a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2012. június 18.

Asszimiláció



Hibáztatom Crowthis gyönyörű hipster!Thorki AU rajzait, Watsont mert bátorított, Zsemlét mert bétázott és Lana Del Rey-t ezért a dalért.
Ó kárhozott szerelmek rövid füttyszava.


Loki Ingenson olyan, mintha a testvérem lenne. Úgy tartozik hozzám, mint a csontjaim; elválaszthatatlanul, de korántsem törhetetlenül. Mégis ő tart egyben. Nélküle összerogynék.

Thor felriadt. Egy pillanatra moccanni sem mert, csak visszafojtott lélegzettel meredt a dohányzóasztalra: üres alumíniumdobozok, egy fél pár dobverő, lapkupacok, felénél elunt Subway-szendvics. A háttérben a Jackass ment, valami ismétlés, lehalkítva.
Lerúgta magáról a takarót. Loki takarója. Az illata is olyan. Az orrához tartotta és megszimatolta. Loki.
Egy diákszálló emeleti szobáját bérelték valahol Oslóban. Nappali, háló, konyha, fürdő, villany, gáz, vénnyári délután tülekszik be az ablakon, csupa szag és csupa zaj, benzinnel fröcskölt rock'n'roll.
- Fölébresztettelek? - Loki a csípőjével lökte be az ajtót, a kezében két megpakolt barna zacskó. Előtte vagy három és fél percen át csörömpölt a kulccsokkal, de Thor csak megvonta a vállát: nem, aztán segített kipakolni.
- Nem felejtetted el a kukoricapelyhemet?
- Ó, szóval arra utalt az a macskakaparás a listán? Bocs, azt hittem, kukoricahengert akarsz, hoztam neked két szép szál tengerit.
Thor sóhajtott, mire egy doboz Ciniminis csapódott a mellkasának.
- Ugratlak, hülye. Ennek a huszonnégy kanna sörnek hová kéne beférnie?
- A hűtőbe. Töküres. És csak tizenkettes a pakk.
- Súlyra nem. Jörmun, sicc!
Jörmungand, a házikígyó ismét a fridzsiderben vert tanyát. Loki elkeseredett kísérleteket tett arra, hogy egy póréhagyma segítségével elüldözze.

Mindennapjaink. Mindenem. Az a csőnadrág volt rajtad, amit múlthéten együtt vettünk, a fekete, és a nezavarj-szemüveged, az orrod hegyére csúsztatva.

- Minek hozattál ennyit egyáltalán? Ugye nem akarod egy este alatt betermelni? Megint?
- Arra gondoltam, a hétvégén leruccanhatnánk a tengerhez.
- Tengerparton lakunk, ha nem tűnt volna fel.
- De nem úgy. Jetskizni. És kempingeznénk egyet. Na mit szólsz?
- Hétfőn zéhám van.
- Hozhatod a jegyzeteid.
- Amúgy is azt mondják, esni fog.
Thor leguggolt mögé, és hátulról átkarolta.
- Ázz el velem – suttogta a nyakába, és a fogaival lejjebb húzta a póló anyagát, hogy jobban hozzáférjen a bőréhez.
- Nem.
- Épp zuhanyozni készültem. Csatlakozol?

Egy vaságyad volt, rácsos támlájára karácsonyfaizzókat futtattál; ebbe kapaszkodtál és én figyeltem a bőröd alól kábelként előfeszülő merev ereket, szemeid vérkékjét és a bennük cikázó elektromos révületet.

Loki elaludt, önelégült önkívületben hevert a nyögő matracokon. Thor lábujjhegyed a nappaliba osont, de a deszkák így is felnyikordultak lépései alatt. A szoba minden elképzelhető és néhány felettébb valószínűtlen helyén is papírlapok hevertek, sűrűn teleírva, a Nagybetűs Szakdolgozat kéziratos példányai. Thor az ölébe húzott egy stócot, és leült. Fél perc múlva fejbetalálta egy Converse.
- Az ott a magánéletem, tuskó.
- A magánéletedet a hálószobában hagytad. Amúgy sem tudok elolvasni belőle egy szót se.
Loki fáradtan elmosolyodott, és a kanapé támláján áthajolva egy karkötőt nyújtott Thornak:
- Tessék. Még mindig áll a kimozdulós terv?
- Ezt te csináltad?
- Igen. Barátság-karkötő, extrákkal.
- Szerintem túl vagyunk már a „barát” témán.
- Azért van extrákkal. Az vagy igazi cápafog, vagy nagyon csúnyán átrázott valaki.
- Kösd rám.
- Féltérdre ne ereszkedjek?
- Szóval? Fjord, nászút?
- Starbucks, aztán vissza. És örülj neki, hogy egyáltalán mutatkozom veled az utcán – ezzel jóindulatúan tarkón vágta.

Csillagfénnyel csorgó éjszaka volt, megolvadt a tenger zöldje. A korzón sétáltunk végig, és ujjainkat összefűztem.

- Ne csináld.
- Mert?
- Nézni fognak.
- Nézzenek. Jól festünk együtt. - Thor megállt, és átölelte. Figyelte tükörképüket egy kirakatban, és mosolygott. Loki magára erőltetett egy üvegnél is törékenyebb vigyort, és erősen megszorította a starbuckos bögrét.
- Együtt – ismételte.
- Miénk az éjszaka, gyere!
- Egy kávéról volt szó.
- Nos, az enyém még megvan – kacsintott, és rávert a fenekére.
- Te szégyentelen!
- Ugyan már, nem figyel senki...
- Thor! - kiáltotta valaki a távolból.
- Ismered?
- Nem, de ő ismer engem. Biztos valami srác a házból...
- Tipli. - Loki gyorsan berángatta őt a boltba, ami előtt álltak. Egy antikvárius volt.
- Ezt a mázlit. Lerendezheted a havi Felesleges Könyvvásárodat.
- Nem „felesleges”...
- Szétvagdosod őket.
- A montázsomhoz kellenek!
- Drágán.
- Olcsón.
Thor legyintett, aztán unottan kibámult az ablakon, amíg Loki keresgélt, megnyálazta az ujját, átpörgette a lapokat. Mindegyik kötet színes volt és vastag.
- Nem kéne ám ilyen szégyellősnek lenned. Ha bántanak, úgyis szétverem őket.
- Ezeket megveszem. El tudod rakni?
- Hordj magaddal táskát.
- Te hordasz, nekem már nem kell.

A lakásunkban mindenféle limlomot felhalmoztál: könyveket, köveket, fóliánsokat, festményeket, edényeket, régi fegyvereket. A közelükbe se engedtél, de alig lehetett megférni tőlük. Emlékszel?

- Menjünk be.
- Nem haza akartál menni?
- De The Cure-t játszanak.
- Megvan az otthon is.
- Gyere már! Táncolni akarok. Hogy tudtad elhagyni a karkötődet máris?
- A fenébe! A boltban még megvolt... asszem, megvolt.
- Kapsz másikat. Gyere!
Loki szabályosan húzta maga után. A pub tömve volt, jóval Thor általános tűrőképessége felett, csupa alternatív és boldog arc, meg pár reménytelenül elveszett fekete öltönyös alak.
- Várj meg itt, jó? Rögtön jövök.
- Jól vagy?
A férfi arca hófehér volt, távoli és halovány mint a hold. Bólintott.
- Megleszek.
És elveszett.
A zene egyre szólt, kitartóan, gyöngén, Thor várt és egyre várt, aztán pedig körbejárt, benézett a mosdókba is.
Végül az utcán találta meg, egy sikátorban, amikor úgy döntött, ő a részéről lelép.
Az életéért küzdött.
A fekete öltönyösök úgy keringtek körülötte, mint a keselyűk.
- Fuss – némán formálta a szavakat, a szájából vér tolult elő.
Thor első reakciója az volt, hogy felnevetett; mert hát hová futhatott volna? Az otthona Loki volt. A fedezéke Loki volt. Minden célja Loki volt. Így hát felé rohant.
Rásereglettek a harcosok. Ütötte, rúgta és tépte őket egy általa is ismeretlen erő segítségével, egyetlen pillanatra sem engedve el Loki homályos, fókuszálatlan és végül üvegessé váló tekintetét. Aztán összerogyott, és a homlokát a betonba verte.

Minden elsötétült. Minden kivilágosodott.

Felriadt a kanapén. A dohányzóasztalon sörösdobozok, amikből sosem ivott, egy dobverő amivel sosem játszott, telerótt papírlapok, félbevágott szendvics, a tévében egy sorozat ismétlése amit sosem nézett.
A konyhába ment, és a mosogatóban lemosta a vért a kezéről.
Az összeset megölte.
Elzárta a csapot.
Átvágott a nappalin, a tökéletesen berendezett nappalin, és megállt a hálószoba ajtajában.
Amikor a Bosszúállók ideérnek majd, azt fogják mondani, Loki végig ezt tervezte. Hogy őt használta fel a saját védelmére.
Thor megrázta a fejét. Az emlékei tiszták voltak már, de a gondolatai ólmosak és nehezek.
Ódin... Ódin kiátkozta őket. A manhattani eset után. Azt mondta, Loki büntetése nem elég határozott. Hogy az ő joga lenne, hogy ítélkezzen felette, és az ítélete nem lenne más, mint halál. Thort vádolta azzal, hogy Midgard törvényeire hivatkozva túlságosan is gyengekezű. Szó szót követett, csak Loki hallgatott, aztán itt találták magukat a földön, hatalmuktól megfosztva.
Ódin viszont nem tudta visszavenni azt, amit nem ő adott.
Loki mágiája megmaradt.
Emlékeket ültetett Thor fejébe, csodás és hazug emlékeket; ezekben nem volt kitagadás, büszkeség és gyalázat, nem volt bennük elveszített hatalom és halhatatlanság. Ez kellett volna hogy legyen a tökéletes védelem önmaga elől.

Egyvalamiről feledkeztél meg. Magamat (lázadó, büszke, megtépázott magamat) veszítve nem lesz többé emlékem róla, hogy szeretnem téged tilos, oltalmaznom pedig kötelességem.

Lassan az ágyhoz lépdelt. Levetette az ingét, Lokira terítette.
- Ahová mész, ott nagyon hideg lesz.
Egy szemüveg, amiben nincs üveg.
Egy szakdolgozat, rúnákkal írva.
Egy rakás könyv a múltról, montázzsá ollózott mondák és emlékek.
Egy karkötő, ami láthatatlanná tesz.
Egy pár nap, ami mindörökké tartott.
Ennyi volt a győzelmed.

Thor előre hajolt, és csókot lehelt Loki kusza hollófürtjeire, majd a homlokára, végül tenyerét a szemére simította.
- Ne pénzt vigyél a révésznek, hanem csókomat, útravalóul, és nem búcsúzóul. Hogy halandó testből előtört halhatatlan lélek hová tart, azt én nem tudhatom, de megesküszöm neked, vérem és szerelmem, hogy megtalállak. Rövidre szabott éveim mind lepereghetnek már, őszbe csavarodhat fejem és halálos ítéletbe fordulhat száműzetésem, de én meglellek téged, bárhol jársz is, mert tudom, hogy még nem hagytál el engem. Még mindig nem. Tudom, hogy így van.

Hiszen még lélegzem.

31 megjegyzés:

nuwanda írta...

megérte megvárni amíg levizsgázol :) <3

Reisuto írta...

Keblemre, gyermekem. *ölel* Kapsz matricát az első olvasó posztjáért *felapplikál a karodra egy aranycsillagot*

iek1990 írta...

Úúúúúúúúgy nem szeretem, hogy telefonról nem tudok kommentet írni, mert reggel indulás előtt olvastam el, és awwwwwwwwww. Szépséges és fájdalmas és kérekmégmerttelhetetlenvagyokköszönöm. Szóval *nagylevegő* az van, hogy ez megint gyönyörű lett. Kis lelkem odáig volt meg vissza, mert végre Thor, végre Loki, és iskolába járnak, és olyan, mint egy puha takaró.

Reisuto írta...

az a baj ezzel a crowthis ihlette hipster-AUval hogy túlságosan kellemes testnek és léleknek, és ha egy kissé hosszabb lére eresztem, akkor, magamat ismerve, bizton elkezdtem volna
DAGONYÁZNI
abban hogy jó tehát kin milyen ruha van, ki milyen zenét hallgat (mert Thor edzés közben igazán nagyon rosszakat bömböltet, amit Loki érzékeny hallása ki nem állhat), milyen filmeket néz (Thor Jackass-függő), hogy Thornak egy zúzhatatlan, atomtámadást is túlélő Nokiája van, Lokinak meg sikkes de leamortizált BlackBerryje, és hogy a (nem létező) egyetemi tanulmányai mellett mindenfélét festeget, főleg a padlón, és Thor nagyon próbál nem belelépni miközben két tálcányi mirelit csirkefalattal és előrefagyasztott borsóval lavírozik a kanapé felé, aminek nyikorognak a rugói és baromi ronda, és letakarták egy rongyszőnyeggel de csak még rondább lett, és nagyon alacsony is, szóval Loki sem fér el rajta mert mindig ki kell nyújtóztatnia az örökké tartó hosszú lábait és
és
na ugye. Túlságosan égbőlbaszott lett volna a "bocs mégse". Et en plus megígértem magamnak, hogy nem csapok bele már megint mégegy regénybe, pedig istenuccse hogy nagy volt a kísértés.

Most még egy kicsit gyanakodva méregetem a szegény drágát, de kettőből két olvasó még nem panaszkodott hogy totálérthetetlen-mostakkormennyiidőteltel-kikicsoda-minemmicsoda, tehát ez jó arány.

Fekete Retek írta...

Az első mondat még mindig a szívszerelmem.
Amúgy én nem bántam volna, ha nekiállsz dagonyázni a hipster életükbe, de azon felül, hogy szerintem pont jó az arány, a képfelvillantás, hogy ilyen is lehetne, valahol, de igazából sehol és semmikor... szóval szomorú.
Nem tudom, mit mondhatnék még, keserű de valahogy ezt most olyan nagyon őszinte. Nagyon szeretem.

iek1990 írta...

A dagonyázáshoz csatlakozom.

Susie Lupin írta...

Először nem tudtam rájönni, hogy hova akarsz eljutni, az egész életük valahogy annyira tökéletesnek és boldognak tűnt, és éppen ezért a vége szabályosan mellbe vágott. Nem tudom, hogyan csinálod, de mindig lenyűgözöl. :)
És még mindig nem sikerült megnéznem az Avengerst, erről most eszembe jutott.

*csak halkan teszi hozzá* A Koffeinnel hogy állsz? :3

Reisuto írta...

Az első mondat az Árpád híd környékén vetődött a mobilom képernyőjére, aztán mindent elkövettem hogy ébren maradjak a metrón mert nagggyon bámult a szembenülő.
Köszönöm hogy tartottad bennem a lelket. <3
És jó hír a dagonyázóknak. Kiderült, hogy nem csak engem ihlettek meg crowthis rajzait, találtam egy nagyon ügyes angol hipster!Thorkit, épp sorban állok a fordítási jogokért. Laza tízezer szó, de amint kapom az engedélyt, nekiállok, ha minden jól megy még a héten kész lesz. Na és tízezer szó alatt ő aztán ráért belemenni a kihogyanél témába, nagyon ügyesen. A stílus elég visszafogott, de majd gátlástalanul kiszínezem egy kissé.

Reisuto írta...

Na ezért nem mertem hosszúra írni. (Meg mert gyáva vagyok én.)
Avengers-t sipirc meglesni a MOMba ahol adják angolul! Megéri. Nagyon.
És nagyonköszönöm.
És. Koffein. Igen öööö, meglesz az is. Egy ponton. Még holnap van egy magyarom amire még nem kezdtem el tanulni... *nyel* Aztán meglássuk.

Susie Lupin írta...

Sok sikert~ <3 Biztosan menni fog. :)
Én így vagyok a földrajzzal, csak nekem még az időpont sincs meg. xDD

Sanshouo írta...

Én most körforgásos láncreakcióba kezdtem.... ül->végigolvas->tátog->feldolgozási kísérletet tesz, közben kimegy a kertbe meg vissza->megint leül->végigolvas... ésígytovább...
Az elején határozottan nem fogtam fel, hogy mi történik, és miért halandók, meg minden, de hihetetlenül tetszett. A végén pedig egyszerűen nem kaptam levegőt. Már majdnem nem tudtam, hogy gondolatban fájok-e, vagy tényleg, fizikailag...
És...Nem tudok értelmesen nyilatkozni, ami azért félelmetes, mert az írásaid 99%-ban ezt váltják ki belőlem...
Csak...
KÖSZÖNÖM szépen <3

Reisuto írta...

Asdfghjkléáű;; köszönöm.
Ténylegnagyon.
Nagyonnagyon.
[Igazából az írásaimmal merő mennyiségi alapon szerintem lazán ki lehetne oltani pár emberéletet. Ha jól tudom úgy kábé 120-140 írás van fenn csak az oldalon, ha egyszer kinyomtatnám és beköttetném, legyőzhetetlen lennék.]

nuwanda írta...

jééééjjj :J még sosekaptam ilyen szép matricát :3

Sanshouo írta...

Azért még az alkotásaid nagy részét nem olvastam, mert a fandomok többsége engem eddig elkerült, nem vagyok az a nagy film-és sorozatnéző típus.... na de.. itt a nyári szünet, lesz mit bepótolnom :D
Haha, köszönésception... Te köszönöd nekem, hogy én köszönöm XD [Asszem, fáradt vagyok(._. )]

taraakera írta...

Egy hibát észrevettem: a sejtelmes esemény után amikor Thornak lábujjhegyen kéne lépkednie a nappaliban, ő valamiért lábujjhegyed teszi. *kacsint*
Nagyon nem vagyok járatos a hipsterlétben, de látom te annál inkább, tökéletesen beágyaztad a két kópét ebbe az alternatív univerzumba. És...mégmégmégmégmég, ennyinemelég~

Lilian Kyle írta...

És most várja el valaki, hogy ne olvadjak pocsolyává, miközben lágy mosollyal nyugtázom - félig szomorúan -, hogy csak ennyi volt és hogy ilyen sok volt megint amit írtál. Valamint beállnék a sorba: köszönöm. <3

Reisuto írta...

Írói válság, csss. *ölel*

Reisuto írta...

Jógáztak ;) És örülök hogy megúsztam csak ennyi hibával, a következő bejelentkezésnél javítom :D
Köszönöm szépen!

Al írta...

Aéslkdfjéaslkdhjglkj. *Fog egy "Liferuiner" matricát és Reist homlokára nyomja* Egy kicsit azért szégyellhetnéd magad ._. (♥)

Reisuto írta...

Büszkén és arcátlanul fogom viselni, köszönöm :D

Firenzeiris írta...

Én is írtam egy ThorLoki fanficcet. Most összekaparom az önbecsülésemet.
Most nem kezdek neki áradozni, hiába az én stílusom, csak annyit súgok meg: egyszerűen mesésen írsz. Mint ahogy már sokszor írtam.;)
Lenyűgöz, ahogy játszol a szavakkal, ahogy telehímzed cirkalmas megfogalmazásokkal, egyedivé teszed a művedet. Nagyon tetszik...*kigördül egy könnycsepp a szeméből* Hüpp-hüpp...

Puszi a homlokodra a "Liferuiner" matricád mellé.♥

Reisuto írta...

Béna kérdés ööö, ismerjük egymást *gesztikulál* valahonnét?

Firenzeiris írta...

Már kommenteltem párszor "Kávéscsésze" néven.:)
De nem kell feltétlenül ismernünk egymást, én akkor is imádom, ahogy írsz.

Reisuto írta...

Jó-jó-jó, megvan, csak összekevertelek valakivel ^^"
De most sikerült belőni, jéééj :D
[A Thorki ficed hol olvasható?]

Firenzeiris írta...

www.sastoll-penna.blogspot.com ^^
Örülök neki.:)

Caro írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Csészi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
GwenPage írta...

Feleségül akarok menni ehhez az írásodhoz. Gyönyörű. Fáj. És fáj. És megint csak gyönyörű.
Élmény minden olvasáskor!

Raistlin írta...

GWEN PAGE, nagyon-nagyon örülök, hogy így a szívedhez nőtt - köszönöm!

margaery. írta...

(mivel a Marvel fandomhoz csak pár hete csatlakoztam,ezért ne csodálkozz ha random megjelennek a kommentjeim a régebbi írásaidnál)

nos, Thorkit nem nagyon shippelem, de ennek a ficnek a hangulata nagyon megfogott és a Blue Jeans tökéletes párosítás hozzá:) jajjistenem hogy tudsz ilyen gyönyörűen fogalmazni?

"Egy vaságyad volt, rácsos támlájára karácsonyfaizzókat futtattál; ebbe kapaszkodtál és én figyeltem a bőröd alól kábelként előfeszülő merev ereket, szemeid vérkékjét és a bennük cikázó elektromos révületet."
Te jó ég.

Raistlin írta...

purr murr és hurr és meggyőzlek még a thorkiról, remélhetőleg ouo~~

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS