a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2012. május 12.

Allsmäktig


[art] Mitikus/Marvel Thor/Loki. Mármint nagyon. Mitikus. Thor. Slash. Loki.



Nincs nagyobb átok, mint az igazságot ismerni. Nincs nagyobb harc, mint az igazságnak szembeszegülni. Eredménytelenebb. Fájóbb. Pusztítóbb.
Loki, az Ázok ifjú hercege, csel és ármány istene a hazugságok mestere volt. Mérgező szavai édes mézsörként csorogtak le bárki torkán; hangja nyárhév lágy szellője volt vagy észak jegének üvöltése. Bárkit megtéveszthetett. Bárkit becsaphatott. Egyedül magát nem.
Történeteket suttogott, amikor Nap Baldr lovait, Hajnalt és Alkonyatot hajtotta. Ezek a történetek mindig jól végződtek. Ezek a történetek sosem voltak igazak. Ezekben a történetekben ő boldog volt.
- És akkor sosem láttalak többé - suttogta Thor aranyhajába, aki mellette szunnyadt. Ő átkarolta derekát. - Jött egy farkas, Farvel volt a neve: kirágta szívemet, többé nem emlékeztem rád.
Thor bőrének olyan illata volt, mint a fák rügyének és a rügyek virágának. Thor tavaszt vitt az embereknek. Az embereknek, akikbe Ódin életet lehelt, akiknek Hönrir értelmet adott és akiket Loki hallani, látni és beszélni tanított, és megformázta arcukat. Túl jól sikerültek. Thor egyre több időt töltött Midgardban.
- Nem hiányoztál többé. Nem gyűlöltem a nappalokat, amikor elmész és nem számoltam az éjszakákat visszatértedig. Többé nem... - ujjait a zilált tincsek közé fúrta, és visszatartotta lélegzetét. - Kiléptem az árnyékodból, melyet ragyogásod vetett rám. Azokban az időkben nem volt olyan óra és nem volt olyan perc, hogy szerettelek volna. Akkoriban nem gondoltam arra - kezét a torkára kulcsolta -, mennyire vágyom rá, hogy csontod törjem és felszívjam gyűlölt véredet, mely azonos az enyémmel és így örökre elválaszt tőled. Nem vágytam húsod után, mely hús a húsomból és nem vágytam szerelmedre, mely szerelem a szerelmemből. - A szorítása erősödött. - El tudtalak pusztítani végleg.
Egy iszonyú reccsenés.
Thor felriadt. Zihálva lélegzett, fuldokolt, de nem tudta, miért.
- Minden rendben, fivér - suttogta Loki. - Rémálmok gyötörnek csak.
- Mintha vércse karma fojtogatott volna...
- Álom volt az.
- Mintha szél szava zúgott volna...
- Álom volt az.
- Mintha fagy a bőrömet marta volna...
- Álom volt az.
Thor a tenyerébe temette az arcát, aztán felnézett ujjai közül. Loki sápadtabbnak tűnt, mint a hold, és reszketett, mint ezüst fény a víz felszínén.
- Minden rendben lesz. Megígérem.


        Mivel adott szava kötelezte, felkereste másnap Loki isten a szépséges Freya, szerelem és házasság szerzőjének templomát. Fogadalmi gyűrűjét oltárára helyezte, és galamb vérét csorgatta rá, aztán tüzet bűvölt áldozata köré.
- Úrnőm, Azgard hercegeként tértem be hozzád, de mint fiú fohászkodom, és kérem kegyelmedet.
- Ugyan hagyd ezt, ifjú Loki. Miért kéne irgalomért járulnod elém?
Előlépett Freya a lángokból: haja fénylett, mint a tündék aranya, mosolya ragyogott, mint a törpék gyémántja. Hármat tapsolt, az elsőre fáklyák lobbantak, a másodikra ajtók csukódtak, a harmadikra Loki féltérdre ereszkedett.
- Vétkeztem, úrnőm.
- A szerelemben nincs bűn és nincs feloldozás.
- Ellenmérget keresek.
- Mi ellen?
- Őrületem ellen valót.
- Beszélj hát, Égjáró.
- Szerelembe estem egy férfival.
- Nincs ebben semmi kivetnivaló. Ki volna az? Frey, a vágy teremtője? Tyr, seregek ura? Baldr, napnak istene?
- Thor, vihar, gabona és tavasz hozója, vérem hordozója.
Freya lehunyta a szemét, és sokáig hallgatott, összefűzött ujjakkal, mint aki fohászkodik.
- Beszélj hát, Szépség Asszonya! Mit kéne tennem romlásom ellen?
- Nincs semmi amit tehetsz, és nincs semmi, amit tenned kéne.
- Nem a természet ellen való-e, ha testvér testvért szeret?
- De bizony úgy van.
- A rossz vér ellen nem lázad-e fel a mindenség?
- De bizony úgy van.
- Nem jogos-e tehát kívánalmam, hogy szívemből kiszívd ezt a mérget?
- Nem, nem az. Figyelj, Loki, ifjú herceg, és kérlek hallgass meg: saját szavaid fordulnak ellened. Nem hoz rád kárhozatot, ha Thor istent szereted.
- Mi vár rám tehát?
- Én azt nem tudhatom. Ha sorsod kutatod, le kell ereszkedned Yggdrasil törzsén, a gyökerekhez, hol kígyók tekeregnek.
- Féregjáratok.
- A tizenharmadik valóságban megtalálod a sorsistennőket. Őket kérdezd, de vigyázz: mert a feltört jóslat átokká lesz. Ha egyszer megismered jövődet, többet nem változtathatsz rajta.
- Ismerem a törvényeket, Freya. Tudom azt is, hogyan szegüljek ellen nekik. - Loki talpra állt, és mosolygott. Tenyerét Freya homlokára simította. - Segítségemre voltál, és ezt sosem felejtem el. Te viszont örökre elfogod. Glomme!
A lángok megdermedtek; csendesség lett, és nagy hideg. Loki suttogott:
- Szállj hozzám vissza, emlékezet, hagyd el úrnőd elméjét! - Eltakarta az asszony szemét. - Illanj, látvány! - Előre hajolt, és mélyen megcsókolta. - Szavak, miket szóltam, szavak, mi elhagytátok ajkát: térjetek hozzám! Szunnyadj, szépség és szerelem vigyázója! Bárcsak örökre elaludhatnál.
   Végigfektette az oltáron, aztán körbejárta a palotát. Elcsitította mind a lángokat, az ablakokat szélesre tárta. Fenn, a legfelső toronyban megtalálta Freya szárnyait, melyeket magára öltött. A fémtollak a bőrébe fúródtak, és ő felszisszent, aztán keményen ajkába harapott. Levetette magát az erkélyről, és zuhant, egyre zuhant, a mindenségen át.

        A sorsistennők már várták: egy gyermek, egy szűz és egy öregasszony, hófehér ruhában, hajuk összefonva, szemük vak. Szoborként lebegtek a lüktető, lélegző ködben és üveggolyók keringtek körülöttük, gömbbe foglalt jóslatok.
- Üdvözöllek titeket, ó Nornák! Loki vagyok, Ódin fia, Azgard koronahercege, a tűz istene. Van-e szavatok hozzám?
- Lokihoz, Ódin fiához nem szól egy jóslat sem.
- Lehetetlen! És valahol sértő is, ha szabad megjegyeznem.
- Farkasatya Lokihoz, cselszövő istenhez, Azgard bukottjához beszélhetünk. Miről akarsz hallani?
- Van egy kígyó, Jörmungandr a neve: körbenőtte Midgardot, saját farkába harapva az óceán mélyén pihen - vált ki a kislány hangja a kórusból.
- Van egy farkas, Fenrirnek hívják: a Hármastél idején elszabadul, szeme lángot lövell, szája lángot lövell - így a szűz.
- Van egy leány, Hélként emlegetik: félig élő és félig halott, alvilág úrnője, gyáváknak őrizője - suttogta az öregasszony.
- Ezek a nevek semmit nem jelentenek nekem, sorsukról tudni nem akarok. - Loki magasabbra szárnyalt, hideg szelek marták tagjait. - Thor istenről mit tudtok?
- Thor istenről ugyan sokat tudunk, de végzetét csak ő és Mindenek Atyja ismerheti.
- Nincs-e olyan jóslat, melyben ő és én egyaránt szerepelük?
- Van ilyen jövendölés elég. Zúzd szét őket, és beteljesednek mind.
- Azt szeretném tudni, olyan akad-e, melyben csak az ő nevét jegyezték fel az enyém mellé?
- Loki istennek titka van - kuncogott a szűz, jégcsaphangon, élesen.
- Titkot tudni jött ide - tette hozzá a lány, és nevetett.
- Előttünk nincs lakat, előttünk nincs ismeretlen, előttünk nincs hazugság - az agg kacagott.
- Elég! Nem űzhettek csúfot belőlem, nem tűröm ezt! Követelem, hogy csak a kérdésemre feleljetek!
- Rosszul tetted fel azt, ifjú Áz.
- Feleljetek!
- A jóslat, amit keresel, nem létezik.
- Hát olyan van-e, melyben Thor boldog? Melyben szívből nevet?
- Csak három kérdésedre válaszolhatunk. Most már hallgatnunk kell.

    Mire hazatért, ismét éjszaka volt: a hetedik távozása óta, mert az idő másképp telik Yggdrasil minden ágán.
- Hát itthon vagy - ragyogott rá Thor, ő pedig fáradtan mosolygott, és végignyúlt a legközelebbi heverőn. - Azok nem Freya szárnyai?
- Kölcsönvettem őket.
- Miért nem változtál egyszerűen madárrá?
- Gyors szeleken repültem.
- Rendben van. Úgy is ki nem állhatom, amikor átváltozol. Teljesen összezavar.
- Neked elég önmagadnak maradnod, hogy teljesen összezavarj.
- Nem értem, miért mondod ezt.
- Benned az az elbájoló, hogy soha semmit sem értesz.
- Ostobának nevezel?
- Eszembe sem jutna. Ne forgasd ki a szavaimat, az az én tisztem.
- Félreraktam nekem egy vadkant, amíg elvoltál.
- Ez igazán figyelmes.
- Azóta sajnos megettem. - Leült mellé, és elgondolkozva végigsimított Loki arcán, ahogy szokásában állt. A fiú boldogan belesimult érintésébe. - Olyan forró a bőröd, de a tekinteted olyan hideg. Vacsoráznod kéne, csont és bőr vagy. Ha szólok a szolgáknak, biztosan...
- Tudod, van éhség, amit étel nem csillapíthat, van láz, amelyre nincsen gyógyír.
- Én nem tudtam erről. Merre jártál, kistestvér?
Loki hallgatott. Thor fáradtan sóhajtott, és csókot lehelt a homlokára.


  Másnap reggel Thor megpörgette kalapácsát, a Mjölnirt, és a Nornák birodalmába szállt.
- Feleljetek, ó Három! Járt-e itt a testvérem, tűzcsiholó Loki?
- Nekünk csak a jövőről van tudomásunk. A múltról nem beszélhetünk.
- Rendben hát. Úgy azt áruljátok el, felgyógyul-e bánatából valaha? Elhagytuk a gyermekkort, ifjúvá értünk, és a búsul a drága fivér. Mondjátok, felderül-e még?
- Vészhozó Loki búja nem tart örökké; vészhozó Loki őrjöngése határtalan.
- Miért lenne vészhozó?
- Törd föl Ragnarök gömbjét, és megtudod.
Thor habozott.
- Mondjátok, ha felszabadítom az átkot, fivéremet végzetétől megvédhetem?
- A fivéredet igen.
- Úgy hát ide vele!

    Thor isten hazavitte a jóslatot. Kőrisfa ládába zárta, a ládát egy fémtömbbe tette, a fémtömböt az óceánba süllyesztette. Úgy gondolta, ha majd elég erős lesz, hogy onnan előkerítse, méltóvá válik, hogy titkait megismerje. Nyugodt szívvel tért hát aludni, és álmában oltalmazva karolta át Lokit. Ő viszont ezüstös heringgé változott, és kicsúszott súlyos öleléséből. Az óceán mélyére úszott, és ott kulccsá lett, kulcsból megint hallá, halból pedig önmagává. Nála volt a jövendölés, gomolygó üvegmélyébe meredt, felszínén látta tükröződni ifjú arcát, ifjú arcának félelmét.
- Mi van, ha ebben a gömbben lapul az igazság? - suttogta maga elé. - A nornáknak valahonnan tudniuk kellett titkomról.  Ha fényes Thor meghallja, jaj nekem. Viszont ha a gömböt szétzúzom, azzal csak szavait beteljesítem.
Loki felkuporodott egy zátony tetejére, és megragadott egy követ. Azon az éjszakán a csillagokba vésődött Ragnarök, minden isten bukásának sorsa.

Nincs nagyobb átok, mint az igazságot ismerni. Nincs nagyobb harc, mint az igazságnak szembeszegülni. Eredménytelenebb. Fájóbb. Pusztítóbb.
Loki, az Ázok ifjú hercege, csel és ármány istene megtanulta, hogy hiába halhatatlan, nem lehet mindenható, nem lehet tévedhetetlen és nem lehet sebezhetetlen. Ugyanakkor úgy döntött, fellázad végzete ellen. Jó lesz, sőt, mindenkinél jobb.
Ehhez nem kell semmi más, mint hogy elpusztítsa azt, aki nála tökéletesebb. Az egyetlent. És hogy kiölje magából.
Loki terveket sző azóta is, és Loki rendre mindbe belebukik.Talán az átok túl erős.
Talán a szerelme.

14 megjegyzés:

Fekete Retek írta...

Eljöttünk, hogy a tűz köré kuporodjunk, kinn hideg van, és sötét, és félünk, de a félelem lassan áhítatos borzongássá olvad, ahogy hallgatjuk a mesét a Végzetről, ami a szerelem. Közben hallgatom a svéd(?) balladát, és a kettőnek együtt elképesztő hatása van, az első Loki-Thor párbeszédnél felálltak a szőrök a kis karomon.
Csodálatosan szép a stílus, és közben mégis érezteted, hogy itt nem a mitológia isteneiről, hanem a Marvel hősökről van szó.
Nagyon tetszett, köszönöm

Reisuto írta...

Köszönöm hogy elvittél moziba *dorombol*

taraakera írta...

Uram Isten... nem tudom, mit mondjak. A vártnál korábban jött az írásod, így hát amikor felnéztem az oldalra és megláttam, valahogy így reagáltam: ilyen nincs, megcsinálta! És csorgó nyállal nekiestem.
Nem tudom mennyire lenne túlzás azt mondanom, hogy eddig ez a kedvenc alkotásom tőled. Nem azért, mert jelenleg ebben a fandomban lubickolok lelkesen, de a mitológiai stílus, az írásmódod, ahogy szövöd egymás után a szavakat...sírni támad kedvem a gyönyörtől. Hadd gratuláljak, ezt nagyon szépen összehoztad! És látom a mitológiába is kellőképpen beleástad magad, nekem sem ártana a felületes sztorikon kívül valami mást is keresni, majd betámadom az egyetemi könyvtárat. Alig várom a továbbiakat!

Reisuto írta...

Az Avengers túl hamar meggyőzött. Korai vetítésre mentem, hazajöttem és pöttypöttypöttypötty.
Nagyonagyonagyon örülök, hogy tetszik, mert a te véleményed mindig rengeteget számít, és nem tudom elmondani, mennyit jelent a lelkesedésed és mennyi erőt ad. Szóval nem tudok mást, mint bénán hebegni-habogni, és megköszönni. Nagyonnagyon.

stilljustadoll írta...

Most ezt elolvastam egymás után háromszor.
És mindháromszor megöltél vele.
Tényleg csak ez hiányzott ahhoz, hogy kiteljesedjen az Avengers (és... Loki...) mániám. Most már muszáj lesz a filmet is legalább háromszor megnéznem.
Köszönöm az élményt.
Imádom ezt az írást. Annyira... lenyűgözött, elszomorított, felvidított, megrémített, lenyugtatott. Igaziból azt sem tudom, mit csinált velem, meg, hogy hogyan csinálod ezt de. Maradj örökre ilyen awesome, kérlek. *-* Fantasztikus érzés bármit is olvasni tőled.

Susie Lupin írta...

Először is: csak a Thort láttam, az Avengers le van töltve valami kalóz változatban, még nem néztem meg (nekem nem tetszett annyira a Thor, mert Loki lépései a vége felé egyre logikátlanabbak lettek - szerintem. viszont ezek után mindenképp megnézem azt a filmet is, még ha nem is az én műfajom).
Másodszor: a mitológia miatt nem nagyon tudok itt slash párosokat elképzelni.
Harmadszor: te még ezt is képes vagy velem elhitetni, szóval szokás szerint le a kalappal előtted. Fogalmam sincs, hogy tudsz így írni, de megtaníthatnál. :D Még mindig a hatása alatt vagyok az egésznek. A kedvenc részeim az írásaidban valahogy mindig azok, amikor a varázslatokról írsz, mert annyira jól meg tudod fogni a megfoghatatlant. Itt konkrétan az volt a kedvencem, amikor Loki elvette Freya emlékeit.
Lehet, hogy most megyek, és megint beleásom magam a germán mitológiába ennek örömére. :) (És megtanulok végre kritikát írni.)
*visszavonul a sarokba és várja tovább a Koffeint*

Reisuto írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Reisuto írta...

Nagyonagyonagyonagyonagyonagyonagyon köszönöm, még úgy is hogy kispóroltam innen az n betűket. Szokás szerint cidráztam, milyen lesz a sztori fogadtatása és már be sem akartam fejezni amikor Zsemle belémrúgott.

Reisuto írta...

aztmondtadtetszenekahogyleíromavarázslatokat *rituális körtáncot lejt* ezezezezezezezezezezez. <3
mert én meg imádom a varázslatokat ÉS az avengers-ben Loki végre olyasmit is csinál. Ha nem kenyered a szuperhősözés, nem garantálom, hogy élvezni fogod, bár látványos, könnyed és szórakoztató azoknak is akik nem kifejezett adrenalin junkie-k, de Loki ott végre egy komolyan vehető nemezis, ami a Thorból nekem is hiányzott. Tom Hiddlestont végre hagyják kibontakozni, megjelenik Loki mint a viszály és a megtévesztés ura és az "azért rosszalkodom mert megtehetem" nagyon jól áll neki, VALAMINT elhangzik a filmtörténet egyik legtökéletesebb mondata amit tuti pontatlanul fogok idézni, de egy haldokló mondja Lokinak: "You'll loose. Cause it's in your nature."

j2greendreams írta...

Váó, ez most hatalmas meglepetésként ért. Nem hittem volna, hogy találok magyar sztorit a fandomban, és azt sem hittem volna, hogy ennyire lenyűgöző lesz. Elképesztően szép volt, mitikus, jól átgondolt és látszik, hogy alaposan utána jártál a mitológiának, nem egy légből kapott ötlet, amit gyorsan begépeltél a wordbe. Nekem nagyon tetszett, annyira eltért azoktól, amiket eddig olvastam. Túl vagyok pár Thor/Loki sztorin, de ez az első, aminek ilyen mitikus a stílusa. :)
Megkérdezhetem, hogy még várható tőled sztori velük? Esetleg valami más hangvételű? Olyan jó lenne magyarul is olvasni egyet, ahol egymásra találnak. Persze ez a mitológiába nehezen fér bele, de egy Marvel film sequelként igen. Én se kedvelem túlzottan az "egymást mellett ébredünk" kezdetű ficceket, viszont olvastam már olyat, ami annyira jól le lett vezetve a filmből, hogy a végére már az lett volna a fura, ha nem egymás mellett ébrednek. :D Persze mindenkinek mások az igényei, én nem ástam bele magam annyira a témába, a sztoriban is csak a filmekig jutottam, a képregényből maximum részleteket olvastam. De annyi biztos, hogy a filmben izzik a levegő Tom és Chris között, már-már kötelezővé téve, hogy jól megslashelje őket a slasher közönség. :D:D Azok a tekintetek... minden elismerésem a két színészé, főleg Tom Hiddlestoné. :D

Reisuto írta...

Hahóitt! :D Nagyon örülök, hogy tetszett, és köszönöm a sok kedvességet ^^ Én NAGYON szeretnék egyszer már egy olyan párost találni, ami nem slash-ship hanem igazi mély barátság vagy sima pozesszivítás, de áhh. Ez az én formám.
A germán mitológiákat már régóta ismerem, de a Marvel-féle feldolgozásba khm, szerdán fogtam bele :D És már aznap írtam egy rövidkét Wahrsein címen, szóval attól tartok, van még ott ahonnan ez jött. Jelenleg egy paródia-kísérlet csücsül a műhelyben, de szeretnék valami aktuálisabb, a film idővonala környékén játszó történetet írni, meglátjuk, mi lesz belőle :3 Köszönöm szépen még egyszer, örülök, hogy írtál! ^^

Lusli írta...

Most olvasom el - talán nyolcadjára? És még mindig nem találom a megfelelő szavakat - először azt hittem, azért, mert hajnali egykor képtelen vagyok bármiféle értelmes gondolatot verbálisan vagy nonverbálisan megosztani a környezetemmel, de most elvileg frissnek és kipihentnek és tettrekésznek kéne lennem, és még mindig nem.
Csak a jóleső borzongás futkos fel-és alá a gerincemen.
Ha negyedannyira jól írnék, mint te, egy egoista baromállat lennék. Szóval ha még egyszer olyat mersz írni a saját írásodra, hogy NEM JÓ, én fogok vérig sértődni.
/Mondjuk ez pont nem fenyegetés rád nézve, de legalább próbálkoztam./

Elgondolkodtam, hogy nem voltál-e ott a Kalevala, vagy az Edda-énekek születésénél, mert ez... ez egyszerűen csodálatosan meseszép. Ha nem könnyeznék még mindig a nyilalló lélekfájdalomtól, odakuporodnék a sarokba egy pohár gőzölgő kakaóval.
Ott a mitológa, amott a Marvel feldolgozás, és jössz te, és egymásba fonod az ujjaikat. Szívfájdító stílusban.
/bárcsak Loki és Thor ujjait fonnád egymásba... Loki annyira megérdemelné, hogy boldog legyen. De annyira/

Nem tudom leírni, mennyire imádtam. Nem tudom.

Reisuto írta...

Én még mindig nem olvastam el egyben az egészet, szóval fogadd őszinte részvé- izé gratulációmat D:
Az a baj, hogy én vagy az univerzum közepe vagyok vagy apró porszem galaxis-szélen, ergo vagy csordultig vagyok önbizalommal vagy egy csepp nem sok, annyi se fér belém. Amikor van, az rosszabb, szóval ne tessék vérigsértődni.

/szerinted ők tényleg lehetnek boldogok együtt? mert én nem tudom elhitetni magammal, hogy igen, szóval hullámos árapályban ostromolják NEM KELL MÉG EGY FANDOM szívem bástyáját a Loki-érzések/

Lusli írta...

/nem, én sem hiszem, hogy boldogok lennének együtt. Ugyanmár. Thor túl egyszerű, és túl szűk a látóköre, Loki meg előbb harapná át a saját torkát, minthogy bevallja, akár önmagának is (azon kívül, hogy amúgy legalább 80 decibellel ordít róla a dolog). Ebben a világban legalábbis biztosan nem. Se a múltjuk, se a jelenük, a jövőjük meg pláne nem segít rajtuk... Nem szimplán az, hogy nem lehetnének boldogok együtt, de még együtt sem lehetnek, annyira lehetetlenek mind a ketten! De! Ha valaki, te biztosan el tudnád hitetni az emberrel, hogy valamilyen úton-módon igenis LEHET.
Engem még anno meggyőztél, hogy van még igényes író. Meggyőztél, hogy angstot olvasni igenis jó (többször is). Egyáltalán meggyőztél a slashról! Erről miért ne sikerülne?

Lokinak meg ne állj ellen, neki úgyse' lehet huzamosabb ideig :D/

(mélyen a fejemben, az én személyes piciny headcanonomban Loki és Thor AUföldén járnak, de azt épeszű ember nem akarja megismerni :Đ)

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS