a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2012. május 24.

Fortryllet

[art] Kaleidoszkóp-szilánkok Loki herceg ifjúságából.





7

...és az a tűz, az a csodálatos tűz, mindent felemésztett.
A hetedik évemet töltöttem a világon, s azon az éjen én – megszülettem.
Thort a füst fojtó szaga riasztotta fel. Hunyorogva körbenézett, és narancsszínben lobogott minden, rezgő kép és ropogó lárma, Loki pedig, kicsi, törékeny, csendes Loki, fehéren, hidegen és némán hevert a karjaiban. Felkapta, átölelte, és futott, futott el vele, a fülébe lihegett a vak rémület, a felperzselt hálószobából lángok lövelltek elő, csörömpölve hullottak szét az ablakok és hullott szét a látvány.
Loki aludt.
Loki álmodott.
Szitakötőkről, mesélte, tűzből való szitakötőkről amik körülötte repültek és semmi mást nem akart, mint elérni őket.
- Csak a tenyerembe szerettem volna zárni őket – vallotta Ódinnak. - Nem tudtam, mit idézek elő. Igazán nem tudhattam.
- Nos, még szerencse, hogy a bátyád eszénél volt és megmentett téged!
Megmentette az életemet.
Tönkretette az életemet.
Thor, a minihős. Thor, a talpraesett. Thor, a gyáva.

- Kérlek soha többé ne csinálj ilyet, kicsi öcsém. Igazán nagyon féltem!
- A tűztől?
- Hogy elveszítelek. Hogy elemésztenek a lángok.
- Atyánk szerint mától és mindörökre uralom őket. Végre az én képességem is kiderült.
Azt hittem.
Atyánk pedig attól a naptól fogva és mindörökre rettegett tőlem.
Ó, a félelem.
A gyanú a csontokban, a pánik a velőben, a megoldás a vérben.


9

- Sose búsulj – mosolygott rá Thor, ahogy felsegítette a porból. - Ez csak egy viadal.
- A századik talán, és ha ellened vívom, mind elveszítem.
Thor elgondolkozott; összevonta a szemöldökét, fintorgott, aztán az arca egyszerre felderült.
- Lehet, hogy csak a technikádon kell változtatnunk!
A Pengetáncos Herceg, ilyennek teremtettél meg: a tőrök mestere lettem, és még neked is sikerrel ellenszegülhettem.
Megerősödtem. Bárhogy is, soha nem váltam olyan jó harcossá, mint te.
Te ököl voltál, erő, izom és akarat; én kés, fájdalom, hús és vágy.
Összecsaptunk. És megint és ismét és újra.
Mindig feladtad, mielőtt megsebesítettél volna.
Mindig szilánkokra zúztál szét.
Szif figyelte, ahogy jeleket karcol a homokba.
- Mik azok?
- Rúnák.
- No hiszen! A rúnákat csak a varázslók tudják elolvasni.
- Hát, talán egy vagyok közülük.
- Ne hencegj! A varázslók mind halottak.
Loki a porba meredt, aztán ujjaival felzavarta. Szikrák pattantak elő a keze alól. Szif megijedt és elfutott.
A varázslók halottak, és titkaikat kőbe vésték, acélba, aranyba, néha a levegőbe is: Loki bárhol járt Azgardban, meghallhatta suttogásuk, megértette a falakon felizzó szimbólumok üzenetét, követte a faragott indák útját és eljutott a végtelenig. Néha már egészen elfelejtette, honnan jött vagy hová tart. Titkok közt sodródott, ahol minden szó hullám vagy örvény volt.
Egyedül Thornak beszélt erről.
De Ódin persze megtudta.

10

- Atyánk gyűlöl érte.
- Ostobaságokat beszélsz! Ez az igazi erőd.
- Ez tiltott hatalom.
- No és aztán? Tudsz bánni vele. Megtanultál bánni vele. Ki hibáztathatna? Győztessé tett a mágia!
Győzni, győzni a legfontosabb.
- Bűvölj nekem valamit.
- Ugyan mit?
- Amit csak szeretnél.
Loki sokáig gondolkozott. Thorhoz valami igazán gyönyörű illene, valami erős és fénylő és aranyló és veszélyes. Megrázta a fejét.
- Még rengeteget kell tanulnom ahhoz, hogy hozzád méltót teremthessek.
- De azt nem tudom kivárni!

13
- Taníts meg.
- Tessék?
- Taníts meg engem varázsolni.
Loki nevetett. Egy mezőn hevertek, és ha a szél fújt, a füvek felzendültek.
- Emlékezz, atyánk is mondta, erre születni kell.
- Egy vérből valóak vagyunk, ha benned ott rejtőzik, akkor bennem is! Igazán Loki, taníts meg varázsolni!
Hogy azt is elvedd tőlem?
- Mi a mágia legfontosabb szabálya?
- Hogy csak annyit vehetsz el, amennyit adni tudsz.
- Ezt nem értem.
- A mágia az erődből táplálkozik. Ha nem vagy elég erős, nem sikerülhet.
- Én erős vagyok.
- De nem vagy erősebb a szavaknál.
Én megtanultam, és jól megjegyeztem: a szavak pusztítanak, a szavak teremtenek. A szó nekem mást jelentett, mint bármelyikőtöknek. Hazugnak neveztek, mézbeszédűnek, ezüstnyelvűnek, pedig semmi más nem voltam, mint bölcs, mindannyitoknál bölcsebb: minden szó ige. A beszédem a mágia eszköze lett, és nem egyéb. Bűvöltem és átkoztam.

15

Egy éjjel megszökött. Hasonmását hagyta az ágyban, és lemászott a falakon. A tengerhez ment, és ezüsttestű halakkal úszott a mélybe és a mélység alá, ahol megszűnt a fény, a zaj, de még a csend is. Hallá változott maga is, sellővé, hullámmá és végül csak puszta áramlattá. Ereje egészen elfogyott már, amikor elérte a vizek alját, és ott óvatlanul felébresztette az iszapban szunnyadó rémet. Megküzdött vele és győzedelmeskedett. Délre járt az idő, mikor hazatért, vállán átvetve a szörny iszonyú teste. A palotán mételyként csüngtek fekete posztók.
Őt gyászolták.
- Mert a test amit itt hagytál, nem lélegzett és a szíve nem dobogott – sírt Frigg.
- Csalódtam benned – mondta Ódin szárazon. - Remélem, megtanulod a leckét.
Ó, igen, atyám.
Jobb hamisítványokat kell készítenem.
Jobb illúziókat bűvölnöm.
Jobb hazugságokat kovácsolnom.
De hogyan legyek magam is jobb, ha a tökéletes már adott, és felül soha nem múlhatom?

- Te ölted meg?
- Ezzel a két kezemmel.
- Igazán, testvér, nagyon büszke vagyok rád! Gyermekként távoztál, holttested maradt itt és dicsőségben tértél vissza!
Loki keserűen nevetett.
- Miféle dicsőség? Gyalázat ez, azt mondják. Bajt okoztam, mert annyira féltettek. Most megvetnek, mert úgy törődnek velem.
- Badarság! Azt kívánom, bárcsak veled tartottam volna. Miért nem keltettél fel?
Miért nem alszol el örökre?
- Mit szólnál, ha elvennélek feleségül?
- Ugyan, hagyd már! - Szif nevetett. Loki feléjük nézett. Az ablakpárkányban ült, könyvvel az ölében. Thor és Szif a fegyvereiket köszörülték.
- Komolyan kérdeztem!
- Úgy hát komolyan is válaszolok: ugyancsak meglepődnék, hogyan egyezhettem bele!
- De hát Szif, igazán nem értem, miért kéreted magadat! Te vagy az egyik legjobb barátom, szóval majd ha király leszek, nőül veszlek. Mi olyan érthetetlen ebben?
- Nem a barátaid kezét szokás megkérni!
- Ez még nem leánykérés, csak egy felvetés.
- Ez a nem viszont egy nem, egy igen határozott nem.
- De hát így mihez kezdjek, Szif? - sóhajtott Thor, és végigfeküdt a palota kövén. - Nem vehetem el Lokit feleségül!
- Miért akarnád pont Lokit elvenni?
- Mert ő a legjobb barátom.
- De hát a testvéred!
- Igen, tudok róla. Ez csak egy felvetés.
- Ha az én véleményem számít – szólt ki Loki a könyv mögül -, tiltakozom.
Thor elmosolyodott.


16

- Tehát Mjölnir mától a tiéd.
- Igen, de hasztalan...
- Nocsak?
Thor a földet nézte, aranyló haja az arcába esett.
- Forgathatom bármily könnyedén, üthetek vele bármily erőset, ha a villámokat megidézni nem tudom. Az istenük vagyok, de nem hallgatnák rám.
Loki elgondolkozott, aztán a kezét nyújtotta felé:
- Használj engem.
- Tessék?
- A mágiám a segítségedre lehet. Mjölnirrel lehívom a vihart az égből, de nem vagyok elég erős hozzá, hogy vezessem. A förgeteg csak téged ismer el urának. Tanulj meg parancsolni neki.
Gyülekeztek az esőtől vemhes felhők.
Thor hátulról karolta át, ujjaikat összefűzte. Loki hunyt szemekkel kántálta a bűvös szavakat:
- Tordenvær, komme, komme, vindkraft, kald og dødbringende!
Az elektromosság végigcikázott a testén, felperzselte és elemésztette volna, ha Thor nem tartja elég szorosan. Torka szakadtából üvöltött, a szél cibálta, dobálta, köd gomolygott, eső verte.
Akkor megláttam hatalmadat, melyet még fel sem fogtál, melyet még birtokolni sem tudtál. Ellested szavaimat, megtanítottalak rá, hogyan legyen tiéd az erő, mellyel majd elpusztíthatsz engem. Egyre karoltál és ismételted utánam a varázsigét. Azóta a szemeidben visszhangzik ez a nap, és a vihar meghajol tekinteted előtt.
Párálló nyári éjszaka volt, a fivérek nehezen lélegezve hevertek a fehér lepedők alatt.
- Néha úgy irigyellek – suttogta Thor.
- Ugyan mi okod volna rá?
- Minden, ami csodálatos ezen a világon és a világok mindegyikén, az a tied: szépség és bűverő, bölcsesség és ravaszság... ó, gondold el, ha eggyé lehetnénk, legyőzhetetlenné válnánk!
- Meglehet; de nincs erre mód.
- Úgy hallottam, ha ellened szívét eszed, az ereje beléd száll.
- Nem adhatom neked a szívem.
- De nincs más módja? Olyasmi talán, mint a vérszerződés. Ezt kell tennünk! Hogy felvértezzük magunkat egymással, vedd a vérem és én véred veszem: tudásod belém költözik, és te osztozol hatalmamban.
- Nem olvastam még ilyen varázslatról.
- De el tudnád végezni! Biztosan így lenne. Csak próbáljuk meg! Ugyan mit veszíthetünk?

 Rajtaveszthetünk.
- Rajta hát.
Loki a torkán ejtett vágást, Thor is így cselekedett, és egy pillanatig csak lihegve figyelték egymást, aztán Thor az ajkát szomjazva a sebre tapasztotta.

Húsod csókoltam, remegtem félve, mi lesz, ha magadba kortyolod lényegem. Pár csepp és tudtam, hiába minden, nem káprázat ez: de tested testemnek feszült, felvéve részeg szívem ritmusát, mámorban ringatózva karoltál és kóstoltál.

- Elég lesz már! Kérlek, ne! Nem sikerült...
- Annyi baj legyen.
Lehelete forró volt, karja erős, vágya eleven; Loki maga alá gyűrte, majd szökni próbált, Thor keményen megragadta a karját.
- Engedj el!
- Ne menj el.
 
Mindketten először tapasztaltuk ezt. Magam sem tudtam még, hol követtem el hibát, de megrémített minden azon az éjszakán, a leginkább pedig lobogó kék tekinteted. Soha nem láttalak ilyennek, csak szétszaggatott és elfeledett álmokban. Csodálattal és akarattal figyeltél, de nem tudtam elviselni, ahogy mellkasod diadalmasan borul fölém.
Késsé változtam, megvágtad kezed; széllé változtam, és ahogy szaladtam, láttam, miként iszod fel kiserkenő véredet, talán hidegen, talán közömbösen, de mindenképpen másképpen mint a magamét.

Mivel nem volt hová mennie, hajnalban visszatért hozzá.
- Erről soha többé nem beszélünk.
- Ha a kudarcod fáj ennyire, tudnod kell-
- Nem. Aludj kérlek. Csitulj már. - Átkarolta, elringatta.
A reggel őrök érkeztek. Atyjuk színe elé vezették őket.
- Itt az ideje, hogy külön kastélyt kapjatok.
Heimdall mozdulatlanul állt az oldalán.

18

- Kerülsz engem?
- Ugyan már! Sok a teendőm, ennyi az egész. Keményen küzdenem kell, hogy a párviadalon méltó ellenfeled lehessek. Atyánk számos feladatot ró rám.
- Azt hiszed, engem dologtalanul hagy? Se éjem, se nappalom! Nélküled pedig olyan nehezen alszom el.
Loki megpróbált mosolyogni, Thor pedig nagyot ásított. Már borosta karcolta az állát.
- Másról sem beszél, csak az utódlás fontosságáról, azt sem tudom, mióta már.
- Én sejtem, mióta.
- Neked már talált feleséget?
- Nem... nem is hiszem, hogy keresne.
- Hiányzol.
- Hiszen itt vagyok.
- Már nem olyan, mint régen.
 
Soha többé nem lesz olyan, mint régen. Átjárókat kerestem a valóságok között, válaszfalakat, titkos alagutakat. Elmém lezárásán fáradoztam, megtaláltam menedékemet, és minden áron, bármi áron, arra törekedtem, hogy nálad erősebb legyek. Úgy talán legyőzhetlek magamban.
- A viadalon tiszta küzdelmet várok tőled is.
- Hogy értsem ezt, atyám?
- Csak semmi ármánykodás. Nincs szükség mágiára.
- Atyám, de hiszen a varázslat mindig hasznunkra vált vadászatainkon, portyáink sikerét is-
- Tudom, hogy jó sámán vagy, de engem most az érdekel, ugyanily jó harcos vagy-e. Tudnod kell azt is, hogy a tőr galád fegyver.
- De hiszen kiválóan forgatom!
- Méltatlan egy herceghez. Ha uralkodó akarsz lenni, puszta két kezeddel küzdj meg érte.
- Miért az öklünk dönt arról, ki méltó a trónra?
- A trónra Azgard legerősebb fia méltó, ez pedig Thor vagy aki őt legyőzi. Acélozd meg magad, hogy a Kilenc Valóságot óvhasd, és hogy engem büszkévé tégy.
- Úgy lesz, atyám.

21

- Lecsaptál egy szöcskét?
- Elcsaptál egy galambot?

A páncélzat, melyet kapunk, első áldozatunk emlékét viseli. Én a mélyek szörnyét győztem le, smaragd volt a bőre, homlokából szarvak meredtek. Thor egy lángtollú főnixre sújtott, amely fel akarta perzselni a világot. A törpék legyőzött ellenfeleink csontjából, fémből és nyers erőből kovácsolják ki vértjeink.

- Régen várok már e napra – Thor végigmérte megint, aztán arcát a tenyerébe vette.
- Ugye nem hagysz majd győzni?
- Semmiképp sem. De tudd, ha a trón jogát ma sikerül megvédenem ellenedben, a segítségedről továbbra sem mondok le.
- Úgy érted: a szolgálatomról.
- Csak együtt működünk – hunyorgott Thor. - Te és én. Mindig ez a történet.
- Ha netán mégis én győzedelmeskedem... mit teszel meg nekem?
- Amit csak kívánsz.
- És ha valami szörnyűséget kívánnék?
- Nem hiszem, hogy úgy lenne.
- Nem ismersz eléggé.
- Senki sem ismer jobban nálam.
- Ez igaz. De attól még nem tudsz rólam semmit.
- Ne mondj ilyeneket.

Szerettem elnézni az arcodon annak sebeit, ahogy már szavaimmal gyötörni tudlak, elbizonytalanítani, fájdalmat okozni, megnyugtatni vagy vezetni. Hogy végül legyőztél engem, mindegy is volt.
Én váltam az egyetlen dologgá, amit nem nyerhetsz el.
Azzá leszek, amit soha nem kaphatsz meg, bármilyen erősen is küzdesz.
Azt sem fogod tudni, miért harcolsz.
Örök időkre elbűvöltelek.


Így hittem.
Ez volt az én el nem múló, titkos diadalom.


- Mi történt a földön, ami ilyen puhává tett? Csak azt ne mondd, hogy az a nő volt az! Ó? Tehát igen? Sosem hajthattalak teljesen az uralmam alá. Ő pusztán a jelenlétével egészen megváltoztatott.
- Szentimentális...

Nézem ahogy térdre hullasz, oldaladban a késemmel, ahogy mágiám felemészti szeretett világodat.
Ahogy egyre erősebbé és erősebbé lettem, gyengepontomat is megteremtettem: íme, te vagy az, ahogy most belebuksz harcodba.
Elhittem, hogy van szabadság. Elhittem, hogy megszabadulhatok tőled, hogy több lehetek, mint a te árnyékod, több lehetek, mint hazug vér a véredből.
A Tesseracktába tekintettem.
Kéken lobogott, mint szemed egy régi éjjel.
Mi mást akarhatnék, minthogy a tűz, a csodálatos tűz, újra felemésszen mindent? Minket. Örökre.

17 megjegyzés:

reissa írta...

első kommentelő! győzelem az enyém.
szóval. én Lokit különgleges szerelemmel részesítem, azaz ez a történet nekem már nem nem-tetszhet.
de ezen kivűl. imádtam.
oda vagyok érte, véremet adom érte.
szóval megint tökéleteset alkottál. pedig már reménykedtem, hogy annyira mégsem vagy jó... erre...
pfff

River írta...

Második komment, még az is elég baráti; köszönet érte az első két lyukasórámnak. :D

Imádtam, minden pillanatát, minden kis diakockát, a szenvedélyt, a fájdalmat, a birtokolni vágyást, az örökös csalódást. Reissához hasonlóan pedig engem is egyre húz lejjebb a Loki-örvény( bár mondjuk ebben szívesen merülök el)Úgyhogy holnap szépen el is battyogok a városi könyvtárba, és kihozok ~mindent~, ami a skandináv mitológiáról fellelhető! *hörrrrgh*

A most következőket pedig mondtam már párszor, DE! ez nem akadályoz meg, hogy még ezerszer.;D Él a nyelv, táncolnak a magyar szavak, amikor írsz. Arra bűvölöd őket, amerre kívánod, és engedelmeskednek, belesimulnak az elképzelésedbe, és valami esztétikailag ~gyönyörű~ összhatást adnak az álmos olvasónak a reggeli kávéja mellé.

Reisuto írta...

Lokit mindenki szereti, szerintem sunyiban még a Bosszúállók is elhívták gyrosozni.
Olvastad az It's all about us-t. Honnan veszed hogy nem tudok fatális merényleteket elkövetni az irodalom ellen? XD

Reisuto írta...

Készülj fel, a skandináv mitológia aztán rengeteg angstos loki feel-t ad az embernek. *De érdemes megfigyelni, hogy mintha a többi isten még ott is kedvelné. Érted, ő a cselszövés istene, és amikor kiüt valami balhé akkor ők MINDIG elkezdenek agyalni, hogy na erről vajon ki tehet, és amikor órák után valaki kisüti hogy BIZTOS LOKI VOLT addigra Loki már régen elment horgászni. Odamennek, szétcsapják. Aztán partiznak vele tovább. Főleg Thor. A legtöbb sztori úgy kezdődik hogy ők ketten mennek ápontból bépontba.*

Igazából ezen az íráson úgy kellett engem végigrugdosni, a töritételeimet kellett volna tanulnom csak kitört tegnap az a vihar, és hogy a francba NE írjak, amikor ropog az ég és zúg az eső és asdfghjkl, csak mire befejeztem addigra kábé hajnal kettő volt és már a lektorom is elment aludni, na de szegénynek (akinek live chatben szoktam végigkáromkodni az összes munkám születését) egy ponton már rovátkáztam, hány alliteráció szerepel ebben, és elkezdtem győzködni, hogy szerintem igenis érdekes lenne, ha kiemelném az összes krva jelzőt a sztoriban, mert csak a negyedik mondatban: "hunyorogva körbenézett, és narancsszínben lobogott minden, rezgő kép és ropogó lárma, Loki pedig, kicsi, törékeny, csendes Loki, fehéren, hidegen és némán hevert a karjaiban. " - szóval csak ebben TÍZ van.
Ha nem vigyáztok, a következő fic már saga lesz vagy hőseposz.

Nagyon szépen köszönöm a kritikát, a meghatottság miatt beszélek összevisszakeresztülkasul.
És ööö, amikor te olvastad akkor még tele volt tördelési hibával, a kamuword amit használok felzabálta az entereket és nem vettem észre. Most javítottam. Sejj.

taraakera írta...

Istenem Reisuto, ez csodálatos. Komolyan mondom, kiserkentek a könnyeim a végére, szó szerint. Annyira gyönyörű minden egyes hullám, minden szó, betű, fojtogatóan, fájdalmasan tökéletes és szép, akárcsak a kettejük viszonya. Valahogy úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy karácsonyi ajándékot bontogatnék, ami egy 2 méteres dobozt jelent, egyszerűen akaratodon kívül ajándékot adsz nekem, csodálatosat, kápráztatót. Örülök, hogy ilyen jól átlátod a kettejük kapcsolatát, dehát nem is te lennél, ha nem így lenne.
Bravissimo, mi mást is mondhatnék még.

Reisuto írta...

Én köszönöm, hogy meggyőztél, hogy foglalkozzak egy kicsit a párossal -- most már nincs menekvés, elvesztem örökre. Nagyon, nagyon szépen köszönöm a sok támogatást, bátorítást és lelkesedést és ÍRJ. Amit Thorral művelsz, az még ebben a kérdezz-felelek formában is nagyon egyedi, szóval mától vedd úgy hogy egy fejszével állok a hátad mögött és várok.

Andrees írta...

Reggel jobb dolgom nem levén bekapcsoltam a gépemet, és azon ritka alkalmak egyike volt ez, amikor megérte a fáradtságot a művelet.

Valami mesés és csodálatos volt az egész történet. Miattad Lokit egyre jobban jobban és még jobban megimádom, irtó jól írod le őt. És bwaaa. (Ugyan vagy egy óráig az olvasása után úgy voltam, hogy "hagyjatok, kész végem, meghaltam", így is megéri. Mindig.)

(A videó oldalt megint nagyon jó *u*.)

Ariana írta...

"Ha az én véleményem számít – szólt ki Loki a könyv mögül -, tiltakozom." Aww. Szeretem Lokit <3 Tessék még sokat írni róla hogy tudjam olvasni. *-* Imádtam. Szeretem, ahogy írsz róla.

El kéne mászni a könyvtárig valami mitológiás könyvért. A nyakamat teszem rá hogy a sulisban nincs, a városiba meg nem járok. Nyuff.

Ariana írta...

Amúgy megkaptad az üzenetet tumblr-n? Mert ugye legutóbb nem, szóval gondoltam most inkább rákérdezek.

Reisuto írta...

http://www.youtube.com/playlist?list=PL31D15F0E4C55559D
Ez a Thorki lejátszási listám. I regret nothing.
Hálából, a kritikáért, egy csomó muzsikás aaahhaanggssttthhhhhhhggtttrrrrrggnnn
*szofisztikált vagyok, mint mindig.*

Reisuto írta...

Megkaptam és válaszoltam is, szerintem berakta queue-ra D:

És köszönöm <3 Ha könyvtáros leszek, tök fel nem tűnő módon kamionnal fogom rendelni a germán mitológiás könyveket.

Ariana írta...

Akkor menj be queue-ba és postold ki onnan! :P (Akkor már küldj egyet-kettőt nekem is.)

Fekete Retek írta...

Mostanában nem tudok jókat hozzászólni. Sajnálom.
Nagyon tetszik ez a történet, mert egyrészt nagyon jól van megírva (mondtam már, hogy szeretem a sok jelződet? jelzőnyáj, szép, tömött kupacokban legelésznek a mezőn), másrészt meg egy nekem eleinte semleges karaktert helyeztél az érdeklődés központjába. Borzasztóan sajnálom Lokit, mert neki tényleg az a végzete, hogy folyamatosan elbukjon, és ez a hiábavaló küzdelem a tragédiája - másrészt meg minél többet olvasok germán mitológiai témájú írást tőled, egyre jobban rákattanok Ódinra. My shame, nem tudom miért. :D
((Mindenért az Amerikai isteneket hibáztatom))

Al írta...

Utállak. Továbbra is, lankadatlan intenzitással, szenvedélyesen. Annyira reméltem, hogy valahogy elkap téged is Loki és aaaaannyira örülök hogy így lett, hogy azt el sem tudom mondani. Már akartam írni az előzőekhez is, dehátugye lustaság teljes egészség és én szeretek egészséges lenni~ Úgyhogy most így egybe kapod: Az angstgombóc Lokid szívem csücskét és annak környékét teljesen igyekszik befoglalni (de szerencsére Johnlockék, és Cherikék is jól tartják magukat, muhaha) , Sherlockéktól ismét elállt a lélegzetem és az a szám felkerült a Reisuto Mutatta Ésazóta Szerelmes Vagyok Belé listámra, Thor naplóján kihaltam, végleg megkedveltem az idióta Viharistent is és megfertőztem vele a görögöt is, ez pedig most megint ajaj. Úgyhogy most kapsz tőlem egy képzeletbeli matricát, amin az van, hogy: aslkdjfhb., hogy érezd a haragom. *insert creepy evil ass grin here*

Reisuto írta...

Az egy dolog hogy nem frissítek de hogy még a válaszokkal is ennyit--- bocsánat, bocsánat, bocsánat ;__; És köszönöm-köszönöm-köszönöm.

Reisuto írta...

Mérnemvettemészreeztakommentet
Négy generációs szégyen a családomra
És szeretem a jelzőnyájas hasonlatot
És szeretlek téged
És nyaww.
( írtál nekem Lokisat~~~ )

Al írta...

Még így is ezerszer lekörözöl frissítésben, ha azt vesszük, na nem mintha ez akkor érdem lenne~ Semmi baj, semmi baj, semmi baj és százszor is nincs mit :)

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS