a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2012. december 4.

A kritikaírás művészetéről

A módszer: jobb- és bal kezünk ujjait finoman illesszük a klaviatúra billentyűire, majd hunyorgó tekintetünket vessük a monitor pislákoló lapjára.



Előbb persze nem árt, ha el is olvastuk az adott történetet. Amit, persze, nem jó kritikai szemmel olvasni, legalábbis ha - mint esetünkben - fanfictionről van szó, hiszen a fanfiction célja (legyen akár dráma vagy angst) mindenekelőtt a szórakoztatás; így az írói által csillogó szemmel ránktukmált élvezettől fosztjuk meg magunkat, ha finnyázva szotyolázva egyszerűen nem engedjük lenyűgözni magunkat, és legfeljebb annyit jegyzünk meg némán: "hát ez egész tűrhető volt", vagy finomabban: "nem volt rossz."

De egyáltalán miért írjunk kritikát?

Az írófórumokon dívik könyörgéssel, megvesztegetéssel vagy akár halálos fenyegetésekkel zsarolni az olvasót, hogy hagyjon kommentet, merthanem éskülönbenis miazhogynem



 (Személy szerint ezt a magatartást minimum khm, illetlennek tartom.) 
Az olvasónak ugyanis semmiféle kötelezettsége nincs az író felé, ami, persze, szegény író szempontjából egy meglehetősen balvégzetű felállás, hiszen ő - jó esetben - a lelkét is kiteszi azért, hogy boldogítsa a publikumot. A kritikaírónak mégis érdeke lehet, hogy véleményt adjon, hiszen mindenkori írónk egyedül így mérheti fel a közönség igényeit. Ez az az eszköz, ami az interneten publikálók csodafegyvere: hiszen a kiadóhoz és/vagy újsághoz rohangáló Hivatásos Író Szegény legfeljebb ha pár újságkritikát és néhány elszánt rajongói levelet kap alapesetben, aztán író-olvasó találkozókra mászkál és túlcukrozott teát iszogat kínosan mosolyogva, és olyan kérdésekre felelget, hogy "ön ajánlaná ezt a könyvet a gyerekeknek?" vagy "tervez-e folytatást írni?" "de hát minden szereplőm halott" "tehát nem?"
Vagy ő a Neil Gaiman.
De az egy másik kör.

Szóval éljünk eme csodás eszközzel!

Írjunk kritikákat.

De hogyan éljünk eme csodás eszközzel? 

A legtöbben nyilván angolul olvasnak fanfictiont - mégis csak ez korunk világnyelve. Vitathatatlan áldásos hatásai mellett nagyon rossz hatással van a komment-kultúrára: mivel az olvasó nem feltétlenül anyanyelvi/felsőfokú beszélő, ezért a történethez legfeljebb ennyit kommentál: "fantastic!" "whoa!" "liked it!! (és tragikus, felkavaró, elrettentő esetekben - nem ír semmit.) Bár valószínű, hogy magában kialakított egyfajta véleményt a "hát már megint elpocsékoltam húsz percet az éltemeből/ez volt életem legszebb húsz perce" végleteken kívül, ezt nem meri, vagy nem tudja szavakba önteni.

Ezt az attitűdöt pedig hozza magával akkor is, ha az anyanyelvén olvas - illetve, ha ő maga nem rajongója a külföldi ficeknek, akkor is azt látja, hogy a magyar olvasóközönség tőmondatokban/félszavakban szeret reagálni, mint például a minden fanficíró által rettegve-félt "folytit!" felkiáltás (adott esetben egy novella végén, vagy a regény utolsó, tökéletesen és egyértelműen lezárt fejezeténél.)

Persze egy "tetszett" is jobb, mint a semmi. 

Mert a semmi nem opció.


A kritikáról alapvetően két tévképzet él:
1.) A kritika feltétlenül negatív.
2.) A kritika voltaképpen mértéktelen hízelgés

Véleményem szerint(!) a jó (és mivel ez a fogalom elég szubjektív, mondjuk azt, koherens) kritika az alábbi szempontok összességét adja meg:
  • 1. Milyen hatást gyakorolt az olvasóra általánosságban
pl.: Olyan megható, gombolyag-pamacsos, füstös-szép viola érzések nyíltak kebelemben.

  • 2. Volt-e kedvenc részlet/ egy idézet, ami megragadta, egy vicces vagy éppen megható jelent, valami az alapötletben/szerkezetben aminek örült
pl.: Gyönyörűségesen gépelted le a fókakloáka szót.

  • 3. Mennyire érezte eltaláltnak a karaktereket találónak a karaktereket karaktertalálat nem tudok magyarul 

pl.: Annyira el tudom képzelni Theonról, hogy belefullad valamibe!

  • 4. Milyen volt a stílus - egységes volt-e a drága, kirívóan költői, abajgatnivalóan alpári vagy pont hogy nem volt elég gördülékeny, és ez meggátolá vala az olvasás élményét?

pl.: Nagyon jó ötlet volt középkori nyelvezetében megírni ezt a BBC Sherlock ficet, de kicsit megakasztottak az olvasásban az olyan részletek, mint "latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc buzik bizony buzullják mindahányan wazzeg".

  • És az ötödik, amiért nem lesz minden író feltétlenül hálás, de nagyon hasznos lehet: erősségek/gyengeségek, szépen kilistázva. 

Én ezt szoktam csinálni. Ezért nincsenek barátaim.

Szólás: Ha csak az író nem kért meg rá, hogy bétázd le a ficét, szerintem ne menj végig mondatról-mondatra minden kis nüanszon, próbálj meg inkább általános, az egész műre/az íróra alapvetően jellemző hibákat találni, mert ez valóban segít a fejlődésben.




Amit soha ne csinálj: Ne tegyél javaslatokat. Senkinek. Soha. Ne mondd. Hogy "én ezt így írtam volna..." Leszámítva, ha helyesírási tanácsot osztogatsz. Kérlek. 


A mennyiségi kifogás

Vannak, akik nem rettennek meg az Éjjeli Őrség tekintetéből, és bár van véleményük, gondolataik és durván öt percük, még sem hagynak kritikát, mert "a többiek már leírták, hogy jó", "van itt vagy negyven kritika, az enyém nem hiányzik", "mindeni veri rá a nyálát, hogy milyen tökéletes, most én itt nem fogom lehúzni" & tsai.
Nekem az a tapasztalatom, hogy úgy kell az a kritika, mint egy falat kenyér, és ha másért nem, hát puszta szívjóságból szórjunk le pár szó-morzsát az író elé.


A mennyiségi kifogás persze nagyon is nyomós érvnek tűnhet mondjuk egy 998 kritikával rendelkező, 2005-ben publikált ötven fejezetes saga esetén; én azt mondom, hogyha az író mind a mai napig válaszol a kritikákra, akkor igenis érdemes rá valamiféle visszajelzést hagyni (akkor is, ha a válasza csak egy "thank you" és egy szmájli.)

Megállapíthatjuk tehát,

hogy kritikát írni nem kötelező, de kifizetődő; egyszerűbb, mint elsőre tűnik;  és mégis nagyon rossz (de minimum kellemetlen) kritikaírói szokások terjedtek el a magyar írófórumokon.

Azért írtam ezt a cikket mert különben a nyelvgyak házimmal kéne foglalkoznom mert annak ellenére, hogy ez a probléma többezer főt érint egyedül kis hazánkban, nem találtam róla semmiféle brainstormingot, csak végletekig felbőszült NINCS KRITKA NINCS TÖRTÉNET NINCS SEMMI írókat és a reményvesztett alkotókat, akik még a robotprogramok spamjét is megköszönik.

Aztán meg ott van a kritikai sznobizmus

amit nem szeretnék támogatni ezzel a cikkel (oké - eszmefuttatással).
Az amatőr kritikaírásnak nincsenek szabályai. A fent taglalt módszer is csak egy lehetséges séma, ami tetszés szerint alkalmazható. Egy őszinte szívből fakadó "hű, ez nagyon tetszett!" és egy fél oldalas elemzés ugyanolyan jóleső visszajelzés - az utóbbi egyszerűen csak hasznosabb lehet a későbbiek szempontjából. Kritikát kapni és kritikát írni jó; az író hiúságának tömjénezése senkinek sem feladata, és ugyanígy felesleges elitizálni a kommentelést, és profi kritikaírónak kiáltani ki magunkat, csak mert van kedvünk/időnk/affinitásunk mérvadó elemzéseket rittyenteni minden olvasmányélményünk mögé. Egy olyasvalakitől kapott "ez nagyon szép volt" jellegű visszajelzés, aki a lelki alkatából adódóan inkább csendes, visszahúzódó és megtartja magának a gondolatait, legalább olyan megindító tapasztalat, mint egy harsányabb és pontosabb kritika.

Ti mit gondoltok?

írok kommentet! // nem tanultam semmit a cikkből, nem írok kommentet



u.i.: Ez az első - kísérleti - darabja egy döcögve induló cikksorozatnak, ami a (magyar) fanfiction-irodalommal, mint jelenséggel szeretne amatőr szinten foglalkozni, és melyeket [ i t t ] olvashattok. A cikkek az egyéni meglátásaimat közvetítik némileg tömörítve, céljuk pedig egy Jó Nagy Közös Ötletelés elindítása. Továbbá azt hiszem, nem árt megjegyezni, hogy nem én vagyok az Atyaúristen (*meglepett moraj, ájuldozó hölgyek, sikolyok, macskák*) - tehát nem kinyilatkoztatásként tekintek a fent/későbbiekben leírtakra, és elsősorban mint könyvmoly (fanficmoly?), nem pedig mint amatőr író érvényesítem a szempontjaimat. 2004 óta olvasok tömegével mindent (mármint - MINDENT), és kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok azokról a kérdésekről, amik ez idő alatt bennem felvetődtek.

36 megjegyzés:

уαмι. írta...

Hát Rei', én ezt nem így csináltam volna. Persze te tudod, de legközelebb ne így csináld, hanem majd ahogyan én mondom.
Mármint tudod mit, most elmondom, mi ebben a szar.

Nagyon cizelláltan leírtad a mondanivalód, a hatás egyenesen kozmologikus, minden mondatod perfektül szerkesztetted meg, kivéve amelyiket nem; emiatt sajnos diszkonveniál néhol az irományod, de ettől eltekinthetek ez esetben, ha nagyon akarok. Ezt majd még rekonsziderálom. Szerintem egy életre meg foglak utálni érte.
Hiányoltam belőle a lelki mélységet, sajnálatos módon analgéziát éreztem az olvasása közben, és ezt pedig nem szoktam. Erre legközelebb figyelj oda, kérlek.
A dedukcióid helyenként sajnálatos módon téves, az anakronizmusodat légy szíves szintúgy elhagyni a közeljövőben.

Kellően koherens volt, HE?

Reisuto írta...

Miazmás mütyürmanóm,
há kettünkből kimutatható mán hogy te vagy az bazsalykám akinek a jobban nincsen kész a házijaja mer itten nyomúsz nekem a szkájpon há mondod hogy "te Rei hogy írnád már meg aztat a kritikás toszt" énmegaja "dehát utáni fognak érte no" te meg "sebaj az a cél és én is utállak" és én akkó főrakom és te meg el is óvasod és még írol is és közbe este tizenegy lesz aztán meg mileszazéhával há elmondommileszazéhával
nem lesz az koherens
nem nem
nem

Tinuviel írta...

Kicsit félve kezdtem el olvasni ezt a bejegyzést, de végül egy pozitív meglepetés ért. : ) Személy szerint én a "ha megmozgatott bennem valamit a történet, akkor mindenképpen írok az írónak, mert ha már megírta akkor jár neki" felfogást vallom. Ez viszont nem azt jelenti, hogy "nagyon tetszett"-en kívül mást is tudok produkálni. Érdekes de, azokhoz a történetekhez amik igazán szíven találtak, egyszerűen képtelen vagyok normális hozzászólást írni. Nálad például előfordult már, hogy ficced után csak néztem magam elé, mert egyszerűen annyira "eltöltött" a történet, ha fogalmazhatok ilyen hülyén, hogy hiába estem neki százszor is, hogy na én most kritikát írok, nem ment : ) Ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy, ráhagyom és másnap írok egy "nagyon tetszett" -et minimum, mert mint már írtam ennyit megérdemel az akitől kaptam valamit.
(Este van már, és nem is igazán tudom, hogy mennyire van értelme ennek az egésznek, ezért bocsánat XD)

Nussy írta...

Én azt gondolom, hogy...
Első kritérium: A cikk röhögésre késztetett, csendes agóniában ébredtem rá saját és mások hibáira. Szereztél vele kellemes öt percet.
Második kritérium: Valóban jó volt, ahogy azt a szót a szövegkontextusba ágyaztad, hogy fókakloáka.
Harmadik kritérium: Eltaláltad az átlag magyar kritikaíró karakterét, elég IC lett. De Theon szerintem nem fulladna bele semmibe.
Negyedik kritérium: A stílusod egységes. Örülj.
Ötödik kritérium:
Erősségek: a vastagított betűk, a dőltek, az áthúzottak, az aláhúzottak és a normálok.
Gyengeségek: a szóközök és a cikk azon részei, amik nincsenek tele szavakkal (enterek, sorközök)
Ugye milyen királyul tudok kritikát írni? ;u;

Reisuto írta...

Oké, én igazából a legrosszabb olvasó vagyok.
1. Ha kedves író végre frissít/találok egy jópofa történetet, az engem annyira megillet, hogy hetekig oda se nézek, mert keresem a "tökéletes alkalmat"
2. Amikor végre sikerül találnom egy bögre teát és egy nyugodt félórát, leülök olvasni.
3. Azonnal írok kritikát, de mivel az igazán jó történetek valóban elveszik az ember lélegzetét, ezért azok általában egy "asdfghjkléáű"/házassági ajánlatok/hiperbolikus robbanások az érzelmeim árjáról
4. Utólag lenne pár érdekes meglátásom/kiemelhetnék pár jó részt de megette a fene.
5. Várom a választ.
6. A válasz nem jön.
7. Mindenki utál.
8. A válasz megérkezik.
9. Ezt jelnek tekintem, hogy behatolhassak az író magánszférájába.
10. Szerelmes levél ezúttal az idézetekkel, amik a fejemben zúgtak egész héten és az összes többi történettel amit azóta titokban elolvastam tőle ötször.
11. Nem jön rá válasz.
12. Soha.
13. Aztán mégis.
14. De addigra már meghaltam.

A másik esetben simán kivesézem szerencsétlen pályakezdő első szárnypróbálgatásait másfél oldalban.

[Az első kritika, amit én életemben kaptam, egy szolid javaslat volt arra vonatkozóan hogy soha többé ne merészeljek billenyűzetet fogni a kezembe, mert sok sz*rt húzott már le a kritikus a vécén, de ilyet még nem látott; három napig sírtam. Aztán úgy voltam vele hogy csakazértisvanyek.]

p.s.: SZERETEM a nagyontetszettjeidet, mert tudom, hogy őszinték <3

Reisuto írta...

1.-5. szeretlek
6. ott egy hajó

Katie Cat írta...

Szervusz!
Oké, azt megvallom, hogy eddig egyetlen kritikát írtam neked, pedig egy ideje követem a blogodat, és még olyan fandomokból is olvasok tőled, amiket amúgy csak mások elmondásából sejtek. *Kéti egy lusta nő* Viszont annyit gondolkodtam már korábban a fanfiction helyzetéről kis hazánkban, hogy nem tudok nem örülni ennek a felvetésnek, és szívesen olvasnám a további cikkeidet a témában, sőt. *akár vizsgára készülés helyett, mint most*
Szóval kritika. Úgy általában egyet értek a véleményeddel, és hála az égnek a te megfogalmazásod nem egy merő szájbarágás, mint amilyen "kritika írási segédleteket" olvasgattam eddig. Tehát amellett, hogy felnyitja a szemet, még szórakoztat is * viccesen festhetett a könyvtári kabinet előtt ülve, csendesen a monitorra tapadva, röhögve* Úgyhogy köszi érte.

Reisuto írta...

Hahó Katie~!
Te Csendestárs, te. <3 Nagyon köszönöm, hogy most mégisletaglózó gyorsasággal keresztülsüvíteni a blogon, de remélem, élvezni fogjátok :3

Rukiku írta...

Igazság szerint én jól fejlett pánikrohammal kezdtem el olvasni ezt a bejegyzést, mert két napja próbálom összeszedni a gondolataimat és a bátorságomat, hogy írjak neked egy kritikát. Kétségbeestem, hogy talán figyelsz-e vagy mi lehet a dolog mögött. Attól tartottam a leginkább, hogy mégis ki vagyok én, aki csak úgy beleszól egy író alkotásába. Ezek után elszántabban fogok a dologhoz állni.

Én annyit tennék még hozzá a cikkedhez, hogy az a legnehezebb, amikor annyira jó történetet olvastunk, hogy nem térünk magunkhoz és képtelenek vagyunk szavakba önteni mindazt, ami magával ragadott minket.
Mi, írók vagyunk a legrosszabb hozzászólás-írók, ez egyszer biztos.

Köszönet azért, hogy megírtad ezt a bejegyzést.

Dragda írta...

Elkaptam egy hulló macskát, ki kéri? *balfék kísérlet némi humorra, mivel vacak a napja*

Én - sajnos - az a fajta kritikázó vagyok, aki az olvasás után pötyög pár mondatot, vagyis random nyáladzik és hálálkodik az Istennőnek, hogy vannak írók. Meg szerelmet vall és szexrabszolgának ajánlkozik.

Kizárólag kihívásokra tartogatom a teljeskörő-veséző véleményezést. Ott még jegyzetelni is szoktam másodszori olvasás közben, mert kell az. Mert elvesznének a gondolataim. Történetbe belebújós olvasó vagyok. Visznek a betűk, oszt hopp, vége is a ficnek. Én meg sírok.

DE! Köszönöm a cikket, várom a következőt (folytit!), és igazán igyekezni fogok, hogy ezentúl értelmes dolgok ömöljenek az ujjaim alól. ^^

Reisuto írta...

Oké, TÉNYLEG át fogom írni a címét, mert nagyon morcosan hangzik.

Én a John Green-féle "books belong to their readers" féle elvet vallom; a publikálás pillanata olyan, mintha elvágnák a történet köldökzsinórját. Még mindig az enyém, de már nem egyedül hozzám tartozik, hanem a külvilághoz, és tarthatom őt a legcsodálatosabb kis gyermeknek vagy szegény kis retardált kölkömnek, végső soron az emberek, akikkel találkozik (túlerőltetett allegóriánkban: Az Olvasók) döntik majd el, mit gondolnak róla, milyennek látják, kedvelik-e vagy sem, jó-e vele lógni vagy csak kínos feszengésekre kapható. [És persze, bizonyos szempontból író-anyától és társadalom-olvasóktól függetlenül is képviselhet valamilyen értéket mint önálló lény/szöveg, de erről majd máshol]

Tény ami tény, hogy bár elméletben tudom, hogy "kábé így illik kritikát írni", a legtöbbször én is legfeljebb törzs rítustáncokkal tudnám kifejezni az érzéseimet; ez szerintem azért van, mert túlkomplikáljuk a feladatot. Az író úgy áll hozzá, hogy a kritika az aztán közvetítse az ő érzéseinek ezer árnyalatát és gondolatainak zúgó mélységét - tulajdonképpen egy drabble-t ír az olvasott munkához. Aztán tök bénának érzi magát. Én is. Pedig nagyon szeretek ilyen kritikákat kapni, amikor érzem, hogy a kedves olvasó nem találta a szavait; sőt, szeretem én azokat a kis egyszavas ejhákat is, a naplóbejegyzésnek is beillő hatásdokumentációt, a rosszalló pillantások valamiért dacosan motiválnak; szeretem, hogy ahány ember, annyi komment; amit nem szeretek az az, ha valaki azért fogja vissza magát, mert "ez a trend", és akkor sem "szokás" átfogóbb véleményt alkotni, ha történetesen képes lenne rá.

p.s.: Nagyon sok szeretettel várom Nevezett Kritikát, és köszönöm, hogy írtál~

Reisuto írta...

CICÁK MINDENÜTT

Szerintem a hozzád hasonló fangirl!kritikust mindenütt szívesen látják :D Neked ez a stílusod, egyszer találkoztunk, de azt már meg tudom mondani, hogy nagyon energikus vagy, különös lenne, ha valamiféle bölcselkedő pózba helyezve "like a sir" stílusban próbálnál beszélni arról, ami tetszik/felpörget :D Ha szükség van rá - mint a kihívásoknál - akkor pedig rá tudsz feküdni pont annyira, amennyire kell, és ez szerintem így nagyon jó :)

És folytit.
Ó hogy csak szottyadt narancsot kapnál Mikulásra, te átkos jószág...!

Dragda írta...

Kell egy "like a sir" póló, mostmár. :3

Egyébként szörnyen édes vagy. :D

Andrees írta...

Mostantól csakazértis írok majd kommentet/kritikautánzékot, mert eddig is rosszul éreztem magam, hogy olvasom itt a ficjeid, nyáladzom egy sort, aztőán kitörölöm az egészet és megyek aludni.
És ezen a cikken (ez cikk, ugye? francba a médiaórával...) jókat nevetgéltem- köszönet érte :). Kíváncsi lennék a dőltbetűs részben emlegetett többesszámra- mármint arra, amit takar :D.

Reisuto írta...

Ki ne töröld mert a küszöbödre borulok halódva mán D: Jajtebuta <3

[Hát, valami cikk-szerű; nem épp szabályos, de fenebelé. A 'cikkek' menüre kattintva a fölső sávban pár címet már láthatsz~]

Zsanett Szekeres írta...

Meow
Én abba a rétegbe tartozom hogy túl-jót-írtál-ahhoz-hogy-rosszat-mondjak-róla! Szóval ha csak annyit írok a fic-hez hogy awhhahwhh, vagy OMG Meghalokolyanjóvolt, akkor tényleg úgy érzek és nem csak azért írom mert hát valamit írni kell.(Mindig attól félek hogy nem veszik komolyan a kritikámat, mert hát mély érzelmeket tartalmaz csak a fogalmazás gyengus)Szóval imádom az írásaidat (jó úton tartok ahhoz hogy már az összes felét elolvassam és meg sem állok amíg mindennt nem láttam :)
Szeretlek! Írj még! Ne add fel! <- röviden tömören ezt üzenem (ha nem is mindig komizok:)

Green Sfinx írta...

Most annyira szégyellem magam. Jajmár.

Isten áldjon téged ezért a cikkért, mert rengeteget segítettél rajtam, de tényleg. Szégyen, nem szégyen, én néha attól féltem, a "kell a kritika, mint egy falat kenyér" válaszaidban van egy adag szarkazmus. Hogy nem is múlik azon a kommenten semmi, ne túlozzatok már emberek... Ez is mehet a tévhitekhez.

A másik meg az, hogy egyszerűen _nem_merek_ kritikát neked sem, és más aktívabb írónak sem, mert félek, hogy túlságosan is lelkesnek tartanak. Ebben azért még nem lettem tökéletesen meggyőzve, mert az a kritikaírási módszer nálam is megvan, amit Tinuvielnek írtál le, főleg 5-14 közt. Minden egy jel, ha éppen gyorsan válaszolt valaki, mert éppen online volt, akkor lelkes vagyok, aztán le is írom örömömben 30+ sorban, hogy mennyire, és két nap múlva jön a két soros válasz. Tehát máris elcsesztem valamit. Mindenki utál. Akkor én többé nem merek oda kommentelni. Másnap felrak a művészlelkű még egy ínyencséget. Természetesen írok rá valamit, hogy aztán körmöt rágva meredjek a képernyőre, hogy már megint gyerekesnek fognak nézni (mondja rám bárki, hogy nyomulós fangirl, de a gyerekesnél képes vagyok... még jobban elkeseredni).

Meg a hossz, a fenébe is a hosszal. "Miért én írtam a leghosszabb kritikát? Miért az enyém a legrövidebb? Te jóságos ég, ez nagyon kitűnik a többi közül, borzalmas, mit csináljak?" Ahhoz képest, hogy egyedinek lenni jó dolog, baromi depresszáló, mikor azt az érzést kelti a többi kritika benned, hogy valamilyen baj van a gondolkodásmódoddal.

Szóval rengeteg remek műre nem küldök visszajelzést, mert az író agyára megyek. Pedig lenne mit.

Nagyon várom a sorozatod többi részét. Ez is irtó hasznos volt, számomra mindenképp <3

A gifekért, a szokásos humorodért (amit annyira irigyelek, hogy megpróbáltam fejleszteni a humorérzékemet. sajnos sehol nem tudom felhasználni, mert az osztályommal nem vagyok olyan viszonyban, hogy ne fütyülnének bármire, amit mondani szeretnék), és a MACSKÁKÉRT jár az ölelés meg a puszi. ^^

(Remélem elég koherens volt. Ha nem, akkor ezt küldöm néked kiengesztelésül:
http://kepfeltoltes.hu/121205/ajohnlock_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ne tévesszen meg a neve, ajohnlock egy állandó fájl, melynek nevén mindig aktuális képeket mentegetek, amikről tudom, csak egyszer kellenek. Ez már tényleg nem volt koherens. Viszont ha jól belegondolok, ezt a képet meghagyom a gépen, hogy a bámészkodó megnyugodjon, a Johnlock egy nagyon barátságos dolog.)

maki írta...

Na, imádom a proaktivitást, kell is valami fanficközösséggel elméletben komolyabban foglalkozó dolog szerintem :) amíg fandom van addig fanfic is van. Viszont tudom magamról, hogy igénytelen kritikaíró vagyok és nem tudom ígérni, hogy ezen változtatok, mert nem tudok túl jól bánni a magyar nyelvvel és csodálatos körmondatokban kifejezni egy történet/néhány szó/különösen esztétikus pontosvessző iránti rajongásomat hanem oldalakat írok a bennem lezajló folyamatokról meg asszociációkról amiket uncsiság végigolvasni de.. nemtom, negatív kritikát soha nem fogok írni, sem javító szándékút ((mertegyangyalvagyok)) mert vágom hogy hasznos is lehet akkkkkár, de azért jobban hiszek a negatív kondicionálásban és isten ments, hogy bárkinek azt mondjam hogy "ügyes vagy hogy próbálkozol de őszintén szólva halálra untatott".

Neked meg azért nem írok kritikát mostanság mert olyan fandomokról írsz amiknek nem vagyok tagja illetve ahol csak pornót olvasok :'D

maki írta...

Tudom hogy semmi közöm hozzá de így tök szeretnék reflektálni a "félek hogy túl lelkesnek tűnök" dologra mert ez így kb ami a legjobban zavar a világban meg önmagamban, hogy az apátia menő.
Szóval csatlakozz hozzám abban a harcban, ami a világ lelkesítéséért folyik! Legyen a fangirl/boyság MENŐŐŐŐŐ és áradozzunk szabadon mindenkinek, aki megérdemli :) Tudom h ez ilyen hatalmi dolog de na, váltsuk meg a világot.

Csak szól majd ha zavarja :D

Reisuto írta...

Purr-purr
nagyon-nagyon szépen köszönöm a biztatást ;u; Sokat számít és sokat is ér, hidd el :D

Reisuto írta...

Imádom a hosszú/személyes kritikákat, egyes-egyedül az velük a gond, hogy egy mosolygós köszönömön kívül sokszor egyszerűen nem tudok mit mondani, és akkor olyan talpalat-taplón érzem én magam.


Pedig én tényleg a kritikáimból táplálkozom. A mindennapokban is. A barátaim (az a kevés) folyton rámszólnak, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok mások véleményének, de istenem, a kritika szent.


A humorérzékem létezésének feltételezését némi cinizmussal fogadom :D De ha már humorérzék-búrásnál tartunk, én Stephen Fry-ét szeretném. Karácsonyra.


A {bloody romantic} a) tele van macskákkal b) nagyon kis elfogadó tosz, tehát itt tényleg ne érezd magad rosszul, ha csak egy sorra futja vagy ha éppen három oldalban támad kedved írni és jaj ilyen fotók jöhetnek bármikor milyen édes már ez a rohadt dög ;u;


Hiányzik a macskám. Mindjárt kimegyek érte a kertbe. Téli bundája van és ilyenkor kétszer olyan virsli.

Reisuto írta...

A "komolyabban" jelzőt nem feltétlen alkalmaznám rá, ez csak egy amatőr brainstorming :D
;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;
sok szép pontosvessző
amikor még volt becsületem akkor bétáztattam a sztoriimat
de a bétám folyton kinyírta a pontosvesszőimet
én meg éktelen haragra gerjedtem
és azóta sem bízom semmiféle pontosvessző-gyilkos bétában
ezért a történeteim tele vannak elírásokkal, szóismétlésekkel és furcsa mondatszerkezentyűségesámokkala.

Magdi írta...

Szia! még sosem írtam neked de mivel tegnap jött a Mikulás és virgácsot is kaptam ezért most meg emberelem magam. mit is írhatnék, én egyszerű földi halandó neked akinek megadatott a szárnyalás. Köszönöm :). ennyit mindenképpen. tetszik a stílus ahogy írsz a finom humorod. nem minden történethez tudom a megfelelő sorozatot kapcsolni, és eszembe sem jutott volna hogy azt írjam neked én másképp írtam volna meg. azt sem szívesen írnám meg ha valami nem tetszene, mert ki vagyok én, hogy leszóljam azt amit elénk-társz.
legnagyobb élménnyel ajándékoztál meg, a Sherlock összes elolvasása után egy saját történet formálódik, néhol döcögve.
és most úgy érzem a világ kerek

Phoebe írta...

Ooooké. Régen nem látsz (hupsz). Ennek végletesen egyszerű okai vannak
GoT-t nem olvasok/nézek, nem is tervezem
Supernaturalt már nem nézem, az a sorozat nekem az ötödik évad után elvágta magát (egy darabig tűrtem, aztán feladtam, bár ha Charlie tényleg visszajön, azt majd jól megnézem DE HA AZÉRT HOZZÁK VISSZA HOGY KINYÍRJÁK MINT MÁR ANNYI ROHADT NŐI SZEREPLŐT ÉN KIVESÉZEK MINDENKIT A FŐHADISZÁLLÁSON), ráadásul Destielt soha és nem.
Good Omens ficeket elolvastam de egyszerűen még nem volt rá időm, hogy koherens kritikát írjak oda azon kívül, hogy asdfghjklé.
És őőő ennyi.

Green Sfinx írta...

maki: Szívesen csatlakozom a "Fangirlködjünk/Fanboykodjunk szabadon!" mozgalmadhoz :D Igyekszem majd javulni, és leküzdeni a gátlásaimat, hogy méltó társad legyek ebben. ^^

Rei: Na, az viszont kimaradt az előzőből, hogy utálok kétszer írni ugyanahhoz a történethez. (Ez cikk, ez nem számít. Azért most is utálom egy kicsit magamat.) Erről a szokásomról szerintem nem is tudnék leszokni, mert mikor lereagálom az író válaszát, az legtöbbször már nem kapcsolódik a történethez, és nem akarok mindent teleoffolni. Főleg, ha szegény művész még egy pillanatig örül is, hogy eggyel több kritikája érkezett, aztán rájön, megint ugyanaz a lányka írt.

Óóó, a bloody romanticnek valóban csupa jó tulajdonsága van *-* A fanficek mellett a macskákért is járok ide <3

Kétszer olyan virsli macska, egyem a szívét <3 Aki nem szereti a macskákat, annak igazán sajnálatra méltó élete van. Nagyon.

Reisuto írta...

Bevallom őszintén, engem az OFF csak írófórumokon meg ilyen illedelmes kis helyeken zavar, itt tényleg bármi jöhet, szívesen látom, itt magunk vagyunk és annyit állatkodunk, amennyit akarunk :D Ráadásul úgy van beállítva az e-mail értesítőm, hogy a re-postot külön jelzi, szóval arról sincs szó, hogy hirtelen azt hiszem, népszerű lettem :D


A nr#1-es macska épp bent van és üdvözöl.

Reisuto írta...

Kedves Magdi - az olvasó a főnök :D Ki vagy te, hogy hozzászólj, beleszólj vagy leszólj? Az Olvasó. A te fórumodon dől el minden - gondolj bele, a profi íróknál is úgy megy, hogy hiába írnak meg egy tökéletes könyvet, és egyezik bele a kiadó és az összes szerkesztő, és nyomtatják ki, és írnak róla magasztaló kritikákat és reklámozzák agyon, ha az olvasó nem szereti, akkor vége. Az olvasó dönt, az olvasó parancsol és a netes olvasó még azt is elmondhatja, mi az, amit szeretne és mi az, amit nem - és erre való a dadam, kritika :D Használd az Erőt, Luke!

Reisuto írta...

A Destiel már csak két centire van a kánontól, szóval bármilyen zseniális is a nyolcadik évad és bármilyen remek női szereplőket is hozott, nem kezdelek el győzködni, mert azt hiszem, zavarna ^^"

PanDóra írta...

Az a katasztrofálisan magyar kritikaíró vagyok, akit lefestettél, féltem is a jogos feddéstől.
Angolul nem írok kritikát, mert bár perfektül olvasok, nem merek még írásban sem megszólalni. Evvan, majd egyszer kikupálom magam. Vagy nem.
Magyarul meg legtöbb esetben azért nem írok mert:
ad 1.: nem fogott annyira meg, hogy rászánjam az időt, és egy ilyen-olyan véleményt alkossak róla.
ad 2.: ha meg is fog a történet, legtöbb esetben az is regény, és amíg tart annyira pörgetem, hogy a legvége előtt gondolni se merek véleményre, amikor meg rájövök, hogy túl sok mondandóm lenne. Ilyenkor szoktak kitörni belőlem az "egészet imádtam", és a "Snape, ájvánnábíjorvájf!" című felkiáltások, amiket nem kritikaként, hanem inkább csak rajongói nyáladzásként értelmezek. :)
ad 3.: annyira tetszett, hogy szóhoz sem jutok, leülök, agonizálok, és vége az életemnek egy fél órára. Vagy többre.
Más alternatíva nincs, nem írok kritikát, és pont. :D
Amiért ide ezt mégis leírtam, az az egy darab, amit az elmúlt jó sok évben megszültem, igen komoly munkával, és sokszori olvasással a konkrét alkotás előtt, pont a Te egyik történeted alatt szerepel. Gondoltam, ezt jelzem. :)

Reisuto írta...

Én nagyon-nagyon örülök, hogy csendestárs létedre szóra bírtalak, részemről a megtiszteltetés ;u; És köszönöm, hogy írtál megint~! Kapsz cserébe egy ergya macskás fotót, mert kiérdemelted.
http://kepfeltoltes.hu/121209/koszonom_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Amilyen hülyén néz ki ez az állat, olyan hálás vagyok a kommentért <3

PanDóra írta...

Az első reakcióm a cicára (persze csak magamban, mert a szobatársam alszik) a "de cuuuuuuuuuuki!" szóval őt megtartom, köszönöm! :)
(Nem tehetek róla, ez a videó ugrott be, ha már "ergya" macskáról van szó, ennél kis butábbat nehezen találni: http://www.youtube.com/watch?v=XECtPqX9HMo&feature=share ) :)

zoeychan írta...

Szia!
Nem, nem ismersz, néhányszor megkíséreltem neked kritikát írni miután végig nyálaztam pár művedet - azt hiszem a felüknél tartok mostanság - de mindig feladtam. A cikked mindenesetre elég ösztönző volt, szóval here I am. (És ha már itt vagyok megjegyzem, hogy nálam Thor naplójának a legvége hiányzik, de lehet hogy az direkt csináltad, ezesetben elnézést de ajj, pont a legjobb rész maradt le ;.; és ZSENIÁLIS volt úgy egyébként, csupa nagybetűvel, rekeszizom-fájdalom 4ever)

És akkor néhány kifogás, hogy miért nem írok én kritikákat:
1, Mikor kritikát írok, nem csak a történetről írok hanem minden apró hülyeséget beleveszek, például hogy türelmetlenségemnek hála suliban is olvastam telefonról, próbálva megakadályozni, hogy bárki épp egy olyan jelenetbe nyerjen bepillantást amibe nagyon nem kéne. Az író nem erre kíváncsi, és ki vagyok én hogy idegesítsek bárkit, aki olyan meseszépet alkotott hogy hú.
2, Kritikáim visszaolvasása mérhetetlen fájdalmat okoz és szörnyű bénán érzem magam, akármit is írtam, főleg a tudattal, hogy ezt mások is olvasták.
3, Régebben szörnyen az a fajta voltam, akit leírtál, és szörnyen restellem és igyekszem nem gondolni rá.

Meg kéne tanulnom fogalmazni xD hosszú volt ezt így kigyomlálni minden hülyeségtől.

Reisuto írta...

Szia! A neved márpedig nagyon ismerős D: [misztikus]

A Thor naplója szándékosan szakad félbe, mert Loki elcsaklizza :D Nagyon örülök, hogy tetszett~! (owo)

És:
1. Én szeretem tudni az ilyen apró történeteket, amik személyessé teszik a mondott véleményt :3
2. Magunk között vagyunk, nem szól meg senki
3. Ugyanmár <3

zoeychan írta...

Egen, rémlik valami arról hogy már írtam neked, de nem tudom mit és mikor és hova xD

Sejtettem, de azért mégiscsak... a legjobb jelenetnél... ez kegyetlenség ;.;

rosie írta...

a mai cikkedtől jöttem vissza.
latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc buzik bizony buzullják mindahányan wazzeg - ettől meg a kekszem jött vissza [annyira nevettem, persze] [a macska megijedt és elszaladt] [annyit mesélek a macskáról, hogy lassan eltalál hozzád és soha nem jön haza] [de ha jön, hozza petert]

Raistlin írta...

elnézést a kekszedért
sziacica cicc

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS