a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2013. június 16.

Az infinitív tagadása



OTP7, második forduló, második történet
Megadott téma:
Reggeli szertartások
Fandom: Hamlet & Rosencrantz és Guildenstern halottak AU
Stílus: ifjonti kilátástalansággal telített kísérleti fanfiction
"Még ki lehet nyitni. / És be lehet zárni. / Még föl lehet kötni. / És le lehet vágni. / Még meg lehet szülni. / És el lehet ásni." (Pilinszky)  
Yami is beszállt az OTP7-be, kövessétek figyelemmel a blogját az újabb és az enyémeknél elvben lényegesen fluffosabb történetekért!


2012, november körül
A Wittenberg egyetem
kollégiuma,
15-ös szoba


5:00 ifj. Hamlet, a dán trón várományosa és átmeneti cserediák, rituálisan elvesztett kulcsa teljes és szokásos hiányában dörömböl az ajtón.

5:01 Guildenstern megkísérel a másik oldalára fordulni. Ebben Rosencrantz súlyosan akadályozza. A meztelenség különböző fokozataiban fekszenek egy földre hajított matracon. Guildensternben előbb a zoknija léte tudatosul, majd Hamlet dörömbölése. Álmosan lerugdalja magáról a zoknit, a művelet közben feldönti a lábánál lévő vizipipát. A hamu ráborul a kinyitott szövegkönyvre. Ebben talál valami torokszorítóan szimbolikusat, és percekig nem mer megmozdulni.

5:03 A kitartó mozdulatlanság és a tegnapi kokain hatására Guildenstern combja lebénul.

5:12 Hamlet megkerülte az épületet, felmászott a falon, és most az erkélyajtón kopogtat. Homlokát az üvegnek szorítja és kiabál valamit. Guildenstern szívesen segítene rajta, ha meg tudna mozdulni. „Ros”, sziszegi, de Rosencrantz megint úgy alszik, mint akit fejbevertek.

5:13 Guildensternnek eszébe jut, hogy Ros tényleg beverte a fejét tegnap, méghozzá sorozatosan: a matracról lelógva újra és újra a parkettába vágta, amikor kábultan szeretkeztek, és Guildenstern erre elkezdi sajnálni, egy kicsit, de Ros teljesen hülye, ha metamfetamin közelébe kerül, tehát valahol megérdemelte. Hamlet nyüszíteni kezd.

5:14 Rosencrantz riadva ébred, Guildenstern könyökével az orrában. Guildenstern elkezdi magyarázni neki, hogy be kéne engedniük Hamletet.

5:16 Rosencrantz felfogja.

5:17 Rosenctantz sikerrel elbábozza Hamletnek, hogy a bejárati ajtó amúgy nyitva van. 

5:28 Hamlet lemászott a falon, megkerülte az épületet, és benyit. „Próbálunk”, jelenti ki, és a szövegkönyvét a félálomban szendergő pároshoz hajítja. Rosencrantz védekezően összegömbölyödik. „Bújj ide te is, vagy kussolj”, ásít Guildenstern. 

5:29 Hamlet befekszik közéjük. Megint feketében van, a kezét a mellkasára fűzi, és üveges szemekkel bámulja a mennyezetet. 

5:32 Guildensternben tudatosul, hogy az aljas rohadék ezzel elkezdte a próbát. Ma halottat játszanak.

6:04 Rosencrantz csodával határos módon feltámad, ugyanis vizelnie kell.

6:05 Rosencrantz visszatér, félig-meddig felöltözködik, lehuppan a sarokba rúgott kanapéra, és sírni kezd.

6:06 Hamlet indítványozza, hogy készüljenek össze, aztán próbálják el a Gonzangót még vizsga előtt. Ebbe beleegyeznek, de aztán felajánlja, hogy csinál egy kávét. Rosencrantz kiakad. „Minek teszel úgy folyton, mintha normális életed lenne?”, zokogja. „Neked soha-soha nem lesz normális életed! Soha a rohadt életben nem fogsz másoknak kávét csinálni, magadnak sem, akkor meg mi van?” Hamlet nem érti. „A szolgáidra céloz”, világosítja fel Guildenstern.

6:08 Hamlet és Guildenstern narancssárga műanyagszéken ülnek a viaszosvászonnal takart sarokasztalnál, Rosencrantz a bögréjébe kapaszkodva áll, mert csak két székük van. „Csak meghalni tudsz majd szabadon”, fejezi be két perccel ezelőtti gondolatmenetét, és a kávéjába kortyol. Szemcsés és bitangrossz.

6:09 Hamlet kiakad.

6:11 Hamlet a monológjában annál a kérdésnél tart, hogy felszabadít-e bárkit is a halál. Guildensternnek elege lesz, levágja a csészéjét. „Hát ajánlom”, mondja, és valahol tényleg baromi fenyegető, „hát ajánlom, mert egész életemben nem voltam szabad, és ennyi kijár.” Fáj a feje. Oxikodont vesz be. Már csak három tabletta maradt a papíron, szóval ad egyet Hamletnek is és Rosencrantznak is.

6:13 Hamlet a mosogató fölé hajolva borotválkozik egy eldobható, kék Gilette-el, ami egyébként Guildensterné. Rosencrantz félve a helyére ül, nézi egy kicsit, aztán megint sírni kezd. „Annyira szeretlek titeket, srácok.”

6:14 Hamlet megvágja magát. „Meg fogunk halni”, jelenti ki Rosencrantz.

6:18 Hamlet zuhanyzik. Rosencrantz visszafekszik a matracra. Guildenstern fölé mászik. „Akarod?”, suttogja, és megcsókolja. Rosencrantz átöleli a combjaival, a hajába markol. „Nem tudom.” – suttogja. – „Lehet. Kifutunk az időből.” „Az csak egy ok rá.” „Igazán?” „Lehet.” Guildenstern keze már Rosencrantz sliccén van, de mindketten túlságosan elbizonytalanodtak. Rosencrantz a párnába temeti az arcát, Guildenstern pedig lemászik róla. Az ablakhoz megy, és cigarettára gyújt.

6:19 Guildenstern hősiesen küzdd az ingerrel, hogy a parázzsal felgyújtsa az olcsó és ronda nejlonfüggönyt.

6:22 Hamlet egy kefével tépi a haját a fürdőszoba párás tükre előtt, és az aranyszőke fürtök csomókban szakadnak ki a fejbőréből. Egy pillanatra ledermed, aztán félreteszi a kefét, és az ujjaival végigszánt a tincsein. Puhák és fényesek. Beléjük markol vicsorogva. Nem fog megkopaszodni és nem fog megöregedni, nem hajlandó, ezt biztosan érzi. Abba nem akar belegondolni, hogy ez mit jelent.

6:25 Rosencrantz törökülésben kuporog a padlón és szétválogatja a tankönyveiket, amikbe mindent beleírtak, amit tudniuk kell, szóról-szóra. Hamletnek iPadje van, ő arról tanul, onlájn, de azért kikészíti azt is.

6:28 „Elkéstünk”, jelenti ki Guildenstern. „Még nem”, figyelmezteti Rosencrantz. „Majd két perc múlva.” „De már most elkéstünk.” „A jövő a múlt jelene”, üvölti ki Hamlet a fürdőszobából. Ezen egy darabig elgondolkoznak, de egyikük sem érti, és ez rettenetes.

6:29 Rosencrantz az oldaltáskájába gyömöszöli a saját könyveit és Guil könyveit, és Hamletnek adja a gépét meg a meggyűrődött szövegkönyvet. Összenéznek. „Minden oké?” „Semmi sem oké.” „Akkor indulhatunk.” 

6:32 A hajnali főpróba két perce megy, nélkülük. A campus gyér füvén baktatnak, amit befed a lusta hó. Hamlet fázik, még mindig nem küldték meg a téli cuccait otthonról, Rosencrantz kölcsönpulóvere pedig kicsi rá. Rosencrantz és Guildenstern kézen fogva sétálnak, a kesztyűtől nem érzik a másik tenyerének melegét. „Mindig ilyen lesz?” kérdezi Rosencrantz félve, ahogy szabad kezével a levegőbe int. „Ilyen?” Egyikük sem válaszol, de mindhárman tudják, hogy igen.

11 megjegyzés:

Doctor Tacchan írta...

Óóóó, óóó RosGuil *sikítozik* ♥
A kedvenceim: 5:17, 6:04, 6:09, 6:14, 6:22, 6:28, 6:32 :)

Umm, egyébként... holnaptól, mondjuk én is beszállhatok az OTP7-be? :3
Én... én már _korábban_ is próbáltam keresni ilyeneket, de sosem találtam. /Régen írtam valamit, és valami jó indokot keresek, hogy napokon belül telefirkáljam a blogom fluffos WolfStar ficekkel mert rájöttem hogy imádom őket)

Reyklani írta...

Rájöttem ám már, hogy mit érzek minden egyes novellád után függetlenül az aktuális érzelmektől.
Szakmai csodálatot.
Már túljotuttam azon, hogy féltékenység, mert az ostobaság, és különben is csak az egészséget rombolja. De az, hogy Minden Egyes Alkalommal mikor leülök téged olvasni, azt érzem a hátsó gondolataim között, hogy basszus ez a csaj egy kibaszott zseni, az az jelent valamit. Tudom, hogy én általában is ezt mondom, lévén a motivációs véleményezők klubbjában futok, de akkor is. Amit a szavakkal művelsz, hogy így varázsolsz velük, hát arra már csak fejet lehet hajtani.
A challengének meg külön örülök, és lehet, hogy a legközelebbibe én is bepofátlankodok.
Amúgy még egyszer leírom, mert biztos ami nátha, hogy: ez gyönyörű a Pilinszky idézet (mer még nem néztem utána jobban) egész egyszerűen hátborzongatóan passzol az egészhez.

Reisuto írta...

Köszönöm szépen (a kiemeléseket különösen) (◡‿◡✿)
Az OTP7 teljesen nyitott - a 30 napos angol OTP challenge-ből loptam hét tetszetős tételt, nem saját, vegyétek és vigyétek és alkossatok :3

Reisuto írta...

Nagyon-nagyon szépen köszönöm ಥ‿ಥ Pilinszky nagyon-nagy hatással volt/van/lesz rám, a fickó költészete egyszerűen színtiszta elektromosság és mindennél igazabb.
A kihívások meg mindig izgalmasak, szóval vedd és vidd, amikor csak szeretnéd :D

Doctor Tacchan írta...

Bármikor. :3

Izéömm, esetleg el tudnád nekem küldeni a teljes listát (ugysetalálnámmeg), hogy kiválaszthassak én is hét sajátot? *-*

Reisuto írta...

here you go: http://30dayotpchallenge.deviantart.com/journal/30-Day-OTP-Challenge-LIST-325248585

Doctor Tacchan írta...

Köszi! :) Aww, már meg is vannak a kiszemeltek. ;w;

River írta...

Nagyon régóta tartozom ezzel a megjegyzéssel. Meg ugye egyszer elhatároztam, hogy koherens kritikák, de sose bízz bennem,
EZ SEM AZ LESZ.

Néha váratlanul feldereng ez a sztori. Fogta magát, és mélyre ásta bennem. Szavak, emlékek, a keserű belenyugvás, a pongyola mindennapok. A sorminta így tökéletes: Stoppard Shakespeare-hez told, te Stoppardhoz, a történet pedig lassan eléri azt, ami mindig is lenni akart. Életsorsot kapnak ezek a sorok szélén kóválygó szerencsétlenek. Is. Hamletnek ugye, adva volt.

A külön tetszik kategória mai nyertesei a
-modernizáció, ami nekem valahogy mindig tökéletes,
-illetve a szerkesztés. (Ó A SZERKESZTÉS!)Kísérletezz a világ végéig, mer'zseniális! Értsd: a szokásosnál is jobban pofoz. Egyszerű, precíz és épp emiatt megkerülhetetlen, feloldhatatlan ez az egész.

Annyira élnek, és annyira mégsem, hiszen :csak léteznek:, és ezt annyira átadtad. (hogy hármas szóismétléseket követek el és nemérdekel)Imádom, amikor róluk írsz.

Szóval most egy kicsit megint elszürkült bennem minden, de azért (vagy épp azért?) köszönöm. ;__;

Raistlin írta...

óistenemistenemistenemistenem
szeretek mindenkit aki ezt a történetet szereti, mert nagyonkedves volt nekem és sokáig dédelgettem az ötletet [meglepően sokáig, ahhoz képest, végül milyen rövid lett]
és nagyon-nagyob köszönöm, hogy szántál rá időt, hogy visszatérj hozzá <3 ím, hálakönnyeim egy fiolában *átnyújtja*

margaery. írta...

na muszáj itt is kommentelnem valami értelmeset
már a cím is annyira gyönyörű (mégis hogyan csinálod? én sosem tudok címet adni semminek)
teljesen jól át tudtad adni a karaktereket, meg a hangulatot, nagyon bírom ezeket ketten:)
"„A jövő a múlt jelene”, üvölti ki Hamlet a fürdőszobából. Ezen egy darabig elgondolkoznak, de egyikük sem érti, és ez rettenetes."
ez azt hiszem a kedvencem
nem tudom, mennyire érzed még annyira ezt a párost, vagy szeretnél-e velük dolgozni meg ilyenek, de azért mondom,hogy ha esetleg gondolnál rá,hogy írsz róluk én teljes mértékben támogatlak:D

Raistlin írta...

Margaery, süvöltve imádom őket, de eléggé körbejártam a témát, és nincs ötletem - comissionölj meg bármivel, ha neked akármi lesz, idáig mindig bejött :DD

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS