a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. május 21.

& I'm Your Fellow Tonight

Régi idők romantikája, swing, swing és swing megint: Steve és Bucky melódiája tánczenekarra.
[fanart] || avengers (marvel univerzum) captain america/winter soldier, NC-17, fluff/humor/romantika


& I’m Your Fellow Tonight


1930s

Bucky Barnes hangja a kaputelefonban:
- Kesz’csókolom Mrs. Rogers, lejöhet Steve játszani?
Steve felül az ágyában, és a pizsamája ujjával ledörgöli a párát az ablakról, aztán az arcát az üvegnek szorítja.
- Sajnálom, Steve most nagyon beteg.
Steve anyja ezt mindig kihangsúlyozza: most. Átmenetileg. Éppen. Steve lázas homlokának simul a hideg üveg. Bucky Barnes az utcán áll, rövidnadrágban, térdzokniban, a fejében csálé sapka, rajta hosszú kabát. Tíz éves.
- Van nálam lecke is.
Steve átnéz a válla felett. Az ágya a konyhában áll. A konyha az előszobában: másfél szoba az egész lakás, közös fürdő a földszinten, mosásnap kéthetente kedden. Steve könyörögve átnéz a válla felett, és édesanyja megadóan a hajába túr, a vállának szorítva a telefont.
- A lecke feljöhet, ha halkan lesz.
Bucky lopakodva érkezik. Az ágy szélére ül, lerak Steve elé egy gyűrött történelemfüzetet, és a tetejére, mértani pontossággal, egy zöld műanyagkatonát.
- Lehetsz vele.
A zsebéből előkotor pár lapos kavicsot.
- Ők a gyalogosok.

1940s

- Van egy ősi indián mítosz.
- Nincs.
- Steve, ez fontos. Hallgass meg. Van egy ősi indián mítosz…
- ...amiről te mit sem tudsz, mert a felfogóképességed elesett a háborúban…
- ...melybe benne foglaltatik…
-...különös jelekkel róva, hogy “Bucky Bastard Barnes egy lébecoló, léha, link… üm, lumbágó.”
- Tudni akarod az ősök titkát, vagy sem?
Steve hátradől a székkel, és megadóan feltartja a kezét. Bucky felemeli a serpenyőt a gázrezsóról, beleszagol, elfintorodik. A mai fogás krumpli, krumplival, tegnapról, újrahasznosítva.
- Püréből - mondja Steve -, ebben az életben te már nem fogsz hasábburgonyát csinálni.
- Ne ugass, a közepében annak is püré van. - Bucky visszateszi a serpenyőt a lángra. A serpenyő békésen füstöl.
Mindjárt huszonegy évesek. Közösen bérelnek egy garzont. Pár hétig élt velük egy másik fiú is, de végül besorozták. Steve-et még mindig nem sorozták be. Steve-nél az a hat szem krumpli is nehezebb és sportosabb, amit Bucky éppen megpróbál vacsorává varázsolni.
- Az ősi legenda szerint - folytatja Bucky, ahogy áthajít egy konyharuhát a vállán -, volt egyszer két jó barát, Csudipofa Förrmedve és Döglött Hal Keszeg…
- Aha.  
- És Döglött Hal Keszeg, aki egyébként nagyon hasonlított rád, nem tudott táncolni.
- Tudok táncolni.
-  Nem tudott swinget táncolni.
- A legtöbb indiánhoz hasonlóan, felteszem.
- Várj, jön a tanulság. Csudipofa Förrmedve egy nap így szólt Döglött Hal Keszeghez: “Hé, Steve.”
Steve elröhögi magát. A tüdeje szúrni kezd. Felköhög, görcsösen.
- “Hé, Steve,” - mondja Bucky, lágyabban - “el kell jönnöd táncolni velem, és meg kell tanulnod táncolni tőlem, hogy eljöhess táncolni velem, és táncolhassunk. Mert táncolnunk kell, mint a barátoknak, és mi igaz barátok vagyunk.” És azóta is táncolnak, ha csak meg nem haltak.
Steve a mellkasába öklöz.
- Meghaltak - hörgi, és a rajzvázlatai alól próbálja előkeresni az inhalálóját. Bucky félreteszi a serpenyőt, hozzá sétál, egy célzatos mozdulattal leakasztja az inhalálót a nyakából, azzal a szájába nyomja. Bucky felül az asztal szélére, és jelentőségteljes pillantással felcsavarja a rádiót. Híreket mondanak. Londont lebombázták. Egy jelentőségteljes pillantással lecsavarja a rádiót.


Egy nappal később

Steve és Bucky táncolnak.
- Ez nevetséges.
- Ne nézd a lábad.
- Attól még nevetséges lesz, ha nem látom.
- Rám nézz.
Hanglemezről swing szól, a fiúk ingben, nadrágban; Bucky Steve álla alá simítja a kezét, és felszegi a fejét.
- Tudod - mondja Steve - arra jutottam, hogy te igazából nem is szereted a lányokat.
Bucky leengedi a kezét.
- Tessék? - És egy rövid kacaj. Steve megpróbál pördülni. Nem sikerül.
- Ha szeretnéd őket, akkor nem szerveznél minden egyes alkalommal duplarandit. Azt a lányt nyílván szereted, akit szobára viszel…
- Na de kérlek - horkant Bucky, a kezét óvatosan Steve derekára csúsztatva. Az ujjait eltartja. - Gentleman vagyok. Hazakísérem őket, ellenőrzöm, rendben bejutnak-e a lakásukba, aztán pedig szépen szüzen hazagyalogolok, mert nincs pénzem se villamosra, se taxira, amióta valaki, aki velem él, felrobbantotta-
- Talán őket kedveled - vág közbe Steve és vágódik el Steve;  talpra kecmereg -, de merd tagadni, hogy nem gyűlölöd hevült hévvel azokat, akiknek paralel engem kell elviselniük egész éjszaka.
- Mindig te kapod a csinosabbat, nem tudom, mit hőzöngsz.
- Azt hőzöngöm, hogy ahhoz a csinosabbhoz odasunnyogtál te, amikor elhívtad a csibészes mosolyoddal, és ez alapján neki különféle illúziói támadtak arról, milyen gigerlivel fog táncolni este, és aztán pedig derült égből a nyakába zúdulok én. Érted?
- Nem értem. Steve, nézd, szőke vagy és kék szemű, nem?  Mármint mit akarhatnának még? Elbűvölő mosolyod van és törékeny kezeid és szép szád és mély hangod és a lányok szeretik az ilyesmit! Mint az arcod.
- Akkor vagyok a legvonzóbb - hagyja helyben Steve -, amikor egész este orrot fújok. Mindenki erre vágyik. “Bár taknyos lenne az én fiúm is,” mondják egymásnak, “a szalmanátha szenvedélye-”
- Arról nem tehetsz. Különben pedig tehetséges vagy, és, ezen felül, még intelligens is vagy, és van ez a, kisugárzásod, hogy csak úgy kéne bánnod velük, ahogy velem bánsz, és menthetetlenül belédszeretnének!
Steve megtorpan. Bucky egy pillanatra rémültnek tűnik, és a szája megvonaglik; Steve ezt nem tudja hová tenni magában, a szerepére koncentrál.
- Buck - mondja komolyan, kiábrándultan - Buck, Bucky, Buchanan. Hát azt akarod, hogy nőket üssek meg. Ezt nem néztem volna ki belőled.
- Hah! - Egy megkönnyebbült kacaj. Steve bajtársias gyöngédséggel lekever neki egy lenge sallert, amitől utána egész este sajog a csuklója, de Buckynak legalább eltűnik a képéről az az érthetetlen aggodalom, és hétágra vigyorog megint.


Buckyt aztán besorozzák.


- Ha valaha is tiszt akarsz lenni - mondja Steve fenyegetően, és a nyomaték kedvéért egy töltőtollal hadonászik -, akkor most rögtön szerzel egy széket… Bucky!
Blues búg a rádióból, és Bucky a konyhában kereng egymagában, képzelt partnere derekát tartva, arcán idüllt öröm. Steve székénél terem, a támlára markol, és megpróbálja felemelni. Steve az asztal szélébe kapaszkodik.
- Tegyél le!
- Tegyen le, sir. - Bucky leejti a széket, az nagyot zökken; ő előre dőlve átveti a karjait Steve vállain, állát a feje búbjának támasztja. - Gyere, menjünk valahova.
Steve a tollal megkocogtatja a jegyzeteket.
- Kérdezz bármit - dünnyögi Bucky, és lágyan ingatva a csípőjét elkezdi a talpával követni a ritmust.
- Alkotmány,  második kiegészítés?
- Hmm. Várj-várj, az a mackókaros. - Befeszíti a karizmait. Steve hátravetett fejjel felnéz rá. - Érted. “Right to bear arms.”
- Hivatalosan is véget vetek a barátságunknak - suttogja Steve. - Ne keress. - Ellöki magát a székkel, és Bucky megugrik, de későn; fél lábon pattogva, balsorsú lábujjait szorongatva sóhajt:
- Csak, mert élni szeretnék elidegeníthetetlen jogaimmal…
- Alkotmányos jogaiddal, tökfej. - Steve elhaladtában oldalba könyökli. Bucky észreveszi, hogy a rádió felé tart, és utána sprintel:
- El a kezekkel, The Ink Spots jön!
- Az ám. A kezeden végig, könyékig, amíg nem tudod a tételeid betéve fütyülve. - Steve ujja már a rádió gombján, aztán egy taktusnyi szünet után csak sóhajt, és feltekeri a hangerőt. - Felteszem, táncolni fogunk az utolsó civil estéden?
Harsonák szólnak.
- Yessir.
Steve felgyűri az ingujját, és szembefordul vele.
- Akkor igazán nem hozhatlak szégyenbe.
- Nosir. - Bucky összecsapja a bokáját, tiszteleg, aztán egy gáláns meghajlással a tenyerét kínálja és táncba hívja.  


És Steve-et aztán besorozzák.


- Nem igazán állnak sorba a lányok, hogy egy olyan fickóval táncoljanak, akire a végén még véletlenül rátipornak.
Peggy Carter felé pillant.
- Azért csak táncolt valamikor.
- Hát, táncba hívni egy lányt mindig olyan ijesztő, az elmúlt években egyszerűen… Nem is tűnt már fontosnak. - Az autó ablakából kibámulva figyeli az aluljárókat, sikátorokat és sarkokat, ahol megruházták. Ahonnét Bucky kivonszolta, véresen és félig pépesen. - Gondoltam, várok - jegyzi meg.
- Ugyan mire?
- A megfelelő partnerre.


- A megfelelő partnerre - ismétli Peggy Carter, hónapokkal később; Peggy Carter vörösben, Peggy Carter illatfelhőben. - Tartsa nyitva a szemét, kapitány.
- Igenis, asszonyom.
- Ott találkozunk.
Peggy elvonul Bucky mellett, Steve tekintete őt követi, a nőt követi.
- Láthatatlan vagyok - mondja Bucky.
Steve Peggy Carter után néz, a tekintete az emberé, aki a virradó napot figyeli, és valami feltündököl az arcán.
- Ez egy rémálom - mondja Bucky.
És Steve még mindig nem néz rá.
- Ne vedd magadra - mondja, és ennyi az egész.


Aztán végre maguk mögött hagyják Angliát, és a fronton vannak megint, és egy darabig minden rendben van, egy darabig minden szörnyű és nagyszerű; minden reggel riadó hajnal négykor, minden éjjelre új győzelem. Bucky izmai izzanak, sajognak, már annyira fájnak, hogy nem érzi a testét, és van ebben valami felszabadító; a világ célkeresztnyire szűkül, ahogy a hasal a sárban a puskájával, a világ öklömnyi, és lőtávnyi-messze van csak minden cél. Steve mindig az élen jár, Steve mindig a látó- és hallótávolságban, Steve örökre a közelben.
Egy este a kaszárnyában, ötven este, száz, swing szól, a fiúk csapra vernek egy hordót, és a századik este vagy az ezeregyedik éj után talán, honnan tudná, van annyi bátorsága, hogy egy korsóba kapaszkodva, vigyorogva, Steve felé nyújtja a karját.
A zene szól. Steve elfogadja a kezét. Gajdoló párok körülöttük ropják, ők a parkett közepére perdülnek. Kezek össze, a vállak össze, és futás, mintha csúszna a talaj, boka ráz-ráz, így magyarázta neki még Brooklynban, és Steve talán végre érti a leckét, fölkapja őt, a levegőbe dobja, terpeszben áthúzza Buckyt a lába alatt, borstörés és bukfenc, forgás körbe-körbe, a korsók körülöttük összetörve, mindenki veri az asztalt és ők vadul vigyorognak egyre, trombitaszólam, nekifut, átbukfencezik Steve hátán, aztán Steve próbálja meg.
- Spárgát! - rikkant valaki, Steve pedig:
- Wohho!  
Sing, sing, sing, everybody start to sing, la-dee-da, whoo-whoo-whoo, now you’re singing with a swing!
Szembefordulnak, fél kézzel összekapaszkodnak; mintha nem lenne alattuk más, csak levegő
(szembefordulnak, egymás felé nyúlnak majd, Bucky alatt nem lesz majd más, csak levegő, a vonat dübörög, dübörög, dübörög)
- Sing, sing, sing-a sing - énekel Bucky, hátravetett fejjel, az égre kiált - everybody start to sing!
- La-dee-da - járul hozzá Steve a produkcióhoz, motyog és mosolyog, Bucky szédülve a részeg égre bámul, ahogy Steve a sátra felé támogatja, a lába megbicsaklik, összekarolva botladoznak.
- Whoo-whoo-whoo…
- Now, you are singing with a swing - Steve csak narrálja a szöveget, mint a rádióban, artikuláltan, komolyan, Bucky horkantva felröhög és Steve vigyorog rá.
Steve újabban nem tudja leinni magát.


A vonat dübörög, dübörög, dübörög.


Steve megpróbálja leinni magát, ugyanabban a szétbombázott kaszárnyában, a bárpultnál. Bucky addigra már halott.  


Bucky dúdolt aznap este, az arcát a csillagoknak szegezve, és amikor Steve megpróbálta végigfektetni a priccsen, rúgkapálni kezdett:
- Tá’coljunk még!
- Aludnod kell, vagy a reggel, amikor majd géppuskával adják a talpalávalót-
Bucky horkantott a klisén, és csípőből felhajolva a nyakába csimpaszkodott, belé kapaszkodott:
- Te vagy a’ én legjobb barátom, mig’zán jó barát’k vagyunk, nem-e St’ve?
- Te vagy a legjobb barátom - Steve mosolya őszinte volt és Steve meglepetése őszinte volt, amikor Bucky szájon csókolta: egy cuppanós csók volt csak, teljességgel helyénvaló, mmmmah, és vége is, és Bucky visszazuhant a priccsre, és elrikkantotta magát:
- Whoo-hoo-hoo! - Aztán dúdolt: - Now, you’re singing with a swing.
Steve egy elnéző sóhajjal vállon lapogatta, aztán betakargatta. Bucky már csak orrból dúdolt, nna-naa-naa-naa…


Everybody start to sing.


2010s


Az apartman ajtaja csikordul, otthonosan olajozatlanul fordul a sarokvasain, és Bucky átbukik a küszöbön; tornacipős lábával próbálja megtartani az ajtót, fél kézzel egy Coca Colás papírpohárba kapaszkodik, a másik kezével Steve-be. Moziból jönnek. Buckyn a világ legrondább Amerika Kapitány trikója feszül, rajta egy robosztus rajz-Steve rombusz-állal és rusztikus pillantással, felette nemzeti színekben felirat sziporkál: CAPTAIN, MY CAPTAIN, amiért Bucky tíz kemény dollárt fizetett, és ragaszkodott hozzá, hogy rögtön a pláza mosdójában átvegye. Steve - aznap már sokadjára- végigméri.
- Néha fel nem foghatom, miért is mutatkozom veled nyilvánosan. - A végső tanulságot levonva a  napszemüvegét a homlokára tolja, aztán leveszi, és Bucky felé nyújtja; aviátor-fazonú; igazából  Buckyé, vagy közös, vagy a fene tudja már. Bucky hajpántként használva hátrafogja vele hosszú tincseit, elégedetten vigyorog, és a papírpoharat félreteszi egy kézreeső komódra.
A levegőben hűs esőszag, az ablakot nyitva felejtették.
- Megnézed, lejött-e a letöltés? - veti oda Bucky, a fürdőbe megy egy felmosórongyért, és amint visszaér, Steve rövid erkölcsi szónoklatban részesíti a laptop mögül:
- Ez illegális.
Bucky csak horkant, a rongyot a parketthez csapja. Steve vet rá egy lapos pillantást, amit lenézőnek szán, de ami rögtön ellágyul és elpihen a férfi alakján: Bucky a beeső fényekben, ahogy felmos, Bucky itt és most és vele.
- Na, lejött?
- Ööö… ühm, aha, igen.
- Szuper, berakod? - Bucky észreveszi, hogy a vödröt nem hozta ki. Káromkodik, és a felmosórongyot úgy szegezi előre, mint valami dárdát, átfut vele a szobán, az meg csep-csep-csepeg. Steve megkísérli lenyomva tartani a ctrl-gombot amíg a touchpadra koppint; harmadszorra sikerül. Bucky a kezeit rázogatva jön elő a fürdőből, felcsendülnek az első taktusok: zongora, trombita, dob. Steve kiegyenesedik. Bucky sietve a nadrágjába törli a kezét, megköszörüli a torkát, és gálánsan meghajol:
- Szabad egy táncra?
Sing, sing, sing, everybody start to sing…
- Emlékszel rá! - Steve felnevet, hitetlenkedve, és sűrűn pislogva a szája elé simítja a tenyerét. - Whoa, Buck, hiszen te emlékszel rá! Ez nagyon nagyszerű, tényleg, ez annyira- Nem is tudom... Napról-napra-
- Táncolj velem - szűri a fogai között Bucky, még mindig előre hajolva -, táncolj, vagy részleteibe menően felidézem, amikor úgy röhögtél a menzán, hogy az orrodon ömlött ki a cérnametélt.


Robbanás söpör végig az utcán, Steve hasra zuhan, maga fölé tartva a pajzsát. A robaj a fülében cseng, füst hömpölyög végig a betonon és lánghullám, aztán csak a zúgás marad, a távolban pár sziréna, a harc valahol még folyik tovább.
Bucky abban az épületben volt, amelyik felrobban.
Emeletről-emeletre zuhan össze a torony, Steve a fülére simítja a kezét:
- Bucky, jelentkezz. Egyben vagy?
Valamelyik Bosszúálló belép a vonalba, csak a légzését hallja, valaki más is a hívásba csatlakozik, Natasha az:
- Barnes!
A vonal aztán megszakad, zúgás megint és vijjogó sipítás. Steve még mindig a betonon, a karjában nyillal a csont, törött talán, nem ér rá ellenőrizni, a könyökére támaszkodik.
- Bucky, jelentkezz - motyogja maga elé.
Kőszilánkról-kőszilánka bomlik, zúdul a torony, üvegbálái összetörnek, megrepednek, szilánkokat okádnak, és egyre lángol, lobogó zajjal, amíg Steve előre araszol.
- Buck…
A vétel rezdül megint, torzult jelek, aztán:
- Laa-dee-da-da…
A levegő remeg a forróságtól, és Bucky a lángokon átvág, a haja lobog, maszkja az arcán és a szemei körül fekete festék; Steve még úgy is tudja róla, hogy mosolyog, hogy nem látja a száját, felismeri abból, ahogy hunyorog, és elvigyorodik ő is. Bucky leguggol hozzá, félretéve a puskát, a fémkarjával felsegíti, talpra rántja:
- Now you take ‘em with a swing.
Megszorítja Steve vállát, a következő pillanatban pedig a saját vállához viszi a kalasnyikovot, Steve pedig mögé kerül, kitartja a pajzsát: a hátukat összevetve forognak és forognak körbe-körbe.
A robajláson túl és a káoszon túl Steve hallja a dalt magában, ahogy végigrohannak az utcán, ahogy felfordult kocsikon ugrálnak át, egyre benne dübörög a ritmus, és nem tudja megállni, hogy ne vigyorogjon, és amíg az ének szól, ők élnek.


Amikor hazaérnek és amint hazaérnek, a pajzs a földre hull, fémes hanggal körbefordul, mellé esik a géppuska, ők pedig a csizmájukból kilépve hátrálnak, Steve keze a szíjakon, Bucky szája Steve szájának szorítva. Az ajtó egy kattanással zárul mögöttük. Bucky a fémkarral Steve felsőjére markol és leszaggatja róla, ahogy a férfi hátradönti a kanapén és az ajkaiba kóstol. Steve Bucky hajába markol, Bucky haja füst- és lőporszagú, a bőre korom-mocskolta, a festék szétkenődött a szeme körül, és felszisszen, ahogy Steve egy szúrt sebbe csókol a vállán. Steve haja zilált, a vállain, a térdén bíborló zúzódások, az arca zsibbad és egész testében izzad. Bucky végigsimít a hátán, a lapockákba kapaszkodik, tenyere alatt megfeszülnek és elernyednek az izmok. Steve teste most nem harci eszköz, állami tulajdon, közkincs és védőrendszer, Steve teste most forró és eleven és egyedül kettejükhöz tartozik. Zihálnak mindketten, Steve remegő kezekkel húzza le Buckyról a nadrágot, aztán elkínzottan felnyög.
- A jó ég megáldjon, honnan-
- Propagandagatya, Steve - magyarázza Bucky. - A szívemen viselem a sorsod… meg a farkamon. Örülhetnél. Amúgy is, remek anyaga van. Fogd meg, fogd csak meg, na?
Steve Bucky ágyékának szorítja a tenyerét; a férfi az alsó ajkaiba harapva néz fel rá.
- Akkor sem vicces - suttogja Steve.
- Tudom. Szexi. - Bucky türelmetlenül közelebb vonja, a vállába karolva, aztán felszisszen megint. Steve megértő somolygással néz le rá, és szabad kezével arcon paskolja.
- A reuma, mi?
- Fogd be. - Bucky a fémkarral a fenekére csap.
- Arhhw!
- Dologra, kapitány, szólít a kötelesség.
Összevigyorognak, összehajolnak, és Steve belemosolyog a csókba.


Feeling quite insane
and young again
And all because
I'm mad about the boy



komment: igen // nem
a történetet a mellékelt 8tracks mix ihlette blithewine-tól
az idézetek a filmből saját fordításban szerepelnek

31 megjegyzés:

Dragda írta...

Most akkor megyek és... *nincsenek szavai, röhögött, kuncogott, sírt, majd megint röhögött és a végére csak sóhajtozni tudott*

Nem fogok arról hablatyolni, hogy mennyire jól illesztetted be a képregényes-filmes kánont, hogy mennyire gyönyörűen írtad meg, hogy lesz két férfiból barát, társ, szerető, szerelmes.

Nem írok semmit. Csak csendesen utállak, hogy megint kifacsartad és felemelted a szívem egyszerre és, hogy rohadj már meg, de írj egy regényt vagy adasd már ki a sherlockos gyűjteményt (amiről már szó volt), mert ezt, EZT papíron kellene olvasni, tisztességes módon.
Hogy a mellemhez tudjam szorítani, hogy az ágyban/buszon/a kádban tudjam imádni.

Raistlin írta...

Jaj de édes vagy, köszönöm szépen ouo A következő ficük velük szerintem egy kicsit szomorkásabb lesz, mert szégyellem magam, hogy kettőből két alkalommal lecsaltam Bucky gyógyulási szakaszát... de nem tudok leállni velük, és annyira örülök, hogy ennyi szeretettel fogadjátok (*u*)

A Sherlockos novelláskötettel az a baj, hogy a kiadó eredetileg azt mondta nekem, hogy én szabom meg az árat, és semmiképp sem akartam egy mozijegy ára fölé vinni. Aztán meg kiderült, hogy van egy minimum határuk abban a példányszámban, amiben ki akartam adatni, és az kettőezerötszáz forint, amennyit meg nem voltam hajlandó elkérni a kötetért. A Sherlock az egyetlen, aminek a copyrightja engedte volna a kiadatást, de a motivációm fickiadatásra ezzel az esettel erősen elveszett.

Mary Wolf írta...

Ez annyira aranyos volt! *.* Az ő kapcsolatuk alapból különleges a számomra, hát még amikor a te kezeid közé kerülnek. Most is hallgatom azt a zenét, amit belinkeltél. :D Imádom őket is na, olyan kis cukorfalatok együtt ^-^ Köszönöm, hogy olvashattam!

Raistlin írta...

*fluffot önt rád és háláját vattacukor-formájában* Köszönöm, örülök nagyon, hogy tetszett! (Ez a páros. Ez. Mindig megfogadom, hogy nem lesz új shipem, erre tessék. TESSÉK.)

Hannibal írta...

ezt még nagyon sokszor el fogom olvasni. ez olyan mint a fagyi. csillámporral. cukorkás tölcsérben. csokiszósszal. IMÁDOM *-*
hogy ezek ketten hogy lehetnek ennyire végtelenül cukik és atyajóságos ég.
(a reumás poénon hangosan felröhögtem.)

Raistlin írta...

*már írja velük az angstot, élvezd, amíg még megteheted* Nagyon szépen köszönöm ;u; (Annyira csillámbuzik ezek hogy nekem fáj. Fizikailag. A moziban alig tudtam megállni hogy ne menjek le gay fóka memébe és sikítsam be az igazságot.)

666rytus írta...

Kedves Raistlin,
ámulatba ejtettél! Megint! Nagyon tetszett eme "szösszeneted", (mondjuk az előző is)Gratula!!! és csak így tovább!!!
"Annyira csillámbuzik ezek hogy nekem fáj"- még nem láttam a filmet, de most pótolni fogom :)
Rytus

Raistlin írta...

Drága Rytus, mindenképp vetődj a filmre, mert fantasztikus koranyári mozi; sajnos a filmszínházakban már nem adják, de *köhög*torrent*köhög* [én biztos be fogok ruházni egy DVD-re is, csak hogy oltárt építhessek neki]
Nagyon-nagyon örülök, hogy a történetem látatlanban is elnyerte a tetszésedet! ouo

D.L.L. írta...

Kéne már a bloggerre is egy lájk gomb, mert néha annyira szeretném jelezni, hogy láttam, és imádtam, csak nem jutok szóhoz.
Ó, és velük jöhet nekem angst, fluff, minden, ami csak belefér.

Raistlin írta...

D.L.L., nekem már egy "*like*" szövegtartalmú hozzászólás is mérhetetlen mennyiségű motivációt (m)okoz, mondhatatlan, mennyire. Nagyon köszönöm a kommentet, szivárgok is az újabb dokumentum felé o3o

River írta...

Bevallom, hogy ezzel a kommenttel egy ideje elmaradtam, de így legalább már hozzátehetem azt az élményt is, amikor a minap sétáltam: napfény, zene, és dobolt bennem a swing, plusz meglehetősen biztos vagyok benne, hogy bazsalyogtam hozzá nem is kicsit; mert mostantól ahányszor swing, táncra perdül ez a két díszmadár. Táncolnak itt is, fizikailag és talán még szebb, hogy lélekben. Szeretem a gyerekkorukat, szeretem a gesztusaikat, szeretem a poénjaikat és azt az elmondhatatlan ragaszkodást, ami összefűzi egymást és ami itt is végigvonul a szerkesztésben és minden ívben. Feldob, lecsap, végig nagyon jó a dinamika, talán csak azt a mondatot akarom elfelejteni hogy „szembefordulnak, egymás felé nyúlnak majd, Bucky alatt nem lesz majd más, csak levegő, a vonat dübörög, dübörög, dübörög” mert feelz.
Akinek pedig ez ’túl fluff’ lenne, azt várom egy baráti hátbavágásra Cap pajzsával.
Igen, ebben te is benne vagy. :x

Raistlin írta...

*búsan simogatja a kettérepedt gerincét amíg a kórházi csokoládét majszolja* köszönöm mert ez most tudod hogy mennyire kellett ez most és mennyire bizonytalan vagyok és mennyire félek hogy elrontottam és és de de te te ❤

u.i. a te hibád minden, ha belegondolok. fene a pofád.

Iwi írta...

Háromszor írtam újra a hozzászólásomat, mert nem tudok már többet hozzárakni, mint amit eddig a többiek leírtak. De írni akartam, hogy tudd, elolvastam, odavagyok értük még mindig és egyre jobban, végre az első olyan marvel fandomos pár, akik ellen nem tiltakozom kézzel-lábbal. :)

Raistlin írta...

Minden egyes vélemény számít, hidd el, mert a te gondolataidat és érzéseidet csak te gondolhatod és érezheted (▰˘◡˘▰) [kivéve, ha... *összeesküvés-elmélet zene a háttérben*]
Ez a páros tényleg olyan, hogy nem shipelem, hanem kinyitom a két szemem és ott van. Oldalakon át tudnám elemezni, mennyire durván erre megy ki az egész film narrációja; sehogy máshogy nem tudom értelmezni. Buzisak a képregények, elég buzis volt az első film is, de ez jött és leokádott szivárvánnyal és nem csak annyit adott, hogy "lol két helyes pasi nézd!!!4!" hanem itt van ez a gyönyörű, gyönyörű történet rengeteg lehetőséggel és felfedezésre váró aspektussal és nem bírom nem ma sem tanultam egy sort sem csak a starbucks istenem *érthetetlen motyogássá halkul*

Tatsu írta...

Fluuuuuuuuff! Fluff tőled, hát nem hiszek a szememnek, ráadásul velük és végre szerelmes és olyan édes, hogy nagyon és először kicsit megijedtem, mikor Bucky nem válaszolt, de most nem vagyishogy éppen igen és már azt sem tudom, hogy miről beszélek, csak örülök *.* Csodás vagy, hódolatom a tied, jaj de hiányzott már nekem valami csoda tőled, erőt ad a vizsga előtti hét szörnyű mindennapjainak. Úgy tűnik, most hogy tanulni kell, a blogger közösség termékeny napok elé néz :D

Raistlin írta...

Tatsu, sok-sok sikert és kétennyi fluffot a vizsgákhoz! (A fluffról én gondoskodom. Egyet se félj. Ötven első randi kihívás. Fakkyeah.)

u.i. most hogy mondod...tényleg megölhettem volna Buckyt. hmmMMM.

HardCandy írta...

nyüszögök, remélem, ez elég arra, hogy kifejezzem a véleményem! az első pillanattól az utolsóig imádtam, és fluff, pedig annyira féltem tőle először, de fluff, "régóta" vártam egy ilyen kis csodára. köszönöm!

Raistlin írta...

jaj de maszat vagy már ;u;
valahogy velük nincs szívem angstot írni, ha végig szomorú a történet, akkor is azt akarom, hogy boldog befejezése legyen, mert-mert-mert megérdemlik azok után amin keresztül mentek és az sem érdekel ha innentől minden ficem arról szól hogy ülnek egymás mellett és szerelmetesen pislognak mert bugyoláljon fluffba mindent az éj ámen

Shiina Kitsune írta...

Aaaah, imádom! A swing starbucks lesz a halálom. És ezt is akarom a sírkövemre. Szükségét érzem, hogy minden ruhaneműmön legyen egy Captain America logó. Muszáj. A tudományért.

Raistlin írta...

Bucky Barnes bőszen támogat szent küldetésedben, én meg nagyon köszönöm ;u;

Lettie írta...

Először is le kell szögeznem, hogy ez a páros nekem nem igazán jön át. Imádom őket (az első filmet anno konkrétan ki akartam kapcsolni, amikor Bucky alázuhant, de társasággal néztem), de az ő kapcsolatuk nekem inkább a nagy betűs Férfi Barátság, ami számomra sokkal érdekesebb és szívetmelengetőbb. Ezt azért írom, mert ennek ellenére, amíg a történeteidet olvasom róluk, simán meggyőzöl. Mindegyiket imádtam, de ez a kedvenc. (Lehet, hogy azért, mert már hónapok óta rá vagyok kattanva az electro-swingre.) A tudatom meg majd lerendezi magában ezt a hasadozott állapotot.

Raistlin írta...

Jaj istenkém, ne is mondd - én konkrétan szomjúhozok egy olyan kapcsolatra, amit végre Igaz Nagy Férfibarátságnak látok, és a Marvel-univerzum rengeteg ilyet ígér, csak a Bruce-Tony barátság még nem bontakozott ki egészen, a Tony-Steve barátság végig nagyon feszült és hiányzik belőle az a törődő szentimentlaizmus, Clint Natashával haverkodik, Thor senkivel; szóval a Bucky-Steve olyan tökéletes lenne, de.
De.
A metában lefuttattam, hogy én nem tudom másként értelmezni a filmet, minthogy minimum Bucky hótszerelmes szegény Steve gyermekbe, és úgy fest, Steve is ráébred hogy romantikus partnerre van szüksége benne, legalábbis szerintem, szóval fuck this shit. River beszélt rá, hogy nézzem meg a filmet, mondtam, hogy nem merem, mert az egész net shipeli őket én meg így nem mert mert Peggy meg mert mert barátok oké Buckynak voltak nézései de B A R Á T O K és erre paff. (El akarok menni az új X-menre, hátha Erik és Charles... de tuti ők is egymásba vannak esve. Mindig. Mindenki.)

Szóval: te jártál jobban, szerintem, mert barátságnak simogatóan gyönyörű és megható, szerelemnek pedig kiakasztó és fájdalmas és tanulnék én a holnapi USA vizsgámra de James "Bucky" Barnes.

u.i. electro-swing mindörökké, az úriember, aki ezt a mixet is készítette, csinált olyat is, lesd meg a profilján ha gondolod ouo

Lettie írta...

Talán megindult valami a filmek terén, mintha mostanság kicsit jobban előtérbe kerülne a barátság, mint érzelmi tényező. És ez határozottan jó dolog.

Megértem én amúgy, hogy miért van oda mindenki, tényleg lehetne így is nézni a kettejük viszonyát, de az én lelkemnek egyszerűen jobban esik, ha barátságként gondolok a dologra. Mert hjajj a férfibarátság... a férfibarátságot még nézni is szép...

Az X-men-ről annyit mondanék, hogy anno mikor a First Class-t megnéztem, még nem voltam a tumblr közelében, és semmit nem tudtam a hajókról. És a film végén azt gondoltam, hogy miért csináltak szerelmes filmet az X-men-ből? Csodálkozom is, hogy a Charles/Erik dolgon miért nem csámcsognak annyit, mert annyira de ANNYIRA félreérthetetlenül és csodálatosan buzik. Még nem láttam az új filmet (de nagyon vágyom rá), de gyanítom, hogy nem fog vigaszt nyújtani olyan téren, hogy hátha ők nem. Mert de.

(Az electro-swing az a kategória, amiről nem tudtam elképzelni hogy működhet, amíg barátnőm be nem nyomott nekem egy youtube-válogatást belőle. Aztán végem volt.)

Nita Cerberus írta...

MEGÖLLEK!!!
Najó, nem kezdek máris ilyen rideg fenyegetéssel, mert máskülönben hogy tudnál több ehhez hasonló gyönyörűséget írni, nem igaz?
Na szóval.... ahogy Te is, én is megfogadtam, hogy nem lesz több shippem már, mert a spanyol armada hozzám képest lófütty! De ezek ketten hajóért ordítanak, a rohadtba már! :"D
Egyszerűen oda voltam a 2. filmért, már 4x láttam moziban, és nem tudok betelni vele. Bucky egyszerűen kikészít (jó értelemben) Steve-el együtt meg valami csodálatos párost alkotnak mindenhogy, barátokként, lelki társakként, szerelmesekként.
Ami meg ezt a storyt illeti...kivégzett. Imádom, hogy teljesen in characterek a szereplők, egy pillanatra se éreztem azt, hogy valami oda nem illőt tettek/mondtak volna. Le a kalappal továbbra is!
És nesze neked, nem szokásom (mint mondottam már egyszer) kommentelgetni, de ahogy tanácsoltad, hallgatok a villogó muszáj hangra! :D
Egy szó mint száz: MÉG TÖBB STEVExBUCKY-t a népnek! Csak így tovább!

Nita Cerberus

Raistlin írta...

NITA, hogy te milyen habcsókédes inspiráló tündér vagy már (amikor éppen meggyilkolsz- khm)
Nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm az ellenállhatatlan lelkesítést - ha akarnék, se tudnék nemet mondani a srácokra ouo Készülgetőben van egy nagyobb project Riverrel közösen, de a nyarlásom során biztos lefirkantok valami rövidebb szöszt is, mert olyan jó veletek együtt örülni kettejük szerelmének hogy ihajj.

GwenPage írta...

Az égvilágon semmi értelmeset nem tudok mondani, amiért elnézésedet kérem, csak azt, hogy köszönöm köszönöm köszönöm hogy olvashattam!

Raistlin írta...

énköszönömakommentetmert*dorombol*

sliver írta...

Hát ez rohadt aranyos volt. Bucky az amcsi kapcsi cuccokban, de a kedvenc részem:
- Ez illegális!
Steve. XD

Raistlin írta...

Nagyon fasírt vagy már, köszönöm szépen ;u;

Névtelen írta...

nemtudom erre még miért nem írtam kommentet, pedig. pedig. Mennyire jó már?! és mennyire el tudom képzelni hogy pont így történt. *boldogan hörög* *meg röhög is*
boldog!bucky gives me life.
Sunny-Apple

Raistlin írta...

boldog!buckyt a népnek!

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS