a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. június 15.

re:euridiké

X-men: Days of Future Past, Erik/Charles, H.D. Eurydice című [verse] mentén, fokozottan felnőtt tartalmakkal.
"Szóval arroganciád / és kegyetlenséged miatt / visszasodródtam oda / ahol holt zuzmó tenyész / és parázs morzsol moha-hamvakat"


r e : e u r i d i k é 



Arroganciád miatt 
megtörtem végül,
én, ki tudattalan éltem,
kit majd’ elfeledtek;

Ha engedtél volna várni még,
kinövök kedvetlenségemből,
békévé vedlek
ha hagytál volna a holtakkal szunnyadni
elfeledhettelek volna téged
és a múltunkat.

Végtelen arroganciádért
és minden pillantásod
viszonzásaként
most elmesélem:


hogy Charles az ágyon hever, és tévedsz, ha ugyanazt az ágyat látod, mint akkor, ez a romja, rongya csak annak, ahogy a Charles romja és rongya a fiúnak akit ismertél és (szerettél)
nem törődsz a fényekkel, de tudnod kell róluk - mert okkersárgák, mint a betegség, lüktetnek, mint a migrén, és ezek a fények Charles fényei, a szemhéja alatt és a halántéka mögött folyvást-folyvást-folyvást, mert ezzel a fénnyel olvad meg a hold és mállik szét a nappal, és ez a fény mindig ott van (ahol te nem)
és Charles az ágyon hever. Ha kérdezted, hát tudnod kell a fájdalmáról - gócpontokban tép végig az idegeken, és szálanként, rostonként szaggatja le az izmokat a gerincről (ilyen érzés) egyesével nyúzza le a csontokról az inakat (ilyen érzés) és a lábai - a lábait Charles nem érzi.
Azt gyűlöli a legjobban, de ébren a gerinc szakadása tartja (és te.) A velőből előgennyedző fájdalom - ahogy az átizzadt takaróba markol, a csomókba állt tollakba, abban nincs semmi hősies (mert ezt várnád el tőle - egy dicső küzdelmet, ugye) és két ujját a nyelvére szorítja, hogy ne kiáltson fel, hogy legyen egyetlen-egy éjszaka, amin nem üvölt végig, amit nem üvölt végig, aztán a két ujja tovább kúszik, tovább a torka felé.
A takaróról lerugdosta a foszlott huzatot, és a fejtámlába kapaszkodva felöklendezi az epés hányadékot, vér és keserű víz (ne aggódj a vér miatt - csak a torka repedezett fel) - a haja hosszú és előre esik (nem tudtad? ez hónapok óta megy így) és a keze remeg, és nem elég erős hozzá, hogy megtartsa, és Charles előre esik.
A morfium.
Hm.
A morfium száraz bőr alatt, a morfium egy szúrás a vénákba, ahogy könyéken kúszik ki a fürdőszobáig, a legyűrődött pizsamanadrágban, a csüggő köntösben, amíg Hank alszik (egy széken az ágy mellett) és Charles a csempén oldalra borulva összegömbölyödik (a lábait nem tudja felhúzni, ahogy megpróbálja lerángatni a nadrágot, látszanak azok a vizenyős, kék és sárga hullafoltok a bőr alatt - ahogy a vér unott tócsákba gyűlik az egyre vékonyodó, egyre lazuló hús alatt) - szóval Charles a combjába vágja az injekcióstű hegyét (ott nem érzi) és a löket morfium (deréktől felfelé bizsergés) (deréktájt fantom-bizsergés) (a neved) (a keze az ágyékán)




Az ilyesfajta veszteség nem valódi veszteség
az ilyesfajta iszony, vonaglása és zátonya és csapdája
csak a feketeségnek
az ilyesfajta iszony
nem veszteség



A keze az ágyékán, tudnod kell, hogy azt nem érzi. Tudnod kell, hogy így fekszik, és bal ökle a szájában van, és a neved a szájában van, a neved, amit nem tud kiöklendezni, a neved, amit mindenki hall majd, hogyan nyüszít. Van ez az ötlete újabban, a morfium miatt és miattad, hogy hallják, ahogy ő hallja őket, a suttogásaikat, hogy hallják őt üvölteni és üvölteni és üvölteni (és hallják a nevedet)
Nyirkos köpés, mozog a csukló, a morfium lüktet és még mindig semmi (csak a suttogások) (ez a te hangod?) (az lehetetlen)
Legyél hat láb mélyen vagy mérföldek mélyén, olyan, mintha fölötted feküdne most és a keze a csempére esik, az ujjai megrándulnak, és oldalra gördülve, fölhördülve levegőt vesz, aztán a hang elcsuklik és csönd van - benntartja a lélegzetét és egyre mered maga elé.
Hank meg fogja találni a tűt. Tud róla. Nem hozza fel.
Az aszpirint, amiket ad neki, Charles whiskyvel issza fel egy ujjfoltos pohárból - akkor jönnek a látomások - és nincs drog, ami elég erős lenne ahhoz, hogy meggyőzze a víziók valósságáról, túl jól ismeri a valóságot, túl jól ismeri a víziókat.
Tudod, volt ez a hülye ötlete.


A Pokol semmivel sem rosszabb a te Földednél.




Tudod, volt ez az ötlet, hogy megmenti a világot, és pontosan olyan nevetséges, mint ahogy hangzik - megmenteni a világot, egy fajt vagy egy újabb embert, aki másnak született. Vagy téged. (Szóval téged nem tudott.) (Vond le a következtetést. Logikus.)
És Charles marokra nyeli az aszpirint és üvegből issza a whiskyt hozzá és a szakállon lecsorgó nyál habos és fehér.
És Charles ébren van és ébren van és ébren van, hogy hallja őket. Mindig-mindig hallja őket, és hallja őket sikítani. Szóval mondhatnád, hogy ez vezeklés, és Hank azt fogja mondani, hogy mellékhatás. De Charles nem beszél róla, nem igazán.
És a neved egy kibaszott titok.
Akkor jön a szérum, amikor már nincs több morfium és nincs elég alkohol, akkor jön a szérum, amikor kúszva próbál kijutni a mosdóba és nem sikerül időben soha, amikor Hank felülteti a vécére és ő látja a tehetetlenül csüngő lábait a csempén, mint a vizes rongyok, és a pénisze egy húsdarab, inkontinens és impotens a lövésed után (aranylövés, egy alternatíva; fehér lövés, az orgazmusod a combjain végigcsorogva, ez régen volt); ha gyávának tartod, tudnod kell, hogy a szérum az ágytál után jött és a háború után, amikor a fejében mind szűköltek és vonyítottak egy istenhez, aki aludt.
Akkor jött a szérum, amikor próbált kinyúlni feléjük - és a nyakukba lihegte a legteljesebb kétségbeesést.  


A pokol semmivel sem rosszabb mint a föld
A föld felett
A pokol nem rosszabb
Nem, még a virágaid sem
Vagy ereid fénye
Vagy akár jelenléted
Sem veszteség.


Szóval ha a sors fémből lenne, hajlíthatnád úgy, hogy ez másképp legyen. Szóval a jövő acél, és a múlt koholható.
Ne felejtsd el, hogy a szíve aranyból volt, formázható, forró fém a markodban, amit ólommá gyúrtál.
Szóval ez a te hibád, ha valaki hibázott.
A szérum a gerincvelőbe, a hosszú tű a fájdalom gyújtópontján, és Charles vonyít. (Ez a neved?)
(Mind szűkölnek és vonyítanak.)
Charles a lepedőbe markol.  Charles feje oldalra bukik a vállán, és az óra számlapja állandó. Három óra délután, három óra hajnalban, három óra három nappal később és három évvel később. Charles így él (nélküled) és aztán Charles jár, és ha elmosolyodsz rajta, ha szívből felnevetsz, tehetetlenül, ha elhiszed-


Az én poklom semmivel sem rosszabb a tiednél
Bár te virágok közt lépdelsz és eltársalogsz
A föld felett lebegő lelkekkel.


Mert Charles ott áll a zuhany alatt, a balja a falnak vetve és a nevedre harap nyüszítve, részegen, és hátraveti a fejét és a gerinc ívbe rándul - a gerinc ívbe rándul az orgazmussal (így emlékszel rá, nem? a kezed a derekán, ahol a gerinc ívbe rándul, a ponton, ahol megsebzed majd, és most megtartod, ebben az emlékben megtartod és felemeled, ahogy Charles a lepedőbe markol (a levegőbe markol) és a nevedre harap nyüszítve.) Ahogy a gerinc ívbe rándul a plafon fehérré robban, és hátravetett fejjel és nyitott szájjal néz fel, és látja a csendet és ez másvalaki gyönyöre és másvalaki élete és másvalaki csodája de az ő bukása és az ő hazugsága (és te másvalaki vagy)



És ha a virágokról
beszélnék neked
az ösvényt, melyen jársz,
a pokol felé fordítanád,
hátrapillantanál a vállad felett
és én belesüppednék egy
ennél is förtelmesebb
színtérbe



Charles az okkersága fényekkel a szeme mögött és az agyában, Charles az okkersága fényekkel a testén folyva hever az ágyában, és Charles ép és egészséges, és Charlesért eljön az éjszaka és amikor lehunyja a szemét, minden fekete lesz - azt a színt látja majd, amit te, amikor álomba buksz, azt a csöndet hallja majd, amit te - és bele fog őrülni; térdelj fölé, ahogy régen, és a kezeit fogd össze a feje felett marokra; a hüvelykedet húzd végig a feszes ereken, és nézd, hogyan nedvedzik elő a szérum a tűszúrásokból és nézd Charles mosolyát - ha felismered még - és nézd, ahogy elnyújtózik és megfeszül alattad, és kezeddel a derekán bontsd fel a köntös csomóját a fogaiddal és kövesd végig ajkaddal combjain a nyomokat, morfium és kokain és heroin és a legszörnyűbb, hogy a testére alig hat (csak lefogyasztja, görcsbe rántja, elszárítja és felzabálja - mára mindennapi tapasztalat) és a legszörnyűbb, hogy az elméjére egyáltalában nem hat - mert csönd van.
Ott van az a csönd, és nincs az a bódulat, ami felzavarná.
Ott van az a csönd, a fájdalmon túl, és benne visszhangzik a neved, Erik.



Legalább a virágokat megtarthattam magamnak
és a gondolatokat, melyeket semmilyen isten
el nem vehet;
a saját szenvedélyem emészt el jelenlétedért
és saját szellemem a fényért;
és szellemem minden veszteségével együtt
tudja ezt:
bár elenyészik a feketeséggel szemben
és a formátlan sziklákkal szemben
előbb tárul fel a pokol, mintsem hogy végem lenne;

mielőtt végem lesz
fel fog tárulni a pokol piros rózsaként
amit a távozó holtak leszakajtanak.



komment: igen // nem
a teljes vers [itt] elérhető

28 megjegyzés:

groovy mutation írta...

ÚRISTEN
(tudnod kell, hogy most néztem meg a First Class-ocskát, vagy ő nézett meg engem - részletkérdés - a lényeg, hogy egy kicsit talán túl lelkes vagyok, elnézésedet kérem érte)
Mielőtt még elvésznek a gondolataim a hajnallal, idézgetek. Mert ez idézni való volt.
"Tudod, volt ez az ötlet, hogy megmenti a világot, és pontosan olyan nevetséges, mint ahogy hangzik - megmenteni a világot, egy fajt vagy egy újabb embert, aki másnak született. Vagy téged. (Szóval téged nem tudott.) (Vond le a következtetést. Logikus.)" ~ Vond le a következtetést, logikus, de szeretem én a te szavaidat, de nagyon szeretem. Ez a 'szóval', ez jajajaj. Egy szóvallal bele sikerült vájogatnod a lelkecskémbe. ;_;
"És a neved egy kibaszott titok." ~ Van nekünk még lelkecskénk? n i n c s
"ha a sors fémből lenne, hajlíthatnád úgy, hogy ez másképp legyen." ~ Ez a hasonlat úgy kellett, mint egy falat kenyér. Főleg miután Erik mennyire sajnálkozik a DOFP-ban. (Nagyon.)
"a nevedre harap nyüszítve" ~ Ha idegesítő, ha nem, ez a négy szó annyira megtetszett, hogy be kellett másolni.
"Ott van az a csönd, és nincs az a bódulat, ami felzavarná.
Ott van az a csönd, a fájdalmon túl, és benne visszhangzik a neved, Erik." ~ Bennem meg ez visszhangzik. Istenkém, ez olyan gyönyörű, ez a két mondat, jaj.
Emellett nagyon tetszik (és fáj - miért érzem, hogy mazochista hajlamaim vannak?), hogy ilyen naturalisztikusan ábrázolod szegényszegényszegény Charles szerencsétlenségét, aki mégis gazdaggazdaggazdag, mert egyszer ott volt neki Erik. Vagy még van is, az emlékeiben. (Egy emlék-Erik is egészen kielégítő lehet...)
Suttogva szólok, hogy jöhet még X-men. Sok X-men. Mert remekül csinálod. (Mi van, ha igazából mutáns vagy, és az a... mutánsságod, hogy ilyen jól írsz? O_O)

Raistlin írta...

GROOVY MUTATION most maradj ott ahol vagy mert nagyon intenzíven leszel megölelgetve (◕‿◕✿)
Hirtelen nem is tudom, mit mondjak - egyszerűen annyira nagyon örülök, hogy tetszett!
[én is ma néztem újra a 1st Classt, miután tegnap hazatévelyegtem a moziból; a Firstöt korában egy balatoni nyaralás során láttam laptopról, négy-öt másik lányon fekve negyven fokban akik voltak szívesek végig crack-kommentelni az egészet és ezzel teljesen élvezhetetlenné tenni számomra a filmet szóval sértetten kerültem a fandomot leszámítva hogy valahogy mégis van pár fanart a gépemen és leszámítva hogy mégiscsak fassbender és mcavoy és leszámítva hogy valahogy mégis újra és újra eszembe jutott a film az eltelt idő alatt és leszámítva hogy valahogy mégis elrugdostam magam a moziig és azóta nem tanulok hanem mixeket hallgatok, interjúkat nézek és rivert zsarolom, hogy írjon. és írok.]

Bocsánat az eredetmondáért és külön köszönöm az idézeteket mert én meg a soraim többnyire úgy vagyunk hogy bámuljuk egymást és aki előbb pislog az töröl, vagy én vissza az egész bekezdést vagy a sztori likvidálja az én ellenállásomat.

És a rohadt életbe de szerelmesek ezek és de boldogtalanok. Már-már megközelítik a Throbb boldogtalanság-szintjét. Engem meg tönkretesznek, az elvesztegetett fandomperemi időkért bosszút állva hihetetlenül intenzív érzelmi-rohamokkal és a ténnyel hogy hajnal három van de kutatómunka címen még mindig őket guglizom.

GwenPage írta...

Szia! Nem hiszem el, már megint megint megcsinaltad. Imádom őket, mert annyira de annyira szeretik egymást és annyira nincs eselyukmsem a boldogságra, hogy az már önmagában is fáj, és erre itt ez a csodálatos írás. A vers is telitalat volt, egyszerűen gyönyörű. Ne haragudj az osszeszedetlensegert, hirtelen nem tudok ertelmesebbet elocsikarni magamból és a tablettbol, mert egyszerűen szóhoz sem jutok.

Mary Wolf írta...

Bárcsak mindig így bejönnének a megérzéseim, mint most is :D Valahogy sejtettem, hogy egy Cherik fog itt várni engem, de erre a csodára nem számítottam. Pofon vágott és dédelgetett is egyben. Ez volt most nekem a reggeli morfium adagom. És kellet nekem tegnap újból nézni a First Classt, ahelyett hogy normális tevékenységet űznék, Cherik képeket nézek a neten -.- Na de, ez a fanfiction torokszorítóan gyönyörű volt és csak azt tudom mondani, hogy még,még! Az se érdekel hogy csak azért emelnek fel, hogy utána leejtsenek a mélybe, hogy szilánkokra törjek. Függő lettem, na :D

Tatsu írta...

Én adok egy fluffot, te meg ezt itt. Ezt itt. Először jött az extázis, hogy jaj, Cherik és tőled és még nagyon jaj! Aztán jött EZ és elvetted a szívemet és erre fogok gondolni egész nap és jó is, hogy erre fogok gondolni egész nap, mert akkor talán túlélem a családi ebédet, meg még a világvégét is. (DoFPról szólva: az a repülős jelenet! A repülős jelenet köré emberi kötelességemnek érzem írni valami nagyon hosszút és semmiről sem szólót *-* Charles elképesztően jól önsajnál és arról is akartam, de megírtad helyettem és ezer köszönetem érte és örökké eszembe fog jutni és Cherik. Mert a Cherik örök.) És amúgy ezt már nem kellett volna zárójelbe tenni. Nem baj.

Lara írta...

az a nyers naturalizmus
az azért. * lassú elismerő taps *
jöhet még x-men? nem hogy képzeled megtiltom hallod nem is értem hogy képzelted
szóval jöhet még

Raistlin írta...

GWEN PAGE, nagyon szépen köszönöm ;u; Ez az OTP tényleg tönkretesz, már csak egy vizsgám van hátra és erre tessék - vizsgákról beszélve, ezt a verset még az amerikai irodalom tételeim között találtam, és azóta zúg a fejemben és nem tudok szabadulni tőle, és bár a fordítás sajnos nem az igazi és szívem szerint az egészet bemásoltam volna mert ijesztő hogy végig passzol nekem-nekem ez annyira ők és annyira nem tudtam szavak nélkül hagyni.
Remélem a költőnő is shipeli őket. Isten nyugosztalja.

Raistlin írta...

MARY WOLF valahányszor kiderül hogy egy mutáns a jövőbe lát Cherikék elmorzsolnak egy büszke könnycseppet. (Tegnap mindenki First Classt nézett a jelek szerint. Egy határozottan kellemesded univerzális jelenség.)
Szerelmes szuperkatonák és szomorú mutánsok. Ez a feelzek és a ficek nyara.

Raistlin írta...

TATSU ez is ööö, fluff, ööö, aaaa, a szétizzadt takaró tiszta bolyhossá rojtosodott ööö.
[River műhelyében készülget egy repülős történet és fantasztikus lesz; csak így tovább mindenki MERT AZ A JELENET nem lehet szavak nélkül hagyni]
Sok szupererőt a családi ebédhez, és köszönöm!

Raistlin írta...

LARA awwbawwwhfwed- köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett mert no, első bizonytalan lépések az univerzumban és kicsit betolakodónak érzem magam.

Friskies írta...

Gyönyörű. Torokszorítóan gyönyörű. Kezdem úgy érezni, hogy Te bármihez is nyúlsz, az csak jó lehet. De csakiscsak jó. ;u;

Raistlin írta...

FRISKES egyszer (nem) foglak bemutatni a sikítva törölt vázlataimnak :D Nagyon-nagyon örülök, hogy így tetszett, köszönöm ;u;

Caro írta...

aztamindenit

Nagyon keserű volt, nagyon komor, odavágott és megszorongatott.
De imádtam.
Hú.
Remélem írsz még a fandomban, őszintén remélem, mert fantasztikus ez a páros és az írásaid is fantasztikusak, a kettő együtt meg tökéletes kombó, kiütéses győzelem. Tagadhatatlanul.
(A vers szívtépően gyönyörű, eredetiben is átnyálaztam kétszer, meg még háromszor-négyszer.)

Raistlin írta...

CARO óistenem, annyira örülök, hogy tetszett ;u; Nagyon szívesen dolgoznék a fandomban, és rengeteget jelent, hogy úgy érzed, illene hozzá a stílusom - köszönöm :3
(és istenem az a vers, az, az, az. [mert az az a korszak, ami ők, és hihetetlen, a történelem mennyit képes formálni és torzítani az emberen és hogyan száll meg a korszellem; ugyanakkor végtelenül és ijesztően logikus is])

666rytus írta...

Rebbenő tekintet,
riadt pillanat,
reméltem a vége
majd nekem is enyhet ad;

De a tehetetlen érzés
mégis úgy áradt szét,
ahogy a méreg is halad
csendben a szív felé.

Fájdalom és kín
immár jóbarátként kisért,
mikor tekintetem az utolsó ponthoz ért.


(Midasra változtathatnád a neved, mert bármihez nyúlsz, az csak ilyen remek lehet.)

Raistlin írta...

Végtelen kedvességedért
és minden kreatív kommented
viszonzásaként
most megköszönöm:

Az ilyesfajta hozzászólás valódi hozzászólás
az ilyesfajta komment, öröme és gyönyöre és ihlete
az írónak
az ilyesfajta komment
tényleg tökre tündéri egyelek már meg köszönöm

Shiina Kitsune írta...

X-men!
És én még azt hittem, hogy a tökéletes nem lehet tökéletesebb. Mindig is érdekelt, hogy Charles hogyan volt képes megbirkózni a tudattal, hogy nem lesz képes többé járni, és ilyen költői formában olvasva minden kérdésemre megkaptam a választ.
A drogfüggőség ilyen szép megfogalmazása csak hab a tortán. Komolyan. A maga groteszk módján öröm volt olvasni.
Köszönöm. ;w;

Raistlin írta...

Juj, nagyon örülök, hogy tetszett ;u;
És mivel hozzászólással vártál, az ígéretemhez híven tadamm, képeslap csak neked :D http://kepkezelo.com/images/zx3y95nqt7tqq8f1b96.jpg

Shiina Kitsune írta...

*elájul* aaaaah omg /)/////(\ még mindig meg van a fabulous trónok harca gif, amit egyszer régen kaptam tőled. #totallynotcrying

Raistlin írta...

kész kis kollekciód lesz ha ilyen szorgosan folytatod :DD

Menta Szirup írta...

Bekávéztam, lehet, hogy ez a komment élvezhetetlen lesz. Biztos, hogy élvezhetetlen lesz, de végre összeszedtem a bátorságom (ajjaj).
Szóval én napok óta hozzá szeretnék nyekegni, de csak toporgok itt és megint és megint elolvasom és fogalmam sincs, hogyan lehet mindig ekkora ereje.
Literally, nem telt el úgy két órám, hogy ne gondoltam volna ide. Az egész annyira nyers, ritmikus és a sorok egyszerűen lüktetnek. Egy csontig hatoló vízió a srácokról, ami definiál valami megfoghatatlant Charlesból, egy csatakos hajú, nagyon szép Charlesból.
"Szóval ha a sors fémből lenne, hajlíthatnád úgy, hogy ez másképp legyen. Szóval a jövő acél, és a múlt koholható." Számomra ez minden, ami Erik, ez minden fájdalom benne és bennük és én nagyon szeretem ezt a mondatot.
Fogalmam sincs, hogy tehettél valamit ennyire harmonikussá és kegyetlenné egyszerre, de köszönöm, hogy olvashattam és ez ez a DoFP után nagyon kellett ♥
(ugye írsz még a fandommal? ugye? őszintén szeretném, mert elképesztő, amit művelsz velük és aff cherik)

Raistlin írta...

MENTA, halld dorombolásom átzúgni a hegyeken mert nemigazmár, annyira nagyon-nagyon sokat jelent, hogy így meg tudott fogni ez a fic ;^;
Nagyon szeretnék még írni a fandommal, el is kezdtem valamit, négy oldalig jutottam papíron, éssss Horvátországban hagytam a vázlatot. De talán jobb is, nem lett az igazi - a napokban tervezem rekonstruálni, mert megőrültem a billentyűzetem nélkül.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm úristen.

Tinuviel írta...

Szeretem az X-ment, de nekem ez soha nem volt fandom, eddig történeteket sem olvastam a témában. Zseniális, ahogy felépítetted, shippelem őket, de nem a kedvenceim, mégis teljesen beszippantott, szal nagyon gratulálok.

Raistlin írta...

nánánánáááá
g y ő z e l e m
köszönömszépen ouo

jederanalexa írta...

Szegény Charles! Nem érdemli meg, hogy így szenvedjen! - elsírja magát - Ha legalább Erik ténylegesen mellette lett volna, de NEM!!! Most legszívesebben mególelgetném, és mindent elkövetnék, hogy elvegyem a fájdalmát!

Raistlin írta...

Nem hiszem, hogy szegénykén Erik jelenléte ebben az állapotban *őszintén* segítene (és ez az ami megöl) (DoFP *ökölrázás*)

LadyLoss15 írta...

Jaj! Másfél hete néztem meg a filmeket, és végre volt időm belenézni a fandomhoz kapcsolódó ficeidbe, és csak... JAJ! Ez olyan fájdalmas, de teljesen reális, és szinte félek elképzelni.... De az nagyon tetszik, hogy leírod, min ment keresztül szerencsétlen Charles, ugyanis a filmben nem épp úgy tűnt, mintha bárki is különösebben sajnálná, sőt, inkább felelősségre vonták, amiért beadta magának a szert. :/
Amúgy a sztori stílusa valami lenyűgöző. Egészen egyedi, mármint, semelyik másik írásodra nem tudnám azt mondani, hogy pontugyanilyen volt.
LL15

Raistlin írta...

Szia a fandomban, have fun--- ami nehéz lesz a dolgokkal amiket írok, khm.
Ez a fic ez tényleg az, hogy amint hazajöttem a moziból, leültem és megírtam. És ritkán jön valami ennyire szívből és zsigerből - és nagyon-nagyon sokat jelent, hogy tetszett; köszönöm szépen~~!

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS