a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2013. május 16.

Végcél


"A zuhanás épp olyan, mint a repülés, leszámítva, hogy biztosabb a végcél" (Jim Moriarty)
Supernatural, 8x23 (nem, nem crossover), enyhe Dean/Castiel egy lehetséges kilencedik évad elején.






Castiel söre és hamburgere huszonnégy órája hevert érintetlenül az éjjeliszekrényen.
- Enned kéne – figyelmeztette Dean, mire Castiel a másik oldalára hengeredett. Dean egy darabig még fel-alá sétált a vendégszobában, a polcokon matatva: pár tucat könyv vigasztalásul – ez Sam ötlete volt -, és a levetett kék nyakkendő, a füstszagú ballonkabát begyűrve két poros kötet közé. Dean szinte öntudatlanul végigsimított rajta, és Castiel némán figyelte. Érezte, hogy mondania kéne valamit, de nem tudta, mit: őszintén szólva az is meglepte, hogy még egyáltalán beszélt angolul; az anyanyelvét elveszítette. Szorosan lehunyta a szemét, és amikor Dean kiment, az öklére harapva zokogni kezdett. 

* * * 

A Menny populációja több, mint egy számadat: testvérei vádló nevei, akiket meg akart menteni, és akiket az ostobasága letaszított az égből.

* * * 

Amikor Sam bejött, Castiel az ágytámlán kuporgott, a fejét hátravetve (a téglafalnak támasztva), és üveges szemmel bámulta a plafont.
- Hello – kopogott Sam a nyitott ajtón, aztán a torkát köszörülve előre lépett. Egy hörgő lélegzetvétel után azt kérdezte: - Mit csinálsz?
- Egy nap huszonnégy órából áll – mondta Castiel – ami ezernégyszáznégy percnek felel meg, ami nyolcvanhatezer-négyszáznegyven másodpercet jelent. – Sam felé fordult. - Itt ültem, és megszámoltam valamennyit.




Egy. Adriel. Kettő. Ambriel. Három. Arariel. Négy, öt, hat, hét… 

* * *

Legközelebb is Sam látogatta meg.
- Van mosnivalód? – mosolygott bizonytalanul. – És ööö, amúgy neked sem ártana lefürödnöd. Tudod. Meg akkor kimosom az ágyneműt is.
- Hol van Dean?
- Kint – vágta rá Sam, aztán óvatosan hozzátette: - Az angyalokkal. A helyzet… De neked nem kell aggódnod miatta.
Castiel bólintott. Igaz is: az emberek, meg a hazugságaik.
Ne félj. Nem a te hibád. Minden rendben van.
Letusolt, aztán megborotválkozott. A vére vörösen és lustán csorgott a lefolyóba. 

* * *

- Ezek Dean régi ruhái. Nagyjából egy méretben vagytok.
- Biztos vagy benne…
- Nem fogja bánni.

Sam ismét mosolygott, és félrefordult, ahogy Castiel levetkőzött. A farmernek durva tapintása volt, de a kék dzsekin még érződött Dean illata: whiskey és bőr, élet, élet, élet. Castiel mélyen belélegezte.

* * *

- Sikerült aludnod? – faggatta Sam. – Mikor? Mennyit? Ettél rendesen? Kérsz inni?
Castiel hazudott és hazudott és hazudott.

* * *

- Hiányoztam? – vigyorgott Dean, ahogy a táskáját a térképasztalra hajította. – Hogy vannak a nagybetegek? – A homlokán egy mély seb futott végig, amit Castiel többé nem tudott meggyógyítani. – Hé Cas, szexi póló, honnan van?
- Sam bocsátotta a rendelkezésemre.
Dean mosolya fáradt volt, halvány és erőltetett. A konyhába mentek Sammel, és suttogva beszélgettek. Castiel egy darabig engedelmesen ült a helyén, aztán a lőpályára ment. Felemelte az egyik falnak támasztott shotgunt. A tárgyaknak elkezdett súlya lenni. Elgondolkozva az állának támasztotta a fegyver csövét, és a ravaszra kulcsolta az ujját. A legtöbb angyal bizonyára ezt tette. Ők nem tudják, mi vár rájuk a Mennyben; mi vár rájuk odahaza. Megrázta a fejét és a vállához emelte a puskát, ahogy Deantől látta, aztán megpróbált célozni vele, de nem sikerült még lőnie sem: fogalma sem volt, hogyan kell betárazni. 

* * *

Dean értetlenül bámult rá, amikor letette elé az összehajtogatott ruhákat. Ismét Jimmy öltönyét és kabátját hordta (és az ő halott húsát: örökre).
- Mi a szar, Cas?
- Köszönöm, hogy gondot viseltetek rám.
Dean ingerültnek tűnt, de nehéz volt pontosan megállapítani az aurája színei nélkül. Az ágya szélén ült, görnyedt háttal, csapott vállakkal, és dühödten bámult rá.
- A továbbiakban nem élnék a kedvességetekkel – magyarázta Castiel. – Crowley és Abaddon épp elég munkát ad nektek, és Sam sem épült még fel a próbák-
- A kurva életbe! – csattant fel Dean. – Csak… csak ülj le, jó? Mi a fene van? Figyelj, ha akarsz beszélni róla… de nem úgy néztél ki, mint aki beszélni akar róla, és gondoltam… Cas, mi van veled?
- Pontosan tudod, mi van velem – vágta rá Castiel, szigorúbban, mint szerette volna. Hálát kéne mutatnia. Bűnbánatot. Mindent, amit érez, ha érez még valamit egyáltalán. – Már nem veszítek a hasznomat, Metatron elragadta tőlem a malasztomat, és-
- Sosem mondtad, hogy ő… Jézusom. – Dean a szájára szorította a tenyerét, és a tekintete megváltozott, valahogy elnehezült.
- Felesleges, hogy itt maradjak.
- Ülj le! – üvöltött rá Dean, és amikor Castiel nem mozdult, talpra ugrott, a vállainál fogva megragadta, és lenyomta az ágyra, tíz körömmel markolva a ballonkabátba. – Látod? – sziszegte. – Nem olyan nehéz. Itt ülni. Maradni. – A kezét óvatosan lecsúsztatta a vállán, és ebben a mozdulatban gyöngédség volt és megbocsátás: Castiel már nem tudta követni Dean érzéseinek viharát, elveszetten és engedelmesen ült csak, míg a torkát egyre szorongatta valami. El akart menekülni. Könyörögve kulcsolta át Dean csuklóját az ujjaival, bár tudta, nincs joga bármit is kérni.
- Maradj velünk – suttogta Dean. – Maradj velem.
Összetámasztotta a homlokukat, és együtt lélegeztek a csendben.

35 megjegyzés:

Reyklani írta...

Tudod milyen felüdítő volt olvasni, hogy végre a szereplők kilencven százalékát magam elé tudtam képzelni?
És én írok először véleményt!
merthogy nem krika lesz az tuti.
Szóval könnyfacsargató. Egész határozottan az, és nagyon visszaadta az elveszettség, a húsba zárt lélek kétségbeesését, szenvedését.
Az pedig, hogy Dean segíteni akar neki, valami szívszorongató.
És az az utolsó mondat!
Azt hiszem a lezárásaidat szeretem a legjobban, mert olyan jól összefoglalja az egész lényegét.
Le a kalappal újfent.

Tinuviel írta...

Negyed órája fejeztem be az évadzárót és most nagyon jót tett a ficced a lelkemnek. Meg fogok bolondulni szeptemberig.

Doctor (Tacchan) írta...

És most megint lenyűgöztél.
Habár még mindig kegyetlenül le vagyok maradva a sorozattal, sikerült átéreznem, jej!

Valerin írta...

Szia. Szinte tudtam, hogy nem tudsz, vagy nem fogsz elmenni emellett az évadzáró mellett szótlanul, és megint zseniálisat alkottál. Lenyűgözött az angyalok "hullása" a sorozatban, már csak ezért is megérte megnézni a részt. És... ugye nem csak nekem tűnt fel, hogy Cupido két férfit hozott össze pontosan Dean szeme láttára?:) Szomorú volt, de valahol hihető is. Nem tudom, Castiel hogy fog ehhez hozzászokni.:(

Sophie írta...

Én még sajnos nem láttam az évadzárót, sőt még a nyolcadik évadba bele sem kóstoltam *szégyenkezve lehajtja a fejét*, de a történeted nagyon tetszett. Imádom, hogy a karaktereid mindig ennyire hűek önmagukhoz, és a történeteid mindig kerek egészek. Ez is fantörpikusanzseniálisra sikeredett.
Puszi

Reisuto írta...

SPOILER RIADÓ áffene elkéstem. Mindenesetre örülök, hogy a történetet kontextus nélkül is tudtad élvezni (a fene érti, hogy csináljátok)

Reisuto írta...

rgovrágásgnságnsránsgáswgáwgbswááSrowbsáígáííííígrbáwbárgw

(ez most kivételesen egy olyan fic volt ami nekem is kellett mielőtt dvbsévbás-v á-sv ádsvdvávbdávbásdebvsávds.)

Reisuto írta...

Hősök vagytok <3

Reisuto írta...

Nem bírtam ki és livestreamben néztem hajnal háromkor, most fogom újranézni és fájni fog. Csütörtökön ráadásul reggel kilenctől este ötig bent vagyunk az egyetemen Mayával, szóval a mai nap gyakorlatilag abból állt hogy én azt mondtam "zutty-zutty angyalok", ő azt mondta "ne", aztán rajzol én meg írtam, de főleg zokogtunk belül és mélyen.
(A bárjelenet az egyetlen napsugaram - nem csak két férfit, két kifejezetten férfias, vadász-küllemű férfit, és Cas pontleszarja, szóval végre Dean is tudja, hogy kedvenc angyalunk (örökre az és kész) totálisan indifferens bármiféle szexuális beállítottságra.)

Reisuto írta...

A season gr8-et vétek kihagyni, ess neki mihamarább! (Most hogy már lelőttem a végét.) Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett (nekem őszintén fogalmam sincs, milyen. Még mindig nem látok ki a fejemből és folyamatosan üvöltözök belül.)

Letti írta...

Sejtettem, hogy az évadzáró oda vág majd, aztán láttam, hogy friss történet van és akkor már teljesen biztos voltam benne, hogy haldokolni fogok. S lőn. Amikor vége lett, ki akartam vágni a gépem az ablakon. Aztán utána ugrani. De inkább jöttem és olvastam, ami nem segített túlságosan, de azért jól esett:) Megint csak imádni tudom, amit írtál *.*

Reisuto írta...

Köszönöm szépen <3 MÁR CSAK ÖT HÓNAP.

Hannibal írta...

Üdv az emberiségnek!
Azért jöttem hogy lerójam tiszteletemet és csodálatomat előtted drága Reisuto, megint nagyot alkottál. Megint! *-*
Nagyon tetszett a történet, ha nem jöttél rá, azonban megtudnék most kattanni legbelül, mert még csak az évad 16. részénél járok, de így a kommenteket olvasva arra jöttem rá (szólj ha tévedek), hogy meg fog szakadni a szívem. És micsoda? Castiel leszarja a szexuális beállítottságokat? *jólértelmezem?* Fogalmam sincs ezt most hogyan kezeljem T.T

meso írta...

nos én az évadzáró után csak ültem, aztán megnéztem mégegyszer, hogy tényleg ez történt? és igen tényleg.. és utána felkukantottam ide, gondolván, hogy ezt a részt te sem hagyod szó nélkül és igazam lett. uh elolvastam és köszönöm, hogy egy kicsit tovább lendítettél... szóval tetszett és úgy összeborzolnám mind a három buksiját, hogy semmi gáz srácok.. és szurkolok ennek a két idiótának, hogy végre egymásra találjanak. meg kiváncsi vagyok de nagyon, ogy drága Sammykével mi lesz.. és márcsak 138 nap:D (atyaég milesz addig?) hogy írjak valami biztatót is:) and I need a pie és
imádtam Crowleyt ahogy kifejtette, hogy ő csak azt akarta, hogy szeressék.. valami eszméletlen volt.
(bocs a csapongásért)

Reisuto írta...

Pszt, meg fog szakadni a szíved ;u; De ez valahogy egy kellemes sajgás - és nagyon-nagyon jó; utoljára a Sherlock évadzáróinál éreztem magam így.

Cas, amikor éppen Godstiel üzemmódban van, ugye élből lemészárol egy kissé szektás papot aki a melegek ellen prédikál, kijelentve, hogy "I am totally indifferent for sexual orientation", és a mostani epizódban szeme sem rebben, amikor egy meleg párral akad dolguk, amíg Dean tátott szájjal szempillarebegtet. Én egyszerűen imádom, hogy gyöngyvirágom-szívemcsücske a szexet és a szerelmet mind a mai napig képtelen egymástól függetlenül értelmezni, de amellett szemrebbenés nélkül elmegy, ha azonos neműek szeretik egymást, mert egyszerűen semmi sem lehetne természetesebb számára. (Castiel for president.)

Reisuto írta...

Ha senkinek sem árulod el, töredelmesen bevallom, hogy a ficcel nagyon könnyű dolgom volt: amikor pár hónapja bejelentették, hogy Misha season regular lesz, rögtön tudtam, hogy mi lesz az évadzáróban, és angolul meg is írtam a Végcél jó 80%-át, csak Castiel POV-ban és egy kicsit könnyedebb, fesztelenebb stílusban, de annyira fájt még a gondolat is, hogy félbehagytam és elraktam az asztalfiókba. Szóval most egyszerűen csak előszedtem a francia korrepetálásom és a nyelvgyakorlatom fölött, lefordítottam magyarra, átpofoztam, közben ment a Tears of an angel, és fogalmam sincs, mennyi idő telt el, de feltűnően hamar megvoltam vele, és csak utána tudtam megkönnyebbülni valamelyest, mert hajnal háromtól egészen a fic befejezéséig folyamatosan üvöltöztem magamban, de ezzel valahogy ki tudtam magamból adni a fájdalmat (hát - részben.) [És egy külön élmény volt utána visszafordítani angolra és adaptálni a kevésbé dramatikus külföldi olvasóközönség számára... ha még párszor oda-vissza fordítgatom, talán a végére fluff lesz belőle.]

Én sem tudok egybefüggő mondatokban gondolkozni az epizódról, ingerem van írni egy metát - pedig valahogy össze kéne szednem magam, mert holnaptól már reggel nyolctól este nyolcig kell a vizsgáimra tanulnom.
AKAROK EGY CROWLEY-T ITTHONRA. Kis rohadékom. <3 Az epizód után az első dolgom volt körberohanni twitteren és leborulni az írók meg a színészek és Mark Kibaszott Sheppard előtt.

Reyahh írta...

szia! Hát ajjaj még nem láttam az évadzárót, de már nagyon ideje lesz :D szép volt az írás, annyira megható volt. ráhangolódtam az Odaátra, alig várom, hogy végre lejöjjön a gépemre :)) nem zavar, hogy spoilert tartalmazott, remélem azért nem volt túl részletes :D köszi az írást! köszi, hogy ennyire kreatív vagy és köszi hogy mindig van időd ránk :)) puszszi és nagy ölelés :D

Reisuto írta...

Az évadzáróra kitartást, zsebkendőt és ipari mennyiségű csokoládét! Nagyon örülök, hogy tetszett a fic, és köszönöm a kedves kommentet ^^

sallymoreno írta...

Szia! Ez a komment már érik egy ideje, és remélem nem lesz nagyon off:
Én még a Hetalia miatt lettem szorgalmas látogatója a blogodnak, és mikor ősszel említetted, hogy valószínűleg nem írsz többet, azt hittem, búcsút veszek tőled. De egyszer nagyon unatkoztam, a Tumblr miatt a Supnat amúgy is ismerős volt valamennyire, ezért elolvastam pár ficedet, és éreztem, hogy valami megfogott bennük és jó lenne jobban érteni őket. Így hát elkezdtem nézni egy 8. évadnál tartó sorozatot Miattad, és amiatt ahogyan írsz, pedig amúgy vizsgaidőszak volt. És a sorsom ezzel megpecsételődött (amiért áldalak és gyilkollak, mivel senki nem figyelmeztetett, hogy mondjak búcsút a szívemnek és a stresszmentes életemnek).
Fogalmam sincs, mit emeljek most ki, inkább csak nagy-nagy köszönet azért, amit eddig alkottál SPN témában.
A ficekért is, amiket ajánlottál, és a fandomokkal kapcsolatos bejegyzésért is (nagyjából így látom a dolgokat én is, de magyarul még nem találkoztam más véleményével ilyen terjedelemben és jó volt látni, mit hogyan/miért gondolsz).

Konkrétan ide: Ha így kezdődne a 9. évad, tökéletesen boldog lennék. Egy ideig nem tudtam, pontosan miért érzem magam nyomorultul az évadzáró miatt (a teljesen nyilvánvaló okokat leszámítva - mert egyébként MINDBLOWN volt és mindenki előtt térdre hullnék aki dolgozott rajta).
Aztán leesett, hogy istenem, ezek ketten még mindig nem ültek le beszélni egymással a Purgatórium óta (vagy inkább sose), hogy Cas azt hiszi, hogy csak azért van rá szükség mert hasznos, hogy Dean úgy gondolta, ha a Menny bezárul Cas ott akar maradni és nem tudja, hogy pitét akart neki venni, és hogy Naominak konkrétan ki kellett képeznie, hogy meg tudja ölni őt és még így sem sikerült. És fogalmuk sincs, mekkora hatással vannak egymásra és egymás döntéseire és még rengeteg dolog eszembe jutott de inkább befejezem most itt. *sigh* Komolyan, mutogatni kéne őket párkapcsolati tanácsadásokon, hogy ez történik, ha a felek nem kommunikálnak. (de legalább már a szikrája látszik, hogy egyszer fognak)
Köszönöm hogy megírtad ezt, sokkal jobb kedvem lett <3 És ha tényleg írsz egy évadzárós metát is, én is megkérem a kezed.

Üdv, Sally

Reisuto írta...

Ó Istenem (°◇°;) Nagyon örülök, hogy maradtál, és valahol szeretnék bocsánatot kérni, amiért belerángattalak a Supnatba, de inkább csak csendben nyújtom a kezem, hogy vérezzünk ki együtt októberig.

Minden OTPmnél azt hiszem, hogy na ez, ez a legtragikusabb és legszebb szerelmi történet, aztán jön valami, ami megdekázza. A Destiel most éppen tökönrúgott mindenkit, egyszerűen mert annyira fájóan valóságos... és minden esélyük meglenne a boldogságra (ha csak egy pillanatnyira is, ebben a szörnyű sorsban amit a hátukon cipelnek), és ott vannak egymásnak, ott vannak egymás mellett, de az állandó miszkommunikáció és félreértések miatt mégis képtelenek megtalálni egymást. Most fejen epizódról-epizódra végigmentem a nyolcadik évadon, és szívszaggató, mennyi lehetőségük volt, hogy Dean (akinek korábban Cas csak a zsebből elkapható Superman volt, aki lesz szíves megoldani a problémájukat aztán lelépni a búsba mert nem bízik meg benne és minden angyal faszfej) - "No chick-flick moments" Dean Winchester egyszerűen elkeseredetten kutat Cas után, de akkor sem találja, amikor mellette van: az egész évadot szimbolizálja az a pillanat, amikor a Purgatóriumban felé nyújtja a kezét: Cas ellöki, és Dean nem tudja felfogni, mennyi akarat, erő és szeretet van ebben; és azt hiszi, ő hibázott el valamit, ő volt túl gyenge és túl emberi. És körülbelül három mondattal lehetne tisztázni a miértjeiket, és ez egyszerre szörnyű és csodálatos. Nagyon drukkolok az S9 íróinak, hogy merjék folytatni ezt a szálat, mert Destielék és az egész Team Free Will dinamikája most egyszerűen borzongatóan bámulatos.


A meta számomra valamiféle bűnös élvezet: egy nagyon különös műfaj, mert igazából nem sok újat lehet vele mondani, és az olvasó csak bólogatni fog, hogy "aha, én is erre gondoltam", "igen, pontosan", "nyílván". Szoktam őket angolul olvasgatni, de vannak fenntartásaim azzal szemben, hogy írjak is egyet: nagyon egyoldalúnak tartom, és nagyon olyan érzésem van, mintha az író pódiumról dumálna. A cikkek esetén is érvel az ember és próbálja meggyőzni a közönségét, de ott van lehetőség a vitára, nyitva van a lehetősége annak, hogy az olvasónak ellenvéleménye legyen, és a lényege az, hogy a tisztelt olvasó tovább gondolja a leírtakat; míg a metánál tulajdonképpen leszuszakolod a meglátásodat valaki torkán, aki vagy bólogatni fog, vagy kitörik a nyaka a sulykolós mondatok alatt. És ez nem valami szimpatikus - ugyanakkor szívesen végigvenném ezt az évadzárót képkockáról-képkockára, mert wohho, kijár neki. Szerintem ha az angol fandom nem ír le addig mindent, amit mondani lehet, és ha van igény rá, azért majd nekiveselkedem owo

Még egyszer nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm <3

Zenda írta...

Éjszaka megnéztem az évadzárót.
Lenyűgözött. Egészen addig nem mertem hozzászagolni sem a legújabb művedhez, de most..
Egyszerűen... ez egy élő gyerek. Lélegzik, pislog, érzékel, tapint.
Szívszorongató lett, lélektipró, és nem ragozom tovább, mert nem tudok mit írni.
Nagyon köszönöm ezt a művedet. ♥

Reisuto írta...

Köszönöm (nagyonigazán) és gyeregyeregyere *ölel*

reissa írta...

hátez -
nagyon *khmkhm*
szép *haldoklás utolsó pillanatai*
volt. *ééés megvan!*
most egy ideig nem tudok majd áradozni a bejegyzések alatt, mert éppen a hullaházban fogok szieztázni. majd jövök...
valamikor-

Reisuto írta...

aww gurl (◕‿◕✿)

JayH írta...

Mázlista :D Csak a vélemények miatt *_* A Merengőn már írtam, szóval nem a történethez szólnék hozzá. Kérdés: nem-slash-eket szoktál írni Supnat témában? Mert olvasnám :O Annyira hihetetlenül jól írsz, kellene az én lelkemnek. Így most végigolvasgattam a hozzászólásokat és... Crowley! Imádom azt a mocskot, pedig mostanság tényleg odatett, hogy utáljam :D Nem sikerült neki ennek ellenére, és naná, hogy azért mert csak szeretetre vágyik! Hogy én mennyire odavoltam :o Róla szoktál írni? Azt is olvasnám :DD Csak ennyi, tök jó, hogy rád találtam, csak tényleg... nem vagyok valami rugalmas a slash témában :o

Reisuto írta...

Hahó és szia itt! o3o Rögtön lesem a kommentet Merengőn - a rossz hír, hogy 99.9%-ban slasht írok, a jó pedig, hogy nem szokásom szexjelenetet írni (legalábbis nem sűrűn), többnyire csak plátóian szenveleg mindenki mindenki után.

JayH írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
JayH írta...

Az tényleg jó hír, lehet, hogy még elolvasok párat :))) Lehet, hogy ezekért a sztorikért érdemes rugalmasnak lennem :P más is ajánlotta már, hogy olvassam, szóval... :))) Hát így utólag rájöttem, hogy felesleges volt kitörölni amit az előbb írtam, de most már mindegy. Annyit akartam még, hogy a Turn into Earth-hez is írtam kritit a merin :P

Pie Kinga írta...

Oké, én vagyok itt az egyetlen aki ezt végigbőgte?? *ugly crying* nem csak egyszer, kétszer is. Tudom, h gáz vagyok (pls tolerate me) de ez annyira gyönyörű volt. Csak ennyit tudok írni mert túl sok érzés kavarog jelenleg bennem. (fun fact: az évadzáró után már láttam ezt az írást, de nem akartam elolvasni, mert úgy gondoltam, h ez már túl sok lenne. Hát igen. Ha ezt pár nappal korábban olvasom... Már kész idegroncs lennék.) btw, kicsit még mindig ki vagyok készülve. Utálom, h Cass ember lett és h még jobban megnehezedik az élete. :( egyszerűen nem akarom elhinni. T_T.

Reisuto írta...

Jaj gyeregyere *ölel* Hadd vigasztallak meg pár szép, személyes teóriával *u* Szerintem Cast a) vagy elviszik a 2014!Cas irányba... aki egy romhalmaz volt, de egy vidám romhalmaz, avagy b) valami újat látunk á la Misha Collins, és az badass lesz, de mint a durvaélet. Cas-t nem tarthatják sokáig szomorúan és sebzetten, ugyanis elég valószínű, hogy most Winchesterékkel egyszerre lesz képernyőn, márpedig a fiúk jelenetei (amikor épp nem egymás vállán zokognak) viszik az elengedhetetlen humort, könnyedséget és rákenrollt a szériába. Ha közben egy üres tekintetű Cas van a háttérben, az eléggé levonna ebből, szóval szerintem pár rész után hagyják kibontakozni. (Bár az erejét elveszítette, az évezredes tudását nem, továbbra is képzett harcos, és ha a grace-telenség csak annyit jelent, mint Annánál, akkor látja például a démonok igazi arcát és vannak enyhe profetikus képességei). A készítőknek végre lehetőségük van rá, paradox módon, hogy igazán erősnek mutassák be Cast, akit idáig folyton le kellett gyengíteni: emberformában viszont az erősségeit hangsúlyozhatják. Én őszintén szólva valami ilyesmit várok: http://media.tumblr.com/2af2339f56c937fdf307ce884d41f360/tumblr_inline_mn1g7gyUJ51qz4rgp.jpg :D Persze biztos megmaradnak a poénok azzal, hogy nehezen tud beilleszkedni, de ha nem akarják pusztán komikus karakterré redukálni (és nem akarják), akkor ezt szerintem egy übermenő bosszúhadjáratba átcsapó Casszel lehet kompenzálni, saving people, hunting things, with a bit of self loathing but whatever. És szerintem a Deannel való kapcsolatán is nagyon-nagyon sokat fog előrelendíteni az, hogy így már a) egyenlő felek b) mindketten halandóak /persze amennyire ez számít ebben az univerzumban.../ c) ha Cas beköltözik a bunkerbe VÉGRE lesz idejük átbeszélni a dolgaikat, amiket a hatodik évad óta(!!!) nem tudtak d) protektív!Dean. Én látom magam előtt. És tetszik, amit látok. e) Castiel Winchester.

És ha valami tök mást hoznak ki belőle, mint amit remélek, annak is örülni fogok, mert a season gr8 tényleg zseniális volt, és ha megtartják ezt az írógárdát, akkor lemegyünk még mi hídba novemberben is. (Addig meg irogatjuk az angstos ficeket.)

Pie Kinga írta...

a) : szerintem ez lesz. Mert ahogy Cicufer mondta, akármit is tesznek, mindenhogyan Detroitban kötnek ki. És Cass is mondta, h minden angyal elbukott... Én ebben látom a legtöbb rációt. De a b) lehetőség a legszimpatikusabb. <3 egy igazi badass-cass jót tenne a sorozatnak. És igazad van, most végre erősnek ábrázolhatják. Mert azért angyalként tényleg inkább gyengíteni kellett, mert túl erős karakter lett volna a tesók mellett. Ja, és várom a szűkfarmeres, shirtless Misha Collinst. *u*

Destiel: sokat várok ettől a kapcsolattól, nagyon sok fejlődést. Nekem semmi bajom nem lenne ha nem lenne belőle "kapcsolat", mmint szerelmi. Én azt akarom h ez a két idióta beszélgessen, és legyenek egy nyanvadt család. Igen, Castiel Winchestert akarok!!! Mert az ő kapcsolatuk ennél szerintem sokkal mélyebb, nem csupán szex és hasonlók.

Zsanett Szekeres írta...

El sem hiszem, hogy eddig kibírtam, hogy ne olvassam el ezt a ficet! Amikor meghallottam, hogy majd csak nyár után lesznek új részek úgy döntöttem, hogy márpedig én addig nem nézem meg a finálét, meg ezzel kapcsolatban bármit is. És ez ki is tartott tegnapig, mert olyan szarul voltam, hogy minden mindegy alapon megnéztem. Hát nem lettem jobban.
A fic annnnyira illet a világba, és Cas is, bár én azt hittem rögtön ártani fog magának, mert amikor lerombolta a mennyet, már akkor is azt mondta, öngyilkos lesz ha visszamegy. És Cas megtanult hazudni, és azt hitte haszontalan de Dean marasztalta és asdfgghj!!

"Egy. Adriel. Kettő. Ambriel. Három. Arariel. Négy, öt, hat, hét… " Ez a rész nagyon meghatott, és komolyan hogy tudsz te ilyet írni? *leborul*
A Meg-es Drabble-t is elolvastam újra, és nagyon fájt, de azóta megszerettem a skyfall-t.
Szóval szerintem remek elképzelés a jövőről, és igen, üljenek már le végre megbeszélni a problémáikat! Ez a fic most rendkívül jól jött a széttépett szívem összefércelésére.
OFF: Crowley-t a fináléban szerintem minden ember megszerette. Bár én már akkor eladtam neki a lelkem, mikor először a képernyőre lépett és ráordított Dean-ékre*.*

Reisuto írta...

Ugyehogyugyehogy gyönyörű az évadzáró? Mondjuk teljesen megértem, hogy vártál vele - hiába ennek jön a leghamarabb a folytatása, nagyon messzinek tűnik az ősz. Nagyon szépen köszönöm a kommentet, és imádjuk együtt Crowley-t, azt a rohadék kis seggdugasz nyomoronc édeskét (aki tökre megérdemelné hogy legyen róla is fic egyszer - amiben semmi mást nem csinál csak üldögél és elmés dolgokat mond)

уαмι. írta...

Az előbb évadzártam, és első utam ide vezetett, mert már rég kinéztem magamnak ezt a ficet. Éreztem, hogy szükségem lesz rá.
Istenem, istenem, ISTENEM. A hangulat a sorozat és a fic között szemernyit sem változott, a tördelésed még mindig zseniális és az érzések, az érzések, azok a szörnyű, kifürkészhetetlen és csodálatosan erős érzések, hát én sírok.
Ez a történet morfium a fájdalmamnak, és hálás vagyok érte.

Raistlin írta...

Hát ki az én évadzárós vattacukor nagylányom? ;u; Gyeregyeregyere *ölel*

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS