a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. január 31.

onawingandaswear: Visit Caves of Every Beast


NBC Hannibal, Hannibal/Will fordítás. Ez a kedvenc történetem, és onawingandaswear engedélyt adott, hogy lefordítsam: mágikus realizmus és egy torz szerelem. Az eredeti történet elérhető az AO3-on, magyarul pedig a vágás alatt olvasható.





onawingandaswear 
Visit Caves of Every Beast 
 Betérve minden szörny barlangjába


   Will eltűnik és Davidson még mindig elemében van; nem nagy kunszt összerakni a kettőt, szóval Hannibal a hátralévő hetet azzal tölti, hogy levágott végtagok és kiontott szervek után kutat Baltimore félreeső sikátorain.
   Valóságos áldás, hogy már a negyedik napon megtalálja Will fejét egy kukában a West Lombard környékén, lomzsákba csavarva: a szemek hályogosak, fakók, és a nyakból elég csonk maradt ahhoz, hogy Hannibalnak ne kelljen aggódnia szeretője hangszalagjaiért.
- Hannibal – krákog Will az anyósülésen, és Hannibal elszakítja tekintetét az éjbe bukó város főútvonalától, hogy a levágott fej felé nézzen, mely egy palettán pihen, vérfoltos törülközőbe bugyolálva, a kellemetlen kérdéseket elkerülendő. 
- Nem látok – folytatja Will; érdes hangját letompítja a sűrű pamutréteg.
- Átmeneti bakteriális fertőzés – felel Hannibal, és a törülköző csücskét elhúzza Will arcából, szürke bőrt és réveteg szemeket tárva fel. – A végső nyugvóhelyed nem volt éppen valami tisztának mondható.
- Meddig? – kérdi Will, a szavak nehezen gördülnek le megduzzadt nyelvéről, és Hannibal a szabad kezével egy üvegcse kupakját csavarja le; az aloe édes, tiszta illata belengi a kocsi légterét. Hannibal két ujját a folyadékba mártja, majd tekintetével továbbra is az utat követve csöpögő ujjbegyekkel megnedvesíti Will enyhén elnyílt, cserepes ajkait és száraz nyelvét.
- Valahol negyvennyolc és hetvenkét óra között – válaszol Hannibal, egy pillanatra alámerülve Will nyaldosó nyelvének érzetében mely az ujjait követi végig, aztán ismétli a mozdulatot, és újra megnedvesíti Will ajkait.
- Davidson? – érdeklődik Will, amikor Hannibal elhúzza a kezét; nyálát szétoszlatja felső ajkain és a nedvesség nyomán száraz vér fakad elő, mely unt pirossal fénylik fel a félszeg virradtban.
- Olybá tetszik.
- És a többi részem?
- Egyelőre úgy fest, még folyamatban vagy, de a bal lábaddal hamarosan összehozhatlak ismét.
Will felugat, olyan hanggal, mely túl durva ahhoz, hogy nevetés legyen; Hannibal végigszántja az ujjait Will kócos, mocskos haján – reményei szerint a gesztus megnyugtató.
- Davidson kiszámítható – mondja Hannibal puhán, ahogy egy gyors oldalpillantással észreveszi, milyen sietve hunyja le Will a szemét az érintése hatására. – Meg fogom találni, és meg fogom találni a többi részedet is.
- Mmm – motyog Will, és ha még mindig meglenne hozzá a megfelelő izomcsoportja, most Hannibal tenyerébe hajtaná a homlokát.

A kapcsolatuk ilyen, amióta Will megtanulta értékelni az állapotát.




Az út további része eseménytelenül suhan el, és mind Hannibal és Will túl fáradtak ahhoz, hogy reggelig nyújtsák a hajszát, így tehát csak egy lehetőségük marad (Will bizarr állapotát figyelembe véve), ez pedig az, hogy hazatérjenek. 
Will szeme hunyva van, amikor Hannibal a feljáróra kanyarodik, és a férfi hezitál, hogy megzavarja-e álmát, de aztán újraértékeli magában az elirányzott részvétérzetet.
Hannibal a karjaiba veszi a fejet, és Will tiltakozó hangot hallat, ahogy a törülköző lehull és felfedi a szétszakított nyak marcangolt karéját.
- A ruháid - motyogja Will Hannibal mellényébe.
- Jelenleg a ruháim aggasztanak a legkevésbé. - Hannibal mosolyog, és hüvelykével megdörgöli Will orcáját.
- Naná, mert te aztán nem törődsz a vérrel, ami összemaszatolja azt az obszcén mód drága zakódat.
- Veled viszont törődöm, és azzal is, hogy még időben megleljem a további részeid. Úgy hiszem, ez bőven megéri néhány ruhanemű árát.
Will elhallgat, és Hannibal óvatosan araszol fel a garázslépcsőn.
- Bocs - sóhajt Will. - Ennek nem szabadott volna már megint megtörténnie.
- Ne kérj elnézést olyan eseményekért, melyekre nem vagy behatással. - Hannibal a garázslépcsőről a mosószobán áthaladva a konyhába ér.
- Amiért felelősnek érzem magam, azért még kérhetek elnézést. Mit is mondtál, melyik részemet találtad meg? - kérdi Will.
- A bal lábadat, a medencédet, a torzódat, a jobb kezedet és, értelemszerűen, a fejedet - sorolja Hannibal.
- Amiért hálával tartozom.
- Háláld meg akkor, ha a többi részed is megtalálom, hmm? - Hannibal behajtja az ablaktáblákat, feloltja a fényeket, és Willt egy hűs fémpultra helyezi. 
- Otthon vagyunk? - kérdi Will, észrevéve a változást a fényben.
- A deduktív érvelésed örökös ámulatba ejt - jelenti Hannibal, amíg az edények közt matat. 
- És a többi részem...? 
- Lent. 
- Lent kell aludnom? 
- Természetesen nem. Velem fogsz aludni.
- Egy levágott fejjel bújik ágyba, Dr. Lecter? Mit gondolnak majd a szomszédok?
Hannibal nem tudja visszatartani a torokmélyről előpezsegő nevetést. 
- Hogyha valamilyen úton-módon ránktörnének, az elkövetkezendő párbeszédnek még te lennél a legkevésbé zavarba ejtő aspektusa.
- Megsérted az érzéseim - dünnyögi Will, és meglepetten felkiált, amikor Hannibal felveszi és lágyan egy túlméretes szűrőbe fekteti. - Egy levágott emberi fejhez beszélsz, Hannibal, és a fej visszabeszél neked.
- Mindezek ellenére úgy vélem, sokkal intrikálóbbnak tartanának egy emberi húsra éhes sorozatgyilkost, mint egyetlen darab levágott fejet.
Will csettint a nyelvével, ködös tekintete az ellenkező irányba réved. 
- Ah, de Frankeinstein szörnye azért kenterbe ver egy szofisztikált kannibált. - Will mosolyog, fogsora koszos fakófehér villanás foltos, vértelen bőre mellett.
Hannibal felnyalábolja a szűrőt, vigyázva, hogy Will ne billegjen túlságosan, és a kézzel faragott, mahagóni borítású lépcsőház felé indul, mely az emeletre vezet.
- Hová viszel? - kérdi Will; Hannibal nem feledkezett meg a férfi átmeneti vakságáról. 
- A főfürdőbe. Koszos vagy. 
- A lefejezés velejárója.
Hannibal a hüvelykjével puhán megböki Will arcát, és Will megrándul a váratlan érintéstől, véletlen oldalra gurul a tálban és az orcájára borul. Will felsóhajt, a hang ónos és tompa az edzett acélban kongva, és Hannibal nem igazítja meg társát amíg el nem értük céljukat: a gránit zuhanyzót melynek eleganciája tökéletesen fedi funkcióját; a tündöklő fémfelületek és lágy fények elvonják a tekintetet az ipari lefolyócsőtől és hangszigetelő falakról.
Hannibal megnyitja a csapot és a megfelelő hőmérsékletre vár, mindezek alatt pedig levetkőzik, ruháit jelenlegi szomorú állapotukban is gondosan élére hajtja. Will feltehetően meghallotta az anyagok neszezését, mert azt kérdi:
- Te is csatlakozol?
- Ki más mosná meg a hajad? - Hannibal lehajol, hogy kiemelje Willt a szűrőből, és észreveszi, hogy a szemeit fedő hályog sötétebb árnyalatra váltott. - Hogy van a látásod?
- Nem sokat javul, de már majdnem ki tudom venni azt a visszataszítóan luxus fürdőszobádat.
Hannibal mosolyog és Will arcát a magáéhoz tartja, ajkait Will sápadt szájának szorítva.
- Gusztustalan  - motyogja Will, de nem az intim tett, hanem átmeneti állapota kavarja fel.
- Nem értek egyet - mondja Hannibal, és a forró vízsugárba lép. - Új szemeket kell majd találnunk neked.
Will felnyög és Hannibal a zuhanypolchoz lép, fél kézzel egy üveg drága sampon után kutatva, aminek a használatát más esetben Will kereken megtagadná.
- Ne csináld már - mondja Will. - Ne tervezgess.  
- Nem látsz, Will - ellenkezik Hannibal, két kézzel habosít és eldörgöli a száraz vért. - És ismerek valakit a tiedhez hasonló íriszekkel.  
Will undorodva szipog, de csak annyit mond:
- Jázmin?
- Rothadástól és városi szemetesektől bűzlesz. Jázmin.
- Oké - törődik bele Will. - Na, emlékeztess, hiányzik a jobb lábam és...?
- A bal karod.
Hannibal a zuhanypadra helyezi Willt és lemossa a bőréről az éjszaka maradékát míg Will a többi testrészének lehetséges helyeiről hadar. Hannibal végigfuttatja az ujjait a haján és egy pillanatra alámerül a forró víz érzetében mely tetőtől-talpig beburkolja őt; izmait eltompítja és elméjét ködli be, hogy csak az adott pillanatban legyen jelen.
Befejezi a fürdést amikor észreveszi, hogy Will nem beszél már.
- Will? - kérdi Hannibal, kidörgölve a vizet a szeméből, és hátranéz a másik férfira. Will az oldalára borult és meredten bámul arra, ahol feltételezése szerint Hannibal állhat.
- Fáradt vagyok - mormolja Will, és Hannibal elzárja a csapot, aztán felkarolja őt és kilép a zuhanyzóból.
- Fáradt vagy, és új szemeket kapsz.
Hannibbal a törülközővel átdörgöli Will haját és a sajátját is, mielőtt a hálószobába lép; öltözködéssel nem zavartatja magát.
- Kedden ürítik a kukákat - motyogja Will Hannibal mellkasába, ahogy a férfi mindkettejükre ráhúzza a paplant.
-Az még rengeteg idő. Holnap átfésülöm a belső öböl területét.
Hannibal a mellette lévő párnára fekteti Will fejét, de előbb még lágy csókot lehel a férfi nyirkos tincseire.
- Jó éjszakát, Will.
Will lehunyja vak szemét és sóhajt, Hannibal nem tudja már, honnan érkezik a lélegzete.
- Jóccakát, Hannibal.
Hannibal mosolyog és álomtalan alvásba süpped.

A kapcsolatuk ilyen, amióta Will megtanulta értékelni az állapotát.



kommentelek magyarul // angolul


9 megjegyzés:

Csibe Emo írta...

Egyenlőre képtelen vagyok bármi használhatót írni, így csak egy reményekkel teli kérdésem van: ugye van folytatása ennek a csodának?
(Ha képes leszek, írok valami értelmeset is ide)

Raistlin írta...

CSIBE, sajnos nincs; az író viszont alkotott egy fantasztikus regényt is Robin Redbreast In a Cage címmel, azt is nagyon ajánlom :3

Hannibal írta...

Óh te jóó ég.:D Ezt hivatalosan is fluffnak nevezem. Szabad? Te jó ég, sosem hittem volna, hogy ilyesmire azt fogom mondani, hogy cuki, elvégre mégiscsak Will fejéről van szó, I mean a fejéről (ami mellesleg egyértelműen a legszebb része), de mindjárt lefolyok az ágyról. Ez a történet megvett kilóra. Köszönöm szépen, hogy lefordítottad.

Raistlin írta...

HANNIBAL, ugye milyen brutál, bizarr, borzasztó mód cuki? ;u; Öröm volt fordítani, egyszerűen annyira szeretem ezt a történetet - még a nyáron olvastam, de rengetegszer eszembe jutott azóta is mert ashdjfkjffjr

Mary Wolf írta...

Ez tényleg nagyon cuki volt. Imádtam a groteszk hangulatát is, kár hogy nincs folytatása. Szívesen olvastam volna még több részt belőle :3 Nekem nagyon tetszett, köszi, hogy lefordítottad ^^

Raistlin írta...

Én köszönöm a kommentet ;u;

Névtelen írta...

Általában szeretek várni a kommenteléssel addig, amíg más is képes előszambázni a klaviatúrámból, mint az "asdhgashda". Általában nem megy. Sőt, általában nem is kommentelek, mert egy aljas zugolvasó vagyok, annak sem rendszeres, és mert majdnem mindig elmondja valaki előttem és helyettem azt, amit szeretnék.
A lényeg, hogy ASKDJHASÉKD és hát ez valami istenverése zseniális és eléggé visítozom, és a mágikus realizmussal meg minden bűncuki bizarrságával annyi szempontból megvett kilóra bepácolva, hogy az már-már büntetendő. Köszönöm, hogy lefordítottad és hogy olvashattam és hogy létezel - ez mind csudás dolog.

~béla, a zugolvasó és actual fangirl

Raistlin írta...

Béláhhh, ugyehogydehogyahhrrrrr. Nagyon ajánlom a többi történetét is, mert hhuuuhrhhh. (És én is kábé annyit tudtam mondani a szerzőnek hogy hi would it be OK with you if I translated your work into Hungarian cause ASDFGHJKLLÉÁŰÁŰÉÉKRGÉJR and that part when!!??? OMG AND WILL !!!!!! KFHEFGEEFEGFÉEFEFÉEEEFÁE DON'T HUG ME I'M SCARED WHAT IS AIR AHHFDFLGDLSCÉSCKSCBSIE I'm a professional

HEICHOU RIVAILLE írta...

Oké asd. Fuh. Erre nem tudok mást érdemben mondani, mint, hogy köszönöm a fordítást...

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS