a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2011. május 15.

Reflekciók

A korai 11/Rory viszony mindig is elgondolkoztatott...
hirtelen felindulásból elkövetett szösszenet.
Rory a könyvtárban ült, és a tündöklő kék vízbe lógatta a lábát; a farmerét térdig felgyűrte, de még így is elázott, szóval már mindegy volt. Egy olyan könyvet tartott a kezében, aminek egyáltalán nem értette a szövegét, biztos valami intergalaktikus nyelven írták olyan lények számára, akiknek két agyuk van és nyolc szemük.
Ilyen kis csápos mütyürök.
Végül is valahogy így képzelünk el egy földönkívülit, nem? Zöld vagy ezüst, a szemei hatalmasok, és nem annyira megalázó, hogy okosabb nálad, ha cserébe golyófeje van.
Hát, a sztereotípiáiban csalódnia kellett. Fanyar grimaszra rándult a szája, és lapozott.
Egyvalami viszont igaz: lezuhannak az égből, hogy elpusztítsák a világodat. Hogy elvegyenek mindent de mindent, ami számodra kedves.
- Hö-hömm – köhécselt a Doktor a háta mögött, és Rory összerezzent.
Lehet, hogy olvas a gondolatainkban.
- Hömm – ismételte a férfi, és ő végre vetett rá egy lapos pillantást a válla mögül.
- Hello.
- Hello! – kiáltotta a Doktor, majd nagy lendülettel leült mellé, és így felloccsantotta a vizet Rory arcára, ruhájára, könyvére. A fiú pár lusta mozdulattal megpróbálta lesöpörni a lapokat, de természetesen teljesen hiábavaló vállalkozás volt.
- Le kellett volna vennem a cipőmet. Szóval, Rory Williams! Nagyszerű. Megtaláltad a könyvtárat?
Rory végigmérte, aztán becsukta a nyirkos kötetet és lehajította maga mellé.
- Igen.
Kínos csend feszült közöttük. Főleg azért volt kínos, mert a Doktoron látszott, egyáltalán nem érzékeli az egész szituáció kellemetlenségét. Dudorászva nézett körbe, álmélkodva szemrevételezte a kupolát és körben a magas polcokat, amik oszlopokba csavarodva törtek fölfelé.
Rory figyelte, ahogy vérszegény tükörképük lebeg a víz tetején.
- Szóval ez az, amit csinálsz?
- Tessék?
- Jössz az űrhajóddal, és csinos lányokat szedsz fel.
- Ez elsősorban időgép, és csak aztán űrhajó.
Rory elmosolyodott.
Nem is nagyon számított másra.
Keserű, megfáradt düh.
Homályos visszképek a tündöklő, végtelen kékségen.
Képtelen gyűlölni őt. Nincs hozzá elég ereje. Nem érez féltékenységet sem.
Minden pillanat, minden perc, minden nap olyan, mint ez a mostani.
Valószerűtlen, és egy egészen kicsit kétségbeejtő. Teljesen értelmetlen, céltalan és kilátástalan, mégis el kell fogadnia.
Amy elszökött egy idegennel, és követik őt fel, messze és magasra.
Álmokat látnak, gyilkos álmokat.
Illúzió az azúrban.
Ez nem vele történik.
Ez itt nem az ő élete.
- Hé… minden rendben?
Rory lassan megrázta a fejét, és fel akart állni, de a Doktor visszahúzta.
- Rory, nézz rám. Ide nézz, rám.
A fakózöld szemek, a bárgyú mosoly, a képtelen arc, zagyva haj. Épp, ahogy Amy mindig lerajzolta.
Vigyorog.
Fáj.
Kihúzta a kezét a szorításából.
- Ilyennek gondolsz engem, Rory?
- Nem. Milyennek?
Nyelt egyet. A Doktor egészen közel hajolt. Rossz szokás.
- Azt akarom, hogy boldog legyél Ameliával.
- Amy veled boldog. Te is tudod, hogy így van. Én… én nem… - a hangja elcsuklott, és ezért rettenetesen érezte magát.
Gyenge Rory.
Béna Rory.
Erőtlen, senki kis Rory.
Játsszuk azt, hogy te vagy a Doktor.
Játsszuk azt, hogy megmentesz.
- Én nem?
- Te ezt nem érted.
- Én értem, Rory. Mindenki értené, aki volt már szerelmes.
Nem kérdezek rá. Nem érdekel. Beszéljünk akármiről. Nem miattad vagyok itt.
- Aha.
- Ha az lennék, akinek gondolsz – suttogta a Doktor, és megsimogatta az arcát; a keze nagyon hideg volt, mindig nagyon hideg -, akkor én…
Nem fejezte be a mondatot, csak előre hajolt és megcsókolta.
Álombéli kék volt, de mégis valóságos – mint az égbolt a vihar után.
Nem tartott valami sokáig: rövid volt, mély, forró, lágy és valamiért mézédes.
Rory döbbenten meredt az őrültre, és a gondolatai egyszerűen kikapcsoltak. Persze tudta, fel kéne ezt dolgoznia: az első csók valakivel, aki nem Amy; az első csók valakivel, aki nem lány; az első csók egy aliennel.
Igen, ezt határozottan át kéne gondolnia.
- Te…
- Én nem – mondta a Doktor gyerekes büszkeséggel, és ugyanúgy mosolygott tovább, mint előtte, Rory pedig érezte, hogy elpirul. – Nem úgy keresek kalandot, nem azon jár az eszem, különben mindig ez történne, érted? Abszurd.
- Szóval hogy bizonyítsd, hogy lehetetlen…
- Barátok vagyunk.
- Na ezek után biztos nem – gyorsan hátrébb húzódott, a Doktor pedig talpra állt és leporolta a zakóját.
- Mármint Amy meg én. Becsületszavamra, haza foglak vinni titeket. Épségben. Nem, ezt nem ígérhetem meg, úgyhogy ezt nem mondtam.
- Te… - nyögte Rory zavartan.
- Igen?
- Te most akkor a fiúkat szereted?
- Persze. Mármint ez nincs egészen így, de ha neked így könnyebb megérteni, akkor oké.
Még mindig mosolygott, a szokásos mosollyal és valami szokatlan, szomorú fénnyel a szemében.
Soha nem foglak érteni. Soha nem foglak megismerni. Soha nem fogsz közel állni hozzám.
De talán egyszer érezni fogok valamit. Legalább érezni.
Semmi nagyszabásút.
Végtére is, miben különbözöl a csillagoktól?
És hol baj az, ha egy lány meg akarja érinteni őket – valaki, aki nem tudja, mennyire lángolnak?
Egyszer meg fogok bocsátani mindent. Neked, neki és önmagamnak.
A távolságnak és a csillagoknak.
Ígérem, felbukkanunk a víz alól, mielőtt megfulladunk.
Rory elfintorodott.
Tényleg remélem, nem olvasol a fejemben.

10 megjegyzés:

Phoebe írta...

Rory, ó, Rory. (L)

Sose voltam 11/Rory shipper, de ezt... elhittem. Meggyőztél.

Reisuto írta...

!!!GYŐZELEM!!!

Ariana írta...

*_______________*

*szavai még nincsenek, vizualizálta az egészet, kimerevítette a képet, és most csillogó szemekkel bambulja*

Reisuto írta...

Bálnazsírral kenegetik az én szívemet~~ <3

Carlossa írta...

Soha nem szoktam kritikában az adott fanficből idézni, de most muszáj.
"- Te most akkor a fiúkat szereted?
- Persze. Mármint ez nincs egészen így, de ha neked így könnyebb megérteni, akkor oké. "
ÓJESSZ, telitalálat, süllyedt, piros pont és mosolygós alma. Rory meg végtelenül aranyos, Eleventy pedig végtelenül önmaga. IC és lovely az egész.

Reisuto írta...

Köszönömm ◕w◕

Márk Éva írta...

RORY!"nyáladzik, majd letörli mielött végképp tönkremegy a billentyűzet" egész egyszerűen imádom. Az ő karaktere, meg a bámulatos sztori amiatt végignéztem az évadokat. És most ez! Jaj de szép! Jaj de szeretem! a kedvenceim a dölt betűs részek.
Meg a víz. Tudod a többi mellett, ez rgadta meg legjobban a fantáziámat. Könyvtár tóval! Kellkellkell. Ezekután tutiziher, hogy ellopom a TARDIST! Szövetkeze a mesterrel és elcsaklizuk. Ezért a könyvtárért megérné.
Összeadom figyelj: könyvtár+tó+Rory+Doktor=elragadtattás.
És ha ehhez hozzávesszük a stílusodat akkor meg kell állapítanom, hogy itt vesztem el.
(Azért figyeled ugye mennyi kommentet irtam? Légy boldog velük :))

Reisuto írta...

Rorr' a kedvenc útitársam hovatovább és mindörökké.
A medence a könyvtárban nem az én ötletem, a sorozatban említették :D De nagyon örülök, hogy tetszett a történet, és köszönöm szépen a kitartó lelkesedést!^^

sliver írta...

Amikor Roryval írsz, nagyon aranyosak. =)

Reisuto írta...

Ezen kívül még egy van, A szekrényből címmel, de tervezek továbbiakat is :D

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS