a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. április 22.

Erőszakolj meg!

A nemi erőszak igen gyakori az irodalomban, a televízióban, és, természetesen, a fanfictionökben is: egy kapcsolat dinamikáját ábrázolja, hatalmi harcot, sokkoló és, elviekben, érzéki; és ez nagyon nem oké.
Nehéz dolgom van, mert úgy érzem, ez egy nagyon fontos kérdés - de egy nagyon kényes kérdés is.


MIÉRT IZGALMAS? 

A "nem" nem azt jelenti: "győzz meg!"
Kész hagyománya van annak, főleg keleten, hogy a karakter "igen!" ordítások helyett azt sikítsa: "ne, kérlek, ne!" - eredménytelenül. 
A nyugati fanfictionök sem kivételek ez alól: a Merengőn bejelölhetjük figyelmeztetésnek, hogy a történetben nemi erőszak fog történni - nem azért, hogy óva intsük az olvasóinkat, hanem hogy toborozzuk őket: "gyertek, ez durva lesz!

A nemi erőszak sötét romantikát ígér és dúló szenvedélyt - a felszínen. Kate Millett "Sexual Politics" című munkájában amellett érvel, hogy minden szexuális aktus politikai tartalommal bír: hierarchiát dönt el, legyen szó a szeretkezés során megvalósult egyenlőségről vagy egy kegyetlenebb aktus hatalmi harcáról - az utóbbiról pedig érdekesebb olvasni


A harmónia nem jó téma, minden drámai helyzet konfliktust kíván meg, ez vitathatatlan. Nagyon hamar bele lehetne unni idealizált párosok omló románcába: fontos különbség van viszont a durva/szenvedélyes szex és a nemi erőszak között. A falnak szorítva, összekoccanó fogakkal, vadul csókolni a másikat (kezek az ágyékon, a csípőn, körmök a húsban) teljesen rendben van mind a valóságban, mind a fikcióban: jó téma és jó tapasztalat. Probléma egyedül a nemi erőszak éltetésénél adódik.

RAPE CULTURE - A NEMI ERŐSZAK KULTÚRÁJA


A fogalom definíciója ez:

"A rape culture (a nemi erőszak kultúrája) olyan koncepció, mely a nemi erőszakot és a szexuális agressziót egy adott társadalom kultúrájához csatolja, melyben a társadalom szokásai és hagyományai normalizálják, felmentik, tolerálják, vagy egyenesen bátorítják a nemi erőszakot."

Az amerikai Marshall Egyetem egy tanulmánya az alábbi példákat hozza erre:
  •    
    "Ez volt rajtam, (amikor megerőszakoltak.)
    Merd csak azt mondani, hogy én tehettem róla!"
    Tüntető egy nemi erőszak áldozatai meneten
    Az áldozat hibáztatása ("Minek öltözik kurvásan?" "Minek ivott annyit?" "Miért mászkál este egyedül?")
  •     A bűncselekmény trivializálása ("A pasik már csak ilyenek!" "Kanos volt, ennyi!")
  •     Nemi erőszakos viccek és a szexuális zaklatás tolerálása (a tapizós srácok az iskolában, az utánunk füttyögő csövesek/munkások, a profilképekre kommentelő stalkerek és a többiek, akiknek semmilyen következménnyel nem kell szembenézniük)
  •     Hamis nemi erőszak statisztikák ("Nem igaz, hogy Magyarországon minden harmadik nő nemi erőszak áldozata lesz!" - sajnos igen, igaz)
  •     Nemi erőszak romanticizált ábrázolása a filmekben, könyvekben, televízióban
  •     A "férfiasság" definiálásában szerepet kapó "domináns, szexuálisan agresszív"
  •     A "nőiesség" definiálásában a nő szubmisszív, engedelmes, szexuálisan passzív, szűzies; nem lehet "frigid", "hűvös"; nem lehet "kurvás" sem, szexuális kívánalmai "ribanccá" teszik
  •     A feltételezés, hogy csak olyan nőket erőszakolnak meg, akik "megérdemelték," mert "elővigyázatlanok" vagy "kihívóak" voltak
  •     A feltételezés, hogy csak a gyönge férfiakat, "nyálas buzikat" erőszakolják meg, akik szintén "megérdemlik"
  •   A tény, hogy a nőket tanítjuk arra, hogy védekezzenek a nemi erőszak ellen, ahelyett, hogy a férfiakat tanítanánk arra, hogy ne kövessenek el nemi erőszakot

JÓ, DE...

Amikor a nemi erőszakról beszélünk, a legtöbbünknek az jut eszébe, hogy egy hölgyike kivágott ruhában és magassarkúban botladozik kissé becsittentve egy sötét sikátorban, ahonnét előugrik egy ismeretlen férfi, és jól maga alá gyűri. Ez viszonylag ritkán esik meg, és nem láttam még olyan fanfictiont, ami ezt idealizálta vagy romanticizálta volna. (Istennek legyen hála.) A nemi erőszak viszont ennél jóval egyszerűbb - és, sajnos, gyakoribb:

196. § (1) Szexuális kényszerítés: Aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, bűntett miatt /.../ szabadságvesztéssel büntetendő.
197. § (1) Szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki
a) a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el,
b) más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel.



NON-CON, DUB-CON, és CONSENT: SZAVAK AMIK AGGASZTÓAN HIÁNYZANAK A MAGYAR NYELVBŐL

"Nem szentek. Nem kurvák.
Egyszerűen csak nők."
A consent talán úgy fordítható, hogy "beleegyezés, hozzájárulás," de igazából valami ennél is kölcsönösebb fogalomról van szó: mindkét személy/karakter egyformán szeretné, hogy az aktus megtörténjen. Lehet ez lázas hevületükben éppúgy, mint egy csendes, esős koraalkonyon: a lényeg, hogy 
  • mindketten pontosan tudják, mit szeretnének
  • mindketten szeretnék
Adódnak persze olyan körülmények, amikor ez nem valósulhat meg teljesen: ez a dub-con, dubious consent:
  • az egyik (vagy mindkét) személy/karakter részeg vagy drogok befolyása alatt áll 
  • a személy/karakter túl fiatal, tájékozatlan vagy (fikció esetén) nem ebből a világból/kultúrából származik, így nem tudja, mibe egyezik bele [itt halkan megjegyezném, hogy a pedofília a dub-con miatt számít bűncselekménynek.]


A végső kategória pedig a nyílt szexuális erőszak, a non-con
  • ide tartozik az, ha az egyik személy/karakter beledumálja a másikat valamibe, amit ő nem akar: "jó lesz, kicsim, na, próbáljuk meg, nem fog fájni" -  szexuális erőszak.
  • ide tartozik az, ha az egyik személy/karakter tovább lép a megengedettnél: mondjuk csak orális szexről volt szó, de behatol; csak csókról volt szó, de tapizni kezd - szexuális erőszak.
  • és természetesen ide tartozik az is, ha fizikai agressziót alkalmaz: szexuális erőszak.
Nem számít mentő körülménynek, ha:

  • Erőszaktevőitől idéz az áldozat: "Ha tovább bőgsz,
    úgy nem fogom élvezni!" "Természetes, hogy fáj"
    Szereti az áldozatát, és az áldozata is szereti őt. A szexuális erőszak partnerek és házastársak között is megtörténik, és közöttük is büntetendő. 
  • Nem számít mentő körülménynek az sem, ha korábban már együtt voltak (tehát korábban már elnyerte a partner beleegyezését) vagy később együtt lesznek. Ha az adott pillanatban az egyik személy/karakter nem akarja az aktust, szexuális erőszak történik.
  • Nem számít mentő körülménynek, ha közben az áldozat szintén felizgul/belejön, "megjön a kedve."
    Ez a szexuális erőszak romanticizálása és felmentése.

DE EZ CSAK FIKCIÓ, NEM VALÓSÁG!  

- ezzel válaszolt a kritikámra egy tizenöt éves blogger, akinek a történetében egy partin a bedrogozott lányt megerőszakolja a férfi, akivel a történet folyamán később járni fog; amikor legjobb barátja megtalálja a sarokban zokogva a lányt, együtt úgy döntenek, hogy nem szólnak a rendőrségnek, hiszen csak baj lenne belőle, és ráérnek holnap reggel felkeresni a nőgyógyászt. 

Ennek a bloggernek ötven feliratkozója volt - mind lány. A statisztika szerint minden harmadik közülük nemi erőszak áldozata lesz: az író tizenhat jövendőbeli áldozatnak mondta azt, hogy "ne bőgj, felejtsd el az egészet - ha később összejössz vele, akkor már hepiend!"

Alana Prochuk a Vancouveri egyetemről ezt írta a témával kapcsolatban:

Öncélú szex: a karakter/személy csak
egy darab hús.
"Észre kell vennünk magunkat, kibukni, és megosztani a nézeteinket másokkal. Nagyon fájdalmas a tudatában lenni annak, hogy a nemi erőszak kultúrájában élünk, de nem törölhetjük el ezt az erőszakos kultúrát, ha nem vagyunk hajlandóak meglátni, hogyan működik."

Ha a történeteinkben rendre felmentjük, kimagyarázzuk és romanticizáljuk a nemi erőszakot, az igenis hatással van a valóságra: hozzájárul a nemi erőszak kultúrájához, hiszen az olvasóinknak azt mondjuk vele, hogy az áldozat "élvezni fogja", hogy ez, mivel olyan sűrűn előfordul, már "természetes". 

Az irodalom nyílván sokkolni akar: a gyilkosság, az őrület, az agresszió állandó témái, sokszor naturalisztikus részletességgel. A probléma fennáll:




  • A nemi erőszak bemutatása az irodalomban nem helyén való, ha romantikussá tesszük azt
  • A nemi erőszak ábrázolása az irodalomban ugyanígy nem épp helyén való, ha a sokk öncélú: ha a szereplőt tárggyá degradáljuk, tragikus élete pedig valami súlytalan pátosz, ami bágyadtan belengi a sorainkat és amivel jól felkavarhatjuk az olvasó lelki békéjét, hatást remélve, vagy a karakterfejlődéséhez használjuk fel kelléknek.

MI A TEENDŐ? 

Amikor írsz, tartsd észben, hogy felelős vagy az olvasóidért. Bár azt külön magyarázat nélkül is érteni lehet, hogy "amúgy a kannibalizmus rossz dolog - ne próbáljátok ki otthon, gyerekek!", a nemi erőszak kultúrája kiskorunktól fogva arra kondicionált mindannyiunkat, hogy rögtön kifogásokat keressünk, ha ilyen jelenettel találkozunk, "jóóó, de ez nem igazán nemi erőszak, mármint elfuthatott volna, ha akar..." - vedd elejét annak, hogy ilyen reakciót válts ki az olvasóidból.

Nem kell példabeszédeket és erkölcsi tanulmányokat írni, de legyél nagyon óvatos, ha mindenképpen ilyen jelenetet írsz: ne kezdj el mentségeket keresni a karaktereknek, és ne "hevítsd fel" a szubmisszív felet - az nem fogja meg nem történtté tenni a szexuális erőszakot.

Ha romantikus történetet írsz, mutasd be, hogy mindkét karakter egyformán élvezi az aktust, egyik sem passzív elszenvedője csak a történéseknek. Ugyanígy, ha sötét és kiborító történetet akarsz írni, akkor az igenis legyen sötét és kiborító, ne kezdd el felmenteni az erőszaktevőt.


ÖSSZEGZÉSÜL


Ez a cikk komolyabb hangvételű lett, mint azt megszokhattátok a {b l o o d y r o m a n t i c}-en, de fontosnak éreztem, hogy megírjam: fontosnak, mert a Trónok Harca legutóbbi epizódjában Jamie "nem érdekel!" felkiáltással erőszakolja meg a nővérét: "gyűlöletes nő vagy, miért kell szeretnem téged!?" - mondja, ahogy letépi a ruháit; fontosnak éreztem, mert a Supernatural Castielje egy olyan lánnyal veszíti el a szüzességét, akit egy reaper megszállt, így nincs öntudatánál, nem adhatja beleegyezését az aktusba: aztán pedig Deannel egy sör fölött ülve poénkodnak az egészen; fontosnak tartottam, mert újra és újra olyan fanfictionökkel találkozom, amik éltetik a nemi erőszak kultúrájának hagyományait; pedig ha valaminek lenne ereje romba dönteni ezt a rendszert, az az irodalom lenne; ha valaki a földbe tudja tiporni ezt - akkor azok mi vagyunk. 


Harcra fel.

hozzászólás: igen // nem




források:
Kate Millett - Sexual Politics
BTK

ajánlott cikkek:
MAGYAR
friss: a cikk megjelenése óta a 444 honlapján megjelent Herczeg Márk rövid, elgondolkoztató írása "Megerőszakolt a szerelmem" címen
http://444.hu/2014/06/07/megeroszakolt-a-szerelmem/ 
Szex: a tea-etikett titka - a consent ellenőrzése a valóságban és a fikcióban
http://bloody-romantic.blogspot.hu/2015/03/szex-tea-etikett-titka.html 
Büntetőtörvénykönyv, XIX. fejezet: A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs ellen elkövetett bűncselekmények (légy tisztában a jogaiddal!)
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200100.TV
Nők jogai
http://www.nokjoga.hu/book/export/html/287
ANGOL
The Time: Rape Culture is Real
http://time.com/40110/rape-culture-is-real/ 

Filmajánló: The Girl with the Dragon Tattoo (A tetovált lány)


39 megjegyzés:

Eva Reyklani írta...

Hű-ha.
A múltkor, nagyon múltkor olvastam egy cikket, nagyon nem emlékszem már rá, de az is a szexuális erőszakról szólt, és hogy valamelyik országban úgy is hivják, hogy "Éva ugratása"
Nem hiszem, hogy jól emlékszem, de felhúztam magam annyira, mert hát mégis milyen jogon merik magukat mentegetni, mikor bűnt követtek el? milyen jogon hárítják rá az áldozatra? Milyen jogon mondhatják azt, hogy kikényszerítette a viselkedésével, a ruházatával, sminkjével?
Hát úgy tűnik a társadalom jogán, mert, hogy az emberség, mármit amit még hagyományos értelemben annak vehetünk, nem negedhetné meg. Akkor én most mondjam a meg sem született, valószínűleg meg sem születő, lányomnak, hogy vegyél fel egy krumpliszsákot, hagyd a haja kócosan, mert mondjuk egy kis szépség, és magamra adás, már szexuális felhívás? Mondjam azt neki, hogy ne legyen szép mert ez történhet vele? És akkor jómagam is tegyek úgy, mintha ez normális lenne?
A legnagyobb mértékben ki vagyok bukva azon, hogy ez úgy tűnik normális lehet, és, hogy a Nem, az nem marad többé Nem.
Amikor az összes szexuális felvilágosító filmecske azzal kezdődik, és végig hangsúlyozva vagyon, hogy nem kell ha nem akarod.
"A tény, hogy a nőket tanítjuk arra, hogy védekezzenek a nemi erőszak ellen, ahelyett, hogy a férfiakat tanítanánk arra, hogy ne kövessenek el nemi erőszakot" Maximálisan egyetértek, nem is fűznék hozzá semmit.
Aztán, amin így kidurrant a fejem és a távozó feszültséget fekvőtámaszokba öltem az ez: A statisztika szerint minden harmadik közülük nemi erőszak áldozata lesz: "az író tizenhat jövendőbeli áldozatnak mondta azt, hogy "ne bőgj, felejtsd el az egészet - ha később összejössz vele, akkor már hepiend!""
Mi van? De úgy őszintén mi van? Hiszen megerőszakolta, megbecstelenítette, mégis hogy értheti azt, hogy ne érezze már kizsákmányolva magát? És ez szexi? Arcomat kaparom.
A tudatlanság pedig csak egy bizonyos lépcsőfokig mentesítheti az embert a felelősség alól, de itt még akkor sem, mert ha belegondol, hogy hasonló helyzetben ő mit tenne, hogy érezne akkor már józan, paraszti észből is azt mondja, hogy nem. De úgy tűnik józan, paraszti észből egyre kevesebb akad társadalmunkban. Úgyhogy csatlakozom hozzád, mert ezt nem szabad így hagyni. Nagyon nem.

Raistlin írta...

Az a legfájóbb probléma talán, hogy így egybe leírva természetesen mind egyetértünk, hogy a nemi erőszak elítélendő és felháborító, de aztán alig vesszük észre magunkat - én is nemrég visszaolvastam pár Sherlock-ficemet, és az egyiket töröltem is (egy nagyon régit), a másikhoz pedig kiraktam egy kisebb magyarázatot, mert oké, hogy "egyértelmű", hogy ez nem egy egészséges kapcsolat, és Sherlock is őrült és John is őrült valamennyire, de tartoztam volna annyival az olvasóimnak, hogy ezt legalább egy megjegyzésben egyértelműbbé teszem.

ThiaDark írta...

Ez teljesen igaz mind, amit írtál, és egy csomó olyan dolgot is olvastam, amit nem is tudtam, és amit bizony kellett volna tudnom.
Én nem nagyon szeretem az olyan ficeket, amikben nemi erőszak van, és most nagyon figyelni fogok, hogy ne írjak ilyet.
Lehetne azt, hogy ezt a bejegyzésedet, lemásolva kitegyem az egyik blogomra? (Kettő van, és a második az mindenfélével foglalkozik, és ezt oda kiraknám, mert nagyon szeretném, hogy minél több emberhez eljusson.) Természetesen, hogy tőled származik, az kinn lenne!

Raistlin írta...

Szia! Kredittel együtt természetesen mehet a reblog, megtisztelsz vele ouo Minél több emberhez jutna el, annál jobban örülnék.

ThiaDark írta...

Nagyon ciki, ha én most megkérdeném, hogy mi az a kredit? xD

Raistlin írta...

Amikor kiírod hogy mihonnét vagyon :D

ThiaDark írta...

*fejbe veri magát* Rendben. (Bocsi, kissé buggyant vagyok, és nem valami nagy informatikai meg egyéb zseni. xD) Köszönöm, hogy engedélyt adtál, nagyon megtisztelő. :)

Mary Wolf írta...

Na, mikor először megláttam a címet akkor kicsit megdöbbentem. Az a baj, hogy erről tulajdonképpen senki sem beszél mélyre hatóbban. Úgy értem, hogy elhangzik, hogy ez bűn, de itt meg is áll a dolog. kb mint a szexuális felvilágosítás. A szülők nem beszélnek róla, mert kínos, az iskolában pedig azért nem, mert szerintük ez csak a szülők dolga. Szerintem meg, mind a két dologról lehetne nyugodtan beszélgetni, ha a gyerek eléri azt a kort, hogy felfogja a dolgokat, nem pedig hagyni, hogy a neten szerezzen magának ismereteket az ügyben. A nemi erőszakról pedig kell beszélni már gyerekkorban is szerintem, amikor már elérik azt a kort. És engem is kiakaszt, hogy mindig a másik felet állítják be bűnösnek. Azért mert valaki szép, meg ad magára attól már ribanc? Az olyan ember, aki ilyet tesz, az nem ember az én szememben. És a nemi erőszakot sokkal keményebben kellene büntetni. Mondanám az én módszeremet, de azt inkább nem írnám le, bár gondolom sokan egyetértenének velem. Persze azt is szögezzük le, hogy nem csak férfiak követhetnek el nemi erőszakot, még mielőtt valaki azt mondaná, hogy a nőket védem. A kiskorúak ellene erőszak meg a leggusztustalanabb dolog, ami létezik, mert elveszti a gyerek a bizalmát emberek iránt, a lelki sérülésekről meg már nem is beszélve.
Viszont érdekes belegondolni, hogy aki ilyen undorító dolgot követ el, annak mi játszódhat le a fejében. Az ilyen ember mentálisan , pszichésen tuti sérült, csak nem veszi észre rajta senki ezért csak akkor ismerik fel a bajt, ha az már megtörtént. Szerintem, ha már gyerekkorban elkezdünk beszélgetni erről, akkor talán megelőzhető a baj. Emlékszem, egyik barátnőmmel mi is írtunk ilyeneket, de hála az égnek, mi nem töltöttük fel sehova. Ma már az ilyen jellegű írásaimat töröltem én is. Akkor jó ötletnek gondoltuk, de így vissza gondolva grrr!
Én nagy tisztelője vagyok a különböző kultúráknak, de azt sosem értettem, hogy hogy létezhetnek még olyanok, ahol a nőket teljesen semmibe veszik és azt csinálnak velük, amit csak akarnak. Egyesek olyan dogmatikusak, hogy nem képesek haladni a korral és engem ez háborít fel. Aztán ezt a világszemléletet továbbadják a gyerekeiknek. Szerintem ezen is kellene változtatni.

Dragda írta...

Számomra mindent elmond a nemi erőszakról az a fénykép, ahol egy fiatal nő az alábbi táblát tartja fel: Túl rövid lett volna a mikiegeres hálóingem kislány koromban?

Borzalmas dolog és még mindig nem kezeli helyén a társadalom. Hálaégnek normális szüleim vannak, s jóanyám mindig hangsúlyt fektetett arra, hogy átrágja velünk a szexualitást érintő kérdéseket. Arra is megtanított, hogyan kell kibökni más szemét egy jól tartott kulccsal... Viszont tény, hogy amíg nem a fiúkat neveljük fel helyesen, addig a lányokat se tudjuk "jól" nevelni
:(

Viszont lenne egy kérdésem. A lelki erőszakról/elnyomásról/terrorról is írsz majd? Érdekelne a véleményed, mert azt az ösvényt bizony bejártam :/

Névtelen írta...

Egy irtó régi olvasód vagyok, és nagyok régen kommenteltem már, úgyhogy szeretném most megköszönni nem csak ezt a cikkedet, hanem a női karakterek és melegek ábrázolásáról szólót is (mindhárom téma elég mélyen érint). Tumblrön sokan blogolnak ilyesmiről, - aminek örülök is, mert sok minden onnan ragadt rám - , és sokszor hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a "való világ" sokkal rosszabb, mint a falam:/. Emlékszem, miután kijött a 9x03, és néhányan kifejtették, hogy a Cas/April jelenet noncon volt, sokaknak nem is tűnt fel, vagy egyenesen lehurrogták ezt a sajnos nem sok embert, vagy mindenáron az írókat védték. A rape culture jó példája szerintem, hogy az írók állításuk szerint észre sem vették, hogy noncon jelenetet írtak. (És az is, hogy az a személyes ismerősöm, akit néhány éve megerőszakoltak, szintén csak annyit mondott, hogy ne vegyen ilyen komolyan a dolgokat.)
Ettől fogva csak akkor néztem az új részeket, ha már megtudtam, hogy nem kell hasonlóra számítanom (*csúnyán néz a 9x08-ra*).
Semmi érdemi hozzáfűznivalóm nincs a cikkedhez, csak az, hogy NAGYON ÖRÜLÖK, hogy végre valaki magyarul is ír erről a témáról, és remélhetőleg sok emberhez elér vele.

Szép napot!
Sally M.

Raistlin írta...

THIA DARK: Lesz egy nap amikor magyarul fogok beszélni.
Ez nem az a nap. :D

MARY, az a szomorú tényleg, hogy ehhez egy teljes társadalmi összefogás kéne; amitől baromi tehetetlennek érzem magam én mindig, de aztán belegondolok, hogy én, személyesen, mit tehetek, és - úgy érzem, amatőr íróként igenis sokat tehetek, mert együtt megalapozhatunk egy olyan romantikus regény irányzatot, ahol nincs helye a romanticizált szexuális agressziónak.

DRAGDA, pacsi anyudnak! Bár a tumblr elég érzékeny a témára, nekem az összes kedvenc íróm művében szerepel lelki terror - Palahniuktól Gaimanig; nem értek tehát egyet a "tw' népszerűségével, mert a nemi erőszakkal ellentétben szerintem az ilyen manipuláció/kínzó körökön egyérlelműen látszanak, hogy problémások, és kevesen mondanák rá azt, hogy ez így oké.

SALLY, emlékszem ám én rád ouo Én is úgy érzem, hogy magyar nyelvterületen nem beszélünk erről eleget, a tumblr buborékán belül pedig szinte már említeni sem kell (bár ott meg sokan már a ló másik oldaláról nemi erőszakot és elnyomást kiáltanak elég indokolatlan esetekben is; semmi sem tökéletes)
A GOT írói sem érzik úgy, hogy nemi erőszak történt, hiszen "egy darabig tiltakozott, de aztán benne volt" - és ezért van szükség jó fanficekre.

Dragda írta...

Oké, nem voltam tiszta. Úgy gondoltam a lelki terror/erőszak feldolgozását, mint a fizikai erőszak témáját, így, cikkben.
Hogy okosodjanak a népek, mert én, annak ellenére, hogy elszenvedője voltam, soha nem tudnám ilyen kereken, kellő tárgyilagossággal összefoglalni :/

Raistlin írta...

Bár fontosnak tartom a témát, sajnos nem hiszem, hogy érdemben tudnék foglalkozni vele, bár nekem is kijutott.

Dragda írta...

Küldök egy nagyölelést, mint egyik túlélő a másik túlélőnek <3

Raistlin írta...

*murr és purr és hurr*

LadyLoss15 írta...

Oké, igyekszem nem túl hosszú lenni.
Első körben leszögezném, hogy ez egy nagyon fontos téma, és komolyan MUSZÁJ tudni és beszélni róla, és mi szoktunk is néha író-olvasó-baráti körben. De én például nem voltam tisztában vele, hogy ennyi minden ebbe a témakörbe tartozik. Mármint, ezek szerint szinte minden az. Jaime és Cersei jelenete, mikor anno olvastam a könyvet, bennem erős ellenérzéseket keltett, és TUDTAM, h Jaime erőszakos, sejtettem is, hogy ez már nemi erőszak, de miután Cersei a szeretője..... És itt jön a képbe a 50Shades trilógia. Előfordult, hogy a csaj nem akart valamit, de Christian rádumálta/rávette/nem hagyta tiltakozni/megtette, és kész. És Ana kiakadt, de nem is volt róla szó, hogy ez nemi erőszak lenne! Ahogyan a többi könyvben/sorozatban/filmben/fic-ben sem sokszor, amiket olvastam. Sőt, elbizonytalanodtam, hogy vajon a saját barátom nem követ-e el nemi erőszakot rajtam olykor. Bár valószínűleg az még pont nem az, de majdnem. Vagy ki tudja? Szóval... Uh, ez DURVA. o.O
Amúgy nagyon tetszett a cikked, és pl van az a kép, hogy 'NO doesnt mean CONVINCE ME' vagy ilyesmi. Azt lementettem. És imádom. És nagyon igaz a kapcsolatomra. wow. :) Köszönöm!! <3
És a nemi erőszak borzalmas. Sosem támogattam, de igazad van, íróként tehetünk ellene. :) HAJRÁÁ!
LL15

Szocsi írta...

Sokat gondolkodtam, hogy mit tudnék valami értelmit hozzáfűzni ehhez; arra jutottam, hogy semmit, minden benne van a szavakban és a képekben, csak egy óriási ölelést küldök, és bonbonokat, amiért ilyen nehéz, és kényes témákról is ilyen összeszedetten, értelmesen, és mégis érdekesen tudsz cikket írni. Ráadásul tényleg fontos, hogy ez az egész terjedjen, mert egyáltalán nincs benne a köztudatban, vagyis benne van, csak éppen hiányosan, és torzul, ami talán még rosszabb, mintha senki nem tudna róla semmit. Úgyhogy tényleg nagyon hálás vagyok, amiért valaki foglalkozik ilyen fontos témákkal, és próbálja osztani is.:)

Raistlin írta...

LADY LOSS: Ami igazán aljas a Jamie/Cersei jelenetben, hogy a könyvben nem nemi erőszak: Cersei a helyszín és az időpont, a körülmények ellen tiltakozik, nem az aktus ellen - a szavaival bátorítja Jamiet, hogy gyorsan, oké, csinálják, csak le ne bukjanak, és segít kioldani a nadrágját. Nyílván nem egy ideális romantikus jelenet, de nem erőszaktevés - Jamie úgy veszítette el a kezét, hogy meg akarta menteni Brienne-t a megerőszakolástól; Jamie rosszul lett, amikor őrként hallania kellett Rhaella Targaryen megerőszakolását; és Jamie egy ponton kiemeli, hogyha nő lenne, inkább akarna meghalni, minthogy megerőszakolják. A jelenet teljesen OOC volt fölösleges sokkal és nagyon szerencsétlenül bemutatva: a könyvben mindkettejük gondolatait ismerjük, tudjuk, hogy mindketten szeretnék azért a dolgot, és Jamie "Nem érdekelj"-e arra vonatkozik, hogy nem érdekli, ha a világ megtudja róluk, hogy szeretők - meg is kéri Cersei kezét abban a jelenetben és unszolja, hogy házasodjanak össze.

A helyzet az 50 shades trilógiában még durvább: amiért a BDSM kultúra, a szado-mazo szex kedvelői teljesen felháborodtak a könyvön az pont az volt, hogy a "safe word" nem véletlenül van használatban náluk. A BDSM testileg és pszichológiailag is nagyon megviselheti a szubmisszív felet, de a kikötözés, korbácsolás, fojtogatás, szembekötés és minden mögött a biztos alap az, hogy a szubmisszív fél erre az engedélyét adja, minden egyes alkalommal. A szerződés, amit Mr. Grey Anával köt, ezt kihagyja, és bár van safe word, Grey sorozatosan nem hallgat rá: ami nem valami dom félistenné teszi vagy vad szexállattá, hanem egy nemi erőszaktevővé, aki a kapcsolatán belül szexuálisan kizsákmányolja a partnerét. A BDSM nem erről szól. Durva és egyértelmű hierarchiája van, a szubmisszív alárendeli magát a domináns félnek teljes egészében az élet minden területén, éppen azért, mert megbízik benne annyira, hogy tudja, soha de soha nem fog olyat tenni vele, amit ő nem akar. A szubmisszív fél élvezi a durva bánásmódot, az erőszakot és a kínzást, de a dom felelőssége az, hogy mindig felismerje a határait, és soha de soha ne lépje át azokat. Ennek a kapcsolatformának a lényege a totális bizalom, és ez az, amit az írónő nem ismert fel. Anának semmi oka rá, hogy bízzon Greyben, mert a férfi sorozatosan megszegi az ígéreteit.
A könyvet övező általános felháborodás ennek szól - nem annak, hogy pornográf, vagy hogy BDSM szerepel benne... hanem hogy egy a végletekig és három köteten át magasztalt nemi erőszak sorozata.

A nemi erőszak sajnos megtörténhet egy működőképes párkapcsolaton belül is. A probléma az, hogy elviekben mindenki, akit megkérdeznek, azt mondaná és azt is érezné, hogy ő aztán gyűlöli a nemi erőszakot, de nem ismerjük fel, hogy az erőszaktevők a partnereink, a barátaink, az apáink, a bátyáink sorából kerülnek ki. Ahogy a gyilkosokat, így őket is úgy képzeljük, hogy valami sötétben lappangó, torz lények, akikhez nekünk közünk sincs. Az erőszaktevő maga sem ismeri fel, hogy visszás a viselkedése, hiszen a nemi erőszak kultúrájában ezekkel a fiúkkal soha, senki nem fog leülni és a szemébe nézve azt mondani, hogy "ha a barátnőd nem akarja, ne dumáld már rá." Azt fogják mondani: "te vagy a férfi, te vagy a domináns fél, ha jársz vele, a tiéd, és jogod van akkor élvezni és úgy élvezni, amikor csak akarod, mert azzal, hogy jár veled, beleegyezett abba, hogy akkor lesz szex, amikor csak kedved szottyan, mert te vagy az úr a háznál és legyen meg a te akaratod és jöjjön meg a te országod" - és ezt látja filmekben és ezt olvassa könyvekben.

>>

Raistlin írta...

>> És ezért érdemes beszélni a fejével, nem akkor, amikor éppen megtörténik és fel van ajzva, hanem valamikor leülni szépen, hogy nem, drágám, én tényleg, komolyan, nem szeretem, amikor ezt csinálod, akkor is, ha később elkezdem élvezni, ott van az az idő, amikor te az akaratom ellenére rákényszerítesz valamire, és ezt nincs jogod megtenni velem, mert ez az én testem és egyes-egyedül hozzám tartozik, megosztom veled, de nem lesz a tulajdonod, ez egy kapcsolat, amit ketten csinálunk, és bármi történik, azt mindkettőnknek akarnia kell, és lehetnek ötleteid, de nekem meg legyen időm eldönteni, akarom-e.

A legrendesebb, legédesebb srácot is jó eséllyel úgy nevelik fel, hogy a domináns, férfias viselkedését erőszakosan éreztesse. Ez elfajulhat családon belüli erőszakig és nemi erőszakig, maradhat valami megtűrhető mederben örökre, de én úgy vagyok vele, hogy érdemes beszélni róla, lányokkal, fiúkkal, írókkal, olvasókkal, mert csak azért, mert nők vagyunk, semminek de semminek nem KELL alárendelni magunkat, és a szerelem nem arról szól, hogy most az első csókkal én az engedélyemet adom arra, hogy bármikor hanyatt hajíthassanak, mert nem szexjátékszer vagyok, hanem ember, és lesz, hogy fáradt leszek vagy nem lesz hozzá kedvem, és a partnerem nem attól a partnerem, hogy joga van ezt semmibe venni, hanem hogy kötelessége ezt tiszteletben tartani.

Röviden. :D


SZOCSI, nagyon szépen köszönöm a virtuális bonbont és a kedves szavakat (ouo) Őszintén hiszem és remélem, hogy ez az egész változhat, ha nem is társadalmilag, legalább egy-egy személy életében.

KatieCat írta...

Maximálisan egyetértek az egésszel, és ilyenkor érzem még inkább és egyre jobban, hogy érne már az népnevelő cikk, amit a témában akarok írni jómagam is, deáh, nincs rá időm, majd ha nyugdíjba mentem. De azért köszönöm, hogy te papírra/monitorra és nem utolsó sorban világhálóra veted nekünk ezeket a gondolatokat~

LadyLoss15 írta...

Haha, köszönöm szépen a szép hosszú választ! ;) Tulajdonképpen belinkeltem a barátomnak a cikkedet. Radikális, de a lényeg benne volt. Meg persze beszéltünk is róla. :)

Raistlin írta...

KatieCat, hogy tudok ennyire megkésni egy válasszal
vagy rögtön kettővel
elfoglaltsági lepacsi neked, és én köszönöm a kedves szavakat ouo

LadyLoss, hah! :D Csak így tovább!

Meli Glambert írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Meli Glambert írta...

Az írásaid elgondolkodtatóak és teljesen megváltoztatják a nézeteimet. Szégyellem magam, mert mikor szexuális erőszakot tartalmazó könyvet/ficcet olvastam az esetek java részében nekem fel sem tűnt, hogy azt az alárendelt fél nem akarta, hiszen azzal próbálták kompenzálni az írók, hogy utána már élvezte a másik fél is. Valamint köszönöm, hogy felnyitottad a szemem, mind ezzel, mind a nők jogaival kapcsolatban. A jövőben sokkal jobban figyelni fogok ezekre, és hiszek benne, hogy képesek vagyunk kivinni a divatból a szexuális erőszakot.

Raistlin írta...

Jobb későn, mint soha, nincs miért szégyellned magad ouo

Shiina Kitsune írta...

Hű... hát, hű.
Ahogy olvastam a cikket, valahonnan messziről előkaparta magát egy naaaaagyon régen vázolt jelenetem a "saját történetemben", ahol a főszereplő srácunk részegre issza magát és rámászik a főszereplő csajunkra, mindezt úgy, hogy az említett hölgy alszik, és arra kel, hogy ki van kötözve és vetkeztetik. Akkor még nem tudatosult bennem... hogy ez egyáltalán nem szexi; ez bizony nemi erőszak. És a cikket olvasva döbbentem rá. Jó, két évvel ezelőtt csak "para-romantikus" könyveken éltem... de akkor is, nem tudom elhinni, hogy nő létemre ilyet írtam, és még csak fel sem tűnt. És erre csak most jövök rá. Hihetetlen.
Szóval, a cikkedhez kapcsolódva... Két húgom van, és a statisztikát olvasva ez azt jelenti, hogy hármónk közül valamelyikünket meg fogják erőszakolni. És ez több mint ijesztő.
Ami a legnagyobb probléma szerintem, hogy nem tájékoztatják rendesen a fiatalokat. A fiúknak nem mondja el senki, hogy ne erőszakoljanak. Hiszen, ők már csak ilyenek, ugye? A lányoknak senki nem mondja, hogy a saját testük az övék és csak is ők rendelkeznek felette. Hiszen, ők lányok, nekik versengeniük kell egymással a munkában/párkapcsolatokban/az élet minden terén, nem igaz? Nem támogathatjuk egymást, mert akkor a másik csúnyán hátba szúr, ugye?
Hát... le vagyok taglózva. Ez egy eléggé feminista visszatérés lett, de egyszer mindent el kell kezdeni.

Raistlin írta...

*felnéz a feminista irodalomkritika házijából* Shiina, tényleg jobb későn, mint soha; nagyon-nagyon-nagyon sok nő sajnos úgy éli le az életét és úgy neveli fel a gyerekét, hogy sejtelme sincs ezekről, mert ennek a diskurzusnak egyszerűen (valamiért) nincs helye a kultúránkban, ellenben ömlenek ránk könyvekből és filmekből a hipermaszkulin, erőszakos szexfantáziák, amiket modellként sajátítunk el, és arra nevelnek minket, hogy vonzónak és izgalmasnak és természetesnek tartsuk. Nincs emögött valami globális összeesküvés, csak egy brutálisan félrecsúszott és elavult társadalmi rendszer, amit ideje megreformálni. És nekünk menni fog :3

soleosolere írta...

Szia Raistlin!

Tök véletlenül tévedtem a blogodra, és emellett a cikk mellett nem tudok elmenni... Egyszerűen köszönöm, hogy megírtad. Be kell vallanom, hogy nem állok messze attól, hogy könnyezzek. Nagyon sok mindent írhatnék, mint mások, de túl személyes lenne, így azt most nem szeretném, de a fanfictionökkel kapcsolatban mégis mondok pár szót.

Annyira örülök, hogy mindezeket leírtad, és legszívesebben minden fanfictiont írónak - aki korhatáros történeteket ír - megmutatnám (különösen a magyaroknak, sajnos ezt hozzá kell tennem). Kezdetben, mikor bekerültem a fanficek világába, szinte mindennap folyamatosan, állandóan megszomorított, hogy hogyan kezelik a szexuális tartalmat az írók. Tisztelet a kevés kivételnek, alig ismerik ezeket a fogalmakat (non-con, dub-con), ha nem is magát az elnevezést, de legalább magát a tényt bárcsak ismernék, és akkor valahogy körülírnák, mint figyelmeztetést... Így mondanom sem kell, hogy hányszor futottam bele olyan történetekbe, amik "szimpla, hétköznapi" szexnek tartják a rape-et. Erősen korhatáros (magyar) történeteket megmondom őszintén már meg sem nyitok inkább, mert úgysem csak szex lesz benne. Meg pl. a BDSM-et sem tudják helyesen értelmezni; gyakorlatilag a másik beleegyezés nélküli bántalmazása folyik. (A kivételnek mindig tisztelet persze, de nem nagyon van, mondjuk, már jó ideje ebbe a kategóriába sem nézek bele magyar vonalon...) Mintha alig létezne valamilyen szexuális kultúra, és minden író yaoin nőtt volna fel. :(

Teljesen aliennek éreztem magam, főleg régebben, és most már örülök, hogy azért vannak többen, akiknek szintén eszükbe nem jut magasztalni a nemi erőszakot, és még véletlenül sem tartják "izginek".

Na, de nem akartam, hogy az írók szapulása legyen a mondanivalóm lényege, mert igaziból, ahogy te is írtad, egyszerűen sajnos sokan így vannak kondicionálva már, és ilyen társadalomban élünk. Ami viszont még fontosabb, hogy tényleg én is látom már a változást (pozitív irányban), és nagyon-nagyon örülök (még egyszer :)), hogy létezik egy ilyen cikk, és hogy ennyire összeszedetten, hozzáértően és még érzékenyen is írtad meg. Köszi, köszi, köszi!

Raistlin írta...

Hahó soleosolere! ouo

Nagyon örülök, hogy ennyire megtetszett ez a cikk. Nagyon-nagyon remélem, hogy ezek a fogalmak lassan, de biztosan tényleg a köztudatba plántálódnak majd valamiféleképp; szükség van rájuk, az irodalomban és az életben egyaránt. Nagyon szépen köszönöm a kitartó támogatást - gondolkozom azon, hogy írjak még a témában :)

Veronika Bodó írta...

Bár nem emlékszem életem első fanfiction-jeire, vagy legalább is nem mindre,de azt tudom, hogy a merengőn rengeteget olvastam és az egyik olyanban ami tetszett nemi erőszak is volt.
Akkor tényleg semmi baj nem volt ezzel, de később visszagondolva folyton zavart a gondolat a fanfiction végével kapcsolatban és rájöttem hogy azért, mert helytelen (ez viszonylag elég fiatalon történt).
Igazából én azt se szeretem ha valami már túlon túl csöpögős és azt sem, ha valami már bántóan durva. Kivéve a Charles/Erik ficeknél mert ott bármilyen cukormázas cukiságot eltudok viselni. Nagyon gyakran olvasok angol fanficeket az ao3-on, ami szerintem egy nagyon jó oldal, de az felcsesz, hogy az alpha/beta6omega ficeknél (amiket alapjáraton imádok) olyan gyakori a nemi erőszak, mint télen a varjak, sőt van aki az egész világot úgy építi fel, hogy az elfogadott és az omegának nincs beleszólása, ami már tényleg sok és aztán olvasom a kommenteket, hogy ez milyen klassz.....Persze az is igaz, hogy attól hogy valaki ilyet ír, vagy olvas szerintem még nem támogatja a nemi erőszakot, csak nincs tisztában azzal, hogy miről van itt szó.
Az Odaátos megjegyzésre felkaptam a fejem, mert erre már nem is emlékeztem, de ennek valószínűleg az az oka, hogy ebben az általam imádott sorozatban(annak ellenére is imádom, hoy most már minden résznél számolni tudom a csak supernatural-os kliséket)itt már a sorozat elején olyan durva dolgok voltak, hogy ezen már fenn sem akadok. Gondoljunk Megre, aki kitudja hány férfivel feküdt le akarata ellenére egy rohadt démon miatt, akinek a lány halála után volt pofája megtartani a nevét és a későbbi testében is mindenki így nevezte, és akkor ott volt a kis románca Castiellel. Vagy az Antikrisztus édesanyja akit megszállt egy démon és akarata ellenére meg kellett szülnie azt a gyereket egy kib***ott raktárban vagy hol.
Ezzel csak azt akarom mondani hogy ez a sorozat tele van ilyenekkel, méghozzá olyannyira, hogy a 80%-át észre sem vesszük. Olvastam régen egy könyvet, amiben volt egy mondat: "Egy nagydarab rút arcú lány volt, azt hihetnék hogy csúnyának lenni jó, mert akkor nem erőszakolnak meg, de ez tévedés" ez nem pont így volt leírva a könyvben, de a lényeg ez volt. Ezen nagyon felháborodtam, aztán lehiggadtam, mert ennek a mondatnak a szövegkörnyezetéből ki lehetett érezni, hogy az író azt akarta kifejezni, hogy mindenki, aki úgy gondolja, hogy az erőszak a megerőszakolt hibája idióta barom.
Mert ez sehogy sincs rendben, nincs rendben, ha egy férfi megerőszakol egy nőt, ha egy nő megerőszakol egy férfit, ha egy nő nőt, vagy férfi férfit erőszakol meg, mert mindegyik előfordul és ez sose lesz rendben. És akkor pedofíliáról és nekrofíliáról nem is beszéltem. Mi a baj az emberekkel? Más dolog fanfiction-ben olvasni és azt mondani, hogy ennek ellenére ez egy jó fic volt és más dolog a valóságban elfogadni.

Raistlin írta...

VERA, tény, hogy a fikció és a valóság között áthidalhatatlan szakadék tátong: az, hogy az ember krimit olvas, nem jelenti azt, hogy támogatja a gyilkosságot - a különbség nem a "mit," hanem a "hogyan." A nemi erőszak ábrázolásával problémám nekem csak akkor van, ha az író megkísérli lekendőzni, romantikusnak feltüntetni vagy megbocsátani ("sírtam és rúgkapáltam, de végül elélveztem, szóval minden oké" "nehéz gyerekkora volt, naná, hogy erőszakos" "a végén összejönnek, szóval nem baj, hogy az első alkalmat nagyon nem akarta...") A Tetovált Lány (The Girl With the Dragon Tattoo) mutatja be szerintem a legjobban a különbséget. Rendszeres eleme a nemi erőszak mindenféle formában és felállásban, de soha, egyetlen pillanatra se mondja azt, hogy oké. Van, hogy az áldozat passzívan elszenvedi, mert nem lát más megoldást, van, hogy bosszút áll, van, hogy belehal. Egyszer sincs olyan, hogy nekiáll sajnálni a támadóját, merthátvégülisszexi és őmagaviselkedettkihívóan szóvalmegérdemli, vagy bármi ilyesmi.

Az SPN-féle erőszakábrázolással a lefordított metánál lehet olvasni részletesebben (http://bloody-romantic.blogspot.hu/2014/11/season-nein-not-so-super-natural.html) alapvetően a problémám viszont az, amit te is elmondtál: már észre sem vesszük, ahogy a kultúránk sem veszi észre. Hozzákondicionálódunk. Ha nem is tartjuk helyesnek és nem éljenzünk neki nyilván, elfordítjuk a fejünket.

Dosadi írta...

Nem tudod, mennyire örülök, hogy megírtad ezt a cikket. Imádom a fanficeidet és annyira jó látni, hogy tehetségedet ilyen jó dolgokra használod. Én is célnak tűztem ki, hogy segítsek embereken és te biztosítottál a felől, hogy ez igenis lehetséges. És még milyen jól!
Vicces érdekesség, hogy amúgy a magyar népességnek az említett egyharmadában vagyok.

Raistlin írta...

Fun fact, én is - és bízom benne, hogy el tudjuk érni, hogy egyre kevesebb és kevesebb nőt érjen ilyen tapasztalat, vagy remélhetőleg, senkit sem; ha óvatosak vagyunk, ha vigyázunk egymásra, ha nem hagyjuk annyiban.

Lady Firefly írta...

Ha egy szóval kellene összefoglalnom, hogy mit éreztem a cikk olvasásakor, akkor azt mondanám, hogy: VÉGRE!
Ahányszor valahol találkozom a nemi erőszak témájával, úgy feldühítenek, hogy törni-zúzni tudnék! Nem tudom elhinni, hogy egyes emberek tényleg képesek az áldozat nyakába varrni az egészet, mintha bizony mi, nők azt akarnánk, hogy erőszakoljanak meg minket! A legrosszabb az, hogy néha az ilyen véleményeket nők fejtik ki...
Szóval, a cikked olvasása közben végig hevesen bólogattam, hogy: Tessék! Végre valaki érti!
Örülök, hogy találtam valakit, aki ilyen normálisan áll hozzá az erőszak kérdéséhez. Ha több hozzád hasonló ember mondaná el a véleményét, talán kiirthatnánk ezt az ostoba felfogást a nép fejéből.
Köszönöm, hogy elolvashattam, további sok sikert az íráshoz!

Lady Firefly

Alexandra Sándor írta...

Most olvastam egy könyvet, amiben szinte csak erőszak volt, nemi, lelki, igazából mind kettő. És utáltam miatta a könyvet és a szereplőket is, de tudni akartam, mi lesz ennek a végkifejlete.
Szörnyű az, hogy mennyire manipulálni lehet az embereket, mennyire meglehet vezetni, hogy elhitetik a másikkal, hogy az nem kényszer hanem ő is akarja. Elborzasztott. És ficnél is elborzaszt. A nemi erőszak, az nemi erőszak, nem lehet romantizálni. Hiába volt jó az írásmód, a stílus, ahogy éreztem azt, hogy illető nem akarja, abba hagytam az olvasást.
Ezt a könyvet viszont azért olvastam el, mert a végén mégis ki lett mondva, hogy amit a férfi tett az erőszak volt. De sokszor nem mondják ki. Sokszor maga az író nem tudja kezelni az általa teremtett körülményt és inkább elrózsaszínfelhősíti, sem mint, kimondaná: Ez erőszak volt, ezt Én nem akartam, és Téged sem akarlak. A legnagyobb gond mikor nemi erőszakot, lelki terrort, vagy egyéb erőszakot tesznek a könyvekbe az írók, az hogy nem tudják kezelni és ezeket fiatal tinik olvassák, és azt hiszik, hogy ez a szerelem.
Leginkább pont azért nem szeretem azokat a fanfiction-öket és könyveket, amik nemi erőszakot tartalmaznak, mert romantikus köntösbe van öltöztetve, meg hintve szerelem porral, és úgy tálalják elém, mintha ez így lenne jó, így lenne normális.
Ez egy nehéz téma és köszönöm, hogy írtál róla. :)

Szeléné írta...

Zseniális lett! :)

Raistlin írta...

Köszönöm szépen!

Dora Marcutiu-Racz írta...

Fantasztikusan jó bejegyzés! Összeszedett, szakszerű, és a kommenteket látva megtette a hatását. Hasonló véleményen vagyok veled, és hihetetlenül örülök neki, hogy valaki végre blogra vetette a dolgot (és ilyen jól!), szóval gratulálok, csak így tovább! :)

Raistlin írta...

Nagyon köszönöm, drága vagy~!

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS