a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. április 26.

Gay Omens 1/3

 avagy "Homoerotikus szubtextus és egyéb angolságok Neil Gaiman és Terry Pratchett Elveszett Próféciák: Agnes Nutter boszorka szép és pontos jövendölései című regényében"

Amennyiben még nem olvastad volna a könyvet: kérlek, tedd meg. (Ennek módjairól a cikk legalján találsz információkat.) Jelen cikk viszont nem könyvajánló lesz: a következőkben egy gyors  elemzést olvashatsz Aziraphale és Crowley viszonyáról, amihez az eredeti angol szöveget használtam fel, saját fordításban. Gyönyörű lecke minden slash-írónak szubtextus teremtésére, avagy: hogyan tegyük megfellebezhetetlenül nyilvánvalóvá, hogy két karakter szerelmes egymásba, anélkül, hogy egy szóval is leírnánk, hogy a két karakter szerelmes egymásba, valamint miként szórjunk szét egyéb zseniális utalásokat? 

Felejtsük el a karakteranalízist: ne beszéljünk arról, hogy Crowley és Aziraphale mennyire tökéletesek együtt. Hagyjuk, hogy csak a szöveg érvényesüljön.

A cikk első felében részletesen elemzem a karakterek bemutatását.  A második részben külön jeleneteket fogok elemezni, különös tekintettek a címben is megjelölt homoerotikus szubtextusra és a magyar közönség számára esetleg ismeretlen huncut angolságokra. Végül röviden szó lesz a fandom ábrázolásairól és a készülő tévéfilmről.


IN THE BEGINNING

A regény prológusa "In the beginning" (A kezdetekben) címmel kettejükkel nyit: in medias res pottyanunk két bibliai karakter kellemes csevejébe - egy igen abszurd [és igen gaimani] jelenet keretében az édeni kígyó beszél a keleti kapu őrzőjével. 


The Angel of the Eastern Gates put his wings over his head to shield himself from the first drops.
"I'm sorry," he said politely. "What was it you were saying?"

A keleti kapu angyala a feje fölé emelte a szárnyait, hogy védje magát az esőtől.
- Elnézést - mondta udvariasan -, mit is mondtál az imént? 

 * * * 

"They just said, 'get up there and make some trouble,' said the serpent whose name was Crawly, although he was thinking of changing it now. Crawly, he decided, was not him.  
 
- Csak azt mondták, hogy másszak szépen fel oda azt csináljak valami balhét - mondta a kígyó, akit Crawly-nak (=Csuszimászinak) hívtak, bár mostanság fontolgatta, hogy megváltoztatja. A Crawley nem passzolt hozzá. 


A szavak, amik Aziraphale-t jellemzik: angel, shield és polite. Az angyal egyértelműnek tűnik, amíg a szerzők két félpofonnal ki nem fordítják magából a fogalmat a későbbiekben; a nevesítése a Keleti Kapu angyalaként egyrészt jelentőséget ad neki - elhelyezi a bibliai történet kontextusában - másrészt egyértelművé teszi, hogy egy alacsonyabb rangú angyalról van szó (a történet egészen másképp alakul, ha Gábriel vagy Mihaél kerülnének Aziraphale helyére.)
Az itt igeként használt shield pajzsot is jelent, mely - a fejek fölé emelt szárnyak gesztusával együtt - tökéletesen jellemzik Aziraphale-t: mindig védekező állást foglal el, ám nem csak magát, hanem a Földet és partnerét is oltalmazza.
Végül pedig a polite: Aziraphale roppant udvarias és jólnevelt - de egyáltalán nem kedves; egyedül Crowley-val az, a későbbiekben.


Crowley (itt még Crawley) legelső mondatai a regényben az alábbi kifejezésekkel kezdődnek: I said (azt mondtam), I think (azt gondolom), I mean (úgy értem) és They said (ők azt mondták nekem) - mintha a bukása útja lenne: a biztos identitásból az engedelmességig, a lázadó angyal, aki végül csak egy új úrnak hódol be. A they said a leghangsúlyosabb: Crowley, elviekben szabad akarat híján és a pokol ügynökeként, mindig mások parancsára cselekszik - legalábbis, hatezer éven át. 
A trouble a természetéről tanúskodik: egyáltalán nem gonosz, egyszerűen csak szeret felfordulást csinálni; ugyanígy, a szó az ő jelentéktelenségét is megmutatja, körülbelül olyan rangon áll démonként, mint Aziraphale angyalként. 
Crawley, he decided, was not him - A kifejezés olyasféle, amit egy tinédzserlány használna; Crowley bájos hiúsága mellett megjelenik benne az identitás kérdése is: a regény folyamán mindkettejük arra próbál rájönni, hol is van az ő helyük a Teremtésben - a pozíciójuk ineffable, felfoghatatlan, és a társaikkal ellentétben ők ketten küzdeni kezdenek az énükért. 

They sat in embarassed silence, watching the raindrops bruise the first flowers. 
Eventually, Crawley said, "Didn't you have a flaming sword?"
"Er," said the angel. A guilty expression passed across his face, then came back and camped there.
"You did, didn't you?" said Crawley. "It flamed like anything." 
"Er, well-"
"It looked very impressive, I thought." 

"Yes, but, well-"
"Lost it, have you?" 
"Oh no! No, not exactly lost, more-"
"Well?"
Aziraphale looked wretched. "If you must know," he said, a trifle testily, "I gave it away." 
Crawley stared up at him.

Kínos csöndben ülve figyelték, hogyan kopog az eső harmatot az első szálnyi virágokra.
Végül Crawley szólalt meg:
- Nem volt neked egy olyan lángoló kardod?
- Erhm - mondta az angyal. Bűntudatos kifejezés suhant át az arcán, majd visszatért és tanyát vert ott.
- De bizony, hogy volt! - mondta Crawley. - Lángolt mint a jófranc.
- Erhm, nos-
- Nagyon megkapó volt szerintem.
- Igen, viszont, nos-
- Elvesztetted, mi?
- Jaj, nem! Nem, nem egészen elvesztettem, inkább csak-
- Nah?
Aziraphale egészen nyomorultul festett.
- Ha tudni akarod - dörmögte némileg mogorván -, elajándékoztam.
Crawley felbámult rá.

 Ezt a párbeszédet érdemes lesz összehasonlítani a hatezer évvel későbbi diskurzusaikkal: itt még kínos csöndek, apró szünetek, óvatos hezitálás, faggatódzó visszacsatolások és valami általános, udvarias távolságtartás jellemzi a párbeszédüket. Aziraphale, amikor épp nem moralizálva monologizál, teljesen elveszett, tört mondatokban (félre)beszél, és Crowley állandóan a szavába vág. [Érdekesség, hogy a démon háromszor is hátravetett mondatszerkezetet használ: "it looked very impressive, I thought", "you did, didn't you?" valamint "lost it, have you?" - a mondatai kígyóként tekergőznek.] 

A társalgásban az aktív fél egyértelműen Crowley: ő töri meg a csöndet, neki vannak kérdései, gyorsabb, összeszedettebb és szinte már játékos.
 A későbbiek szempontjából már most szembeötlő, hogy az elevenségével nem a vezető szerepet akarja megszerezni a párbeszédben: őszintén érdeklődik, és kíváncsi arra, amit Aziraphale mondhat neki. 
Az "it looked very impressive" bók váratlannak tűnik, az utólag hozzátett "I thought" szinte mentegetőzésnek látszik.










A helyzetük bizonytalan: egyértelmű, hogy már korábban is találkoztak, hogy Aziraphale-nél mindig volt egy kard a találkozásaik alkalmával, és hogy beszélőviszonyban vannak, de nem ismerik egymást valami jól. A "Crawley stared up at him" mondatból úgy tűnik, hogy Crowley, kígyó alakjában, Aziraphale vállán/ölében nyugszik: semmiképp sem a fán már, és valószínűtlennek tűnik, hogy mellette tekeregjen a földön (akkor oldalra kellett volna fordulnia, nem fölfelé) - Aziraphale a szárnyával talán őt is védi az esőtől, nem csak magát. Megjegyzendő, hogy az esőt is együtt figyelik, és a csöndjeik is egyre inkább közös csöndekké vállnak. 
Aziraphale egy ponton összedörgöli a kezét (aggodalmasan), és felvillant egy vigyort (szintén aggodalmasan): magába mélyed, a gondolatai foglalkoztatják (Ádám és Éva; a jó/rossz kérdése; nem feltétlenül az, amiről éppen szó van), Crowley pedig egy túlbaráti gesztussal megbökdösi (mivel keze itt még nincsen, valószínű, hogy a fejével.)


Amiért rögtön beleszerettem ebbe a jelenetbe az az, hogy a két karakter beszédstílusa már itt gyönyörűen látszik: Gaiman nem erőltetett rájuk valamiféle emelkedett, archaikus beszédmódot, amit a természetfeletti lények többnyire a nyakukba kapnak. Mindketten modern angolt beszélnek... máramennyire. Aziraphale kifejezései régiesek, körülményeskedők, mintha egy társalgási zsebkönyvet ötvöznénk egy verseskötettel; Crowley beszédmodora az 1990-es évek fürge szlengjét követi majd a későbbiekben is.


DRAMATIS PERSONAE


A karakterlistán a "Supernatural Beings" (Természetfeletti lények) szekcióban találjuk meg hőseinket:

  • AZIRAPHALE (An angel, and part-time rare-book dealer)
    AZIRAPHALE (angyal, és részmunkaidőben könyvritkaság-kereskedő)
  • CROWLEY (An Angel who did not so much Fall as Saunter Vaguely Downwards)
    CROWLEY (Angyal, aki nem annyira Elbukott mintsem Lassan Szállingózott Lefelé)

Az első szembeötlő különbség a nagy- és kisbetűk használata: az "angyal" szó Aziraphale-nél kis-, Crowleynál nagybetűvel szerepel; Crowley titulusa ugyanis, az előtte felsorolt bukott angyalokéhoz hasonlóan egyfajta eposzi jelző... ami nem épp epikus. Aziraphale-é még kevésbé: a kisbetűs angyal a fő állásának van megjelölve, ami mellett mellesleg antikváriusként ügyködik; ez nem csak humorosan trivializálja az angyal-létet, de már itt rögtön gyanús lehet a szemfüles olvasónak, hogy Aziraphale nagyon nem egy mintaangyal (érdekesség, hogy a listában közvetlenül Lucifer előtt szerepel a neve)

És még több érdekesség: Crowley vezetékneve az okkult sátánista brit író, Alastair Crowley nevéből jön - a 'crow' elem jelentése pedig varjú. (Ha gyerekmese lenne és én fordítanám, ő lenne Csuszimászi avagy Varjassy Ly. Antoán. Szerencsére nem gyerekmese. Szerencsére nem én fordítom; a francia fordító viszont átkeresztelte Rampant-nak (=csúszni), melyből később Rampa lesz, egy hírhedt francia sátánista után.)


ÉS VÉGRE ELJUTOTTUNK A REGÉNYIG

 LEÍRÁSOK 



De maradunk Crowleynál - ugyanis először őt látjuk akcióban; és csak róla kapunk leírást.

Nothing about him looked particulary demony, at least not by classical standards. /.../ Crowley had dark hair, and good cheekbones, and he was wearing snakeskin shoes, or at least persumambly, he was wearing shoes, and he could do really weird things with his tounge. And, whenever he forgot himself, he had a tendency to hiss.
He also didn't blink much. 

Nem festett valami démonian, legalábbis nem a klasszikus értelemben. /.../ Crowleynak fekete haja volt, magas arccsontjai, és kígyóbőr cipőt viselt, vagy legalábbis, feltehetően viselt cipőt, na meg nagyon fura dolgokat tudott művelni a nyelvével. És, ha kijött a sodrából, néha sziszegni kezdett.
Meg nem pislogott valami sokat.


Nem ekkor látjuk viszont először: egy oldallal korábban sátáni remekművét, az M25-ös autópályát ismerjük meg, amit Crowley évek tervezésével, számítógépes hackeréssel, pár betöréssel, egy közepes fokú vesztehetéssel és tulajdon két kezével a sárban kúszva valósított meg. Crowleyt a tettei, azon belül is a munkája jellemzik: "He'd experienced the lovely feeling of a bad job well done" (A jól végzett rossz munka édes öröme járta át.)
Crowley baromi munkamániás.
Elköteleződése az alvilág felé egyáltalán nem elviekből ered: egyszerűen ez a feladata, és szereti jól csinálni. A megjelenése is a kilencvenes évek nyüzsgő, vagány londoni üzletemberét mutatja; amikor színre lép, a Killer Queen szól [link], ő pedig autót vezet, ennél már nem is lehetne lazább és függetlenebb. Ez persze csak a látszat: a valódi alakjai, mint az megtudjuk, tartalmaznak egy kígyót, egy angyalibb formát gondosan ápolt szárnyakkal, és valami döglegyes förmedvényt. Az emberi bőrét viszont nem szívesen vedli le: a gondosan felépített álca a lénye részévé, sőt, egészé vált az elmúlt hatezer év alatt.
Az emberekhez hasonlóan a tárgyai jellemzik (az írók hosszan részletezik a karóráját, a kocsiját, a cédégyűjteményét, később a lakását) és ezeken túl még valami: a lakhelye, London.

Aziraphale és Crowley London angyalai: bár a tevékenységük az egész Brit Királyságra, sőt, az egész világra kiterjed, úgy tűnik, mintha London városának két arcát mutatnánk: az buzgó businessmant és az introventált gentlemant.

[Megjegyzendő egy: Crowley esetében az írók nem teljesen tartják magukat a kezdeti parádés leíráshoz - bár azt írják, semmi különösebben démoni nincs a fickóban, később (jóval később) kiviláglik, hogy sárga kígyószeme van résnyi pupillákkal; valamint egyszer nem halljuk direktbe sziszegni, pedig kijut neki pár krízishelyzet.]
[Megjegyzendő kettő: A mai olvasónak Crowley ízlése elavultnak, sőt, kissé komikusnak tűnhet; a regény megjelensének idején viszont hangsúlyosan és már-már futurisztikusan hipermodern és divatos volt. Aziraphael viszont. Hát. Aziraphale.]


AZIRAPHALE-ről soha nem kapunk pontos személyleírást. Ami a regény folyamán kiderül:

  • prémgalléros kabátot visel, nagyon drága inget és nyakkendőt
  • a kezei gondosan manikűrözöttek és puhák 
  • valamint a híres mondat: Many people, meeting Aziraphale for the first time, formed three impressions: that he was English, that he was intelligent, and that he was gayer than a tree full of monkeys on nitrous oxide.
    "A legtöbb ember, akik először találkoztak Aziraphale-el, az alábbi következtetéseket vonták le: hogy angol, hogy intelligens, és hogy buzibb, mint egy halom kéjgázon éldegélő majom."
  • A szerzők tartják is magukat ehhez a leíráshoz: Aziraphale-t lebuzizzák a gyerekek születésnapi ünnepségén ("Probably a faggot" / Szerintem köcsög a bácsi) és Shadwell (többször is: "Southern pansy" / Keleti homokpart)
  • mind a "Southern", mind az "English" arra enged következtetni, hogy aggasztóan kristálytiszta BBC angollal beszél


  • Valamint feltehetően választékosan öltözködik: a fandom szereti furábbnál furább ruhaförmedvénnyekkel felruházni "tartan is stylish" ("a skótkockás minta stílusos") kijelentése miatt: de megjegyzendő, hogy ő maga soha nem visel ilyesmit - csak Anathema gumipókját áldotta meg vele. A stílusa a mellékelt ábrán látható ötvenes évekbeli férfidivatot követi feltehetően, amire az is ráerősít, hogy a kacsák rendre titkosügynöknek nézik a Crowley & Aziraphale párost (Crowleyról megtudjuk, hogy öltönyt visel, szövetkabátot és sálat)
Ahogy Crowleyt a munkáján keresztül mutatták be a szerzőt, úgy Aziraphale-t - érdekes módon - a Crowleyval való Megegyezésén keresztül, aztán pedig azt látjuk, ahogy a St. James' Parkban etetik a kacsákat.

RÉSZLETEK


Hatezer évvel később először látjuk együtt a párost - a kapcsolatuk látványosan megváltozott: kölcsönösen legmélyebb félelmeiket és aggodalmaikat osztják meg egymással. Az első szavaik egymáshoz ezek:

Aziraphale tossed a crust to a scruffy-looking drake, which caught it and sank immediately. 
The angel turned to Crowley.
"Really, my dear," he murmured. 
"Sorry," said Crowley. "I was forgetting myself." 
The duck bobbed angrily to the surface. 

Aziraphale kenyérhéjat hajított egy csapzott gácsér irányába, mely rögtön elsüllyedt, amint elkapta azt. Az angyal Crowley felé fordult.
- Igazán, kedvesem - mormolta.
- Bocska - mondta Crowley. - Megfeledkeztem magamról.
A kacsa dühödten a felszínre bukkant. 

A "kedvesem" megszólítás Aziraphale századeleji nyelvezetében nem gyanús, de mindenképp bájos: ami fontosabb ebben a részletben, az a viszonyuk változása. Békésen hallgatnak egymás mellett, amíg kacsákat etetnek egy parkban - az idill netovábbjának tűnik, ám később megtudjuk, hogy a legtöbb összejátszó titkosügynök hozzájuk hasonlóan cselekszik. Mégis, a kapcsolatuk egyértelműen új szintre lépett: Crowley csínyére Aziraphale nagyon visszafogottan reagál (feltehetőleg ráadásul elég közel állnak egymáshoz, ha Crowley Aziraphale motyogását is tisztán kiérti.)  Crowley bocsánatot kér: nem uralja a párbeszédet fölöslegesen, mint eleinte. Az egész dialógus ráérősebb, hosszabb, mélyebb és őszintébb, bár a témája lényegében ugyanaz: az emberiség közelgő bukása, és az ő szerepük ebben. 

St James Park - a Buckingham palota és a katonai bázis tőszomszédságában



He turned and faced Crowley.
"We'll win, of course," he said.
"You don't want that," said the demon.
"Why not, pray?"
"Listen," said Crowley desperately, "how many musicians do you think your side have got, eh?"

Megfordult, és szembemeredt Crowley-val.
- Természetesen mi fogunk győzni - mondta.
- Azt te sem akarod - mondta a démon.
- Kérlek, ugyan mért nem?
- Figyelj - mondta Crowley kétségbeesetten - szerinted mégis mennyi zenésze van a te oldaladnak, eh?

 Aziraphale megpróbálja dominálni a párbeszédet: a szerepét játszva a lelkifröccsük közepén szembenéz a démonnal, és az arcába mondja, hogy az ő oldala nyer majd. Crowley viszont jobban ismeri már ahhoz, hogy ezt magára vegye, és átlát a szerepén: nem csak azt tudja, hogy Aziraphale gőgös kérkedése hazugság, hanem azt is, mivel győzze meg - és ezt kétségbeesetten teszi: fontos neki, hogy Aziraphale visszazökkenjen önmagába.
Zseniális húzás még, hogy Aziraphale a pray szót használja a kérlekre, melynek jelentése "imádkozni" is lehet.


"Look, you know I'm right. You'd be as happy with a harp as I'd be with a pitchfork."
"You know we don't play harphs."
/.../ "I was being rhetorical."
They stared at each other.

- Nézd, tudod, hogy igazam van. Pont úgy örülnél egy hárfának, mint én egy vasvillának.
- Tudod, hogy nem hárfázunk.
- Retorikusan értettem.
Egymásra meredtek.

Ismétlődő "you know" és utána egy jelentőségteljes, néma pillantás hosszan kitartva: már mindent tudnak egymásról - Crowley kimondja a titkukat: Aziraphale utál angyal lenni, ő pedig utál démon lenni. Aziraphale beleköt a megfogalmazásába: egyelőre nem hajlandó szembenézni a mondottakkal, de Crowley-val szembe tud nézni: ő az egyetlen, aki megérti a dilemmáját.  

"Sometimes I find your methods of expression a little difficult to follow." 
- Olykor némileg nehézkesen követem a sajátos kifejezéseidet.

A megértés a néma pillantásokban és gesztusokban történik: kommunikációs gát feszül köztük a Menny és a Pokol ellentétén túl.

Aziraphale shrugged again.
"That's ineffable wisdom for you, I'm afraid." The angel shuddered, and pulled his coat around him. Grey clouds were piling up over the city.
"Let's go somewhere warm," he said.
"You're asking me?" said Crowley glumly.
They walked in sombre silence for a while.
"It's not that I disagree with you," said the angel as they plodded across the grass. "It's just that I'm not allowed to disobey. You know that."
"Me too," said Crowley.
Aziraphale gave him a sidelong gaze.
"Oh, come now," he said.

Aziraphale vállat vont megint.
- Attól tartok, ez számodra felfoghatatlan bölcsesség. - Az angyal megborzongott, és összevonta magán a kabátját. Szürke fellegek torlódtak fel a város felett.
- Menjünk valami melegebb helyre.
-  Szeretnéd, mi? - mondta Crowley komoran.
Bús csöndben baktattak egy darabon.
- Nem arról van szó, hogy ne értenék egyet veled - mondta az angyal, ahogy átbattyogtak a gyepen -, egyszerűen csak nem engedhetem meg magamnak, hogy ne engedelmeskedjek. Tudod te azt.
- Nekem se lehet.
Aziraphale vetett rá egy lapos oldalpillantást.
- Ugyan, ne bomolj - mondta.

Aziraphale ismét gőgös és lesajnáló, de rögtön megpróbálja jobbá tenni az odavetett sértést. (Közben megborzong: viharfelhők gyűlnek a város felett - ismét egy viharban látjuk őket)
A békejavaslata elsőnek kimondatlan,burkolt, mint Crowley metaforája a hárfákkal és vasvillákkal: "let's go somewhere warm." Crowley komor kelletlensége ennek szól: sunyiban nem fog békülni, megbántották, és még mindig aggódik az armageddon miatt - a visszavágásában ("are you asking me?") viszont a futó sértettségen túl van egyfajta évődő, flörtös jelleg, és az áthallás is igen könnyű: are you asking me out? (most randira hívsz?)
A csöndes séta után (és ez a csönd már bús, nem kínos: egy megosztott hangulat, a végítélettől való félelem és Aziraphale bűntudata, ahogy megbánja a korábbi szavait) újra megpróbálja kiengesztelni Crowleyt, és megkísérli kimagyarázni magát. Crowley már békülékenyebb, de még mindig zsémbes: egyértelművé teszi, hogy ugyanolyan szabályok mentén mozog, mint Aziraphale, csak ellentétben vele, ő nem bunkózik.
Itt jön Aziraphale csábos oldalpillantása. No komment.

"Lets have lunch, I owe you one from, when was it..."
"Paris, 1793," said Aziraphale.

- Ebédeljünk egyet, lógok neked, mikorról is...
- Párizs, 1793.

A párokhoz hasonlóan számon tartják, ki kinek jön egy ebéddel. Az evés és az ivás visszatérő motívum kettejük kapcsolatában: elvilágosiasodásukat mutatja be, valamint meghitt kapcsolatukat (az együtt étkezés hagyományosan a bizalom legfőbb jele) és erotikus vonzata is van: Neil Gaiman Eaten című szabadversében tárja fel az étkezés és a szex közti egyértelmű kapcsolatot. Az áthallást erősíti Párizs nevének említése - bár a romantikába erősen belerondít a történelem: a forradalom legvéresebb szakaszán ők csak falatoztak ott, amíg ártatlanok ezrei haltak meg. (Mely kiválóan megmutatja, mennyi befolyással rendelkezik a Menny és a Pokol ügynöke...bármire.) 


A Ritz étterme


"Come on," he said. "Let's do the Ritz."
- Gyerünk - mondta. - Csapassunk egy Ritz-et.

A közös étkezés persze lehetne üzleti találkozó is... ha nem a Ritzbe mennének, méghozzá rendszeresen: Crowley megfogalmazása egyértelművé teszi, hogy többször is ebédeltek ott együtt: ez London egyik legelegánsabb és legromantikusabb étterme - egy hotel ad neki otthont. Ez a "randi, ami nem randi" esete: virágcsokrok és gyertyafény mellett beszélgetnek - és nem munkáról: a társalgás azon része lezárult a St James' Parkban.



ÉS A CIKK ELSŐ FELÉNEK IS VÉGE.
érdekelne benneteket a folytatás?




A KÖNYV BESZERZÉSE

Magyarul: Az Agave kiadó gondozásában jelent meg
[bookline link] [moly]
Angolul: Bookstation.hu - Budapesti bolt, idegennyelvű könyveket forgalmaznak
[link]
Online: Ejnye. Kering egy magyar PDF, de az erősen hiányos. Például nincs fenn a vége. Például. 

apró betű: a szereplők nevét az eredeti, angol formájukban tartottam meg

FORRÁSOK:

23 megjegyzés:

уαмι. írta...

S Z E R E T L E K







Egen, ennyi.
Tudod te a többit.

Raistlin írta...

ők is egymást

az van.

River írta...

1.) tökéletes egyetértés yamival
2.) A szomorú negyedét nem szedtem volna össze a magyar kötetemből
PEDIG.
Pedig.
Annyira bambán boldog leszek mindig ettől a kettőtől.

köszönöm.♥

Raistlin írta...

Ezt a könyvet álom fordítani - és lidércnyomás; nagyon jó munkát végzett szerintem a magyar fordító, de ő elsősorban arra ment rá, hogy a szöveg a magyar közönség számára gördülékeny és vicces legyen, ezért nem totojázott az apró részletekkel.

Közleményünket halhatták.

Egyéb híreinkben örvendjünk együtt a buzujjáknak ;u;

Tinuviel írta...

Szia! Nagyon vártam ezt a cikket, és remélem megírod a folytatásait is. Egyrészt imádom olvasni, hogy ez a két szerencsétlen mennyire nagyon együtt van *.* másrészt ez így összeszedve ad egy nagyon érdekes, kritikus rálátást a fandomra, a témában írt fanfictiönökre, meg a saját GO szöszeimre is és ez nagyon király.

Raistlin írta...

Jaj, nagyon örülök, hogy tetszik ;u; És igen, remélem, fanficíróként is hasznos lehet [én tudok húzni egy jó nagy vonalat a GO-ficek-amit-a-magyar-verzió-alapján-írtam/GO-ficek-amiket-az-angol-verzió-alapján-írtam között] Nagyon érdekesnek tartom, hogyan tud pár szó megváltoztatni vagy új megvilágításba helyezni egy karaktert, és hogy minden egyes újraolvasásnál felfedezek valami apróságot, amit... egyszerűenmuszájmegosztanomveletek :D Zseniális ez a könyv ;u;

Mitsuki írta...

f o l y t a t á s t

Nagyon kis fincsik ezek a fordított részletek. De tényleg. És meg fogom venni angolul. Tényleg. Fantasztikus a szóhasználat és parádésan fordítod. *nagyölelés értük*

Szívmelengető egy kis inaffable husband ezen a kellemes napsütéses délutánon.
Mikor tanulni kéne~ Adhatna a Crowley kölcsön egy kis munkamániát.

Köszönöm.

Mitsuki írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Raistlin írta...

*úgy tesz mint aki a fonológia ZHjára készül és a média beadandóját csinálja* hmm, buzik.
Érdemes beszerezni angolul, lenyűgöző a nyelvezete, és oldalakon át lehetne kérődzni egy-egy félmondaton [komoly önfegyelmet igényelt jelen cikknél, hogy ne ragadjak le minden második szónál]

Mitsuki írta...

Ami kimarat.
CÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍM.
Amikor megláttam, igen-igen hangosan visítottam rajta. Sokkal jobb, mint egy Miért kánon az inaffable husband~ bár az a téma. egy része. messze sunnyogva a többi csoda között.

És Ritz. Ha lesz money, egyszer oda el KELL menni. Az ablak mellé. ODA. Kell. Hely.

Raistlin írta...

p.s. ó, a Ritz. A háromfogásos ebédjük pezsgővel fejenként hetvenöt font (huszonnyolcezer forint) és csak halkan megjegyzem a fandomnak, hogy a Ritzben nagyon szigorú dresscode van, tehát Azit nem engednék be mindenféle hányadék pulóverekben.
Sznob buzik. Szerelmeim.

Susie Lupin írta...

Kérjük a folytatást. *.*
(Psszt, engem nem zavart volna, ha minden második szót kielemzed.)
És azt hiszem, újra fogom olvasni angolul, ha visszakaptam a könyvem~

Raistlin írta...

ezt nem szabad kölcsönadni
ezt nem adják vissza
ezt vissza kell lopni
küzdeni kell érte tűzzel és vérrel

béla írta...

ó, hát ez kellett nekem már, mint egy falat kenyér - köszi! abszolút vevő vagyok bármilyen folytatására, mert
hát kinek is magyarázzam

*sanda pillantást vet a helyi könyvtár irányába, akik merészelik nem tartani ezt a csudát angolul*
*sanda pillantást vet úgy általánosságban annak irányába, akinek kölcsönadta a magyar nyelvű kötetét évekkel ezelőtt*
megvan, mire fogom elverni utolsó, szánalmas fillérkéimet és te vagy a hibás
(hello bookline my old friend bless me with salt, bless me with stone, bless me with people to rob to have enough money to buy this effing masterpiece)

Raistlin írta...

béla a világ meg fogja hallani hogy röhögök és akkor rájönnek hogy nem a fonológiaizékém ennyire vicces ejj béla
(bookstation! bemész, leveszed a polcról, kifizeted*, elmész. szeretem őket.
amikor épp nem kikacagnak hogy nekem a red dragonból a legleronygoltabb példány kell mert szeretem a gyűrött, szakadt, cibált, viharvert könyveket. én vagyok a könyvek tyrionja. cripples & broken things.)

* fakultatív ha gyorsan futsz

Sunny-Apple írta...

Ez a cikk perfect akár Carlos és boldogító mint egy Azi féle kakaó. :3 várom a folytatást

Raistlin írta...

szebb szavakat sosem szóltak, köszönöm ouo

Nienor írta...

Őőőő, azt hiszem, hogy csak egy dolgot tudok mondani: EZT el fogom OLVASI! Kell! És a folytatást is, légysziii :)

Raistlin írta...

*lökdös felé erőst vigyorogva*

Luna és Maiev írta...

Szia!
Nagyon tetszett ez az elemzés, főleg, hogy az egyik kedvenc könyvemről van szó :) Nem is nagyon gondolkodtam még így róluk, így igazán érdekes volt olvasni soraidat. Hihetetlen, hogy ennyire észreveszed az apró kis jeleket, gesztusokat, jó szemed van az ilyesmihez. "Crowley, kígyó alakjában, Aziraphale vállán/ölében nyugszik" - és hoppá, tényleg :O Hmm, azért elhintettek pár utalást a szerzők ^^ Én végig szurkoltam nekik, hogy összejöjjenek, egyszerűen annyira összeillenek. Náluk érvényesül a mondás igazán: "Az ellentétek vonzzák egymást." "Varjassy Ly. Antoán." - Találó, és jópofa név :D
Hmm, nagyon érdekelne, mi történt közöttük Párizsban, 1793-ban :$ De ez sajnos az ő titkuk marad.
Érdelne bizony a folytatás! :)

Üdv.: Luna

Raistlin írta...

Hahó! Ugye micsoda csoda ez a könyv ;u; Köszönöm nagyon-nagyon, mindenképp folytatni fogom ezt az elemzést, ha lesz egy kis időm rá - mert megéri, a szerzők tényleg bámulatosan ügyesek. Bár én a Párizst mindig úgy értelmeztem, hogy egy egyszerű vacsorameghívás volt - bár tagadhatatlanul jó ficalapanyag :D

Zsemle írta...

Váháhá, ennek nagyon örültem! Emlékszem, hogy ez volt az egyik első olyan könyv, amit angolul olvastam el, és mennyire iszonyatosan sokat szenvedtem vele, meg az elejét tényleg mondatról mondatra szótáraztam :3
És azóta is, egy csomót pörögtem a magyar fordításon, (hogy néhol milyen rossz...) és annyira jó, hogy elkezdted végigelemezni!

Raistlin írta...

jaj zsemle ezer éve hogyzsemle mintzsemle ♥ (oké nem fogom tagadni a platonikus tumblilájkoló kapcsolatunkat de nagyon megörültem hogy itt látlak és hogy tetszik és hogy és zsemle)

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS