a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2012. december 22.

Miért nem jó Sam Winchesternek lenni?


Szóval, ez egy könnyed, humoros kis írás akart lenni interupting!moose főszereplésével, amíg egy furán elvont, keserű valami nem lett belőle szegény!sammyvel. De legalább van.




1

Miután Sam mindent megbeszélt Mrs Trannel (illetve, miután Mrs Tran mindent megbeszélt vele), az Impalához indul. Kimerültnek, de furcsán megkönnyebbültnek érzi magát, szinte derűsnek. Látja, ahogy Castiel megérinti Dean homlokát, és a testvére jóformán megtántorodik. Az angyal egyre beszél, és Dean félrenéz, majd Casre, majd ismét félre, sűrűn pislog, mint aki könnyekkel küzd, ökölbe rántja a kezét, mint aki haraggal harcol.
- Nem menthetsz meg mindenkit, barátom – mondja Castiel. – Bár megpróbálod…
Sam gyorsan közéjük lép.
- Hé, minden oké? – kérdezi, és kinyúl Dean felé, de végül csak leejti a kezét maga mellé.
- Igen – vágja rá Castiel. – Csak… tisztázunk pár dolgot.
Hát megtanult hazudni.
Jó mesterei voltak.
2

A saját gondolataiba veszve siet végig a folyosón, és belöki a hotelszoba ajtaját. Dean és Castiel egymással szemben ülnek az ágyon.
- Hé, srácok, megtudtam valamit. – Csak miután kimondja, ötlik fel benne, hogy valami nagyon furcsa, talán furcsább, mint a mesegyilkosságok;  Castiel arca talán, amit életében először szinte kétségbeesettnek lát, de az angyal hangja nyugodt:
- Jó. Remek. Mi volna az?
Csak képzelte.
Castiel gyorsan talpra szökken. Dean egy darabig mozdulatlan marad.

3

Amikor Sam legközelebb rájuk nyit egy hotelszobában, már egymás mellett kuporognak az ágyon, Castiel nyitott térdei közé engedve összekulcsolt kezét, mintha imádkozna, Dean pedig enyhén előre hajolva ül, kezét a vállán pihentetve. Ráterítette a bőrdzsekijét: Castiel szinte elveszik a kopott kabátban, rémültnek tűnik és valahogy nagyon, nagyon fiatalnak.
- Megsebesült – kommentálja Dean, ő pedig riadtan előre lép aztán bénán megtorpan, mert nem igazán tudja, mit tegyen. Csak az zakatol a fejében, hogy felajánlja, elmegy a patikába, de bizonyára nem kapni ott semmiféle angyal-aszpirint, zavartan egyik lábáról a másikra áll, aztán köhög és azt kérdezi:
- Súlyos?
- Igen – mondja Dean.
- Nem – mondja Castiel, és mintha megpróbálna felemelkedni, de Dean szelíd erőszakkal visszanyomja a helyére.
Sam érez valamit, aminek nem tudja a nevét: talán a gyanúhoz van köze, de sokkal inkább a félelemhez. Ez nem a vadászat vasízű rettenete, hanem az a gyerekkori balsejtelem, amikor tudod, hogy elmulasztottál valamit, hogy túl ostoba és kicsi vagy hozzá, hogy megértsd, pedig előtted történt.
Próbál emlékezni az utolsó alkalomra, amikor Dean ilyen gyengéd aggodalommal hajolt oda valakihez, aki nem ő; nem sikerül.
4

Celofánba csomagolt almáspitét, egy kanna olajat és egy zacskó zsírjába dermedt hamburgert cipel. A vásárlás sokkal tovább tartott, mint számított rá. Szomjas, és azon gondolkozik, hogy visszamegy egy pepsiért, de nincs az a kóla, az a nedű, nektár vagy életvize, amiért ő még egyszer kiállja azt a sort. Texasban járnak, a nyári levegő fülledt és párás, a fényes szél port kavar fel. Az Impala lökhárítója megcsillan az árok mentén, ahol lerobbant (elunta, ahogy Dean fogalmazott, mondtam, hogy álljunk le tankolni; Sam emlékeztette rá, hogy pár perce még egy démonhorda üldözte őket, mire testvére diadalmasan rávágta, hogy nem csoda, hogy lefulladt a kicsike). Megszaporázza a lépteit.
Castiel a vezetőülésen térdel, a fejtámlát átkarolva, és komoly arccal les ki mögüle. Sam végigméri, aztán úgy dönt, inkább megtölti a tankot. Nem igazán tud mit kezdeni Castiellel; talán kedveli, alkalmanként, hosszú pillanatokra tiszteli is, de képtelen felfogni, miért törődik velük még mindig, és ez aggasztja.
Az üres kannát a csomagtartóba hajítja a fegyverek mellé (jó lesz a szenteltvíznek), lecsapja a tetőt, aztán bemászik az anyósülésre az élelemmel.
- Hello – hajít egy hamburgert Castiel felé -, Dean?
- Alszik – suttogja az angyal, és a hátsó ülés felé biccent. Sam odafordul: Dean a hátára hengeredve motyog, és be van takarva valamivel, ami kísértetiesen emlékeztet a legutóbbi lakosztály takarójára.
- És te?
- Vigyázok rá. – Castiel beleharap a burgerbe, katonásan megrágja, aztán nagyot nyel. A tekintetét egyetlen pillanatra sem veszi le Deanről; még csak nem is pislog. – Megint a tűzről álmodik.
Dean soha nem mesélte neki, hogy még mindig álmodik a tűzről. 

5

A tölgyfa felé fut, ahol hagyta őket. A bakancsa sarat fröcsköl fel, érzi undorító hidegét a farmerén. Az orrát facsarja a láp bűze, a lidércfény a pocsolyák mozdulatlak felszínén vonaglik. A kezében forró a colt, átvette a tenyere hőjét. Lélegzete meleg páraként csap fel. Bukdácsolva, félvakon zuhan át a gyökereken, a gerince fájdalmasan nyekken a talajon, és felnéz.
Dean a fa törzsének vetett háttal áll, a tekintete homályos, a fogai vacognak, az ajkai mégis szokatlanul pirosak. Castiel fölé hajolva áll, a tekintete halálosabb kékben izzik, mint az igéző lidércfény, körmei a kérget szántják, kapkodva zihál, mintha fuldokolna. Dean átnéz a válla felett, elveszett, kóborló pillantása megállapodik Samen, és hirtelen vér szökik az arcába.
- Baszd meg! – sziszegi, és durván odébb löki Castielt. – Te meg mit keresel itt?
- Titeket! Szellemek a nyomunkban, ilyesmik, megvan?
- Persze – morogja Dean, és megtörli a száját. – Kapjuk el a ribancot! 

6

A nap fénye felizzik zárt szemhéja alatt. Keserű íz marja száraz torkát. A hasára hengeredve köhög. A bordái közé fájdalom nyilall. Felül. Szokás szerint ruhában aludt el, az ingét szinte merevnek érzi. A fürdőszobához botorkál egy pohár vízért. Az ajtó zárva van. Megrángatja a kilincset.
- Foglalt! – üvölt ki Dean idegesen.
- Csak iszom – motyogja Sam, a deszkalapnak szorítja a homlokát és elfojt egy ásítást.
- Foglalt.
Valami nem stimmel.
- Hol van Cas?
Rövid csönd.
- Lelépett pár órája. Mert?
- Mert akkor miért zárod be?
Csönd.
- Nem akarod tudni.
- Haver, engedj be! Szomjas vagyok. – Lustán az ajtóba öklözik, de igazából már feladta. A küszöbre kuporodik, és úgy dönt, alszik még egy kicsit. Félálomban mintha Castiel nyakkendőjét látná előkandikálni a küszöb alól. Biztos itt felejtette. 

7

Valahol mélyen tudta, hogy téves riasztás; ezért is nem szólt Deannek, csak hagyott egy cetlit az asztalon, hogy „ne várj meg”. Most bosszankodva kotorászik a belépőkártyájáért, és meglebegteti a leolvasó előtt. Az ajtó némán kinyílik, ő pedig lábujjhegyen előre oson. Hajnal kettő van, Dean biztos alszik. A szoba sötét, különös illatú, és ahogy a lélegzetét visszafojtva előre lép, fojtott nyögést hall, ami mély, rekedt és idegen. A pisztolyához nyúl, a fegyver markolata megnyugtatóan simul az érintésébe, csak még egy lépés, és a paraván mögül előhajolva célra tart.
Dean az ágyon hever, a holdfény megvilágítja hullámzó mellkasát, felette pedig Castiel térdel, meztelenül, a szárnyait kitárva, a sötét tollak árnyékot vetnek összefonódott testükre. Kéjesen lassan köröz a csípőjével, Sam pedig elejti a pisztolyt, az fémes csattanással csapódik a padlónak. Dean felordít és teljesen feleslegesen maga elé kap egy párnát.
- Sammy, most már komolyan…!
- Ááá! – kiált Sam a felismerés kijózanító érzésével, aztán megismétli: - Áááá! -, de ezúttal a legsötétebb iszony hangján, és kirohan a szobából, kirohan a hotelből, és legszívesebben kirohanna a világból is.

Reggel egy pokróccal a vállán ücsörög az ablaknál, és a szeme sarkából újra és újra Az Ágy felé pislog.
- Mióta? – nyöszörög, Dean pedig levágja a kávéját. Négy perce imitálja, hogy iszik belőle, de még mindig csurig van.
- Neked komolyan nem tűnt fel?
Sam gondolkozik.
- Nekem komolyan nem tűnt fel?
- Ki vagy rúgva – dörmögi Dean, aztán rámosolyog; fölényes vigyor akar lenni, de igazából bocsánatkérő és aggodalmas. Sam erőtlenül viszonozza, és majdnem minden rendben van megint, amíg Castiel elő nem materializálódik egy szál lenge köntösben, ami nem sokat fed a szétkarmolt mellkasából és kiszívott nyakából.
- Ó. Azt hittem, egyedül leszel.
Sam már csak röhögni tud. Szívből, mélyen és igazán.

11 megjegyzés:

Zenda írta...

Ééééés itt a kicsike.
Imádtam. NYURRRRR♥

kellyvicious írta...

Hát én ezt nem bírom, keressetek az asztal alatt, befolydogáltam oda :D

Istenemdejólett♥

Reisuto írta...

Énmegtéged <3 Mindenki örül. (❁´◡`❁)*✲゚*

Reisuto írta...

Nagyon örülök, hogy tetszik! (ღ˘⌣˘ღ) ♫

Márk Éva írta...

Elolvastam, de sajna ez most nem ütött meg annyira, mint a többiek. Ennek meglátásom szerint két oka van. Ad egy) még mindig halványlila gőzöm sincs arról, hogy tulajdonképpen miről szól ez a sorozat. Persze azoon kívül, amit sikerült kibogarásznom, hogy démonvadászok, és bőszen vadásszák a démont. Ad kettő) Gyürük Ura lázban égek. Mivel nincs meg a Hobbit (nem kapható antikváriumba, könyvesboltba meg el tudom képzelni mennyi lehet), és még nem is láttam, ezért a három kötetet olvastam ki cirka két nap alatt. És miután ismételten megkönnyeztem, hogy Frodó távozik a tündékkel, egész egyszerűen nem bírok mást olvasni. Jó ezt is sikerült, még fel is sóhajtottam, mikor rajtakapta őket, de most ennyi. Nem az írással van bajom, mert hoztad a szinvonalt tényleg, csak most még benne tengek lengek Középföldön és ez nem volt olyan erős, hogy visszahozzon.
Na miután sikeresen belekeveredtem a mondatomba, azt akarom irni, hogy tetszett, meg minden, de ez most olyan laposabbnak tünt. Vagy nem is tudom, de nem volt meg a mindjártmeghalokmiértcsináljaeztvelünkReisutó-érzet. Persze minek olvasom el amíg ilyen állapotban vagyok? Mert FRISSS! És ez mindig öröm, bármilyen hangulatban is legyek.
Szóval köszönöm, hogy megirtad és igérem, mihelyst visszatérek a valóságba kapsz normális véleményt is.
Addig is boldog karácsonyt! (bár ezt majd még úgyis hallani fogod tőlem)

Reisuto írta...

Figyelj, szerintem =ne= (sőt), határozottan NE olvass olyan fandomban, amit nem ismersz, mert az neked sem jó, nekem sem jó, és mindenki veszít. Jelen novella is tele van "belsős poénokkal", és ezeket elmagyarázni pont olyan kellemetlen, kínos és fölösleges, mint egy igazi vicc csattanóját magyarázni, amikor szegény barátunknak nem esik le. Az első két jelenet benne van a sorozatban, és innen ível tovább képzeletbeli buziföldére.

Teljesen természetes, hogy nem tetszik, hiszen önhibádón kívül nem érted, ami a legbosszantóbb érzés a világon - mintha levágnának eléd egy egyetemi szintű matekpéldát, ami most lehet, hogy tök gyönyörű, lehet, hogy pont szar, de mindenképpen utálni fogod, mert egyszerűen nem tudsz mihez kezdeni vele, ha nem tudod, hogyjönezide.

A kedvenc fanficeimtől (akiket így sikítva imádok) én sem olvasok el mindent, mert ha nem ismerem az alapművet, akkor olyan érzésem lesz, mintha a közepén csapnék fel egy regényt.

Nem foglak persze =eltiltani= a történeteimtől, és nem fogok "műveltségi vetélkedőt" biggyeszteni az elejére ("Ha tudja Dean Winchester édesanyjának a keresztnevét, egy sort már elolvashat, ha az apjáét is, haladjon egy bekezdést"), de nem javaslom, hogy olyat olvass, amit lássuk be - nem akarsz, csak, mert én írtam. Én a helyedben most feltúrnám a netet inkább LOTR ficekért, biztos van pár, ha jól tudom, a Merengőn megnyílt a Gyűrűk Ura/Hobbit kategória, érdemes lenne ott körülnézni, hátha akad valami :3

jellyfish írta...

Akár hiszed, akár nem, én anno egy szál Hetaliában álítottam be erre a blogra, majd pár hónap eszeveszett sorozatnézés után egy Doctor Whoval, Sherlockkal és Trónok Harcával karöltve távoztam. Az Elveszett Próféciákat már megrendeltem és most taposom a Supernatural első évadának végét.
Amint megtudom, ki az isten az a Castiel, esküszöm, visszajövök és mindent elolvasok.

Reisuto írta...

Terjesztem a fandomjaimat, mint a pestist o3o {együttérzek - többnyire én is a barátaimtól kapom el őket, és van amit már direkte azért néznek/olvastatnak el velem, hogy írjak ficet. ravasz kis dögök ezek.}

Castielre várni kell - a negyedik évadban jön, akkor viszont berobbantja az ajtót (szó szerint); én miatta ültem neki a sorozatnak, és nem bántam meg. Nem csak azért, mert végre van egy elsüllyeszthetetlen shipem... majd meglátod :D

Tinuviel írta...

Szia! Boldog új évet! Kívül lettem rekesztve a civilizált világon (értsd. nincs netem per pillanat) szal most csak így jelzem, hogy vagyok és olvaslak és ha visszakaptam a gépem, mindent végigkommentelek.
Ez amúgy nagyon édes volt, már angyalkáék, sam meg szenved, ahogy szokott. Csorikámnak igazán írhatnának végre a készítők, egy kitartóbb barátnőt. Eddig mindet szerettem, de mindel volt valami gond. Castiel egyem meg *-* "Vigyázok rá!" nyuuuu

Reisuto írta...

BÚÉK neked is, és jobbulást a netednek!
Én őszintén remélem, hogy ezzel a mostani asszonykával már lesz valami plot twist, mármint remélem, hogy nem azért ütött rajta a kocsmában, hogy elújságolja neki, hogy nála maradt egy zoknija... [tisztelem azt a nőt. aki elérte, hogy felvegye azt a halál aranyos V-nyakú pulóver, az egy istennő.] A Supernaturalban tapasztalt női halandóság-ráta miatt viszont komolyan féltem. Ha a nőt nem is, Sam legalább a kutyát megtarthatná. Végre. Jár neki.

Névtelen írta...

Sunny-Apple: óó szerintem nem is keserű :D egy nagyon szórakoztató kaleidoszkóp és az ember kaján vigyorral várja hogy mikor esik le Sammy-nek. Külön pirospont a "legsötétebb iszony" kifejezésért. (pontosan el tudom képzelni :D)
u.i.: és a képválasztásért is ;)

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS