a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2013. június 19.

19XX.XX.XX.

OTP7, második forduló, negyedik történet
Megadott téma:
Szülinapozás
Fandom: Supernatural, Destiel
Stílus: céltalan (és némileg kilátástalan) fluffhömpöly egy lehetséges ám jobbára spoilermentes 9. évad idején

 
Van egy bár Oklahomában, amiről senki sem akar beszélni. Lepukkant, de nem annyira, hogy érdekes legyen: egyszerűen csak koszos, ázott kenyér- és egérhúgy-szagú, langyos, rossz sörrel.
Dean két órája ült a tapadós pultnál.
- Két órája ülünk itt – osztotta meg észrevételeit Castiellel, aki felkönyökölve bámulta a tévét. Ugyanaz a reklám ment, újra és újra, az Air Wick „Colours of Nature – Pink” elektromos légfrissítőről (illata: „tavaszi zsongás”, hatása: a szobát rosszul animált rózsaszín virágokkal telíti). – Cas?
Mintha rózsalugasban sétálna, búgta a televízió. Castiel vallásos áhítattal figyelte, állát felszegve.
- Ha jó leszel, kapsz egyet születésnapodra… - morogta Dean, meghúzta a sörét, aztán észrevétlenül visszaköpte az üvegbe. Castiel felé fordult, pont, amikor a saját nyálán fuldoklott, és halkan megjegyezte:
- Nekem nincs születésnapom.
- Szerezz egyet. – Dean megtörölte a száját a dzsekije ujjával, aztán oldalba könyökölte Castielt és biccentett. A vérfarkas, akit három államon át üldöztek, végre bedugta a pofáját az ivóba.
Castiel egy darabig mozdulatlanul ült a helyén, álmodozva forgatva a pisztolyt a kezében, és csak akkor ocsúdott fel, amikor a vérfarkas üvöltve nekihajította Deant. Akkor viszont egyetlen fejlövéssel elintézte a dögöt, majd a grabancánál fogva megragadta a hulláját, és a pult mögé vonszolta.

Az elkövetkező napokban Castiel a szokásosnál is csöndesebb és aggodalmasabb volt. Ha az ember leültette Sam mellé, úgy festettek, mint egy Sirató Asszonyok szoborcsoport. Sam egy ponton bekapcsolta a tévét, és Casszel szánalomra méltó ábrázattal figyelték a kanapéról, ahogy Bud Spencer szétver mindenkit. Dean egy darabig udvariasan nyugton maradt, aztán elkezdte popcornnal dobálni őket.
- Ember, ne már!
- De lementetek zombiba.
Castiel erre felkapta a fejét, és gyanakodva végigmérte Samet.
- Meg kell ölnöm, mielőtt még a fertőzés elterjed, ugye?
A testvérek gátlástalanul kiröhögték, és a háta mögött lepacsiztak. Ő szégyenkezve és dacos haraggal visszafordult a tévéhez. Az Air Wick reklám ment. Felhangosította. Sam visszazuhant a próbák óta tartó melankóliájába.
- Mintha rózsalugasban sétálna – motyogta fejhangon, aztán lerázta a válláról a pokrócot és kiment.

- 1980. február 25. – olvasta Castiel másnap Dean egyik igazolványáról. – Ez nem igaz.
Deannek kellemetlenül sokáig tartott rájönnie, Castiel mi a francról beszél. Az egykori angyal a térképasztalnál ült, és a legnagyobb nyugalommal rámolta ki Dean hátizsákját, a hamis névjegykártyákat maga elé terítve sorban.
- Hát ja. Ööö, mindenhez hozzáadtam egyet.
- Az enyémre mit írtál? – Castiel az élére állított egy bankkártyát.
- Cassie szülinapját, nem volt jobb ötletem.
- Ki az a Cassie?
- Szóval mikor születtél? – Váltott témát Dean, és rögtön megbánta. Castiel hagyta eldőlni a kártyát, aztán felnézett rá, rezzenéstelen arccal.
- Nem „születtem”.
- Persze, csak… - vállat vont, aztán félrefordult és elkezdte kapargatni a vakolatot. Egy foltban felázott a festék, és így legalább baromi elfoglaltnak tűnt.
Castiel egyszerre csak mellette állt. A rohadék azt állította, hogy már semmi nem maradj a mojójából, de ez egyszerűen nem lehetett igaz.
- 2008. szeptember 18. Írhatjuk azt a legközelebbire?
- Ugyan már baby, azért nem vagy öt éves. – Egy kis hallgatás után hozzátette: - Hé, nem aznap ööö… találkoztunk?
Castiel félrehajtotta a fejét.
- Az volt a legfontosabb nap az életemben. A születésnap nem a legfontosabb nap egy ember életében?
- Egy emberében talán – mondta Dean -, de nem a tiédben. Ne vesztegesd rám azt a napot.
A tenyerébe vette az arcát, és megcsókolta, gyorsan, félve és puhán.

Öt éve ismerték egymást, a szó bibilai értelmében durván két hete. Dean úgy érezte, minden másodpercére méltatlan.

A takaró alatt szeretkeztek, visszafojtott kiáltásokkal, egymásba kapaszkodva a sötétben. Dean Castiel vállaiba markolt, az ujjai alatt érezve a felperzselődött szárnyak hegeit.
- Ez egy igazán jó nap, nem? – suttogta Castiel, akinek megvolt az a vitatható szokása, hogy szex közben is kerek egész mondatokban kommunikáljon.
- Hahhnnhöhhh – nyögte Dean, akiből hiányzott ez a képesség. Castiel megcsókolta, és nem szólalt meg utána sokáig, csak akkor, amikor már összefűzött ujjakkal hevertek, fáradtan és izzadtan, és Dean valami különös utó-eufórikus állapotban mosolyogva a vállába temette az arcát.
- Hanyadika van?
- Felejtsd el.
- De hanyadika van?
- Szuper voltál, de azért annyira nem, hogy minden évben megünnepeljük.
Castiel biggyesztett, és megpróbálta oldalba taszítani, de Dean elkapta a csuklóját és hátrafeszítette a karját, álmosan morogva. Castiel innentől becsületbeli ügyként kezelte a harcot, és mindent elkövetett, hogy maga alá gyűrje ellenfelét. Még akkor sem adta fel, amikor kizuhantak az ágyból, egyetlen agresszív pokrócgombócként vergődve a bunker hideg kövén, notóriusan az éjjeliszekrénynek csapódva, felébresztve egy sokat próbált Samet öt szobával arrébb.

A következő napot Castiel Dean köntösében és vádló hallgatásban töltötte a kanapén. Winchesterék eltűntek valahová, ami alkalmat adott neki arra, hogy másfél órán át bámulja a távirányítót, aztán engedjen a kísértésnek, és másfél órán át bámulja a televíziót.
Mintha rózsalugasban sétálna… A nő örömtelen mosolya és a semmiből előbimbózó virágok az Édenkertre emlékeztették. A gondolataiba merülve üldögélt, amikor homlokon találta egy masnival átkötött Air Wick „Colours of Nature – Pink” elektromos légfrissítő. Ő értetlenül meredt rá, aztán felnézett Samre és Deanre, akik vigyorogva álltak az ajtóban. Samnél egy előrecsomagolt almáspite volt, a dobozába gyertyák szúrva.
- Boldog születésnapot – kacsintott Dean, és lehuppant mellé. – Ki sem bontod az ajándékodat? Engem megöl a kíváncsiság, mi lehet benne. Szerintem könyv.
- Nem értem.
- Ez egy vicc.
- De ő mondta – vágott közbe Sam -, szóval nem vicces. Tortát? Tortának kinéző pitét. Ennivalót? Van itt minden.
- Nem értem – ismételte Castiel, a kezében forgatva a légfrissítőt. – Ez a nap semmiben sem különleges vagy emlékezetes. Nagyrészt itthon sem voltatok.
- Hja, nehéz ám olyan benzinkutat találni, ami ilyen szarokat is árul – nyújtózott Dean, aztán, mintegy mellékesen, Castiel vállába karolt. Sam nagyon meggyőzően úgy festett, Mint Aki Észre Sem Vette, és a zoknijából előhúzott vadászkéssel elkezdte felszeletelni a pitét. – Egyébként meg szokj hozzá a gondolathoz, hogy mától igenis különleges. Ma van a születésnapod. Az a random, jelentéktelen dátum, amikor köcsög lehetsz mindenkivel és nem szólnak be érte. Ne gondolkozz rajta sokat, csak dőlj hátra és élvezd, ahogy Sam kiszolgál aztán elmosogat helyettünk.
- Nem mosogatok el helyettetek.
- Totál elmosogatsz helyettünk.
Sam szemforgatva feléjük nyújtotta a piteszeleteket. Dean rögtön a szájába gyömöszölte a felét, aztán visszafordult Castielhez és rávigyorgott. A férfi hálásan visszamosolygott, és a térdeire támasztva a tányért elfújta a gyertyát élete első fogjuk-rá tortáján.  


Kérlek, várjon meg a rózsák illata. Ó, kérlek, 
kérlek, 
kérlek

22 megjegyzés:

reissa írta...

awwwwww
awwwwwww
AWWWWWWW
(köszönöm,köszönöm,köszönöm)

Doctor Tacchan írta...

Ma mindenki fluffot ír *-------------*
ez. csodálatosan. édes.
awwwwwwwwwwwwwwwwwwww.
"Az volt a legfontosabb nap az életemben." NYUUUUUU ♥

Reyklani írta...

FLUFF!
emberek ez már járvány. ha így folytatjátok én is elkapom, bár ezt olvasva a franc se bánná.
Úgy döntöttem, hogy mostantól kezdve az ötödik évadtól fogom nézni a Supnatot, mert én még mindig nem találkoztam a drága angyallal, de ezk után muszáj.
Amúgy nagyon édes, kellően céltalan cukormáz, élvezet volt fogyasztani.
Köszi szépen!

Hannibal írta...

Óóóóóh.:D nemtudom, hogy nevessek-e vagy olvadozzak? istenkém, ez úgy tökéletes, ahogyan írva vagyon. Castiel még mindig cuki és értetlen, Dean egy tahó, de ezért szeretjük, Sam kevés volt, de annál elragadóbb, a viccek ütöttek és a mostmár minden Air Wick-es reklámnál röhögőgörcsöm lesz.:D köszönöm, köszönöm. xd

Wyndua írta...

xD Ember! Mindig szegény Sam-et kínzod. De rohadt jól csinálod szal folytasd bátran :D
*szeret szeret Castiel születésnap és eszébe jutott hogy kéne itthonra légfrissítő*

Reisuto írta...

(◡‿◡✿)

Reisuto írta...

valahogy kompenzálni kell ezt a hőséget (vagy a második teória: a meleg mindenki agyát rózsaszínre buggyantotta)

Reisuto írta...

Az ötödiktől kicsit belegabalyodnál, inkább a negyediktől javaslom - kedvenc angyalkánk is ott toppan színre először.

Reisuto írta...

Köszönöm szépen (ღ˘⌣˘ღ)

Reisuto írta...

Egy perces néma csend Sam Winchester emlékére, Akit Élvezet Kínozni Ámen.

Zsanett Szekeres írta...

Awwwhh... Ennél jobban nem is indulhatott volna a reggelem *.* (Éjjen a Fluff)
Az olvasás közben végig azon járt az agyam, hogy hű na ezt majd kiemelem, ha írok komit, meg ezt is, meg ezt is, és akkor most bemásolhatnám ide az egész fic-et. Castiel cuki mint mindig, Dean szemét de szeretjük, és szegény Sam pedig már soha nem fog aludni. Amúgy lehet én is felkeltettem a tesómat a röhögéssel, meg a hangol ÓÓh-kal. Annyi baj legyen, szóval nagyon tetszett! (és rég volt már destiel fic is szóval most nagyon jól esett :3)
Na jó a a legjobb mondat: - Nekem nincs születésnapom.
- Szerezz egyet. :D

Reisuto írta...

Juhujj, köszönöm szépen~! (⌒▽⌒)☆ Nekem is cseszettül hiányoznak Destielék, szegény Mayát már hülyére nyaggatom az It's miatt, de nyári munka mellett neki nem olyan egyszerű - bízom benne, hogy a fejezet megéri majd a várakozást ^^

Luca írta...

És az eddigi csendestárs megszólal, mert nem tudja nem megköszönni, hogy kapott ebben a hőségben egy fluffot. Ráadásul megvilágosodtam, hogy az egyik kedvenc párosom a születésnapomon találkozott először, mostantól pitét kérek torta helyett.
- De lementetek zombiba.
Castiel erre felkapta a fejét, és gyanakodva végigmérte Samet.
- Meg kell ölnöm, mielőtt még a fertőzés elterjed, ugye?
Ezen hangosan felnevettem (és a házban csak én vagyok/voltam ébren...), ez annyira Cas. <3
Szóval, hogy rövidre zárjam, köszönöm. Ezt is meg az összes többi ficet.

Reisuto írta...

Egy csendestárs megnyilatkozása mindig nagy öröm (◡‿◡✿) [a könyvmolyos avatarodat meg már szépen kiszúrtam magamnak :D] Nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál! ღ

Andrees írta...

Miért, ó, miért imádom ennyire a fluffjaidat? Nem túlzottan fluffok, de mégis. Jajjmár. Ez nagyon jól esett most a melegtől felfőtt agyacskámnak. Kösznet érte. :3

Reisuto írta...

Én köszönöm a kommentet o3o

Vero18 írta...

Cukorfalat Destiel amolyan Reisutosan, jajszegénySammyvel körítve. This is perfection <3 :3
És a dőlt betűs rész a legvégén tokéletes, pontosan célzott rúgással talált szíven, köszönöm :)

Reisuto írta...

egyszer
E G Y S Z E R
majd írok olyan fluffot amiben nincs tettetés és halál és elvágyódás *Aragorn hangján:* de az nem az a nap.

Lilian Kyle írta...

Okéééééééé.... én ebbe most nyilvánosan belehalok, rendben?
Cas még mindig és megint elrabolja a szívem, ahogy már az első pillanatban is tette :3

Kérek engedélyt kinyomtatni egy (vagy inkább több) nyomtatópatronnyi mennyiségben és kitapétázni vele a szobám falát!!! Színesben, fekete-fehérben és mindenhogy *.*

[Ha már ilyen szép fluff, elárulom, hogy közben ezt hallgattam: http://yourlisten.com/channel/content/16994935/The_Orion_Nebula_Rounds és azóta még annyira sem bírom abbahagyni mint addig. :) ]

Reisuto írta...

Cas nem is angyal, hanem tündérke ;u; És a zene nagyon jó, köszönöm szépen az ajánlást *egy gyors csuklómozdulattal már tölti is le*

meso írta...

elvonási tüneteimet kissé enyhítetted, de hiányoznak ezek a bolondok:) uh jó volt megint róluk olvasni a te tálalásodban.
és még csak ennyi hozzá:
http://www.youtube.com/watch?v=90jHgK-jhAY

Reisuto írta...

Évadzárónál kicsit mindig megszeppen az ihletem, mert ki tudja, mit hoz a holnap/eleget szenvedtek szegény drágáim, nem fogom még én őket nyakon loccsantani egy adag angsttal, de DESTIEL.
D E S T I E L.
D E A N É S C A S T I E L
együtt
(meg Jensen hangja. ó, Jensen.)

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS