a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2011. december 14.

Végtelenül


Bár anno meglehtőst vegyes szavazatok érkeztek arra vonatkozóan, hogy szeretnétek-e elvont South Park ficekkel összefutni itt, ezt a történetet meg kellett írnom mert
  • hetek óta bennem van
  • félek meg fogok őrülni ha nem fuldoklom egy kicsit a tintában
tehát kérlek fogadjátok szeretettel ezt a szikrácskát, pillanatnyi felvillanást, és türelem, lassan összerántom magam a Koffein 12-höz is.




Zsibongott a Pokol. Fémes lárma, csikorgás, csontzene és macskajaj, minden, amit el tudsz képzelni.
Kennynek egyáltalán nem tetszett.
Tenyerét a fülére szorítva üvöltötte át a szenvedés jajongó kakofóniáját:
- Ez nem stimmel, miszter!
Az ügyintéző (tipikus nyakkendős forma, kopaszodik, mosolya behízelgő, szemei hályogosak – na igen, vak, és görbe ujjaival egyre matat a zizegő papírlapok között, minek?), tehát az ügyintéző fejcsóválva felelt:
- Sajnálom, ez nem az én hatásköröm – hangja remeg és nyekereg.
Kenny kisöpörte szőke haját a szeméből, egy szokásos és értelmetlen mozdulattal. A vértől összetapadtak tincsei, a fémes szag felkavarta a gyomrát.
- Nézze. Tizennyolc éves vagyok; múltam… féllel. Valahányszor meghaltam, mindig (mindig!) a Mennybe kerültem. Csináltam pár faszságot, oké. A legutóbbi halálom óta viszont semmi olyat nem műveltem, amit ne tettem volna meg korábban. Szóval akkor mit is keresek itt?
Az ügyintéző a papírlapok szélét simogatta. Szinte cirógatta őket.
- Attól tartok a Menny jelenleg nem elérhető.
- Ilyen nincs. He-he, na ne. A nagyfőnök semmitől sem sokall be. Mi baja lenne pont most? Mármint, pont most?
- Adminisztrációs hiba lépett fel. Információink szerint az Élet Könyve betelt. Várni kell. A problémát hamarosan megoldjuk. Ön nem a megfelelő helyre került. Kérjük szíves megértését.
- A faszomat, azt kapd be tövig, szívélyesen!
- Kérem, mi is sorban állunk…
Kenny hátranézett a válla felett. Egy kislány állt mögötte, pizsamában. Kopaszon. Rák. Basszus.
Húzott egy sorszámot és elindult a Tornác felé.
Hirtelen baromi egyedül lett. És hirtelen csönd lett. Nyomasztó, ólmos csönd, melyben valamiféle higanylassú csöpögés hallatszott, csöpp-csöpp. Elsőnek az otthoni fürdőszoba jutott eszébe róla, ahogy az éjjel káromkodva szorítja a csapot a csavarhúzóval, aztán arra gondolt, ahogy zsebretett kézzel ballagott a port rugdalva, hogy ez valószínűleg mégis inkább vér, elvégre a Pokolban vagyunk, vagy esetleg könnyek.
Körbenézett, de nem igazán látott semmit. Sejtette a nehéz falakat, a pogány sziklaboltozatot, de valami hamuból és véglehellettből málló köd jóformán mindent eltakart.
Aztán ez a köd egy szakadékba zúdult, aláomlott és szétfoszlott a semmiben.
Csöpp-csöpp.
Ördög hozott a Tornácon, a Peremen és Mindennek A Legszélén. És ott egy fiú ült, a lábait lógatva, kezében kókadt kankalin.
Kenny hunyorgott.
A fiú ismerős volt.
- Hé, te… te nem az az angol srác vagy? Aki velünk járt alsóba? A Pip? Fü! Én… hát szívás ez a stikli, mi?
Pip halványan rámosolygott, és biccentett.
Megöregedett. Biztos, hogy csak vele egyidős, de megöregedett. Ez több szempontból sem stimmelt, de Kennynek nem jutott ideje végiggondolni.
- Üdv, drága Kenny! Igazán régen láttalak, és bármennyire is örülök, hogy most találkoztunk, nem kecsegtet semmi jóval, hogy pont itt került sor e jeles eseményre.
- Neked nem kéne itt lenned – suttogta Kenny. – Neked baromira nem kéne itt lenned.
- Várok valakit.
- Amikor meghaltál – folytatta -, alig voltál nyolc éves… vagy kilenc talán? És te nem jöttél vissza. Akkor vége volt. És jó srác voltál, és akkor még működött az Odafent is… kiskölyökként kéne rohangásznod a habos felhők között!
- De én tényleg várok valakit. – Titkos mosolygással megpörgette a virágot a kezében. – Talán foglalj helyet, az úgy csak kényelmesebb, nem?
Kenny szót fogadott, összefűzte az ujjait.
Ha lenézett, minden mozdulatlannak tűnt. Simának. Ahogy körbefordult, azt vette észre, hogy a szürkeség állandósult – már csak egy szín, nem anyag és nem vízió, nem tér, kiterjedése sincs… egyszerűen csak van.
Inkább becsukta a szemét.
- Mióta vagy itt? – suttogta kiszáradt torokkal, aztán megnyalta az ajkait.
- Nem tudom. Téged elnézve… egy ideje itt lehetek.
- Bunkó. Akire vársz. Nagy bunkó lehet, hogy még nem jött el.
Pip halkan felnevetett.
- Igazán nem tehet róla.
- Nem egy kárhozós figura? Jó bőrben?
- Ó nem, nem erről van szó; valaki halálát kivárni, az kegyetlen is lenne, nem? Haha… én csak… tudod, ő a Pokol Hercege. Nagyon elfoglalt.
- Ez furcsa. Nem igazán lehet itt mit csinálni.
- Ez igaz. Ez nagyon igaz.
- Mi ez a hang amúgy?
- Elnézést, milyen hang?
- Már… már én sem hallom.
Teljes és tökéletes volt a csönd, bántóan éles, a bőre alá kúszott és már a csontjait rágta, de valójában nem érzett fájdalmat, csak tudatosult benne a kín.
- Sosem gondoltam volna, hogy ide jutok; sosem akartam, de eltöltöttem itt egy kis időt. Tudod nélküle a Menny nem lett volna jutalom, és Jézus bácsi… Jézus bácsi jutalmazni akart. Szóval most itt vagyok, és te vagy az első, aki erre jön. Már igazán vártam, hogy idetévedjen valaki.
- Mi van a Tornácon túl? – suttogta Kenny, és iszonyodva meredt a merev és áthatolhatatlan semmibe.
Pip akkor felé fordult, nagyon hirtelen, aztán hosszan bámult rá, lélegzetét visszatartva. A szeme üveges és rémült, mint a halotté.
- Jaj – suttogta – jaj, Kenny… hát… hát a Tornácon túl nincs semmi.
Már káprázott a szeme a szürkeségtől.
- Mindig elhiszed, hogy van; az a tűz, amiről beszéltek, és a sziklák és a sátán, de oda soha nem jutunk el. Senki. Mindenki a Tornácon ül, és vár.
Már a torkát kaparta.
- Várunk arra, hogy mikor jutunk tovább, és ez a Pokol: mert mindörökre várni fogunk.
Már a szívét tépte.
- És tudod mindenki azt hiszi, hogy tévedésből van itt.
Aztán… és mindig.  

8 megjegyzés:

Rose írta...

Fhi!
Hát ez aztán elvont (titokban hulatáncot jár, mert igenis koffein, de azért ezek a legjobbak.), meg kell hagyni, és azt hiszem, az sem segít túl sokat, hogy a SP tudásom eléggé kimerül néhány epizód megtekintésében, általános szivárgó-ismeretekben, falfirkák és kapucnis pulcsik üzenetében.
Szükséges másabb tudás, avagy elég, ha a Poklot értem (...), meg ujjongok, hogy lesz min gondolkodnom unalmas perceimben? (ez utóbbi olyan nevetségesen hangzik másfél óra összalvás után, de fogalmazzunk úgy, hogy szoktam liftezni, lépcsőzni, tömegközlekedni...)
Magam részéről a Színjáték pokolbéli része tetszett a legjobban, szóval jó lesz újra elővenni :)
A virtuális tintafürdő is igen hasznos lehet gubancok kezelésére - kitartást. Nem sokára január, és akkor majd alszunk. Addig meg feketetea és csokoládé mértéktelen mértékben. ^^

Susie Lupin írta...

Nos, az az igazság, hogy én csak egy részt láttam a South Parkból, aztán úgy döntöttem, hogy nekem ez túl fárasztó, de lehet, hogy ezek után mégis előveszem, ha már nem lesz milyen sorozatot néznem. Nekem nagyon tetszett annak ellenére vagy éppen amiatt, hogy elvont volt, de nem nagyon tudok róla mit írni, mert ugyebár nem ismerem a karaktereket... Valahogy mindig lekötnek az ilyen eszmefuttatások, mint amilyen ebben is volt.

alfred. írta...

hát nem tom mikor volt szavazás erről, de én még akarok ilyeneket! mostanában rá vagyok állva a south parkos ficikre, de nagyon nehéz jót találni =/
azért a Koffeinnel is hajrá ám! :D

Carlossa írta...

ZSÍRKIRÁLY, NAGYON ODABASZ A PIP-PAJTI.
De komolyan, nagyon jó lett. Nagyon. jó.

Reisuto írta...

Nagyon szépen köszönöm (☞゚∀゚)☞

Masika írta...

Awwww! South Park! Igen-igen, annyira tudtam, hogy nem feleslegesen kattintok ide és lesz valami új, ha nem is Koffein - amire itt megjegyzem rászoktam.Haha irónia. Szóval igen, és én imádom a South Parkot. Főleg, hogy benne van ez a tündéri kis Pip. Nem tehetek róla, imádom a szőke ukékat. Amikor Pip azt mondta, hogy vár valakire, nekem azonnal Damien jutott az eszembe. Ugye, az nem derült ki, hogy most valójában róla van szó. Meg amúgy is kissé kusza nekem ez így, szóval mindjárt elolvasom még egyszer. Kenny karakterét jól visszaadtad, Pip is Pippes, semmi baj vele. Én nagyon örülnék még sok-sok SP ficcnek. Valahogy senki se veszi komolyan ezt a sorozatot, pedig olyan pofátlanul őszinte társadalomkritikája van hogy ejhaj. És ez a kis eszmefuttatás is az elvontsága mellett annyira jó lett, hogy nem találok rá szavakat. Gratu~

Reisuto írta...

Koffein még a héten, száradjon el a teafám ha nem.
És-és, jó sorozat, nagyon, de én azért három rész után azért én már úgy megcsömörlök. Meg nagyon odafigyelek, melyik részeket nézi meg az én meg az érzékeny lelkem, sejehaj. Nem szokásom szivárványt szórni mindenfelé, így engem csak a Style meg a Dip az, ami elgondolkoztat. Ezekben a témákban -talán- lesz írásom, meg van egy MolexGregory comissionöm amit becsületbelileg teljesítnem kell egy ponton.
u.i.: És köszönöm <3

alfred. írta...

Van teafád, vagy éppen azért mondod azt, mert az nincs? xD de Style *-*

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS