a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2013. május 10.

Az árnyak velünk maradnak, uram


"The shadows come to dance | My lord | The shadows come | To play | The shadows come to dance | My lord | The shadows come | To stay.” Trónok Harca, 4x100 szó, Catelyn/Ned, Renly/Loras, Drogo/Daenerys, Theon/Robb (naná). Gyász, szerelem, üresség és egyértelműen túl sok Son Lux




Catelyn mindig emlékezni fog a napra, amikor Ned visszatért a forradalomból: ő Riverrun gátján állt, örvénylett és lobogott a szélben a szoknyája, a haja szállt, csapongott, és Robbot ölelte, szorosan és félve, és Ned belovagolt az udvarba, serege élén, dicsőséggel, egy csöppnyi gyermekkel a karján, és Catelyn – ó, amikor megértette – le akarta vetni magát a gátról szégyenében, és azt hitte, elhitte, hogy ennél jobban semmi nem fájhat. Aztán, évekkel később, gyászhírt hozott egy holló, és ő az egész életét elcserélte volna azért a régen volt percért, csak hogy lássa urát megint: most nem sírna már. Tele szívvel, szakadt szívvel nevetne.

                                                                        * * *

Renly halála abszurd, nevetséges. Loras az ágya szélén ül, egyre szorítva hűlt kezét. Renly márvány lesz: örökké való, zord, hideg kőszobor, durván faragott emlék, és ha nem nyerik meg ezt a háborút, akkor még annyi sem, akkor nem lesz más, mint szégyenbe mártott tintasor a Baratheonok krónikájában, és ő ezt nem engedheti meg; harcolt az élőért és harcolni fog a halottért is, szívében bontva ki rongyolt lobogóját torz és hiábavaló szerelmüknek. Ez az egyetlen zászló, aminek a nevében küzdeni tud, ez az egyetlen dolog a világon, amiben még hinni tud: ők, ketten. Egyszer, régen. Soha-soha többé. Fejét lehajtva zokogni kezd.


* * *

Drogon pikkelyei csillámlóan feketék, mint az éjszaka, szárnya karmazsin, tűz és vér színe; Daenerys figyeli, ahogy a tiszta légbe száll, a vad, tengeri szelekbe hasít, és egyedül az zakatol a fejében, kevélyen és zavarodottan, Drogo milyen büszke lenne rá: közös gyermekük halvaszületett fiuk helyett, épp olyan gyönyörű, erős és hatalmas, mint Rhaego lett volna, a sárkány és a paripa véréből való sosem-volt király. Drogon lángba borítja majd a Vastrónust, amin fivére szelleme fog ülni örökre özvegy anyja karjaiban, és a rózsaablak mögött – amiről Viserys annyit mesélt – fellángol a hajnal, a nyugatról kélt nap fénye: Daenerys ezért a képzelt pirkadatért él.

* * *

A varsafák levelei üvöltenek az elhagyatott istenkertben: Theon, Theon, és Theon szorosan lehunyja a szemét, megnyúzott kezét ökölbe szorítva. Robb, Robb, ismétli zihálva, mert ez az egyetlen név, ami számít, az egyetlen név, ami megmaradt neki. Hullik a hó, ő a fejére borítja tépett köpönyegét, aztán előre lép, a tó felé, sötét, fagyos vizébe gázol. Arcába tapad a fekete vászon súlyos gyászfátyolként, fojtogatja lassan, gonoszan és nyirkosan, minden botladozó lépésénél, egészen köré tekeredik, és a víz zúgva a fülébe, a szájába zúdul, kimosva saját áruló személyének átkozott visszhangját és elsodorva a vidám R, komoly O és felséges B mantrázó imáját.

20 megjegyzés:

Ludmilla írta...

Első megjegyzés és végtelen imádat. Nem jutok szavakhoz. Hát ez... egyszerűen. Gyönyörű. Gyönyörű.

Reisuto írta...

Nagyon-nagyon szépen köszönöm ☆ Örülök, hogy tetszik, elég bizonytalan vagyok vele kapcsolatban; nem olyan lett, ahogy elképzeltem.

Hannibal írta...

*takaróba búrkolózik, miközben azon töpreng elolvassa-e a történetet* Nem merek írni... nem merek. Egy részről, mert egyáltalán semmit nem értettem belőle - nem vagyok otthon ebben a fandomban - ennek ellenére végig gázoltál a lelkemben ezzel a fogalmazással. Beletapostál, ástál magadnak egy gödröt és belefészkelődtél örökre. ÖRÖKRE! Tehát egyszerűen gyönyörű, GYÖNYÖRŰ amit művelsz, le kalappal, mind a hattal, és egy a ráadás, imádlak, csókollak, írj még, még, még! Imádok tőled olvasni, mert akármennyire is nem érhetem, hogy miről van szó, bőven megelégszem az esztétikai szépséggel, ami egyszerűen a fellegekben és túl jár. Köszönöm, köszönöm. o.o

Reisuto írta...

Jaj de édes vagy már ✿ (és hogy én mennyire nem irigyellek - ez a fic aztán tényleg dugig van mindenféle utalással, személynévvel és még spoilerrel is) {egyébiránt a sorozatot őszintén ajánlom: fájdalmasan gyönyörű} *nagyölelés*

Pikácsú írta...

Bevallom, először nem tetszett annyira, viszont most elolvastam még egyszer, és jaaaaaj, hát ez olyan szomorú, de... szép. A Daenerysékről szóló részt annyira jó volt olvasni. ^^ És Theon is... meg Catelyn. Nagyon-nagyon szép lett. ^^

reissa írta...

jézuska, feljövök, csak mert mindig megnézem háátha van friss, mi megmenti napom, és erre itt ez a csoda! *gives you a shy kiss* ~
#dead #loved the loras/renly one

Reisuto írta...

Kölcsönösen vegyes érzéseink vannak szegény Az árnyak velünk maradnak, uramról. (>y<") Köszönöm a kommentet, és imádkozzunk együtt Drogo visszatéréséért, mert, mert... mert.

Reisuto írta...

Kaptam puszit(◡‿◡✿) Nagyon szépen köszönöm![Lorasékat egyre közelebb érzem magamhoz - talán lesz majd róluk még valami, egyszer :)]

Tinuviel írta...

Nagyon jók *-* Nekem Daenerys száz szava a kedvenc, egyébként is az egyik legjobb karakternek tartom a sorozatból. Rá kéne vetnem magam megint a szériára, mert kicsit le vagyok maradva vele. Nagyon- nagyon tetszett.

Reisuto írta...

Köszönöm szépen~! Érdemes tartani vele a lépést, a harmadik széria nehezen indul, de aztán nagyon belehúz és olyan istentelenül lenyűgözővé válik, hogy csak tátom a számat hétfőnként. Zseniálisabb, mint valaha.


És buzisabb.

Zsanett Szekeres írta...

Ez egyszerűen gyönyörű volt. ( nem lehet eleget hangoztatni) Az utolsón kívül az összeset átéreztem (nem birom végignézni theon bukását. Nem. ) Szívbe markoló 100 szavasak. Ha kiadsz még egy kőtetet FELTÉTLENÜL tedd bele.

ashtrayheart írta...

Én most...*screaming internally* Ez a sorozat újabban minden egyes héten kitépi a szívemet a helyéről, aztán jóízűen kacag rajta, és MÉGIS alig várom a hétfőket. Ez az eddigi legjobb évad, és az se képes elrontani, h lényegében a párbeszédek felét az HBO írja, mert borzasztóan jól csinálják...Theon és Ramsay jelenetei, Te.Jóságos.Ég. *zokog*

És ez a szösszenet most só a sebre, mert aaanyira gyönyörű.:))) Külön örültem a Catelynes résznek, mert én továbbra is elszántan csodálom a karaktert, és nem értem miért utálja mindenki. És Renlyék! Még egyszer régebben írtad nekem h nem tudod őket shippelni - Loras sárkánykői öngyilkos merénylő akciójának köszönhető a változás, vagy...?

hunpolaris írta...

Catelyn/Ned. Tudnod kell, hogy Nedet nem különösebben hiányolom, Catelynt pedig egyenesen ki nem állhatom. Ez a pár sor mégis elérte, hogy borzasztóan fájjon értük a szívem. (Vagy nagyon jó vagy, vagy ez fekete mágia.)
Loras/Renly. Ez most így kellett, tényleg. Fájdalmas, de szükséges balzsam volt a szívemre. Őket nagyon sajnáltam, bár én állat csak az első évad megnézése után jöttem rá, hogy együtt voltak, a könyvben véletlenül se szúrta ki a szememet az egyértelmű. Azóta viszont rendesen siratom őket magamban, pláne a múlt rész után, ami egy hátba szúrás volt az összes rajongónak (szőke srác + Loras). Úgy értem, ha a nap lenyugszik, egy gyertya sem helyettesítheti, de valami noname szolgáló igen?! Szóval köszönöm szépen, újra visszaadtad a fényét a kapcsolatuknak, helyreállítva megérdemelt, borongós rajongásomat a párosért.<3
Drogo/Daerenys. Drogoooo~ Danyyy~ Miééért~ /Ennél többre nem is vagyok képes.T_T/
Robb/Theon. Ez azért még mindig elképesztő, hogy a sorozatban mennyire hidegen hagynak, most meg mind a négy közül ez volt a kedvencem. Gyönyörűen megírt drabble, ott sétáltam Theonnal az esőben. Az írásaid komolyan babrálnak az elmémmel, és még örülök is neki, höjj.
Köszönet a rövidkékért, bearanyozták az estét~

Reisuto írta...

Nagyon-nagyon szépen köszönöm <3 És GRRM, az az őrült géniusz *sóhaj* - hogy Theon pont a bukásán keresztül emelkedik fel.

Reisuto írta...

A hétfőim *pörög a parkettán* Szerintem az adaptáció kifogástalan, és a könyv/sorozat vitában is az utóbbit választanám, mert egyszerűen annyira... annyira. A színészek, sminkesek, ruhatervezők, díszletezők, mindenki a maximumot hozza és még azon is túllép, és ez zseniális.

Loras és Renly - egyszerűen csak nem volt első látásra szerelem, azt hiszem, de lassacskán, ahogy újranézem a régi részeket, csak rabul ejtették a szívemet ;u; A köteteket csak Robb és Theon szálán spoilereztem le magamnak, a többit direkt nem olvastam el, hogy meg tudjon majd lepni a sorozat.

Reisuto írta...

The night is dark and full of terrors *a fejébe húzza vörös csuklyáját* mind azt fogjátok shippelni, amit én :D Oké, feketemágiát visszatérve, nekem Catelyn végtelenül szimpatikus - pontosan azért, mert végtelenül emberi. Ahogy Jonnal bánik, arra nincs magyarázat és talán bocsánat sem: és furcsa mód pont ezért szeretem, mert egyszerre a törődő édesanya (Robbal fantasztikus a kapcsolata) és a gonosz mostoha.

Loras szőke fiúkáját én pont a gyászból magyarázom - üres volt, csak fél órányi öntudatlan kéj, felejtés, felejtés, felejtés, annyira látványosan más, mint amin Renlyvel osztozott. Bár tény, hogy HBO nem sok figyelmet fordít a karakter belső vívódásaira (az egyetlen jelenetet, amiben az ő nézőpontját is hallhatnánk, kivágták), abból a szempontból mindenképpen van létjogosultsága a jelenetnek, hogy egyértelművé válik, hogy Loras - a testvérével ellentétben - pocsék játékos a trónok játékában. Mert túl nyílt és túl őszinte és túl igaz.

Denyék és a Throbb meg a halálom.

margaery. írta...

*~ez már megint egy olyan fic amit végletekig imádok~*
[az ilyen esetekre fejlesztenem kéne a szókincsemet, de tényleg. mindig ugyanazokat a szavakat írom. :D ]
szóóval ezt a novellát kifejezetten szeretem, mert egyrészt eszembe juttatja az összes fájdalmát a könyvek olvasásának/sorozat nézésének(juhé), másrészt meg több GoT szereplőt tettél bele^^ remélem alkotsz majd még hasonlókat,mert nagyon érdekelne hogyan írod meg pl. Dany karakterét (vagy neadjisten Margaery-ét *kacsint*)

Raistlin írta...

én imádlak téged. végletekig. és most nagyon elgondolkoztattál. csak mondom. meg köszönöm.

Papp Fruzsi írta...

Üdvözletem, kedves.

Sajnos egyike vagyok azoknak, akik legtöbbször csendben fulladoznak fangörcsükben, mikor felteszel valamit, de eldöntöttem, hogy igyekezni fogok ezen változtatni és kommentet írni, és nem csak időnként facebookon rádszabadulni.
Ez rímelt, tehát igaz.

Egyelőre még nem láttam az askos válaszodat, ha már megírtad, szóval csak félve szemezgettem a címekkel, erre is csak azért mertem rákattintani, mert négyszer száz szótól talán nem esik bajom, gondoltam, és egyébként is mindenem a Daenerys/Drogo páros.

És istenem, milyen jól tettem, hogy kattintottam.

Négyszer száz szóban váltottad meg az életem, esküszöm neked.
Azt hiszem pont ma néztem azt a részt, mikor Caitlyn elregéli, mennyire sajnálja, hogy nem tudta szeretni az "anya nélküli gyermeket", és a szívem szépen lassan megszakadt, aztán jött száz szó (minden elismerésem, száz szó látszólag semmire nem jó, aztán jön valaki, és megmutatja, hogy mindenre elég), és még keservesebben sírtam. (Odabent, szépen csendben és halkan, hogy senki ne nézzen hülyének.)
Nem tudom, se Renlyt se Lorast nem sikerült megkedvelnem, de ez a száz szó is olyan szép volt.
ISTENEM, DROGO. Jajanyám... Köszönöm
Habár én nagyon shippelem Robbot a feleségével, kifejezetten érdekes elképzelés számomra ez a Theon/Robb dolog, mármint jó értelemben érdekes, szóval vágtatok is tova, hogy még jobban összeismerkedjek ezzel a dologgal, mert ezt elképzeltem, és amit elképzeltem az tetszett, mert mélyen belül megölt valamit, és engem mazochistává nevel(tél), szóval ez tetszik.

Raistlin írta...

Szívből örülök, hogy ennyire tetszett, és el nem múló a lelkesedésem, hogy rátaláltál a Trónok Harca világában - úgy gondolom, igazán otthon érezheted ott magad, illik a fantáziád nyughatatlan szárnyalásához.

És gyönyörűek benne a párosok, a szerelmi szálak, a barátságok, az árulások. A Throbb bevallom, bűnös élvezet, némi utalásos alappal a könyvben, de soha nem vontam fel az orrom, ha valaki nem látja meg benne (mint ahogy megsértődnék a Cherik vagy a Nygmobblepot tagadóin :D)

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS