a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2013. február 11.

Egy kis üveg uborkavíz


OTP7 - Hét napos OTP kihívás Yamival és Nussyval, 7. nap pótlás
A Yami által megadott cím: Egy kis üveg uborkavíz
A Nussy által megadott szavak: meggypiros, Pókember, betépni
Az én történetem: Avengers, Loki/Thor modern AU. Ööö. Hát fluffnak indult...
Art: crowthis.tumblr.com




A tűz mohó csikorgása, mintha vasfogak alatt őrlődne a fa és valami roppan, mint a csont.
Thor egy újabb kupac száraz füvet hány a máglyára a vasvillával, aztán a kézfejével megtörli a homlokát. Iszonyú a hőség, a hegyek közé szorult párálló levegő valóságos katlanná változtatja Oslót; Jane persze farmerben és ingben ment el, és azt mondta, „vigyázz a széllel, még megüt a dér.” Thor nem hibáztatja; elvégre mexikói, vagy mi; a maga részéről köszöni szépen, megsül egy szál alsónadrágban. Leveszi a pókemberes flipflop papucsot, megmozgatja a lábujjait, aztán vágyakozva néz a medence felé. Amikor megvette ezt a nagy házat ezzel a nagy kerttel, nem igazán gondolt arra a nagy munkára, ami mindezzel jár. Lehunyja a szemét és megtámasztja az állát a vasvilla nyelén.
- Ugye tudod, hogy ettől nem lehet betépni?
Felkapja a fejét.
- Rosszul csinálod – folytatja Loki, és vigyorogva előtűnik a házból, alakja épp csak átdereng a füstfüggönyön, olyan, mint egy délibáb. Thor némán kinyúl utána, egy pillanatig nem jut lélegzethez, és Loki nevet: - Az egy egészen másfajta fű… á, nem vicces, ha neked nem esik le egyből. Hello, bátyus. Hiányoztam?
Loki előre lép, és a földre ejti meggypiros kofferét, azt az ócska, ütött-kopott bőröndöt, amit Thor annyira gyűlöl, és kitárja a karjait, Thor rögtön követi a mozdulatát, aztán csak állnak ott, és egyre nyilvánvalóbb, hogy nem fogják megölelni egymást, már nem, többé nem, és kínjában Thor végül csak megpaskolja fogadott fivére vállát. Csontos és törékeny, a póló félig lecsúszott róla, a bőre pedig hideg és száraz, hideg és száraz, mint a mosolya.
- Hogy jutottál be? – kérdezi Thor, és rögtön utána rádöbben, hogy nem ezt akarta mondani, ezt egyáltalán nem akarta mondani, tehetetlenül az ajkaiba harap, de Loki csak egy közönyös mozdulattal a homlokába tolja a napszemüvegét és a máglyát bámulva odaveti:
- Nyitva volt.
- Aha, és hol voltál ezúttal?
Megrugdossa a tűzrakóhely tégláit.
- Manhattanben.
- Jó volt?
- Az.
- Az jó. Szóval rendben vagy, meg minden?
- Ja. Szép ház.
- Ja, ez? Köszi, nemrég vettem. – Vállat von és vigyorog. Loki még mindig a tűzbe bámul és valami fellobban a tekintetében, ami Thornak egyáltalán nem tetszik. – Meddig maradsz Oslóban?
- Csak átutazóban vagyok.
És ez; ez most fáj. Loki alig múlt tizenhárom, amikor elrohant otthonról, és azóta is csak rohan és rohan és rohan.
- Nem maradsz itt? – kérdezi, szinte könyörögve, és maga sem érti, miért ilyen baromi fontos ez hirtelen. – Van elég szobánk. Itt maradhatnál. Csak egy kicsit.
- Nem, kösz. De rendes vagy. Hé, szerinted nincs rohadtul meleg?
- De – bólint Thor, és nyel egyet. – Rohadtul meleg van. Kérsz inni?
- Egy pohár vizet elfogadnék, köszi.
- Csináltam olyan uborkásvizet – mondja, és egészen megkönnyebbül, ahogy Loki szelíden elmosolyodik.
- Cucumberwater.
- Ahogy tanítottad – vágja rá, és közelebb lép. – Amikor hazajöttél Londonból. Emlékszel? Hogy bele kell rakni az uborkát a vízbe, meg behűteni.
- Nem nagy kunszt. Még neked is menne. – És ez a mosoly, ez az évődő, görbe mosoly végre a kisöccse mosolya, az ő szája, az ő fogai, a testvér, akit elraboltak tőle és aki elmenekült. Egyetlen mondat elég volt hozzá, hogy elpusztítson mindent, amijük volt, és Thor azóta hiszi, hogy van egy másik mondat is, ami majd újból mindent helyreállít, mint egy bűvige, hogyha a megfelelő szavakat a megfelelő sorrendben a megfelelő időben ejti ki, akkor még van esélyük, akkor még mindent rendbe lehet hozni, akkor Loki nem megy el többé és Loki csak Loki lesz, nem ez a sovány, éhes idegen az űzött tekintetével, akit ugyanúgy szeret, de aki megrémíti, akitől retteg.  
- Hozok neked egy pohárral, oké?
- Ajánlom, hogy kifogástalan legyen. – Loki vigyorog. A fogai, mint a jégcsapok.
Thor végigmegy a ház hűvös folyosóin a konyhába, kinyitja a hűtőt: az üvegkancsón pára gyöngyözik, öblös söröspoharat vesz elő és beléönti az uborkavizet. Amikor Loki hazajött Londonból, bezúzott orral, halottsápadtan, a pólója csurom vér volt és csak vigyorgott és azt mondta: „Hé. Tanultam valamit.” És ledobta a koffert a földre, ráült és mesélni kezdett, elsőnek ezt a hülye receptet, pontról-pontra, őrjítően alaposan, és ő csak ott állt és az lüktetett a torkában egyre hogy „Mi történt? Ki bántott? Minden rendben?”, Loki pedig azt mondta: „Úgy három-öt karika kígyóuborkát karikázz egy kancsó vízbe, és tedd be a frigóba egy félórára…”
Szívószálat keres a fiókban. A hang tűnik fel először: a tűz mohó csikorgása, mintha vasfogak alatt őrlődne a fa és valami roppan, mint a csont. Félrefordul, egy darabig csak áll ledermedten, aztán ina szakadtából futni kezd.
A folyosók mind narancssárgák és vörösek és bíborak. Berobban a franciaablak a nappaliban.
Tűz zabálja a keret, a frissen nyírt pázsitot, a napozóágyakat, a fákat, végigszáguld a verandán, felmászik az ereszen, és Thor első reakciója az, hogy rálöttyinti az uborkavizet a szőnyegre, mintha bármit is érne, ahogy a lángok felé rohannak, aztán Loki nevét üvölti, és a hang megakad a torkán, logi, kiáltja, tűz!
Vadul széttekint, mindenhonnan a pokol mered rá, és egy pillanatra mintha egy fekete sziluettet látna, egy vézna, telhetetlen árnyat, ami aztán lángokká bomlik. A pohár szilánkokká morzsolódik a tenyerében, és térdre omlik. 






15 megjegyzés:

Doctor Tacchan írta...

Nyaa, olyan szépen indult, és olyan szomorú vége lett. T_T ;3

A filmet meg kell néznem sürgősen. Ez meghozta a kedvemet, és úgyis vagy öten rágják érte a fülem. :D

ELSŐ MEGJEGYZÉS AZ ENYÉM wííííí <3

Liani Hikawa írta...

Boldog születésnapot! =)

Reisuto írta...

Félek, az utolsó is; ezt a jelek szerint most nem sikerült valami jól o(╥﹏╥)o

Reisuto írta...

Köszönöm szépen~! (=^・ェ・^=)

Doctor Tacchan írta...

Naa, ne szomorkodj! Nem lett rossz. :3 csak szomorú. de az nem baj.

Andrees írta...

Nagyon jól sikerült, mit akarsz!
Nagyon szeretem a Lokidat (és ím, a legfurább mondat, amit kommentben leírtam). Mármint, ahogy leírod Lokit, főleg AU-kban, szerintem pont ilyen. Ilyen megátalkodott rohadék, aki elég gonosz, de mégis, megvan rá az oka, és szomorú is. Nagyon.
És pont azt nézném ki Thorból, hogy nem a saját cuccait, saját bőrét kezdi menteni, hanem Lokit.
Igazából minden Avengers ficedet elolvasnám, még akkor is, ha csak azt taglalnád bennük, hogy Loki és Thor hogyan ettek gumicukrot, a karaktereid miatt.
Szóval, szerintem jó lett, és nem! csakazértsem az első az utolsó komment is.

Hattie írta...

A többiek csak most szedegetik össze az állukat a földről, majd írnak, ha sikerült.
Ha illusztrálnom kéne ezt a történetet, egy csomó kék hullámos vonallal tenném. Szomorúság. Hullámokban.
[csöndben: alulról a második sorban (höh, nekem) az a telhetetlen árny telhetetlen árny akart lenni?]
Most mondjam, hogy ez ütött? Ki lehet következtetni. Most mondjam, mi van megnyitva ezen kívül egy másik lapon? A kritikaírásról szóló cikked, bár teljesen fölöslegesen.
Hogy tudsz ilyen címmel angstot írni, mondd?
Most látom itt meg Tumblr-on, hogy születésnapod volt! Boldogat <3 (btw csak én nem láttam, hogy ez valahol ki van írva, vagy azért nem láttam mert nincs sehol kiírva?)
A félbehagyott mozdulat, a sohára halasztott ölelés, Loki Aki A Tűz Istene Is Már Amikor Isten véresen-kofferesen, ezek valami eszméletlen részek voltak. Veheted fenyegetésnek is, halálosnak.
*megy rajzolni. nem kék hullámokat*

Reisuto írta...

Ahhegyelekmeg ;u; Nagyon örülök, hogy tudsz azonosulni a Lokimmal [istenem de rég esett ilyen jól tulajdonjelző], a karakterhűség számomra részfontosságú, így (nyilván) állandóan hülyére aggódom magamat miatta.
[megy és eltitkolja a 110 oldalnyi Thorki RP-t mert na]

Reisuto írta...

Ez a gyönyörű kritika most életképtelenné hatott, szóval bocsánat a habogásért előre is.
1. igen, telhetetlen árny. tudom, hogy furán hangzik; elnézést, ha megakasztott az olvasásban.
2. nem reklámoztam a születésnapomat sehol, de pár ismerősömnek ijesztően jó a memóriája... vagy a facebookja.
3. köszönömköszönömköszönöm

Nussy írta...

Ehhez sajnos elég hozzáértetlen vagyok, de - "fogadott fivér".

Értem én. <3

Fekete Retek írta...

Annyira uh. Már korábban is olvastam, csak kicsit gondolkoznom kellett rajta, de hiába gondolkoztam, nem sikerült semmi értelmeset kihoznom a dologból, csak az az egy sor lüktet a fejemben (és bár nagyon-nagyon szeretem Szabó Balázs hangját, én ezt a versfeldolgozást pont nem szeretem tőle annyira, valahogy hiányzik belőle a tragikomikum).
Nagyon sikerült történet és igen, benne van, hogy milyen az, amikor annyira szeretsz valaki, hogy képes vagy rágyújtani és hogy annyira szereted a másikat, hogy nem menekülsz el.

Reisuto írta...

*oldalbakönyököl és fölényes mosollyal rebegteti a szempilláit* ezt neked vérnőszés *sziszegi, aztán vihogva elszalad*

Reisuto írta...

[melyikegysor? D:] Én eléggé hadilábon állok vele, és úgy vettem észre, a közönség is, de legfeljebb ez lesz Az A Történet Amiről Nem Igazán Beszélünk. Ha elgondolkoztatott, meg átadta a kissé szájbarágós üzenetét, az viszont mindenképpen pozitív ヾ(@⌒ー⌒@)ノ

Márk Éva írta...

Egy héten keresztül gondolkodtam azon, hogy ehhez most mit is fűzzek hozzá, de csődöt mondtam. Végképp és visszavonhatatlanul itt ülök romokban, meg pocsolyásan, meg a szokásos meghatározhatatlan állapotomban, és épp egy érthető véleményt próbálok összetákolni. Teljesen feleslegesen különben. Szóval ahogy az itteni kommentekben láttam: asdfgfghjkl.
Tessék, emésszed. Én is azt teszem a novelláddal. Meg azzal, hogy vége a párbajnak. Nagyon jó hét volt, rengeteg élvezetes novellával.
Köszönöm!

Reisuto írta...

Én köszönöm ^u^

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS