a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2012. július 15.

Allegiance





allegiance (főnév) * valamely ügy, nemzet vagy vezető iránt tanúsított hűség
Trónok Harca, ifjútitán!Theon Greyjoy/Robb Stark
u.i.: sorozat-alapú. bocsánat. u.i.2.: carlo, bocsánat. u.i.3.: W., köszönöm.
cover art: faded mind





Azon az éjszakán néma ezüstben derengett az omló, nyári hó. Egész Winterfellen végighevert már, üresen és hiába csillámlott, mint a tavak és mint a jég a tavak vizén.
Felporzott a bőgő szél az utak mentén, és Theon Greyjoy riadtan tekintett ki szobája ablakán.
Szoba, cella. Winterfell, meseország. Tél, nyár. A valóság csak egy döntés eredménye.
Behajtotta a zsalukat, aztán elreteszelte őket. Csikorgott a vas, a vihar a szikár kőfalakat kaparta.
Gyűlölt ilyenkor egyedül lenni, de még jobban utálta, ha társasága akad: valaki, aki észreveheti a félelmet az arcán, azt az ősi, elemi és teljesen egyértelmű riadalmat valamitől, ami hatalmasabb nála, minden embernél, minden teremtett és esendő léleknél.
Robb értette. Sosem beszéltek róla, de Theon tudta, hogy így van. Mindig felkereste őt ilyenkor, mindig más, gyönge indokkal. Ezúttal azért jött, hogy megnézze A Kardot.
- Kérlek – hajolt be Robb az ajtón, csupa kócos ártatlanság és pimasz mosoly.
A Kardot Theon a tizenhatodik nevenapjára kapta, tegnapelőtt. Azóta már mindenki végigpróbálta, még a kicsi Arya is, észrevételeikkel és névjavaslataikkal nyaggatták. Csodálatos kovácsmunka volt, csak úgy szelte a levegőt, a szalmabálát, a kemény fát, és hamarosan majd a húst és a csontokat is.
Robb tisztelettel vette kézbe, felvigyorgott rá, fogai tükröződtek a villogó pengén. Megforgatta, súlyosan lendült.
- Ó, ezt még észre se vettem.
- Hm?
- A markolat.
- Ah, a kráken.
- A családod címere, nem?
- Ühüm.
- Ez igazán figyelmes volt atyámtól.
- Igen. Igazán figyelmes.
Robb felé nyújtotta a kardot; már csak a szemei nevettek, a száján valami néma részvét vonaglott.
Robb Starkba mindenki szerelmes volt, az első pillantástól a legutolsóig, napkelettől napnyugatig, gyermek és agg csak rajta csüggött, olyan hódolattal, ahogy egy istent lehet imádni, halott és eleven isteneket, felszentelt, rituális és szigorúan szabályozott, elve elrendelt szenvedélyben. Nemtelenül szép volt, kortalanul ifjú, előkelő, nem csak születési előjoga miatt és kedves - nem csak mert előírták számára, hogy az legyen. Az égen táncoló északi fény volt, vagy talán a menny maga, hold és ezer csillagok.
Lesz egy nap, amikor többé ezzel majd senki sem törődik. Robb halálosztó lesz, mint bárki más, a diadalmas élet maga, karja nyomán hullahegyek, amint az elrendeltetett. Theon, ahogy elnézte őt ilyenkor, csent esti órákban, mezítláb, hálóingben, úgy érezte, szerencsésnek mondhatja magát, amiért barátjaként ismerhette meg őt, majdan-vezért, akit követne hét királyságon át és meghalna egyetlen mozdulatáért: előre.
- Tudod már a...
- Nem. A lényeg az, hogy forgatni tudom.
- No lám! - Robb ezzel felragadta a piszkavasat a kandalló mellől, és lesujtott. Theon kivédte az ütést, az asztalnak dőlt; a durva, kormos vas és a kecses penge szikrázva feszült össze, ahogy mestereik tekintete. Robb nevetni kezdett, majd feljajdult, ahogy Theon elgáncsolta.
- Ez csalás!
- A hulla nem panaszkodik.
- Tisztességtelen küzdelemben vetted életemet, visszajárlak kísérteni!
A kard hegye a torkát cirógatta, egy kicsivel mélyebbre, ütőér, egy kicsit oldalra, gégemetszés. A tudás se gyilkossá, se hőssé nem tesz még. Theon a kezét nyújtotta és talpra rántotta, aztán megpaskolta a vállát.
- Nem tűnsz valami boldognak.
- Parancsolsz?
- Az a sunyi vigyor az arcodról ha földbe döngölsz valakit; nyoma sincs. Ami azt illeti, a nevenapod óta elég hervatag vagy. Vigadnod kéne, ez a te időd.
Theon felhorkant, és A Kardot nagy gonddal visszacsúsztatta a hüvelyébe, majd az asztalra helyezte és görnyedt vállal, mélyet sóhajtva állt felette.
- Ez a tizenhatodik volt, tudod. A... odahaza.
- Folytasd.
Soha nem beszélt az otthonáról. Hencegett vele, dicsekedett, idegeneknek főleg, akik előtt nem számított árulásnak a tenger népének magasztalása, de ha őszinte akart lenni, már nem is emlékezett. Jelentéktelen, sóillatú képek egész sora, porszagú jelszavak és bűzös küzdelem, ennyi volt.
- Nálunk, a... Greyjoyoknál, ez egy jelentős.... jelentős esemény. A bátyáim ilyenkor estek át a férfivá avatáson.
- De hiszen te már férfi vagy.
Összenéztek, aztán kuncogni kezdtek.
- Nem, nem, ez egy egészen másfajta rituálé volt mint... Ross.
- És a tehenészlány.
- Meg azok, akikről még nem is meséltem. - Theon kacsintott, aztán a székre huppant. - Nem tudom, miből állt. Én nem mehettem, mert még kicsi voltam. De fontosnak tűnt. A fivéreim tényleg komolyan vették.
- Akkor honnan tudod, hogy nem--
Robb egy testvéries maflás büszke tulajdonosává vált.
- Én itt kiöntöm a szívem neked, erre ez a hála?
- Várj itt. Holddelelőre visszatérek, ó és... öltözz melegen!
- Mégis hova rohansz?
Visszafordult az ajtóból, és szélesen elvigyorodott.
- Előkészítem a szertartást!

A várakozás órája mély gyanakvással és sötét kétségbeeséssel telt.

Robb csuklyás fekete köpenyben, sápadt mécsvilágnál tért vissza.
- A lovak a fal mögött várnak – suttogta izgatottan-, át kell másznunk, Bran mutatott egy jó helyet a minap...
- Ha bajom esik, van, aki megbosszuljon.
- Ha bármi bajod esik, saját kézzel vetek véget az életemnek, becsületszavamra mondom. - Nagy komolyan nézett, aztán oldalba bökte. - Most viszont siess, mert még lekéssük a nagy eseményt!
A villámok kékre mérgezték a hófövenyt, a szél felkavarta és az arcukba szórta a kemény jégkristályokat. A paripák nehéz patája tompán puffant ahogy a hátuk mögött hagyták Winterfell kevély várát. Az erdő felé vágtattak, farkasbőr bundájuk kavargott utánuk.
Messze benn a sűrűben tűz lobogott, hatalmas máglya; Robb körbelovagolta, aztán lepattant a nyeregből.
- Vedd le a csizmádat, és ugord át!
- Tessék?
- Tudod, arra gondoltam, hogy a férfi sem más, mint a kard: edzett acél. A kovácsok így hevítik a pengét...
Theon fintorgott, és lerúgta a cipőjét. A fagy a lábába mart, Robb szemei hévebben lobogtak, mint a lángok.
- Kevés vagy te hozzám, Stark fiú! Nem járhatsz túl az eszemen holmi vásári trükkel – a férfi nem csak erő, hanem elme is, látod. - Ezzel átugrotta a csizmáit. - Feladat teljesítve.
Robb előbb csalódottnak tűnt, aztán rémültnek, ahogy Theon szembefordult a máglyával.
- Ugrattalak, ugrottál, elég lesz már!
- Betörhetetlen vagyok! - kiáltotta a fiú és vetődött. Szikrázó parázs csapott fel, ropogott a fa, Robb kiáltott; Theon sértetlenül ért földet, talán csak a bokáját verte neki egy kőnek.
- A rohadt életbe! - szitkozódott, és fél lábon ugrálva pattogta körbe a tüzet. Robbnak se kellett több, ugrott ő is. Drága köpenye lángra lobbant, sikoltva taposta el a hóban.
Összekapaszkodva nevettek, aztán Robb megragadta a kezét, és húzta maga után.
- Izzik a fém, hűtsük le!
- Megvesztél, fene farkas, megvesztél!
Egy fagyott folyó felé szaladtak, és Theon legjobb szándéka ellenére a gyönge jégpáncélt áttörve vetődtek habjaiba. Mély volt és lassú sodrú, zavaros és sűrű árral. Robb a rejtező holdra vonyított, hátravetett fejjel, csatakos hajjal, aztán csattogó fogakkal, dideregve nevetett, míg Theon újra és újra a mélybe nyomta, aztán nagy levegőt véve leúszott, és a bokájánál fogva rántotta a víz alá.
- A kráken bosszúja! - rikoltotta ahogy a felszínre értek megint, aztán fröcskölve, prüszkölve igyekezett a part felé.
- Mégis milyen tengeri szörny vagy te, hogy így sietsz a földre?
- Tudatos fajta! Vagy te nem láttad?
- Mit nem láttam?
Theon tudott nyitott szemmel búvárkodni, kerek egész percekig a víz alatt maradni, árral szemben úszni; Robb épp hogy csak pancsikolt.
- Nem tudom, de nagy volt, sötét, mozgott, és a közeledben van!
- Csak tréfálsz! - nevetett Robb, de a hangja megbicsaklott, és óvatosan a parthoz evickélt ő is.
- Ne, ne mozdulj, ne mozdulj, mögötted van! - kiáltott Theon riadtan.
- Na persze!
- Ezek a halak vakok, az áramlatokból olvasnak, és ha csak egy kicsit is megrándulsz...
- De megfulladok, ha-
- Jaj késő, késő! - jajongott Theon, azzal visszaugrott a folyóba, egyenesen Robbra, akinek a víz a szájába és az orrába tolult a hirtelen merüléstől. - Elkapott, véged van!
- Te hülye, te megátalkodott hülye! Kerülj csak a kezeim közé, esküszöm--
- Kapj el ha tudsz! - búcsúzóul még mellkason taszajtotta, aztán vihogva otthagyta, visszarohant a tűzhöz és lovára pattant; a nagy igyekezetben a nyereg félrecsúszott. - Vágtass, vagy végünk!
- Ígyis-úgyis végetek! - üvöltött Robb rekedten.

A várba visszatérve Theon megpróbálta elbarikádozni az ajtaját, míg fuldoklott a visszatartott nevetéstől. Nem járt sikerrel, Robb berontott, Jon pedig átkiáltotta a szomszéd szobából, hogy aludni szeretne.
Egy igazságtevő pofozkodás után levetkőztek, nyirkos ruháikat a kandalló elé terítették és végighevertek a medvebőr szőnyegen, a lábukat lóbálva, lustán meredtek a merengő, melengető lángokba.
- Boldog vagy, nyomorult?
- Teljes mértékben.
- Azért talán be kellett volna szerveznem egy lánykát is, nem?
- Minek?
- Ha már úgy szereted a lányokat.
- Súlyos tévedés, Stark. Én nem szeretem a lányokat; bugyuta, gyönge, szánandó népség, bár meg kell hagyni, néha egész szórakoztatóak... kedvelem őket. Ami a lábuk között van, azt pedig imádom. Szeretet? Szeretetről itt aztán szó sincsen. A kedvemre tesznek és én viszont, ennyi az üzlet.
- Nem beszélnél róluk így, ha lennének húgaid.
- Nővérem van; ő az egyik oka annak, hogy megvetem a fajtáját, te becsület szobra. Mert te aztán tisztelted azt a szüzecskét, mi? A molnár lányát. Mikor lesz a mennyegző? A világért el nem mulasztanám.
- Gondolj, amit akarsz, tégy, amit csak kívánsz, ha feleségem lesz, én vele majd úrnőmként bánok.
- Ó, a feleségemmel én is; de amúgy minden nő szajha. Kínálják és kelletik magukat, miért is tennék úgy, mintha nem a kurváim lennének? Az asszonyomtól majd elvárom, hogy csak engem szolgáljon, és cserébe vigyázom a becsületét. Ha nincs őrizni való erény... érted.
Robb morgott valamit, aztán a hátára hengeredett és kinyújtózott. A ropogó fény a bőrén táncolt, Theon bágyadtan követte ujjaival útját az árnyas bordákon végig.
- Nincs igazam? - suttogta.
- Nincs, de nem vitatkozom. Mit csinálsz?
- Nem tudom.
Jól esett cirógatni, figyelni, ahogy lassú légzésének ritmusára mellkasa hullámzik, mint az erős és kegyetlen tenger. Kézfejével, aztán pedig tenyerével vándorolt végig rajta, Robb pedig lehunyta a szemét, mintha aludna, ő kényeztető érintésével ringatta, aztán, mintegy próbaképpen, az ajkaihoz hajolt. Egy gondolatnyi távolságból nézte csak, elképzelve mindent, ami megtörténhetne; a gyors ötletek újszerű borzalma végigcikázott a gerincén, Robb pedig a tarkójára fűzte ujjait, közelebb vonta és megcsókolta. Úgy csókolta előbb, mint a lányokat, kérlelően, félve, puhán; ám Theon aztán fölé térdelt, ő felnevetett, aztán egymásra meredtek, és a pillantásukban kihívás szikrázott, meg nem vívott, ismeretlen harcok.
Győznöd vagy halnod kell. Ez a trónok játéka.
A következő ostromnál testük összefeszült, fogaik fájdalmasan összekoccantak és Robb Theon hajába tépett, megpróbálta maga alá gyűrni. Úgy birkóztak, mint mindig és még soha, ziháló lélegzetek, késéles tekintetek, csont a csonthoz, hús a húshoz, test a testhez.
- Fordulj hasra.
- A fenét!
- Fordulj hasra, vagy itt hagylak!
- Azt próbáld meg!
Theon valami egészen mást próbált meg.
Másnap reggel összegabalyodva, izzadtan és törődötten ébredtek, de boldogan. Összevigyorogtak, mint egy közös csíny után, úgy fűzték össze ujjaikat, mint akik titokban szövetkeztek. A testükön sebek, zúzódások, karmolások: dicső csata emlékei.

Így éltek: szabadon, vadul, legyőzhetetlennek és halhatatlannak hitték magukat. Nappal Theon lányok után járt, Robb a kötelezettségeivel törődött, üldözték egymást és a hajsza éjjel diadallal véget ért, ahogy átosontak egymás szobájába, csak a csikorgó deszkák árulkodhattak volna a nesztelen éjben, torokban elfojtott kiáltások és nyögések. Nem tudták, miért rejtőzködnek, miért futnak maguk elől is, miért, hogy az árnyékokhoz simulva ölelték csak egymást és csókot is titokban csentek; és minél nagyobb volt a kockázat, annál nagyobb volt az izgalom.
Egy vendégség alkalmával végig az asztal alatt rejtőztek, máskor egy egész napra eltűntek az északi toronyba, kilovagoltak az erdőbe, egy kamraajtó csapódott mögöttük és ők a szájuk elé szorított tenyérrel nevettek.
Talán volt, aki tudott róla; talán nem; nem számított. Az egész nem számított, gondolták, ez is csak olyan, mint a játékok és a hadgyakorlatok, legfeljebb szórakoztatóbb.
Mindennél szórakoztatóbb.
Robb félretette a könyveit, hanyagolta testvéreit, a kardforgatással szemben is közönyös lett. Kamaszodik, mosolyogtak az öregek.
Theon unni kezdte az udvarlást, a köntörfalazást, könnyű prédára vadászva egyre gyakrabban megfordult a bordélyházban, aztán egyre és egyre ritkábban. Semmi nem érhetett fel Robb társaságával. Robb, ó Robb minden volt, föld és tűz és víz és szél, étel, ital, vágy. Jól összebarátkoztak, vélte az udvar népe.
Aztán Jon, egyszer, mikor a kardjukat fenték és Theon a távolban nyilazott, és Robb nézte, ahogy teste a húrral megfeszül és minden sikeres találata után felé integet; tehát Jon halkan, olyan halkan ahogy csak lehetett, megjegyezte:
- Tudod, ez nem fog működni.
- Micsoda? - Robb értetlenül bámult a kardjára.
- Te. Meg Theon. Ti.
- Ő a legjobb barátom. - Sértetten meredt rá. Theon sérthetetlen lett az oldalán. Ha bárki egy rossz szót szólt róla, akár csak ha a nyers modoráról vagy a régi családjáról szóltak, Robb morgott és acsarkodott.
- Csak azt mondom, hogy amit csináltok... az nem helyes.
- Ki mondja?
- Én mondom, és csak azért, mert féltelek.
- Szórakozunk, ennyi.
- A tűzzel játszotok. - Jon körbenézett. - Az új istenek ezt tiltják. Hogy két fiú. Érted.
- Törődök is én az új istenekkel!
- Hallottam apánkat beszélni erről. Renly Baratheon miatt. Állítólag ő... olyasféle.
- Milyesféle?
- Aki a férfiakban leli örömét.
- És apánk mit mondott erre?
Jon nyelt egyet.
- Hogy ennek nem lesz jó vége. Hogyha nem vigyáz, még... még meg is ölhetik.
Theon vidáman kurjantott, és ismét integetett. Egy teljes tegeznyi nyíllal mindig a tábla közepébe talált.
Robb nevetett, de a szemében már felvillant a kétségbeesés. Nem volt köze a félelemhez: világéletében rettenthetetlen volt, nem volt köze a bánathoz sem – nem rettent meg, nem tört össze a szíve. Csak a remény... a reményt vesztette el.
Reggelenként, ahogy elnézte Theon örvénylő tincseit és az illatában fuldokolva ölelte magához, elhitte, hogy a történetüknek lehet még szép vége, de legalábbis folytatása.
Soha senki nem beszélt neki arról, szövődhet-e szerelem két férfi között, és miért nem lehetnek egymáséi a házasság kötelékében.
Semmi sem tette olyan boldoggá, mint a tudatlanság.
Theon játékos csókjai a bűn mellékíze nélkül, a mámoros éjszakák a megbánás józan virradata nélkül, a bujkálás a felfedezés félelme nélkül.
Még egy hónap rohant el, mire rájött, hogy nem tud így élni tovább, egy halvaszületett szerelemben; és hogy nem tud rá ennél jobb szót... szerelem.

A szakítás fájdalommentes. Robb nem beszél Jonról, becsületről, bűnről, érzésekről vagy bármiről, ami számít.
- Eleget hülyültünk – mondja, és még grimaszol is hozzá, és Theon nevet és próbál úgy tenni, mintha nem szakadna szét. Visszatér az olcsó lányokhoz, Robb pedig visszatér a családjához, vezekelve olyasvalamiért, melyről nem is tudják, hogy elkövette, és keményen megfogadja, hogy a lehető legjobb fiú és legjobb ember lesz, ha már szeretőként és barátként tökéletesen elbukott.
Szeretné gyűlölni, vádolni és tépni magát, de Theon tetetett, közönyös derűje megnyugtatja és elcsitítja, hogy soha nem volt és soha nem is lehetett több, mint amivé vált: egy kellemes emlék.

Aztán később,
később elgondolkozik.
Később, amikor Theon elárulja őket és semmi mást nem akar mint a torkára fonni a kezét és megkérdezni miért, mielőtt elválasztja a fejét a testétől, mielőtt végleg elnémítja, mielőtt meghallja, hogy miattad.
És Theon, ahogy nézi, amint a láng felzabálja a levelét és egy régi-régi tűzre emlékezik, arra gondol, csak egy pillanatra, öntudatlanul, rögzítetlenül, hogy talán lehetett volna ez másként, ha legalább Robbnak kell, ha nem löki el magától és húzza vissza, hogy legyenek testvérekké. A bátyjai mind halottak, a nővérét gyűlöli, az apjának nem kell, Ned Starknak vége. A család csak ennyi; nevek; szavak.
Szeretlek, mondta egyszer valaki, akit Robb Starknak hívtak.
A szavak hamuvá porladnak és ő feláll az asztaltól, az oldalára szíjazza Kölyökfarkast. A kardot így nevezte el; mert így vagy úgy... nem ismert nála erősebbet.


28 megjegyzés:

Fekete Retek írta...

Csak azt nem értem, miért nincs itt komment áradat, hogy ez mennyire tökéletesen jó, és mennyire, mennyire... már megint nincsenek meg a szavak. Azt hiszem, az összes jót beleírtad ebbe a történetbe, úgyhogy én már megint itt csak hüledezek.
Nekem ez így most tökély.

Reisuto írta...

a te bűnöd, grrr. *ölel* nagyon köszönöm, nagyon-nagyon-nagyon.

Márk Éva írta...

Először is szereteném megjegyezni, hogy a Trónok harcát se könyvben, se sorozatban nem ismertem, így aztán teljesen tudatlanságban ettem át magam a novellán. Bizonyára jobb lehetett volna, hogyha bármilyen háttérinfóval rendelkezek a szereplőket illetően, de végül is, ere nem volt égető szükségem. Kerek egész, olyan, mint egy kiragadott pillanat.
Nekem tetszett, főleg a tűzugrálós rész.
Csak a vége tünt egy csöppet zavarosnak, de másodszori olvasásra aztán kitisztullt.

Tinuviel írta...

Istenkém, ez zseniális! Teljesen lenulláztál, szal ne haragudj, de megint csak annyit tudok mondani, hogy imádtam minden sorát. (meg fogod velem szerettetni Theon-t...)

Reisuto írta...

20 óra sorozat, egy rakat telefonkönyv - időigényes egy fandom ez, és szerintem az ismerete nélkül a történet teljesen érthetetlen; nem csak a nevek, a jellemek és a viszonyrendszerek nem-ismerete nehezíti meg az olvasást, hanem ez a történet ráadásul a végén vígan visszacsap a kánonba.

Reisuto írta...

*elégedett dorombolása azon számító dögnek melynek célja hogy magamagához hasonló Theon-fangirlökkel népesítse be a zord világot*

Carlossa írta...

Nekem Theon meg igenis az egyik kedvencem. El nem tudom képzelni, hogyan lehet őt utálni (sokan tesznek így pedig) - nála szarabb helyzetben szerintem az egész sztoriban senki nincs, és abszolút érthető a viselkedése meg minden. És baromi jó a karaktere neki is, és Robbnak is. Különösen szeretem őket. ~
Még mindig nem shippelem, de ezen felül elolvastam, és tetszett.
This must mean something.

River írta...

És ím emelkedik a Robb-Theon shippelésem cirádákkal díszített mérföldköve.

Sose rajongtam különösebben egyikért sem, összekavarni pedig eszembe sem jutott őket, még közös múlt, megosztott emlékek és nyilvánvaló érzelmek-indulatok ellenére sem. De ez most elgondolkodtatott - hogy igen, talán tényleg lehet/ett/ne több. Arrrggggrrrh, imádom amikor új nézőpontot ajánlasz, én pedig még azelőtt elfogadom, hogy egyáltalán tudatosulna bennem. Manipulatív kis dög vagy, remélem tudod! ;)

Reisuto írta...

mikor küldi már el a blgospot erre a cálaszom már.

Reisuto írta...

LOKIIIIII'D!
háh, a győzelem édes pillanatai.

Carlossa írta...

még nincs itt :D

River írta...

Na most elképzeltelek Wendy pajtással az arcodon. És csak annyi reakcióra vagyok képes, hogy ehehehehe! :D (bocsánat, ez a géniuszember már az agyamra ment. *túúúúlsok*)

Reisuto írta...

mer' tosz.
a lényege nyilván az volt, hogy köszönöm, egy sátáni győzelemkacajjal és némi kézdörzsöléssel vegyítve.

Fiametta írta...

Miattad kések el a kresz vizsgámról, csak hogy tudd.
Fél óra múlva ott kellene lennem, én meg törülközőben görnyedek a laptop előtt és falom az írásaidat.
De tudod mit? Megéri.
Szóval, köszönöm, hogy vagy.

((((Megpróbálok ezentúl jóóó sokat kommentelni neked)))
Futok-

Reisuto írta...

Sok-sok sikert a vizsgán, drukkolok neked! ^^
És nagyon szépen köszönöm :3

Lusli írta...

És mostantól odakötözöm magam a székhez a csirkehálóval, hogy addig ne álljak föl egy írásodtól, amíg nem kommentelek.
Szóval most kommentelek.
...
.....
.......!!!!
Föladom, nem tudok. Az már bőven sablonos, hogy tökéletes, hogy zseniális, hogy imádtam és hogy habzó szájjal küldtem el a páromnak (nem érdekel a neme, ő SLASHT FOG OLVASNI MÍG VILÁG A VILÁG és amíg te ilyen jól írsz), és hogy... és hogy...
A végét megkönnyeztem. De ez már sztenderd szokásommá vált az írásaid olvasása során, szóval most már a vérprofik csuklómozdulatával nyitottam ki az előre bekészített zsepicsomagot.
Vádollak. A szemem kiszárításáért és szívem össze-vissza facsargatásáért.

Még ha nem is tudom, kicsodák ők, még ha fogalmam sincs a történetről, még ha megütköző fintorral pakolom is el a GoT könyveket, ha a szemem elé kerülnek,
még akkor is.
Nagyszerű.
És borzasztó egyszerre.
Nemmmmmmm szeretlek. NEMMMM.

/érzem, ahogy a fandom farkasként köröz körülöttem... egyre közelebb és közelebb. Még ellenállok/

Reisuto írta...

winter is coming. so as your fan-becoming.
HHHMMM!

Nagyin-nagyon-NAGYON szépen köszönöm. A GoT szerintem egy nagyon kellemes kis nyári elfoglaltság, a könyvekre én is csak morgok és purrogok, de a sorozatot kétültő helyemben végignéztem (miután a bátyám rávett) (szegény nem hitte hogy ebben is találok slash shipet) (HA HA HA HAAAA)
/barátodnak részvétem/

Mondjuk
ezzel az írással lespoilereztem a második évad végét de öööö
sebaj

*ölelés és csokik és virágszirmok*

Lusli írta...

Barátom szívesen fogadja a részvétedet, de azért üzeni, hogy naggggggyon tetszett neki, amit közölni is akart kommentbe, csak nem volt kedve külön profilt csinálni
szóval
teljes elismerés szivárog az ő irányából is.
Egyenlőre még csak szivárog.
De majd!...

//rózsaszín álmaimban együtt fanolunk téged, de a megvalósítása még eléggé kezdeti státuszban van//

Reisuto írta...

óóóó
barát kedves <3
(nézzetek együtt Trónok Harcát!
á, tökre nem fizet a HBO a reklámért.)

nuwanda írta...

ezt az előzményt kellett vna megfilmesíteni. bár ők nem tudnák ilyen szépen elmondani mit ahogy te leírtad :) köszi <3

Reisuto írta...

énköszönöm~ (te vagy az új képeden? ha igen, akkor a fene essen beléd, csinos vagy.)

nuwanda írta...

(igen én. köszönöm. egész bele is pirultam :D ^^)

Lilian Kyle írta...

Általában nagyonnemszeretem Theont.
És most - már megint - olyat csinálsz velem, amit én addig magamtól nem biztos, hogy akartam... Robb eddig jó helyen volt úgy, ahogy magában. Eddig. Szóval, gratulálok, alkottál egy újabb Robb/Theon shippert. :)
Valamint, ahogy mindig, fantaszikusanzseniálisantökéleteset írtál.

*leül, pitizik és csillogó szemekkel várja a következő adagot*

Reisuto írta...

FAKK
YEAHHH
üdv a hajón! Bárkánk kicsi, de elpusztíthatatlan, és állja a kánon vad viharait! :D

myra-dor írta...

Nagyon tetszett, irtó jó volt - de gondolom, ezt már kívülről fújod, annyian mondták neked :) Ez egy kicsit más megvilágításba helyezi a történteket - és khm, a személyeket :) Theon soha nem volt a kedvencem, és azt sem mondom, hogy mennyire sokat lépett előre a ranglistámon (bár kétség kívül lépett, hála neked :P), Robbot viszont még annál is jobban kedvelem, mint előtte, annak ellenére, hogy ő szakít (szép megfogalmazás... de mindegy :))
A kedvencem, aminél szó szerint elakadtam, mikor lesett: "Ez a trónok játéka" - ismerős volt, és kellett néhány másodperc, hogy rájöjjek, honnan :) Vagy angolul, vagy magyarul mondom a címét, de angol tükörfordításban ritkán - szóval azért külön gratula, hogy ilyen frappánsan beleépítetted :)
Éééés... szerintem lelőttél valami poént nekem a második évad végéről, ugyanis még csak a 2. évad közepe táján járok :D Bár nem tudom még mi ez a "poén", de sejtem - akarom mondani, sejtegetem :P
Jaj, és igen: Jonról is olvasnék ilyet :P Biztos készült is, csak én még nem futottam össze vele - mentségemre szóljon, még csak néhány napja bukkantam rá az oldalra :$ :)

Mondjuk ez a néhány nap ahhoz elég volt, elolvassam más írásaidat és naggggyon tetszenek :) Inkább csak Sherlockosat olvasok, de azok is igen jók :) Bár tény, hogy itt, a Trónok harcában jobban el tudom képzelni az ilyesfajta kapcsolatokat, mint a Sherlockban - de ott meg egy egészen más nézőpont (soha nem nagyon akartam elhinni, hogy Sherlock és John túl a barátságon :)), plusz Mycroft és Lestrade: furcsa páros, meg is hökkentem, de jóóó! :D
Ne de ezt már egy másik írásodhoz kellett volna írnom :)

Reisuto írta...

Minden egyes vélemény számít *dorombolás* szóval nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! :D
Theon kétségkívül nem a legszimpatikusabb karakter első látásra... vagy másodikra... vagy harmadikra... én is akkor kedveltem (szerettem)(imádtam) meg, amikor belegondoltam, hogy "oké, én mit tettem volna a helyében?" - mert nem nagyon volt más választása... de nem spoilerezek, ha még nem láttad végig a második évadot. ;)

Jonról még nem írtam. Igazából összesen két Trónok harca ficem van (én is angolul néztem :D), összezavar, hogy a könyvek nagyon mások és a sztori még nem érte el a végkifejletét, így nem érzem biztosnak a talajt a lábam alatt.

Azt hiszem, a Sherlockos írásokban van non-slash is...kábé kettő :D De én számító mosollyal az arcomon bíztatlak az elolvasásukra! :D

Valerin írta...

Oké. Ha választanom kellene egy kedvenc történetet ebből a fandomból, akkor ez lenne az. Mert igaz is lehetne. Mintha megmagyaráztad volna, mit miért csinált Theon a két évad során. Miért nőzött annyit, miért szólt be folyton, és végül miért lett áruló (?). Mivel még nem láttam a második évad végét, hálás köszönetem a spoiler miatt. De hát az én hibám, minek kellett elolvasnom? A válasz: MERT JÓ.

A történet csodálatossága mellett két dolognak örülök még nagyon: tudom, hogy ki az a Renly Baratheon! Pacsit nekem. Én nagyon szerettem őt meg a pasiját, csak sajnos ők is elvesztek félúton. Mert ha két férfi együtt van, az egyikük előbb-utóbb meghal. Ez tény. A másik pedig, hogy Theon Kölyökfarkasnak nevezte el a kardját. Azt hiszem, ezt tegnap még nem értettem volna, ma viszont...:(

Köszönöm.

Mondd meg őszintén: érdemes elolvasni a könyveket, ha csak erre a párosra vagyok kíváncsi?

Reisuto írta...

Ez a legspoileresebb fandom a világon, légy baromi óvatos :D A könyvekben Robb gyakorlatilag nem is szerepel... illetve van egy-két jelenete, de nem sok. (És ott ő 15, Theon pedig 19 éves a történet kezdetekor). A kettejük viszonya viszont, ha csak pár sorban is, de még buzisabb, mint a sorozatban... Robb rajongása, hűsége és bizalma, és Theon elemi vonzódása Robbhoz és Robbhoz egyedül sokkal egyértelműbb; de ezt vedd úgy, hogy öt bekezdés kilencszáz oldal alatt. A könyv tempója lassú, a stílusa száraz, mint egy történelemkönyvé, és a magyar fordítás elég khm, sajátos, szóval angolul ajánlanám legfeljebb, és nagyon, nagyon ráérő, hosszú nyári órákra - én próbáltam szorgalmi időszak alatt olvasni, de kábé lehetetlen, vagy együltő helyedben kell, vagy elveszel örökre.

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS