a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2013. február 6.

Monokróm ajtó


OTP7 - Hét napos OTP kihívás Yamival és Nussyval, 3. nap
A Yami által megadott cím: Monokróm ajtó
A Nussy által megadott szavak: életfa, emlékek, kipurcan
Az én történetem: Good Omens [Elveszett Próféciák], Crowley/Azirafael, keserédes kísérleti írás álnok humorral és tönkrement formázással, köszönöm, blogspot, ezer évig tartott két oszlopba szedni de ne, ne is törődj vele, rakd csak egy tömbbe, jó az úgy




Az kiváló nevenincs mester evangélioma
az apokrif iratok közül




1 A két fák. 1 Két fa állt az Édennek kertjében, a keleti kapu felöl: egyik a Jó Tudásnak Fája, amit Életfának mondanak, másik a Rossz Tudásnak Fája, amit Halálfának mondanak. 2 A Halálfának lombjában, mint az írva van, élt egy kígyóféreg. 3 Ez a kígyóféreg nem Lucifer volt és nem Lilith volt, hanem Crawley, ami annyit tesz az ángélusok nyelvén: ő, aki a porban csúszik. 4 De íme, miután Crawley elvégezte szentségtelen működését, lehántotta magáról a kígyóféregnek bőrét, és gyönyörű férfivá lett. 5 Akkor a Keleti Kapu Őrizője azt mondta neki: „ne haragudj, de szerintem el kéne tűnnöd innen”, és Crawley akkor eltűnt onnan, és nem haragudott.
2 1 Crawley az, akit később Crowleynak, tehát varjúhoz hasonlatosnak neveztek. 2 Pokolfattyú volt, és az első ezek közül, aki szerelembe esett egy angyallal. 3 Az Ige úgy szól: az utolsó is. 

3 A hét kapuk. 1 Írnak a világ végéről. 2 Nem írnak igazat. 3 Megállította a Nagy Harag Napját a Sátánnak szolgája és az Úrnak szolgája. 4 És az Úr szolgáját hazaszólították.
4 1 A Mennyeknek hét kapuja van: égszínkékbe tetszőek, aranyos kilincsekkel. 2 Hat ajtót tört át Crowley Azirafael elragadtatása után, de a hetedik zárva maradt. 3 Ezen az ajtón kopogtatott hét napon és hét éjen, és egyre így beszélt: „Gyere haza, Azirafael nem felejthettél el mindent – nem felejthettél el engem.” 4 És mondott még más dolgokat is, melyeket itt nem jegyzünk le. 5 És az ajtók zárva maradtak, és a hetedik napon könnyezett és fázott a démon. 6 Akkor megállt előtte az igazszóló Gábriel égi malaszttal, és azt mondta: „Nincs már itt, akit te keresel”. 7 És még azt mondta néki: „Tisztulj innét, féreg!” 8 Crowley pedig ekkor sugárzó arcába köpött. 9 Gábriel erre letaszította a Mennyekből. 10 A bukott angyal hullott megint, öröknek tetsző éjszakákon át. 11 Porba hullott Crowley, föld porába, és szárnyát szegte. 12 Régen kihűlt vére sarjadt, sok csontja megrepedt. 13 Mozdulatlanul hevert, és életének végét várta. 14 Haláltalan révén a halál nem érkezett, jöttek csak helyette gyógyító emberek, akik fehér ágyra fektették őt fehér palotában. 15 És Crowley ott maradt. 

5 A két angyalok. 1 „Miért nem hagynak kipurcanni?”, kérdezte Crowley, és nem szólt többé. 2 Nap-nap után hevert merev függönyök mögött, és nem remélt enyhülést, mert az ő sebei mélyebben futottak a húsnál. 3 A hetedik napon a függönyt félrehúzták, és íme, ott állt Azirafael, ragyogószín köntösben, hírnöke az Úrnak, egy tálca süteménnyel. 4. És mondá: „Nem kérsz?” 5 „Nagyon finom, és látom, hogy te sosem eszel.” 5 És Crowley így kiáltott fel: „Azirafael!” 6 Azirafael pedig erre azt felelte: „Do you speak English?”, ami annyit tesz: beszéled-e az ángélusok nyelvét, messze földről jött idegen? 7 És mondá Crowley: „Hogy ne beszélném?” 8 „Mi történt veled?”, kérdezte Crowley. 9 „Leestem”, felelte meg erre Azirafael, „azt mondják, leeshettem valahonnét nagyon magasról, de nekem nincsenek emlékeim.” 10 Botját félretéve az ágy végébe ült, és kezébe vette a démonnak kezét. 11 „Örülök, hogy megismerhettelek”, mondta néki, és az arca ragyogott. 12 „Én is nagyon örülök”, mondta Crowley, és ragyogott az ő arca is az örömtől, de ragyogott az ő arca a könnyektől is. 13 És feltárult akkor a hetedik ajtó: megírtam, hogy higgyétek az Úr irgalmát.

11 megjegyzés:

уαмι. írta...

Oké. Hát. Oké.
Oké.
Tudod amikor azt hiszem, valamivel igazán sikerült kicseszni veled - valami olyan akadály elé állítani, amit még te sem tudsz mesterien kikerülni, legyőzni, áthidalni -, akkor mindig be kell látnom, hogy marha nagyot tévedtem.
Hogy ez a stílus is menjen neked, az valami hihetetlen. Olyan történeteket kanyarintasz itt fél óra alatt (volt annyi? Nem néztem), hogy nem győzök pislogni. Nem tudom, vigyorogjak vagy könnyezzek rajta, keserédes-kínkeserves, egyszerre simít végig az arcomon és vág pofon. Fekete humor és szívfájdalom, lázadó érzelmek és porba hullt vágyak.
Bármennyit képes volnék elfogyasztani az ilyen jellegű műveidből. Ne hagyj éhezni.♥

Reisuto írta...

Viktorom, te aztán gyors vagy, mint a villám (s bús szemed isteni csillám ""). Én meg, bevallom, csaltam, mert a történet elejét gyorsan leskicceltem a buszon hazafelé jövet, hogy ne essek a gép elé kézirat nélkül. Nagyon-nagyon örülök, hogy így tetszett ;u;

Nussy írta...

Hát ez nagyon tetszett, nagyon, nagyon. ♥♥ És egyetértek Yamival, kérlek írj még bibliai stílusban, mert nagyon jól áll! Mondjuk ebből talán nem lehet egyszerre sokat befogdani, de szívesen olvasnék még napi adagokban, csaaak mondom. :D

Reisuto írta...

És akkor én lennék a Bibliás Őrálló Slashfanficer... ヽ(゚Д゚)ノ

Susie Lupin írta...

Hihetetlen vagy, komolyan. El sem tudtam képzelni, vajon mit hozhatsz ki ebből, de ismét lenyűgöztél, ez gyönyörű. <3

Reisuto írta...

Nagyon szépen köszönöm(^u^)

Green Sfinx írta...

Azt hiszem, te vagy az egyetlen író, akinél eltűröm az archaikus stílust. Nem is. Nem csak eltűröm, hanem oda meg vissza meg fel meg le meg mindenfelé vagyok érte, mert elképesztően hitelessé tette ezt a kis írást, ami már tulajdonképpen több, mint egy fanfic. Csatlakozom yamihoz, te tényleg bármit tudsz írni, és néha nehéz elhinni, hogy ugyanaz a személy találja ki a vattacukorfluffokat, mint az ilyen keserédes gyönyörűségeket, és az áldott angstjaidat.
Köszönöm, hogy olvashatlak <3

Reisuto írta...

Nem értem magamat, mert engem alapból meg lehet gyilkolni a posztmodern archaikus stílussal, de néha meg nagyon tetszik (khm Neil Giaman khm khm) és akkor már annyira nagyon hogy nagyon.
És én köszönöm, hogy vagy <3

Márk Éva írta...

Tragikomédia.
Nem tudom, hogy bírod még állandó színházőrületemet, és egyéb megnyilvánulásaimat, de ez nekem tényleg egy tragikomédiának hatott. Egyrészt az utolsó részben az a párbeszéd abban a stílusban, az a nevetős része (nekem legalábbis felfelé görbült a szám), míg a többi, az meg a sírós. Az ember tudja, hogy oké, ez egy démon, de úgy drukkol, hogy boldog legyen. És boldog lett, és éljen, és különben is marhán tetszett a modern szóhasználat meg az archaikus forma elegye. Zseniális, én mondom zseniális.

Reisuto írta...

Köszönöm (。-_-。 )人( 。-_-。) Tényleg ez a műfaj

LadyLoss15 írta...

Jajj istenem de kis édes hát mentem elolvadok. Már folyik is az arcom. Ja nem, ezek könnyek. Na de érted. Köszönöm *.*
LL15

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS