a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. március 5.

Hogyan ne írjunk női karaktert?

 Hogyan Ne (Kérlek Soha) sorozatunk első bejegyzése.
Nemrégiben tartottam egy rövid prezentációt "Equal Representation of Minorities in the Media" (Kisebbségek Egyenlő Reprezentációja A Médiában) címmel. [Lebilincselő címeket tudok adni.]  Mivel újkeltű hobbim szélesegyvíg nagyörömmel a háziimat cikké gyúrni, ezért elgondolkoztam, mennyire lenne a választott témám releváns a slash fanficirodalomra tekintve.
Arra jutottam, hogy nagyon.

Az eredeti prezentáció a nők, a melegek és a színesbőrűek ábrázolását követte végig a médiában. Most megpróbálom leszűkíteni a témát és szigorúan a fanficekre és a fandomra koncentrálni. Jelen cikk témája: Hogyan Ne Írjunk Női Karaktert?

FONTOS-E NŐI KARAKTEREKKEL BÍBELŐDNI, AMIKOR SLASHT ÍRUNK? 

Fontos női karakterekkel bíbelődni, amikor slasht írunk. Tény, hogy mivel a központi téma két férfi szerelme (tisztelet a kivételnek: femslash), ezért a nők legfeljebb mellékszereplők lehetnek; de egyáltalán nem mindegy, hogyan bukkannak föl. 

Amiért szívügyem a téma (a feminista politikáimon túl), az az, hogy őszintén hiszek abban, hogy most a web neveli ki a jövő íróit és olvasóit. Hogy mi, együtt, mindannyian, fogjuk meghatározni, hogy milyen lesz a jövő irodalma, hogy milyen könyveket fogunk alkotni és olvasni. Megtehetjük azt, hogy a századok kényelmes szexizmusát folytatjuk - vagy csinálhatunk valami forradalmit. 







MI A PROBLÉMA A NŐI KARAKTEREKKEL?

Alison Betchdel karikaturista alkotta meg a híres-neves ún. Betchdel tesztet, amit filmekre(/sorozatokra/könyvekre) alkalmazhatunk, ha meg akarjuk vizsgálni, van-e bennük értékelhető (=valóságos) női karakter. Három kérdést kell megválaszolni:
  1. Van legalább két olyan női karakter, akik meg is szólalnak?
  2. Beszélnek egymással is?
  3. Valami másról, mint a pasikról?
Egy perces néma csönd, amíg kedvenceink vérezve elbuknak a teszten. 

A nők a Föld lakosságának jó 50%-át teszik ki. A filmipar nem ezt tükrözi. A San Diego egyetem felmérései szerint 2011-ben a top 100 filmből mindössze tizenegynek volt női főhőse. A forgatókönyvírók közül a mai napig pusztán 27% nő, a sorozatok alkotói között a szám 19%. A női irodalomnak mindössze 150 éves hagyománya van - korábban egyáltalán nem is írhattunk irodalmi munkákat (hiszen nem is kaptunk hozzá megfelelő oktatást) Ez sehol nem fifti-fifti. 

Az adatok megdöbbentőek, hiszen a nők látszólag mindenhol ott vannak; különbséget kell tenni viszont aközött, hogy valóságos, hús-vér nőkkel/női karakterekkel van-e dolgunk, vagy pedig csak szexista díszítőelemekkel. A Betchdel-teszten megbukó női karakter például jó eséllyel közelébe sem kerül a realitásnak.


A popkultúra azt közvetíti felénk, hogy sekélyes, egymást hátba döfő, a külsőnkkel megszállottan foglalkozó boltkórosok vagyunk mind, és üres fejünkben csak cuki fiúkról és még cukibb táskákról szövögetett vágyálmok konganak. Ez pedig hazugság - egy üres hazugság - és fel kell ismernünk ezt.

"I'm not like the other girls", Claudia Gray 
Amiért ezt a kérdést relevánsnak tartom a slash-irodalomban az az, hogy véleményem szerint a slash-irodalom pontosan azért alakult ki, mert nincsenek olyan női karakterek a médiában, akikkel érdemes lenne dolgozni. A slash lényegében drámai reakció a férfiak uralta irodalomra, abban az értelemben hogy


  • mivel nincsenek érdekes női karakterek, csak férfi karakterekkel dolgozhatunk. a média által bemutatott kétdimenziós, sekélyes és unalmas nőkkel lehetetlen azonosulni, a történetüket nem éri meg tovább gondolni
  • a nők között hagyományosan a romantikus narratíva a legnépszerűbb műfaj - a slasherek igazából romantikus sztorikat szeretnének csak írni, de nem igazán dolgozhatnak hetero párokkal, mind a béna női karakterek, mind a romantikus történetek túláradó mennyisége miatt: semmi újat nem tudnánk mondani egy jóképű fiú és gyönyörű lány szerelméről akik hosszas viszontagságok után végül egymásra találnak
  • mivel a férfi karakterek és a köztük lévő kapcsolat dinamikáját a sorozat/könyv/film már kidolgozta, így fanfic-íróként nekünk már csak a történetre és a stílusra kell koncentrálnunk: minden mást készen kapunk
HOGYAN (NEM) MŰKÖDIK EZ A GYAKORLATBAN?

Úgy fest, sokan gondolják azt, hogyha "erős" női karaktert alkotnak, azzal már megoldják a problémát. Szerintem tévednek. 

IRENE ADLER - A NŐ?
Az egyik irodalomszemináriumon a professzorasszony azt kérte, hogy soroljunk fel erős női karaktereket. (spoiler: nem találtunk valami sokat) Nagyon elgondolkoztatott viszont, hogy az egyik fiú ide kategorizálta Irene Adlert. 

Irene kétségkívül egy zseniális karakter - de az elég problematikus, hogy ő legyen a nagybetűs NŐ, és hogy sokan benne látják az erős női karakter egyfajta archetípusát. 

Az eredeti Doyle-novellákban diadalmaskodik Holmes felett: nem az intellektusával (!) - a ravaszságával. Irene férfi álruhát öltve (!) cselezi ki Holmest, és a novella az esküvőjével indít: Irene nem száll szembe a viktoriánus nőideállal, szüksége van egy férfira ahhoz, hogy megvédje őt és stabilitást adjon neki, és egy férfi identitásra van szüksége ahhoz, hogy győzni tudjon: nőként ezt nem teheti meg. A problémát az jelenti, hogy a Sherlock Holmes BBC féle modern adaptációja a viktoriánus kor szexista felfogását nem haladta meg. Sőt. Irene Adler, A Nő, ebben a verzióban még csak nem is nyer: kudarcának oka  épphogy nőiessége, hiszen feminin érzelmei okozzák bukását - Sherlock maszkulin intellektusa dominanciájával gyűri le. (Tehát maradunk a százados tévhitnél: a nő az érzelem, a férfi a bölcsesség; a szerep nem cserélhető fel) Az epizód végén Irene-t térden állva látjuk, burkába csavarva (rasszista felhang, khm) és Sherlock a fehér lovon bevágtató szőke herceg kliséjeként menti meg életét, amiért Irene hálás könnycseppet hullat. 

Irene - a legtöbb Moffat-karakterhez hasonlóan - az Éva-mítoszra épít: a csábító nő, aki a nőiséget magát hivatott szimbolizálni, aki bűnbe sodorhatná a férfit; ha a főhős feladja aszexuális agglegény-magányának hősies bölcsességét, elbukik (lásd még: Doktor) A nő a bajbajutott, akit meg kell menteni, aki védelemre szorul; a nő a káosz, a rossz okozója; a nő alárendelt (Irene Moriartynak dolgozik).



A mellékelt ábrán Irene átmeneti diadalát láthatjuk. Figyeljük meg, hogy egyetlen valóban győzedelmes pillanatában Sherlock emblematikus ruhadarabját viseli: a kabátot; a kezében pedig lovaglópálcát tart - amit szintén Sherlockkal kell asszociálnunk; a haja hasonló stílusban van feltűzve, mint Sherlocknak: Irene ebben a jelenetben Sherlock feminin oldalának szimbolikus megszemélyesítése, amely legyűri a férfit. Sherlocknak a "szégyenletes", vágyakkal és érzelmekkel teli női oldalán kell úrrá(!)lenni ahhoz, hogy hős lehessen: a hős pedig Moffatnál szigorúan hipermaszkulin

Irene nem önálló karakter. Nem csak, mert nem megy át a Betchdel-teszten, hanem mert szerepe az, hogy tükröt tartson a férfi főhősnek, egyetlen dramaturgiai funkciója ebben merül ki. Nőisége végső soron valami megvetendőnek és szánalmasnak van ábrázolva: Sherlock egy teljes monológon át döngöli belé (és a nézőközönség leányaiba), "szentimentalitása" és iránta való vonzalma mennyire megvetendő és alantas.

(A karakter még aggasztóbb üzenete, hogy "csak addig vagy leszbikus, amíg meg nem találod a megfelelő férfit", de erről majd a következő cikkben)

NE BESZÉLJÜNK A SUPERNATURALRÓL

Mert az a legszexistább fandom a világon. (Röviden: ha arra a kérdésre keresed a választ, hogy Hogyan Ne Írjunk Női Karaktereket, nézz rá a Supnatra: hát így ne.)

Kilenc évadból három kivétel van: Jo [=önálló döntéshozatal; nemet mond Deannek], Ellen [=anyafigura, akinek élete viszont Maryvel ellentétben nem csak a férfi főhősök körül forog] és Charlie [= deszexualizált leszbikussága miatt]

szeretemimádomakarom ezt a sorozatot, persze. De be kell ismernem, hogy übermacsó.

A JÓ HÍR

Szeretnék pozitív példákat is mutatni, szóval tadaaam, Hannibal.

Az eredeti Thomas Harris kánonban lényegében egy női karakter van: Clarice Starling. Korábban már vertem az asztalt miatta. Bryan Fuller zseniális újítása volt, hogy a könyv adaptációjánál csettintett kettőt, és megváltoztatta a karakterek nevét és nemét: Alan Bloom pszichiáterből Alana lett, Freddie Lounds újságíróból Frederica, Katzről pedig feltételezte, hogy nő és ázsiai. Saját karakterei, Abigail és Bedelia Du Mauier is mind nők. 

Valódi nők. Komplexek. Egyediek. Saját szereppel. Saját élettel.

A legerősebb karakter kétségkívül Alana. Ő sem sebezhetetlen; látjuk üvölteni, sírni, látjuk, ahogy Hannibal a betonfalba üti a fejét, látjuk, ahogy egy gyilkos áll a háza előtt, kezében pisztollyal. De látjuk azt is, hogy ő messze a legbölcsebb pozitív karakter (például megjósolja Will őrületét), és látjuk, hogy képes nemet mondani mindkét férfi főhősnek: Hannibal flörtjét udvariasan elhárítja, és egy röpke csók után a sarkára áll és beismeri, hogy a kapcsolata Willel neki nem érné meg, amíg a férfi instabil. Nem hajlandó a Megmentő Múzsa szerepébe szorulni: Willnek saját magának kell megmentenie saját magát. Dramaturgiailag pedig a cselekménynek nem csak azért részese, hogy tükröt tartson a férfi karaktereknek: meglátásai és cselekedetei kihatással vannak az események teljes rendszerére.

Egy női karakter persze nem attól lesz jó, hogy , hogy a jó oldalon áll: Abigail kannibál gyilkos, szende kislány, tökéletes vadász, manipulatív és befolyásolható. Freddie egy szaftos információért cserébe összefekszik jószerivel bárkivel, ő az örök intrikus, és mégis: tisztán látjuk a motivációit - szomját a hírnévre, törekvését, hogy egyszerűen csak jól végezze a munkáját. (Bedelia pedig minimum rohadt gyanús.)

Az NBC Hannibal női karakterei ugyanannyira komplexek, életszerűek és jelentősek, mint a férfiak. Ha tetszik, ha nem: ez a valóságban is így van. A nők lehetnek éppoly bölcsek, bátrak, naivak és elesettek, mint a férfiak.


"WOMEN ARE THE STRONG ONES, REALLY."

A Trónok Harca általános megdöbbenést keltett fantasy-berkekben azzal, hogy a legnagyobb hatalommal és erővel bíró karakterek mind nők: anyák, feleségek, szüzek. Az ötlet olyan újszerűen hatott, hogy egy interjúban (ld források) meg is kérdezték G.R.R. Martintól: honnan jött a gondolat, hogy női szereplőit tegye a legerősebbé? Martin ezt felelte: "Mindig is úgy gondoltam, hogy a nők is emberek."

A könyvsorozat/széria egyik szlogenje ez: "Valar Morghulis", melynek jelentése: "minden férfinak (embernek) halnia kell". Viharbanszületett Daenerys Targaryen, az Andalok és az Első Emberek Királynője, a Birodalom Védelmezője, a Fűtenger Khaleesije, Láncok Törője és Sárkányok Anyja és életem szerelme ezt feleli erre: "minden férfinak halnia kell; de mi nem vagyunk férfiak."


Daenerys a sorozat elején meztelenül és szótlanul egy fürdőbe ereszkedik: bátyja parancsára készül hozzámenni egy klánvezérhez, akiről rémhírek keringenek és akit még életében nem látott. Saját testvére gyakorlatilag eladja szexrabszolgának egy hadseregért cserébe.

Daenerys két évaddal később saját hadserege élén porig éget egy várost, melynek rabszolgáit felszabadította és maga mellé állíttotta.

Szép dolog ez a karakterfejlődés.


SZÓVAL MOST MI LEGYEN?

A fenti példák között minden szép és jó (vagy rút és rossz), de visszatérünk a fő kérdésünkhöz: hogyan működik ez a slash fanficekben
A slash esetén (pláne, ha novelláról van szó) a nők  csak másodlagos szerepet játszhatnak: értelmetlen túlhangsúlyozni egy mellékszereplőt, amikor a fő témánk az, hogy Hogyan Jön Össze Az A Két Nyomorult Fickó.
Amit én javasolnék (és ez saját magamnak is figyelmeztetés), hogy még ha férfi szemszögből írunk is, és valahogy odasodródik egy volt kedves házinéni, potencionális szexpartner heteroságuk utolsó mentsváraként, anyuka, nagymama vagy titkárnő, a karakter legyen több két hosszú combnál és két pár mellnél. Ne archetípusokban gondolkodjunk, és az isten óvjon attól, hogy az irodalmi kánonhoz nyúljunk. Ha nőkről akarunk írni, szinte nincs is más választásunk, minthogy a valóságban nézzünk körül: felejtsük el a média hazugságait üresfejű, vedelő libákról, ordas nagy ribancokról és aggályos aggszüzekről.

És amikor majd kimegyünk oda *a Neves Nagyvilág felé int egy bizonytalan mozdulattal* a hónunk alatt a saját regényünk első kéziratával, legyen bennünk annyi, hogy a kiadók asztalára valami olyasmit vágjunk, amiben olyan nők vannak, amilyeneket még nem látott a világ. Nem látott, mert nem figyelt. Pedig ott sétálnak az utcán. Buszra szállnak, iskolába járnak, csak ülnek egy padon. Hősnők lehetnek. Amazonok, boszorkányok, királynők, szupermodellek, szobrászok, tudósok, orvosok, mérnökök, kovácsok, kalózok, rádiósok, gyilkosok, mesterlövészek, történészek... vagy írók. 


Hajrá nekünk.

következő epizód: Hogyan Ne Írjunk Melegekről?


a szokásos tisztázás: továbbra sem tudok objektív cikkeket írni. a sorozatok elemzése szubjektív, ha nem értesz egyet, nyugodtan támadj rám kommentben; bármiféle kérdést, ötletet, reflekciót és véleményt örömmel fogadok.
Források:
SanDiego University study  
Kate Millet: Sexual Politics

20 megjegyzés:

LadyLoss15 írta...

Yuhuhuhuhúúúúú!! *.*
Imádom, ahogyan Irene Adlert és Daeneryst jellemzed. :) Mielőtt elolvastam ezt a cikket, Irene-t én is erős női karakternek soroltam volna be (noha nem a legerősebbek közé, csak úgy azért mégsem annyira elnyomottnak), de most már egészen másképp látom. A lovaglópálca anno nekem is feltűnt, de csomó minden nem. :) Kis figyelmetlen vagyok (amúgy nem kicsit. Még bízom benne, hogy a korral megjön ez is :D ).
Nekem egyébként soha nem volt ilyen problémám a női karaktereimmel, mert nagyon is tisztában vagyok vele, hogy a nők is erősek, és van agyuk, sőt! Meghogy én erre eléggé kényes is vagyok, hogy a nő az nem egy csöpögős puding, vagy a rongy, amivel feltörlöd. Nálam pont az az ijesztő, hogy néha annyira erősnek és okosnak akarom írni, hogy megijedek, Mary Sue-t alkotok. Ez a mumusom. Bár eddig (állítólag!) nem tettem meg, és jó úton járok, hogy ne legyen az, csak egy IGENIS erős női karakter (ezt egy rettenetesen feminista barátnőm állítja, én nem mondok semmiféle véleményt a saját szereplőimről :) ), azért mindig ott lebeg felettem, hogy ajajajjj ez Mary Sue lesz!
És szerintem EZ a borzasztó, hogy ha valaki elkezd egy NEM tipikus brutálisan semmi női karaktert írni, akkor már ott van a másik véglet, a Mary Sue. Vagy legalábbis valami hasonló. És olyan nehéz megtartani a karaktert a két határ között, hogy bizony elbizonytalanodik szerencsétlen író :) (nem csak én) :D....
Amúgy nagyon NAGYON tetszik a cikked. ;) Imádom, mikor ilyeneket írsz. :)
LL15

Raistlin írta...

Lady Loss, jéj, nagyon örülök, hogy tetszik a cikk ouo

És irigyellek a női karakterekért. Én sajnos általában elég rossz női karaktereket írok, mert nálam minden k*rva mellékszereplőnek valami Szimbolikus Szerepe Van és így férfiakat és nőket egyaránt valami archetípusba kényszerítem és mozgatórugóvá degradálom. (Dolgozok az ügyön.)

Fontosnak tartom viszont, hogy ne csak alkotóként, hanem műélvezőként is látni tudjam, ha valami nem stimmel. Akkor is, ha néha fáj. (A világ legboldogabb embere lettem volna, ha Mofféknak sikerül modernizálniuk Irene-t, de nem sikerült. Úgy hallom, az Elementarynak már igen.)

Szocsi írta...

Nagyon szeretem olvasni a cikkeidet, mert irtózatosan jó meglátásaid szoktak lenni, olyanok, amik nekem fel sem tűnnének.
Ami most ezután a legjobban foglalkoztat, az Irene Adler, mert eddig teljesen biztos voltam benne, hogy ő erős női karakternek titulálható. Nem Mary Sue, nem is a legerősebb, de attól még olyan, akivel legalább kell versenyeznie a sorozatbeli (könyv/film/bármibeli) férfinak. Mert a mai világban már ez is elég ritka. Legtöbbször ők csak vannak, a férfi eltiporja a nőt, és itt, nagyjából, de egyenlőek voltak, Sherlock csak nehézségek árán tudta legyőzni Irene-t, és az is csak azért sikerült neki, mert Irene érzett (Sherlockkal, a férfivel ellentétben). Ez egy plusz dolognak bekalkulálható, és bár ebben a helyzetben a vesztét okozta, de egy kicsit szimpatikusabbá tehette őt sokak számára, mint Sherlockot. A kabátos-lovaglópálcás jelenet pedig máshogyan is értelmezhető: az, hogy a saját 'ereklyéiben' taszítja maga alá Irene Sherlockot, csak még felsőbb rendűvé teszi a női karaktert. (A saját meglátásommal, és a tiéddel sem vagyok kibékülve, mert szerintem mindkettő teljesen helyes, de valahol a kettő között lehet az igazság, mindenesetre minden kétoldalú)
Az Odaát női karakterei pedig hát igen... nem éppen feminista üzenetet ad át, de hát na. :) /A Betchdel teszten amúgy nem megy át Charlie, megjegyzem, ettől függetlenül persze én is az erős csoporthoz sorolnám, csak szeretek kötekedni/
A Trónok harcához még nem volt szerencsém, de a Hannibalban tényleg nagyon jól megoldották ezt a kínos kérdést. Még az is megesett, hogy örültem volna Alana és Will románcának (oké, nem ennyire, de ha már Hannigram nem, akkor ők legalább), és ez nem igazán sikerült semmilyen más shippelt párosommal szemben (talán a Sherine vs. Johnlock páros, de az egy másik szempont) mert Alana tényleg erős nő, és van karaktere, nem csak ott van, és szép, és ott van, és még mindig szép. És ennek nagyon örülök.
Összefoglalva, fantasztikus volt az írás, mint mindig, és szeretem az ilyen cikkeidet, mert ráébresztőek, és elgondolkodtatóak. :) A következő részt pedig tűkön ülve várom<3 (bocsánat a kisregényért, de hát na..:))

Raistlin írta...

SZOCSI, Irene talán azért érint ennyire érzékenyen, mert amúgy a kalandornő karaktertípust nagyon szeretem, és rengeteget vártam tőle. Lehetett volna sokkal rosszabb is - de sokkal jobb is. Lara csodálatos munkát végzett, és az alakítása tényleg rengeteg életet vitt a karakterbe, de... no.

(Charlie pedig átcsusszan a teszten Gildával :D Éppencsakhogy)

És... nem is igazán gondolom, hogy minden női karakternek erős női karakternek kell lennie. Üdítő látvány persze, de nem minden nő erős. A kérdés az, hogy miért bukik el: egy férfi dominanciája miatt - vagy önhibájából. (Alana szerintem például sanszos, hogy ebben az évadban nagyon-nagyon pofára fog esni, de bárhogy lesz is, maradatlan imádatom az övé)

KatieCat írta...

Mondtam már, hogy szállj ki a fejemből? Szállj ki a fejemből. Éppen a minap gondolkodtam, hogy legalább anime fronton a manapság sikeresen futó szériák kezdik felismerni a női karakterekben rejlő dolgokat, bár még mindig van félrecsúszás, mikor a nőiességük elveszik, talán éppen mert valamilyen okból erősek (de erre is tudok ellenpéldát mondani, hála *öt perc múlva* lehet hogy mégsem... *elgondolkodik* mégis.).
Írni meg már nagyon régen nem írtam direkt női karakterrel, jó, van egy-kettő, szégyen-nem-szégyen háttérben, de éppen azon is gondolkodom, hogyan tudok ezen javítani, aztán lesz ami lesz.
Nehéz jó női karaktert írni. .__. Írt már valaha valaki jó női karaktert?
Köszönet megint a tartalmas olvasnivalóért, hajrá a továbbiakhoz~

Névtelen írta...

Ó, a cikkhez nem tudok hozzászólni, mert egyetértek vele, viszont kommentolvasás közben elkapott az erős érzés, hogy megvédjem Charlie csillagos ötös Betchdel tesztjét: Gilda, LARP-elfcsaj, rémálmos dzsinn a hullaházból ÉS Dorothy. :D Csak ennyit szerettem volna.

Raistlin írta...

KATIE CAT, az animékkel azért más a helyzet, mert más kultúra; az ázsiai kulrúea is elbájolóan partiarchális, de ennek más gyökerei és hagyományai vannak, mint a nyugatinak, és nem is szívesen okoskodnék róla.

Viszont hohohoho :D Pontosan azért tűnik úgy, hogy senki nem írt jó női karaktert még, mert senki nem tudott igazán, mert itt vagyunk ezzel a megrögzötten szexista irodalomi hagyományhalommal, ahol még a legjószándékúbb és legtehetségesebb férfiak is csak klisékkel dolgozhattak, és a koruk kényszereként legfeljebb két-három nőt ismertek jól: az anyjukat; a feleségüket; és a szeretőjüket. (Kate Millett ezt zseniálisan végigelemzi a kötetében) Szóval röviden: Lizzie Benneth (Büszkeség és Balítélet), Miss Marple (Agatha Christie-től), Neil Gaiman hősnői, az Éhezők Viadaláról is jókat hallottam (nem olvastam), Jane Eyre, az Üvöltő Szelek Catherineje, meglepő módon Tarantino női karaktereinek többsége, a Brave animációs film hősnője és a Frozen (szintén hallomásból), a színház világában valósággal tolonganak: Mrs Warren's Profession, A vágy villamosa, Cloud 9, és bár Shakespeare-től senki sem várhatja el, hogy feminista gondolatok hassák át (reneszánsz), mivel szerző volt, ezért nemtől függetlenül is alkotott olyan karaktereket, akik nemtől és rangtól függetlenül fantasztikusan komplexek... lásd Lady Macbeth. Reggeli előtt egykapásra ennyit tudok felsorolni, de hidd el, tolonganak még :D El akarják velünk hitetni, hogy lehetetlen jó női karaktereket írni, de a lényeg pont az, hogy nincs akkora különbség nők és férfiak között, mint azt szeretnék.

NÉVTELEN, éshoppátényleg :D (A dzsinneket én nemtelennek tekintem, a Dorothys részt pedig szeretném elfelejteni, de igaz-igaz-igaz :3)

Eva Reyklani írta...

Te titokban tuti tanár vagy, és ne mondd, hogy nem, mert megismerlek. Csak egy igazi tanár képes arra, hogy rávilágítson a hibáinkra, majd hozáértően megpróbálja kijavítani. Ne köss bele, ez most egy dícséret. És megint megnyilvánultam. Bocs.
Olvastad a Setét toronyt? Én most fejezem be, úgyhogy SPOILER mindenkinek. Ebben a történetben van egy bitang ütős női karakter, nanáhogy Sussannah. Néger, hiányzik a lába, személyiségzavaros, de úgy harcol, mint az istennyila, ezenkívül megvan a személyisége, még akkor is ha több is akad egy testben, és egyáltalán nem alárendelt. Aztán ott van még az az asszony, az ötödik kötetben, akielsőnek mutatta meg az orizákat a harcosoknak.
Igazából king női karakterei el vannak találva, még a harcos szerelme is, aki hiába van belepistulva Rolandba, nem merül itt ki a szerepe.
Lehet velem vitatkozni, de nem érdemes, mert bele vagyok pistulva az íróba. (Pedig megölte Eddie-t! Sirok) SPOILER VÉGE.
Aztán színházban láttam a Tanítónőt, még pár éve, asszem pont kettő, és rettenetesen vegyesek az érzelmeim, most meg pláne. A sztori lényegében annyi, hogy a faluba új tanítónő érkezik, aki roppant bőszítő módon csinos, fiatal és okos. Rögtön körüldongja az összes férfi, és a gazdag család egyetlen, csapodár fia is, aki még iszik is, tehát korhely. A nő tartja magát, önálló marad és úgy hajtja el a férfiakat, hogy az valami csodálatos. A lényeg most a vége, mikor a érfi szülei megalázzák, ám a férfi felajánlja, hogy maradjon, és nem érheti többé ilyen szégyen, ám a nő elmegy. A tanítónő távozik és ezzel vége. Dühös voltam és nem akartam megérteni, hogy miért hagyja ott azt, aki tényleg és igazán mindent hajlandó lenne feláldozni a tanítónőért, és a cikked, meg saját belátásom ellenére is még mindig dühös vagyok rá. Bár azt hiszem, hogy a mélyen romantikus énem lázadozik a dolog ellen, amit próbálok titkolni. Nem tartom kifejezetten romantikusnak magam, a piros pöttyös könyvektől a sikítófrász kerülget, a nyálas hálivúdi filmeket csak kínzásnak alkalmazom, és nem köt le a fiú-lány-fut-egymás-felé-a-tengerparton téma. Meglehet ez csak azért van, mert az irodalom, és a filmipar nem akarja tudomásul venni, hogy a nők erősek, függetlenek, önálló individumok és nemcsak egy szép kiegészítők, és ugyanúgy emberek. Az csak süket félreduma, az az oldalbordás rész, meg az almaügy. Komolyan, nekünk köszönhetik az eszüket is, mert Éva ősanyánk vette rá, hogy egyen belőle. Itt kanyarodnék vissza a knyvekhez, konkrétan Böszörményi Gyula: 9...8..7... visszaszámlálós trilógiájára, amiben Lilith áll a közzépontban, az, aki Éva előtt volt, de száműzték, mert nemet mondott Ádámnak. Ezen, pusztán azért mert szintén Évának hívnak, mindig felhúzom magam, abból az okból, hogy nem vagyunk engedelmes, üresfejű libák. Mondjuk a trilógia maga tetszik, jó sok csavar van benne, de elismerem, néha idegesítő tud lenni.
Tudod ki ir még jó női karaktereket?
Vavyan Fable.
Régen olvastam tőle, ám azt tudom, hogy nála valahogy nem idegesít a szerelmi románc, pedig van bőven. Segít a helyzeten, hogy nem gondolkozik klisékben, szó szerint pörgős a történet, minden van benne, ami egy jó regényhez kell. Ráadásul magyar irónő, ami még emel egyet rajta a szememben. A másik kedvenc magyar iróm, Leslie L. Lawrance, na az már az ellenpélda, és nem hiszem el, hogy az összes nőt megdönti, aki elé kerül, és elég bögyös hozzá. Hát ott aztán tényleg csak a szexre kellenek, meg golyófogónak.

Eva Reyklani írta...

Utolsó példámként az Úr sötét anyagai trilógiát hoznám fel, azon belül is Lyrát. Vadóc kislány, talpraesett, bátor, és mindamellett megvannak a maga hibájai. Árnyalt, háromdimenzis, élő karkater, és a szívem szakadt meg, mikor nem lehetett együtt Willel. Aztán ha már nő, akkor ott van az anyja, nemugrikbeaneve, de aranymajom a daimóna, hát előtte is le a kalappal! Azt a ravazszágot! Amivel megelőzi Irene Adlert, akit nem sikerült rendesen vászonra álmodnia Moffatnak. Moffat mintha nem tudna mit kezdeni a nőkkel, legalábbis néha rendkívül idegesítőre sikeredenek. Ot van mindjárt Amy, akinek egyet jobbról, egyet balról pattintanák le néha, amikor csak várja, várja, várja a Doktort, mintha másból se állna az élete. River Song, a fene, pedig róla azt hittem, hogy más kategória. Megint meghalt egy illúzió, megint meghalt egy unikornis.
A Supnat, áh, arról ne beszéljünk tényleg, a Hannibált, meg a Trónok Harcát, nem láttam, így azokról nem tudok nyilatkozni. Viszont tudni akarsz még egy példát arra, hogy hogyan-basszunk-el-egy-sorozatot-a-női-szereplőkkel-együtt? Akár akarod, akár nem, megkapod, mert végre van alkalmam elmondani, és közben úgy tenni, mintha a cikkedre reagálnék. A cikkedre reagálok, csak ilyen hosszan, furcsán. Szóval a sorozat neve Androméda. Az alapötlet, hogy egy űrhajó beleragad az időbe egy fekete lyuk közepén, és háromszáz év múlva kihúzzák onnan, és a kapitány, az egyetlen túlélő, szembesül az általa ismert világ eltünésével, még jó is lenne. Nem egetrengető, de van benne lőpor. Ám ez átmegy abba, hogy a kapitány miként fekteti le az összes űrmacát, legyen az humán, idegen, vagy fekete lyuk megtestesülés (emberi alakja egy...hát bárminek. Napnak, űrhajónak stb). Borzasztó, és csak abból a szempontból szabad nézni, hogy mit NE csináljunk a regéyünkben/novellánkban. Mert úgy iskolapélda.
Igazából most már én is berezeltem, hogy nem lesz elég jó a női karakterekben, pedig Isten lássa lölkömet, nem akarok átmenni Mary Sueba. Azt hiszem, megpróbálok nem rágörcsölni, de a kliséket is épp annyira használni, amennyire az ember egy erős fűszert használ, és akkor rendben leszek. Mert én szeretem a kliséket, sok vicces, meglepő dolgot lehet velük csinálni, ha az ember lánya szem előtt tartja a mértéket, az arany középutat, és nem feletkezik meg az olvasó arcáról (Jó, tudom, hogy eredetileg az apák arcát emlegetik, de úgy éreztem, ennyi belefér).
Jah és még mielőtt elfelejteném, mindig előhozakodok egy kardos példával, nem tudok mit tenni, csak magamból tudok kiindulni. Szóval mikor beszélek, hogy mit is művelek én, általában rácsodálkoznak, hogy lányok is járnak oda. Én meg visszacsodálkozok, hogy mi ebben olyan furcsa? Mintha legalábbis bűnt követnénk el, hogy mi is kardot fogunk, vagy valamilyen küzdősportot űzünk, esetleg katonák, vagy rendőrök vagyunk. De hát a média rengeteg tévképzetet táplál belénk, amit természetesnek veszünk, és most már csak azért is megirom azt a regényt. Lehet, hogy nem lesz falrengető, de az biztos, hogy nem engedem beleesni egyik női karakteremet sem a klisék/Mary Sue vermébe. Rajta leszek az ügyön.
Uh...bocs, tényleg utolsó, de teljesen beindítottál ezzel a cikkeddel (is), és bár az egész átment ilyen felsorolás szerűbe, azért remélem érezni, hogy megint elgondolkodtattál. Szóval a Felhőatlaszba, az a klón, tudod, na ő is jó női karakter. A filmet egyszer láttam, azóta se hevertem ki teljesen.
Köszönöm, hogy olvashattam!

Raistlin írta...

ÉVA, ott kellett volna lenned a szemináriumon, mi nem tudtunk ennyi példát összeszedni :D (A tanítónénis bókot köszönöm *pukedli*)

Az Éva-történetre reagálva pedig hadd idézzek Millettől (mert ha tényleg tanárnő lennék, ez a könyv kötelező lenne):
"Amint a páros [Ádám & Éva] szakajt a tiltott fa gyümölcséből, ráébrednek meztelenségükre, és szégyent éreznek. A szexualitás nyilvánvaló témája a történetnek. /.../ Róheim rámutat, hogy a héber ige az "evésre" azonos a férfi elélvezésével. A Bibliában mindenütt a "tudás" a szexualitás szinonimája, és nyilvánvalóan a fallosszal való kapcsolatot mutatja be, melyet itt a kígyó testesít meg. A világ minden bánatáért és gonoszságáért tehát a szexet okoljuk - az Éden elvesztését is - és logikus lenne, hogy így a férfira egyenlő mértékben háruljon felelősség: viszont egyedül a nőt hibáztatjuk"

Végső soron az egész biznisz erre megy le. Ha a férfi szexuálisan aktív, sok partnere van a világ minden sarkából (vagy ahogy írtad: más világokból), akkor éltetjük a potenciáját, de ha egy nő cselekedne hasonlóképpen, máris ribanc és kurva. Mindketten résztvesznek a szexben, de az egyiküknek hagyományosan diadal, a másikuknak pedig szégyen. Hogy ez a röhejes alapötlet hogy a nyígban tartja magát századok óta, arra képtelen vagyok rájönni.

Tinuviel írta...

Remek cikk lett, de nem igazán tudok hozzászólni, azt leszámítva, hogy teljesen igazad van. Nekem nagyon régóta Éowin az egyik kedvenc hősnőm a Gyűrűk Urából, Tolkien keresztény – monarchista értekeihez képest egy igenis erős nő. Megöli azt, akit „senki fia nem képes”.

Raistlin írta...

TINU, Tolkien nagyon kis bénus a női karaktereivel, de legalább nem szexista *slow clap* (szeretjük a bácsit nagyon)

Ivy írta...

Köszönöm! De tényleg, a legutóbbi cikked és az azt követő gondolatmenetek azóta döngetik a homlokteremet, hogy régóta. Szóval nagyon jól esett most ez a kis cikk. Imádom, hogy ennyire aktuális tudsz lenni és tényleg olyan dolgokra böksz rá, ami ott sétál mellettem nap, mint nap. Mióta publikálod ezeket eszmefuttatásokat egyszerűen ösztönösen kifejlődött bennem valami bíráló szemlélő reflex, ami miatt kritikusan tekintek mindennapi sorozataimra és egyáltalán az írásaimra (és fulladok bele az önsajnálat keserű könnyeibe, de ez egy másik történet).

A női karakterek igazából piszok nehéz ügyek, (nem én mondtam, nem bizonyítod rám, neeem, neeem) mert én például minden ilyen szereplőmmel azonnal és akaratlanul azonosulok, és innentől kezdve annyira kivetülnek rá az érzéseim a főszereplő karakterek irányába (?), hogy ez már eleve elrontja az egész önálló, cselekvő lényét. Külső szemlélője lesz a történetnek és utána, mint valami béna narrátor, duruzsol a történet végéig, amikoris magamra eszmélek.(kivétel: a kedves öreg trafikos hölgy, aki óvszert ad el a nemi identitását kétségbeesetten és önostorzóna részletező főhősnek (mint mondtam, az önsajnálat keserű könnyei)). Egyszóval igen és nem és hajrá női karakterek!

Engem igazából nagyon érdekelnének hetero témájú érdekesebb - érdemesebb - fanfictionok. Mert mostanában főleg az OC-ficcek uralják ezt a területet, pedig ha kevés is az igényes, érdekes női karakter, én azért jó néhányban látnék fantáziát. :D

Hát, köszönöm, hogy olvashattam. Megint nagy élmény volt, viszont most a meleg-sztereotípiák dübörögnek lavinaként a fejemben. Szóval várom a sorozat következő epizódját. (Mostanában egyre több az értekező próza?) (Imádom, hogy mostanában egyre több az értekező próza.)

Ui.: Az előző cikk tanulságain okulva: Ugye nem haragszol, ha néhány barátnőmnek elküldöm ennek a cikknek a linkjét? Tudom, hogy nem szereted, ha Facbookon szerepel az oldalad, vagy nem is tudom, de csak privát üzenetre gondoltam és mindössze két osztálytársnőmről lenne szó; és így a szerzői jogok is végsőkig megmaradnának és...(szeretem nem befejezni a szövegeket. és hármaspont az nagyon titokzatos meg szexi.)

Raistlin írta...

IVY, nagyon örülök, hogy tetszenek a cikkek - és őszintén, oszd meg őket nyugodtan, azért vannak :3 (Csak azt nem szeretem, ha betaggelnek a polgári nevemmel, mert nánánáná, Batman, a profilom nem arra való :D De minden megosztás megtisztel - a szívemen viselem ezt a témát, és kifejezetten örülnék, ha terjedne)

Az OC ficek érdekesek... lehetnének. De én idáig sajnos csak elszomorító példákba futottam bele; mármint ha bárhogy leírhatod magad és akárki lehetsz, akkor miért kötünk ki mindig olyan sztoriknál, hogy valami kávéfőző titkárnőcske vagy mellőzőtt újságírónő a hősnő aki álmodozó nagy szemeket mereszt A Főhősre és addig sír a barátnőinek, amíg a fickó csodával határos módon észre nem veszi...? Ha én akarnék összejönni Tom Hiddlestonnal, egy kozmikus űrcsatában megmenteném az életét, vagy aranymosók lennénk a Missisippi völgyében vagy bármi, érted.

Mary Wolf írta...

Nekem is a női karakterek megformálása az egyik nagy gyenge pontom, mert sosem érzem őket elég tökéletesnek. Elegem van, hogy minden filmben és könyvben meg fanfictionban csupa csinos, tökéletes nő van. És a szerepük ennyiben ki is merül. -.- Úgyhogy számomra kész felüdülés volt a Trónok Harca, mert ott tényleg erős női karakterek vannak, akárcsak a Hannibalan. Az egyik sorozatban, amit nem rég fedeztem fel (Black Sails), na ott is igazán ütősek a női karakterek. Ha kapnak egy pofont csak köpnek egy sercegőset a padlóra és beszólnak valami igazán ütős dolgot. És ráadásul valós karakterek vannak benne, mint például Anne Bonny, aki már az első szereplésekor a kedvencem lett. Szerintem ilyenekből kellene több, nem pedig a nyálas, mindenért síró nőkből, akik csak azt várják, hogy mikor menti meg őket a szőke herceg fehér lovon.-.- Persze azért, ügyelni is kell arra, hogy a ló túloldalára se essünk át, mert a túl macsós nők se jók minden esetben.

Valerin írta...

Szia! Nagyon jó cikk, gratulálok, csak egy problémám van. Írtad a végén, hogy olyan regénnyel menjünk a kiadóhoz, amiben értékelhető női karakterek vannak - én megpróbáltam, és nem kellett. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy most még sajnos buta libák, nagymellű és vedelő csajok kellenek, akik csak azért vannak, hogy megmentsék őket a pasik. De próbálkozni minden esetre lehet. Talán külföldre kéne menni... :)

Raistlin írta...

VALERIN, a kiadók jelenlegi hozzáállását nézve (oligarchikus / szigorúan üzleti) azt mondanám [és mondják a tanáraim] hogy tíz év múlva már nem igazán lesznek kiadók. Én a slef-publishingban látom a jövőt, különösképpen, ha az ember tényleg jó munkát akar kiadni a keze közül.

A kiadók nem az irodalmi értéket nézik, hanem az eladhatóságot. Nagy tömeget nem fognak jól megírt könyvek vonzani. Érezd magad megtisztelve a nemért. :D

Raistlin írta...

*self-publishing, type-o

Amethyst írta...

A cikked óta megszállottja vagyok a Bechdel-tesztnek, egy érvelésbe is beleszőttem magyaron. És ezt találtam most hozzá. http://highermagic.tumblr.com/post/84815933733/the-bechdel-test-the-ellen-willis-test-all-the-tests

Raistlin írta...

Ahhh, nagyon örülök, hogy be tudtalak mutatni neki :D Tényleg nagyon hasznos, és mint a link is mutatja, könnyű továbbvinni :D

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS