a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. május 29.

Hát ez egy nagyon buzis film volt


...avagy Homoerotikus szub- és kontextus a Captain America: Winter Soldier című filmben; újabb csak-a-tények-beszéljenek meta-analízis; akár láttad a filmet, akár nem, örvendnk egtt.
Hogyha van értelme egy kémdrámába oktrojált akció-szuperfilmet mélyebben elemezni annál, hogy mi robban fel hányszor és Steve Rogers mennyire Amerika meg mennyire Kapitány [Szirmai Gergő ezt már megtette], akkor a személyes narratívát tekintve én három azaz három lehetséges értelmezést látok:

  1. Ez Steve Rogers (Captain America) és Bucky Barnes (The Winter Soldier) szerelmi története
  2. Natasha Romanov téved
  3. A bromance örök mentség marad. 

De kezdjük az elején.


Meggyőződünk róla, hogy Steve kilencven+ éves korára még nem halt meg végelgyengülésben, aztán jön a lényeg:




Négy perce vagyunk csak benne a moziban főcímmel együtt, és Natasha Romanov szokás szerint azelőtt megfejt mindent, hogy lenne időnk felfogni egyáltalán, mi történik. Natasha ugyanis itt alapozza meg a film magánéleti narratíváját, a dialógusaik ugyanis Steve-el mostantól két órán át egyetlen kérdésre koncentrálnak majd: "aztán voltál-e már randizni mostanában?

Sok kritikus panaszkodott miatta, hogy a poén saccra a századik alkalomra kissé megkopik már, de szerintem itt többről van szó, mint Steve történelmi értékű szüzességének hecceléséről. Natasha, igaz barátként, érzi, hogy Steve életében van egy vákuum. Steve-nek nagyon kell egy társ, és nem elég az ő barátsága és a Bosszúálló-gárda bajtársias köre vagy a S.H.I.E.L.D. teljes hadserege: Steve-nek randevú kell. A film egészében az észlelt hiányt Natasha romantikus hiányként interpretálja majd - hozzám hasonlóan. 

Steve-nek az összes lány, akinek Natasha a film folyamán felhozza a nevét, nagyon tetszik; a jó részükről úgy tűnik, ő maga mesélt Natashának, ám a kérdésre, hogy "túl félénk vagy túl félős" ahhoz, hogy randira hívja őket, azt feleli "túl elfoglalt," és mint minden rendes szuperhős, ejtőernyő nélkül kivágódik a helikopterről már csak úgy merő megszokásból.
Ha levonjuk a pátoszt, Steve megválaszolta Natasha kérdését: Steve számára az ideális partner csak olyan lehet, aki ugyanazon a területen dolgozik, mint ő - ilyen volt Peggy Carter őrnagy az első moziban, és ilyen lehetne Sam vagy Natasha, ha nem töltenék már be Steve életében a barát szerepét - és ilyen lehetne Bucky Barnes. 

Steve egyenrangú partnert keres magának minden tekintetben, aki nem hátráltatja őt a küldetései folyamán; egy harcedzett valakit, akivel bónuszban nem kell olyan sokat randizgatni, hogy az időt vegyen el a világmegmentéstől. Steve persze biztos benne, hogy nem fogja megtalálni az ideálját egyhamar, hiszen nincs ideje ismerkedni. Két megoldása marad így: az egyik, hogy enged az ideáljából - az viszont a szó szoros értelmében végzetes következményekkel járhat; a másik megoldás az, ha az ideális partnert már eleve ismeri - csak nem gondolt rá romantikus értelemben eddig; vagy nem tudta róla, hogy életben van.


Steve-nek eztán húsz perc alatt összeomlik a világa. Hiába tudtuk meg az első jelenetből, hogy egész jól ellötyög a XXI. században, a XXI. század a maga részéről kissé kényelmetlennek érzi a jelenlétét. Az eszméi elavultak, itt már senki sem játszik tisztán, a szabadság szónak több értelme lett, és még zene sincs a LiftBeNN NOKé éÉ ennyIt ERrŐl KAPITÁNY LELÉP VÉTEL

Önismereti útja egy vagány vargakanyarral a hadtörténeti múzeumba vezet. Steve katona, és örökre az marad: ért a háborúhoz, és így akarja szolgálni a hazáját, de nem lehet biztos benne, hogy békeidőben tényleg szükség van-e rá; hogy nem múzeumba valóak-e az erkölcsei és a nézetei. Önismereti krízise keretében besétál a neki dedikált Amerika Kapitány kiállításra, és céltalanul lődörög, amíg.

Amíg Bucky Barnes.



Lepereg róla a névtelen narrátor értelmezése: "Amerika Kapitány története a becsületről, bátorságról és önfeláldozásról szól;" rámosolyog az ifjú rajongójára, de aztán tovább áll; még a Howling Commandótól is elfordul - a speciális csapattól, aminek ő és Bucky a tagjai voltak. Miközben arra keresi a választ, hogy kicsoda is ő, és miért csinálja ezt az egészet még mindig, miért kezdett bele egyáltalán - Bucky emléktámlája előtt megáll. "Elválaszthatatlanok az iskolapadban és a csatamezőn," közvetít a narrátor, amíg Steve könnybe lábadt szemmel figyeli barátja portréját. Mert ez az értelme: Bucky az életét adta azért (Steve legjobb tudomása szerint), amit most ő csinál, és nem hagyhatja cserben, nem veheti semmibe az áldozatát. Az első filmben is ez tette Bosszúállóvá nagybetűvel: Bucky haláláig csak Captain America volt, utána pedig megszerezte a titulusát: The First Avenger. Bucky határozta meg azt az identitását, amit most újra meg kell találnia magában.

És itt jön a képbe Peggy Carter.


Aki szerint ez nem az egyik leggyönyörűbb szerelem volt amit valaha valaki vászonra vitt, azzal az fog történni, mint az utolsó gifen. Peggy viszont megöregedett, és ott van az asztalán minden, amijük lehetett volna kettejüknek, de Peggy végül másvalakihez ment férjhez, másvalakinek a gyerekeit szülte meg, másvalaki fotóit őrzi, és egy olyan életet élt, aminek Steve csak emlékként lehetett a része. Steve-nek volt lehetősége egy ilyen életre, de rá kell ébrednie, hogy ez nem az ő útja. Már lekésett róla. 


Szívszorítóan gyönyörű lezárás, egyben újabb példa arra hogy az összes párbeszédük abból áll hogy kiejtsék egymásnak az összes szót amit egy angol és egy amerikai máshogy ejt mármint az isten szerelmére---

No de valóban: ahogy Steve az amerikai háborús ideál megtestesülése, úgy Peggy az angolé; Steve Amerika Kapitány, ő pedig Anglia Őrnagy, keep calm and carry on, hell on high heels,szétrúgja a segged és a frizurája még mindig tökéletes, ugyanaz a pin-up fantasy, ami Steve srámos hősiességének manifesztója, ugyanazzal az eredendő jósággal és sziklaszilárd becsülettel. 
Ahhoz viszont, hogy Amerika szabad lehessen és önmaga lehessen, el kell engednie az öreg Angliát, és Angliának el kell engednie őt. Peggyben élt az anyaország otthonos biztonsága, Steve útja viszont forradalmi kell, hogy legyen. Kettejük fölött eljárt az idő; már egy új korszak vette kezdetét. 
És ha ez nem elég fájdalmas, akkor Peggy még két köhögés között egy amnéziás rohamot is kap, Steve gyakorlott mosolyából ítélve nem először a látogatása során.
Sem Peggy, sem az ereklyeként őrzött emléke nem töltheti be a vákuumot, amit Natasha lát benne, és nem adhatja meg a választ a kérdéseire.




Steve és az összetört szíve belesnek a veteránokhoz - feltehetőleg nem így tervezte, hiszen csak az utolsó pár percre ért oda; a Peggyvel való találkozás viszont felzaklatta. Az analízisünk szempontjából egy kulcsfontosságú párbeszéd hangzik el.

SAM: "Yeah, brother. We all got the same problems. Guilt. Regret."
Ja, tesó. Ugyanazokkal a problémákkal nézünk szembe mind. Bűntudat. Megbánás.
STEVE: "You lose someone?"
Elvesztettél valakit? 

Egy jó történetben az összes mellékszereplő tükröt tart a főhősnek, és nincs ez máshogy itt sem: Steve bárhová néz, paralelekre talál, viszont nagyon meghatározó, mi az a részlet, ami megfogja Sam történetében, amire saját maga mutat rá: a társ elvesztése. A bűntudat és a megbánás bármire vonatkozhat Sam elmotyogott megjegyzésében, de Steve rögvest felismeri benne a saját gyászát Bucky halála felett, egy bevetés tragédiáját, amit ezerszer túléltek már együtt, de ezeregyedszerre valami félrecsúszott; semmit nem tehetett, csak nézhette, mégis magát vádolja miatta.

Innen ered az űr, amit Natasha észrevett rajta. Ez a seb szakadt fel, aztán elmélyült és magánnyá fertőződött. A hiányt bár Natasha romantikus szükségletként értelmezi, nem Peggy, hanem Bucky elvesztése okozta - és egyedül Bucky lenne képes betölteni.

Gyere Bucky. 


Buckyt onnan lehet felismerni hogy dolgokat robbant fel és megöli a főnököd. Első feltűnésekor Fury fél kézzel szétvert már egy rohamosztagnyi támadót, amikor Bucky merő jóindulatból tönkrevágja a kocsiját, és lassított felvételű halálmenetet indít ellene elvont rockzenére a füstön át, kedvenc kalasnyikovát lóbálva, míg az arcát maszk fedi. 
Sebastian Stan az interjúiban hangsúlyozta, hogy nem akarta Buckyt gonosznak láttatni. Azt akarta, hogy fenyegető legyen - és Bucky valóban az, ugyanis személyében szolgáltatja a választ Steve kétségbeesett kérdésének. Bucky egy feltartott középső ujjal rikkantott FUCK YOU Amerikának és Amerika Kapitánynak, ő a de-amerikanizált amerikai, aki nem (csak) azért ijesztő, mert jön-lát-szarráöl, hanem mert önmagában egy természeti katasztrófa, és mert az, hogy a léte egyáltalán lehetséges, egy rivalló nem Steve minden álmának, reményének és ideáljának.

Ezzel elérünk az első face-offhoz.
- Barátok lennénk? - kérdezi Steve a lakásába menekült Furyt, a férfi azt felelni:
- Tőled függ. - Mire Bucky beleenged három töltényt.
- Ne bízz meg senkiben! - hangzanak el Fury utolsó szavai. 
A dialógus ugyanolyan szimbolikus, mint a korábbi kódolt párbeszéd. A "ne bízz meg senkiben!" a mozi jelszava lesz, a kérdőjeles barátság pedig Steve sorsát határozza meg. Ki kell derítenie, kik a barátai és kikben bízhat meg - és ebben a pillanatban lép az életében az a férfi, aki feltétel nélkül élvezhette ezeket egészen idáig. Steve viszont nem ismeri fel.

Rákenroll, üldözés, törnek az üvegek, és Bucky vet egy látszólag teljesen felesleges bukfencet futtában - a jeleneteknek viszont pontos koreográfiája van: Bucky nem ismeri a célpontját. Bucky még csak elméletben sem tud annyit Steve Rogersről, hogy tisztában legyen vele, Amerika Kapitány nem használ lőfegyvert - a bukfenc teljesen indokolt, ha arra számít, hogy Steve egy vadászpuskával nyargalt utána.
Ami amúgy logikus lenne.
Csak mondom, Steve. 



Ezután következik a gif készítőjének szavaival élve "a világ legintenzívebb frizbimeccse." Ez az első találkozásuk, a film negyedénél; a jelent feltűnően rövid, ami, azon túl, hogy hozzáad Bucky menő misztikumához, két szempontból jelentős:

  1. BUCKY EGYENRANGÚ FÉL. Az elsődleges szempont nyilván megalapozni azt, hogy Steve  joggal érezze fenyegetettnek magát, hiába lenne elég talán ráülnie télkatonára, hogy lenyomja: már két filmben is láttuk sértetlen dicsőségben áttündökölni az ellen hadán, és el kell hinnünk, hogy télkatonában az ellenfelére talált. Az ellenfelére - és a partnerére.
    Steve pont egy egyenrangú félt keres az életébe - és Bucky az első és egyetlen, aki röptében kapja el a pajzsot és vágja vissza hozzá. A helyzet tragikuma, hogy pontosan ugyanannyira erősek, és ez már ebben az első összecsapásban megmutatkozik. Az erőviszonyaik annyira kiegyenlítetlenek, hogy csak döntetlen csatákban reménykedhetnek.
    Bucky már az első találkozásukkor megmutatja tehát, hogy képes valóra váltani Steve és Natasha közös álmait a Várva Várt Partnerről- csak éppen lidércnyomássá torzítja őket.

  2. BUCKY FELISMERI STEVE-ET. Hiába a hősies premier plánok, nagyon messze állnak egymástól; Steve zaklatott, az élete romokban, Fury a padlóján vérzik el, a semmiből előkerült egy férfi, aki "gyors... erős... a karja fémből van;" eszébe sem jut a halottnak hitt barátja vonásait keresni benne. Bucky viszont felismeri őt. Sebastian Stan profi színész, és nézzétek az arcát. Mielőtt visszahajítja a pajzsot, a tekintetében fájdalom vonaglik végig. Az emlékei a film során mindig ismétlődő gesztusok vagy mondatok során ötlenek fel benne: és látta már Steve-et elvetni a pajzsot ezerszer. Visszavágja hozzá, és menekül, nem kezd harcba vele, hiába van teljes felszerelésben; a felbukkanó emlékei annyira fölzaklatják, hogy a továbbiakban kiderül: törölniük kellett ezeket az emlékeket- úgy emlékszik majd, hogy Steve-el a hídon találkozott először.
*lö tekintet*


Steve élete ezek után még szarabb lesz: a S.H.I.E.L.D. közellenséget csinál belőle koholt vádak alapján, Fury meghal, neki pedig menekülnie kell. Miközben megpróbál a rejtély végére járni, felkeni Natashát a falra, aki lóg egy vallomással:
- Tudom, ki ölte meg Furyt.
Ezután elmondja télkatona kísértethistóriáját: az elmúlt ötven év minden jelentős fejvadász-akció feltételezett gyilkosa ő. Személyesen is volt balszerencséje hozzá, amikor a fickó keresztüllőtte, miközben egy haldokló technikust próbált megmenteni: a technikus meghalt, Natasha maradandó károsodást szenvedett, télkatona köddé vált; Natasha, A Világ Legjobb Kéme Személyesen, öt éve képtelen a nyomára akadni. Steve úgy dönt, még mindig ez a legjobb tippjük.


A minilegendában már most körvonalazódni kezd, hogy a télkatona Amerika Kapitány pontos negatívja: Bucky addig volt aktív, amíg Steve aludt, és szunnyadása alatt káoszt ontott a világra. A hidegháborús párhuzam a szimbólumaikban már megjelent: a vörös csillag ugyancsak árulkodó Bucky karján. Bár a mozik modernebbek, mint a képregények, a szovjet fenyegetés időtlenül testet ölt Buckyban: egy, az országra célzott szuperfegyver. Ahogy a Szovjetunió állt Amerikával szemben, úgy áll Bucky Steve-el szemben: az egyikük mérgező ideológiát testesít meg, a másiknak sürgősen stabil crédót kell találnia, és ismét: pontosan ugyanolyan erősek. A kérdés az, ki üt először. 
Itt Bucky vasökle sújtott le. 





Mielőtt nyakig merülnénk az ideológiában, Natasha és Steve menekülni kezdenek, és házaspárnak adják ki magukat az akció érdekében: Natasha le is kapja Steve-et, aztán az autóban furikázva megkérdezi, ez volt-e az első csókja a negyvenes évek óta. Steve tagad.

NATASHA: Nobody special, tho?
Sz'al senki különleges akkor?
STEVE: Phahh! Y'know it's kinda hard to find someone who shares my life experience.
Phahh! Tudod, elég nehéz olyasvalakit találnom, aki osztozik az élettapasztalataimban. 


És itt kezd el kínos lenni a dolog. Steve még a felvetést is nevetségesnek tartja, hogy valaki különlegesre lelhessen, és kiköti, hogy olyasvalakire vágyik, aki osztozik az élettapasztalatain
Mi pedig már ismerjük azt a szereplőt - azt a címszereplőt - aki pontosan megfelel a kritériumnak: aki nem csak katona, de szuperkatona, egyenesen a második világháborúból, aki Steve-el együtt nőtt fel, egy évben halt meg és most vele együtt virradt egy új századra. Ha Bucky nő lenne - Becky Barnes, mondjuk - ez lenne az a pont, hogy az egész mozi felhördül: ezek össze fognak jönni.
Akár bromance-nek tudjuk be a szálat, akár szerelemnek, kétségtelen, hogy Steve itt - tudtán kívül - Buckyt jelöli meg az egyetlen lehetséges partnernek, akit szívesen megcsókolna - és/vagy aki különleges lehetne számára (ha no homo.) 

Nehezen no homo, ugyanis Natasha itt kerül friendzone-ba, mielőtt a nézőnek elkezdenének ötletei támadni:



A jelenet egyértelművé teszi, hogy Natasha aggodalma Steve iránt őszinte, nem a "hé, tetszel egy barátnőmnek" trükköt játssza. A vákuumot látva hajlandó lenne rá, hogy megpróbálja ő kitölteni, de Steve-nek barátként van rá szüksége. A filmen végigfutó romantikus narratíva tehát nem teljesedhet ki egy Steve/Natasha felállásban (Istennek legyen hála).


Steve és Tasha örök és platonikus barátságuk jeleként alászállnak egy bunkerbe, ahol titkon a télkatonát kifejlesztő svájci tudós mesterséges intelligenciája él. Ő amellett, hogy szépen elmagyarázza a film alapját adó összeesküvéselméletet (melyet még Steve Carlsberg is megirigyelne) mutat egy mutatós montázst télkatonáról, melynek keretében kiderül, hogy a fickót felolvasztják, valahányszor történelmi közbelépésre van szükség - például ő ölte meg Tony Stark apját.

Ha a montázs nem lenne elég, hogy meggyőzzön minket a S.H.I.E.L.D. bukásáról, kapunk egy jelenetet, amiből egyértelművé válik, hogy Pierce, a jelenlegi vezető, és télkatona összejátszanak - helyesebben, hogy kedvenc sorozatgyilkosunk jelenleg Pierce alkalmazásában áll, aki úgy bánik vele mint a szarral mert oké megkínálja egy pohár tejjel erre kitölt neki kábé két centit egy teli kartonból egy hatalmas pohárba amibe aztán beleeszik ő maga ki a szar csinál ilyet és utána teszi le bucky elé naná hogy nem fogadja el

A jelenet viszont a kémdrámán túl jelen analízisünkhöz is hasznos, mert elárul valamit Bucky karakteréből: csak parancsra cselekszik. A világ leghalálosabb fejvadásza kucorog a konyhaszéken, de amikor a titkárnő visszatipeg az elfelejtett mobiljáért, és észreveszi őt, nem nyúl a fegyveréért, csak némán ránéz. Pierce az, aki agyonlövi a nőt. Télkatona még agymosott állapotában sem gyilkol fölöslegesen - nincs benne a pusztítási vágy ösztöni szinten, és bár beléprogramozták, hogy védje az identitását, magától futni hagyná a nőt.

Hőseink eközben becsöveznek Samhez.  Sam hasonlót tesz, amit Bucky tett anno: otthont ad Steve-nek, amikor ő rászorul. Steve-nek már két barátja és bajtársa is van, akiknek a hűségében most már biztos lehet, miközben a világ összeomlik körülötte: de még mindig ott van az az űr, amit a jelek szerint egyedül Bucky tölthet be. Steve nem egy megbízható partnert hiányol úgy nagy általában - hanem őt és csakis őt. Miközben lehajigálnak egy áruló ügynököt a tetőről, Natasha elkeseredetten kutat az emlékezetében valaki után, aki Steve-nek jó lenne, Steve viszont még "nem áll készen" az ajakpiercinges lányra a boltból. A poénon túlmenően itt van nekünk az, hogy Natasha továbbra is kitartóan romantikus hiánynak veszi Steve szárnyaszegett szomorúságát; Steve pedig egyszerűen csak Buckyt szeretné visszakapni az életébe, a fiút, akivel felnőtt, és aki egész végig mellette állt. Bromance vagy románc? Száguldunk a válasz felé, amíg Bucky tőből ki nem tépi a kormányt.



Buckynak tíz órán belül jelentenie kell két hatos szintű halált, szóval csinál nyolcvanat. Először is kiszaggatja a túszul ejtett ügynököt a Chevroletből, behajítja egy kamion alá, lead két fejlövést a fejtámláknak miközben mászik fel a kocsin, kormány ki, okoz egy laza karambolt, majd egy kibaszott rakétavetővel tüzel Steve-re, és sikeresen berepíti egy felborult és lassan kigyulladó busz ablakán. 

A karakterek harcstílusa nagyon árulkodó, és ebben a jelenetben ezt fogjuk elemezni. Bucky brutális, hatékony, biztosra megy; viszont minden mögött ott van egy végtelenül komplex stratégiai gondolkodás, Barnes őrmester hagyatéka. Mindig felhasználja a környezetét, és azzal gyilkol, ami éppen kézre esik, azonnal analizálva a helyzetét.
Buckynak kész kis csapata van, de úgy fest, nem hajlandó együttműködni velük. Tüzelhetnek, mint az állat, ő csak lazán sétálgat előttük, és az egyetlen utasítás, amit kioszt (oroszul), az pont az, hogy ne lőjenek: Natashát elintézi ő. Buckynak nincsenek emberi kapcsolatai, és nem vezető, hanem egyszemélyes szuperfegyver.


Natasha tönkreteszi Bucky kedvenc napszemüvegét, amiért ő a hidegvérét elvesztve megpróbál beleengedni egy egész tárat.Hiába kitűnő stratéga, impulzív és ingerlékeny: annyira cél-orientált, hogy egyetlen másodpercre sem hajlandó leállni, amíg nem látja a célpontjait többszörösen halottan. Natasha igyekszik kihasználni a túlkapásait. 

Megint megjegyzendő, hogy Bucky nem támad civilekre. Az utcán sikítva menekülnek előle, ő viszont a földre szegezi a fegyvert mint minden rossz kommandós - éles tűzhelyzetben van, logikusabb lenne, hogy célkeresztben legyen az egész világ, de ő ösztönösen vagy tudat alatt ismét azt mutatja a viselkedésével, hogy egyedül a kliensei számára jelent veszélyt. (Ha valaki még mindig szeretné rosszfiúnak, főgonosznak vagy hasonlónak titulálni, az most szabadon meggondolhatja magát: az embersége még teljes télkatona-üzemmódban is kiirthatatlan.) Natashát viszont rendesen keresztül lövi és éppen a halálos találatra készül, amikor beugrik a képbe Steve.


Bucky előbb gépfegyverrel tüzel rá, aztán elveszi a pajzsát, aztán ököllel ront rá, majd késsel. Tökéletes összhangban vannak ellenfelekként éppúgy, mint ahogy barátokként. Minden egyes rezdülés a másik mozdulataira reagál, hiába most harcolnak először, olyan, mint egy művészi pontossággal koreografált, összepróbált tánc. Bucky korábbi találékony brutalitása és Steve defenzív stílusa egyaránt lekopik, ahogy rúgások, ütések és bukfencek következnek kétségbeesett tempóban. A jelenet lélegzetelállító.


[És ha valaki megilletődne hogy lett Steve hirtelen egy fejjel alacsonyabb és sokkal soványabb a télkatonánál, akkor intermezzóként következzen az információ, hogy pár jelenetet természetesen dublőrökkel vettek fel: Sebastian és Chris ennek ellenére hat hónapon át kőkeményen edzett, hogy minél több képkockát lehessen velük leforgatni, és annyira állhatatosak voltak, hogy a legtöbb felvételt a vágók bent is hagyták.]

Vissza viszont a film világába. Steve áthajítja Buckyt a válla felett, aki földet érve elveszti a maszkját. Óriási hibát követ el ezzel. Az egész jelenet belassul. Télkatona gondosan őrzi az identitását, bár ő maga sincs vele tisztában; parancs viszont, hogy senki sem láthatja őt az álarc nélkül, senki nem is látta így évtizedek óta az ellenfelei közül; egy pillanatra megzavarodik, hiszen hiba csúszott a küldetésébe; és bár csak két célpontra van megbízása most - a S.H.I.E.L.D. ügynökre és Natashára - most már Steve sem élhet tovább.
És Steve meg is hal egy pillanatra.


Most ismeri fel Buckyt.  A hangjában nincs kétségbeesés, nincs harag: üresen kong, meglepett, "Bucky...?" Egyszerűen csak nem hisz a szemének, lélegzet nélkül áll, tátott szájjal néz rá. "Ki a fene az a Bucky?" kérdezi télkatona, még közönyös, hideg, feltartja a pisztolyát - Falcon kirúgja a kezéből.

Bucky előre zuhan. Steve rezdül - ott van az a pillanat, amikor futna felé, ösztönösen, hogy felsegítse, talpra rántsa, de megáll. Bucky viszont látta a megkezdett mozdulatot.



A döbbenete leplezetlen. A fickó, új célpontja, az imént egy nevet mondott neki, látszott rajta, hogy ismeri valahonnét; ez meglepte, de nem zaklatta fel, most viszont a segítségére akart sietni. Télkatona életében ez példátlan. Aztán félrefordítja a tekintetét - nem tehet róla, nem kéne levennie a pillantását a célpontjáról, de eszébe jut valami - egy emlék - a szemei elkerekednek, aztán tüzelni készül, mert nem engedheti meg magának, hogy bármi emberi is felszínre törjön benne. Natasha szó szerint szétrobbantja a párost, Bucky köddé válik, és megérkeznek a vele szövetséges S.H.I.E.L.D/HYDRA emberei. 

Steve harc nélkül megadja magát, letérdel, és készen áll arra, hogy fejbe lőjék. Ez Amerika Kapitánytól OOC: a túlerő őt eddig sosem hozta zavarba, és csak akkor áldozná az életét, ha azzal másokat menthet meg. Most viszont térdre zuhan. 

A Hydránál van az, amit, akit elveszített, akinek a hiányát végig gyászolta - ez lenne az első gondolat; Steve viszont sosem magára gondol elsőként. A Steve arcán lévő üres iszony annak szól, Buckyval mit műveltek. Ennek a felindultsága kényszeríti térdre, ez a sokk készteti arra, hogy a homlokát tartsa a tölténynek: Bucky a Hydra agymosott katonája lett. Steve sírósan zihálva mered maga elé, és még annyi ideig sem néz fel, hogy ellenőrizze, a társai, Natasha és Sam élnek-e; Steve ezekben a pillanatokban magán kívül van.

STEVE: "It was him. He looked right at me... He didn't even know me."
Ő volt az. Egyenesen rám nézett... még csak fel sem ismert. 

Steve bilincsbe verve hebeg. Ez ugyanaz a bilincs, amit már profin megúszott a film folyamán egyszer, és ugyanazok az emberek tették rá, akiket már levert - a különbség egyedül a sokkban van. A párbeszéd már tart egy ideje: "ő volt az" - Bucky neve elhangzott korábban, Steve tehát már elmondta a történetet, és most csak döbbenten hajtogatja. Most már a hangsúly kettejükön van: nem számít a Hydra álnoksága, de hogyan lehetséges, hogy a legkedvesebb barátja ránéz, és nem ismeri fel őt? Steve magát hibáztatja a történtekért, hiszen egyszeriben minden olyan logikusnak tűnik: a svájci orvos már elkezdte készíteni télkatonát, és Bucky így túlélte a zuhanást.

STEVE: "Even when I had nothing, I had Bucky."
Amikor semmim se volt, Bucky akkor is mindig ott volt nekem. 

Natasha közben csendesen elvérzik. A csapatnak kisebb gondja is nagyobb annál, ki rejlik télkatona álarca alatt, de Steve, még mindig magán kívül, képtelen másra koncentrálni. Orvosért is Sam kiált, amíg Steve némán gunnyaszt, és Steve még akkor sem rezdül meg, amikor elérkezik értük az egyszemélyes mentőakció, csak sötéten bámul a távolba.

Menet közben kiviláglik, hogy Fury életben van; a hirtelen feltámadás kicsit kizökkenti Steve-et megrökönyödött melankóliájából. Ne felejtsük el, hogy Fury visszatérte az analízisünk szempontjából is fontos: Bucky egyetlen komoly áldozata ebből az érából mégis életben van.


Steve nem az egyetlen, akit tönkretett a váratlan találkozás. Bucky már-már katatóniában gubbaszt, amíg a karját javítják. Az emlékei elmosódott képekben visszatérnek, a svájci tudós narrálásával: látja Steve-et, látja lezuhanni magát, látja a karja csonkját és ahogy lefagyasztják - a képsorok közül a legjelentősebb talán az, hogy amint rögzítették rá a kart, az első dolga az volt, hogy megfojtsa vele a Hydra egy emberét. Ekkor még önmaga volt, és az ellenségére rontott. 

Régi hobbiját folytatva állati dühvel odébb hajítja a rajta dolgozó tudósokat, mire rögtön fegyvert fognak rá. Eleve bilincsbe verve ül, fegyveres őrizettel, és a látogatóba érkező Pierce-et rutinos rémülettel figyelmeztetik rá, hogy Bucky veszélyes és beszámíthatatlan. A héten korábban ez a jelenet már megtörténhetett, amikor a tetőn való találkozás után felismerte Steve-et és törölni kellett az emlékeit, de a bázis rutinja azt mutatja, hogy még az sem az első eset. Bucky újra és újra visszanyeri az identitását, és ők újra és újra elragadják tőle - mert soha, egyik alkalommal sem dönt úgy, hogy mellettük akar állni.

"That man on the bridge, who was he?"

PIERCE: Mission report - Jelentést!
BUCKY nem felel semmit, csak üresen mered maga elé. Pierce megismétli az utasítást, mintha egy komputernek adná ki a parancsot:
PIERCE: Mission report, now! - Jelentést, most!
BUCKY még mindig nem reagál a környezetére, akkor sem, amikor egyenesen a szemébe néznek; Pierce tiszta erőből lekever neki egy pofont; Bucky fájdalmasan felnyög, aztán felocsúdva, meglepetten csak annyit kérdez különös szórenddel:
BUCKY: That man on the bridge, who was he? - A férfi a hídon, ki volt ő?
Mindeközben egy zajtalan emléket lát Steve arcáról, amikor felismeri őt, és kiejti a nevét - a névre nem emlékszik.

Nem a saját identitása felől faggatózik - a memóriája úgy tűnik, azt nem őrizte meg; azt szeretné tudni, Steve kicsoda, mert ez fontosabbnak tűnik annál, hogy valaki felismerte őt; hiszen ő felismerte ezt a férfit, akit a korábbi emlékei is őriznek. 

"I knew him."

Pierce azt mondja, találkozott vele a héten korábban. Bucky erre természetesen nem emlékszik; próbál, de semmi sincs az arcán, aztán fájdalommal felnéz: "Ismertem őt." A múltidő jelentős: egy előző életből emlékszik rá; és még mindig nem törődik a gondolattal, hogy neki volt egy előző élete, mielőtt télkatona lett, nem törődik az átalakításával, amit látott maga előtt - továbbra is kizárólag Steve érdekli. Ahogy egész életében, most is őt helyezi előbbre.



Bucky a sírás szélén áll. Soha nem láttuk még ennyire emberinek és sebezhetőnek. Teljesen összeomlott - Pierce viszont csak egy tönkrement gépet lát. Próbálja hízelkedéssel és a Nagy Büdös Hydra Ideológiával megvenni magának, leosztja a parancsot is: még egy utolsó küldetés (feltehetőleg, mielőtt kiiktatják - túl sokszor romlott már el.)  A szobában állók úgy figyelik őt, mint ahogy egy csúcstechnológiás autóra vagy géppuskára néz az ember, Pierce már a szabadságról szónokol, és süket fülekre talál.

"But I knew him"

"De ismertem őt," mondja Bucky. Egyedül ez számít. Egy lemondó grimasz, ahogy visszanyeli a könnyeit; pontosan tudja, hogy ez nem a helyes válasz, hogy semmire nem megy ezzel, hogy nem fog többet megtudni a férfiról, de csak ez jár a fejében, nem érdekli se a missziója, se bármi, amit Pierce ígérhet. Ideje újraprogramozni őt megint.


Bucky megadóan zuhan a székbe, és gyakorlottan tátja a száját a műanyagért, ami megvédi attól, hogy leharapja a saját nyelvét kínjában és elvérezzen a gyötrelmes beavatkozás alatt.



Steve mindeközben félvállról elrendeli, hogy szüntessék meg a S.H.I.E.L.D.-et; hoz pár rövid érvet, és Fury válasza nagyon szembeszökő (értitek, szembe... oké.)
- Nézd, nem tudtam Barnes-ról.
- Ha tudtál volna róla, elmondod?
Fury Steve haragját (feltehetően helyesen) úgy értelmezi, hogy Bucky miatt van kibukva még mindig. Az egy dolog, hogy a Hydra megfertőzte a szervezetet, de Bucky basszátok meg a francba az egésszel.


Steve ezek után kiáll merengeni a hídra (hídszimbolika ismét beköszön, helló hídszimbolika, howdoyoudo.) Fontos, hogy itt nem a legkedvesebb emlékét keresi, hanem a legjellemzőbbet: arra próbál emlékezni, milyen volt Bucky régen és milyen volt a barátságuk, és nem az ugrik eszébe először, amikor katonaként egymást oldalán küzdenek, nem is egy kártyacsata a kaszárnyában vagy valami gyerekkori idill, hanem a nap, amikor Steve édesanyját temették.

BUCKY: "We've looked for you after. My folks wanted to give you a ride from the cementery."
Mindenütt kerestünk. Faterék haza akartak fuvarozni a temetés után.
STEVE:"I know, I'm sorry, it's... kinda wanted to be alone."
T'om, bocs, csak... egyedül akartam lenni egy kicsit meg ilyenek. 
BUCKY: "How was it?"
Milyen volt?
STEVE: "It's okay."
Okés volt. 

Steve végleg elárvult: elveszítette azt a személyt, aki gondoskodott róla - az édesanyja ápolónőként dolgozott, és Steve halmozottan krónikus betegségeit is bizonyára ő kezelte. Most meghalt, és Steve itt van anya nélkül, ápoló nélkül és kereset nélkül, a főiskola mellett (a képregény kánona szerint képzőművésznek tanul) hirtelen munkát kell találnia egy lehetetlen gazdasági érában. A helyzete abszolút kilátástalan, amíg Bucky.  

Bucky, aki rádumálta a szüleit, hogy ugorjanak ki Steve elé kocsival a temetés után: mivel ők nem voltak hivatalosak a ceremóniára, így biztos, hogy Bucky nem a Rogers család barátja, hanem Steve-é egyedül. Miután nem találták, Bucky kiszállt az autóból és gyalogszerrel indult Steve nyomába; ami még árulkodóbb a barátságukról az az, hogy meg is találta. (Ez egy ismétlődő téma: Bucky az első filmben is meglelte már Steve-et egy félreeső sikátorban, ahogy éppen rommávereti magát.) 




Annyira jól ismeri őt, hogy pontosan tudja, hová menne, és bár Steve egyedül akart lenni, Bucky azt is tudja, hogy ez nem tenne most jót neki. A szertartásról kérdezi: Steve-nek beszélnie kell az érzéseiről, de Bucky tiszteletben tartja, hogy kettesben akar lenni a gyászával, ezért nincs semmi "részvétem," semmi "mihez fogsz kezdeni most?" semmi "szegény Mrs Rogers, Isten nyugosztalja" - Bucky és Steve tökéletes harmóniában vannak, pontosan reagálnak egymás rezdüléseire.



Az egyetlen különbség, hogy Steve nem szereti magát annyira, mint amennyire Bucky szereti őt - akár baráti, akár romantikus érzelem ez; tudta, hogy eléjön majd autóval , és hogy felajánlja majd: lakjon náluk, de úgy érzi, méltatlan a jóságára. Buckynak nincs sok, de még azt is megosztaná Steve-el: a kamera egy elég lezüllött, romos kis brooklyni negyedet mutat; Bucky, mint a plakettjéről tudjuk, osztályelső, éltanuló és élsportoló; látványosan jóképű, jólöltözött és jólfésült, egy bona fide srác, akit mindenki a barátjának akarna; de ő a nyiszlett és gyámoltalan Steve-et választotta örök barátul, vele osztja meg a bizalmát, a szeretetét, az életét és mindenét:

BUCKY (vigyorogva): "I was gonna ask..."
Am' kérdezni akartam...
STEVE: "I know what's you gonna say Buck, it's just..."
Tudom, mit fogsz mondani, Buck, egyszerűen csak...
BUCKY: "We'll put the couch cushions on the floor like when we were kids; it'll be fine, all you gotta do is to shine my shoes or maybe take out the trash. Come ooon."
Majd lehajigáljuk a dívány párnáit a földre, mint sráckorunkban; oké lesz, cserébe majd kifényezed a csukámat vagy leviszed a szemetet. Gyerünk mááár.

Gondolatolvasás Level X-Professzor: nem hogy befejezik egymás mondatait, hanem mindketten előre tudják, a másik mit fog mondani, Bucky ráadásul olyan profin lejátszotta magában ezt a párbeszédet előre, hogy még az is lejött neki, cserébe kérnie kell majd valami jelképes segítséget Steve-től, hogy úgy elfogadja az ajánlatát. Steve hangja még mindig remeg a sírástól, kényszeresen igazgatja a haját, Bucky viszont hét pofára vigyorog és lötyög, hogy felderítse valahogy.

STEVE: "Thank you, Buck; but I can get on by my own."
Köszönöm, Buck; de boldogulok magam is. 
BUCKY: "Thing is, you don't have to. I'm with you til to the end of the line, pal."
Az van, hogy nem muszáj ám. Veled vagyok a végsőkig, pajti.
STEVE: *mindjárt elsírja magát*
 Steve válla eztán leszakad tőből, amikor Bucky barátian rábasz egy böszmenagyot, de mégis ez a jelenet érzelmi csúcspontja: bármi és akármi történjen, Bucky kitart Steve mellett, nem azért, mert Steve rászorul a segítségére, hanem mert Bucky egyszerűen adni akar - önzetlenül és feltételül nélkül gondoskodik Steve-ről, bármi legyen
Az ígéretét egész életén át tartotta. Ez a fogadalom és ez a gesztus az, ami Steve számára összefoglalja Buckyt és a barátságukat. Vissza a hídra. 

SAM: "Whoever he used to be, the guy he is now, I don't think he's the kind you save... he's the kind you stop."
Bárki volt is a fickó valaha, akivé vált, az nem az a fajta, akit megmentesz... hanem akit leállítasz.
STEVE: *csönd* "I don't know if I can do that."
Nem tudom, képes leszek-e arra.
SAM: "We might not give you a choice. He doesn't know you."
Lehet, hogy nem hagyunk majd neked más választást. Nem ismer meg téged.
STEVE: "He will."
Fel fog ismerni.

Steve ezzel a lendülettel ellopja a világháborús egyenruháját a múzeumból - persze, egyenruhában illik háborúba vonulni, de a fenti dialógus szerint a döntését az is indokolja, hogy Bucky biztosan felismerje majd.

Megérett az idő egy újabb hídjelenetre.



STEVE: "People are gonna die, Buck. I cannot let that happen."
Emberek fognak meghalni, Buck. Ezt nem engedhetem.
BUCKY: *merevkuss*
STEVE hangja elcsuklik: "Please, don't make me do this."
"Kérlek, ne kényszeríts erre." 

Ezután egymásra rontanak - de csak miután szóltak egymásnak: az intenzív szemkontaktust megtörve Steve hunyorít és Bucky hunyorít: egyikük sem akarja a meglepetés elejét használni, ezért a tekintetükkel mindketten jelzik, hogy most fognak támadni. Buckynak már megint menetrendszerűen leszedálták az agyát, és az imént fél kézzel semmisítette meg a Steve Rogers Fanklub pilóta-osztályát, de attól még becsületes harcos marad a sírig. 

Steve pedig összefoglalja egy fél mondatban, miért ő a kedvenc szuperhősöm: pontos prioritása van. Egy rajzfilmszereplő egyszerre próbálná megmenteni a barátját és a világot; Steve kész áldozatot hozni, és számára az emberiség az első. Nem enged ebből, mert ha Bucky józan eszénél lenne, ő sem hagyná neki.

A harc teljesen elkeseredett. Nincs már itt az az összehangolt koreográfia, mint amikor ismeretlenül küzdöttek, ösztönösen ráérezve egymásra; most hibás stratégiát halmoznak hibás stratégiára: Bucky közelharcban próbál pisztolyt használni, Steve rendre hátat fordít neki, nem használja a teret, csak hárít és hárít és hárít, néha bevíve egy balhorgot, hogy a küldetését végrehajtva be tudja illeszteni a merevlemezt, és így megmentse az emberiséget. Két akarat feszül egybe: Steve-et egyedül az érdekli, hogy a lemez a helyén legyen, nem érdekli, vele mi lesz vagy Buckyval mi lesz; Buckynak pedig az számít, hogy ebben megállítsa, bármi áron. Nem kívánják egymás halálát; ez egyszerűen csak szükséges lehet, és egyre elkerülhetetlenebbnek látszik.

Steve Bucky vállába állítja a férfi kését, aztán kitöri a karját meg az én szívemet. Bucky megint fájdalmasan emberi; Steve nem láthatja, csukva tartja a szemét, amíg kiszorítja belőle a levegőt, és amint a férfi elveszti az eszméletét, rohan a merevlemezzel a vezérlőpulthoz. Végleg megállíthatná, amíg ott hever, vagy behúzhatna neki egyet a biztonság kedvéért, de nem teszi. Buckyról van szó.


Bucky közben magához tér: Bucky, a történelem legjobb mesterlövésze, a célpontja neki háttal, óvatlanul szerencsétlenkedik, ő pedig stabilan áll, és ahogy arra fyeahbucky rámutat, ő mégis egy figyelmeztető lövést ad le elsőnek: Steve karjára céloz. Csak megállítani akarja, hiába a küldetése megölni őt. Steve viszont akkor is mászik tovább, amikor már mindkét kezét becélozta egyszer. A harmadik lövés halálos.


Hoppá, bocsánat, egy pillanatra elfelejtettem, hogy Bucky szerelmes Steve-be.  Bucky halálos lövés címen képes gyomron lőni Steve-et: pokolian fáj, de elképesztően hosszan tart ebbe a sérülésbe belehalni. Bucky nem tudja még, mi lesz a harc kimenetele, de esélyt ad Steve-nek a túlélésre: ha a férfi kerekedik felül, a kórházban fél perc alatt összefércelik. Bucky kacagva átlőhetett volna létfontosságú szervet is.

Steve az utolsó másodpercben, az utolsó erejével beteszi a merevlemezt a helyére - a célpontok felülírva, a világ megmenekült - ő viszont még nem; és nem is akar. Készen áll felrobbani egy zuhanó repülővel, ismét. Talán így a helyére állna az univerzum, Buckynak viszont, ha lehet, élnie kell - és ne felejtsük el, hogy Bucky a teljes jelenet alatt, a robbanásig, ott állt egy pisztollyal, és nem lőtt.

Steve meghallja Bucky elkínzott ordítását, ahogy fémhulladék zuhan a férfira. Körülötte tombol a pokol, és Steve haldokolva Bucky felé kúszik. Felemeli róla az acéloszlopot, Bucky a törött karjával kikászálódik. "Ismersz engem," lihegi Steve. "NEM, NEM ISMERLEK" - üvölt Bucky; a karakter, aki az egész film folyamán csöndben volt, most a torka szakadtából ordít.




Steve nem magáról beszél: nincs itt semmi, "én vagyok az, Steve Rogers, nem emlékszel?" "én voltam a legjobb barátod", nem, amit mond, az ez: "Bucky, ismertél engem egész életedben. A neved James Buchanan Barnes." Bucky képtelen elviselni, amit előhoz belőle, "pofa be!" kiáltásokkal küzd; és a harc dinamikája változott megint. Steve félig-meddig hárít, Bucky pedig ütni próbál, anélkül, hogy rendesen célozna vagy tényleg beleadná az erejét, ezek csak elkeseredett karlendítések és tagadó kiáltások. Steve feladja a küzdelmet Buckyval, de nem adja fel a küzdelmet Buckyért: eldobja a pajzsát. 


Ha a szavai semmit sem érnek, akkor ideje bebizonyítani, hogy barátok: "Nem fogok küzdni veled. A barátom vagy." Bízik benne annyira, hogy Bucky nem fogja bántani, amint ismét Bucky lesz; és ha télkatona kerekedik felül, akkor ő inkább meghal. 
"A küldetésem vagy!" ront neki Bucky, a derekára ülve az arcába vágja az öklét újra és újra, és Steve nem tiltakozik, ahogy a bőre felszakad és sárgává és lilává dagad rajta a fájdalom, Bucky pedig elkeseredetten üti tovább. Ezek nem egy képzett szuperkatona ökölcsapásai: Bucky magával hadakozik, és Steve ezt felismeri.
"Fejezd akkor be," mondja, "mert veled vagyok a végsőkig." Bucky rámered. 


zebastianstan így fogalmazta meg ezt a jelenetet: "Bucky arca azt mutatja, hogy elbukta a küldetését; nem a kapitány meggyilkolását - afelé nagyon is jó úton jár - hanem azt a belső missziót, amit magában hordozott azóta, hogy megismerte azt a vézna srácot Brooklynban: megvédeni Steve Rogerst. STEVE a küldetése. Belebukott abba, hogy megóvja Steve Rogerst, és valami benne mélyen, az embersége hiányában is felismeri ezt; szóval elengedi, és utána zuhan. Meg kell védenie Steve-et." 

Steve zuhan. 


A párhuzam egyértelmű.



A különbség, hogy Bucky utána veti magát; megteszi, amit akkor rég Steve nem tudott, és újraírja kettejük történetét.
Úgy vonszolja ki a vízből, mintha egy uszagfát cipelne, és amint meggyőződik róla, hogy lélegzik, sorsára hagyja. Még nem döntött a saját élete felől, nem döntötte el, merre tovább: ösztönösen cselekedett, és most nem is tud mit kezdeni a döntésével, egyszerűen elsétál... de Steve él.

Eltelik pár hét, Steve sebei begyógyulnak, halmozódik a hepiend, Natasha badass, Fury is badass, mindenki badass, és te hogy vagy, Steve?
"There's something I gotta do first," feleli, amikor Fury magával hívja Európába (előbb el kell intéznem valamit.) Feltűnik Natasha is lezárni a narratívát: szívességként annyit kér Steve-től, hogy hívja fel Sharont. És én azért csak most hozom szóba a 13-as ügynököt, mert nem ér rá sok szót vesztegetni. A kánonban ő Steve barátnője egy ideig, viszont a filmekben nem hozott valami emlékezetes alakítást (emlékeztek rá, hogy az Avengersben is feltűnt? ugye.), ráadásul még az is mindegynek tűnik, a vásznon mi lesz a sorsuk, mert Steve úgy fest, ismét túl elfoglalt lesz: "légy óvatos, Steve" - biccent Natasha a kijevből hozott dosszié felé, amit Steve kért tőle"lehet, nem érdemes végigkövetni ezt az utat." Csak nem Natasha adatai azok, amiket emlékként ho--- szart. Bucky aktája.
Zene. Intenzív nézések. 
- Utána mész - mondja Sam beletörődötten. 
-  Nem kell velem jönnöd - mondja Steve, és még mindig nem vette le a szemét Bucky fotójáról. És még mindig nem. Még mindig nem. Nyilván nem olvas, mert oroszul nem tud. Bámul tovább.
- Tudom - közli Sam. - Mikor kezdünk?
ÉS FŐCÍM EGY A POFÁNKBA AMÍG STEVE MÉG MINDIG BUCKY FOTÓJÁT FIXÍROZZA. 

Tipp, miről fog szólni az Avengers 2 vagy az Amerika Kapitány 3:
1, Buckyról
2, Benne lesznek Magneto gyermekei
3, És Bucky
4, Meg Bucky
5, Fél perc Sharon
6, És még több Bucky

Az extra-extra jelenetben a stáblista legeslegvégén pedig végignézhetjük, ahogy Bucky - a szakálla tanúsága alapján jó egy hónappal a történtek után, inkognitóban és már civilként - betéved a hadtörténeti múzeumba, és szembemered az élerajzával.


Egy hollókárogással elsötétül a kép.

A kérdés marad: mi volt ez? 
a) Bromance, egy száz-évente-egyszer-adatik-meg barátság érzelmektől és szenvedélyektől fűtött bajtársias vonzalom megnyilatkozása? 
b) Szerelmi történet?
c) Natasha Romanov tévedett. Romantikus vákuumnak látta azt a hiányt Steve-ben, ami a film narratívája során egyértelművé vált, hogy Bucky hiánya, egyedül az övé, és Steve-nek csak rá van szüksége és csak rá vágyik - ha platonikusan is, Natasha romantikus vonzódásnak látja az utolsó képkockákig.

Az én véleményemet azt hiszem tökéletesen összefoglalja az alábbi videó.


hail starbucks.


hozzászólás: igen // nem
a metát én írtam,  a saját értelmezésem alapján; ha mások ötletét használtam fel, jeleztem.
a screenshotokat mind én készítettem, a gifek közül egyiket sem: ezeket az eredeti forrásukról igyekeztem linkelni. 
a magyar idézetek saját fordításban szerepelnek.

20 megjegyzés:

River írta...

KÖSZÖNÖM
a stílusod, a meglátásaid és hogy írsz hogy írod hogy gördülsz és robbansz a történettel (ami amúgy ha olvasóilag is akarok főbólintani akkor egyre jobbak a cikkjeid) és a téma; mert itt vannak ők és ők és ezer metát meg lehetne és apróra szedni minden kis rezdülésüket mert érdemes mert ŐK. EZ.A. KETTŐ.
Az a baj hogy sírni akarok a témán és nevetni a poénos megfogalmazásokon és emiatt pont azokat a degenerált hangokat adom ki, amit az intenzívebb stucky feelzek szoktak kiváltani.
I quit.

Raistlin írta...

AZ EGÉSZ A TE HIBÁD.
[köszönöm.]
[szeretlek. utállak. you're my mission.]

Mitsuki írta...

Megnézem.
Megfertőztök, ti ketten.

*hasznos és érdemleges komment*

Raistlin írta...

TÉGY ÚGY TÉGY ÚGY TÉGY ÚGY TÉGY ÚGY
kérlek ezt muszáj ez ez ;;

Green Sphinx írta...

STEVE: "Thank you, Buck; but I can get on by my own."
BUCKY: "Thing is, you don't have to. I'm with you til to the end of the line, pal."
STEVE: *mindjárt elsírja magát*
ÉN: *Steve helyében is elsírja magát*

*nagy levegő*
Bucky
*levegőt kifúj*

Nincsenek rá szavak, hogy én mennyire szeretem ezt a karaktert, és mennyire össze tudja törni a szívemet pár jelenet a CATWS-ből. Én eredetileg teljesen véletlenül kerültem el a vetítésre, mert nálunk a városban nincs is mozi, de ez volt az a film, ami véglegesen Marvel-őrültté tett. A két Amerika Kapitány filmnek tényleg zseniális szereplői vannak, én is imádtam Peggy-t és Sam-et is. Steve Rogers pedig egy csoda, sohasem láttam még egy flegmatikus katonát, és nagyon jó érzéssel volt egy ilyen szuperhőssel is megismerkedni. Mármint komolyan, egy PAJZS az egyetlen fegyvere, milyen sokat mond el ez már a filmek megtekintése nélkül is a személyiségéről?

Stucky (te a Starbucks-ot használod? én a tagekben túl zavart keltőnek tartottam, úgyhogy maradtam az előbbinél) pedig hamar az OTP-mmé vált, úgyhogy most szabadidőmben különböző headcanonokon bőgök. Abszolút megérte megnézni a filmet, aminek a címe "Steve Rogers [kétes jelentésű kettőspont] Bucky Barnes" MÁRMINT MOST KOMOLYAN

Remélem tényleg nem hozzák össze Sharonnal a harmadik filmben, legalábbis nem véglegesen. Steve nem volt valami boldog, amikor kiderült, hogy Sharon is a S.H.I.E.L.D.-nek dolgozik, és csak azért lett a szomszédja, hogy vigyázhasson rá. Ráadásul ő Peggy unokahúga, és akárhogy is nézem, egy ilyen gyönyörű szerelem után Sharon csak valamilyen pótléknak tűnne.

És természetesen fenomenális karakter nem létezik fenomenális színész nélkül. *sóhaj* Írni fogok egy levelet Sebastian Stannek. Vagy kettőt. Egyet románul, egyet angolul. Hátha.

Raistlin írta...

Greeny, zokogjunk összekapaszkodva mert atyaéghogyéneztígynemdvhdivb

Az Amerika Kapitány filmeknek van egy külön varázsa a többi Marvel-mozi mellett. A karakter egyszerűen csak...jó. És ez annyira elképesztően erős üzenet tud lenni még ma is, és annyira zseniálisan ragadták meg: Steve Rogers (és Bucky Barnes) mindig csak a létező legjobb döntést akarják hozni, zsigerből, totálisan önzetlenül. A történetükön túl is egyszerűen gyönyörűek együtt, mert annyira tiszták valahogy, Buckyt még ez a rengeteg vérvörös sem képes beszennyezni, Steve pedig nem hagyja, hogy magával húzza a kétségbeesés sötétsége.

Sharon pedig egyszerűen érdektelen. Nem tudom, a véres shipvédő beszél-e csak belőlem, de kötve hiszem: olvadok a Tony/Pepper párostól (mamma mia Pepperony!), imádom Clintet Natashával, a Jane/Thor nem fogott meg, de azért szurkolok neki, a Peggy/Steve a M I N D E N E M volt, és Agent-13 meg... meh. Annyira hihetetlenül jók lettek ezek a női karakterek a filmvásznon, Sharonban viszont csak a badass kémcicababát látom, nem mutatott meg a személyiségéből semmit. És nem találkoztam még olyannal, aki el lett volna ájulva. Kicsit sajnálom a színésznőt, de reménykedem benne, hogy ez a vonal csak valami főbiccentésként fog bentmaradni, mert szükségtelennek érzem.

u.i. Starbucks; tényleg egyértelműbb a Stucky, de szeretem a buta shipneveket, és ez egyszerűen olyan bűbájos ;u;

u.i.2 Szuper ötlet a román levél! Nekem is meg kéne valahogy szereznem a címét, írj rám, ha hamarabb megtalálod, mert rengeteg interjút néztem vele és olyan kis szégyellős és aranyos és elkél neki a bíztatás és elképesztően megérdemli. Nagyon remélem, hogy felkapják majd, mint anno Tomot, mert őrült tehetséges, de ez az első olyan film, amiben szerepelt, amiről érdemes beszélni egyáltalán. Nagyon bízom benne, hogy nem az utolsó, hatalmas veszteség lenne.

Green Sphinx írta...

Pontosan. Úgy vettem észre, hogy a Marvel univerzumban (illetve úgy alapvetően a filmekben) a rossz válik jóvá, a nézőket inkább a főgonosz érdekli. Ami rendben is van addig a pontig, amikor minden amit a főhős csinál "unalmas", a főgonosz tettei pedig menők és izgalmasak és mindenkinek követnie kellene a példáját. Ott van például Loki, tényleg vagány háttérsztorija és indíttatásai vannak, de attól még embereket ölt meg, és az átlag Marvel rajongó nem arra kéne vágyjon a Bosszúállók megtekintése után, hogy ő is ugyanolyan eltökélt legyen mint Loki. Mert Loki többször is tévedett, és olyan dolgokat tett, ami alkalmatlanná teszik arra, hogy hős és valódi példakép legyen.

Ezzel szemben ott van Steve, aki egész életében katona szeretett volna lenni, de soha nem akart megölni senkit. Ő sohasem tért le a jó útról, mint Natasha, és ő példát mutathat bárkinek. Bár a legtöbb szuperhőst azért találták ki, hogy inspirálják az embereket, és mutassák be nekik, hogy ők is lehetnek kiemelkedően jók, azért ezt az üzenetet jobban átadják az Amerika Kapitány filmek, mint a Vasember filmek. (Nem azt mondom, hogy Tony nem egy remek karakter, csak azt, hogy teljesen mást jelent a nézőknek, mint Steve)

A Marvel női karakterei közül én Jane-t tartom a leggyengébbnek és a legklisébbnek, de egyébként egyetértek. Natashát nagyon szeretem, Clinttel és nélküle is. Egyébként meg tervezed nézni majd Peggy sorozatát? *-* Nekem már az Agents of S.H.I.E.L.D. is tetszett, úgyhogy most kíváncsi leszek, mit hoznak ki egy ilyen remek női karakterből.

Sebastiannak tényleg elkél a biztatás, nekem az interjúkban egyedül olyan kis elveszettnek tűnik néha, de Anthony-val elképesztően jópofák tudnak lenni :D Én ezt a címet találtam: Brookside Artist Management (Talent Management Company) 250 West 57th Street Suite 2303 New York, NY 10107

Morgen írta...

Jaj, imádtam, imádtam, imádtam! Én ilyeneket észre se vettem a filmben, jesszus, meg kell néznem megint direkt figyelve erre a Starbucks/Stucky dologra... nem is tudom, eldönteni, melyik az édesebb shipnév :3 de ha már buta shipnevek: thilbo bagginshield megvan? :DD az az egyik legborzasztóbb dolog a világon, és állandóan szembe jön tumblr-n...
Elkalandoztam. Volt, ahol hangosan felvinnyogtam, egyszerűen annyira vicces néha, ahogy megfogalmazod a dolgokat. Máshol meg sírni akartam, mert hát annyira gyönyörű az egész történetük, és Peggy és Steve, ó istenem, őket mindig megkönnyezem. Olyan szomorú és olyan csodálatos.
Egyébként, ha már Sharon: én láttam a filmet, de esküszöm, nem emlékeztem a nevére se! Egyszerűen annyira semmilyen...

Raistlin írta...

GREENY, sokat gondolkozom én is ezen - a 21. században valahogy már az anti-hős vált a hőssé, és ha nem is olyan egyértelműen gonosz, mint Loki (aki okkal gonosz, de gonosszá lett) akkor is ünnepeljük a bunkóságát és a hidegét, mint Sherlocknak vagy a Doktornak vagy Doctor House-nak, és Hannibalnak is könnyebben szurkolunk, mint Willnek. Így egy klasszikus ideál tényleg üdítő lesz. Amerika Kapitány a leginkább hősies hős; a többiek mind önmagukkal hadakoznak, ő pedig a körülményeivel. Az elvei sziklaszilárdak.
Peggy sorozatától kicsit tartok, de mindenképp érdekelne, mert szerelmem a nő ;u; És köszönöm szépen a címet! Már meg is írtam az első vázlatot :3

MORGEN, örülök nagyon, hogy tetszett ;u; És a metánál az a feladatom, hogy apró részleteket találjak, amik első nézésre nekem se feltétlen tűntek fel, de ott vannak a vásznon a kis toszok. (A Peggy/Steve... Peve..? Steggy...?)

Oké, én bevallom, Sharonra emlékszem még az Avengersből is, mert annyira indokolatlanul irritált hogy mi a fenéért mutatja őt állandóan a kamera amikor engem nem érdekel engem a többiek érdekelnek nem ezért fizettem ki a jegyet kétszer

666rytus írta...

Aaztaaa... *tátott szájjal, arcal a billentyűre dől*
Vívódom erősen; egyszerre gyűlöllek és szeretlek, imádom ahogy írsz és annyira igazad van ezzel az egésszel, hogy megutáltalak, amiért ilyen lazán az arcombavágtad hogy mindez ott volt az orrom előtt és a felét észre se vettem...
Ha lehetséges, általad most még jobban megszerettem őket; veled kéne reklámozni a filmet...Nem elemzem, te kivesézted ahogy illik; annyit fűznék hozzá(oké, nem ez a film kulcsjelenete)nekem is feltűnt, mikor Pierce két korty tejet tölt(aminek a felét ott is hagyja)...pótcselekvés kérlek...nem volt ő szomjas ,csak rohadtul be volt szarva, hogy a személyes gyilkológépe mit kereshet nála az éjszaka közepén váratlanul és főképp hivatlanul
A folytatást illetően egy gondolat még(vagy kettő)remélem Sebastian Stan több lehetőséget kap a karakter elmélyítésére szóban és jelenlétben(bár a tekintete vitathatatlanul kifejező így is)A másik, hogy utánanéztem a képregénynek a wikipédián és nem hittem a szememnek; tényleg kinyírják benne AC-t? Ha ezt is filmreviszik én a kardomba dőlök(addigra lesz kardom is, amivel előbb kicsinálom a rendezőt)

Raistlin írta...

Rytus, annyira örülök, hogy tetszett ;u; Köszönöm szépen -u-
A képregényekben Bucky karaktere ugye nagyon más, mint itt, de a Marvel alapvetően elég hű a koncepciójához. Nem sokkal azután, hogy Tél Katona visszanyeri az emlékezetét, Amerika Kapitány börtönbe kerül koholt vádak alapján. Amikor tisztázzák a nevét és elvezetik, valaki főbe lövi. Közben párhuzamosan dúl a Civil Háború a szuperhősök között, az egyik oldalon Tonyval, a másikon a néhai Steve-el, akiknek nagyon más elképzelései voltak a hősökről. Steve "halála" után a gyászoló Tony javaslatára, aki felismeri a hibáit, Bucky lesz Amerika Kapitány, a jelmezét felvéve őrzi a békét és az igazságot. (itt egy kicsit szipogni szoktam mert ez annyira elárul a viszonyukról Istenem márrr) Egy küldetés során viszont összefut Steve-el: kiderül, hogy a férfi életben van, és a halála szokás szerint csak a nemzetbiztonság érdekét szolgálta. A két férfi kezet fog, összeölelkezik, majd együtt a levegőbe emelik a pajzsot. Ééés én itt tartok :D A sztoriszál nagyon meghatározó a képregényekben, és biztosan szívesen vinnék vászonra, de nem tudom, be merik-e játszani megint az "amúgy nem vagyok halott lol" trükköt, szóval ha felveszik ezt a vonalat, akkor Steve szerintem egyszerűen börtönben marad/eltűnik, a távollétében Bucky helyettesíti, majd a két férfi újra egymásra talál és közösen küzdenek tovább. Nem lehet viszont tudni soha, melyik történetszálat helyezik előbbre a készítők, vagy mit hagynak ki. Szerintem előbb magára a Civil Háborúra koncentrálnának, ami meg viszont korai lenne már rögtön az Avengers 2-ben szerintem; meglátjuk még, én csak azt remélem, hogy folytatják Bucky vonalát, mert idáig zseniálisak egytől-egyig a filmverzió változtatásai, Seb játéka pedig brilliáns.

666rytus írta...

Köszi az összefoglalót, így már valamelyest értelmet nyert amit korábban olvastam, hogy Chris 6, Sebastian pedig 9 filmre szerződött le(állítólag)hajrá Sebastian!

Raistlin írta...

A szerződésszámokra szóló összes fanspekulálás téves (sajnos?), az interjúikban mind Chris, mind Seb (de még RDJ is) hangsúlyozza, hogy a Marvel stúdió szándékosan nem köt velük előre szerződést, többek között például azért, hogy elkerüljék a fanspekulálásokat. Hat hónappal a forgatás előtt kapnak értesítést. Hiába volt betervezve például az AmcsiKapcsi2, Seb szegény csak drukkolhatott, hogy felveszik a Winter Solider sztoriszálat és vele veszik fel, és már amikor a cím megvolt, akkor sem tudhatta biztosra, olyan későn szóltak szegénynek.

D.L.L. írta...

Már megint le akartam lépni egy ,,basszus, nem jutok szóhoz" felkiáltással, de csak igen opció volt a kommenteknél, úgyhogy így jártam.
Az a videó. Az. Igen. The perfectness. De a cikked messze fölülmúlta, mert a videó három és fél percben arról beszél, hogy ez egy ship, te meg oldalakon keresztül arról, hogy ez VAN, és basszus a végére elhittem, pedig eddig sosem hittem el, mikor mondtad. Mert én tényleg úgy voltam vele, hogy oké, ez egy ship és sok alapja van de basszus, ők csak barátok, és ezt a fanok gondolták csak tovább (ebben közrejátszott a legjobóbb barátnőm is, miszerint: Nézz már egy filmet a cselekményért a potenciális shipek helyett, mert 18 éves vagy ejnye no, mire én: NOPE u.u de azért kételkedni kezdtem..)
És akkor jön a boldog felfedezés, hogy nem csak írni nem tudok úgy mint te, de még filmet nézni se. mert én csak néztem, te meg láttad, és láttad benne őket, míg én csak az utolsó harcnál, annál az epic birkózásnál kiáltottam volna be hogy gaaay (ha épp nem a bőgést próbáltam volna visszatartani a mellettem ülő barátnőm utasítására sikertelenül (az egyik azt mondja ne shipeljem őket, a másik azt hogy ne bőgjek rajtuk, hát van ezeknek szívük?))
És most legszívesebben újranézném, mostmár más szemmel, mostmár ezeket tudva, megértve, így, hogy elhittem, és beláttam, mert így még jobbat bőgnék rajta meg amúgy is.
Egyébként én úgy jöttem ki a moziból, hogy ,,úristen a 3 arról fog szólni hogy megkeresi Bucky-t" *intenzív fangörcs* és mindenki csak nézett rám furán, és aztán kijött a hír, hogy tényleg arról fog szólni (meg lesz vmi új főgonosz de kit érdekel?) akkor az arcukba vigyorogtam, hogy háhá én megmondtam.
Szóval várjuk azt a 3-at nagyon addig meg az első kettő meg a fanvideók meg EZ A CIKK fog életben tartani, szóval köszönöm.

Raistlin írta...

A dolog rákfenéje, hogy én nem hiszem, hogy ez a készítők részéről szándékos vagy tudatos lett volna.

Persze, Chris Evans nagyon erősen kiáll a melegjogokért (a bátyja meleg) és gyakran felszólal a témában; Samuel L. Jackson is azt mondta, hogy ez az amcsikapcsi adaptáció azért fontos, mert "he's the first LGBT-friendly Captain America;" és a DC már előrukkolt egy meleg szuperhőssel, a Marvelnek is tartania kell a tempót, de ha pont Steve lenne az, akkor kő kövön nem marad és széttépik őket a konzervatívak, hogy ezzel egész Amerikát buzizzák le (és pont EZÉRT lenne szuperhőshöz méltó cselekedet egy kánon!biszex Steve... de tényleg kételkedem, bevállalnák-e, anyagilag mindenképp buknának vele, erkölcsileg viszont nagyon nem)

Ennek ellenére. Ennek ellenére hiszek abban, hogy a jól megírt és jól eljátszott karakterek önálló életre kelnek, és ha akarod, ha nem, ha észreveszed, ha nem, előfordulhat, hogy egymásba szeretnek, és ez ott fog rezonálni minden gesztusukban és szavukban és abban is, ahogy mások látják őket. És szerintem itt ez történt. [Vagy a több forgatókönyvíró közül az egyik sunyiban slasher/emberjogi harcos, és belecsempészett pár jelenetet. Fene tudja.]

Sebastian Stan azt mondta az egyik interjújában, amikor a riporter mondta, hogy a film "kicsit buzis", hogy "There's definietly a bit >>I can't quit you<< there" ami ugye Brokeback Mountain - Túl a barátságon idézet, ami azért is érdekes, mert szintén egy amerikai ikon/hős szexuális beállítottságát mozdítja el a heteronormatívától (a cowboyét). Stan szegényem mindig meleg szerepeket kap, és gondolom, nem szeretne beskatulyázódni, de beismeri, hogy a játékában ott van ez a vonal.

Szóval ez csak egy analízis a részemről tényleg - és nagyon örülök, ha sikerült meggyőznöm vele, ez az, gyűljetek *u* - de ez tényleg nem jelenti azt, hogy "hibásan" vagy "rosszul" nézted volna a filmet; egy igazán jó alkotásnak rengeteg értelmezése van, és ez egy baromi jó film, szóval ez tényleg csak egy lehetséges vetülete a történetnek. De én ezt láttam meg benne és... elég stabilan tartja magát nekem az elméletem :D

fatime bauer írta...

Hello!
Imádom az írásaidat és most sem kellett csalódnom, tökéletes cikket firkantottál nekünk, a rajongóidnak. :)
A barátnőim megkérték, hogy olvassam fel nekik, egy unalmas
lyukasóra keretében és osztatlan sikert aratott. :)
A fogalmazás, az észrevételek csodásak, kár hogy a Mozimániában nem a te " cikkeidet " jelentetik meg.
Csak így tovább!
IrishLady (KritikaKlub)
Fati


Raistlin írta...

Jaj de szuper itt is látni téged, szija! ;u; [Kifejezetten megtisztelő lyukasórai elfoglaltságnak lenni - kíváncsian hallgattam volna az előadást én is :D]

Morigan írta...

Helló Megint! :)

Olvasva a kommentedet az első rész elemzésénél, hogy kíváncsi vagy "ellenvéleményre" is, így akkor szívesen megosztom, csak a megfelelő helyén. :) Az elemzésednél igazából egy sarkalatos pontot találtam, amit én a film nézése közben mindig máshogy értelmeztem és ez pedig az a bizonyos "első" találkozás, a legendás frizbimeccs jelenet. :D Itt azt fejtegetted, hogy Bucky ráismert Steve-re, mielőtt visszavágja a pajzsot és lelép. Később a zaklatott állapota miatt törlik az emlékeit. Nekem ez a jelenet nem a felismerésről szólt, hanem a taktikai megfontolásról. Ahogy írtad is, Bucky WS-ként sem öldököl feleslegesen, minden lépését alaposan megfontolja és csak az van neki prioritásban, akinek a kiiktatására utasították. Ennél a jelenetnél Fury megölése volt a célja és azt sikeresnek is vélte. Steve számára egy akadály volt, akire nem kapott utasítást, ezért mikor elkapta a pajzsot, egy pillanat alatt döntenie kellett, hogy visszatámad vagy figyelmen kívül hagyja. Az utóbbi mellett döntött, mivel azzal is tisztában volt, hogy úton van az erősítés és kétlem, hogy utasítást kapott volna arra, hogy nyílt harcba keveredjen bárkivel is.
Az emléktörlés rész nekem elsőre nem volt egyértelmű, de igazad lehet, habár én úgy értelmeztem, hogy vele ezt mindig megcsinálják, minden sikeresen végrehajtott küldetés után és az elsődleges célpontot akkor halottnak hitték, tehát nyomtak a szerencsétlenre egy shift+delt, hogy a Hydra eltakarítsa maga utána a nyomokat. Első felismerésnek én így az autópályás jelenet mondanám. Huh, kicsit hosszú lett, remélem nem bánod.^^" Ez volt az a rész, amit én máshogy látok, szóval kíváncsi vagyok, te mit gondolsz erről. :D Jó éjt! Üdv!

Morigan

Raistlin írta...

MORIGAN, határozottan tetszik a te értelmezésed is ;u; A filmnek fontos hangsúlyoznia, hogy télkatona nem egy gyilkológép, és sok néző még így is figyelmen kívül hagyja, hányszor alátámasztják, hogy csak akkor támad, ha parancsot kap, és csak azokra, akikre felkészítik. A felismerésre az egyetlen bizonyítékom Bucky tekintete lenne: túl érzelmes, túl sok minden van benne, pedig SebStan tökélyre fejlesztette az üres és üveges tekintetet, szóval miért pont ezt a shotot használnák róla a ki tudja, hány felvétel és csapó után? Az arca alsó része le van persze takarva, így nehéz olvasni a kifejezésében, de nekem ez a tekintet túl megtört és könyörgő egy katonához, aki egy sikeres küldetésről tér haza, és nekiront egy civil, akinek úgy dönt, megkíméli az életét.
Pierce ezen felül mondja neki majd, hogy a "man on the bridge" az a fickó volt, akivel "you met earlier on a mission this week" - ha minden egyes küldetés után automatikusan törlik az emlékeit, akkor értelmetlen lenne ezt mondania, nem? Bucky rögtön tudná, hogy hazudik, hozzávághatná, hogy semmire sem emlékszik egy küldetéséből sem, vagy valami hasonló, Pierce pedig (bármilyen általános genyó) abban a jelenetben őszintének akar hangzani, gyorsan letudni a témát ennyivel, és arra számít, hogy Bucky emlékezni is fog rá, hogy "ja tényleg, az ő lakásán kellett leszednem a célpontot" - ami hozzáadja azt a csavart, hogy a) Pierce nem tudja, hogy törölték az emlékeit, tehát nem volt beütemezve, hanem Bucky kérte vagy a tudósok látták szükségesnek, mert túl zaklatott volt b) Bucky nem felejtette el, nem törölték az emlékeit a háztetőről, de magától el tudta nyomni ezt az ismerlek-valahonnan érzést (ez utóbbi kevéssé valószínű a hídjelenet későbbi döbbenete miatt)

Kérdés az is, a HYDRA hogy tekint a télkatona-küldetésekre. Pierce egy megjegyzéséből (amit nem tudok most fejből idézni) kiderül, hogy ez a télkatona utolsó küldetése, és miután felküldik a hellicarriereket, kiiktatják, mert hatásos fegyver volt, de túl sok vele a probléma, és azután többé nem lesz szükség rá. Szóval azt hiszem, Bucky mostani kiolvasztása és tevékenysége egyetlen nagy küldetésnek számít, és Pierce is úgy beszél róla: amikor télkatona benéz hozzá egy pohár tejre és később, amikor kínozzák, mindig úgy beszél hozzá, hogy a terv további részleteit tárja fel, "you need to do one last thing"
A hídjelenet utáni emlékezettörlés nem rutinnak tűnik, hanem büntetésnek, amiért nem is egy küldetés végén, hanem egy nagy küldetés közepén elkezdenek elvándorolni a gondolatai.

Morigan írta...

Szia!

Köszönöm a véleményedet, gondolkoztam közben, amiket írtál, (volt is min :)) és támadt pár újabb ötletem a véleményed kapcsán. Az egyik az Pierce személyével kapcsolatos. A film pillanatárban ő az abszolúte parancsnok a télkatonának, ő pedig egy profi harcos, mindig engedelmeskedik, mindig elvégzi a feladatot, egy kész főnyeremény lenne, ha Bucky személyiségét végleg ki tudták volna törölni. Ergo, Pierce mondhat bármit, akármekkora mesét vagy akár a valóságot, a télkatona sosem fogja megkérdőjelezni a felettesét, tehát abban a jelenetben Pierce lehetett őszinte, mert az engedelmes "kis fegyvere" sosem kérdőjelezne meg tőle bármit is, ha belegondolsz. Bucky nem kérhet törlést (szintén a katona mivolta miatt), a tudósok szintén (ők ebben a gépezetben csak fogaskerekek), tehát ha törölték is az emlékezetét Fury "megölése" után, akkor azt csak Pierce rendelhette el. Viszont ennek sem látom értelmét, pontosan a későbbi, a filmben bemutatott jelenet miatt is, ami tényleg büntetésnek és kínzásnak tűnt. Tehát szerintem csak ez az egy törlés volt akkor, a tudósok is említették Piercenek, hogy "túl régóta van ébren" ezért kezdett instabil lenni. Lehet ezt itt a lényeg, a személyiség- és emléktörlés csak egy bizonyos ideig tartható fennt a kifagyasztás után, de minél tovább van aktív állapotban, annál hamarabb kezdenek visszatérni a régi emlékek. Visszatérve akkor az előbbi gondolatmenethez, ha csak egy törlés volt, akkor Fury után nem történ ilyen, tehát nem látták szükségesnek ilyen drasztikus beavatkozáshoz, szóval Bucky vagy tökéletesen tudja alakítani az érzelemmentes terminátor üzemmódot (ezt én kétlem, a film során elég sokszor meg lett cáfolva), vagy tényleg nem tett rá hatást Steve-vel való első találkozás.^^"
Igen, ez is érdekes kérdés, hogy az utolsó dolog után milyen sorsot szántak a télkatonának. Célozhattak elég egyértelműen a végleges kivonására is, de akár arra is, hogy " ez után mész vissza a frigóba és egy jó ideig megint nem aktiválunk újra", na jó ez kicsit gonosz volt. :P Hirtelen most csak ennyit jutott még eszembe, remélem nem fárasztottalak ezzel a témakörrel, élveztem ezt megvitatni veled. :) Jó éjt!

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS