a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2013. május 31.

Le génie du mal


Ne tegyétek végtelenített lejátszásba ezt a számot, mert ez lesz belőle. Újabb NBC Hannibal impresszió-fic, Will Graham főszereplésével.




Chand B. Graham , Will édesapja nem volt különösebben emlékezetes figura, és Will ezzel magyarázta, hogy az arcára például szinte egyáltalán nem emlékezett. Megvolt persze a kék szempár – épp, mint az övé, épp, mint a tengeré: pontosan ennyi közös volt bennük -, emlékezett a cserzett bőrre és a semmilyenné fakult porszőke hajra, de a vonásait csak úgy tudta felidézni magában, mintha egy fotó alapján kéne rajzolnia. A hangja viszont örökre megmaradt benne.
Különös: az egész gyerekkora egy moraj volt, ha úgy vesszük. Tengerbőgés; a hullámok zihálása, vitorlák sóhajtanak és a hajók fémes szörnyhanggal nyöszörögnek éjszaka a kikötőben.
A múlt olajszagú volt és rozsdától málló, apja kesernyés hangjával, ahogy egy mólón ülve figyelték a horgonyt vető óceánjárókat.
- Francos mázlisták – mondta apa, inkább csak úgy magának, aztán Will felé fordult. – Az ilyenek, ezek mind alkut kötöttek az ördöggel.
Valahogy ez volt a szavajárása.
Visszanéztek a tengerre, ami felett pára ködlött, és Will ökölbe szorította a kezét.

Cindy Brought volt az első komolyabb barátnője, tizenhat évesen. Virginiában találkoztak, abban a Morning Star-i iskolában, ahová Will úgy két hónapig járt, és egy egész nyáron át mindketten meg voltak győződve róla, hogy egymásba szerettek. Cindy virágokat tűzött a hajába, a bokája körül fodrozódó szoknyákat viselt, és a bőrének napfény-illata volt. Willt valahogy úgy hordta magával, mint azokat a kis ölebeket, akiket táskában szokás cipelni, és mindenkitől azt kérdezte: „ugye, milyen cuki?” Egyszer misére is magával vitte, és a hátsó sorban fogták egymás kezét. Will sosem volt vallásos, de Cindyt valahogy vonzotta ez az egész. A tömjén szentelt füstje Willt a citromos légfrissítőre emlékeztette, a szertartást pedig szívből unta és egy kicsit talán utálta is. A tekintete közönyösen rebbent freskóról freskóra és stukkóról stukkóra, amíg meg nem pillantotta az oltárkép súlya alatt görnyedő sátánszobrot.
Az ördögöt a maga részéről egész odáig valami ocsmány, visszataszító dolognak képzelte el, síkos, hideg testtel, patákkal és málló szaruszarvakkal, de a Morning Star-i templom Luciferje gyönyörű volt: egy bukott angyal vak szemekkel, puha szájjal, márványarcába bomló zihált kőtincsekkel. Karján kidagadtak az inak, ahogy hátán cipelte a Mennyország súlyát, selyemkönnyű tógája feszes combjára tapadt és roppant szárnyai a földön terültek szét.
Will egész végig csak őt nézte onnantól, és egy este visszatért hozzá magától, egyedül, álmában pedig arcát a tenyerébe véve megcsókolta, borszagú vért kortyolva az ajkairól.
Akkor ébredt rá, hogy sosem szerette Cindy Brought-ot: a sátán tökéletes képmásába volt szerelmes.

Az ördög végül Hannibal Lecter alakjában érkezett el hozzá. Olyan illata volt, mint a jövőnek, lényének mágneses mezejében a valóság viszonylagossá és már-már feleslegessé vált. Hannibal keze volt a biztonság és a mosolya minden ígéret: a világot ígérte Willnek, hogy a józan eszét adja vissza, hogy olyan igazságokhoz vezeti, amiket egyedül már nem tud felismerni. A barátságát kínálta neki és egy család lehetőségét: általa az övé lehetett volna Abigail gyámsága és Alana szerelme.
Soha nem árulta el, mit kér cserébe.
Innen ismerszik meg minden alku, ami a pokolban köttetett. A feltételek csak akkor váltak világossá, amikor már túl késő volt.
A sátán, ez a hazudott, erőtlen istenség, véráldozatot kívánt és emberhúst. Embernek nézett ki, az emberek közül is a legtökéletesebbnek, és Will már félig szinte vak volt és egészen őrült, amikor meglátta Hannibal porban vonszolt, csonka szárnyait.
Nem kiálthatott segítségért.
Már nagyon régen szerződést és szövetséget kötöttek.

20 megjegyzés:

Reyklani írta...

Huh " fölszusszan"
Ez nagyon szép volt.
Főleg a templomos jelenet, hát az valami borzongatóan gyönyörű. A zene pedig csodálatosan passzol hozzá.
Nem is tudok mit hozzátenni, csak ennyit: Köszönöm!

Zenda írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Zenda írta...

Előző hozzászólásom törölve, mégse lettem első. Afranc.
Egyszerűen... Jajistenem. A zenébe beleszerettem már az egyik kommentből megismert videó miatt, és mikor újra meghallottam, letaglózott. Miattad van az, hogy egyre jobb és jobb zenéket hallgatok.
Az írásod pedig továbbra is lenyűgöz.
"Az ördögöt a maga részéről egész odáig valami ocsmány, visszataszító dolognak képzelte el, síkos, hideg testtel, patákkal és málló szaruszarvakkal, de a Morning Star-i templom Luciferje gyönyörű volt: egy bukott angyal vak szemekkel, puha szájjal, márványarcába bomló zihált kőtincsekkel. Karján kidagadtak az inak, ahogy hátán cipelte a Mennyország súlyát, selyemkönnyű tógája feszes combjára tapadt és roppant szárnyai a földön terültek szét.
Will egész végig csak őt nézte onnantól, és egy este visszatért hozzá magától, egyedül, álmában pedig arcát a tenyerébe véve megcsókolta, borszagú vért kortyolva az ajkairól. "
Ez az egy, nagyonhosszú rész megragadott, beleszerettem, magamhoz öleltem, beszippantottam, és nagyon tetszett. Hogy tudsz így bánni a szavakkal?...
A magyartanárom sírva fakadna gyönyörűségében.

Reisuto írta...

Én köszönöm (ouo)

Reisuto írta...

Close enough *ölel*
Igen, az a videó a hibás az egész ficért (meg a Merinél töltött két nap amit teljes Hannibal-görcsben vergődtünk végig, kilószámra rajzolva és találva ki a fluffos AUkat vigasztalásul)

Nagyon szépen köszönöm *u*

Wounded írta...

Ez is remek darab lett! :) Ha választanom kellene, hogy ki az a negatív karakter, akire szerintem leginkább illik az "ördögi" jelző az összes eddigi könyves, filmes figura közül, egyértelműen Hannibalt mondanám. :)
Egyébként, egy jó hír, (bár lehet, hogy már tudsz róla) zöld utat kapott a sorozat és készülhet a 2. évad. :)

Reisuto írta...

Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszik, és köszönöm, hogy hagytál kommentet (❁´◡`❁)*✲゚* A második évadról pedig öröm újra és újra hallani, valahányszor szembejön velem a hír, győzedelmesen és félhülyén rikoltozok belül.

Doctor Tacchan írta...

Miért nem vettem még ezt észre? - kérdeztem magamtól döbbenten az előbb. A dolgot azzal magyaráztam, hogy figyelmetlen vagyok. De aztán figyelmesen elolvastam a történetet, és én is beleszerettem. *-*~
Meri rajza pedig nagyon szép. ^_^

Reisuto írta...

Vagy tényleg szerencsétlen időpontban posztoltam, vagy senki nem meri bevallani hogy nem jön be nekik, de szegény sztori jól elbújt (T⌓T) Örülök, hogy elolvastad, és nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy hagytál visszajelzést! ✿

Hannibal írta...

Miért van itt ilyen kevés kritika? Mi az Istennek van itt ilyen kevés kritika? Ez a történet kissé lightosabb, mint az előző, de ugyanúgy megérdemli a dicséretet. (szerény véleményem szerint). Bár tény, nagy története nincsen, de imádtam a bukott angyalos részt, az egyszerűen gyönyörű volt. És mellesleg, bocsánat, hogy csak most írok, de a héten még csak vizsga, vizsga, Start Trek imádat, vizsga ment nálam. Kérdés: mit jelent a cím? :$$

Reisuto írta...

Hahó! Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál ( ̄ー ̄)☆ Szerintem szegény Hannibal-történeteknek azért van nehéz dolga kritika-szempontból, mert sokan jöttek és sokan és hirtelen, és ezért az olvasó - nyilván - rangsorolja őket, míg mondjuk a félszáz fennlévő Sherlockos novellánknál természetesnek veszi, hogy önmagában nézze őket, ne az előzőek tükrében (szóval ez az én béna publikálási módszerem hibája.)
Remélem, jól mentek a vizsgák! ^^ A cím jelentése "a gonoszság géniusza", egy gyönyörű szobor címe, ami a történetet ihlette. :3

Zsanett Szekeres írta...

*elakadt a szavam*
Egészen eddig nem igen tudtam kommentet írni, mert ez így tökéletes. Nem lehet mit hozzáfűzni. De a minap találtam egy zenét youtube-on és annyira erre a fic-re emlékeztetett, hogy muszáj megmutatnom: http://www.youtube.com/watch?v=iepuOUdGh5o
Már csak a címe miatt is. A fic egyébként borzongatóan jó lett, és nagyon tetszett.
"Merinél töltött két nap amit teljes Hannibal-görcsben vergődtünk végig, kilószámra rajzolva és találva ki a fluffos AUkat vigasztalásul,, FLUFFOS AU-kat légyszi!! (Meghalok itt, minden fandom tele van most depresszióval)

Reisuto írta...

Jaj, nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett~! Köszönöm szépen a kedves szavakat és a videót is - ez a szám tényleg ijesztően passzol (a Lone Wolf féle The Devil and I"-ra is jó lenne ha lenne egy videó, az egy kicsit klasszikusabb hangzású és nagyon illik - "az ördög eljött hozzám tegnap éjjel, nevetett a vicceimen, gyufát gyújtott és porig égette házamat")

Te, NEM akarjátok olvasni, amiket mi kitalálunk - a legutóbbi AUnk egy Supnat/Hannibal crossover, amiben Destielék adoptálták Kevint, Hannigramék meg Abigailt (hivatalosan is) és a két fiatal egymásba szeret tehát démonvadászéknak és pszichopatáéknak meg kell szervezniük egy esküvőt, de természetesen semmiben sem értenek egyet...

Zsanett Szekeres írta...

Ez aztán őrülten hangzik xD Azért kíváncsi lennék, hogy EZT hogy lehet megoldani. :D

Doctor Tacchan írta...

Naaa, látod, Rei, máris kaptál azóta szép véleményeket.~ :3

уαмι. írta...

Mindig többet kapunk tőled, mint magától az alapanyagtól. (Vagy én vagyok tudatlan, mert nem ismeretem a sorozaton kívüli alapot.) Olyan lyukakat tömsz be, amikről észre sem vettük, hogy azok, de amint felhozod őket, üresnek érezzük nélküle az egészet. Karakterekhez tökéletesen passzoló hátterek, intenzív impressziók, hallucinogén levegő. Rendben, elkönyvelem, hogy az összes Hannibal ficed egy tökély. Soha ne hagyd abba az írásukat. Plz.

Reisuto írta...

Tényleg hiányzott a könyvekből - legalábbis nekem. És ha akarom, ha nem, ezek a szavak felszakadnak belőlem. Ezt a sorozatot egy frivol múzsa szülte. Nagyon köszönöm a kritikát itt is <3

Kamane Mitsuki írta...

Ez a szám szép.
Ez a rajz gyönyörű.
Ez a történet megfoghatatlan.

Az ördög képe mindenkiben másképp él. Éppen ezért olyan érdekes, ha más vízióján keresztül kivetülve láthatjuk meg az alakját. Willhez illenek az expresszív képek, amit az ő maga impresszionista módján újraértelmez. (Nem vagyok egy műszakértő, de na~ Nem tudom csak ilyen fura szavakkal elmagyarázni mi a jó francra is gondolok.)

Azért megpróbálom.
Megragad valami olyat, amit más nem érthet. Egy pillanatot, egy képet, egy benyomást, létrehozva ezzel az ördög tökéletes mását, belevésve a saját lelkébe. Elpusztítja a tudatát, feladva, tálcán kínálva a szívét a gonosznak.
Persze, erről mit sem tud. Magába olvasztotta a szövetségesét, akitől soha nem tud majd emberi alakban megszabadulni.

ÉS ezt te érzed, és érezteted.

Megnézném azt a szobrot, ami ilyenre ihletett. Eszméletlen lehet. Bár, a leírás alapján, van róla sejtésem hogyan nézhet ki a bukott angyalbőrbe bújt ördög (Hannibal), összecsukló szárnyakkal, keserves arccal, feszülő tógában.

"Embernek nézett ki, az emberek közül is a legtökéletesebbnek, és Will már félig szinte vak volt és egészen őrült, amikor meglátta Hannibal porban vonszolt, csonka szárnyait. "
Bukott angyal. Ördög. Sátán. Gonosz. Csak nem tógában, hanem háromrészes öltönyben.

Raistlin írta...

Ő lenne az :3 http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/6e/Chaire_Cath%C3%A9drale_Li%C3%A8ge_240809_06.jpg/220px-Chaire_Cath%C3%A9drale_Li%C3%A8ge_240809_06.jpg
- egy botrányos, barokk szobor; a pózt persze átírtam, hiszen ez a szobor Európában van kiállítva és következésképpen nem jöhet szembe Willel Amerikában - szóval ez csak az ihletadó munka.
Keresztényként nem éppen szimpatizálok a sátánnal (azért ezt szögezzük le) de irodalmi szimbólumként, Hannibal alteregójaként világosan látom magam előtt, és biztos elmondtam már ezerszer, de szerelmes vagyok Mads ötletébe, hogy ezt az archetípust társította Lecterrel, és... írnom kellett róla.

Szocsi írta...

Amikor néztem a sorozatot, biztos voltam benne, hogy nem fogok belőle fanfictionöket olvasni, írni meg pláne, aztán jött a blogod. ( vagyis nem, pont fordítva, itt ismertem meg a hannibalt, mert elegem volt, hogy csak az spn fandomban vagyok otthon) Végül természetesen győzött a kíváncsiságom, és félve belekukucskáltam pár rövidebb drable-be. És nagyon meglepődtem. Teljesen ugyanaz a hangulat lengi körül a hannigram ficjeidet, mint a sorozatot. Ezt totál lehetetlennek gondoltam eddig. Szóval köszönöm az élményt, és kérek még sok ilyet mert... mert kirázott tőle a hideg és és *próbál valami iszonyatosan arra ráillő szót keresni, amit most érez, de csak levegőt kapkod*

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS