kezed ügyébe kerül legalább Susan Kay : A fantom című regénye (vagyis hát inkább fanfictionje, Gaston Leroux írása alapján. Gaston, köszönjük az alapötletet de az írást nem pont neked találták ki deperszeszeretünk.), mert ha ismered a musicalt, ha nem... ez annál több. Világot is lát benne az ember, több ízbeli karakterfejlődést és - véleményem szerint - egy szerethető női karaktert! Ami ritka, meg Christine is ízlés kérdése de Susan őt is szépen megformálta. Gondolom én. Na de tényleg nem akarom ráerőszakolni ezt senkire - azzal semmi jót nem érek el, főleg mert csak azt szeretném ha többen ismernék és szeretnék Erik élettörténetét (meg ha valaki - aki ért is hozzá, tehát nem én - írna róla fanficet...álom álom édes álom).
Most pedig örülök, mert megtaláltam a 22-es csapdáját a könyvespolcunkon. *-* Bár mióta egy kimonót(?) húztam ki a sálas szekrényünkből, én már semmin se lepődöm meg, mik rejtőznek itt.

Raistlin írta...

Töredelmesen bevallom, hogy a musicalek nagyon nem az én világom, és sose lelkesített az Operaház Fantomja (Fandomja?); a darab alapján nekem Erik nagyon obszesszívnek és érdektelennek jött le - ha a könyv segít ezen, azt örömmel hallom, deöööaaööö. You feel me.

blueeyesgirl írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS