a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2013. május 22.

Játékszabály szerint


Gátlástalanul és gusztustalanul vidám s céltalan 9. évad fluff, amint az megígértetett. A fiúk pingpongozni tanítják Castielt. Nem sikerül. A főszerepben egy álmos és bosszúszomjas Sam Winchester, a Destiel-fanklub tiszteletbeli elnöke.
hát ezt nem olvasom el > >



Hajnal négy óra múlt kurváratúlsokkal, és Sam Winchester célirányosan lefejelte a párnáját. Mélyen belélegezte a Svájci Tavasz öblítő üde illatát, aztán kiengedte a levegőt. Mozdulatlanul hevert, a tagjait a matrac puha ölébe húzta valami lágy, lusta zsibbadás, és lehunyt szemei mögött narancssárga csillagok izzottak a sötétben.
Nagyon fáradt volt.
Igazán, elképesztően, hihetetlenül fáradt, és most itt hevert, végre, egy pizsamának kikiáltott régi pólóban. Egy lusta, vak karcsapással lesöpörte az aktákat és iratokat az ágy széléről. Majd reggel, a nagyon-reggel, fölszedi őket: ráér. Most nem akart törődni semmivel, csak hálásan és békésen szuszogott. Két napja már tudott fájdalommentesen lélegezni, és lassan a csontjai is csak amolyan kellemesen, megszokottan sajogtak, ismerős fájdalom nyilallt a bordái közé és bizseregtek a hegek a húsa alatt, az a régi-régi golyó (kösz Bela) meg békésen hasogatott a vállában.
Elmosolyodott és a párna csücskére harapott, félálomban nyammogva rajta holmi nosztalgiából (gyermekkori OCD), amikor elkezdődött a kopácsolás.
Elsőnek nem volt hangos. Messziről szólt, valahol a tudata peremén, mint az eső dübörgése a kemény betonon, aztán felerősödött, és öltött valamiféle sürgető, bántó árnyalatot, mintha kopogtatnának, döbb-döbb-döbb,
kopogtatnak Machbet kastélyának ajtaján a gyilkosságot elkövették Ameliával színházba mentek és ott
DÖBB-DÖBB-DÖBB
az átok „szeretem a boszorkányokat” mondta Amelia a virágos ruhája volt rajta és a hajának akácillata volt
(Ptssn, ptssn, kreccs)
ő grimaszolt és Amelia belé karolt „mit követtek el ellened” kérdezte nevetve „hogy így utálod őket?”
(- Na a kurv’nyádat. Sammy!)
„hát, csak…” mondta és nem fejezte be hazafelé tartottak esett az eső a cseppek keményen kopogtak döbb-döbb-döbb a betonon és Amelia belé karolt bőrig áztak ahogy csókolóztak egy nyári záporban és soha-soha nem ért véget a zivatar
- Sam!
Dean vállon csapta egy összehengergetett használati útmutatóval.
- Sam, gyere, meló van.
Sam az óra után kapott az éjjeliszekrényen, és a haját félresöpörve az arcából, hunyorogva a számlapjára meredt, azt felmordult és Deanhez hajította.
- Haggyá – közölte, a párnája köré gömbölyödve, míg a tudata egyik távoli szegletében csüngött a szó,
meló, melllló, hirtelen nem volt értelme, és Amelia emléke még mindig ott lebegett, de már bűntudattal és megbánással és meló? kinekvan mibaja meló – lerúgta magáról a takarót, persze azért, tiltakozása jeleként, lassan és nyűgösen.
- Gyere már. Aztán hagylak aludni.
- Nem hagysz aludni. Sos’hagysz aludni.
Álmosan kóválygott Dean nyomában, aki aggasztóan energikusan lépkedett a kis kockás boxerében meg atlétában, és
ez nem éppen munkaruha meg sehol se fegyver és Sam akkor hirtelen felkapta a fejét, basszus, Casszel van valami, gondolta riadtan, és már szinte loholt egy lehetséges katasztrófa irányába, amikor is felkenődött egy pingpongasztal oldalára.
A pingpongasztal a hármas könyvtárszoba közepén állt, és nem is igazán állt még: mindenhol csavarok és fémalkatrészek hevertek, és Sam később és mindörökre azt állította, hogy ezek egyikében csúszott meg, aztán fájósan lapogatta az oldalát.
- Pingpongasztal, komolyan? – motyogta.
- Kiérdemeltük – Dean rácsapott. Az asztal összeomlott. – Segíts felállítani. Kétemberes meló. 

- Miért van ilyen közel a szobámhoz?
- Hogy biztonságban érezze magát. Fogd be, és segíts.

Az együttműködés és csapatmunka szocialista propagandába illő hatékonysága folytán a pingpongasztal meglepően hamar és meglepően stabilan állt. Dean büszkén, szinte dorombolva simogatta fényes zöld lapját, Sam pedig az egyik ütőt lóbálgatta, csak hogy megnézze, rendben van-e a súlyelosztása.
- Nagyon elegáns. – Egyszerre és egyforma rémülettel kapták a fejüket a hang irányába. Castiel az ajtónak támaszkodva szemlélte az asztalt egy csorba kávéscsésze pereme fölül, köntösben, kócosan, bal kezében shotgun.
- Hát te? – törte meg a csendet Dean.
- Különös zajokat hallottam.
- Megnyugtat a tudat, hogy ha különös zajokat hallasz éjjel, még van időd lefőzni egy kávét.
Castiel ellökte magát a félfától.
- A kávéra szükségem van, a szervezetem igényli – jegyezte meg foghegyről, aztán, talán csak hogy bizonyítsa az igazát, a csészét óvatosan, nagy műgonddal az asztal szélére helyezte, és kihúzott magának egy széket. Leült, körbenézett, aztán röviden bólintott. – Tetszik a színe, illik a szemedhez. A hálóval fogtok halat?
- Ez nem étkezőasztal – mondta Dean gyászosan üresen -, ez egy pingpongasztal.
- Oh. – Castiel kényelmetlenül fészkelődött. – Furcsa is lett volna, a könyvtárban enni.
- Mert a
háló
- Mondtam, hogy venni fog egy pingpongasztalt – vágott közbe Sam. Nem szerette, ha a másik kettő úgy veszekedett, hogy fegyver is van a közelben, meg hát, berendezési tárgyak. Annak mindig ronda vége lett. – Beszállsz? Játszhatnánk forgóban.
Dean felhorkantott.
- Az előbb még aludni akartál – vetette oda gúnyosan.
Könyörgöm baszd meg tényleg játsszunk már, fordított Sam testvéries mindentudása, és megértően biccentett. – Utálom, amikor megértően biccentesz.
Castiel felemelte az egyik ütőt, és barátságtalanul méregette, aztán közel tartotta az arcához, megszimatolta és fintorgott.
- Mi a játék lényege?
- Addig ütögetjük egymásnak a labdát, amíg Sam el nem szúrja – vigyorgott Dean, és az ütőjét boldogan az asztalhoz kocogtatta. – Sammy mindig elszúrja.
Castiel ránézett (Sam magában külön megünnepelt minden egyes másodpercet, amikor nem egymást bámulták Deannel), tehát Castiel ráemelte a tekintetét, és őszinte, apatikus empátiával megjegyezte:
- Ezúttal azt hiszem, én fogom „elszúrni”, ha nem gond. Vagy feltétlenül neked kell veszítened?
- Nem. Deannek kell.
- Tehát – vágott közbe Dean -, minden a fogáson múlik. Markolj rá a ribancra. És akkor csuklóból.
Sam köhécselt.
Castiel utánozta párszor Dean fogását, megpróbálta megérteni a háló, mint olyan koncepcióját, csinált belőle egy teológiai analógiát, majd a forgás szabályai következtek.
- Rohangászunk az asztal körül, azt jelenti. Igazából négyesben lenne jó, de Kev meg Charlie, szóval érted.
- Talán felhívhatnánk őket.
- Reggel kilenc előtt és este kilenc után csak akkor telefonálunk, ha vér folyik. A társadalmi együttélés alapvető szabálya.
Sam kihasználta, hogy továbbra is szigorúan egymás arcában állva tudtak csak kommunikálni, és egy laza mozdulattal megküldött feléjük egy labdát, ami így mindkettejüket és egyformán humorosan orron talált.
- Hogy rohadj meg! – üvöltött rá Dean, és talán valahogy így történt, hogy elkezdtek mindenfelé kicsi sárga labdák repdesni, a kidobós és a gladiátori torna egy különös keverékeként, Castiel pedig zavarodottan állt középen, mintha próbálná felmérni, ki mennyire van közvetlen életveszélyben, és be kéne-e avatkoznia. Dean eddigre már röhögve elegyengette Sam ábrázatát az új asztalon felszentelési ceremónia címszóval, Sam pedig engedelmesen tűrte, mert Dean még nem vette észre, hogy egy labdán áll, három másodpercre a zuhanás és egy esetleges – adduram – zúzódás között.
Dean szinte lassított felvételben vágódott el.
Castiel érdeklődve fölé hajolt, aztán finoman felvonta a szemöldökét, és Samhez fordult.
- Tehát ez a labdajáték. Az ütők mire valók?
- Ütni – mondta Sam, aztán súlyosan megbánta, ahogy Castiel tiszta erőből arcon lendítette.

Zúgás és feketeség. Klakk klakk
klakkkk

- Ne nevess így. Előfordulhat, hogy súlyos kárt tettem az öcsédben.
- Akik súlyos kárt tettek az öcsémben, azokat onnan lehet felismerni, hogy nem élnek. Semmi baja nem lesz.
- Sam langaléta termetű, Dean. Hat láb magasról zuhan minden alkalommal, ha...
- A kölyök
szeret pofára esni. Ez a hobbija.
Csönd.
- Szerintem te most... szivatsz.
Kuncogás.
Sam óvatosan felpislogott. Az ágyában hevert ismét – alleluja -, a fejére csavarva valami (borogatás? kötés? gyógyszerszagú volt), és Dean meg Castiel fölötte álltak, karba font kézzel, mint két aggódó szülő, akik közül az egyik halálosan bunkó. Tapasztaltan alvást színlelt. A pusmogás folytatódott.
- Tönkretettelek – motyogta Dean, és a hangja alapján vigyorgott, feltehetőleg azzal a pimasz, féloldalas grimasszal, ami mégis csupa szeretet, és Sam azért (biztos ami biztos) még egyszer felhunyorgott, hátha ki tudja venni, hogy a két sötét sziluett csókolózik-e már, mert nem igaz, hogy nem, és nem igaz, hogy a halálos ágya felett állva is flörtölnek.
- Talán nincs igazam? - suttogta Castiel mélyen és rekedten.
- Cas...
- Dean?
- M'nnndkk't'nnn – köhögött Sam, aztán az oldalára hengeredett.
Csönd.
- Felébresztettük volna?
- Á, mostanság szokta ezt, hogy göthös szegény. - Dean összecsapta a tenyerét. - Na oké, takarodó. Holnap még sok dolgunk van.
- A meccset... - kezdte Castiel bizonytalanul, aztán megköszörülte a torkát - Szóval, végül ki nyerte?
- Heh. Hát, te az én csapatomban játszol, nem? Szóval akkor mi ketten. Remek munka volt.
- Köszönöm.
Az őszinte öröm és hála Castiel hangjában szíven ütötte Samet, legalább olyan erősen, mint az egykori angyal ütője az arcát – szóval még átgondolta ezt a meghatottság-dolgot. Érezte, hogy Dean eligazgatja rajta a takarót és egy pillanatra a homlokára simítja a tenyerét, aztán távolodó lépteket hallott, és megfeszült, a lepedőbe kapaszkodva.
Most, szűrte a fogai között. Te hülye, mondd meg neki.
Sokáig hevert csöndben, a sötétségbe bámulva, a fejében lüktető, duzzadt fájdalom, amíg a gondolatai szét nem mosódtak, esőcseppekké, dübörgő, fülledt nyári záporrá,
„boszorkányokra vadásztam”, mondaná Ameliának, „többek között”, mi lenne, ha nem próbálta volna olyan elkeseredetten védeni az igazságtól, meg tudta-e volna védeni bármi mástól, létezik-e az igazságnak olyan fajtája, ami nem kerül az életükbe,
deannek csak annyit kéne mondania, olyan
keveset, hogy legalább kettejük közül, hogy legalább ő, hogy ő boldog legyen azzal akit szeret, klakk-klakk-klakkkkkk
Felnyitotta a szemét, aztán tompán és fáradtan elmosolyodott.
Hajnal öt óra múlt kurváratúlsokkal, és Dean Winchester pár szobával arrébb pingpongozott a passzív-agresszív majdnem-pasijával (akit Sam majd holnap, a nagyon-holnap, a sárga földig lever majd legalább háromszor a visszavágóban).

42 megjegyzés:

Nyx Nightmare írta...

Tisztán érzem hogy ez jót tett nekem most :3 "Hat láb magasról zuhan minden alkalommal, ha... " ezen fél óráig röhögtem! Tetszik a stílusod :) Még sok ilyet!

Reisuto írta...

Nagyon-nagyon szépen köszönöm (ノ´ヮ´)ノ*:・゚✧ Fluffot akartok? Hát megkapjátok.

Zenda írta...

Második (harmadik) komment, hah!
Hajnali egy óra után öt perccel külön jólesett, hangtalanul nyerítettem a laptop előtt, térdet csapkodva, Mardelosan.
Nagyon tetszett, mégtöbbilyet! *telhetetlen*

Pie Kinga írta...

- Ne nevess így. Előfordulhat, hogy súlyos kárt tettem az öcsédben.
- Akik súlyos kárt tettek az öcsémben, azokat onnan lehet felismerni, hogy nem élnek. Semmi baja nem lesz.
- Sam langaléta termetű, Dean. Hat láb magasról zuhan minden alkalommal, ha...
- A kölyök szeret pofára esni. Ez a hobbija.

Ezen akkorát nevettem, még jó hogy nem a kávémat szürcsölgettem miközben ezt elolvastam. :D És igen-igen még több fluffot!! *puppy face*

Letti írta...

Azért megnéztem mi van a 'hát ezt nem olvasom el' mögött, és tényleg aranyos :D Jól esett a történeted azután, hogy arra keltem, (hajnali 8.15-kor) hogy az autószerelő beindította a kocsink riasztóját a sarkig tárt ablak előtt. Bár jobban örültem volna, ha én is arra kelek, hogy Dean pingpongozni akar velem :D Annyira jól el tudod kapni a karaktereket, simán láttam magam előtt a kócos exangyalt a csészécskéjével és egyszerre éreztem azt, hogy owww de éééédes, meg azt hogy, ó te szegény...és van egy olyan érzésem, hogy a 9. évad ennek a két érzésnek a váltakozása lesz:) Szóval köszi, hogy enyhítetted a reggeli traumámat:))

Filian írta...

Nem tudom mit akarsz, zseniális. Teljesen IC, az öklömre harapva olvastam, mert itt a szomszédban dolgoznak. Csitt.
Annyi, csak, hogy kb elképzelhetetlen a jelen helyzetben, de legyen igazad, szerezzenek pingpong asztalt, lazítsanak, szokjanak össze, Cas meg a bőrébe, legyen így =u= Let there be fluff - Maya willed it, and at once there was fluff.
Nagyon örültem az Ameliáknak, álmos Sammy és felpörgött Dean - oké, minden tetszett benne, tessék, ilyet sem mondtam még :D

Reisuto írta...

Ki vagy te és mit műveltél a Mayámmal? (๑╹っ╹๑) *ölel* Fonológiailag tökéletesen artikulált szeretet, az vagyon itt mindenütt.

Reisuto írta...

Igazából őszintén reméltem, hogy ezt csak hajnalok-hajnalán olvassa akárki is; igazából jó lenne, ha be tudnám állítani, hogy ez a fic csak éjfél után tűnjön el és elenyésszen az első reggeli napsugárral, mert az a szivacsos agyi állapot, amiben a szereplők leledzenek és amiben én leledzettem írás közben, így érezhető át igazán. Örülök, hogy sikerült a történetet a maga öhm, teljességében megtapasztalnod, és köszönöm a kommentet! ʘ‿ʘ

Reisuto írta...

Jajköszönöm (n˘v˘•)¬ És csak óvatosan bíztassatok, vagy legközelebb slumber party lesz.

Reisuto írta...

UGYE HOGY ARANYOS annyira kis munyi öcsisajt feje van és nnnnnngggg az ember csak úgy csipkedné az arcát nagyisan napestig *feltépi a felsőjét és alatta egy trikón a SAM GIRL felirat ordít* - nagyon meg tudom érteni Deant, egy ilyen kis tündérgombáért én is körberugdosnám a fél alvilág seggét.
[Duna televízió bemondó hang:] Egyéb híreink. Lehet, hogy megtaláltam a szomszédod lelki társát, nálunk egy mániákus inszómniás fűnyírós van aki úgy hajnal nyolctól délig szeret füvet nyírni hétvégén három napig és CSODA HOGY EGYÁLTALÁN MÉG VAN FŰ A TELKÉN MINDIG AZT NYÍRJA AZOKON A NAPOKON AMIKOR LEGALÁBB ESÉLYEM LENNE ALUDNI
(Ha ezt a miszter így folytatja tovább még a végén valaki az önéletrajzom lapjain fogja találni magát vitriolos jelzők gyűrűjében esetleg egy alternatív valóságban játszódó steam-punk krimi regényben amiben véletlenül talán pont átmegy rajta egy pszichopata a fűnyírójával.)
{Érdemes a szomszédságomban élni.}

Reisuto írta...

Ja egyébként ha találkozol a Mayával, akkor elmesélheted neki hogy milyen feltűnően vizuális az egész
mintha
mintha
csak arra teremtették volna
hogy rajzoljanak hozzá
ajaj
micsoda véletlen!
hogyan történhetett...?
r e j t é l y

meso írta...

Teee, ez annyira jól esett, kuncogtam,rötyögtem és és jól esően mosolyogtam, köszönet vidámság terápiáért:)
cukkermukkerek a fiukák..
Cas, meg eszem a pici buksijá;a mire való az ütő? ütni.. és frankón leüti vele Sammykét:D:D zseniáális
meg az a rész, ahogy Sam drága, kómásat játszik, a másik kettő meg vígan flörtöl fölötte <3
szóval örülök, hogy vidám hangulatban talált meg az ihlet manó:)
ja és tanáltam hozzá megint zenét:)
http://www.youtube.com/watch?v=xFEmF_ZlJF0

Wyndua írta...

Édes. xD Kb. egy hete döntöttem úgy hogy megnézem mi a retek is ez az angyalos-vadászos tökömtudja (főleg mert olvasnivalót kerestem és nálad már csak ezeket nem böngésztem végig) szal jelenleg az 5. évadnál tartok és vááááááá Destiel nagyszerelem *.*
Szóval köszönöm hogy olvashattam! Remekül szórakoztam :D

Reyahh írta...

- Tehát ez a labdajáték. Az ütők mire valók?
- Ütni – mondta Sam, aztán súlyosan megbánta, ahogy Castiel tiszta erőből arcon lendítette.

Hát ezen meghaltam esküszöm :D igaz, hogy délután van, de korán keltem és full álmosan ültem le gép elé. De ez most felébresztett :D Végigröhögtem az egészet, ez most nagyon nagyon jól esett :D szinte kellett, mint egy falat kenyér.. még sok ilyet Reisuto :D én már ezért is egy életre hálás vagyok:D (ez nem ide tartozik, de te most fiú vagy vagy lány?, és bocsi, hogy megkérdezteem)xD

Reisuto írta...

DAT ZENE (◑‿◐) Nagyon kellett, köszönöm! o3o (Főleg hogy én valamilyen általam is ismeretlen okból az IAMX 'The stupid, the poud'-ját hallgattam végtelenített lejátszásban - God is dead, we get to sleep tonight; az univerzum világába legalább passzol, de a ficébe...)

Reisuto írta...

Az ötödik évad ❁ Az annyira az ötödik évad (a hatodik nézhetetlen, de a hetedik és a nyolcadik Ó ISTENEM LYÁNYOM CSODÁK VÁRNAK RÁD és sátánian kacagok hogy belerángathattalak)
Én köszönöm az olvasást! ✧˖°

Reisuto írta...

Köszönöm szépen ≖‿≖ A kérdés pedig jogos - csókolom, Reisuto, 21, nőnemű és büszke, anglisztikás hallgató, fantasztikus tehetséggel használ férfi neveket/rangokat url-ként, de Johizz nyugodtan.

DoctorTacchan írta...

Hát ez most nagyon édes. Neked nagyon jól áll a fluff. Több fluffot kéne írnod. (értsd: _még_ többet.)

Hogy kell dőlt betűvel írni.

Alice Hope írta...

Én elég későn feküdtem tegnap le, úgyhogy ne vàrj tőlem értelmes hozzászólást.
Nagyon tetszett, mégtöbb ilyet :3
Még annyit hozzatennék, hogy miattad néztek meg a Sherlockot és ezt is, még csak a 2. evadnál járok de nagyon szeretem :)
Ûgyhogy ezt is köszönöm, meg a jó olvasnivalót is

Reisuto írta...

A végén még annyit biztattok, hogy lesz SPN Greetings Series.

A dőlt betű kódja: < i > < / i > (space nélkül!), a két szembenéző zárójel közé kell illeszteni a szöveget, ugyanez vastaggal: < b > < / b > és aláhúzottal: < u > < / u >

Reisuto írta...

Ez a fic virrasztáshoz való :D Köszönöm szépen! ;u; És nagyon örülök, hogy rá tudtalak venni ezekre a sorozatokra, mert zseniálisak (és előre is bocsánat az összetört szívekért... őszintén.)

Reyklani írta...

Pontosan ezelött közölték velem, hogy egy napos lesz a gyakrolati vizsgám, huszonkilencedikén, erre én produkáltam egy heveny szívrohamot, tetőtöl-talpig leizadtam és bemajréztam.
Aztán elolvastam ezt.
És kisimultam.
egész egyszerűen annyira aranyoisan röhejes, és jópofa és kellemes, hogy az ember lányának kisimítja a homlokát, meg az aggódóráncait, és elülteti benne azt az érzést, hogy minden rendben lesz.
Ezer hála érte.
Komolyan és hosszan röhögtem egy-két mondatnál, azt mantrázva felváltva, hogy: ezek nagyon hülyék! Te nagyon hülye vagy!
Persze szigorúan jó értelemben véve.
Életmentő volt, még ilyet.
Köszönöm

HardCandy írta...

na jó, időhiányban most csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy imádtam <3 de nagyonagyon. és igaza minden előttem szólónak: még több fluffot! fluffot akar a nép :DDD

Zsanett Szekeres írta...

Fluff! Mármint FLUFF!!
Bevallom eleinte nem akartam elolvasni, mert 20-23-ig még nem néztem meg (bepótlom ígérem), szóval rákattintottam a nem akarom elolvasni-ra, hogy mi is az, és egyemmeg Sammy-t *.* Tehát Csakazért is elolvastam. Nagyon sokat röhögtem rajta. Mindenki halál cuki volt (kivéve talán Dean-t de na, ő is) és végre Sam a főszerepben. A színházas résznél belegondoltam, hogy ők valószínűleg vagy soha, vagy csak egyszer jártak színházban meg moziban. Szegények mennyi mindenről lemaradtak. És Sam nem mondhatta el Amelia-nak ki is ő igazából. :(( (A fluff-ban is megtalálom az angst-ot tapsot nekem) De azért nagyon tetszett :)
És SPN Greetings Series-t nekünk !!! *csillogó szemekkel néz*

Reisuto írta...

A 29 egy sátáni nap, én akkor csinálom a felsőfokúmat angolból (elhaló sikolyok a torokba fojtottan). Játsszunk olyat hogy mindketten tökre átmegyünk. Köszönöm a kommentet~~ 。◕‿◕。

Reisuto írta...

Nem tudjátok mire vállalkoztok(⊙ヮ⊙) Köszönöm~!

Reisuto írta...

Mától csakis és kizárólag Sam Winchestert használom meggyőző erőnek.
"Lányom, teregess ki" - "De nem mert Sam Winchester"
"Értesítjük, hogy a vizsgán elért ötfokozatú eredménye elégtelen (1) - "De nem mert Sam Winchester"
"A könyve jelenleg nem illeszkedik kiadónk profiljába" - "De de mert Sam Winchester"

Istenem mi legyen egyáltalán a neve, Team Free Will series, Winchester series, Series series? /(*ι*)ヾ

Letti írta...

Hm, valamiért úgy érzem, hogy te nagyon szereted Sammy-t....:D Érdekes, hogy én már az első résztől kezdve Dean felé húztam inkább, és ez azért furcsa, mert azt a fajta férfitípust testesíti meg, amit ki nem állhatok. Ki érti ezt? Persze azért Sammy-t is kedvelem:)
[A probléma az volt, hogy ez nem a szomszédunk volt, hanem a MI autónk és a MI autószerelőnk, a MI házunk előtt. A szomszédaink nagyon rendesek. Főleg az amelyik akkor permetezi a gyümölcsfáit,amikor fúj a szél, és én éppen a fűben heverek egy könyv társaságában a kerítés másik oldalán. De egyébként füvet nyírni is nagyon szeret. Vasárnap. Reggel.]

Tinuviel írta...

jaj nagyon jó *-* még ilyet, még! Írjál még fluffot velük, sokat. : D Castiel, egyem meg, kócosan kávéval viccesen, de annyira szomorúan emberien. A tesókat is olyan jól irányítod, bámulatos 0.0
(Nem ide tartozik, de követlek tumblörön, és annyi Hannibalos képet posztolsz, hogy végén megnézem : D komolyan fontolgatom)

Reisuto írta...

HANNIBAL FLUFFOT NEKTEK
(Ha meg szabad kérdeznem, milyen néven követsz? *3*)
[Egyébként én is úgy kerültem bele hogy jött ez a sok rohadt fantasztikus grafika meg eszelős képregény a dashboardomra és akkor úgy voltam vele hogy oké szolidaritásból megnézek egy részt hogy ne töröljék a műsort és csak így tálcára dobtam de olyan izgalmas hangjai voltak hogy ohmahgosh és elkezdtem belelesni az ujjaim közül és aztán hoppá megnéztem az összes addig kijött epizódot még aznap hoppá]
{sok sikert}
/eat the r u d e/

Tinuviel írta...

Nagyon szemezek vele, behozom a trónok harcát, aztán lehet neki esek. Miért ne szabadna? hmnika néven vagyok tumblörön. : )

Filian írta...

aszongya ha
ha
ha
nope
http://3.bp.blogspot.com/-2oZAcGqrDdw/UZ59TukwXoI/AAAAAAAACTg/dFI9pJ52Q-Q/s1600/Scan10448.JPG

Reisuto írta...

awww girl you made a thing <3

Dragda írta...

*Khm, élelmiszeripar tételeket magolt EDDIG, kisült az agya, előre is bocs*

Annyira cukik és édesek és ölelgetnivalóak... és Sammy a fangörl... nyu :3
Egyáltalán hogy jutott eszedbe a pinpong-asztal? O.o

Egy szónak is száz a vége: FLUFFOT az éhező egyetemista lelkeknek!
Team Free Series! Go, go! *pucér rajongóitánc Dean tiszteletére*

Egyébiránt lőjetek le, próbálom tanulni a húsfeldolgozást, erre csakazértis Mads arcát látom magam előtt! Hannibal, te gyermekkoromből ideszökött dinka... csak egy hét nyugalmat adj!

Reisuto írta...

*Errefelé fonológia tombol, hát ne tudd meg. Sok szerencsét mindkettőnknek, asszem, szükségünk lesz rá*

A pingpong-asztal onnan jutott eszembe amikor 8x22-ben Cas megdicséri a bunkert és Sam mondja neki hogy várja ki a végét mert Dean szeretne beruházni egy pingpongasztalra és utána jött a 8x23 én meg meghaltam és Mayának nyüszítettem hogy én azt akarom hogy a kilencedik évad vidám legyen és megvegyék azt a rohadt pingpongasztalt és csak arról szóljon egy egész epizód hogy pinpongzanak és akkor Maya mondta hogy írjam meg én meg "Haha dehogy nem soha" *de mégis* {amire azt mondom hogy biztos megírom majd az sosem lesz kész, amire azt mondom hogy semmiképp sem, az mindig. mágikus. gondolom a látszólagos lehetetlen jobban motivál.}

Én mindig Hannibal-nézés közben reggelizek. Képzeled.

hunpolaris írta...

Ez olyan csodálatosan aranyos és vidító volt, köszönöm szépen, pont ez kellett a reggelemnek*-* - ami Samével ellentétben most van, höh, a bűntudat...x) -
Amúgy nem akarják legközelebb meghívni Charliet meg Kevint is, hmmm?*____* Tudom, telhetetlenség nem erény, de ez annyira tetszett.<3

Reisuto írta...

Aztán majd nagyon fogok röhögni amikor ki sem látszotok a domestic!SPN ficek renyhe halma alól ⊙▽⊙

Hannibal írta...

Fluffot még még még, ameddig szivárványt nem öklendezik a nép! *-*
Ez olyan eszméletlenül aranyos volt (Sam képe is awh :3), hogy függőséget okozott. Nem, nem tudok értelmes kritikát írni. Képtelenség!
Awh szóval csak... Awh.:D Ez jólesett.:$

Reisuto írta...

Teszek egy meggondolatlan ígéretet a fluffra vonatkozóan.
Ennek örömére ma véletlenül írtam egy Hannibal ficet megint. WTF. Spoiler: nem fluff.

(segítség)

Destiel Winchester írta...

Hát ezt egyszerűen imádtam.:) Sok helyen csak sírni lehetett a nevetéstől.:) Fantasztikusan írsz, fantasztikus a stílusod.:) Imádom:)

Raistlin írta...

DESTIEL WINCHESTER, köszönöm °˖ ✧◝(○ ヮ ○)◜✧˖ °

jinjang írta...

Elolvasom. Térdemet csapkodva röhögök. Mert annyira IC, de tényleg. Láttam és hallottam a fiúkat a szavaidtól.
Aztán olvasok mást, hogy lenyugodjak, de végül visszatérek, és muszáj megint elolvasnom. Még mindig halálosan jó. Ránézek az órámra, menni kellene mosogatni, oké, csak még kiröhögöm magam. Elolvasom újra ezt a pár sort.
"- Tehát ez a labdajáték. Az ütők mire valók?
- Ütni – mondta Sam, aztán súlyosan megbánta, ahogy Castiel tiszta erőből arcon lendítette. "
Nevetek. Nem bírom abbahagyni egy ideig. Végre megnyugszok (nagyjából). Ránézek az órára: basszus, eltelt egy negyedóra.
Még mosogatás közben is fel-fel nevettem. Ezt írva is vigyorgok, pedig ez két napja volt.
Kinyomtattam, eltettem depressziós időkre. Életmentő, de tényleg.
További kedvencek:
"- Miért van ilyen közel a szobámhoz?
- Hogy biztonságban érezze magát. Fogd be, és segíts. "

"- Különös zajokat hallottam.
- Megnyugtat a tudat, hogy ha különös zajokat hallasz éjjel, még van időd lefőzni egy kávét. "

"(Sam magában külön megünnepelt minden egyes másodpercet, amikor nem egymást bámulták Deannel)"

"- Talán felhívhatnánk őket.
- Reggel kilenc előtt és este kilenc után csak akkor telefonálunk, ha vér folyik. A társadalmi együttélés alapvető szabálya. "

"Sam pedig engedelmesen tűrte, mert Dean még nem vette észre, hogy egy labdán áll, három másodpercre a zuhanás és egy esetleges – adduram – zúzódás között. "

És az a legszebb az egészben, hogy még egy ilyen "gátlástalan fluffba" is bele tudsz rakni olyat, amitől az ember a szívéhez kap, hogy el ne olvadjon.

"- Tönkretettelek – motyogta Dean, és a hangja alapján vigyorgott, feltehetőleg azzal a pimasz, féloldalas grimasszal, ami mégis csupa szeretet, és Sam azért (biztos ami biztos) még egyszer felhunyorgott, hátha ki tudja venni, hogy a két sötét sziluett csókolózik-e már, mert nem igaz, hogy nem, és nem igaz, hogy a halálos ágya felett állva is flörtölnek."

"Az őszinte öröm és hála Castiel hangjában szíven ütötte Samet, legalább olyan erősen, mint az egykori angyal ütője az arcát – szóval még átgondolta ezt a meghatottság-dolgot. Érezte, hogy Dean eligazgatja rajta a takarót és egy pillanatra a homlokára simítja a tenyerét, aztán távolodó lépteket hallott, és megfeszült, a lepedőbe kapaszkodva.Most, szűrte a fogai között. Te hülye, mondd meg neki. "

"Hajnal öt óra múlt kurváratúlsokkal, és Dean Winchester pár szobával arrébb pingpongozott a passzív-agresszív majdnem-pasijával (akit Sam majd holnap, a nagyon-holnap, a sárga földig lever majd legalább háromszor a visszavágóban)."

Nyomot hagytál az életemben, az már biztos.

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS