a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2013. március 21.

A mélyben


08x17, Goodybe Stranger, hirtelen felindulásból elkövetett drabblefüzér (5x100 szó), és egyben songfic [erre] a számra.



Meg Masters volt már szerelmes angyalba. A neve Lucifer volt; a Fényhozó…
Meg, még életében, mint a legtöbb hozzá hasonló, boszorkány volt, az ördög szeretője, azt mondják, aztán pokolra szállt és démonná lett a mesteréért.
Lucifer gyönyörű volt és hatalmas, de nem legyőzhetetlen. Meg akkor tanulta meg, hogy senki sem az, hogy nincsenek sötét csodák, sem öröklét és halhatatlanság, csak ő van, egyedül a világon; és próbált emlékezni erre, igazán próbált, de az, aki megteremtette és magára hagyta őt és az egész emberiséget, útravalóul még vágyat oltott belé a hitre, és Castielben- a győzelmében, a dicsőségében; benne, benne hinni lehetetett. 
★ ☆ ✮
A kripta felé tartva, az Impala hátsó ülésén Castiel vállára hajtja a fejét, és dúdol neki halkan:
- We could have had it all… rolling in the deep…
Castiel összefűzi az ujjaikat. Bizonyára átlát az anyag valóságán, a porhüvelyen: látja tűzmarta bőrét fonnyadt, halott kezén, a sárgult karmokat. Meg sosem láthatja Castiel igazi valóját, de amit érzékelni tud, a fekete szárnyak, melyek föléjük borulnak, tekintetének bús ultramarinja: ezek kíváncsivá teszik, és nem tud szabadulni a gondolattól, hogy a démonok, akiknek Castiel puszta jelenléte kimarta a szemüket, valami csodálatosan láthattak; valamit, amit ő is látna szeretne még, mielőtt kiveszik a világból.

★ ☆ ✮

Szeretni valakit: szívből, igazán, reménytelenül és mindhiába, ebben nincsen semmi különleges vagy rendkívüli. Meg tisztában van vele, hogy a föld lakosságának meglehetősen magas hányada érez vagy érzett már így – a múlt és a jelen között pedig elhanyagolható a különbség, így több száz évesen. Tudja, hogy ez egy olyan gyengeség, amin osztozik Castiellel: de a Bukott Angyalnak az Igaz Ember lesz a végzete, és a törődés, amit őrá pazarol, az a mennyei jóság, teljesen jelentéktelen. Meg mégis úgy őrzi, mint gyermek a kacat kincseit, hamis üveggyöngyöket és csillogó aranyzsineget…akasztófahuroknak, talán. Nincs választásuk, és ha lenne is, Castiel úgy sem mellette döntene.

 ★ ☆ ✮

Castiel a véges végtelen felé tart a buszon, ölében az Angyaltáblával, és próbál nem gondolni semmire, hiszen már a saját gondolataiban sem lehet többé biztonságban. El kell veszítenie Dean csontjainak roppanását, el kell veszítenie könyörgő hangját, el kell veszítenie ezer halálát, el kell veszítenie, el kell veszítenie, el kell veszítenie ezt a háborút, hogy véget érhessen minden árulás és minden fájdalom, de még nem fizette meg a hadisarcot, még nem adta oda az életét. A homlokát az ablaküvegnek támasztja.
- There’s a fire starting in my heart, reaching a fever pitch and it’s bringing me out of the dark…

Nem emlékszik, hol hallotta először ezt a dalt; azt kívánja, bárcsak elfelejthetné, minden szavát, minden sorát, de ott dübörög a koponyája mögött, a bordáin kopogtat, felfeszíti a mellkasát.  Egy démon suttogja a fülébe, akinek neve és jelentősége lett, és aki, érzi, most halott: gyászindulóként zúg fel benne a zene, tudja, ez Meg hagyatéka, és mi lehetne jellemzőbb ennél: a múlandó popkultúra egy közönyös terméke, ami négy percben mesél egy angyal ezredéveiről, egy démon századairól és egy ember tizedeiről, torokból elüvölt egy történetet, amit ő még magának elmesélni is gyáva, és nem tud mást, mint lehunyni a szemét és hallgatni rá.


 

17 megjegyzés:

Reyklani írta...

Na mégiscsak így ért véget a nyolcadik évad? Nem tudtam másra következtetni a "hirtelen felindulásból" megjegyzésen, és ha igazam van, akkor őszinte részvétem.

Reisuto írta...

Közel sincs a vége, és zseniális epizód volt o3o A felindulás a szó "overwhelmed" értelmében értendő ;)

meso írta...

hát az úgy volt, hogy leültem, hogy király van új odaát rész. és igen van benne végre Castiel, és zseniális rész volt. és erre te meg írsz egy szintén zseniális novellát, erről a részről. hát a mai estém is még jobban fel lett dobva:D köszönet érte. Ja és nem akarod a pizza ment is megírni? egy jó kis csöpögős storit az angyalunkkal és a kedves démonukkal, ahogy átrendezik a szobát?:P és jó volt a zene választásod, adele ez a száma újabb asszociációt nyújt számomra:D

Valerin írta...

Hmm, tetszett. Mikor Dean úgy hívta őket a sorozatban, hogy Megstiel, felnevettem, de előbb-utóbb úgyis eljutottunk volna idáig. Sajnálom a démont valamilyen szinten, és megértem a vonzódását, szerelmét (?) az angyalhoz, de neki félre kellett állnia az útból, hogy a fiúk végül győzedelmeskedjenek. És nevetek, mert Cas végre átverte Naomit.:):)

Csodás volt, bár talán még korán volt hozzá egy kicsit nekem.:(

Dragda írta...

Maga az epizód is szív-kitépős volt, erre te... Őszintén szólva én utáltam ezt a részt.

*szpojlerkedős nyafogás, óvatosan, ha valaki még nem látta volna*
Ad1: Sam szembesül azzal, hogy önmagunkat hitegetni baromság.
Ad2: Kicsinálják Meget. Oké, hogy ribanc volt, de én csíptem a fejét, és imádnivalóan édes volt, ahogy Cast kezelte. Fejbúbos belezúgás volt.
Ad3: Cast összeomlasztják, mert ez az volt. Naomi belepiszkálása még benne van, s közben ott van a tudat, hogy nekiment Deannek. Már azt sem tudja ki is ő, plusz az öngyűlöletről ne is beszéljünk.
Ad4: Dean. A pasit megcsalatják mindenben, ami életben tartja. Mert szerintem csak Sam és Cas miatt nem vette még szájába a stukkerét. Erre... gyanúja beigazolódik, az öccse halódik (ha csak nem történik valmai isteni csoda a 9ik évadban), az angyala meg a szeme láttára törik apró szilánkokra. Nem jó ez így.

És akkor jössz te, és végre elmerem hinni, hogy nem csak én láttam meg a lényeget... És akkor rájövök, hogy ez egyszer még pokolian fog fájni.
Pláne ezzel a dallal. Ez nekem már összefonódott azzal az élménnyel, hogy nem kellek a másiknak, hogy kevés vagyok neki, sőt egyenesen rossz. Basszus, inkább befogom a szám.

Mindenesetre köszönöm. (Komolyan, az ilyen ficek kellenek ahhoz, hogy tudjam puculni az elmúlt évek mocskát a lelkemből.)

hunpolaris írta...

Ez olyan szép volt, tényleg, köszönöm. Jó látni, hogy mást is megfogott Meg és "Clarence" szitakötő-életű kapcsolata. Részemről rettenetesen sajnáltam a lányt, mert egyre jobban megkedveltem, úgyhogy nagyon örültem ezeknek a rövidkéknek. (Mondjuk, a remény hal meg utoljára, hogy visszahozzák, de hát...)
Pláne, hogy amúgy is olyan földbedöngölős rész volt ez, a róla olvasott angol codák meg még belém rúgtam még egyszer. Megkönnyebbülés egy ilyen szomorkásabb, mégis valahogy megnyugtatóan ható írást olvasni.:)

Reisuto írta...

Köszönöm szépen <3 Sajnos én a Megstiel viszonyt (bármilyen gyönyörű is) elég egyoldalúnak látom; még egy postot is csináltam arról, hogy szerintem mi játszódott le Cas fejében... http://reisuto.tumblr.com/post/46021376287

Reisuto írta...

Személy szerint nem érzem úgy, hogy Meg bármilyen módon "akadályozta" volna a Cas/Dean viszonyt (sőt, ha az Emmanueles sztorira gondolunk, még kifejezetten segítette is.) Tisztában volt a prioritási sorrenddel ("He was your boyfriends first"), és bár szerintem őszintén szerelmes volt Castielbe, és Cas számára is nagyon (nagyon) fontos volt, tudta és elfogadta, hogy reménytelen a helyzet. És én ezért baromira tisztelem. A halála várható volt (az első évad óta élő és lélegző női mellékszereplő - egy kész csoda a sorozat történelmében), nagyon szépen megoldották ezzel a szerelmi szállal, de nem állítom, hogy elfogadtam volna... rajta van a kedvenc női karaktereim top 10-es listáján.

Reisuto írta...

Megpróbállak megvigasztalni, oké? :D

Ad1: Szerintem Sam nem hitegeti magát. Úgy ment bele ebbe, hogy pontosan tudta, mit vállal, de nem akarta, hogy Dean vállalja, mert ő már túl sok áldozatot hozott érte, és ideje viszonozni. Sam megtapasztalta, hogy esélye sincs a normális almapite-életre, amire vágyik, így igazából nincs vesztenivalója.
Ad2: MEG!!!
Ad3: Szerintem a buszos jelenet egy szép feloldás volt Cas hetedik évad óta tartó öngyűlöletére. A zene és Misha zseniális játéka, na meg a halott nagy reményeim... szóval ezek együtt nekem azt mutatják, hogy Cas végre megbékélt önmagával, hogy már tudja, mi a feladata (őrizni a táblát), végre megint önmaga, és talán jóvá tehet mindent - akkor is, ha ennek az az ára, hogy többet nem látja Deant (a huszadik epizódig.) [p.s.: Szerintem Metatronhoz megy.]
Ad4: Dean nagyon, NAGYON, nagyon brutálisan sokat fejlődött ebben az évadban, többek között megtanulta, hogy ne fojtsa vissza az érzéseit. Tudott beszélni Sammel, és szerintem kész egy hosszas lelkizésre Casszel is.

It's okay now *pat-pat-pat*

Reisuto írta...

can I hug you? ლ(╹◡╹ლ)cauze I wanna hug you.
*hugs you*
Köszönöm!

Lilian Kyle írta...

Már maga a rész is kifacsart, egyrészt vigyorogva vártam, hogy végre megint lesz Castiel, másrészt, amikor lett, belesajdult a szívem. De hogy te tudsz olyat írni, ami belémrúg és még örülök is neki... azt eddig is sejtettem, csak valahogy nem volt ennyire intenzív. A zene pedig lekerült a "nem-jön-be-és-kész" című listámról. Olyan új értelmet adtál neki, hogy ezentúl mindig ez fog eszembe jutni.
Mindent összevetve: köszönöm. Feloldottál bennem egy jó adagnyi szomorúságnak készülő érzést. Nem tudom mit tettél a helyére, de most jó így. *w*

(A Megstielről meg csak annyit, hogy egy záros határidejű kapcsolatnak még elnéztem volna, sőt! kifejezetten érdekelt volna Dean jelenléte Meg és Cas mindennapjaiban :) )

Reisuto írta...

Gyeregyere *ölel* (p.s. Adele-nek szerintem megéri egy esélyt adni - ha még nem jön ki a könyöködön a Skyfall, nézd meg, hogyan énekelte élőben az Oscar-gálán. Engem padlóra küldött.)

[Ha Cas és Meg csak egy ÉJSZAKÁRA együtt maradnak akkor reggel arra kelnek hogy Dean közéjük állította a démonbökőt, mint Arthur Lancelot és Guinivere közé a legendában, aztán Meg kimegy fogat mosni és már a hátában érzi a kést és Dean csak annyival magyarázza hogy "hát basszátok meg mégiscsak DÉMON VOLT", mert Dean egy olyan pozesszív rohadék, aki a kikúrt öccsét nem hagyja a saját életét élni közel harminc évesen, szóval Cas helyében én nagyon félteném a seggem.]

Tinuviel írta...

Huh de sokat frissítettél mióta nem jártam itt 0.0 de nem baj, legalább lesz mit olvasnom. : D Kötött formában nagyon nehéz, de itt minden passzolt, a hangulat, a szereplők, minden. Nekem nagyon tetszett, imádom, hogy Supnatot is írsz, azt meg pláne ahogy írod.

Reisuto írta...

Ha csak egy pillanatra lankad az éberséged, én már telespamellek *sátáni kacaj* [Supnatot muszáj írni, tönkretesz ez a sorozat és ilyen terápiás célzattal ontom magamból a szennyirodalmi brühühüket.] Isten hozott a fedélzeten ismét, és sok sikert a pótlással! :D

Zsanett Szekeres írta...

Most hoztam be egy kisebb lemaradást SPNből, és hát a 16. 17. rész kitépte a szívem. (főleg deantől mikor cas-t hívja) így végre ezt a ficet is elolvastam. ( szerintem aranyos a megstiel tiszavirág kapcsolata ) A fic eleje még csak szimplán tetszett, a végét pedig újra és újra elolvastam annyira megérintetg. Meg üzenete, az egész annyira jó volt. (bár egy kicsit só a sebeimre, de akkor is grat )

Zsanett Szekeres írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Reisuto írta...

Nagyon köszönöm ;u; Nem vagyok egy multishipper arc alapvetően, de *üvöltve leszakítja a pólót izmos felsőtestéről* MEGSTIIEEEELLL *hörgi férfiasan* (annyira szép volt, annyira plátói és annyira halálra ítélt.)

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS