a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. április 16.

Nesze, rizikó

Game of Thrones, modern AU, Theon/Robb pre-slash, limonádé. És elég szar. Bocsánat.

2014, Edinbrugh



Szóval így történik: Robb Stark a tankönyvei mellé óvatlan becsúsztat egy könnyű Heinlein-kötetet, Csillagközi invázió,  a többivel együtt odaviszi a kiadópulthoz, beolvastatja a vonalkódot, egy bő hónapot kap mindenre; a ruhatárból felveszi a hátizsákját, belegyömöszöli a könyveket (kitartóan próbálkozik), a ruhatáros szenvetlenül figyeli, ahogy belebukik. Robb a fogai közé veszi a Csillagközi inváziót, amíg rácipzározza a táskát a többi könyvre, aztán a hóna alá csapja a gyűrött borítójú kötetet, zavartan biccent, és lelép.
Sprintel a biciklijéig; leveszi a láncot, nyeregbe ül, aztán bizonytalanul forgatja a kezében a könyvet. A lapok közül kihullik valami.
A sárga kis kártya kerengve hullik a lábaihoz, a bakancsa elé. Lehajol érte, fölveszi, megforgatja. Egy olvasójegy az, Theon Greyjoy nevére. Visszanéz a könyvtár épületére, hunyorogva bámul fel a homlokzat vízköpőire, aztán a farzsebébe csúsztatja a jegyet, és bűntudatosan elkerekezik.
Majd visszahozza holnap.
Addigra talán másik ruhatáros lesz.


Hülyeség, de a dolog nem hagyja nyugodni.


Hülyeség, de ahogy ott hever az ágyán, a szobájában, a lakosztályában, körötte kellékek hada ahhoz, hogy a szakdolgozatát írja, még az ajtajára is táblát akasztott: NE ZAVARJ TANULOK (ANYA EZ RÁD IS VONATKOZIK), de az ujjait megnyálazva egyre a Csillagközi inváziót lapozgatja. Már föltette azt a szigorúan instrumentális válogatásalbumot is, amit munka közben szokott hallgatni, filmzenék: Star Wars, Hobbit, Utolsó Szamuráj, Camelot, de csak olvas, felkönyökölve, a hajába markolva, ábrázata komoly.
Pár oldalt beszamárfüleztek.
Pár sort ceruzával aláhúztak. Jegyzetet csak kettőt talált idáig: egy vigyorgó arcot, :DD, valamelyik poén mellett, és két felkiáltójelet a következő sornál: “az életben a legjobb dolgokat nem lehet pénzzel megvásárolni: az agónia az áruk.” A parafatáblája felé fordul: egy gémkapoccsal rögzítette oda Theon Greyjoy olvasójegyét. Egy ingerült fintorral lefordítja a könyvet (már a felénél tart), és leül a laptopja elé. (Félretol pár kupac jegyzetet, füzetet és grafikont. A kupac alatt talál egy bögre teát. Beleszimatol: jó még. Húz belőle. A gép betölt.)
Feljelentkezik Facebookra, a chatet rögtön lekapcsolja.
Theon Greyjoy, gépeli. Nem gyakori név: egyetlen profil ugrik elő, képnek egy elfuserált tintahal-féleség van beállítva. Robb fintorog. Nem bízik az olyan emberekben, akik nem a saját fotójukat használják.


ROBB STARK: Hello, Theon! Megtaláltam az olvasójegyet az egyetemi könyvtárban, egy Heinlein-kötetben.
ROBB STARK: Ha jól gondolom, hogy hozzád tartozik, szívesen elküldöm postán, vagy, ha az úgy kényelmesebb, leadhatom nekik is, hogy visszajutassák neked.


Entert üt. Felles az üzenőfalára. Úgy dönt, görget úgy öt percet, csak hogy lássa, minden oké-e, és aztán nekiül a szakdolgozatának, végre, végleg és valahára. Két közepesen megrázó egészségügyi hirdetés és egy újabb ufó-észlelés közben felugrik egy chatablak.


THEON GREYJOY: ok rendes vagy
THEON GREYJOY: tetszik a könyv??



Robb elvigyorodik.


ROBB STARK: Túlságosan is. Szóval, hogy küldjem vissza neked?
ROBB STARK: Az olvasójegyet. Nem a könyvet. Azt olvasom.


A chatablak tetején szürke csík: felfeded magad Theon Greyjoynak? Robb gondolkozik. Leokézza. A chatablak sarkában zöld pont gyúl fel.


THEON GREYJOY: a városban vagy ugye? figyu én 6kor végzek ha leith közelében vagy ott vagyok a dokkoknál megadom a számom vagy fussunk össze vmikor azt ok


Robb az órára néz. Az ajkaira harap. Felmegy Theon profiljára. Legörgeti. Theon lájkolta a The Decemberist-et, a Mumfordot, kábé az összes kedvenc filmjét és a Dark Souls-t meg a Warcraftot. Azt írja vissza:


ROBB STARK: Hatra ott vagyok.



* * *



Amikor tehát először látja Theon Greyjoyt, a szél a tenger felől érkezik, az alkonyati nap arannyal izzik, a sirályok meg sínylődve sipákolnak.
- Rohadékok - jegyzi meg Theon, ahogy a tenyerét a nadrágjába törli, és szív egyet az orrán. Robb kiveszi a fülest, a telefonja köré tekeri, majd lepattan a nyeregből.
- Bocs, késtem?
- Ja, nem.  - Theon feltűrte a nadrágját, a keze nyomán olajos folt, trikó lóg rajta és bőrdzseki, a haját sószagú szél kavarja. Összefűzi a karját a mellkasán. Vigyorog. Kócos fogak és kócos haj. Theon tenger és vihar.
- Robb Stark, ugye? De kurva hideg van.
- Aha, Robb. - Robb előkeresi Theon olvasójegyét a tárcájából. Szükségtelenül sokat matat a tárcájával, ami azt illeti, és egyszer majdnem el is ejti. A helyzet az, hogy zavarban van. A háttérben az épületek (középkori házak és kastély-tornyok) fellángolnak a szétterjedő szürkületben, és az öböl hullámai a mohos dokkot ostromolják.
- Szóval itt lenne - mondja Robb, ahogy Theon felé nyújtva az olvasójegyet. A fiú még mindig karba font kezekkel áll, élesen beszívja a levegőt. Átnéz a válla felett.
- Ne menjünk egy melegebb helyre? Egész nap szétfagyok.
- Aha, hát, felőlem, jó, igen.
Theon mosolya élesebb, szélesebb; elveszi a jegyet, két ujja közé csíptetve.
- Kösz-kösz. Jé, még érvényes? Szuper.
A Port O’ Leith bárba mennek: a plafonra zászlókat függesztettek, a padló fekete-fehér kockacsempés. Menet közben kiderül, hogy Theon a kikötőben dolgozik, azoknál a piros és sárga szörnyszerű fémdaruknál, és hogy rakodómunkás volt, matróz lett, és tengerészgyalogosnak készül. Menet közben kiderül, hogy Robb issza minden szavát, mohón vedeli a történeteket, amik érdes rumként szédítik és amiktől vigyorogni kezd, és kivörösödik, és melege van.
Theon ott támasztja a söntést, felkönyökölve: erős ír akcentussal beszél, a szavak hanyag ritmusban kopognak, vannak szavak, amiket úgy ejt, mint Robb, és vannak szavak, amiket feltehetőleg csak ő talált ki. A
Csillagközi invázióról beszélnek és az életükről és az életről, amit szeretnének, csillag-csatákkal és tengeri ütközettekkel, szörnyekkel viaskodva az égen, a földön, az agyban, és Theon azt mondja, úgy a harmadik pint vajsör után:
- Irtó mázlid van, hogy pont fennvoltam Facebookon; nem szoktam netezni, de pont hülyére izéltem magam és találtam wifit a telefonommal. Egy telefonnal. Nem pont az enyém.
- Talán inkább neked van mázlid - hunyorog Robb. - A te olvasójegyedről van szó.
Theon félrebiccenti a fejét.
- De a te estédről, nem?
Robb egy bólintással helyben hagyja. Theon folytatja:
- Erről az estéről, meg hogy találkoztunk, és ha belegondolsz, tényleg totál véletlen.
- Én is jól érzem magam.
- Ajánlom is, de még csak most kezdődik.
És hirtelen az egész annyira egyértelmű, és annyira
kiábrándítóan egyértelmű. Hirtelen a sör utóíze keserű, és keserű a cigarettafüst, ami a nyelvére rakódott; Robb megrázza a fejét, a söntésre bámul. A fa felrepedezett, megvetemedett. Theon a vállára simítja a tenyerét.
- Mi az? - hajol közel.
- Barátnőm van - szűri Robb a fogai között. Pislog.  
- Nem kérdeztem.
- Nem vagyok olyan srác, aki... - Felháborodottabbnak akar hangzani, de nem az. Nem érez haragot, csak ezt a rohadt
csalódást, és nem egészen biztos benne, mi miatt csalódott, és ez megrémíti. Theon valami rövid kis nevetéssel (egy szusszanás csak) a pultra támaszkodik, Robbhoz közel. Hunyorít, a szempillák szőkék. Robb tekintete a szájára rebben: cserepes, szélcserzette, megcsókolni őket csak egy mozdulat lenne, és az egész lehetne csak egy pillanat.
- Mondok valamit, Robb Stark, péntek este van, és az a te barátnőd nincs épp veled.
- Hát, ha tudni akarod, Talissának is tanulnia kell. - A pultba kapaszkodik, és hátralép. A lépései ingatagok. - Két hónapja együtt vagyunk, ha tudni akarod - folytatja, és pontosan tisztában van vele, mennyire gyerekesnek és hülyének hangzik. Theon nem szólja le. Theon csak mosolyog. Theon feltehetően mindenen csak mosolyog, és ez valami, amit Robb már
most nagyon, nagyon kedvel benne.
Talissa nem mosolyog valami sokat. Talissa komoly lány, csinos lány. Cserediák. Orvostanhallgató. Azért járnak, mert. Mert. (Mert így alakult. Mert volt az a gólyabál. Mert az emberek így ismerik meg egymást, mert egy romantikus történet így néz ki.)
Másrészről az elmúlt két hónapban nem nevetett, beszélt és hallgatott (amolyan idüllten) annyit, mint Theon Greyjoy-al két óra alatt. Theon azt mondja:
- Oké, oké. De benne vagy egy fogadásban?
- Nem csinálok fogadásokat.
- Jó, legyen egyezség. Ha legközelebb találkozol velem, akkor eljössz velem valahová, és abbahagyod azt az akármit, ami a barátnőd meg közted van.
- Szeretem Talissát - mondja Robb fásultan.
- Á, én is, jó az ízlése, nyilvánvaló, puszilom, add át.
- Állj le.
- Áll az alku?
- Nem köthetek ilyen alkut! - Kiabálni akar. Vigyorog. Az egész nevetséges. - Gyakorlatilag bármikor összefuthatunk, hát itt laksz!
- Te meg az Óvárosban, szóval annyira azért nem sanszos.
- De az.
- De idáig nem találkoztunk.
- Honnan tudod?
- Észrevettelek volna.
Robb nem tud mit mondani. Theon nem tudja befogni.
- Akkor húzzuk ki a személyes találkozást.
- És a Facebookot.
- Oké.
- De akkor nem értem…
- Szuper. - Theon vállon veregeti. Ez már egy sokkal barátságosabb érintés.
Bratyisabb. Robb rájön, hogy utálja. Hogy nem ezt akarja. - Akkor meglátjuk. Szia, Robb.
A pénzét egy vízhatlan tasakban tartja, a zoknijában. Előhúzza. Fizet. Lelép. Robb rendel még egy kört.



Másnap másnaposan írja a szakdolgozatát. A feje lüktet, a függönyök behúzva. Bekezdésről-bekezdésre halad, menet közben fel-felles Facebookra, de Theon állja a szavát. (Ez egy olyan tulajdonság, amit Robb nem feltételezett róla.) Lelkiismeretfurdalása támad, ráír Talissára. Talissa nem válaszol. Talissa ilyen.


Eltelik két nap, és három, és onnantól meg kit érdekel. Kit érdekel.
Kedden elteker a könyvtárba, esőben, ködben, visszaviszi a Csillagközi inváziót (gyűlöli magát), kivesz két újabb tankönyvet, szigorúan tankönyvet, de még a sorok között tekereg, le-lehúz egy-egy kötetet, visszabiccenti őket, talál egyet, ami egész ígéretes, Le Guin egy műve, amit még nem olvasott, vagy nem emlékszik rá. Leveszi, kinyitja. Cetli esik ki belőle:


Tetszeni fog. A plottwist szétszedte az agyamat! - T. G.


A lapot az öklébe gyűri. Lehúzza a következő kötetet:


Erre de rá voltam buzulva sráckoromban!  Tisztára Vench akartam lenni. Ged hasonlít rád (a végén) - T.G.


A következő könyvet találomra szedi le. Abban nincs üzenet. Sorra járja a kedvenceit és a majdegyszer-tételeit, és Theon szinte mindegyikhez írt. A kedvenc kommentje ez:


Most csak szivatsz. - Én


A Gyűrűk Urában találta. Az összes példányban.


Robb végül hat kötetet kölcsönöz ki: a táskája nem elég nagy, kettőt a pulcsija alá cipzároz, és kapucni nélkül biciklizik át a városon (az ellenkező irányba tart, mint amerre menni akart, amerre mennie kéne), az eső az arcába csap, felfröcsköli a sarat a járda szélén minden kanyarral.


Mire a kikötőhöz ér, már bőrig ázott. 




hozzászólok: i g e n // n e m 
a történet ragnaroked AU-listájára íródott, első (némileg szabadon értelmezett) pont: "found their phone number in a library book au"

11 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jáj, egyem a szívüket. Meg a Tiéd is. Szeretlek. Nagyon.

(Képtelen vagyok többet kipréselni magamból, de vedd úgy, hogy küldtem Theonnal egy adag szivárványízű fagyit.)

Mitsuki írta...

És tényleg fluffot önt magából.

*és ez egy hasznos komment*

.______. *és ez egy bálna, aki ilyen :3 vidám lett, miután olvasott*

Raistlin írta...

Névtelen, bárki légy is, köszönöm a fagylaltot és a szeretet *jóízűen nyammog*

Mitsuki: FLUUUUFFFFFF. Legközelebb lesz benne történet is.
Talán.

Sunny-Apple írta...

Aaaaaah annyira vártam már egy boldog történetet velük :3 valóra vált egy álmom *-*

Raistlin írta...

ha róluk van szó, vagy toronyangst lesz, vagy vaníliába mártogatott rágógumiromantika, átmenet nincs.

GwenPage írta...

Végre eljutottam odáig, hogy kommentet írjak! És miért nem jutottam el idáig egész nap? Mert Hannibalt néztem, egééész nap, és pillanatnyilag igen furcsa állapotban vagyok. Szerintem nem kell magyaráznom... És csak hálálkodni tudok, hogy jóvoltodból rátaláltam.
Ami a történetet illeti, csillogó szemekkel olvastam és annyira de annyira jó volt a lelkemnek, hogy az kifejezhetetlen. Mondtam már, hogy imádom a stílusod? Nem elégszer.
Robb pedig a szívem szerelme, ez betonbiztos tény *-*

Raistlin írta...

hohhhooho, ez az, ifjú padawan, hannibálódj csak szorgosdadan (o‿O✿)

Ez a történet határozottan nem lesz a kedvencem soha, de kellett, no; és örülök, hogy tetszett ;u;

[KING IN THE NORTH]

LadyLoss15 írta...

Tyűha. Ez nagyon tetszett. Nem az a (szokásos?) mély tartalom, meg fájdalom, édes fájdalom, mint gyakran. Csak fluff. És helyenként hamisítatlan Raistlin-feeling. Szóval mosoly. És pacsi. És ölelés. LL15

Raistlin írta...

Kompenzálok, az van. (Az angsttal is kompenzálok. Olvasni csak fluffot tudok. ouo")

Crazy Tiny írta...

Hol a folytatás? *-*

Raistlin írta...

:'D

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS