a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. május 16.

Polaroid rondó

Captain America: Winter Soldier, Steve/Bucky félperces, pedig még ki se hűlt a film a lejátszóban de a fenébe is. || [fanart]


- Ha belegondolsz - mondja Bucky -, olyan, mintha vámpírok lennénk. 

Steve első gondolata a vér, és ezzel az asszociációval azt akarja mondani: találó, egy rövid mosoly fut fel az ajkán, de végül csak szótlanul néz Buckyra. A férfi pizsamanadrágban kuporog a kanapén, kint jégeső kop-kop-kopog, és sárgán mállik minden fény. Steve megnyalja az ajkait. 

- Melyik filmre gondolsz?

- A halhatatlanságra.

- Azt még nem láttam.

- A halhatatlanságra gondolok. - Bucky félrebiccenti a fejét. Steve a karjait maga köré fonva mered rá.

Egy olyan században (korban, érában, pillanatban) él, ahol a kezét előre mozdítva megérinthetné Bucky arcát, végigcirógathatná az áll vonalát, és a hüvelykujját az ajkainak támasztva fürkészhetné a tekintetét.

(De nem mozdul meg. Még nem.)

- Nem vagyunk halhatatlanok. - A szavai esetlenül koppannak. Kopp-kopp-kopp, a jégeső. - Meg fogunk halni, fájdalmasabban és hamarabb, mint a legtöbben... - Kopp-kopp-kopp. Csak beszél, amíg még kitarthatja ezt a pillanatot, és felfoghatja a hatalmát. A jelentőségét.

Régen, a fotók készítésénél, pár pillanatig mozdulatlanok kellett állni, hogy a felvétel ne mosódjon el.

Ha most nem áll mozdulatlanul, a jelen elmosódhat.

- Nem érdekel a halál, azt hiszem. Nem, én az életre gondolok. Ahogy évtizedek egyszerűen... - Bucky elakad. A társalgás elakad. Steve egy lépéssel közelebb kerül, talpa a parkettre tapad. Amerika Kapitány csíkos zokniban.

Az ujjait összefűzi Bucky ujjaival.

- Hol együnk ma este? - Hozzáteszi: - Vagy menjünk vadászni?

Bucky csak a fejét ingatja, és vigyorog, ahogy a rossz vicceken szokás.

Ez az egész egy rossz tréfának tűnhet. Hideg fémujjak, és törékeny hús - az a kéz erősebben markol. Ragaszkodóbban.

- Maradjunk... - motyogja maga elé, az ablakhoz fordul. Steve ujjait féléberen az ajkaihoz viszi.

- Nem fogok főzni. Mondjuk lehet van halrudacska. Elég csak beletenni a mikrohullámú sütőbe.
 
Steve fél kezét kiszabadítva előre nyúl, lágyan Bucky tincseibe markol. A fejét a derekához vonja, és csitítva tartja, amíg Bucky a hasába temeti az arcát. Így maradnak egy darabig. Ha elég sokáig így maradnak - akkor talán örökre.



komment: igen // nem

31 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez csodálatos volt. És fantasztiksuan esett a megfáradt lelkemnek. Köszönöm.

Raistlin írta...

én köszönöm de én nagyon mert ez a dolog egyszerűen csak úgy lett és nem tereztem és nem akartam és semmi szóval nagyon sokat jelent hogy jól esett és tetszett neked ;u;

River írta...

Komment: igen.
Avagy ez egészen olyan, mint egy illat; talán alma, talán otthon , és most még szűröm át magamon, de nagyon, nagyon tetszik ez a langyos, életszerű ábrázolás, a ’sárgán málló fényeid’ és ahogy körülöttük puhán, ki nem mondva ott húzódnak az érzéseik, és gimme all the domestic stucky feelz ~ ésköszönöm.

Raistlin írta...

még ide mersz jönni azok után hogy megnézetted velem és rájuk kapattál és hogy most csorog ki a szívem pocsolyákba a padlóra te szégyentelen

Dragda írta...

*szipogva bámul a monitorra és a kispárnát ölelgetve küzd az érzéseivel*

kurvaéletbe, elég volt nekem a filmen bőgni -.-

*zokog*

PS: Értsd -> rohadtul és mocskosul zseniális és ismételten lábaid elé öntöm könnyeim tengerét

Raistlin írta...

hhrhhghrgrhgrhgrhghrhrhhr emberek olvassák és embereknek tetszik és *embertelenül hálás*

Mary Wolf írta...

Azt hiszem, hogy új OTP van születőben! Újra meg kell néznem a filmet ezek után! *.* Mi lenne velem, az írásaid és a Marvel nélkül? :D Bevallom, eddig kedvenc kapitányunkat Tonyval shippeltem, de ezek után... ahwww!!!! Köszön9m, hogy olvashattam!

Raistlin írta...

Mindent Riverre kenek. Én itt békésen és csendesen shipelgetem Amcsi Kapcsit Peggyvel csendes magányomban, amikor mondja hogy láttam-e már a Winter Solidert és nézzem meg a Winter Solidert és WINTER SOLIDER, a film, ami nem csak méltóan, de szépen le is zárta a Peggy/Steve szálat SŐT, én nekem tetszett a Bucky BFF vonal és reméltem hogy na majd megható bratyis vonzalmak lesznek itten de azok a tekintetek meg az EGÉSZ hogy van az hogy Steve-et mesterségesen sem lehet kisatírozni ennek a szerencsétlen szerelmes idiótának az agyából kész vége feladom BROTPből OTP menthetetlenül és két óra alatt.
(Tony legalább tartja magát, mert Tony/Pepper. Tudom, hogy a képregényekben szakítanak, de Pepperony. És tudom, hogy a Civil War vonalban erősen megy a buzulás Steve-el, de Pepperony. Pepperonyval.)

Ivy írta...

Az a pillanat, amikor megnyitom az oldalt és csak a háttér látszik, aztán a bejegyzések, aztán a képek és aztán már nem látom a szavakat mert sikítok.

El se tudod képzelni mennyire jólesett így most nagy hirtelenjében ez a ficc; mégis csak annyit tudok kinyögni, hogy au. Auuu. Mert fáj, mert fáj, hogy csak így csípőből oda tudsz lökni a végére két szót, három pöttyöt és hagyod hogy befejezzem és hagyod hogy elvérezzek, mocskos kommentfoltokat hagyva a szőnyegeden. Hát tessék.

Ui.: Kérlek. Még. Ilyet. *vádlón a Marvel felé bök és követeli neki a címkét, a további történeteket és könnyeket*
(und új pókemberrel találkoztál-é már?)

D.L.L. írta...

Én már az első rész óta büszkén shipelem őket, és szétbőgtem az agyam, és meggyászoltam Bucky-t, aztán épp hogy túl lettem volna rajta, erre megnéztem a második részt s egy egész tábla csokit kellet betömnöm, hogy visszafojtsam a váltakozó sikongatást és bőgést. És most az egészet újból hozzámvágtad ebben a pár szóban, és... és most.. így nem tudom..
A halhatatlanság illúziója, és az ő kis esetlen bukdácsolásuk ebben a világban, és halrudacska, és úristen ez ez a sok headcanon és feels..
asszem, még kicsit elidőzök a fic fölött és szeretgetem.

Raistlin írta...

IVY, hrrrhhrrhhrrr ;u; Nagyon örülök, hogy örülsz (meg hogy szenvedsz... akarommondani)
A Pókemberek közül egyik filmet se láttam, de gyerekkoromban kitartóan függtem a rajzfilmsorozat-verzión, tehát tervben van, mert szimpatikus a karakter, csak felnőtt-fejjel még nem igazán találkoztunk.
Ugyanakkor Buckyék párosa meg rengeteg kérdést vet fel bennem, amit izgalmas lenne kificelni. Meglátjuk még ouo (Ilyen lelkes támogatásnak általában úgy sem tudok ellenállni.)

D.L.L., ez egy nagyon keserédes hajó ez és mily' szépen ring a tengeren.
[Komolyan nem tudom eldönteni, hogy ez most direktben szubtext, vagy pedig Marveléknek komolyan nem tűnt fel, hogy a film privát narratívája végig az, hogy
NATASHA: Hé Steve, randizz már valakivel
STEVE: Hát igen jó lenne de nincs senki aki osztaná az én élettapasztalataimat *hint hint*
STEVE: Az ideális partnerem átélte azt, amit én is *hint hint*
STEVE: Hol találok én ilyen embert (tovább magyaráz nemileg feltűnően semleges szavakkal)
BUCKY: *megérkezik*
STEVE: *elhallgat*
NATASHA: Szerintem találnál ilyen embert, az az ügynökcsaj például egész közel áll a leíráshoz... Steve hova mész Steve gyere vissza Steve nem randizhatsz a télkatonával ő az exem a képregényekben de ez a vonal feltűnően és hálaistennek kimaradt a filmből és semmi bizonyítékunk nincs rá hogy Bucky ne lenne halálosan belédzúgva mármint nézz már rá ja bocs már nézed és ha mindketten képernyőn vagytok csak egymást bámuljátok meredten nem szóltam
BUCKY: ◕^◕
STEVE: ಥ‿ಥ
BUCKY: Ki vagy te, gyönyörű idegen, hogy mesterségesen sem tudlak elfeledni vala?! (๑◕^◕๑)
STEVE: ❤
*a háttérben felrobban pár dolog, összeomlik a S.H.I.E.L.D. és megy a konspirációs kémdráma*]

Iwi írta...

Eddig totál jól elvoltam, miután megnéztem a 2. részt (amiben igen, lezárták a Peggy-szálat, és behozták a 13-mas ügynököt (és bántóan nem csináltak vele SEMMIT T___T), kezdtem leakadni Steve agyonsajnálásáról, hogy mennyire hihetetlenül magányos, és elveszett, és megzabálom, és én akarok neki lenni a minden, aki majd megmenti a magánytól, és akkor jön ez a fic.

Egyedül az ment meg attól, hogy összegömbölyödve zokogjak az ágyamon, hogy "ó, ez a két szerencsétlen...", hogy a laptop a lábamon hever.
Így csak mardossa a sírás a torkomat, és téged csodálva bosszankodom, hogy megint bebizonyítottad számomra, hogy mennyire sok szemszögből lehet nézni ugyanazt, és mennyi minden van/lehet a dolgok mögött, és én ezt még mindig képtelen vagyok meglátni. (vagyis én csak a BROTP-t (ahogy fogalmaztad) láttam beléjük, de semmi többet.)

Köszönöm.

Raistlin írta...

*vádlóan bökdös River felé* Belerángattak, ártatlan vagyok, bele lettem rángatva és most meg ki sem látszom belőle minden study breakben zokogok segítség
[azon túl is hogy aggasztóan jól shipelhetőek ijesztően jól jönnek pár ötletemhez és fakk]

ThiaDark írta...

A film megnézése után menthetetlenül beleszerettem a párosba. Ez a fic pedig fantasztikus, és meleg gyógyfürdő károsodott és üres lelkemnek. Inspiráló vagy. Megyek is írok valamit. :) Köszönöm, hogy olvashattam.

Raistlin írta...

Most ingerenciám támadt kitenni az ajánlóba, hogy "kritikusaink véleménye szerint meleg gyógyvizes fürdő" :D Köszönöm szépen!
p.s. pszt-pszt, ha a történet hatására/ihletésére/nyomán tervezel írni valamit akkor majd kérlek, kreditelj ki ha egy mód vagyon rá

Rosie C. írta...

Nem tudom, mondtam-e már, de imádlak, még akkor is, ha tönkretetted az életemet a szép fogalmazásoddal és a fic gyönyörűségével.
Respect.
Egyébként minden Marveles ficet imádok, csak halkan megjegyzem. Mindegyik után agyon ölelgetnélek. De azért figyelnék rá, meg ne fulladj.
*megy, és illegálisan letölti a filmet, hogy negyedszerre is megnézhesse*

Raistlin írta...

Rosie, hhrhghh ;u; Nagyon-nagyon szépen köszönöm!
Ha ez így megy tovább, biztos írok még.
Sőt.
*viszontölel és ad egy százas csomag zsepit a filmhez*

Eva Reyklani írta...

Rájöttem ám, hogy én félig és suttyomban, senkinek be nemm vallva, azért olvasok ficet, mert akkor rászánom magam, hogy olyan sorozatot/filmet/ecetetrát is megnézzerk/elolvassak, amire magamtól nem vetődnék rá, és amikről utólag mindig kiderül, hogy nem tudom, hogyan élhettem nélkülük. Na ez is egy ilyen fic volt, mert TUDNI AKAROM! Nem mintha nem bőgtem volna szét az asztalt (ami ha több napfényt meg némi földet kapna, tuti kicsirázna), mert igen, és remélem azért néha szégyelled magad a tökéletességed miatt.

csokoládé bárány írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
csokoládé bárány írta...

egyszerre próbálom nem kiszuszogni a lelkem ez után a kis édes apróság után, és nem sírva nevetni D.L.L.-nek írt válaszodon :"D
mindkettő nagyon-nagyon találó, és én örülök, hogy engem mindenesetre meglelt
mondani sem kell, hogy ez nagyon ott volt, megint! (:
[és megint nagyon nevettem a kommentelési nem-nél, általában megnézem, hátha hozzácsapsz valami vicces animációt, és igen! ((: ]

Zenda írta...

Igen, a fenébe is!
Fáj a szívem.
Az a kis kérges, rothadt szagú valami, amitől még a kutya feje is elfacsarodik.
Nem, nem láttam még a filmet, de már erősen gyúrok rá, már erősen edzem rá az idegeimet, mert Steve Rogers, és ez a rövid egyperces akkorát taszított rajtam, hogy egyenesen a fandom karjaiba zuhantam, egy ismeretlen fandom karjaiba, és Jézusom, annyira bánom, hogy nem tudok mindig kommentálni nálad. A lelkem beleremeg.
Köszönöm, hogy olvashattam, köszönöm, hogy előpillantást vethettem Stuckyék kis világába, és a shipnevük szinte sikít azért, hogy imádjuk! QwQ
Gyönyörű. <3

Raistlin írta...

REYKLANI, köszönöm!

CSOKOLÁDÉBÁRÁNY, gyeregyere csoki *forced cannibalism* [lebuktál hogy a nemre kattintasz, ejj] [szeretlek érte sejj]
u.i. a cp-d még mindig rohadt menő

ZENDA, gyere te is a hajóra, van pillecukor, van rum, van egy százas csomag zsepink, írjunk, sírjunk, vigadjunk. <3

csokoládé bárány írta...

ehjj, legalább legyek én is olyan szépen felszolgálva, azt nagyon élném (:
ohh és köszönöm a bókot ˘˘ bár mondjuk még alakulóban van, sőt a kép óta is rengeteget változott a cp, de köszönöm még egyszer :D

Raistlin írta...

nem hallak rendesen mert az új hannibal rész hhhhhhhhhhghhhh

Hannibal írta...

Én tényleg nem akartam, de aztán jött ez a film, bevágta elém magát és felmutatta ezt a két eltévelyedett öregembert, akik nem is öregek, inkább szexik és csak ők lettek az OTP-m.
Szóval imádtam. Kérek még. Nagyon szépen kérek még.xd

Raistlin írta...

nekem se kellett több csónak a rohadt kikötőmbe, de a fenémbe is, a stucky egy páncélozott csatahajó. biztos kitépik még a szívem párszor.

Mitsuki írta...


*hönnnghönnnghönnng*
Nem tölt be az új Game of Thrones rész.
Akkor menjünk olvasni, mit nem olvastam még, ezt nem olvastam még.

Szépen, lassan csordogálva szerettetik meg magukat az emberrel, olyanok, mint az otthon melege. Körbeölel, és megvéd a valósától. Mikor bebújsz a meleg takaró alá, és nem bánthat a világ. Forró tea, sok cukorral, ami lelket önt belénk. A - kimerevített - kép a falon, ami mosolyt csal az arcunkra. Vagy könnyeket. Vagy mosolygós könnyeket.

Köszönöm lefagyó internet, hogy ide tévedtem.

*és most indokolatlanul röhögök a Natasha - Steve - Bucky trió beszélgetésén az egyik kommentben*

Mitsuki írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Raistlin írta...

jézusom ne attól az epizódtól ne ne menekülj amíg még van lelked fuss fuss onnan NE



(ne.)


u.i. hálám és együttérzésem a tied

GwenPage írta...

És itt vagyok, mert megígértem/megmondtam/megfenyegettelek vele hogy itt leszek. Tizenöt perce hagytam ott a tévét, és már rohantam is hozzád, mert még friss az élmény, annyiranagyon friss, mondhatni egy zsenge seb (aminek amúgy örülök).
Az írásod egyszerűen csodálatos, minden szó tökéletesen harmonizál, illeszkedik a hangulathoz, ehhez a fájdalmas ennekígykénelennie hangulathoz, én pedig sírok.
Köszönöm az élményt♥

Raistlin írta...

istenem mit nem adnék érte hogy megint láthassam először
(sebaj, hetedjére még láthatom.)
nagyon örülök, hogy tetszett a fic, és köszönöm szépen, és-és üdv a hajón ouo

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS