a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2012. május 15.

Broders blod

 Újabb -kevéssé sikerült - rajtaütésszerű szösszenet, játszódik közvetlenül az Avengers után.




A föld ünnepel. A víz hallgat. Az ég sirat.
- Senki se beszéljen hozzám – rivaltt Thor, ahogy átvágott a csarnokon. - Hozzá pedig senki sem beszélhet!
Lokit a vártömlőcben láncolták ki. Egy-egy kampó a csuklóin át, a csontok találkozásánál. Megalázva, megtépázva, legyőzve és elnémítva függött. Várt. Hallani lehetett, ahogy Thor a fölötte lévő teremben körbe-körbe-körbe jár.
És jöttek a látogatók, szép sorjában, gyászmenetként, elbúcsúzni. Elsőnek Ódin, Mindenek Atjya. Hosszan figyelte, csöndben, aztán mélyet sóhajtott, olyan halkan, hogy rögtön elnyelték a nyirkos, szinte eleven kőfalak.
- A fiam vagy – kezdte. - Hidd meg, fáj így látnom téged. Gyászoltunk és sirattunk, mint minden elesettet. A fiam vagy, aki visszatért Hél országából, de csak a vesztére. Bátyádat jóval kevesebbért is kiátkoztam, mint amit te végeztél. Mit gondolsz, mi lehet a jussod? Bárcsak megértenéd, hogy helyed van köztünk, Ázok palotájában, aranyló-szépben, messzeégi dicsőségben. Bárcsak megértenéd, mi az, amit most önnön hibádból elveszítesz. Vészt hoztál a magad fejére és távol világokra. Őriznünk kell a békét, hét lakat alatt kell őriznünk téged. Amikor megtaláltalak, a Loki nevet adtam neked; azt jelenti, bezáró. Úgy hittem, háború keserű kínkorát zárod majd, végül saját magadat ejtetted foglyul. Földmélyen kéne vergődnöd örökre. A feladattal, hogy büntetésedet kiszabjam, nem engem bíztak meg, és hálát adok érte, mivel bocsánatot ugyan ismerek, de irgalmat nem. Tudd azért... mindig emlékezni fogunk rád. Gyászunk, mint szenvedésed, végtelen. - A szívére szorította a kezét, és kurtán meghajolt. Egyre csak lépteit lesve távozott. A kapuból még visszafordult, aztán csak megrázta a fejét.
Ugye csak az fáj igazán, hogy veszítettem?
Másdoszorra Frigg anya jött, ő egy szót sem szólt, csak jajveszékelt, siránkozott. A földre kuporodott, ruháit szaggatta; aztán elapadtak a könnyei, és csak nézett maga elé.
- Kétszer haltál meg, drága gyermekem – suttogta. - Kívánom, hogy sorsod másodszorra csak könnyű halál legyen!
Njörd következett, a zúgó tenger istene. Karbafont kézzel állt meg, szelíden elmosolyodott.
- Atyád elbeszélt mindent. Vajon neked mondta-e, hogy mi is óriások véréből vagyunk, az Ázok mind? Más nemzetségből talán, mint a dértitánok, de ha szívünk és szándékunk egy, úgy fivérekké és nővérekké leszünk. Befogadtunk volna, leleményes öcsém.
Úgy hát miért nem tettétek soha?
Szif pofonja az arcán csattant.
- Szégyent hoztál mindannyiunkra! Szégyent hoztál a birodalmunkra!
Különös, hogy mind egy felsőbb igazságról beszéltek, melynek én ellene szegültem, de szavaitok és bosszútok mégis olyan remekbe- és személyre szabott. Ne nézz így, szép Szif, nincs fém, mi elhallgattatna, nincs lánc, mi fogva tarthatna, szavaim az elmédben visszhangzanak. Mesélj hát, hogyan akarsz látni engem? Tó fenekén, kő gyomrában, tűzpokolban, fagy sivatagában? Emlékezz hát, miért is haragszol úgy? Emlékszel rá, hogyan is feledhetnéd, mikor ölemben fekve panaszoltad el nekem, hogy Thor isten figyelemre se méltat, bár te magad úgy érzed, végzetetek összeforrt és egy napon majd méltó társa lehetsz, az ő tekintete áthatol rajtad és egy röpke mosollyal magadra hagy. Mondtam, mondtam és egyre mondtam, mennyire átérzem fájdalmadat. Jó bortól nehezülten simultál hozzám, a kehely peremén végigsimítottál és cseppjét ajkaimhoz vitted. Az enyém lettél azon az éjszakán, a magad kívánsága szerint, de mikor hajnal virradt, már kettőnkről beszéltél. Hogy tévedésed eloszlattam, szörnyű haragra gerjedtél: de gyűlöleted meddő volt és bosszulatlan mindmáig, hosszú-hosszú évek után is. Tudatlan vágyad rótta rád szégyened, és hallgattál miként én hallgatok – felhőúrnő, harcnak éke, talán akkor hazudtam, de tudod-e, hogy most és örökre hallgatok? Érted-e? Vajon meghálálod-e? Vajon miben reménykedhetsz, ha nem?
Utolsóként Thor érkezett. Ázok és vánok, valkűrök és einherjarok mind felsorakoztak és figyelték, ahogy puszta kezével szakítja el Loki láncait, vasmaszkjától megfosztja, kezét kezébe veszi, karját magasra emeli.
- A tűz ura áll előttetek, és maga is olyan, mint a tűz: mohó és pusztító, de nélkülözhetetlen. Ítéletem méltányos és fellebbezhetetlen lesz: Midgard őrei rám bízták a döntést, ki annak ellenszegül, világok békéjét töri meg. Távozzatok most tehát.
A két fivér Thor termébe ért. A márványcsarnok közepén egy kis asztal állt, az asztalon egy aranyedény, mézzel tele. Loki homályos tükrébe meredt, Thor pedig elővont egy díszes pengéjű, hosszú kést.
- Így döntöttél tehát?
- Esküdj, hogy döntésemnek engedelmeskedni fogsz.
- Nincs más választásom.
- Esküdj!
Loki könnyes szemmel tekintett fel.
- Esküszöm.
Fejét hátraszegte, és felsóhajtott csendben. Akkor érezte a penge hideg szisszenését, de nem a torkán, hanem a csuklóján. Thor felnyitotta erét a jobb kezén, majd a magáén is, és vérüket egybefolyatta, mélybíboran csurgott a tálba, majd a sebet csókjával zárta.
- Így szokás testvérséget fogadni. Kortyolj szövetségünk kelyhéből és legyünk egyek, ha atyánk döntését nem fogadod el többé, úgy majd adott szavad kötelez!
- Fogalmad sincs, mire kérsz.
- Utasítalak.
- Büntess másképp, bármit kiállok.
- Hát nem érted? Megmentelek. Makacsságod elől, önmagad elől! A védelmembe veszlek. Senki nem árthat neked, fivér! Magam mellett tartalak, és minden rendben lesz.
- Ezt nevezed hát irgalomnak? Erre a döntésre jutottál?
- Elhagytad hazádat, megtagadtad atyádat, megtagadtál engem is. Hát nem emlékszel, miként játszottunk ebben a teremben, gyermekfejjel, boldogan?
- Hát nem emlékszel, miként játszottunk itt rég? Mindig te nyertél!
- Sosem akartalak legyőzni. Idd ki a kelyhet, Loki.
A férfi felemelte az edényt, de keze megremegett. Minden korty sós volt és édes, forró és nehéz. Ahogy átnyújtotta fivérének, azt suttogta:
- Megátkoztál.
- Felszabadítottalak.
- Hát nem érted? Ó, te tényleg nem érted, és sosem fogod érteni. Előled futottam Midgardba. A világot a magam képére formáltam, és nem volt ott más, mint tűz és füst, harc és kétségbeesés. Ez az én világom, nem tartozom ide, és a legkevésbé vágyom hozzád tartozni... nem így. - Előre nyúlt, és elsimított egy cseppet fivére ajkán.
- Itthon vagy – suttogta Thor, és megragadta a kezét. - Biztonságban vagy. Ígérem.
- Hogyan is lennék biztonságban, amíg itt vagy velem?
- Nem esik bántódásod.
- Minden reggel szétzúzom magad a tekintetedben. Fogd fel végre. Hagyj elmennem. Nem érted?
Loki szavai puhák voltak, zsongóak, halványak, kedvesek... messziek és érthetetlenek. Thor egyre csak kapaszkodott belé, tíz ujjal, tíz körömmel, egész lelkével és minden akaratával, makacsul és kétségbeesetten. Fejét a mellkasára támasztotta... és az illúzió szertefoszlott.
Loki pedig, Ódin, Laufrey és senki fia vércse képében röppent el a kitárt ablakon át.


12 megjegyzés:

taraakera írta...

Látom sikerült ennek a kettőnek megbolygatnia a fantáziádat.. és miközben olvastam, a mellkasomban végig valami szorító érzés volt. Lokiért aggódtam? Thorért? Vagy mindkettőjükért? Egyszerűen gyönyörű ez a fájdalmas sors, a beteljesületlenség, az a rengeteg kín, ami őket körbeveszi. Egyszerűen minden egyes irományod egy darab kockacukor a lelkemnek, alig várom a folytatást.

Reisuto írta...

Egy kicsit szünetet kell tartanom mielőtt elkezdem ismételni magam ismételni magam ismételni magam ismételni magam. Csak ne imádnám annyira ezt az egész germán/viking témát és persze a két hülyét.

kongenafdanmark írta...

My body wasn't ready!!
Könyörgöm Reisuto..ne hagyd abba. Ne hagyd abba, folytasd, folytasd, csak így tovább, röfögő kicsi la ikonként zászlóval gombóc kezemben támogatlak ezer százalékkal!
Olvastam az eddigi írásaidat róluk és minden egyes alkalommal megöl engem az a szívszorító fájdalom, ami kettejük közt tombol. Annyira jól megragadod a lényeget a kapcsolatukban és oké, nem vagyok egy nagyon melankólia szerető ember, de velük egyszerűen imádom, mert igaziból..máshogy ők nem is lehetnek. Istenem, pedig ha egy pillanat erejéig is úgy volna..T___T
Még valami! Azt hittem, hogy az csak fan kitaláció a Loki x Sif, amiért a csaj annyira lázadozik az Ó nagy király ellen a filmben, de gondolom a mitológiából merítetted és I CAN'T BELIEVE IT! D8 Azt hittem, ennek a drága pasinak nincsen szerencséje a lyányokkal Sigynt kivéve.
Kérlek róluk is szösszents majd valami szépet össze, olvastam egy korábbi kommentedben a róluk írtakat és egy szivárvány hidalt át szottyadt kis lelkemen Q3Q
Csak így tovább, csak így tovább!!

Reisuto írta...

Hát hallod... a Loki-Szif jelenség a mitológiában valami egészen elképesztő. Mármint Szif felhőistennő és Thor felesége, de ez nem gátolja meg abban hogy összebújjon Lokival. Aki ellopja a haját. Thor meg így "oké, dugod a feleségem, shit happens, DE ADD MÁR VISSZA A HAJÁT" és végül megállapodnak abban, hogy Loki kovácsoltat(!) Szifnek új hajat a törpékkel, megtörténik, és mindenki örül, happiend.
Na mármost ez
a Marvel-kánonba plántálva
ahol ott van Loki a kis hollófrizujával és irigyli Szif vad fekete sörényét és le akarja lopni róla hogy cisni legyen és ő is tetsszen Thornak hát asdfghjklé, nem, erről nem fogok írni. XD
Loki meglepően szerencsés a nőkkel, de őszintén szólva nem hiszem, hogy szegényemet ez boldogítja :/ Jön valaki, el van vele, hopp egy gyerek, hopp még egy, megy tovább és nem hagyja ott a szívét sehol. *sóhaj*

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a lelkesítő sorokat, rajta vagyok az ügyön *napszemcsi fel* Talán legközelebb valami kevésbé szívfacsarót agyalok ki, mert már nekem fáj.

Lusli írta...

Mindig. Sikerül. A lehető. Legboldogtalanabbá. Tenned. Engem.
Mindig.
Az az izzó, kavargó fájdalom, amely kettejük közt feszül... Egyszerűen kibírhatatlan. És te mindig, mindig olyan csodálatosan ragadod meg, hogy a könnyeim ellenére akarok még. Lokiból, Thorból, kettejükből, belőled, a történeteidből.... egyszerűen soha nem elég.
Hogy lehet valakinek az a sorsa, hogy örökké szenvedjen? Miért?
És pont az a szinte tapintható, örökös kárhozat a szenvedésre, ami megfog benne.
(khrm az olvasóközönséged mazochista egytől-egyig, az hótziher khrm)
Vérzik a szívem, mert megtépázta az írásod.

(jól látom én aztat ott fönt, hogy "valami kevésbé szívfacsarót"? Kérlek. A túláradó Lokiszeretetem lassan szuicid hajlamokat okoz)

Reisuto írta...

LOKI'D! http://media.tumblr.com/tumblr_m3ez142cuU1qcwzkd.gif
Szörnyű vagyok.
Én Lord Puddingtonnal vigasztalom magamat, csak az a baj hogy az a fickó valami
felháborítóan
iszonytatóan
elviselhetetlenül
kibírhatatlanul
visszataszítóan
CUKI.
*a fanfiction megalkotásában súlyosan hátráltatott hogy közben a Twitterét olvasgattam és kommentáltam Zsemlének cseten ő meg így aha igen persze szerintem is édes hogy ugyanazokat az együtteseket hallgatja amiket te ÍRJ MÁR OKÉ KIPOSZTOLT EGY KÉPET AZ ITALÁRÓL NA ÉS ÍRJ*
Kibaszott unikornis a fickó. De jó tudni, hogy senkinek sem lehet annyi Loki-feelje, mint neki.
Most épp egy Johnlockon dolgozom, a Kisebbik rossz elvén (NA VAJON MILYEN MŰFAJ) és utána meglátom, mit tehetek az ügy érdekében. *tiszteleg*

kongenafdanmark írta...

Amióta a drágám mesélte Loki történetét a törpékkel, azóta péringelem velük! Ekkora hamisíthatatlan Trollface-t én még nem láttam!! Jajj várj! De igen! Tom Hiddlestont 8D LOKI'D!!
Nem is csodálom, hogy ő kapta meg a szerepet, szegénynek eléggé furcsán állt volna a hosszú szőke haj és a plusz 20 kiló izom! Ő ilyen kis nyurgán jó~
De visszatérve, Szif hajával is péringelni fogom xD
Viszont én ezek után nyáladzó szájjal fogom majd olvasni a kis történeteidet, máris valahogy úgy érzem magamat, mint egy kisgyerek esti mese előtt *___*
És ha már csajok és Marvel.
http://25.media.tumblr.com/tumblr_lz7imhytMx1r6h499o1_500.jpg
http://femmebotshaveemotion.tumblr.com/post/18699728743/my-top-ten-favorite-marvel-characters-3-the
Én ezzel a bulával is imádom őt. Na meg Thurrrt is vele. Ezek az asgardi nők..~

Reisuto írta...

Az a baj szegény pöciny Lokkanccsal, hogy hiába minden pairing, nem hiszem hogy bármelyik boldogítaná. *mély sóhaj* Kicsiny angstgombócom! Thor elismerése számítana talán, de az is csak egy darabig, amíg fel nem adja teljesen és makacsul. Lord Puddington szerint "Lokinak nem kell más, csak egy nagy ölelés. És egy jó hosszú szunya. Meg egy kis terápia. És akkor minden rendben lenne."
A Hulk megoldhatta volna az egészet azzal ha földhözvágás helyett átöleli.

margaery. írta...

egyszerűen imádom,amit Loki karakterével csinálsz. és azt is amit Thorral: a filmekben őt annyira nem szerettem meg,de így sokkal jobban átjön.^^ és persze a magát a ficet is imádom annyira széép :(

Raistlin írta...

most végignézheted, ahogy letépem a saját arcom és elfogyasztom, mert ez a fic ősrégi és szerintem baromi kínos mármint így utólag meg ahhoz képest de de de ha tetszik neked akkor megérte csakkkkjrkthkrtdghrkthgft. újra dolgoznom kéne velük hogy szépen a feledésbe merüljenek ezek a régiek.

GwenPage írta...

Istenem. Istenek.
Még mindig, századjára újraolvasva is könyörtelenül gyönyörű, mély, csontokba ivódó és bűvöletes. Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányoznak nagyon a blog aktív párosai közül, de nem baj, lelkesen újraolvasgatom minden Thorkidat újból és újból, míg fel nem adja a szívem. Meg a lelkem. Meg jaj.
Odáig vagyok érted.

Raistlin írta...

*a tenyerébe temeti az arcát* Elmentem megnézni a moziba a Dark Worldöt, érted, hogy sok szép Thorki-ihletem legyen, erre nekiálltam shippelni Jane-t és Thort, mert vége lett értelme annak a kapcsolatnak, és utálom magam, hát mi ez, csóri Loki hoppon marad. NE MÁR
[angstokat persze lehetne írni ezzel a felállással, de én azt akarom, hogy boldog legyen.]

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS