a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2013. június 13.

Noktürn, egyre hangosabban


Az ígért OTP Challenge-nek úgy istenigazában jövőhéten fogok neki (a listás történeteket oldalt, a chat vonzáskörzetében találjátok), de ez a történet időnek előtte jutott eszembe (mint az a Hannibal ficeimnek irritáló szokása).
Megadott téma: Együtt alvás
Fandom: NBC Hannibal,Hannibal/Will
Stílus: véres-romantikus
a múltkori forduló történetei itt érhetőek el





Az egész Jack Crawford hibája volt – Jack Boldogulj-Ahogy-Tudsz Crawford valahogy elfelejtette megemlíteni Willnek, hogy Idahóban tölti az éjszakát.
- Meg akarom várni a labort – mondta neki. – Szükségem lesz rád.
- Nincs nálam semmi.
- Nem tudom, meddig szarakodnak. De úgy hajnal hat körül már legyél készen, eléd megyek.
- Nincs nálam még fogkefe sem – mondta Will, és arra gondolt: nincs nálam elég aszpirin. Isodormid. Xanax. Rivotril. Antidepresszáns. Semmi, érted?
Hannibal udvariasan félrehúzódva várakozott, összehajtogatott kabátjával a kezében. Jack felé fordult.
- Nem jelent problémát, doktor?
- Nem jelent problémát.

Jack Crawford valahogy elfelejtette megemlíteni, hogy Idahóban töltik az éjszakát. A hotelszoba fakókék volt, két, bevetett fehér ággyal. Hannibal letette a kofferét az ablak mellettire, és felpattintotta a tetejét. Will egy darabig üresen és tehetetlenül bámulta, aztán megragadott egy törülközőt, és elvonult a fürdőszobába. Öt dollárból úgy-ahogy összeállított egy tisztasági csomagot, és utálta magát a kiadásért. Hannibalnak szarvasbőr neszeszere volt, ami most a fehér polcon pihent. Will letusolt, kivágta a címkét kényszeresen új, alig műszálas boxeralsójából, megszagolta a pólóját, vállat vont és felvette. A tükörbe nézve lehúzta a bőrt a szeme alatt, aztán végigsimított az állán. Uram bocsá’, borotvára már nem költött. Amúgy sem kéne éles tárgyak közelében lennie. Feltépte az eldobható fogkefe műanyagcsomagolását.
Egy fémes csattanás.
Megmerevedett.
- Mivten vendbe’? – kérdezte, és résnyire nyitotta a fürdőszoba ajtaját.
- Tessék? – Hannibal hangja tökéletesen nyugodt volt.
- Minden rendben? – ismételte Will, ezúttal már fogkefe nélkül.
- Természetesen. Csak elejtettem valamit.
Will a vékony fénysávot figyelte a fehér szőnyegen. A hálóban sötét volt. A kis konyhában égett a villany.
- Letépi a körmeiket – mondta puhán, aztán hangosabban: - Ön szerint miért tépi le a körmeiket? Az idahói.
Egy darabig csönd volt. Hannibal azon kevesek közé tartozott, akik őszintén megfontolták a válaszaikat egy kérdésre.
- A vikingek mindig levágták halottaik körmét. Hiedelmük szerint a Ragnarök idején Loki és lánya, Hél, az alvilág úrnője, egy körmökből készült hajón érkeznek majd. Hogy jöttüket késleltessék, összegyűjtötték az elhunytak körmeit, mielőtt a túlvilágra engedték volna őket.
- Mert féltek – bólintott Will, aztán elhallgatott. Ráharapott a fogkefére és előre sétált, a konyhába ment. Hannibal a pultnál állt, neki háttal, és amikor belépett, felé fordult. – Ez nem félelem. Inkább… szégyen. Egészen régi. Gyerekkori, talán.
Mindketten az asztal felé pillantottak. Will ott terítette szét a felnagyított fényképeket, a helyszínlelők jelentését és kevésbé fontos bűnjeleket légmentesen lezárt zacskóban. Hannibal úgy nézte az áldozatokról készült fotókat, mintha egy személyi igazolvány fekete-fehér képére meredne.  
- Devianciába futó magatartászavar – jelentette ki. – Kiskorában sokat rághatta a körmét. Megbüntették érte.
- Most pedig ő bünteti meg őket… - Elmosolyodott. - Piszkosak, rendetlenek, és ez helytelen… ez alapján választ?
- Talán igen.
Will izgatottan maga elé húzta a jelentéseket.
- Kikérem a házkutatásit Jacktől. Látni szeretném a hűtőszekrényt és a kádat. – Letette a fogkeféjét, egy tollat fogott és leharapta a kupakját. Írni kezdett. – Elhiheted, hogy rend van, amíg nem láttad ezeket. – Felnézett Hannibalra. Tudta, hogy eszelősen vigyorog, de érzett valamit, amit nagyon régóta nem. Reményt, talán. – Ez lesz az első dolgom holnap.
- Addig is… csatlakozik hozzám egy kis caille en sarcophage-ra?
- Nem vagyok éhes. Köszönöm. – Lekocogta a tollat az asztalon. – Köszönöm.

Sejthette volna, hogy Hannibalnak rituáléi vannak, bármiről is legyen szó: háromnegyed órája volt a fürdőszobában, és Will csak tizenöt percen át hallott vízcsobogást. Úgy határozott, nem várja meg, bemászott a keményre vasalt takaró alá, és szorosan lehunyta a szemét. A lámpa fénye sárga hályogként feszült előtte. Persze nem fog tudni aludni, de legalább elmondhatja majd, hogy megpróbálta.
Klakk.
Óvatosan előlesett a pillái alól: Hannibal lekattintotta a lámpát a fürdőszobában. Köntöst viselt szolid pizsamája felett, a haja enyhén nyirkos volt a tarkójánál. Mezítláb tökéletesen hangtalanul járt. Leoltotta a konyha fényeit is. Will teljesen felnyitotta a szemét, és mozdulatlanul feküdt. A doktor ijesztően jól elnavigált a sötétben. A bőröndjével matatott. Valami pittyent. A köntöst vállfára akasztotta. Egy üveg valamit készített az éjjeliszekrényére, és elővette a táblagépét. A monitor, a hold és a város fénye világított az arcán, a szemeiben csillagtalan éjszaka volt. Lassan felé fordult.
- Ébren van, Will? – suttogta.
Will egyenletlenül, halkan zihált, hunyt szemekkel.
- Jó éjszakát.

Tö-ves-tül—szag-gat-ta—ki—a—kör-me-i-ket—ha—ha—per-sze—hogy—él-tek—még

Amikor először riadt fel, Hannibal még aludt, az oldalára hengeredve. Will egy darabig nézte derengő sziluettjét, felhúzott vállait és meggörbült hátát, a dereka köré csavarodott takarót. Különös – ha valaki, hát Dr. Lecter az a férfi volt, akitől elvárod, hogy a hátán fekve, fegyelmezetten aludjon, lélegzet nélkül, mint a halottak. Will elintézte annyival, hogy nem az embereket: az őrületeket ismeri jól. A karját átvetette a homlokán, és kiengedte a levegőt. Forróság volt. Kint szitált az eső.

És—él-tek—még—a-mi-kor—a—tor-kuk-ra—mar-kolt—cson-ka—kör-me-i-vel--és—ki-rán-tot-ta—a—lég-csö-vet

Zihálva ébredt, görcsösen kapkodva levegő után, de nem tudott lélegezni, persze, hogy nem, felkarmolt torokkal; teste verejtékben fürdött, és ő izzadva és remegve hánykolódott, mégis bénának érezte magát, tehetetlennek, ahogy egyre hörögve tépte a lepedőt hasra fordulva, arcával a párnában, ful-ladj—meg—te—mo-csok—mi-kor—dög-lesz—már—meg, amikor Hannibal ujjai a nyaka köré kulcsolódtak. Odakapott, megpróbálta lefejteni az ujjakat, amelyek az álla felé kúsztak, felfeszítve azt, majd a szájába tolakodtak, nyelvét lenyomva. A doktor megragadta a derekánál fogva és felhúzta, Will ívben hátrafeszült, mellkasa vadul hullámzott.
- Hajnali két óra van –suttogta Hannibal élesen. A hangja határozott, szinte követelőző volt.  
- Hajnali két óra van – ismételte Will rekedten, nagyot nyelve -, American Falls, Idaho. A nevem Will Graham.
Hannibal elengedte, Will pedig hátrazuhant.

Valamikor vizet ivott.

A pólója lekerült róla, és körbeölelte valami puha és szappanillatú.

Uj-ja-i—a—hús-ba—fu-ra-kod-nak—a-mi—me-leg—és—vas-bű-zű—és—mocs-kos—és—hány-in-ge-re—van—a-hogy—egy-re—mély-ebb-re—kar-mol-ja—ma-gát

 És felriad, Hannibal egy keserű pirulát erőltet a szájába, az állkapcsát felfeszítve.
- Aludni fog, Will. Hajnali fél négy.
- American Falls… - zuhanni – Idaho – zuhanni - A nevem…
Víz mossa a torkát és könnyek.

A—vér—ob-szcén—bu-gyo-gá-sa—szá-ját—a—seb-re—ta-paszt-va—zo-kog-va—nye-li—nem—le-het—o-lyan—a—sző-nyeg—nem—sza-bad—ösz-sze-fog-ni—a—vé-cé—pe-re-mé-be—ka-pasz-kod-va—o-kád—ki--min-den—bi-zo-nyí-té-kot

Próbálja ellökni Hannibalt, aki lefogja, az ágyhoz szorítja fölötte térdelve, csuklójába markolva. Will vergődik és üvölt, száraz a tüdejébe maró levegő, fellöki a csípőjét, rugdal és megfeszül. Hannibal szorítása meglepően erős, majdhogynem összeroppantja a csuklóját, Will tehát nem tehet mást, karmol, az ujjait előre nyújtva Hannibal kézfejébe váj, de túl rövidek a körmei – persze, ellopták őket – tehát oldalra fordul és harapni kezd.
- Will!
A csont roppan az állkapcsa alatt, ahogy a férfi karjába kap, talán csak egy másik gyilkosság visszhangja, és Hannibal a hajába tépve felrántja a fejét, a mellkasára térdel.
- Will!
Eltörtek a bordái? Az övéik mind eltörtek – szétrobbantott mellkasukból meredtek elő.
- Ismerték a gyilkost – zihálja -, tévedtünk; lehetetlen úgy elpusztítani valakit, hogy nem engeded közel…  
- Hol vagyunk most?
Will meglepetten mered fel rá. Hannibal visszahúzza a kezét a hajából, és ő körbenéz.
- Baltimore, Maryland.
- A rendelőmben?
- Az intézetben.
- A baltimore-i intézetben?
- Önnek nem kéne itt lennie.
Hannibal elhúzódik tőle, és ő ernyedten hátrazuhan. Újabb tabletták következnek, és újabb rémálmok. Egy ízben szeretné szétrágni a –csuklóját-, de Hannibal felkínálja a –sajátját- – ez egészen biztosan csak egy –álom-, de be-lé-ha-rap—és—meg-nyug-szik, ahogy a férfi végigsimít a há-tán.

- Öt óra, reggel – motyogja cserepes szájjal. – American Falls, Idaho. A nevem Will Graham.
A fények derengőek, tompák, zöldeskékek. Hannibal köntöse van rajta. A takarót kirugdalta a huzatból, a párna a földön hever. Hannibal az ágya mellett ül egy odahúzott széken, két ujját a csuklóján nyugtatva, mintha a pulzusát mérné. Will szeretné tudni, vannak-e rajta sebek, de pizsamája ujja hosszú, elfedi a karját. A doktor a vállára borult fejjel alszik. Will, már csak a lelkiismerete megnyugtatása végett is, örülne, ha megállapíthatná, hogy a vonásai kisimulnak álmában és béke ragyog róluk, de ez nincs így – Hannibal arca, álmában és öntudatlanul, nem sima, hanem teljesen üres, akár egy viaszmaszk. Will az oldalára hengeredve nézi, és titokban – bármilyen ízléstelennek tartja is – élvezi a tudatot, hogy a doktor álmai talán épp olyan zaklatottak és visszataszítóak, mint az övé.

Ó—de—vé-gül—el-kap-tuk—és—csak—ez—szá-mít—hát—nem--?

27 megjegyzés:

Mary Wolf írta...

Úúúú! Nagyon imádtam ezt olvasni, a Trónom harca óta kevés sorozat fogott meg így, mint a Hannibal. Nem is értem miért szeretik olyan kevesen.

Amikor már azt hinné az ember, hogy nem tudsz neki újat mutatni, mindig elődrukkolsz valami újdonsággal, amit imádok és nem tudok egyszerűen betelni vele. Szegény Willt nagyon sajnálom, nem ezt a sorsot érdemli :( Annyira tetszik a kettejük kapcsolata, mert egyszerre hátborzongató, érdekes és tele van érzelmekkel, amit te nagyon jól ki tudsz fejezni. Az hogy belevitted a Germán mitológiát, - azon belül is Lokit *.* és Hélt - annál a résznél sikongatni tudtam volna örömömben.

Reisuto írta...

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a kommentet, és örülök, hogy így tetszik a sorozat (meg a fanfic, ha már itt tartunk :D) Szerintem is ritka zseniális, rögtön torkon ragadott, és azóta nem ereszt a rohadék. Előre rettegek a holnapi résztől, esténként meg a Silence of the Lambs-t olvasom a takaró alatt.

(Norvég mitológia pacsit ide!)

Wounded írta...

Hű és ha! Ez aztán húzós éjszaka volt, de tetszett. :) Hannibal az esetekhez kapcsolódó történelmi, mitológiai magyarázatain mindig jót mosolygok a sorozatban is. Überelhetetlen fazon. :)

Reisuto írta...

Will Graham a világ legrosszabb alvópartnere, csináltathatna pólót is. Egyértelmű volt, hogy a kihíváshoz őt osztom be; Hannibal meg... hát most majdnem azt írtam hogy egyem a gonosz pofiját, de ez több szempontból is rossz ötlet. Nagyon-nagyon köszönöm a kritikát!

Filian írta...

Visszatértél!
Megint olyan volt, olyan, mássz ki Will fejéből, megijesztesz. Ne, ne mássz ki.
Gyönyörségesen ködös, véres, misztikumos legendás, elég, hogy értsd mi történik, de ne tudd, érezd és eöh, mondtam hogy nem vagyok olyan állapotban, de megérdemled, hát kritika ^ vagyis ennél jobbat érdemelnél, de ez van ^

Reisuto írta...

h-hát tetszett neked ;___; nagyonnagyonnagyonnagyon köszönöm!

Reyklani írta...

Én ezt hajnali fél hatkor olvastam, mert ma volt díj...azaz diplomakiosztó és be kellett menni korán reggel, és hát azért ez a kezem ügyébe illetve látóterébe akadt. Úgyhogy duplán is élveztem, mert nagyjából hajnalban olvastam,közel az események időpontjához, vagyis a negyedéhez, de hát úgy is érted.
Szóval a legjobban a szaggatott részek tetszettek, mert úgy hatott, mint amikor az ember rémületében szaggatottan, zihálva lélegezik, és ez annyira visszaadja az egésznek a légkörét, hogy le a kalappal.
Nekem is tetszett a mitológiás utalás, meg úgy alle zusammen az egész.

Hannibal írta...

Imádtam. És nem tudok kommunikálni. Ésha most megbocsátasz, megyek és felvágom az ereimet.

Reisuto írta...

Félig alva olvasni a legjobb, egy félgondolattal átrezonál az ember egy másik világba.
Nagyon szépen köszönöm a kommentet!。◕‿◕。

Reisuto írta...

Nebántsdmagad ♥ (kivéve ha a legutóbbi epizód miatt... akkor bánts engem is, már nem érzek fájdalmat) Örök hálám üldöz a kommentért szarvas formájában (ღ˘⌣˘ღ)

Reyahh írta...

Szia! Húú lenyűgözött ez az írás :D még csak egy hete nézek Hannibált, mert láttam itt az oldalon a korábbi írásokat és gondoltam belenézek miről is szól :) nagyon komoly sorozat, nagyon tetszik! az írásod pedig ismét csak a tehetségedet tükrözte, amiről eddig is tudtam már, hogy átlagon felüli :DD köszönet érte :D szeretettel várjuk a következő(ke)t :D sokára lesz friss? :)

Reisuto írta...

üdv-üdv a hannibal fandomban, búcsúzz el a boldogságodtól °˖✧◝(⁰▿⁰)◜✧˖°
Nagyon szépen köszönöm a kommentet ಥ‿ಥ Kedden van az utolsó vizsgám, onnantól gyakrabban leszek frissek (legalábbis őszintén ajánlom az ihletemnek...): az OTP7 challenge-el szeretnék hamar meglenni, no meg összehozni azokat a műhelyből, amikkel tartozom még, fut az And it's hard to learn..., és a Hannibal meg a francnak sem hagyja békén a gondolataimat, újabban azt fontolgatom, hogy megpróbálhatnék fluffot írni...kihívás lenne, az biztos.

Pikácsú írta...

Aztapaszta. Tökéletesen vissza tudod adni Will éjszakáit. ^^ Egyszerre rémisztő és gyönyörű, és igazából tegnap este olvastam, de ettől az ember kommentképtelen állapotba kerül a félhomályban. (Igazából még mindig le vagyok nyűgözve a szaggatott résztől. Olyan szorongásféle érzést kelt bennem, hogy szegééény Will, már megint izzadtan dobálja magát az ágyban.)

Reisuto írta...

Köszönöm szépen (*~▽~) És gyere, mentsük meg együtt Willt. (WIIIILL)

Zsanett Szekeres írta...

Ez annyira... Nem is tudom mit mondjak rá. Az egyik pillanatban a sorozat hangulatát éreztem, a másikban beleéltem magam, és az egész olyan bizsergetően jó. Nem tudom mit csinálsz, de a hannibal fic-eidnek van egy olyan különleges hangulata. Nem tudnám megfogalmazni. Will-t tökéletesen visszaadtad, mintha belelátnál a fejébe. Komolyan, szegény WIll. Szabadítsuk ki Will-t! :D

Reisuto írta...

Köszönöm a kommentet! (´∇ノ`*)ノ Willel sajnos(?) ijesztően könnyű azonosulni. Az évadzáró után a Baltimore-i elmeintézetbe fogom utalni magam, érzem.

Reyahh írta...

Á-á a boldogságomhoz ragaszkodom :)) mi másért néznék fel minden nap az oldalra? pux :)

Wyndua írta...

Csak ez számít, valóban. ^^
Nagyon tetszett! Asszem eddig ez a kedvenc Hannibál ficcem tőled. :))

Reisuto írta...

Örülök, hogy tetszik (•‿•)

♦Ritara. írta...

Végre vettem a bátorságot, hogy írjak egy kommentet, viszont most meg az a baj, hogy nem egészen tudom szavakba önteni.
Egy ideje már stalking..izé követem az írásaidat, és felcsillant a szemem, amikor felbukkantak a Hannibalos írások (éppen akkor kerültem..nem ez a jó szó, merültem bele ebbe a csodálatosan borzongató sorozatnak a mélységeibe). Szóval örülök, hogy lehet olvasni tőled ilyen írásokat is, mert nagyon szeretem a stílusodat,és hát uu,szóval komolyan felgyorsult a szívverésem olvasás közben, annyira magam elé tudtam képzelni a jelenetet,szegény labilis Will hullámzó érzéseit, meg Hannibal veszedelmesen megnyugtató közelségét.
Nos. Első gondolatom az elolvasás után (és körülbelül a Hannibal epizódjainak minden második percében) - somebody please help Will Graham! (komolyan fontolgatom, hogy beszerzek egy pólót ezzel a felirattal, nem egy helyen láttam már, nade ez most mellékes ehehe.) Annyira jól vissza tudod adni, ami lejátszódik a fejében, a szívében, a gondolataiban, hogy az valami félelmetes. És éppen múlt éjjel gondolkodtam azon, hogy szegényre mennyire ráférne egy kiadós ölelés, jajj.
Szóval..minden elismerésem.Komolyan.
(még mindig nem tudom rendesen megfogalmazni mit is akartam)
Talán a legjobb szó rá - szerintem - tantalizing. (még ha nem is magyar,de viva la anglisztika, nyáron se hagyjuk el angoltudásunkat)
Tantalizing, yet beautiful. Beautiful,yet tragic.
Olyan..sajog tőle a szívem, de mégis annyira..szép, és valahogy az ilyen tragikus dolgokban van valami különösen magával ragadó. (Hannibal, you..dearest cruel manipulator, sh*t.)
Így leírva, olvasva az ember valósággal ízlelgeti a szavakat, amik aztán keserédesen szétolvadnak az elméjében, és lehúzzák, mint egy lázálom. Hű. Nagyon jó.
Oké, oké.*shuts up*


Köszönet az élményért (◡ ‿ ◡✿)

Reisuto írta...

Én köszönöm a kommentet, de nagyon-nagyon-NAGYON (◕‿◕✿) *ölel* {És anglisztikás pacsit ide - te, a végén még kiderül hogy hallgatótársak vagyunk [ELTE?]}
A Hannibal fandom kegyetlenül gyönyörű és bele fogok halni az évadzáróba (nyolcszor). Ezekkel a karakterekkel öröm dolgozni. (Hát jó - nem az öröm a legjobb szó rá, de u feel me)

♦Ritara. írta...

Ó,ELTE sajnos nem jött össze, itt a nyugati csücsökben tengetem angolos napjaimat..de ez a sorozat nekem is a halálomat fogja okozni,legalább egyszer. Így is minden részt átlag kétszer nézek meg, és egyre mélyebbre húz,hajj.(és a 'főételek' után, hát ide jövök 'desszertért'.)
Minimum mental breakdown lesz belőle a végén,az biztos.Nyolcszor.

уαмι. írta...

IGEN. IGEN, IGEN igenn.
Ez az, ami igazán jól áll neked. Ez az a stílus, ez az a hangulat, ezek a szózáporok és tagolások, amik miatt teljesen és visszavonhatatlanul beleszerettem az írásaidba még anno. Azt érzem rajta, hogy te is otthon érzed magad és gyilkosan könnyen mehet az írás velük. Olyan magától értetődően siklasz a gondolataik között, ahogyan Will mászik bele a gyilkosok fejébe. Zseniális vagy, egészen egyszerűen zseniális.
Szeretem a mozaikszerűséget, a légszomjas ütemezést, a zilált mellkasként hullámzó őrületet, ami lassan cserkész be és hirtelen vadászik le.
Istenem. Gyönyörű.
(Igen, most, hogy végeztem az évaddal, elárasztom az összes Hannibal ficedet. Előre is bocsánat.)

Reisuto írta...

ASDFGHJKLÉÁŰ;;, YAMMMMMIII ;u;
(köszönöm. nagyon, nagyon szépen köszönöm)
{és még jobban}
/yami azt mondta IC ;u;/

River írta...

Ilyenkor sosem szabadna elolvasni a már meglévő kommenteket, mert rádöbbenek, hogy szinte már mindent -ha nem mindent- leírtak előttem. És szebben, mint ahogy én tudnám. De azért mégsem úszod meg~

Kettő sóhajszakító napja nézem a sorozatot, és aljas-bájos módon, pofámba kacagva játszik az érzéseimmel. Pedig ugye, még nem is tartok benne jelentősen sehol. (bár az évadzárótól való rettegést már belém sikeresen plántáltátok)

Ami abban is, ebben is a legjobban megragad, az a _lüktetés_, ahogy pulzál a vér, dübörögnek a gondolatok, feszül a mell és fel(vagy benn?)szakad a sikoly. Hogy ez valamiért mégis átkozottul gyönyörű. És elkaptad, dumm-dumm-dumm, itt lüktet a soraid között is. Nem kimondva, ó nem, feketén és fullasztóan, mint egy jóféle rémálom. Hannibal jelenléte meg mint a késpenge, amit a lázas homlokra nyomnak. Enyhítően hűs, szomjazol rá, de észre sem veszed, és már az élével van feléd.

Egyetértek, hogy Mentsük Meg Willt. /mt szóltok az MMW-hez? szerintem jól hangzik. bár kicsit WWF. nem baj, a pandák is épp ilyen védtelenek. Will egy védtelen panda. abbahagytam./

(bár azt hiszem összecsinálná magát a szegény lelkem, ha egy csapat felbőszülten védelmező, ölelgető, simogató nőcsorda odavetődne hozzá :D)

Ez a pasas egy csapda. Mert először is, leborulsz az intelligenciája előtt, aztán magával ragad a kis borostás sármja (vajon milyen illata lehet?), és végül ezzel a védtelen törött kis lelkével kattanásig tekeri benned a női ösztönöket. És adieu, hölgyem, már bele is vesztél. ^^

(hé. Annyira kösz, hogy írsz. <3)

Reisuto írta...

Én nekem meg örök hálám a csodálatos kommentekért mindig-mindig ;u;

És annyira nagyon-nagyon örülök, hogy tetszik ez a technika (amivel feltehetőleg azt kompenzálom hogy a verseim, na azok nagyon rosszak, így bosszúból addig pofozok minden prózát amíg lírává nem vérzi magát)

Will az egyik legzseniálisabb főhős-választás, akivel találkoztam, minden létező szempontból. ILYEN hosszú metákat tudnék írni. ENNYIRE. Mert hát Will. Will, a tragikus hős, rossz csillagok áldozata, Will, aki mindannyiunkban él, Will, akitől mind félünk és akit mind féltünk, Will-Will-Will-Will-Will. Tudom, hogy a Bárányok Hallgatnakra már kiíródik a könyvekből, de nagyon remélem, hogy a sorozatban végig megmarad, bármi is az ára, mert nélküle egyszerűen nem tudnám elképzelni. És nélküle egy szót sem tudnék írni róla.

Kamane Mitsuki írta...

Noktürn. Zene. Tényleg olyan kellemes, zenés, zaklatott lüktetése van a dolognak. Tudom, ez elég visszásan hangzik, de tényleg így érez az ember, és több napnyi alváshiány után úgysem tudom rendesen megfogalmazni. Nyilván imádom, mint mindig. Különösen tetszik a valóság és az álom összemosása.

"nem az embereket: az őrületeket ismeri jól" - ez annyira Will. *-* Nagyon.

"talán csak egy másik gyilkosság visszhangja," - ez pedig annyira Hannibal. o.o

És az előttem lévők az összes jó ötletet és véleményt ellőtték, így hát, csak ennyit adhatok, este 11-es, de ahhoz képest sokkal fáradtam fejjel.

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS