a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2011. november 11.

Koffein 7.


  Espresso corretto

Teljesen kiment a fejemből hogy emeleteságy. Pedig lett volna alkalmam rájönni, mert vagy jó tíz percen át játszottam luxusősembert. (A lényege: homo sapiens sapiens barátunk nem jön ki a pihepuha paplanbarlangból amíg el nem múlik a tél.)
Amikor eljutott az érzékszerveimig, hogy hasamra süt a nap, egyetlen határozott lépéssel – lezuhantam. Olyan hangja volt, mintha vagy öt zsák acélbetonkrumplit vágtak volna a földhöz izmos munkásemberek.
A takaróm gúnyosan és pihepuhán lebbent utánam, majd beborított.
Berwald az ágy szélén ült és érdeklődve meredt rám.
- Jól vagy?
Berwald az ágy szélén ült és a rajzaim mind ott voltak nála.
Biztos akkor találta meg őket, amikor beágyazott.
Egy furcsa nyikkanás kíséretében, mely leginkább a lábujjtiport hörcsög sajátos jajára emlékeztetett, az ölébe vetettem magam.
- Add vissza! – hörögtem.
- Nagyon jól rajzolsz.
- Nem hatsz meg, kérem vi… mi? Sze… szerinted jók…?
- Nagyon. – Elgondolkozva eltartotta magától az egyik papírt. – De nem hasonlít.
- Az önérzetem! – pityeregtem, és csontos térdéhez vágtam a homlokomat bánatom jeléül. Elég meggondolatlan gesztus. Ő vigasztalóan a hajamba túrt, pedig biztos, hogy neki is fájt.
- Nem a te hibád.
- Nem? Akkor kié? Én rajzoltam.
- Csak… túl kedves vagy.
- Ez nem igaz, néha agresszív gondolataim vannak az autósokról akik cserbenhagyással elgázolnak. Meg egyáltalán, hogy jön ez ide?
Felemelte az egyik skiccportrét, és oldalra fordította a fejét, mint a képen.
- Nem vagyok ilyen szép.
Felnéztem rá, ahogy kócosan, pólóban és boxerben kuporgott ott, karikás szemekkel, bágyadtan és elnevettem magamat.
- Tisztítsd meg a szemüvegedet! – kiragadtam a kezéből az egyik lapot. – Soha-soha nem rajzoltam még nálad szebbet.
- Kopp-kopp, pillanatnak lőttek – csapta ki az ajtót Nor. Görnyedten, lihegve állt meg a bejáratnál, és vadul körbenézett. – Nincs mit felvenn… máris?!
Feltérdeltem Berwald elől, és zavartan megtöröltem a számat. Nor lassan hátrálni kezdett.
- Ne félj, adok kölcsön valamit, szerintem nagyjából egy méretben vagyunk. Keresek valamit, addig tusolj le szépen, az én szappanom a borsmentás. Jót tesz hehe, ilyen reggeleken.
- Folytassátok ahol abbahagytátok – suttogta, és beleveszett a homályba.
Értetlenül ráncoltam a homlokomat, aztán Berwaldhoz fordultam.
- Szerinted…
Az arcát a tenyerébe temetve, fülig vörösödve gubbasztott.
Úgy döntöttem, helyesebb, ha magára hagyom, és a gardróbhoz mentem. Ő is arra tartott. Feltűnő gyorsasággal kapkodta össze a cuccait, én pedig összevont szemöldökkel emelgettem két vállfát.
- Nem tudom. Szerinted melyik lenne jó Nornak? A Tunyacsápos vagy TinTin?
- Tébetűs – vágta rá felnyalábolva gyászhuszármezét, és kiviharzott. Hűen követtem a konyhába majd a nappaliba.
- Mindkettő tébetűs. Ez a kettő az ami egy kicsit bőbb, de nem is tudom. A jellemét tekintve Tunyacsáppal talán könnyebben tud azonosulni, de sértésnek is veheti, hogy egy szociopata tintahalhoz mérem. Ugyanakkor TinTin kalandjait meg nem is biztos, hogy nyomon követte, azért az egy picit régibb, és nem hiszem, hogy Lukas annyival idősebb lenne nálam. Tehát ez elvi kérdés. Mármint nem a korkülönbségünk, ha van egyáltalán.
Berwald mindeközben felhúzta a fekete farmert, becsatolta az övét, elfordulva megszabadult az alvópólójától (a háta csupa seb), elkezdte gombolni az ingét, aztán mire a végére ért, rájött, hogy így nem tudja szépen betűrni, tehát kicsatolta az övet és letolta a nadrágot, a hirtelen felbukkanó Nor pedig rákiáltott:
- Ne már srácok, most komolyan!?
- Nem azért beszélek a korkülönbségünkről, mert a viselkedésedet furcsának gondolom, csak tudni akarom, melyik póló tetszik jobban, ez, vagy ez?
Vetett rám egy zavart pillantást.
- Egyik sem.
A dereka köré csavart törülközővel átvágott a szobán, és fél kézzel szétkutakodta az egész gardróbot. A hangok alapján közben Berwald kávét készített.
- Nem igaz, nincs valami kevésbé infinntilis cuccod? Mégis hány aberrált mesehősös cuccod van?
- Sok, mert sokat jelentenek – motyogtam.
Fintorogva leakasztott egy szürke-fehér kockás flanelinget.
- Á. Szép. Gondolom, ezt kötelezővé teszik az ilyen művészeti sulikban, mi? Mint az egyenruha.
- Ez a nadrág  jó lesz hozzá, nem?
- Előbb egy alsót adj. Lécci – dünnyögte.
- Mert…
- „Mért, mért”, mert itt állok egy szál faszban, azért! Nem veszem fel a tegnapi boxeremet, basszus, persze kimostam és most ott van a fregolitokon és elvárom, hogy ne nézz rá és ne érj hozzá, amikor majd leszeded onnan, vagy tudod mit, érte jövök!
- Mert nekem egy kicsit hosszú, fel akartam hajtani – fejeztem be a megkezdett mondatomat, és félve húztam ki a fiókot. – Alsót persze adok…

Vigasztalásul a kaotikus hajnalért az egyik kedvenc Sütiszörnyes pólómat vettem fel szürke csőcsípőnacival.
Már nagyon kellett nekem a reggeli pityókás kakaóm, ám Nor megragadta a karomat, és visszarántott a gardrób sűrűjébe.
- Hé – szűrte a fogai között -, ez elég kínos, de semmire nem emlékszem a tegnap estéből. Így szokott lenni, menet közben ugranak be a dolgok. Valamit viszont tudnom kell. Oké, itt vagyok, és vannak bizonyos… foszlányok, érzetek. Érted.
- Nem.
- Arra célzok, hogy én most lefeküdtem Berwalddal vagy ugye nem?
- Nem! – nyögtem.
- Ne befolyásoljon a tény, hogyha igazolódik a gyanúm, akkor főbe lövöm magamat vagy valaki kevésbé értékes személyt találomra.
- Nem feküdtél le vele….
- Vagy hazudtam neked.
- De-
- Elég részeg voltam, barátocskám. Az elég részeg pedig itt azt jelenti, hogy ilyenkor elég, ha valaki magas, szőke és kisportolt.
- De…
- Tudom hogy a szex miatt kiabáltam vele, és nem hinném, hogy ő az az ember, akivel fennhangon akarok vitatkozni a nemi életem csodáiról. Még kevésbé tervezem, hogy megosztom vele azokat, de… Valentin, itt vagy még?
- Csak Tino – motyogtam.
Vizuális típus vagyok.
Reggeli közben mindhárman egy olyan hokimeccsről beszéltünk, amiről biztosan tudom, hogy egyikünk se látta.
A zoknimat leforráztam (rossz érzés, senki se próbálja ki otthon) ezért elszottyongtam átcserélni. Menet közben feltűnt, hogy a kicsi éjjeliszekrényen egy mappa hever
Tino rajzai 2011 felirattal. Fogalmam sincs, mikor tudta ezt kivitelezni, de Berwald belekollektíválta az elcsent munkáimat, valamint egy vikinges szórólapot és pár balkézzel összefirkált szalvétát.  (Az összes munkám balkézzel összefirkált, tekintve, hogy balkezes vagyok, de azok úgy néztek ki, mint egy jobbkezes ember balkezes kriszkrakszai.)
Mit kezdek majd magammal, ha elcsábítják mellőlem ezt a fickót?
Értékel és megbecsül engem.
Már csak ezért sem adhatom olyan könnyen.


A Volvo hátsó ülésén csücsörögtem, Berwald vezetett, Nor pedig elgondolkozva bámult maga elé, ha hihetek a visszapillantótükörnek. (Szokatlanul őszinte jószág.) Egyszerre csak felsóhajtott, és fásult hangon, a szokásos pókerarccal hadarta:
- Oké, tudnom kell. Berwald, mikor kufircoltál velem utoljára?
Berwald félrerántotta a kormányt. Szerencsére épp a pirosnál álltunk.
- Soha – prüszkölte.
- Meggyőződésem, hogy a tegnap estével epizódszereplője lettél frivol életem valamely részletének. Lehet, hogy csak egy sajátos asszociáció, de zavar, hogy nincs semmi konkrét. Ne félj, nem hajtok rád. Olyan, mintha a szomszédom lennél. De biztos vannak szomszédok, akik néha összefekszenek, és tudni akarom, mi közéjük tartozunk-e?
- Nem!
- Rendben – kötötte az ebet a karóhoz -, de tételezzük fel, hogy részeg vagyok és fickós is, és egy kicsit alacsonyabb. Te pedig-
- Épp eleget szexelek szánalomból! – csattant fel Berwald, utána fejét szenvedve a volánra hajtotta. Tü-tüüüt.
Már zöld volt a lámpa.
- Tino, törd meg a csendet – hadarta Nor.
- De én nem tudok hozzászólni…
- Ez téged sose zavar. Figyelj, ne főjön a fejed, kezdd el énekelni hogy Like a virgin vagy bármit, de ha még sokáig van kuss, eszembe jut, én kitől kapok szánalom-szexet, és az illető halott lesz, amint minden részlet bekattan és én is bekattanok.
Mukkanni sem tudtam; óriási felelősség szakadt rám, én meg nem is tudom ennek a dalnak a szövegét!
Berwald bekapcsolta a rádiót.
Nor hátrafordult az ülésében, a fejtámlában megkapaszkodva.
- Ez a pasi egy kibaszott zseni… - suttogta áhítattal.

Azt hiszem, Norra azért apránként rászakadt a megvilágosodás, mert még a delet se pityogta el a mobilom, amikor Denny felköltözött hozzám a lépcsőm tetejére. Kicsit hajszoltnak tűnt.
- Héjj – köszönt rám (hát én legalábbis köszönésnek számítom), aztán egy darabon letargikus csendben ücsörgött. Nem nagyon mertem megszólalni. Valahogy vele kapcsolatban csak kényes természetű témák jutottak az eszembe.
Pont eldöntöttem, hogy a fenébe is, egy kicsit panaszkodom az időjárásra, hátha attól jobb kedvre derül, amikor a mellényzsebéből előhúzta a zsebóráját. Áttört lapú csontvázóra volt, feketébe kopott ezüst, nyargaló vadászjelenettel a hátoldalán.
- Nagyon szép – sóhajtottam, ő pedig cinkos mosollyal rámhunyorgott.
- Nem jár. Nagyzolásból hordom. Apámé volt.
Elgondolkozva megforgatta a láncán.
- Tudod… - kezdte aztán lassan, épp amikor nagyon is illúzióromboló módon lelestem a 11:23-at a monitorról -, tudod, a krimikben… mindig van az, hogy amikor megölnek valakit, megáll az órája. Sose értettem, miért. – Lenézett a markában szorongatott kis családi ketyegőre. –Pont négyet mutat. Akkor esett össze az öregem. Május volt… egész nap a Tivoli parkban csavarogtunk, na meg főleg este, és esküszöm, a virágok akkor is ragyogtak. Éppen túl voltunk a sörfesztiválon… kezdtem kijózanodni. Szedtem egy csokor nárciszt a kertünkben, annyit, hogy alig bírtam fölkarolni, illatosak és sárgák voltak, mint a hideg nap fénye ott, odahaza, és vittem fel a lépcsőn Berwaldnak, beborítottam az egész ágyat… a picsába, mit keresek itt? Vissza akarok menni! – A tenyerébe temette az arcát, a homlokát fáradtan megdörzsölte.
- Én is szoktam virágot szedni – nyekeregtem kínomban, de láthatóan nem figyelt rám.
Igazából megtehetném, hogy egy napig csak finnül beszélek.
Komolyan mondom, nem tűnne fel nekik.

- Mit lehet ebben a városban egyáltalán csinálni!? – fakadt ki, és durcásan csücsörített, kezeit összefonva a mellkasa előtt. Aztán várakozásteljesen meredt rám. Kifejezetten. Követelőzően.
- É-én amikor nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal Helsinkiben, akkor szereztem ilyen turistatájékoztató cuccot, tudod, azokat a prospektusokat, amiket osztogatnak nekik, és akkor eszembe jutott, hogy tényleg, a Suomenlinna erőd csak rám vár, beülhetnék a Temppeliaukioba csak úgy, hogy lerajzoljam vagy belélegezzem (úgy szerettem a hűvös, tömjénes illatát), de akár Linnanmäkibe is ellóghatnék, hát az persze nem olyan költséghatékony, esetleg… jó, ööö, Londonban vagyunk. De bármikor szívesen látlak majd Helsinkiben, ha egyszer ott fogok lakni.
Feltartotta a hüvelykujját. Szerencsére a hüvelyket. Aztán az ábrázata lassan felderült.
- Jössz molesztálni az őröket a Buckingham elé? Esküszöm, nem fáj nekik. Komolyan, aki itt elmegy gárdistának, az vállalja ezt, meg szerintem el is várja. Na?
- Naná!
Rámnevetett, megragadta a csuklómat és húzott maga után.
Épp csak annyi időm volt, hogy elfelé haladtunkban odahajítsam a laptopomat Berwaldnak.
Sajnos elfeljtettem hozzámellékelni egy „vigyázz, repül!” jellegű felkiltást, ő meg épp rendelésfelvett.
PUFFKRACCS.
Azt hiszem, még tart rá a garancia.

- Itt parkolok a nemmessze – hadonászott Denny fél kézzel a nagy ég felé. – Csak a terepjáró nem fér be bárhova. De elég pöpec kis csotrogány, szóval megéri. Majd meglátod.
Elmentünk a szomszédos zöldséges mellett, elhagytuk a dohányboltot, az antikvitást és az öltönyházat, amikor Denny elgondolkozva megtörölte a száját, és egy kicsinyke pub kék ajtaja felé biccentett a túloldalon.
- Az az egyik kedvenc helyem. Egész hangulatos kis placc. Nem voltál még Londonban, amíg nem voltál a… na bazzeg, valami angol neve van. Benézünk? Csak egy szíverősítőre, hogy jó kedvünk legyen ha őfelsége arra száguld corgimeghajtással. Aztán megyünk taxival, az úgyis lokálabb. Benne vagy? Meghívlak.

Két perc múlva két pohár tequilával ültünk a söntésnél. Lenyaltam a fahéjat a kezemről, beleharaptam a narancsba, ittam.
Denny csettintett a nyelvével.
- Azért ez mégsem járja – fészkelődött a karcsú bárszéken - , tudod, tequilát inni Londonban! Hé! Két meadet ide!
Megittuk a könnyű, langymeleg mézbort. Gyűltek köröttünk a pintek.
- Ezt az angolok már a középkor óta csinálják. Azóta se megy nekik. Le kell öblítenem valamivel. Pultos! Ale! Jól hallotta. Ha nem árulnak, akkor maguk walesiek. – Rámkacsintott. – Ezt nem fogja eltűrni.
Szinte rágtuk az édes, gyümölcsös, sűrű italt. Kicsit olyan íze volt, mint a vajnak.
- Ez nem is volt rossz. Ünnepeljük meg. Hahó! Portert. Taler du engelsk? Porter. Hogy hívják ezt akkor? Málta, árpa… jó kis erős sörike. Sötétebb színű. Megvan? Hurrá. Kettőt.
Lenyomtuk.
- Grog? Akkor rumot. Tisztán, tisztán… és egy kicsit többet. Talán. Ne sajnálja tőlem, hát nem látja hogy józan vagyok? A haverom is józan. Ugye, Tino? Tino, te vagy a legjobb haverom. Még rumot a haveroknak! 

Filmszakadás.

Hideg szellő az arcomon. A Temze higanyszürke, lusta, lassú, sűrű. Belelógatjuk a lábainkat. Kezünkben pecabot. A fene tudja, hol szereztük.
- Hogy káromkodok finnül? – kérdezte Denny, és koncentráltabb volt mint egy koncentrációs tábor.
- Te sehogy. Dán vagy.
- De te… hogy te, hogy hogy kell. Ne izéjjé már.
- Ja? Hát vittu. Igazából mindenhez hozzámondod, hogy vittu.
- És az jó?
- Igen, az nagyon jó.
- Te fogtál már valamit?
Rántottam egyet a horgászboton. Éreztem, hogy súlya van, hevesen tekerni kezdtem. A damil végén, a kampón fél pár Converse cipőm fityegett.
Dennyén meg a másik fele.
- Tiszta hülyék ezek a londoni heringek – szűrte a fogai között -, nem mennek rá a csukára!

Filmszakadás.

Egy park füvén hevertünk, fogalmam sincs, hol. Az sem biztos, hogy park volt, talán csak egy parányi fűfolt. Talán esett, de nem vagyok benne biztos. Denny mellettem feküdt és egy szál cigarettát nyújtott felém.
- Kösz, soseiszok.
Egymásra néztünk, és iszonyatosan röhögni kezdtünk. Majd’ megfulladtunk.
Az erőltetett menetben haladó esernyők rosszallóan dübörögtek el mellettünk.
Járda jobbra, balra, végig, hosszan.
Egy műgyepet árusító kertészeti bolt küszöbén  dőltünk le.
- Baszd meeeg – sikítottam, fülig vörösödve, tenyeremmel takarva el a számat. Denny négykézláb hahotázott. – Azt akartammondani, hogy sose gyújtok rá! Basszus máááár…
Megpróbáltam én is felülni, de visszaestem. A fejemet belevágtam valamibe. Oldalt hengeredtem, a farzsebemből előkerestem a mobilomat.
- Ez megy Facebookra, ez nagyon jó… soseiszok
- Egy cseppet se! – nyerített Denny.
Értetlenül kocogtattam a Nokia kijelzőjét.
- Mi van már ezzel…
- Vittu.
- Ó… de hülye vagyok! Denny, ez a telefon ostoba!
- Hogymi.
- Hogy ez nem okos. Én meg itt próbálok vele netezni. Meg üvegezni.
- Az egy rohadt régi telefon – motyogta, és egy műfenyőnek dőlt. A fa kis híján dőlt vele, vészesen megingott, de aztán maradt a helyén. – Két éve volt menő. Vegyél másikat.
- Nemtok.
- Mér nem tudsz?
- Nem fizetsz – vigyorogtam, aztán nagyon röhögtünk megint.

Filmszakadás.

- Mit tudsz Londonról?
- Mér, nem ott vagyunk?

Filmszakadás.

- Téged mi tesz boldoggá?
- Attól függ, milyen pózban.
- He?
- Nemtom. Szar ez az egész. Tudod… nem is az van, hogy mi. Hanem hogy… ki.
- És ki?
- Senki.
- És Nor?
- Teszek rá… az más. A szerelem, a szerelemnek boldoggá kéne tennie. Azt kéne mondanom: a szerelem! A szerelem tesz boldoggá. Szerelmes vagyok! De már nem boldogít. Szerelmes vagyok a rohadt svédbe. És az valamikor jó volt… de már nem az. Akkor még szerelmes vagyok? És Nor… Nor más… az nem szerelem. Ott nem én vagyok boldog, érted. Ott az érdekel, vele mi van. Azt akarom, hogy egyszer már ő örüljön. Aztán mégse tudom boldoggá tenni. Ez valami más… mindig elcseszem. Pedig nem követek el hibákat. Csak… azt csinálom, amihez kedvem van. Érted?

Filmszakadás.

Mit keresek a föld alatt…?
Együtt pislogok a neonokkal. Egyikünk se érti, se ők, se én.

Filmszakadás.

- Jártál már Londonban korábban?
-  Itt lakom– lihegtem. Mészkőszag, és haddnemondjam. Az egész testem reszketett. Denny a falnak vetette a hátát. A sirályok rikoltoztak, káráltak, mint a boszorkányok. Elcseszett, fehér víziboszorkányok.
- Mármint még azelőtt. Nyaralni, ilyenek.
- Nem, nem igazán.
- Akkor ez egy nagyon hasznos tanulmányi út, nem gondolod?
- Aha… az…
- A híd, amit éppen lehánytál, a Tower Bridge. És az ott…
- Nincs pézséd?
- Nincs.
- Víz?
- Ott a folyó. Baszd meg, kulturálódj már. Na az a torony… ami innen pont nem látszik… a Bloody Tower… hát az is torony, ugye? Ott ölette meg III. Richárd a kicsi hercegeket… olyan kis aranyosak. Itt várta Boleyn Anna a kivégzését… ott. Hát ezért fasza az a torony. Borzongató a történelem, mi?
- Fogat akarok mosni – nyöszörögtem.
Denny nagyon meglepetten nézett rám. A legtöbb ember nem tudja, hogy összecsukható fogkefét és mini fogkrémet is tartok a zsebemben. Sok egyéb mellett.
- Hát van nálam vodka.
- Neee.
- Akkor nem.
- De, add ide… lécci. Lécci…
Isten tudja, honnan, elővarázsolt egy flaskát.
A fogammal lecsavartam róla a kupakot.
Köptem.
Nyeltem.
Sika-sika-sika.
- Úristen, még gargalizálsz is?

…Filmszakadás.

És aztán egészen furcsa volt. A látvány valahogy úgy tárult ki, mint egy virágkehely, nem tudnám máshogy mondani. Lassan, egészen lassan tisztult ki a kép, sziromról-sziromra. A sápadt derengés; a jellegtelen plafon, amire felbámulok, a takarékos égők, amik lebámulnak rám.
Beazonosíthatatlan, csípős szagot éreztem, kicsit tábortűz-szerűt.
És ehhez jön az éktelen robaj.
Már megint ütvefúrós-bankett van a fejemben.
- Soha többet… - nyöszörögtem.
Szétvetett lábakkal, szinte terpeszben ültem valami bőrfotelben, már amennyire ülésnek lehet nevezni ezt a félig lecsúszott pózt.
A zaj elviselhetetlen volt, eltakartam a füleimet, a hajamba téptem; lassan előregörnyedtem, homlokomat a térdemnek szorítva, ami egy nem valami elegáns, de annál hatásosabb póz, ha az ember nem akar több Szmörét látni.
- Enten tenten teelikamenten, hissun kissun vaapula vissun, fuck me I’m drunk again…  - dudorásztam, aztán mélyen felsóhajtottam.
Egy hűvös kéz érintette a homlokomat, szóval megismételtem. A sóhajtós-részét, nem a kiszámolósat. Megragadtam Berwald csuklóját, és erősen a buksimnak szorítottam. (Szóval ja, én így nyomom, akkoriban már felismertem csukott szemmel, illumináltan is.)
Szóval tudtam, hogy senki más nem lehet. Tudtam az érintéséből, tudtam a közelségének a furcsa vibrálásából, tudtam abból, hogy csak ő találna meg egy olyan helyen, amiről én se tudom, hol van, és tudtam abból, hogy egy árva szót sem szólt nagyon sokáig.
Elgondolkozva morzsolgatta pár kósza tincsemet az ujjai között, lassan leguggolt hozzám. Félálomban magam elé suttogtam, hogy vigyen haza, vigyen haza, de a szám száraz volt a hangom pedig csak valami tompa, kisfiús nyöszörgés madártávlatból közvetítve.
És semmit nem hallottam az átkozott bammbammbamm miatt!
- A hangok a fejemben –meredtem Berwaldra, ám aztán a válla fölött elnézve kissé világosabb lett minden. Nem csak azért, mert az agyam kezdte frankón érzékelni a fényeket (és annak rendje és módja szerint megszédültem), hanem mert kiviláglott, hogy az ég tudja, hogyan, egy lőteremben kötöttem ki.
Kötöttünk.
Denny szilárdan és meginoghatatlanul, kihúzott vállakkal állt az egyik céltáblával szemben. Az öltözéke kiegészült egy átlátszó szemüveggel és egy fülessel (amilyen mázlista).
Két kézzel tüzelt, aztán a jobbjával megigazgatta a nyakkendőjét és a hajába túrt, és még akkor sem vétett el egyetlen lövést sem.
Csakis headshotokat adott.
- Indulhatunk? – suttogta Berwald, én pedig megszeppenten bólintottam. Megpróbált talpra állítani.
- Héj Berwald, megvársz? – üvöltötte Denny anélkül, hogy hátrafordult volna.
- Nem.
Egy golyó a papíralak szívében. A tár kifogyott, Denny a pillái alól, lustán figyelte Berwaldot, és hosszan végignyalt a pisztoly csövén.
Klasszikus és kőeredeti második világháborús darabnak tűnt, a nevét bizonyára utólag gravíroztatta bele.

Christensen Densen

Aztán a célhoz fordult, és új golyókat tett a forgótárba.
- Köszi mindent, Denny!
- Hát szép estét.
Bumm-bumm-bumm-ba-bamm.

A nyári éjszaka nyirkos fényei elsüvítettek az ablak előtt. Oké, hogy a kocsiban nem annyira ijesztő a balratarts (mondom nem annyira), viszont van egy nagy hátránya a motorral szemben.
Itt Berwald tud Abbát hallgatni.
Szóval én ezt nem értem. Ott van a svédeknek az Opeth. Az In Flames. Az Arch Enemy. Hammerfall. Open Up And Bleeds. Vagy basszus, a The Cardigans. Erre valahányszor és amint becsatolom a biztonsági övet, felcsendül hogy so when you near me darling can’t you hear me S.O.S., satöbbi,  őszintén, szerintem ez az egy darab Abba zötyög a CD-lejátszóban, amióta él és lélegzik (de legalábbis, van), ja, és ezen a válogatáson durván tizenkét szám van max, amik aztán újra és újra és újrakezdődnek.
De egy szavam se lehet.

- End számván véj dáun hír lúzisz számván dír! Dö vinnör téksz it oooll! – üvöltöttem teli torokból, amíg a kád szélén ültem, és a perembe kapaszkodtam, hogy bele ne zúgjak az eperhabos csidecsudába, amit Berwald rittyentett nekem. Csupa Lushos kényeztetés, és biztos voltam benne, hogy hiába, mert nem fogok rá emlékezni.
Sajnos a szakaszos részegek közé tartozom.
Egyszer azt hiszem, hogy már kijózanodtam, aztán….
- Icc szimplö end icc klíín, váj sud áj kompléééjn… hé, ez nem is rímel.
- Többet nem hallgatom – morogta Berwald.
- Győzelem – leheltem magam elé, és egy pillanatra meginogtam. – Hupsz! He-he. Majdnem beleestem a tengerbe.
- Ez a szappan – szótagolta felügyelőm gondosan, és bizonyítékkép elém tartotta. Kerek volt és zöld.
- Finomnak látszik.
- Ne edd meg.
Letette a kád szélére, aztán aggódva körbenézett, és a borotváját felrakta a legmagasabb polcra. (Vagy dísznek tartja, vagy titka van. Én még sose láttam borostásnak.)
A legnagyobb lelki nyugalommal és finn spontaneitással levetkőztem. Azt hiszem, észrevehette, mert hallottam, ahogy lefejelte a tükröt, míg a sűrű buborékfellegek közé csusszantam.
- Ha nem látszik, hogy énekelek, akkor gyanús, hogy megfulladtam.
- Majd figyelek – motyogta az orra vérét szárogatva.
Hasra fordultam, és felkönyököltem a vízben.
- Héj, Berwald – doromboltam vidám láblóbálás közben –, kérdezhetek valamit?
Visszafordult az ajtóból. Szigorúan szemmel tartotta a padlót, el ne szökjön.
- He?
- A laptopommal mi lett?
- Túléli.
- Tuti?
- Megszereltem.
- Ó, köszi… hé… köszi mindent, tényleg.
Morgott valami szívesen-szerűt, és bevágta az ajtót.
Direkt harsány locspoccsal pancsoltam, hogy megbizonyosodjék az életjeleimről, bár nem gondoltam, hogy tényleg odafigyel erre. Pedig így volt. Amikor kidideregtem egy szál törülközőben, ott állt egy pihepuha köntössel, és rámterítette; ennek érdekében egy pillanatra szorosan a karjiba zárt, épp azelőtt, hogy azt találtam volna mondani:
- Denny nagyon meg fog baszni holnap.
Megdermedt és hátrébb lépett.
- Engem. Porig égtem előtte. Amilyen az én formám, emlékezni is fog rá. Akkor kellett volna abbahagyni a piálást, amikor még csak legjobb barátok lettünk. Voltunk. Kár érte. Talán addig még eliszom vele magam legközelebb, mármint ha nem kúr ki, de csak addig, és ne tovább! He-he. Hé, már nagyon nem vagyok a formámban. Menjünk lefeküdni, he?
- Jó.
És megágyazott magának a kanapén.

24 megjegyzés:

Murasaki NekoHime írta...

Ahh Nor T_T, Berwald T_T elfacsarodott a szivem, pedig amúgy Tino nagyon vicces részegen. :Đ

Reisuto írta...

Érdekes lenne a történet Nor vagy Berwald szemszögéből megírva. Érdekes, nyomasztó, depresszív és bosszantó XD (Köszönöm a kommentet~)

Tanizaki Asako írta...

Ohohho most nem volt bennem az az érzet, hogy nem szeretem Nor-t, sőt most egész szimpatikus volt, ez fura... O-O Egyébként egyetértek az előttem kommenttelővel, most sajnáltam Nor-t és Berwald-ot is. Hmm és Tino valóban vicces részegen. xD (Egyébként amikor Denny végignyalt a fegyver csövén valahogy sikerült megakadnom, vizuális típus vagyok... nagyon, mhörrhm~ x'D)

Susie Lupin írta...

Most rám jött az Abba hallgathatnék (az a gond, hogy mindig hozzáéneklek a hülye, németes kiejtésű angolommal).
Az eleje nagyon édes volt. Már vártam, mikor találja meg Berwald Tino rajzait :D Nor is akkor állít be, amikor nem kellene xD (mondjuk, ha én nyitnék rá így valakikre, akkor nekem is megfordulnának hasonló gondolatok a fejemben) Szerintem határozottam viccesen festene Nor Tino pólóiban, de azért megérné látni úgy. Amúgy miért sebes Berwald háta? (hülye kérdéseim vannak, tudom)
És a részegség átka a szelektív memória. Tényleg vicces Tino részegen, de nem vagyok benne, biztos, hogy szeretném-e így látni még egyszer xD Én már nem tudom, hányszor nevettem fel rajta, de a bátyám a konyhából szólt nekem, hogy ne ilyen hangosan. Kezdve a cipővel horgászással. Azért kíváncsi lennék, hogy ezzel a nagy együtt ivászattal volt-e valami terve Dennynek xD Sajnálom Dennyt, hogy most nem tudja eldönteni, hogy Berwaldot vagy Nort szereti...

Carlossa írta...

Istenem Reisuto, szerintem elérted a csúcsot. Vigyázz, nehogy úgy jár mint Tizenegy a baba+Amy mentőakció után.
Istenkirály, ez a kedvenc fejezetem. ♥

Reisuto írta...

Asako, talán mert keveset szerepelt és alig rendezett jelenetet? :D
A fanservice pedig mindenkinek kell.
Nekem is.
Nyelvpiercing, Dánia(wannabe) és egy vintázs fegyver.
Jegyezd meg eme jelenetet jól :D


Susie, bevallom perecen, az Abba bizonyos élethelyzetekben kifffejezetten praktikus.
Berwald hátáért Denny a felelős. Nos, ez egy +16-os, naiv szemléletű, kankalinillatú regény, szóval legyen elég annyi, hogy karmolgatós a srác.
Dennynek általában /van/ terve. Ezek előtte sem világosak, nem egy kidolgozott stratégia, és nem is nagyon derül ki (mert még mindig kankalinillatúak vagyunk), de azért alapjában véve egy nagyon, nagyon, NAGYON sajátságos féltékenységi játszmáról van szó és az ő fene nagy férfiúi büszkeségéről.

Reisuto írta...

Na Carlo, pont úgy időzítek mint kedvenc időutazónk (a cúg essen belé hogy kommentet nem lehet utóla módosítani), de így legalább külön és kiemelten látod ezt a szép köszönöm feliratot:
KÖSZÖNÖM SZÉPEN
((és igen Mont Everest szívemről le, nagyon más azért ez a fejezet mint az idáigiak, tartottam a fogadtatástól. Huhu. Berwaldnak és Tinonak lassan össze kéne jönniük így 140 oldal után, nem? XD))

Kurokawa Ayumi írta...

Feladom, hogy midegyikre külön kommentáljak, most is inkább aludhatnék.
Már az első bekezdést 3-4 olvastam el, és most se tiszta, lehet, hogy velem van a baj... (meg megint a sok ismeretlen szó, és a "feleségem" sincs épp fen, hogy megkérdezzem.... OTL) én hibám, de csak tanulok xD
viszont nagyon tetszett Nor beszólásai.
A piás rész, (kezdve onnan, hogy szakadtam, hogy olvasom, hogy tequila, és épp randomban a korpiklaani tequila száma ment) nagyon tetszett. (amikor a vodkas rész volt... magamat éreztem, mert én is totál ilyen vagyok... nem kérek, aztán meghúzom OTL bár sokmindenben hasonlítok Tino-ra OTL)
Abba, hú, hogy bíjra, úgy utálom az abba-t.... jó, nem utálom, de annyira elegem van beőle, hogy soha többé nem akarom hallani... elég volt nekem a gimiben az ő számaikra táncolnom szalagavatón OTL szóval megértem Tino-t, bár neki más az indoka, ami jobban tetszik... nagy metálos... bár fura öltözéke van metálosként, vagy nekem vannak rossz elképzeléseim a metálosokról? (beszélek én, mikor én is metálos vok OTL) báár,mondja, hogy kötődik hozzá, bár ezt nem értem, hogy.
a végén megint picit zavaros volt nekem. most "direkt" mondja furán..? mármint hogy megbasz a kikúr..?..

Reisuto írta...

Hahó~! Az első bekezdésben mindössze annyi történik, hogy Tinónak kimegy a fejéből, hogy az emeleteságy felső szintjén alszik kivételesen, és amikor hosszú paplan-alatt-kucorgás után hirtelen mozdulattal ki akar ugrani az ágyból, akkor gyakorlatilag lezuhan.

A sok ismeretlen szó; én sem szeretem alapvetően, ha valaki random japán szavakkal zsúfol tele egy ficet (és én is belefutottam már ebbe a hibába nem egyszer), de azt hiszem, á lá Jókai Mór (akinek a könyveinek a fele lábjegyzet a német, latin és francia szavakhoz) megvannak a maga hagyományai, és a maga értelme. A szerepük pusztán hangulati hatással bír és hitelesít, ha kiszótárazzuk őket, az sem viszi előbbre a cselekményt. (Ez csak az előző fejezetre nem igaz :D)
Itt ami elhangzott: amikor Denny Porter-t rendel, ami egy furcsa angol sörnek a régies neve és a pultos ezért nem is érti, akkor dánul megkérdezi tőle, hogy "maga beszél angolul?" Tino pedig egy finn kiszámolót énekelget, amit az óvódások szoktak, kábé annyi jelentése van, mint hogy "ecc-pecc-kimehetsz", halandzsa mixelve egy szökevény macska meséjével.

A Korpiklaaninak az összes piálós száma nagyon jó :D Én is nagyon szeretem őket. ^^ A zenei ízlés pedig nem feltétlenül van összefüggésben az öltözködéssel. Ha az országok zenei ízlésén merengek (vagy bármilyen szokásukon), akkor abból indulok ki, hogy Hidekaz sztereotípiákat használ. Finnország pedig a rock, a metál hazája (bár inkább langyos kis pop dübörög mindenhol ahogy tudom), ezért úgy gondolom, Finnie is Finntrollra zúz. Most itt persze nem országok, hanem emberek; és azt hiszem, Tino azért bír ennyire csilivili jófiú lenni, mert nála a zenehallgatás feszültséglevezetés. Az énekes helyette is kiüvöltözi magát. :D
Én sem hallgatok Abbát a szabadidőmben, de elismerem minden érdemüket, mert hihetetlen hatással volt a zenei világra az, amit ők csináltak/csinálnak. Az a két szám, ami itt említésre kerül, az S.O.S. és a Winner takes it all pedig egy többé-kevésbé rejtett reflexció Denny lelkiállapotára.
Svédországnak tényleg hihetetlenül jó együttesei vannak, de ott is abból indultam ki, hogy ők azért a technopopról ismertek; és ahogy egy átlagos finn viszonyul BÁRMIHEZ, ami svéd, az megmagyarázza Tino ellenszenvét XD Szerintem viszont csak "kötelességből" szólja le, mint a rock képviselője. Aztán valahogy mégis szépen megtanulja a szövegét....

A megbasz/kikúr szójátéknak Tino számára nincs jelentősége, nem ő célozgat, hanem én :D Így jön ki, mert egymás között angolul beszélnek, és ott a "fuck"-on kívül nincs sok alternatíva, ha az ember káromkodni akar. Tino pedig szerintem káromkodik, ha iszik. ^^

u.i.: hű, ez jó hosszú lett, ne haragudj...

Kurokawa Ayumi írta...

hi~
oké, köszi, de most muszály válaszolnom~
eleje oké, így jobban értem~

a sok ismeretlen szó alatt inkább magyar szavakat értettem, mint pl a kufircolni (muszály voltam értelmező szótárat venni elő, mert még tippen se volt OTL de általában ki tudom tippelni mi lehet, és egyes kifejezésekkel vagyok még így
Az, hogy pl egyik fejezetben svédül beszéltek (bár ott volt a jelentése) az sem zavart ENGEM, mivel svédül tanulok, itt meg a dán sem okozott problémát, szinte egyedik a svéddel, megértettem, és a finn vittu... túl sok "hogyan káromkodjunk finnül" videót néztem youtubeon, de a másikat tényleg nem értettem, de annyira mégse éreztem hogy jelentős, de kösz, azért jó tudni a jelentését~
Bár néha a zenékkel is van baj, hogy nem ismerem fel szövegből (asszem volt egy lipstick egyszer de a többit nem vágtam, ami megjelent, megmost mondtad, hogy mik jelentek meg, asszem még volt valami valamelyik fejezetben)

Korpiklaani - vodka... absolute fav nálam xDxD (úgyse beszélgetünk, most ezt kiélem, bocsi)
és annyira nem értettem soha az öltözködéshez, csak azt tudom, amit látok. vagy félreérteleztem néha a ruhaleírást (meglehet) vagy tényleg fura ruhája volt néha. mondjuk a mesefigurás polók mondom, furán hatnak, a pacman meg angrybird meg kockáknak való (de elfogadnék egy angry bird-ös polót *3* )
és igen, azért én is utánajártam a finn stereotípiáknak, és nem hetás metálfanos ismim is szeretti a finn metalt, és tudok erről, hogy hiába sok ott a jó metal/rock, mégis teli van pop-pal, és kicsit lesúlytotta őt, és hát (finnektől) tudom hogy mik még egyéb, ezeket próbálom néha Finalnd-be beletenni, hogy jobban illeszkedjen, de próbálom a himaruya-féle karakter jellemét is megtartani, bár a nagy kávéivászatját kiányomol (mert asszem csak kakaó rémlik... mivel a finnek a világon az elsők a kávéfigyasztásban. nagy dohányosok stb
Tudom, hogy Abba mennyire népszerú volt és most is, mégse volt sose kedvencem, és sztem az osztályomban én voltam egyedül ellene, de mást úgyse tudtam volna mondani, így kussban maradtam. (csak nem épp a műfajom ennyi, de annyira nincs bajom vele ahogy igazából semmilyen zenével nincs, csak van egy-két műfaj, amitől irtózok... [nemtudom mi az... csak ha hallom])

gondolhattam volna hogy csak te játszol a szavakkal xD és ja, sok a fuck, de azért I love magyar xD, és Finnekre elvileg jellemző a sok káromkodás is, és szerinte nyugodtan káromkodhat részegen, elvileg akkor minden kijön az emberből, ami józanul nem.... (nem tudom milyen részegnek lenni, csak azt tudom amit olvasok/hallok/látok)

u.i.: én is bocsi ;3; remélem sokmindent nem ismételtem... 2-2 és fél óráig írtam ezt a kommentet, mert sokszor megzavartak....

u.i. 2: én akkor is szeretem, hogy Tino szemszögéből van az egész. (és még mindig a karikat az országnevek alapján nevezem, pedig tudom,hogy ők már nem az országok, csak az ő jellemükkelmegáldott emberek az országból... nem?

u.i. 3: Érdekelne hogy honnan van Berwald-nak sebei a hátán. jó, tippeim vannak, de mégis érdekel. :3

Kurokawa Ayumi írta...

ja, kifelejtetten..... szeretem a Finntroll-t, de miért pont azt választottad? miért pont egy finn-svédet? xD kicsit vicces utalás, hogy bírja Berwald-ot, legalábbis ennek ez látszik (már aki ismeri az előadót, talán erre rájöhetett) bár ez az én felfogasom xD

Reisuto írta...

Édes-ékes anyanyelvünknek kétségkívül megvannak a maga kacifántos fordulatai, legyünk csak büszkék rá :D
A Fail Trio Beer Drinking Songja egy Johnny Cash szám virtuóz előadása.

Tino stílusa valami játékos kockahipster, és nem valami kreatív. Shame on me. Sajnos nekem sincs sok érzékem az öltözködéshez, ezért rengeteg divatmagazint nyálazok át, ha ki kell alakítanom egy karakter stílusát. Berwaldnál például a H&M netkatalógusa segít, az ugye svéd, és az a visszafogott stílusosság jellemzi, amire szükségem van :D

Finnországról az értesüléseimet én az egy évig ott éldegélő Watsontól sajtoltam ki, valamint a személyes olvasmányaimból, kutakodásaimból. Úgy tizenhárom-tizenöt éves korom között voltam kifejezett fanja az országnak, aztán ez leszelidült, most meg jön vissza megint XD (bár bevallom, engem vikingék jobban vonzanak, mint az ezer tó országa; gyönyörű, de nem érzem hogy annyira hozzámvaló lenne, érted)

Nem országok, és sosem voltak azok, az eredeti terveimmel ellentétben :D A jellemük, a történetük, a szokásaik is sokat változtak ennek értelmében, de ha baormi fáradt vagyok, én is Dániázok és Izlandozok oldalakon át, aztán visszaolvasom, leesik és javítok. És mindig Finnie-t írok Tino helyett. Így száznegyven oldal után is.

Berwald sebei Dennytől származnak, sok szeretettel. Komplikált expárkapcsolat.

A Finntrollra meg nemes egyszerűséggel azért esett a álasztásom, mert az az a "csengőhangosabb" (halkabban és szimplán kezdődik mielőtt bedurvul) szám, amit el tudnék képzelni, hogy Tino használ. És igen, szegénykém nagyon örül annak, hogy ért svédül, csak ezt senki nem veszi tudomásul.

Michi írta...

Tudtam, TUDTAM hogy Bercinek h&m-es ruhái vannak XDDDD Egyébként Svédországban rengeteg h&m van, a szálláshelyem 100 méteres körzetében kapásból hármat találtam :"D
És Steingrrrrr hogyan öltözködi? *.*

Reisuto írta...

(Szeretem a H&M-et, a H&M miért nem szeret engem? D:)
Stein barátunknak én bohém, de viharosabb színvilágú cuccokat tudok elképzelni: acélos kék, borongó barna, indigó, mélylila, ez a sok sötét gyönyörű a bőréhez meg a hajához is; de ezt szerintem sok pöttyel és kockával és csíkkal és mindenféle geometriai mintával meg egyedi szabástermékkel kompenzálja. Kicsit klasszis bőrcipők, jó minőségű táskák és kiegészítők. A játékossága ellenére visszafogott. Szerintem. ^^

Kurokawa Ayumi írta...

(visszafogja, nem beszél, mert túl sok lesz a kommented főleg tőlem, bocsi)
kérdés: mi az, hogy hipster? mert igazából fogalmam se nincsen.

Reisuto írta...

Öltözködési szempontból stílusosan hordott kockaruhák ^^

alfred. írta...

Azt a jellegzetes Ó-Finn Rivallást is megszégyenítő üvöltéssel konstatáltam, hogy van új fejezet. Biztos szeretnek a szomszédok :"D
Első dolog: most újraolvastam az egészet és már lyukat fúrt az oldalamba a kíváncsiság: mi a pötyömet jelent a Drykfaeldig Dyr?? Rágugliztam, próbáltam szótárazni, de semmi, persze lehet én vagyok nagyon béna :"D

A legkedvencebb részem: "Épp eleget szexelek szánalomból! – csattant fel Berwald" Nade hogy miért? Hát először is azért, mert ez a mondat NÉGY darab, kétbetűsnél hosszabb szót tartalmazott és ez ugyebár nála amolyan egyéni rekord-féleség. Másodszor azért, mert ezt mérgesen mondja, harmadszor, mert egyetlen pillanatra olyan nyílt és őszinte, amilyen szinte soha, és négy: utána lefejeli a kormányt és tü-tüüt. Namármost ettől a kombótól nekem valamilyen rejtélyes okból elered az orrom vére. Az élvezettől :"D Pedig közben tudom, hogy szenved szegény. Őt is sajnálom, meg Dennyt is, sőt, kivételesen még Nort is, az előző fejezet óta Finnie-t is. Szívatod őket rendesen, dehát így kell ennek lennie, nagyon unatkoznának ők is és mi is, ha nem ezt tennéd :D
Az elején az a zuhanás háááát. Csináltam már ilyet én is ^^" Mindenki halálra rémült én meg csak röhögtem, vicces volt, persze semmi bajom nem lett xD Bár ki tudja. Lehet azóta vagyok ilyen nemannyiranormális o_O
Node a lényeg. Mert annak is kéne lennie, ha már megint ilyen hosszasan csak írok és írok, nem? xD
Hát a lényeg az az, hogy írjad gyorsan a nyolcadik fejezetet, mert különben MEDVESAJTPÓRÉHAGYMÁVALÉSTÜZESCSILIVELMEGOROSZTANKKAL lesz ._. De legalábbis nem lesz mit olvasnom xD
Áh, ne is figyelj rám, késő van én meg már megint felpörögtem, gomeeen :"D

Ja egyébként ha meglesz egyszer a házifinnem *nem mond le róla, de nem ám* tuti leitatom párszor, mert nagyon vicces xD A házidánnal ugyanez xD Bár valszeg nem kell őket annyira itatni, isznak maguktól :D Viszont a svédet is megnézném azért részegen :O

Még egy kérdés: muszáj megtartani azt a kankalinillatot? T_T *hardcoreyaoifüggő desu* Mármint nem kell egyből ihajcsuhaj csupadugás, csak úgy hömm. Hátno, érted :"D Finoman, vagy mi.
Na jólvan, nem baszogatlak tovább, lőj le nyugodtan xD Jó írogatást~

Rose írta...

Hát, ez fejezet pályázhat a KedvencKoffein címre, de azért megvárom a végét, és majd akkor összesítek (szipogva megkérdezem, hogy ugye sose lesz vége?).
Olyan kis naiv Finnie! Istenem, ezt már nagyon nem lehet nem félreérteni :D Nor nagyon ijesztő, és biztos uramnak szólítanám, és elnézést kérve meghalnék szép csendben, de paca nélkül.
Szegény Berwald - egyetértek, az a leghatásosabb, amikor kifakad.
Nekem a legjobban a részeges rész tetszett (istenem, az ostoba telefon kijelzőjét nyomogatni!), abban is, amikor Denny kifejti, hogy szerinte mi is a szerelem, és hogy Norba nem lehet szerelmes, mert azt akarja, hogy végre neki legyen jó, és nem magára gondol... Jaj, miért vagy részeg Tino, mondhatnád, hogy Dehát... azért <3 Részeg!Tino. Meg idegenvezető Denny, istenem, ahelyett, hogy Tino megkurtított tincseit tartaná, a Bloody Towerről tart kiselőadást.
Aranyos, ahogy Berwald végül gondját viseli a felesé-, izé lakótársának. :3 Mostmár igazán rájöhetnének, mi az ábra...
Szóval, hajrá!

Reisuto írta...

Alf, a Drykfaeldig Dyr jelentése "pityókás szarvas". Most adózzunk egy perces néma csönddel Dánia kávéházkeresztelői képességeinek.
Megvolt?
Remek. XD
De megint csendben kell lennünk egy darabig, mert Berwald VALÓBAN megszólalt. (Mondjuk az animében valami baromi sokat beszél. Még ÉNEKEL is. És olvastam olyan doujinishit, ami szép volt, de tett egy gyönyörű két oldalas monológot XD)
A nyolcas fejezet egy nehéz szülés. D": A lektorom szerintem már le akar ütni, annyit panakszom rá.
Kankalinmentségről szólván; természetesen azért számomra is egyértelmű, hogy két felnőtt férfiról van szó, az egyikük tapasztalatlan és kíváncsi, a másikukban pedig ott van a viking ősök bősz tüze. Szóval ELŐBB-UTÓBB túljutnak a kézfogáson. De hiába vagyok yaois magam is, nagyon nem szeretem azt hogy "szeretlek!" "ja, én is." "dugunk?" "noná" - ném-némném, ennél lassabban kell hogy kibontakozzék minden, azaszíp.

Rose, tippem sincs, milyen hosszú lesz, de ez szinte mindig így van. A regényeimnek többnyire nincs cselekményük (az every2ndsnek volt - nem is sikerült befejezni) így akármeddig húzható gyakorlatilag, a szerkezet már úgyis halott, HALOTT, deöööe, azért szeretném ha lenne egy szép kis kifutása.
Köhemm. A srácok hülyék. XD Igen. A legtöbb dologra pedig remélem, hogy a nyolcas választ ad - ha valaha is elkészülök vele, tundundun.

alfred. írta...

Akkor legalább a szarvast eltaláltam (illetve abban ugye megerősített Tino első plakátötlete is :D)
*csendben van két teljes percig* Ez nálam komoly teljesítmény ugye tudod? xD
Mikor énekel? :O Erről én valahogy lemaradtam T_T
Juj kétoldalas monológ Bercitől, ez már OOC a javából xD
Te csak nyomjad, majd én sikítok/nyögök/hörgök, meg minden ilyen, amit szüléskor szoktak :D
Jó oké, persze, értem én, csak szép lassan... Azt én se szeretem, ha elsietés van, nem is az, hanem hogy ugye azért az kicsikét részletes is lesz? *w* Mert végül is eddig is volt szex bőven, csak mi azt sose nem láttuk xD

Susie Lupin írta...

Kétoldalas monológ Berwaldtól? Én el akarom azt a doujinishit olvasni xDD *mondja az, aki folyton sokat beszélteti szerencsétlen Svédországot*

Reisuto írta...

Alfie, a Hattafutte Paredo-ra van saját verziója, betegre röhögtem magamat rajta. :'D Bár bevallom, már baromi rég óta nem nézem az animét. A grafikája egyre elviselhetetlenebb.
Köszönöm a sajátos támogatást XD
Éééés ha emlékeim nem csalnak akkor az oldalon DenNor/SuFin/DenSu címke alatt találsz korhatáros történeteket, de azt tényleg nem állítom, hogy ez az lesz ^^"

Susie, az Ai suru Hito az :D Egyébként nem tartozik a kedvenceim közé. Baromi ritka a jó SuFin DJ. Általában a sztori kimerül abban hogy bengaállat!svéd megrépeli a tizenöt éves lánynak kinéző nejét aki szívszaggatóan végigzokogja az aktust. Szóval.. ehh. XD Ehhez képest a két oldalas monológ pozitív. A Diamond, diamond, diamond, a Koori no Kuni ni Shinzou wo Torareta Hito és a Pihatonttu az, amire anélkül tudok visszaemlékezni hogy megijednék. (Talán van egy pár aminek nem ugrik be a címe, de azt se tudom, miért kezdtem el ezt it tmost részletezni...:'D)

Susie Lupin írta...

Elvileg azt olvastam, mert le van mentve a gépemen xD Az már más kérdés, hogy fogalmam sincs, hogy miről szólt... *keveri a sok japán címet*
Ezt már én is észrevettem, hogy főleg olyanok a sztorik :') Ha látom, hogy Finnország úgy néz ki, mint egy tizenöt éves lány, akkor már meg se nyitom eleve, az már ott elásta nálam magát xD Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy mi a jó benne... Persze lehet, hogy bennem van a hiba, amiért nekem tök ártatlan elképzeléseim vannak a SuFinről xD

alfred. írta...

OMG, megtaláltam *________* ez valahogy egyszerre iszonyú édes és... ijesztő o_O és én is szakadok rajta xD
Az anime grafikája... Hát. Az egyenlet így fest: Grafika-gra=hetagrafika :"D de én már hozzászoktam, meg aztán a hangok miatt, meg a faszságaik miatt megéri, pedig én is elég grafika-érzékeny vagyok :"D
Rendben, akkor majd megkeresem azokat *-* és oda is könyörtelenül kommentelni fogok, készülj xD
És végül is, jobban belegondolva, talán nem is illene ehhez a sztorihoz a nagy részletezés. PLáne mivel Finnie-szempont~ Bár te biztos meg tudnád írni úgy, hogy jó legyen, de nah :D

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS